Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-03 / 258. szám

1970. november 9L' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Amikor a legnagyobb bajban voltunk" Nagy ári levél Csáki Istvánnak Beszélgetés Suba Istvánnal, a nagykunsági tsz szövetség titkárával Meleghangú levelet kapott a héten a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, Csáki István. Aláírói: Feke­te András tsz elnök, Már- kász József párttitkár, az ár- vízsújtotta Szabolcs megyei, nagyari Május 1. Tsz vezetői. Nagy örömmel írják: A har­madik negyedévi bankfelmé­rés azzal biztat, közös gaz­daságuk nem lesz mérleg­hiányos a tavaszi nagy pusz­títás ellenére sem. És ezt köszönhetik, a nagykunsági tsz szövetség áldozatkészsé­gének. „Ezeket az elvtársa­kat úgy ismertük meg, hogy akkor álltak mellénk, ami­kor a legnagyobb bajban voltunk, s számítunk to­vábbra is erkölcsi támogatá­sukra.” Felkerestük a levél nyomán Suba Istvánt, a nagykunsági tsz szövetség titkárát, mondja el olva­sóinknak mit is tettek Nagy- ar községért. Suba István: Bár a meg­ható levél személyszerint Czimmer Józsefet, elnökhe­lyettesünket, Kasuba Já­nost, munkatársamat és en­gem említ, én úgy veszem, a hálás szavak annak az 59 nagykunsági termelőszövet­kezetnek szólnak — tagjaik- • nak és vezetőiknek — akik a búzát, a krumplit, a vető­magot, a takarmányt, a pénzt adták a nagy tragé­diát átélt nagyari közösség ■kézenfogásához. MUNKATÁRSUNK: Tu­lajdonképpen mit kaptak a nagyáriák a Nagykun­ságtól? Suba István: Még nem végleges adatokat mondok. Azért nem, mert mi decem­ber 31-ig, pontosabban a zárszámadásig még ott va­gyunk Nagyaron. Amit eddig küldtünk: 15 vagon kenyér- . gabonát mindenekelőtt, 5 vagon krumplit, 30 vagon ta­karmányt, s még ez sem vég­adat, hiszen tudomásom van róla, a törés után még szál­lítanak szövetkezeteink ku­koricát. Adtunk vetőmagot, napraforgót, kukoricát pél­dául és palántákat is. Szö­vetkezeteinkből 26 ács-kő­műves, két hétig dolgozott Nagyaron a tönkrement nagyüzemi épületek helyre- állításán. Két hónapig szö- vetkezteink erő- és munka­gépei szántottak, vetettek, a silót betakarították. A tisza­Suba István, a nagykunsági tsz-szövetség titkára szöllősi Petőfi Tsz nemré­gen küldött silókombájnt. A tavasszal ugyanis úgy hatá­roztunk, silót vetünk Nagy­aron, azt betakarítjuk, s így most ősszel nem kell ilyen nagy távolságról szállítani e takarmányt. A karcagi ta­lajjavító vállalat gépeivel teljesen elszántottunk, elve­tettünk most mindent. Ed­dig értékben 2 millió 123 ezer forintot adtunk Nagy- arnak. de úgy becsülöm, év végére meg lesz a 3 millió forint MUNKATÁRSUNK: Tu­lajdonképpen mit jelen­tett ez a segítség, hová jutott vele a nagyari tsz? Suba István: A felmérés szerint 7,5 millió forintos pusztítás érte ezt a kis szö­vetkezetét. Az állami költ­ségvetés is szépen térített nekik. A mi szövetkezeteink áldozatából egész éven át tudták fizetni a munkadíjat. Erre külön készpénzben 315 ezer forintot adtunk. MUNKATÁRSUNK: Jól halottuk? Suba elvtárs munkadíjat említett? Suba István: Azt hiszem a legnagyobb elégtétel szövet­kezeteinknek, hogy az otta­niak jól sáfárkodtak ado­mányainkkal. Igaz úgy is kezdtük, amikor elmentünk hozzájuk: elvtársak, mi nem Önök helyett jöttünk dolgoz­ni, hanem az Önök munká­ját segíteni. Szövetkezetük­nek szorgalmas tagjai van­nak, agrárszakemberei, poli­tikai vezetői, maguk tudják, a határ melyik részére mit kell vetni. Nem jöttünk üres kézzel, de mi nem fogjuk új­jáépíteni az istállókat, csak segítünk hozzá. MUNKATÁRSUNK: A Nagykunságot is nagy ár- és belvízkár érte. Hallottunk olyan véle­ményt, itthon is lett vol­na hová tenni közada­kozás javait. Suba István: így igaz, hi­szen a mi tájterületünkön is 183 millió forint a kór. Az abádszalóki Lenin, a török­szentmiklósi Aranykalász, a tiszaroffi Aranykalász, a me­zőtúri Vörös Október Tsz is nagy pusztítás áldozata. S fel is vetődött küldöttgyűlé­sünkön indokolt-e az ilyen méretű segítés Nagyarnak? Azt mondtuk, a kár különb­sége a döntő. Nálunk nagy volt a pusztítás, ott pedig totális. Például 151 ház tönk­rement Kiesett teljesen a növénytermesztés, s az állat- tenyésztés bevétele. Emberi kötelességünk odaállni. S ki-ki erejéhez mérten adott. A kisebb kuncsorbai Vörös Október Tsz 1000 mázsa szénát s a szintén kisebb tiszapüspöki Rákóczi 100 mázsa burgonyát, a tisza- szöllősi Petőfi búzát, a szin­tén belvízkárt szenvedett mezőtúri Alkotmány csak alómszalmát tudott adni, de adott MUNKATÁRSUNK: Zárszámadás után „levo­nul” Nagyarról a szövet­ség. Mi lesz aztán a tsz­el? Suba István: Először is csak formálisan jövünk el. A nehéz napokban összeforr­tunk ezekkel az emberekkel, akik most megismerték, s mindig hálásan említik a Nagykunság nevét. Másod­szor a kilátásaik jók. Jószág­állományukat megőrizték. Ezt is segítségünkkel, hiszen például 100 szarvasmarháju­kat Kisújszálláson legeltet­tünk. Az állam segítségével már korszerű tehenészeti te­lep építésébe is kezdtek. Mindent helyrehoztak és szorgalmasan dolgoznak. És ezért megérte. Akkor is, ha itthon is tudtuk volna mire költeni a pénzt Borzák Lajos Jövedelemkülönbségek és szociálpolitika I. Kinek, mennyit, miért ? Ügy tűnik, a címben fel­tett kérdésre — kinek, mennyit, s miért fizessen, s juttasson a társadalom — egyszerű a felelet. Ügy tű­nik, de valójában a legbo­nyolultabb kérdések egyike ez. Nemcsak a gyakorlati életben, hanem az elmélet síkján is. Mert hisz’ már maga a „ki” nehéz dió. — Technikus Kovács és tech­nikus Szabó. Ám Kovács sok fantáziát, nagy szakmai tu­dást követelő tervezőmunkát végez a szerkesztési osztá­lyon, Szabó pedig tizenöt ember munkáját irányítja az egyik műhelyrészben, szinte behunyt szemmel, azaz rutin­ból. Legyen egyforma a fize­tésük, mert mindketten tech­nikusok? Ha nem, melyikő- jük keressen többet? Tegyük fel, hogy Kovács és azt is, hogy ezzel mindenki egyet­ért. Ám megtörténhet, hogy a nagyobb kereset ellenére sem él jobban Szabónál, mert míg az állami lakás­ban, ő szövetkezetiben talált otthonra, fizetheti tehát a törlesztést... A jelszó fordítottja A nagyon leegyszerűsített példa — mert az életben en­nél sokkalta bonyolultabb Kovács és Szabó viszonya — elegendő annak igazolására, hogy nincsenek sémák, s hogy a jelszónak a fordított­ja is igaz. Azaz: egyenlő munkáért egyenlő bért. de különböző munkáért külön­böző bért! Elvben. Mert a gyakorlatban...? Nehéz ma még megértetni, hogy a kü­lönböző munkáért fizetett nagyjából egyenlő bér — igazságtalan! Ahogy azt is: az egyenlősdinek nem a jól, hanem a rosszul dolgozó a haszonélvezője. Igaz, beszél­nek róla. de ennél tovább alig jutottak. Ezért sem könnyű az életszínvonal tár­sadalmi-gazdasági kategóriá­ját egvénekre. családokra al­kalmazni. Ezért sem, sok másért sem. Egyenlősdi. Kezdjük na­gyon az elején. 1938-ban az egyéni jövedelmek összessé­gének 37 százalékát a népes­ségnek mindössze 9 százalé­ka élvezte, míg a népesség 43 százalékát alkotó proletá- riátus a jövedelmeknek csu­pán 24 százalékát mondhat­ta magáénak. 1938-ban csak Békés megvében volt több munkanélküli, mint Szolnok megyében. A felszabadulás utáni nivellációs politika — tehát a jövedelmek közelí­tése — szükségszerű, helyes lénés volt. Csak egy kicsit túl jól sikerült... Ezért tör­ténhetett meg például, hogy büntetésnek számított műve­zetőnek lenni bizonyos idő­szakban, s előfordult, hogy a kutatómérnöknél többet keresett a gyári szállításban közreműködő rakodómunkás. Fogalmak, kategóriák Társadalmi érdek, hogy a nagyobb szakképzettséget igénylő, bonyolult munkát jobban megfizessék, mint a szakképzettség nélkül is el­végezhető, egyszerűbbet. — Ahogy a reálbérek differen­ciáltsága is... Álljunk csak meg. Hiszen annyiféle foga­lom néz farkasszemet velünk. Reálbér, reáljövedelem, pénz- beni társadalmi juttatás... Mik ezek? A reálbér az adott bérösszegért — az ún. nominálbérért — vásárolha­tó anvagi javak és szolgál­tatások mennvisége. A reál- jövedelem pedig a reálbér és — ha némi leegyszerűsítéssel is — a társadalmi juttatások összege. Meghalt Szabó Pál Szabó Pál Kossuth díjas író, országgyűlési képvi­selő, az Elnöki Tanács volt tagja, hosszú beteg­ség után elhunyt. ☆ ...Góz Jóska cellájának aj­tajára ezt írta a foglár: „Sza­badul 1945-ben”. A Talpalat­nyi föld feledhetetlen hősé­nek megalkotója maga is a Góz Jóskák: a földhözragadt, kiszipolyozott zsellérek sorá­ból küzdötte fel magát a ma­gyar jelen egyik kiemelkedő egyéniségévé, nagy íróvá, az ő számára is a felszabadulás hozta meg hivatása kiteljesü­lését: az irodalmi sikert, a népszerűséget, a közéleti el­ismerést. A biharugrai parasztfiúból — akit Móricz Zsigmond fe­dezett fel és indított útjára a Nyugat hasábjain — 1945 után a Nemzeti Paras?tpárt egyik vezéralakja, országgyű­lési képviselő, majd az El­nöki Tanács tagja, s a Haza­fias Népfront elnöke lesz, a Baumgartner-, a József Atti­la-, s két ízben is — a Kos- suth-díj kitüntetettje. De megmaradt annak, aki volt: a nép fiának, az egyszerű emberek író-képviselőjének, a társadalmi haladás harcosá­nak. Irt értékes, nagy hatású színdarabokat, s forgatóköny­veket, melyekből ma már klasszikusként számon tartott filmalkotások születtek, de legmaradandóbbak minden bizonnyal elbeszélései lesz­nek: azok a lírai szépségű, költői emelkedetségű írások, melyek ifjúkori élményeit, a szegény parasztok sanyarú életét örökítették meg, az olykor bizony könnyen felej­tő utókor számára. Élete utolsó percéig nem­csak író volt, de közéleti em­ber is: cikkei, tanulmányai józan bölcsességgel, megfon­tolt határozottsággal segítet­ték az időszerű társadalmi, művészeti problémák feltárá­sát, tisztázását, megoldását Ismerték a határon túl is: műveit tucatnyi nyelvre le­fordították, tucatnyi nyelven olvasták szerte a világon. Hetvenhét évet élt. Halála a mai magyar közélet és iro­dalmi világ nagy vesztesége. Aláírták a magyar—NDK egyuttmukoaesi bizottság jegyzőkönyvét Tímár Mátyás és Wolfgang Rauchfuss miniszterelnök­helyettesek hétfőn délben a Parlament Gobelin termében aláírták a magyar—NDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság IX. ülésszakának jegyzőkönyvét. Az együttműködési bizottság október 29. és november 2. között tartotta ülésszakát. A magyar delegációt Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, az NDK delegációját Wolf­gang Rauchfuss, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese vezette. A mostani ülésszakon min­denekelőtt azoknak a megál­lapodásoknak a végrehajtásá­ról tárgyaltak, amelyek a két ország párt- és kormánykül­döttségei között 1970. január­jában a gazdasági, s különö­sen a kutatási és termelési kooperációs kapcsolatok el­mélyítéséről jöttek létre. Szá­mos miniszteri megállapodást kötöttek, amelyek az 1971— 75. közötti, valamint az ezt követő időszakra lehetővé te­szik a kutatási és termelési kooperáció fokozását a két ország népgazdaságának fon­tos területein. E megállapo­dások kiterjednek elektroni­kus adatfeldolgozó berende­zések, elektronikus építőele­mek, néhány építőipari, vala­mint mezőgazdasági és élel­miszeripari berendezés közös fejlesztésére és gyártására. A kutatási és termelési kapcsolatok elmélyítésére és a kölcsönös áruszállítások fo­kozására előirányzott intéz­kedések lehetővé teszik, hogy az áruforgalom 1975-ben hat­van százalékkal haladja túl az 1970. évi szintet. A kölcsö­nös áruszállítások ezzel az 1971—75. közötti időszakban több mint 2.6 milliárd rubel­re növekednek. Az együttműködési bizott­ság megállapította, hogy a két ország közötti külgazda­sági kapcsolatok dinamikus fejlődése 1970-ben folytató­dik, az áruforgalom 1969-hez képest 13 százalékkal emel­kedik. Korábbi példánknál ma­radva: Kovács és Szabó jö­vedelme három fő forrásból táplálkozik. A munkán ala­puló jövedelemből, azaz a bérből és a bérjellegű kifize­tésekből. (Prémium, jutalom, nyereségrészesedés stb.). A pénzbeni társadalmi juttatá­sokból — táppénz, családi pótlék, majd a nyugdíj, stb. — s a meghatározott rendel­tetésű társadalmi juttatások­ból, mint amilyen az ingye­nes egészségügyi ellátás, ok­tatás, az üdülési szolgáltatá­sok és még sok minden más. A három forrásból származó jövedelem összértékében közrejátszik Kovács és Sza­bó munkája, s az, hogy csa­ládjuk hány tagot számlál, mit fogyasztanak, milyen életkörülmények között él­nek, azaz mit és miként vesznek — vehetnek igénvbe a társadalmi juttatásokból. Elegendő-e tehát, ha a tár­sadalom csupán azzal törő­dik: mennyi Kovács és mennyi Szabó bére? Vagy ha csak azzal, hogy többet kapjanak a növekvő társa­dalmi juttatásokból? Mi növekedjék ? Hazánkban hosszú éveken át alacsony árszint és bér­szint mellett a társadalmi juttatások nagyon gyors mér­tékben emelkedtek, s az össz- fogvasztás növekedésének döntő részeseivé léptek elő. Rengeteg pozitívum van eb­ben. de a hátránvok sem el- hanvapolhatók. Volt időszak — az ötvenes évek elején, — amikor a népgazdasági egyensúly zavarait a fo­gyasztás erőszakos visszaszo­rításával, tehát az életszín­vonal rovására próbálták megoldani. Nem ment. Ám a fordítottja sem tartható fenn hosszú ideig. Az, hogy az életszínvonal — társadal­mi összességben — csak la­za szálakkal kapcsolódjék a munka hatékonyságához. Az életszínvonal emelését tehát jobban össze kell kapcsolni a munka termelékenységé­nek növekedésével. Elsősor­ban ennek kell növekednie, hogy jövedelmünk, fogyasz­tásunk, életszínvonalunk is emelkedhessek. A gazdaság- politika — a párt gazdaság­politikája — tehát nem lehet a jótékony cselekedetek hal­maza. A realitásokból, a megtermelt és felosztható ja­vak összességéből, tehát a nemzeti jövedelemből kell kiindulnia. Lehetne jobban elosztani azt, ami a nemzeti jövede­lemből fogyasztásra kerül? Igen. Ehhez az kell, hogy a reáljövedelemben nagyobb szerephez jussanak a mun­kához. a teljesítményekhez kapcsolódó bér és bérjellegű bevételek, s kisebb ütemben bővüljenek — de bővüljenek! — az egyéni teljesítmények­kel csak áttételesen össze­függő fngvenes társadalmi juttatások és dotációk. A munka szerinti jövedelmek differenciáltsága nagy hatás­sal van a munka produkti­vitására. Azaz: ha jól osz­tunk, jól ösztönzünk, tehát holnap meg holnapután még többet oszthatunk fel, meri az ösztönzés hatására még többet termeltünk. Egyszerű, nem? Leírva igen. Határidő: folyamatos A dinamikus bérpolitika megvalósítása, az állami in­tézkedések tökéletesítése, a pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatások ará­nyainak egészségesebbé téte­le nem megy egyik napról a másikra, a teendők határ­ideje folyamatos. Mert nem­csak az anyagiak szabnak határt a haladás gyorsaságá­nak. hanem a hagyományok, az előítéletek, a beidegződé­sek is. Hiszen a harmadik ötéves terv esztendeiben évente átlagosan két száza­lékos bérnövelést valósíthat­tak meg a munkahelyeken. Megvalósították. Differenciá­lás nélkül. Mindenki kapott egy picit. Ezért mindenki úgy érezte, hogy lényegében nem kapott semmit sem A labdarúgásban azt mondják: szét kell húzni a mezőnyt, csak úgy lehet gólt rágni. Szét kell húzni a bérlistákon szereplő összegek mezőnyét is, hogy a gól ■— a produk­tívabb munka — megszület­hessek. Ehhez nem elég szurkolni. „Focizni” is kell. Mégpedig jobban az eddi­gieknél. Mészáros Ottó (Következik- A többért többet) David Ojsztrah hej2edue?tje a Zeneakadémián A szovjet kulturális napok és a fővárosi zenei élet egyik kiemelkedő eseménye volt David Ojsztrahnak, a világ­hírű hegedűművésznek va­sárnap esti hangversenye a Zeneakadémián. Beethoven G-dúr és Sosztakovics szoná­táját, majd Schubert hegedű­re és zongorára írt C-dúr fantáziáját és Messiaen fran­cia zeneszerző Téma variá­ciókkal című kompozícióját tolmácsolta a művész. Zongo­rán kísért Frida Bauer zon­goraművésznő. A termet zsúfolásig meg­töltő közönség lelke? ünnep­lésben részesítette David Ojsztrahot. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents