Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

Í970. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 (Folytatás az 1. oldalról) körülményeknek jobban meg­felelő szocialista tervgazdál­kodást valósítunk meg, amely reálisan számol hazánk tör­ténelmi, gazdasági és politi­kai viszonyaival, a szocializ­mus építésének általános gaz­dasági törvényeivel és min­denekelőtt a termelőerőkkel és azok legfontosabb ténye­zőjével, a dolgozó emberrel. Természetesen — mint münden átfogó és nagy hord­erejű társadalmi folyamat — a reform is lépésről lépésre bontakozhat ki. Az új felada­tok helyes értelmezése, az irányítás konkrét új módsze­rei nem alakulnak ki máról holnapra. A reform beveze­tése óta eltelt mintegy három esztendő bőséges bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a népgazdaság irányítása, a gazdasági folyamatok köz- gazdasági módszerekkel tör­ténő szabályozása eredménye­sebb és hatékonyabb, de két­ségtelenül nehezebb és bo­nyolultabb feladat, mint a tervlebontásos módszeren ■alapuló gazdaságvezetés. Részben ennek tulajdonít­ható, hogy az állami irányító szervek munkáját 1968-ban és részben még 1969-ben is inkább az útkeresés, a bi­zonytalankodás, mint a kö­vetkezetes vezetés jellemez­te. Viszonylag lassan haladt előre az irányító szervek és a vállalatok közötti új típu­sú kapcsolatok és az új irá­nyítási módszerek meghono­sodása. A legtöbb problémát az ágazati felelősség, a tu­lajdonosi jogból eredő kö­telezettségek érvényesítése és a vállalati önállóság értel­mezése jelentette. Jónéhány minisztérium és főhatóság még olyan esetek­ben sem avatkozott be a vál­lalatok munkájába, amikor erre a népgazdaság egészé­nek, sőt az illető vállalat távlati fejlődésének érdeké­ben is feltétlenül szükség lett volna. Erre a tényre élesen mu­tatott rá pártunk Központi Bizottságának múlt év végi határozata. Ennek nyomán a kormány több intézkedést tett mindenekelőtt a mi­nisztériumok és főhatóságok munkájának hatékonyabbá tételére. Az irányító szervek tevékenységében ez évben már határozott fejlődés mu­tatkozott. Egyebek között ennek kö­szönhető, hogy nagyrészt megvalósultak azok a jelen­tős intézkedések, melyeket a lakosság áruellátásának javí­tására hoztunk. Továbbfej­lesztettük a kereskedelmi te­vékenységgel összefüggő sza­bályozókat. Általában kiegyensúlyozot­tabbá vált az áruforgalom, bár néhány árucikkből még mindig nem tudjuk az igé­nyeket hiánytalanul kielégí­teni. Hatékonyabb intézkedése­ket fosánatosflőttünk az ala­csony keresetű dolgozók áru­ellátásának javítására. Javult az árellenőrző tevékenység, az árhatóságok fellépnek az indokolatlan áremelések ellen. Gazdasági minisztériumaink már határozottabb módsze­rekkel szorítják vissza a nép­gazdaság számára előnytelen vagy alacsony hatékonyságú tevékenységet és központilag i is támogatják a hasznosat. * Á kormány alapvető köve- ^ íelményként jelölte meg a tétele, hogy az üzemekben olyan munka- és szociális kö­rülményeket teremtsenek, amelyek megfelelnek a dol­gozók igényeinek. Éppen ezért, amennyire helyeselhe­tő, hogy egyes üzemek óvo­dákat, bölcsődéket, öltözőket, fürdőket, orvosi rendelőket építenek, .annyira elítélendő,- hogy másutt, különböző indo­kokra hivatkozva, elhanya­golják, nem törődnek eléggé a munkások élet- és munka- körülményeivel. Célszerűnek látszik, hogy a SZOT-tal egyetértésben a Kiváló Üzem cím elbírálásá­nál. a Minisztertanács és a SZOT vándorzászló odaítélé­sénél a termelési-gazdasági eredményeken túl, nagyobb figyelmet fordítsunk arra is, hogyan gondoskodnak a dol­gozókról. Az iparilag fejlettebb or­szágokban — hangoztatta a továbbiakban Fock elvtárs — a termelékenység közismer­ten ma még körülbelül két­szer nagyobb, mint hazánk­ban. Ugyanakkor alapos vizs­gálatok szerint például a gép­iparban a termelékenységi színvonal eltérésének hozzá­vetőleg csak egyharmada ma­gyarázható a technikai fel­szereltségben mutatkozó kü­lönbséggel. Még ha fenntar­tással is élünk e számítások­kal szemben, a lényeget he­lyesen tükrözik. Azt tudni­illik. hogy a termelékenységi színvonal különbségének oka feltehetően jelentős részben nem anyagi természetű, ha­nem főként az. hogy a vál­lalatvezetési és irányítási módszereink ma — még az adott technika lehetőségeihez képest is — viszonylag el­maradottak. A korszerű termelési rend­szerek korában pedig a veze­tés, a szervezés a termelő­erők mind fontosabb elemé­vé válik, sőt ügy tűnik, hogy a legtöbb országban — bele­értve a legfeilettebbeket is — épnen e tényezők kerül­tek előtérbe. Sok ezer vezető gondolko­dásmódja, szemléleté nem alakulhat át olvan ütemben, ahogyan a gazdasási viszo­nyok változnak. Nyilvánva­lóan szükséges és indokolt a türelem. Ám azt is szüntele­nül hanesű'vozni kell. hogy a gazdasági viszonyok nem merevedhetnek meg. és hoffv a változás üteme vilásmére- te’-hen meglehetősen gyors. Ez gvors alkalmazkodóké- nesséset köretei meg a gaz­dasági vezetőktől. Ezt az al- kalmazkodókéoességet a szo­cialista tulajdonosnak, az ál­lamnak következetesebben el lehet és el kell várnia; Fock elvtérs ezután utalt arra, hogy harmadik ötéves tervünk fő feladatait átgon­dolt, céltudatos irányítással, a dolgozók növekvő szakérte­lemmel párosult szorgalmas munkájával teljesítjük, né­hány vonatkozásban túltelje­sítjük, majd új ötéves ter­vünkkel foglalkozott; — A kitűzött célok elérése érdekében — mondotta — a kormány máris több intézke­dést tett. Előrehaladásunk fontos feltétele például a szervezettebb munkaerő-gaz­dálkodás. Ennek érdekében lényegesen módosítottuk a vállalati jövedelem és bér- gazdálkodás állami szabályait. A termelékenység dinami­kus növelése megkívánja, hogy ezután is a munka bo­nyolultságához és a teljesít­ményhez igazodó differenciált bérpolitikát alkalmazzunk következetesebben, mint ma, ugyanakkor olyan tudatos szociálpolitikát folytassunk, amely a nagy családosok, a kis nyugdíjasok helyzetét ja­vítja, és az alacsony kerese­tűek jövedelmét is megfele­lően növeli. Biztosítjuk a fogyasztói árak megfelelő stabilitását, de — ahol ez indokolt — az árak kívána­tos változtatásának lehetősé­gét is, ami összhangban áll a termelés önköltségével, a ke­reslettel, hiszen ez végső so­ron a lakosság jobb ellátását szolgálja. Arra törekszünk, hogy a rendelkezésre ólló beruházá­si eszközöket és kapacitáso­kat a legfontosabb célokra koncentráljuk. Alapvető kö­vetelmény a beruházások be­fejezetlen állományának csök­kentése. Az építő- és építő­anyagipart az átlagosnál gyorsabb ütemben fejleszt­jük, ezzel bővítjük a kereslet kielégítésének lehetőségeit, ugyanakkor a szabályozó- rendszer módosításával a be­ruházási vásárlóerőt megfe­lelő keretek között tartjuk. Fokozatosan csökkentjük a különféle állami támogatáso­kat, amelyek az esetek na­gyobb részében a gazdaság­talan termelés következmé­nyei. Minden vonatkozásban erősítjük gazdaságunk egyen­súlyát. Népgazdaságunk ará­nyos fejlődésének és egyen­súlyi helyzetének nagyon lé­nyeges eleme a lakosság vá­sárlóereje és az árualapok közötti összhang biztosítása. Az áruellátás javítása érde­kében fontos, hogy a hazai termelés megfelelő, több és választékban szélesebb áru­alapot bocsásson a belkeres­kedelem rendelkezésére. Következetesen tovább folytatjuk a területi arány­talanságok felszámolását, a vidék iparosítását. A fog­lalkoztatás és a települések ellátottsági színvonalának közelítése útján biztosítjuk, hogy mérséklődjenek az or­szág egyes területein élő népesség életkörülményeiben még meglevő különbségek. A területi fejlesztés, az urba­nizáció szükségszerűvé teszi, hogy a lakosság számára megfelelőbbé tegyük a köz­egészségügyi viszonyokat Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A világméretekben gyor­suló ütemű tudományos­technikai forradalom kibon­takozása szükségessé teszi az előrelátást, mind a közeli, mind a távolabbi jövő tanul­mányozását. Elkerülhetetlen­né vált — az ötéves tervek mellett — a hosszú távra szóló tervezés, a fejlődés le­hetséges irányainak felméré­se és értékelése. A fejlődés útját a középtávú ötéves terv távlati célok nélkül csak hiányosan tudja kijelöl­ni. Éppen ezért tervező szerveinknél az ötéves terv­vel egyidejűleg egymással összehangoltan készül, az 1985-ig terjedő hosszú távú terv. Gazdasági teendőinket, a konkrét döntéseket mindig az adott helyzet befolyásol­ja. Ezért a hosszúlejáratú tervben csak azt határozhat­juk meg, hogy milyen fő minőségi célokra törekszünk, s azokat az átfogó folyama­tokat kell kidolgoznunk, amelyek céljaink elérését szolgálják. A hosszú távú terv azért szükséges, hogy a közeljövőben esedékes dön­téseket a távolabbi jövőre vonatkozó irányvonal is ve­zérelje, s nem azért, hogy most döntsük el mindazt, amit csak jó néhány év múlva lehet és kell majd eldönteni. A vegyipar már hosszabb idő óta az ipar leggyorsab­ban fejlődő ágazata. Á vegy­ipar termelése az ipar össz­termelésének 1960-ban 7,2 százalékát adta. 1975-ben 12,3 százalékát, 1985-ben pe­dig mintegy 17—18 százalé­kát adja. E kérdésnél is sze­retnék néhány szóval utalni az ötéves tervek és a távlati terv, illetve a szocialista or­szágok közötti szélesedő együttműködés és a távlati tervezés összefüggéseire. Tisztelt Kongresszus! A beszámolóban sokoldalú kritikai elemző munka alap­ján, őszintén és felelősséggel igyekeztünk feltárni az eredményeket és a fogyaté­kosságokat, a megtett utat. Ezek mérlegelése alapján vázoltuk fel a következő időszak főbb feladatait Az alapvetően pozitív ér­tékelés nem feledteti velünk, hogy amikor a dolgozókkal hétköznapi életünkről be­szélgetünk, az eredmények és fogyatékosságok nem ilyen arányban jelentkeznek. Ezekben a beszélgetésekben érthetően nagyobb teret kap­nak a gondot okozó problé­mák, mint az elért eredmé­nyek, a figyelem középpont­jában az indokoltnál több a bírálat, mint a dicséret Ez a látszólagos ellentmpndás korántsem azért van, mint­ha a beszámoló rózsásabb színben igyekezne feltüntetni a dolgokat, mint amilyenek azok a valóságban. Tudjuk, érezzük, hogy az egészséges fejlődés, a pozitív összkép mellett egyéni életünkben bizony még sok olyan bosz- szantó dolog van, mely az Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! — A budapesti kommunis­ták a Központi Bizottság határozata alapjául a párt szervezeti rendjének meg­felelően készültek a X. kongresszusra — mondotta bevezetőben Németh Ká­roly, majd így folytatta: — a taggyűlések és a pártérte­kezletek legfontosabb tanul­sága: a budapesti kommu­nisták magukénak vallják a párt politikáját igénylik adott esetekben az egyes egyének szempontjából na­gyon fontos és amely a dol­gozó ember hangulatát sok­szor meghatározza. Ezek a jelenségek társa­dalmi méretekben a fejlődés irányát ugyan nem érintik, de időről időre befolyásol­hatják, ronthatják a dolgo­zók hangulatát, munkaked­vét. Számtalan esetben for­dul elő, hogy egy-egy em­ber ügyes-bajos dolgait in­tézve, összeakad az állam­nak egy-egy olyan képviselő­jével, aki enyhén szólva, nem áll hivatása magasla­tán, bürokrati'kusan kezeli az ügyeket, lélektelenül vég­zi munkáját. Az ilyen ma­gatartás rendkívül káros, mert még ma is igen sokan egyes állami vállalat vagy állami, tanácsi tisztviselő fogyatékos, hanyag munká­jáért a szocialista államot, a rendszert, a kormányt vagy éppen a pártot hibáz­tat ják. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Népköztársaságunk kor­mánya a szocialista építő­munka szervezésében, irá­nyításában pártunk IX. kongresszusának határozatait igyekezett végrehajtani az állami élet minden területén. A IX. kongresszus határoza­tainak helyességét bizonyít­ják mindazon sikerek, ame­lyeket a végrehajtás során elértünk. Meggyőződésünk, hogy a X. kongresszus vi­tája és határozatai új lendü­letet, erőt adnak az állami munka javításához, tökélete­sítéséhez, amellyel hozzájá­rulhatunk a szocialista tár­sadalom teljes felépítéséhez hazánkban, a Magyar Nép- köztársaságban. annak folytatását, megvaló­sításáért mint eddig, ezután is készek harcolni, dolgozni. Németh Károly Kiemelte, hogy Budapest dolgozói egyetértésüket, támogatásu­kat azzal is kinyilvánítottak, hogy a kommunistákkal együtt, munkástársadalmunk dolgozó emberéhez méltó tettekkel köszöntik pártunk X. kongresszusát. A kong­resszus tiszteletére kibonta­kozott munkaversenyben vállalt kötelezettségeiket eredményesen teljesítik a főváros dolgozói. Kongresssusi jegyzetek A legnagyobb tapsról, a lenini munkastílusról és az első női A kongresszus első két munka­napján sokszor csattant fel a küldöt­tek egyetértő tapsa. Az első napon a beszámolónak az a része kapta a legnagyobb tapsot, amely népünk­nek, a Szovjetunióhoz fűződő eltéphe- tetlen barátságáról, pártjaink egy­ségéről, közös harcáról szólt. S amely a Szovjetunió kommunistái­nak elévülhetetlen forradalmi érde­meit a nemzetközi munkásmozga­lom, a világ haladó erői sikereinek érdekében kifejtett erőfeszítéseit méltatta. A forró, szívből jövő taps tegnap megismétlődött, amikor Brezsnyev elvtárs emelkedett szólásra. Vala­mennyiünknek jólesett, amikor a nagy tapasztalata és harcokban ed­zett szovjet kommunisták nagyra­becsülését tolmácsolta, s szocialista építőmunkánk nemzetközi jelentősé­gét méltatta. Nehéz azt a lelkesedést és a forró légkört szavakkal visszaadni, ami a kongresszust uralta, amikor pártunk internacionalista politikájáról szólt Brezsnyev elvtárs és utána átadta az SZKP ajándékát, Kuznyecov festmé­nyét. A kép azt a pillanatot örökí­ti meg, amikor 1919-ben Lenin a hozzászólásról Vörös téren beszédet mond a kato­nai díszszemle alkalmából. Vlagyi­mir Iljics mellett ott áll Szamuely Tibor is. Ügy éreztük e pillanatban valamennyien, hogy a történelem szele érint meg bennünket. Hisz a kép által ábrázolt pillanat is hűen tanúsítja — népeink eltéphetetlen barátsága a forradalom győzelmével egyidős. • • • Van mondanivalóm pártunk poli­tikájáról — így kezdte tegnap hoz­zászólását a kongresszusi napirendek vitájában elsőként felszólaló Ba- gyinszki István lakatos, a csepeli kommunisták küldötte. Ez a mon­dat az egész kongresszusi vita mot­tója is lehetne. Hűen kifejezi ez a gondolat pártunk mai helyzetét. Minden párttagnak és minden párt- szervezetnek lehet és van is mon­danivalója. Azt a megfelelő fórumon el is mondja, ahol megvitatják, majd határoznak. Mint a kongresszusi küldöttek sorra elmondták felszóla­lásukban. így alakultak ki azok az állásfoglalások, amelyeket ők kép­viselnek. így alakult ki a kongresz- szuson is pártunk elkövetkező évek­re szóló politikája. Ahogyan a Köz­ponti Bizottság beszámolója Is hang­súlyozta: „Gyakorlatunkban a dön­tések demokratikus előkészítését a kérdések sokoldalú és szabad megvi­tatását, a különböző vélemények meghallgatását és figyelembevételét szorgalmazzuk, éppen úgy, mint a meghozott határozatok egységes, kö­telező és pontos végrehajtását”. Ez a lenini munkastílus vezetett eddig is sikerekre, s a kongresszus eddigi munkája, hangulata biztosíték rá: ez a politikai vezetési stílus lesz a jellemző pártunkban ezután is. • • • Már a vita első napján szót ka­pott megyénk egyik küldötte. A fel­szólalás iránti érdeklődés eleve biz­tosított volt, hisz mindenkit nagyon érdekelt mit mond az első nő, aki szót kap a kongresszusi vitában. Mit is mondhatott? A ma egyik legfon­tosabb társadalmi problémájáról, a párt nőkérdésben hozott határozatá­ról, annak eddigi végrehajtásáról szólt. Lazányi Józsefné felszólalá­sát lapunk más helyén részletesen ismertetjük. E helyen mit mond­hatnánk e] róla? Lapunk főszerkesz­tő helyettesének nagy sikere volt — főként a kongresszusi nőküldöttek körében. A szünetben sokan togták körül, gratuláltak az elmondottak­hoz, s 6 egy kicsit fáradtan a fel­szólalás — vagy inkább a téma iz­galmától megviselve mondta: jobb lett volna, ha mindezt egy férfi mondja el. így igaz, s reméljük a vita hátralévő idejében erre is sor kerül. — V — A fegyveres erők küldötteinek egy csoportja a kongresszusi ülésteremben A budapesti kommunisták magukénak vallják a párt politikáját Dl émeth Károly a Politikai Bizottság póttagja a budapesti pártbizottság első titkárának felszólalása beruházási tevékenység javí­tását. E téren azonban a javulás még korántsem ki­elégítő. Egyelőre még nem kielégí­tő a minisztériumok irányító tevékenysége a munkaügyek­ben, főként a munkaerő-gaz­dálkodásban. Bár 1970-ben a termelékenység alakulásának kedvező jelei mutatkoznak, a vállalatok létszám- és mun­kaerő-gazdálkodásában to­vábbra is sok a probléma. Vállalataink jelentős része munkaerőhiárfnyal küzd, má­sutt viszont belső munkaerő­felesleg van. Még nagyon sokat kell tenni a munkafe­gyelem megszilárdításáért. Az egészségtelen mértékű munkaerő-vándorlás meg­szüntetésének, a törzsgárda növelésének egyik fontos fel­Az MSZMP X. kongres sziisáuak keddi tanácskozása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents