Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. november 27. Az MSZMP X. kongresszusának csütörtöki ülése (Folytatás a 3. oldalról) Az ügyeskedők, harácsolok, kalandor emberek üzérkedése ellen nem elég csak a „Kék fény”-nek harcolnia. Fel kell lépniük és határozottabban, következetesebben harcolniuk — a nyilvánosság eszközei­nek felhasználásával is — maguknak az országos és te­rületi szövetségeknek s még inkább a szövetkezetek tag­ságának, kommunistáinak! A szövetkezeti élet és gaz­dálkodás szellemétől teljesen idegen s mindenképpen el­vetendő a közösség, a nép­gazdaság érdekeinek lebecsü­lése, semmibe vevése, még akkor is, ha az látszólag az adott szövetkezet érdekében történik! A mezőgazdaságban a szö­vetkezet a fő gazdálkodási forma. Döntően a szövetke­zeti gazdaságok eredményei­től függ a lakosság javuló élelmiszerellátása, az export A mezőgazdaság harmadik ötéves tervét — az idei ár- és belvízkáros esztendő elle­nére — túlteljesítjük. Ennek eredményeként az országban nyugodt, kiegyensúlyozott belső ellátást, az exportban növelése. 3 döntően az övéké, a szövetkezeti parasztságé az ezzel együtt járó nagy társa­dalmi felelősség! A munkásosztály segítségé­vel, a szövetkezeti parasztság szorgalma, iparkodása, mun­kakedve gyümölcseként szem­mel láthatóan javult a ter­melési színvonal. Termelő- szövetkezeteink az elmúlt evekben kenyérgabonából, kukoricából, cukorrépából (az idei gyengébb búzatermést kivéve) eddigi legnagyobb terméshozamaikat érték el. Hazai termelésből megoldot­tuk a kenyérgabona kérdést, s eléggé megszilárdult a ta­karmánybázis is. 1951—69 között a mezőgazdasági ter­melés évente 2,9 százalékkal, ezen belül a harmadik öt­éves tervben évente 3,1 szá­zalékkal növekedett — ami komoly eredmény —, ugyan­akkor a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek termelése évente megközelítően 6 szá­zalékkal nőtt. pedig hagyományosan növek­vő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszergaz­daság — az idei gyengébb eredmények ellenére — a la­kosság ellátásán kívül deviza termelési feladatait is túltel­jesíti. Mindez azt is bizo­nyítja, hogy az élelmiszer- gazdaságban — csak úgy, mint az egész népgazdaság­ban — a termelés tervsze­rűbb lett, tnint korábban volt. Bebizonyosodott, hogy a termelőszövetkezetekre, álla­mi gazdaságokra lebontott kötelező tervmutatók nélkül is lehet eredményesen gaz­dálkodni. A növekvő terméshozamok, a javuló munka-termelékeny­ség, továbbá a paraszti nyug­díj, családi pótlék, gyermek- gondozási segély és más szo­ciális intézkedések kedvező ■hatására — miként a kong­resszusi beszámoló említette — a munkások és a termelő­szövetkezeti parasztok szemé­lyes jövedelme országosan és átlagban már kiegyenlítődött. Mindent összevetve, a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek tevékenységével, fejlő­désével kapcsolatban azt je­lenthetjük a kongresszusnak: a beszámolási időszakban is tovább szilárdult a szocializ­mus helyzete a falun. Ter­melőszövetkezeti mozgal­munk újabb és újabb bizo­nyítást nyújtott az egységes­sé vált szövetkezeti paraszt­ság számára a közös gazdál­kodás tényleges előnyeiről. De bizonyítást nyújt az egész társadalom számára is: gya­korlatban igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkalma­zott, történelmileg időtálló lenini szövetkezeti elvek he­lyessége. A mezőgazdaság túlteljesítette harmadik ötéves tervét Aczél György, dr. Erdei Ferenc és Kádár János a kongresszus szünetében (MTI foto: Vigovszki Ferenc felvétele — KS) Szekeres László, a jászberényi járási pártbizottság első titkára! Szolnok megye felzárkózóit az Iparilag közepesen fejlett megyék sorába Pártunk kulturális politikájának íő vonala helyes, alapvető módszerei beváltak Aczél György beszéde — A Központi Bizpttság beszámolója mély elemzés alapján, tényekkel, adatok- Kal alátámasztva joggal ál­lapíthatta meg: „Az elmúlt években további teret hódí­tottak hazánk kulturális éle­tében a szocialista tenden­ciák, gyarapodott, gazdago­dott a kulturális, a művésze­ti élet. növekedett népünk műveltsége. Pártunk műve­lődéspolitikája alapvetően érvényesül, eredményesen segíti a művészetek fejdő- dését s ezáltal nagy társa­dalmi céljaink megvalósítá­sát”. Ezeic a megállapítások helytállóak. Bárki, aki össze­veti a magyar nép mai mű­veltségét és művelődési lehe­tőségeit, ideológiai és szelle­mi életének színvonalát a múltéval, megállapíthatja: a változások ezen a téren is történelmiek. A szocialista kultúra épí­A Központi Bizottság tit­kára részletesen beszélt a munkásosztály szocialista szemléletének, öntudatának további fejlesztéséről. Majd így folytatta; Kiterjedt és eleven gazda­ságpolitikai propagandát foly­tattunk az utóbbi években. A gazdaságirányítás alapel­veinek, új vonásainak ered­ményes propagandája mel­lett — esetenként — kissé egyoldalúan, főleg a változá­sok hangsúlyozása volt a jel­lemző. Arról viszont, ami szocialista építésünk alapja — mint például a szocialista tervgazdálkodás — kevesebb szó esett. Ez olykor félre­értésre adhatott okot. A propagandamunkának a továbbiakban is központi fel­adata marad, hogy a gyakor­lati feladatokhoz kapcsolód­va. elmélyülten foglalkozzék a gazdasági építőmunka kér­déseivel. E propaganda kon­krét tartalmát és feladatait a következő években a ne* tésében elért eredményeink azt is tanúsítják, hogy pár­tunk kulturális politikájának fő vonala helyes, alapvető módszerei beváltak. A közművelődés problémái­ról szólva utalt a népműve­lés olyan továbbfejlesztésére, amelyben a természettudo­mányos-technikai műveltség is megfelelő helyet kap, majd a televízió és a helyi közmű­velődés viszonyával foglalko­zott. Központi feladat továbbra is, hogy közelebb vigyük a művészetet a tömegekhez — és a tömegeket a művészet­hez., Ez sokrétű, bonyolult ideológiai és szervezőmunkát követel mindannyiunktól — hangsúlyozta a továbbiakban. Kultúrpolitikai elveinken nem kell változtatni. Kultu­rális életünk demokratizmu­sának növelését továbbra is feladatunknak tartjuk, de az a figyelem és felelősség, gyedik ötéves terv adja. A kongresszusra való fel­készülés során sok szó esett a kispolgári gondolkodás- módról és magatartásról. So­kan úgy vélik, hogy az utób­bi időben elöntött bennünket a kispolgárság hulláma és ez károsan befolyásolja politi­kai és társadalmi életünket. Ami a széles körben bírált jelenségeket illeti, kétségkí­vül megtalálható, néhol nö­vekvő mértékben is. Ezek azonban társadalmunk ked­vező irányú fejlődésében alá­rendelt szerepet játszanak. Bár nem ezek jellemzik köz­életünket: mégis határozottan fel kell lépnünk ellenük. Pullai elvtárs részletesen beszélt a nacionalista néze­tek elleni harcról. Mint mon­dotta. vissza kell utasítanunk a nacionalizmus válfajait is. a cionizmust és az antisze­mitizmust. Alapvető érdekünk: hazánk szocialista felvirágoztatása. Ezt csak a szocialista és ha­ladó erők nemzetközi össze­amellyel párttagságunk a kultúra kérdéseit . . vitatta, még nagyobb felelősségre és mélyebb önvizsgálatra köte­lezi a kulturális irányítást. — Ennek érdekében egyik legfontosabb feladatunk ve­zető szerveink irányító tevé­kenységében az elvi követke­zetesség erősítése, az elméleti munka színvonalának további emelése. — A párt és állami vezetés akkor töltheti be eredménye­sen a feladatát, ha figyelve a gyakorlati tapasztalatokat, gyorsan reagál az új jelensé­gekre, akár pozitívak, akár negatívok: ha elméletileg elemzi, általánosítja és alkal­mazza őket a gyakorlatban. Az irányításnak határozottab­ban kell biztosítani az ideo­lógiai-politikai felelősség ér­vényesítését az alkotóműhe­lyekben. Mert az önállóság­gal — valljuk be — nem mindenütt nőtt arányosan a felelősség. fogására támaszkodva, ahhoz aktívan hozzájárulva és azt szüntelenül erősítve érhetjük el. Számunkra — ebben az összefüggésben is — legfon­tosabb a Szovjetunióhoz fű­ződő barátságunk és testvéri együttműködésünk, mert ez elválaszthatatlan a szocializ­mus sikeres építésétől. A propaganda- és a tömeg­politikai munka feladata: a gazdasági és politikai dön­tések lényegének, összefüg­géseinek megértése és az en­nek megfelelő közhangulat, cselekvő tömegtámogatás biz­tosítása. A központi intézkedéseken kívül szükséges, hogy a kom­munisták, a vezetők az élet minden területén határozott fellépéssel és személves pél­damutatással küzdjenek a szocialista szemlélet érvénye­sítéséért. Ha milliók kezébe helyezzük jó és igaz ügyün­ket — és ezt tesszük — ak­kor siker fogja koronázni törekvéseinket. Tisztelt Pártkongresszus! Kedves Elvtársnök! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság beszá­molója, írásos és szóbeli je­lentése reálisan tükrözi azo­kat a politikai, társadalmi, gazdasági és ideológiai válto­zásokat, amelyeket pártunk kiegyensúlyozott, töretlen és elvi politikája nyomán, dol­gos népünk szorgalmával el­értünk. Mi, Szolnok megye kommunistái, s azoknak a küldöttei, a munka jóleső ér­zésével nyugfázzuk, hógy az elmúlt négy év során összes­ségében sikeresen hajtottuk végre a párt IX. kongresszu­sán hozott határozatokat, s ezzel- közelebb jutottunk a fejlett szocialista társadalom megvalósításához. Pártunk IX. kongresszusán megyénkből még azt jelentet­tük, hogy az ipari fejlődésnek még csak a kezdetén tartunk, annak ellenére, hogy me­gyénk a közlekedés, szállítás, villamosenergia, földgáz, víz­ellátás és munkaerő szem­pontból kedvező adottságok­kal rendelkezik. Most viszont a kongresszuson már tiszte­lettel jelenthetjük, hogy a Központi Bizottság, a kor­mány és főhatóságai, a me­gyei párt és állami vezetés, valamint a budapesti, s né­hány vidéki ipari üzem veze­tőinek közös összefogása és erőfeszítéseként ipari fejlődé­sünkben jelentős változások következtek be. A megye adottságaiból ki­indulva — nem elhanyagol­va a mezőgazdaságot — a természeti forrásokat és a munkaerőt figyelembevéve. az ipari bázist koncentrálva, alapvető változás követke­zett be az iparilag elmara­dott városias településeinken. A IX. kongresszuson idézett kun városokban — Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Túrke- ve — és két járási székhe­lyen — Tiszafüred és Kun- szentmárton — valamint a Jászság egészében kialakítot­tuk azt az ipari bázist, ame­lyeknek termékei hazai és vi­lágpiaci szükségleteket elégí­tenek ki. Megyénkben’ gyakorlatilag sikerült megvalósítani, hogy a kereslet kielégítésére, el­adásra és ne raktárra termel­jenek. Az értékesítés általá­ban a termelés szintjén mo­zog. Vannak ágazatok, ame-' lyeknek termékeiből — mint pl. a háztartási hűtőgép, fi­nommechanikai termékek, műtrágya, kénsav, festék és mosópor, háziipari, népművé­szeti — a kereslet sokkal na­gyobb, mint amilyen terme­lési bázissal jelenleg rendel­kezünk. Termékeink a hazai piacon túl 30 országba jut­nak el. Az iparfejlesztést szolgáló ipartelepítés keretében 21 mi­nisztériumi iparvállalat és 3 ipari szövetkezet létesített új ipartelepet, melyek megvaló­sulásához a kormány ipar- fejlesztési alapból való jut­tatása, a vállalati saját fej­lesztési alapok felhasználása, s nem utolsó sorban hitelek igénybevétele útján mintegy 300 millió forint pénzeszközt használtunk fel. Az új ipar­telepek egyrészt a dinamiku­san fejlődő ágazatok súlyát — híradástechnika, alumí­niumfeldolgozás, gépgyártás, vegyipar — másrészt döntő­en a nők foglalkoztatását biz­tosító munkahelyek számát növelték. Külön ki kell emel­ni, hogy a vállalatok által te­lepített üzemek és ipartele­pek korszerű technikával in­dultak. Az új ipartelepek kialakí­tásán kívül jelentős rekonst­rukcióra és fejlesztésre is sor került — melyet az iparosí­tás elengedhetetlen elemének tartunk — s erre mintegy 4 milliárd forintot fordítottak. Ezek az alapvető, hatékony intézkedések lehetővé tették, hogy a megye ipari gazdasá­gában az 1966-ban foglalkoz­tatott 40 500 főről 1970-re 60 000 főre emelkedjen az ipari dolgozóink száma, vagy­is az elmúlt négy év alatt a bekövetkezett növekedés 19 500 fő volt. A IX. kong­resszus időszakában a me­gyén belül 10 000 lakosra 880 ipari foglalkoztatott jutott, s most már ezév végére el­éri az 1300 főt. Igen rangos előrelépés következett be a nők foglalkoztatásában, hi­szen 1966-ban még csak 15 700 nő dolgozott az iparban, s ez a szám ma már eléri a 23 900 főt.' Az elért eredményeinkre alapozva jelenthetjük, hogy az új ipari üzerpek telepíté­sével, a régi üzemek korsze­rűsítésével és fejlesztésével Szolnok megye az iparilag kö­zepesen fejlett megyék közé zárkózott fel. Tisztelt Pártkongresszus! A számottevő növekedést minőségileg nevezhető válto­zások is jelzik. Szolnok me­gye a felszabadulás előtt — 1938-ban az ország ipari ter­meléséből nem egészen 1 szá­zalékban részesedett, s ma a nyolcszorosára növekedett or­szágos ipari bruttó termelés­ből való részesedése már el­érte a 3 százalékot. A megye ipari termelésének növekedé­se a III. ötéves terv idősza­kában 58—60 százalékos lesz és termelési értéke pedig meg fogja haladni az évi 12 mil­liárd forintot. Ha csak az 1970. I—III. negyedév mérle­gét vizsgáljuk és az 1969-es év hasonló időszakához viszo­nyítjuk, akkor azt látjuk, hogy az ipari termelés 16,1 százalékkal, az egy foglalkoz­tatottra jutó ipari termelés 9,4 százalékkal, az egy mun­kásra jutó ipari termelés 10,3 százalékkal, s a foglalkozta­tottak átlagos állományi lét-; száma pedig ugyanezen idő­szak alatt csak 6 százalékkal növekedett. Jelenleg a me­gye termelő célzatú állóeszköz alapjának 43 százaléka az iparban van, s az előállított tiszta jövedelemnek pedig már 53 százalékát az ipar adja. A felsorolt változások dön­tő hatással voltak a lakosság életkörülményeire, hiszen 100 keresőre jutó eltartottak szá­ma 145-ről 125-re csökkent. Az iparból származó jövede­lem — az összes iparban ki­fizetett munkabér alapján számolva — 57.1 százalékkal emelkedett az elmúlt négy év során. ★ A kongresszus csütörtöki ülésén felszólaltak még: ifj. Bakk János, az Özdi Kohá­szati Művek hengerésze, Hingl József, a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Uz«n üzemvezető mérnöke, Csong- rád megyei küldött, Niamin Zsag varai, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Jeszli Jánosné, a Péti Nitrogénmű­vek műszaki fejlesztési osztá­lyának vezetője, Bert Pearce, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a TOT elnöke. Délután Csáki István, a Központi Bizottság tagja, a Szolnok megyei párt- bizottság első titkára elnö­költ. A felszólalók között volt Max Reimann Németország Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának első titkára, Herbert Mies, a Német Kom­munista Párt alelnöke, Leif Hammerstad, Norvégia Kom­munista Pártja titkárságának tagja, Dr. Bihari Ottó. a pécsi Jogtudományi Egyetem tan­székvezető tanára, Hans Mahle, a Nyugat-Berlini Szo­cialista Egységpárt pártelnök­sége irodájának tagja, Agos- tino Novella, az Olasz Kom­munista Párt Politikai Bizott­ságának tagja, Jósé Vitoriano, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága titkársá­gának tagja, Paul Niculescu Mizil, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Vicenzono Pedini, a San-Marinói Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának tagja, Ignacio Galle- go, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és titkárságának tagja. Ezzel a csütörtöki tanácskozás befeje­ződött. A kongresszus pénte­ken reggel 9 órakor folytatja, munkáját. ji A kommunisták minden területen küzdjenek a szocialista szemlélet érvényesítéséért Pullai Árpád felszólalása I iójíj lobh

Next

/
Thumbnails
Contents