Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

1970. november 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Levél a kongresszusi küldöttekhez T isztélettel jelentjük a városi és megyéi pártbizott­ságnak és a kongresszusra induló küldötteknek, — hogy a TIGÁZ szolnoki földgázszolgáltató üzem­egysége 1970-i árbevételi és eredmény tervét november 20- dval teljesítette. Ez azt jelenti, hogy november 20-ig az előírtnál li mil­lió köbméterrel több földgázt értékesítettünk. Ezzel szolgálta­tási területünkön, illetve Szolnok megyében hozzájárultunk a földgáz nagyüzemi, általános és háztartási felhasználásának növeléséhez. Ebben az évben 1220 családhoz kapcsoltuk be a földgázt, növelve a múlt évi 6400-as fogyasztói létszámot. A nagyüzemi fogyasztók eddigi körét — papírgyár, épület­elemgyár, Tiszamenti Vegyiművek, MÁV kórház, sütőipari vállalat stb. — bővítettük a kisújszállási téglagyárral, s nap­jainkban történik meg a kisújszállási gyógyászati segéd­eszközök gyára és a Ganz Villamossági Müvek szolnoki gyár­egységének bekapcsolása. Irányszámaink szerint ebben az évben 6100-zal kellett bővíteni a propán-bután gázfogyasztók táborát. Eddig 7966- nál tartunk. Ezzel a Szolnok megyei propán-bután fogyasztók létszáma 64 235-nél jár. Jellemzőül elmondjuk, hogy 1963-ban a megyében még csupán 5900 propán-bután gázfogyasztó volt. E szép eredmények magyarázója a szocialista munka­verseny. Tavaly öt brigád küzdött a megtisztelő szocialista címért, most tizennégy. Az üzemegységben dolgozók fele e brigádokba tömörül. Jólesően állapíthatjuk meg. hogy a má­sodik ötéves tervhez képest a harmadik ötéves terv végéig mintegy 900 százalékkal növekszik a megyében a szénhidro­gén felhasználása. S ez csak a további kibontakozás alapja. Kérjük a megye kongresszusi küldötteit, hogy a sikerek birtokában — amelynek úgy érezzük, vállalatunk is részese — biztosítsák a most összeülő X. pártkongresszust arról, hogy a megye dolgozó népe továbbra is jó szívvel teljesíti a párt által kijelölt politikai és gazdasági feladatokat. Elvtársi üdvözlettel: , Bagi Béla Forgács Imre üzemegységvezető párttitkár Csépelik a rizst a kenderesi Haladás Tsz-ben. 360 hold átlagában 18—20 má­zsa közötti termést várnak. Á kultúra háza-e? Tegnap jelentették: a me- 2őtúfi Magyar Mongol Barát­ság Tsz Öt szocialista brigád­jának tagjai teljesítették a pártkongreszuá tiszteletére tett vállalásaikat. Az építő brigád öt belvizes lakás fel­építésére vállalkozott. Teg­nap azonban a hatodik csalá­di otthont is átadták tulaj­donosainak. A rizstermelő szocialista brigád 700 hold átlagában 12 mázsás termést takarított be. A szalmát most bálázzák, ed­dig 20 vagon szalmát tettek rendbe. A villanymotor te­kercselők az árbevételi terv 10 százalékos túlteljesítésére vállalkoztak. Felajánlásukat tejesítették. — összesen 770 ezer forint árbevételhez jut­tatták a közöst. A sertéshizlalók szocialista brigádjai a tervezett 35 deka helyett 50 deka súlygyara­podást értek el. A gépjaví­tók hulladékvas összegyűjté­sét és feldolgozását vállal­ták. Eddig 20 vagon ócska­vasat szállítottak el a tsz- ből. Olcsóbb üzemi úthálózat Stabilizált földút- ép ítési tapasztalat- csere (Tudósítónktól). A bekötőutak építési költ­sége az utóbbi 6—8 évben emelkedő tendenciát muta­tott és egyes helyeken már elérte a másfél millió forin­tot kilométerenként. A drá­ga beruházás megvalósítását nem mindenütt bírják anya­giakkal. Az elmúlt évek során — a hagyományos építési mó­dok mellett — olyan új mű­szaki megoldások is szület- Jfek, amelyek különböző he­lyi adottságok esetén gazda­ságosan alkalmazhatók. Az új eljárások —; elsősorban a különböző talajstabilizációk — alkalmazása a költségek csökkentése mellett segítsé­get jelenthetnek az anyagel­látás és szállítási munkák­ban esetenként jelentkező problémák megoldásában is. Ez a sürgető tény tette szükségessé, hogy megyénk termelőszövetkezeteinek szak­embereivel megismertessék a különböző talaj stabilizá­ciós módszereket A megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya a MAE megyei szervezete és a területi szövetségek szer­vezésében pénteken tapasz­talatcserét rendeztek Mono- rön. illetőleg Pilis termelő- szövetkezeteinél. A Monori Állami Gazdaság ipari részlege a gazdaságban, valamint a pilisi termelőszö­vetkezeteknél eddig mintegy 16 km stabilizált- üzemi út hálózatot épített. A talajsta­bilizáció három módszerét alkalmazzák; a mechanikait, a cement- és a bitumen sta­bilizációt. A módszertől füg­gően 1 km út megépítése 350 —850 ezer forint között in­gadozik. A megépített utak kifogástalan állapotban gaz­daságosan szolgálják az üze­mek igényeit. Néhány olvasónk talán emlékszik rá, hogy az el­múlt hónapokban felkerestük nagyközségeink többségét, hogy közművelődési helyze­tükről, művelődési házaik tervéről érdeklődjünk. Bizakodásra jogosító és le­hangoló tényeket tapasztal­tunk. Némelyik helyen a hozzáértéssel és az ambíció­val van baj, máshol — eset­leg az előzőek tetejébe — a dologi, pénzügyi adottságok gátolják a fejlődést. □ Kunmadarasra is azért mentünk, hogy választ kap­junk a nagyközség kulturá­lis fejlődésének nagyon is izgalmas kérdéseire. A község művelődési háza közel tíz éve épült, örül­tünk neki, úgy gondoltuk, szép nagy ház, igazi hajléka lesz a kultúrának. Most i3 azt mondjuk, jó hogy felépí­tettük, de bizonyosak va­gyunk benne, ha most ala­poznánk, másképpen csinál­nánk. Akkor sajnos még nem számoltunk a közműve­lődés szerkezeti változásaival, az egyes népművelési formák alakulásával. Konkrétabban: a. „nagyterem szemlélettel” épült művelődési ház nem felel meg teljes mértékben a mai közművelődési igé­nyeknek. Színházi előadások, kultúrműsorok megtartására úgy ahogy, alkalmas, de az intimebb társas együttlétnek nem tud megfelelő hajlékot adni. Egyetlen klubszobája kicsi és lehangoló, nem cso­da, hogy Vonzó hatása cse­kély. Egy másik, klubszobá­nak jobban elképzelhető he­lyiségben a községi könyvtár van. Zsúfolt és korszerűtlen körülmények között ugyan, nohogy a tiszaroffi „hajóál­lomás” könyvtárhoz viszo­nyítva ez még ideális. (Tisza- roffon a kb. 10—12 négyzet- méteres volt hajóállomás „épületében” van a könyvtár.) Ennek a művelődési ház­nak is nagyon szolídak az anyagi lehetőségei. Az Intéz­mény új, lelkes fiatal igaz-’ gatónője, Péter Mária, pró- bálKozik, szépet és jót akar, de... És ezután a fordulatot sej­tető de szócska után már jórészt általánosítanunk kell, hiszen annyira tipikus a ma. darasi ház helyzete, hogy le­hetne máshol is, gondjai csaknem mindenhol fellelhe­tőek. Az évi költségvetés 200 00Ö, az állami támogatás 50 000 forint. Talán felesleges is le­írnom, ez azt jelenti, hogy a művelődési háznak évente másfélszázezer forintot kell bevennie. Miből? Színházi előadások tartásából? A Déryné együt­tese jár a községbe, ponto­sabban hat előadásra ebben a szezonban. A színház négy­ezer forintot kér egy" elő­adásért, jó, ha bejön ennyi. A hét és félezer lakosú nagy­községben mindössze 160 bérlet kelt el. Egy-egy nagyobb érdeklő­désre számítható, jobb ve­gyes műsor, ORI-rendezvény (Országos Rendező Iroda), há­rom-négyezer forintba kerül. Mi marad ebből a művelő­dési háznak a fenntartásra, dologi kiadásokra. A helybeli, va»” a kör­nyező öntevékeny művészeti csoportok előadása a tapasz­talatok szerint ötven-száz embernél nem mozgat meg többet. Mit tehetnek a községi, já­rási művelődési ház vezetői, hoev elkerüljék az anyagi csődöt? Hogv ne járjanak úgy, ahogy a közelmúltban a kunszentmártoni művelődési központ-béliek; az igazgató nem tudta felvenni a fizeté­sét. mert üres volt a „kasz- sza”. Egy másik példa, éo- pen kunmadarasi: nemré­gen a művelődési ház köl­csönt Vett fel. Mit téhétrtek a művelődési házak vezetői, hogy elkerül­jék mindezt? Az esetek többségében azt adják, amit a tömegigény diktál, amire jelentősebb ér­deklődés Van. Ez meg, sajnos nem mindig felel meg kul­turális célkitűzéseinknek. Fél­re értés ne essék, nem gon­dolunk arra, hogy például a magyarnóta esteket ki kel­lene tiltani a művelődési há­zakból — de egynéhány éne­kes, álművész persze pályát változtathatna —- nem, nem tagadjuk létjogosultságukat, de hovatovább olyan helyzet alakul ki, hogy a magyar­nóta estek művelődési há­zaink „csúcsrendezvényei”. Ügy gondoljuk, a csak ma­gyar nótázó népművelés nem népművelés, legfeljebb gics- cses illúziókba ringató szóra­kozás. A másik jövedelemforrás, — de erősen másodfokon, mert a jó drága, — a beat- hangverseny és a slágerdalo­ló est. Szeretjük a beat-mu- zsikát, a kultúráltan előadó táncdal-énekeseket is szíve­sen hallgatjuk, de ez sem pótolhatja az emberformáló, fajsúlyosabb szellemi ráfor­dítást. Engedelmet, a sorok közé búvó példázatért. Ha "annak idején nem adtak volha jó könyvet a kezembe, akkor még mindig ponyvaregénye­ket olvasnék... :S mintha sok helyen le­mondtak volna arról, jórészt kényszerítő körülmények ha­tására, hogy célravezetőbb népművelő tevékenységet folytassanak. Vagy csak e sofok írója lát borúlátóan ebben a kér­désben? Jól esne, ha téve­dés lenne. 0 Látszólag messzi vitt ez a gondolatsor Kunmadaras mű­velődési háza helyzetének tárgyalásától. De csak látszó­lag, mert a felvetett akadá­lyozó tényezők helyben is meglehetősen hatnak. Mindezek ellenére remél­hető, hogy az új igazgató a nagyközség vezetőinek hat­hatós támogatásával többet tud majd tenni, mint elődei, — tisztelet a kivételnek. A tervek szolídak, de előbbre vivőek. Jó dolog, hogy a gimnázium - irodalmi színpada most már a műve­lődési házban dolgozik. Tere- bélyesédő az irodalmi szak­kör, eredményesen dolgoz­nak „a kis képzőművészek”. Szerencsés, hogy a szakkör nem dilettáns-képző, hanem a művészi szép megkeresése és megértése irányába vezet. Talán hamarosan dolgozni kezd a fotoszakkör is. Aprónak tűnő. de az adott helyzetben mégis sokat ígé­rő mozzanatok ezek, vala­melyest ' majdcsak kimozdul ..holt helyzetéből”. a nagy­község művelődési háza. de a fentebb írt gondokat nem hisszük, hogy a lénvegi meg­oldások megtalálása nélkül — ha szabad úgy monda­nunk- kizárólagosan a köz­művelődési tárca keretén be­lül — bárhol is rpeg tud­nánk oldani. Ehhez nagyon is tevékeny társadalmi segítség kell még­pedig. sürgősen, hiszen mű­velődési házaink sokaságánál olyan helvzet alakult ki _ e lnézést a túl szabados ha­sonlatért —. hogy elöl gurul a forint, és a népművelők szaladnak utána. Utolérlk-e, jó-e minden változatban, ha utolérik, marad-e lehetőségük és efe- jük ‘az érdemi r“n(r,k>“lfere? > • v . i. Tiszai Lajos f „ San \/ókánt, nt egyen Mos” Portré a kommunista segédmunkásról Rakodtak. Pirit jött ép­pen és kén. Ha kén jön, ak- : kor baj van. Kellemetlen szaga átitatja a szállító- munkásokat. Az öreg rako­dó is törölgette a szemét. Öt keresték. — Sanyókám jöjjön csak, megyen Moszkvába. — Gávrls elvtárs ne vic­celjen már. — Most jövök a párt vb- ről, magát is jelölték. Kiss Sándor kézé úgy ma- ; radt a szerszámon, ahogy rátette. Kékszemű, pirosar­cú ember. Ami haja maradt még, tejszínű már. ötven­nyolc esztendős. — Jobban örültem, mint­ha a mesebeli három kíván­ságom teljesítik. Láttam Lenint, hacsak hóttában is. Látta a Lenin múzeumot, az. űrhajós emlékművet, a szovjet emberek földjét. Mikor hazajött, körülvette az Ördög brigád. A tizenki­lenc segédmunkás, ö meg beszélte, beszélte, milyen volt a repülő, hol járt, merre. — Hát — mondták a töb­biek — most már elhisz­: . szűk. Olyan ember mond­ja, aki itt van velünk. i Jó brigád ez. Meglett em­ji berek, férfiak. Kit innen, kit, onnan hozott a sors. — Van velem egyidős ember is. Farkas Imre, vár- konyi. Tegnap este is együtt dolgoztunk. Mert úgy van­nak vele, a két öreget ösz- szeteszik. Nem könnyű munka. Négyszáz tonna a brigád napi adagja. De jó­kedvű emberek. Huncutok, mint a gyerekek. Egy fél téglát könnyen hazavisz az ember az elemózsiás táská­ban. Jobb ez mint a vesze­kedés. Az elemózsiás táskát ak­kor veszik elő az emberek, mikor a mozdony kocsit cserél, vagy huzat. Ez az ebédidő. Van az üzemben étkezde, de a szállítómun­kások legtöbbje szárazkosz­ton él. Tószegi, várkonyi, tiszajenői, környékbeli em­berek. Főttétel otthon van, műszak után. Kiss Sándor is szárazai visz az üzembe. — Főzünk otthon. Az asz- szony is vegyis. Itt ismer­tem még. Algépész. Mikor Kiss Sándor dél- utános, felesége biztos dél­előttös. Most éjszakás a ra­kodómunkás. De benn talá­lom a gyárban. — Akkor mit keres most itt Sándor bácsi? — Már harmadszorra be­választottak a pártvezető­ségbe. A délutánosokkal van egy kis dolgom a szakszer­vezeti választás előtt. Az időm kiadja, szívesen csi­nálom. Rosszul is esne tán enélkül. Még 1947. február 10-én lettem a párt tagja. És negyvennyolc óta min­dig volt valami tisztségem. Kunmadarasi napszámos, cselédember volt Kiss Sán­dor. A vegyiben hatodik éve dolgozik. Malmi mun­kás volt akkor Kunhegyesen. Egy barátja szólt, raktáros felvétel van a vegyiben. A központi raktárba került. Nem sok időt ért meg ott. — Az a hely kellett egy futballistának. Onnan köny- nyebben járhat edzésre, így mondták. De egy szikrát sem bántam, meg. Hívtak már azóta máshová. Ezek­kel az emberekkel én már öszeszoktam, ezekét az em­bereket én nem hagyom. Az Április 4. ötszörös szo­cialista brigádot. — Most lenn« hatodszor. A múlt hónapban 154 szá­zalékunk volt. Meg 2600 fo­rint. Ha a sors jól szegő­dik, átlagban meg van a 2300. Hát nem ingyen. AZ éjszakai műszakot szeretjük, akkor nincsenek benn a tmk-sok. nincs karbantar­tás, lehet hajtani. Albérletben lakik asszo­nyával. Havi 400 forintért. — Ha a lakás sikerülne, itt maradnék nyugdíjas ko- .romra is. Ha nem, megyek Kunhegyesre. A fiaimat nem zavarom. Laci. a hajógyár­ban előraizoló. Sanyi Diós­győrben dufvahengerész. A Sanyi fiam is munkásőr. Voltam nála. Elém teszi a munkásőrzubbonyt. Na ezt Ismeri édesapám? Ismerem. A Kiváló Munkásőr kitün­tetés. Megelőzött. Nevet a kék szeme: — Most április 4-ig, mert akkor a Nehézipar Kiváló Dolgozója lettem. Hárman a vegyi ezernyolcszáz embe­réből. Egy lakatos, Bíró Jó­zsef, meg Kálmán József csoportvezető. Megbecsül­nek. Na én még egyszer sem hiányoztam a hat év alatt. Ha a munkásőrségbe megyek, viszem a szolgála­ti parancsot. De Diószegi Miklós, a főművezető azt mondja: Sanyókám én ma­gában megbízok a papír nélkül is. Jó érzés. Ha nem éjszakai műsza-. kos, sétálni mennek estén­ként Kiss Sándorék. — Szeretem Szolnokot na­gyon. Szép, ahogy épül. Máskor meg eljárnak Bognár Ferencékhez, a dömpereshez. — Munkásőftársam. Elpo- litlzálunk, eldiskurálunk, elmegy az este. Aztán reggel hatkor kez­dődik a műszak. A nehéz munka, a rakodógépek, a lapátok mellett. Kiss Sán­dor teletömi az elemózsiás táskát. A gyárkapuban nagy tisztelettel ráköszönnek a segédmunkásra az emberek. — Jó reggelt Sanyókám! Kezdjük, kezdjük? Borzák Lajos ► r Állták a szavukat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents