Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

1970. november 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Volt, nincs. Vajon lesz-e filmklub Szolnokon? Neurológiai múzeum egy KÖNYVTÁRI KÖRKÉP A tiszafüredi járásban Miközben pereg a film, a rendezőből, operatőrökből, sze­replőkből és az ismerősökből verbuválódott közönség fe­szülten figyel. A teremben minden egy „igazi mozira” emlékeztet: a vetítővásznon színes képek jelennek meg, az alakok mozognak, beszél­nek, a filmnek még kísérő ze­néje is van. Amikor vége a vetítésnek, a ..stáb” tagjai fogják a vász­nat, hangszórót, vetítőgépet és szállítják a rendező la­kására. Ott még megvitatják a látottakat, aztán másra te­relődik a szó. A fő téma: miért nem lehet Szolnokon egy filmklubot létesíteni? ÜT Az amatőr filmezés nem új keletű, az' országban sok ez­ren űzik már. Legtöbben csak családi fölvételeket készíte­nek, vagy egy-egy kirándulást örökítenek meg a celluloid szalagon. Vannak azonban olyanok — és elég szép szám­mal — akiknek ez már nem hobby, hanem szinte szenve­dély. Tegyük mindjárt hozzá; Jövőre is megrendezik Sal­gótarjánban a már hagyomá­nyosnak számító amatőr könnyűzenei fesztivált. A fiatal zenészek és éneke­sek dzsessz, hagyományos tánczene, beat, pol-beat, folk beat, valamint könnyűzenei hangszerszóló és dal kategó­riában versenyezhetnek. Az indulás feltétele az együttesek átlagos életkora. A felső korhatár 26 év. A salgótarjáni fesztivált megyei és területi döntők elő­zik meg. Sok jelentkező ese­tén városi-járási fordulót is tartanak. Az országos rende­ző bizottság a területi döntőn nyújtott produkció alapján hívja meg az együtteseket és nem éppen olcsó szenvedély, hiszen csak a filmfelvevő és vetítő is jó pár ezer forintba kerül. Sokan ennyit is haj­landók áldozni, de nem min­denkinek olyanok az anyagi körülményei, hogy a drága berendezéseket meg tudná vásárolni. Ennél is nagyobb probléma azonban, hogy ezek a lelkes fiatalok Szolnokon teljesen magukra vannak ha­gyatva. Nincs egy szerv sem, amely összefogná, segítené őket, sőt még olyan helyiség sincs, ahol' rendszeres ösz- szejöveteleket tarthatnának. Van egy tizenkét tagú cso­port, résztvevői időnként ta­lálkoznak valamelyikük la­kásán, időnként az úttörő­házban termet kapnak, ahol levetíthetik filmjeiket, de ők ennél többet szeretnének. Vá­gyuk az, hogy az ország más városaihoz hasonlóan Szol­nokon is szervezzenek egy filmklubot. Állítólag volt már ilyen, de az fölbomlott. A „mostaniak”, ha nehezen, problémákkal küszködve, de így is dolgoznak. Ha még klubjuk is lenne... A. szólistákat az 1971. április 23 25. közötti fesztiválra. A résztvevők 10—15 perces műsort mutathatnak be. A pol-beat és folk beat kategó­riában két saját szerzeményű számot vagy feldolgozást kell előadni. A legjobbak arany-ezüst- bronz diplomát kapnak, illet­ve elnyerhetik a rendező szervek által alapított külön- díjakat. A díjazottak legjobb­jai részt vesznek a díszbe­mutatón, amelynek műsorát a Magyar Rádió is felveszi. A fesztiválon szerepelni szándékozó együttesek és szó­listák a KISZ városi-járási bizottságain jelentkezhetnek december 15-ig. magánlakásban A Wloclawekben élő Józef Arentowicz már több mint harminc éve foglalkozik metrológiai tárgyak gyűjté­sével. Az eddig összegyűj­tött 1000 tárgy valóságos múzeumot alkot. A legérde­kesebb kiállítási tárgyak: 2500 éves, föníciai súlyok, egy 500 esztendős, aranyo­zott kínai mérleg, az első lengyel taxióra. zsebben hordható napóra iránytű­vel, barokk mérleg, s több tizennyolcadik századi mérő­szerszám Európa különböző országaiból. Józef Arentowicz a mérő­eszközökről több érdekes cikket publikált. Mostanában fejezte be egy tanulmányát a XIX. századi Wloclawek­ben használatos mértékekről. A wloclaweki gyűjtő la­kását számos szakember és rengeteg kiváncsi kiránduló keresi feL Néhány héttel ezelőtt zá­rult Budapesten, a Szépmű­vészeti Múzeumban a külföl­dön élő magyar származású művészek első kiállítása. Az anyag rendezése, postázása is befejeződött, s a világ min­den részéből Budapestre kül­dött művek hamarosan visz- szaérkeznek a tulajdonosaik­hoz. A mintegy 630 műtárgy közül azonban több mint 120 Budapesten maradt. A kiállító művészek közül 30- an ugyanis úgy határoztak, hogy megajándékozzák a budapesti és néhány vidéki múzeumot, ahová korábbi emlékeik, munkásságuk köti őket. A Szépművészeti Mú­zeum az ajándékba kapott értékes művekkel kiegészít­heti a jövőre megnyíló mo­dern tárlatát. A műalkotásoknak nehéz pontosan megszabni az árát, tény azonban, hogy a neves TISZASZÖLLÖS Nem térünk ki hosszan a könyvtáros jó munkájára, aki vezető óvónői beosztása mel­lett legalább 10 éve dolgozik a könyvtárban. Az idén már a lakosság 20 százaléka olvas. Az öreg kultúrház egyik 12 négyzetméteres zugából átkö­nyörögjük a másik 20 négy­zetméteresbe a könyvtárat. Kölcsönzés csúcsforgalmában vásári a hangzavar, alig le­het mozdulni. Két gyermek a létrán tart szolgálatot, hogy a kért könyvet ők próbálják megkeresni. A megértő ta­nácselnök hozzájárult, hogy az eddig tv-szobának használt szomszédos kis helyiséget is megkapjuk. Azt hittük, végre majd a két helyiség együtt megfelelő lesz. Szomorú való­ság, a jelenlegiből sürgősen ki kell költözni, mert életve­szélyessé vált. TISZASZENTIMRE Itt csak két dolog hiány­zik: könyvtáros és könyvtári helyiség. A könyvtári munká­val megbízott idős házaspár már félév óta szeretne nyug­díjba menni. A helyiség a legkultúrálatlanabb a járás­ban: a rossz vályogfal télen szakértőkből álló zsűri vé­leménye alapján az ajándé­kozott művek értéke körül­belül három millió forint. Vasarely Viktor három fest­ményét ajánlotta fel a Szép- művészeti Múzeumnak, s ezek össz-értéke egymillió 325 ezer forint. Kepes György 200 000 forint értékű festményt hagyott Budapes­ten kiállítási anyagából. Pán Márta 120 0Q0 forintot érő szobrával ajándékozta meg a múzeumot. Freund Tibor ajándékba hagyott szobrát 123 000 forintra értékelte a zsűri. Peterdy Pál összesen 15 művét hagyta Budapes­ten, egy festményt és 14 metszetét, amelynek össz­értéke meghaladja a 200 000 forintot. Kolos-Vary Zsig- mond egy-egy festményt ha­gyott a Szépművészeti Mú­zeumnak és a pécsi mú­zeumnak, s ezek összértéke szinte kisírja oldalából a ned­vességet. A két méterről le­emelt könyv is penészes. A padló cementes, a kályha úgy füstöl, hogy az olvasó ezt látva, visszafordul — majd máskor jövök. TOMAJMONOSTOKA A néhány éves modern kul­túrház pénztári zugát és a mellette levő kis helyiséget vették igénybe könyvtári cél­ra. Azóta szinte szétfeszítik a polcokat, a roskadásig meg­töltő könyvek — a könyvtár­nak nem nevezhető helyiség­ben. Az olvasók látogatják, de míg a falon kifüggesztett 1966-os vb-határozat három­százhúsz olvasóért dicséri a könyvtárost, 1969-ben már csak kétszázhatvanhét olvasó­ja van — most az 1970-es év végén pedig százkilencvenhét­re csökkent. A gazdálkodási előadó sze­rint a nagytermet csak a ka­rácsonyi és húsvéti bálok al­kalmával használják ki. Sa­ját bevételből még meszelni sem tudják. A járás tervezte a nagyterem szétválasztását, a művelődési ház igazgatója szerint erre nem kerül sor. Van még egy klubszoba, me­több mint 60 000 forint. Vörös Béla három szobrával ajándékozta meg a szülő­földet, 70 000 forintot érő művekkel, gazdagította a szépművészeti, az esztergo­mi és a pécsi múzeumokat. Nemes Endre nyolc gra­fikát és egy festményét adta ajándékba több mint 150 000 forint értékben. Székely Pé­ter szobrát pedig 48 000 fo­rintra értékelte a zsűri. Ney Lancelot 100 000 forintot érő festményét ajánlotta fel a Szépművészeti Múzeumnak. Több más neves művész is, így például Judit Cassab és Orbán Dezső ajándékozott egy-egy értékes festményt a budapesti múzeumnak, nyil­vánvaló azonban, hogy a magyar származású művé­szeknek e nagyszerű gesz­tusa túlnő a pénzbeli érté­kelésen. N. L. lyet a tv-nézők foglalnak 1 Van tehát modern művel dési otthon kihasználati; nagyteremmel és oly; könyvtári zug, amelybe a olvasók is alig tudnak bt nyitni... TISZABURA Gyönyörű park közepéi régi kastélyból modernizá épületben van együtt a mű velődési otthon és a könyv tár. Az előbbit a tsz vette ke zelésébe és azóta megélénkül ott az élet. A könyvtár a ta nács kezelésében maradt s ha nem is bővelkedik költség vetési kerettel és nagy helyi­séggel, kevés fejlesztéssel bt tudja tölteni feladatát. Fűtés november 11-ig nem volt. P gazdálkodási előadó addig nem vesz szenet, míg új ta­karítót nem fogadnak. Milyen kép fogadja a látogatót? Mint ahol két hónapja nem takarítottak. A parkett feke­te a piszoktól, az ablakon ne­héz kilátni a szennytől. A tanácstitkár ígérte, szenet vi­tet, s személyesen is megnézi a könyvtárat és intézkedik. Szomorú kép ez, de valóságos. Nagy János járási könyvtárigazgató Építőanyagként hasznosított hulladékok A világ lakosságának gyors növekedése különösen a nagyvárosokban egyre éle­sebben veti fel a hulladékok, melléktermékeik és szennye­ződések eltávolításának problémáját. Az Egyesült Ál­lamokban abban látják a megoldás egyik útját, hogy a kemény hulladékokból autóutak, stadionok, vasút­vonalak és egyéb létesítmé­nyek felszíni takarására használható zúzalékot ké­szítenek. A hulladékokból hengerelt szóróanyagokat olyan nagy tömörségűvé le­het termi, ami meghaladja a természetes talajból ké­szült anyagok keménységét. Megrendezik az országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivált Ajándék a szülőföldnek A kapitányság előtt posz­tóié őrszem megpróbálta szét­oszlatni a tömeget: — Oszoljunk, jóemberek... Nincs itt semmi látnivaló... Ne bomoljanak... De senki sem mozdult. Kerekes Gergely, Zsoldos és Saci előrefurakodtak: — Jelentse az őrnagy elv­társnak, hogy a város kül­döttsége kér tőle kihallgatást — mondta Gergely bácsi. Hangja ércesen csengett, hal­latára elnémult a tér és kü­lönösen az idősebbek a tör­ténelmi idők szelét érezték fujdogálni. Az őr becsengetett egy rendőrért, hogy továbbítsa ezt a szokatlan és mulatsá­gos kérést. Lillácska — ezúttal őszes- fekete hajjal — ott állt a tér szélén, mivel a Leven­dulában >s kimondták a zár­órát. Ügy képzelte, hogy nemsokára megjelenik az er- kélven az őrnagy és felmu­tatta a szatírt. Aztán észre­vette, hogy valaki figyeli. A tömegtől, kissé távolabb, fél­szegen és gyámoltalanul, ott állt Karcsi. Rögtön nem ér­dekelte az egész ostoba his­tória. Odalépett a fiúhoz: — Rám vár. Karcsika? A fiú nem válaszolt. — Ne legyen már olyan mulya. Most sötét van, de látom, hogy maga elpirult. — Ráér. Lillácska? — Magának mindig — fe­lelt a lány és belekarolt. — Eljön velem sétálni... mondiuk a kiserdőbe? — Maga kis buta? Minek néz engem? Egy kis diák­lánynak? Semmi szükség az erdőbe menni. Jöjjön, meg­hívom egy feketére a laká­somra. Ne féljen, nem olyan kávét kap, mint a Levendu­lában... — Én inkább sétálni sze­retnék... — Jöjjön, majd megbeszél­jük... Farkas közben megkezdte a kihallgatást. A minden ízé­ben reszkető nőt lefektették egy szobában és orvost hívtak. j ■— Neve? — Borzák József — felelt a letartóztatott férfi, akinek adataiból kiderült, hogy 40 éves, nős, két gyermek apja, a gyárban raktárosként dol­gozik. — Ismerte a sértettet? — Kit kérem? — kérdezte felettébb ostoba tekintettel. — Hát azt a nőt, akit ma este a kiserdőben megtáma­dott. — Ismertem, kérem... Már régóta figyeltem... És nem is tudom, mi történt velem... Már csak azt vettem észre, hogy Ica sikoltozik, és vér­zik az arca. El akartam hall­gattatni... — Hogyan? — Megfenyegettem... na­gyon meg voltam ijedve... — Most először fordul elő magával ilyesmi? — Igen... — Gondolkozzon —■ csat­tant fel Farkas őrnagy hangja. — Esküszöm, kérem... Csak nem tetszik gondolni? — Én nem gondolok sem­mit... És most vezessék a fogdába! Borzákot Sípos tizedes kí- tuszkolta. Egy rendőr jelen­tette, how Kerekes egy kül­döttéé élén be akar jönni. — Farkas a gvőzelem mámo­rában még ezt is el tudta viselni. — Engedjék be... — Ömagv elvtárs! Lent a tér feketéllik az emberek­től. Tudni akarják az igazat. Megígértem nekik, hogy tá­jékoztatjuk őket... — Semmit nem tudunk mondani... Korai lenne. — De a város népének in­ga van megtudni az igazsá­got. — Akkor írd: „Ma este közegeink előál­lítottak egy személyt más személy sérelmére elkövetett testi sértés alapos gyanúja miatt. A nyomozás folyik...’’ Kerekes csalódott arcot vágott: — Ennyi? — Egy szóval sem több... Gergely bácsi kiállt az er­kélyre. Már egyedül volt. mert a fiatalok elszeleltek mellőle. — N.-iek! Polgárok! Fel­hatalmazásom van, a követ­kezők közlésére... — harsog­ta és szóról szóra felolvasta Farkas nyilatkozatát. Lent az emberek kicsit morogtak, de jól elszórakoz­tak Kerekesen. Végre egy es­pett ki az épületből. Igaz, hogy nem teljesült az álma. Nem ő fogta el a szatírt. De nem is Farkas őrnagy. A di­csőség helyben maradt. Sípos tizedesé az érdem, aki mégis csak az ő embere, a városi rendőrség tagja. Szétnézett az elnéptelenedett téren. Valami azt súgta neki, hogy Ildikó megvárja. Ettől hirtelen na­gyon boldog lett. De a tér vigasztalanul üres volt. Ettől hirtelen nagyon boldogtalan lett. Aztán hazament. Kerekes természetesen a Levendulában ült. Ő volt a központ. De az örök fecsegő most méltóságteljesen hallga­tom! szfinx fcsendes kofa. Így aztán hatvanötévesen ta­nulta meg, hogy néha a jó­időben alkalmazott hallgatás nagyobb tekintélyt szerez, mint a sok beszéd. Pedig szeretett volna áradozni, lel­kesedni, ezen a nagyszerű estén, amikor sikerült meg­mozgatni ezt az álmos közö­nyös embertengert. Dehát kötötte a becsület­szó, kötötte a szigorú titok, amelynek nem is vol részese. De őt tulajdonképpen nem is az a bűnöző érdekelte, ha­nem az ellene felvonuló kö­zösség. Aztán a Levendula is be­zárt. Elcsendesedett a város. Hajnalodott. Lillácska — ezúttal jelleg­telen, seszínű tüskehajával, mely azonban a sajátja volt — boldogan feküdt az ágy­ban. Nem tudott aludni. Sze­relmes volt, ami már régen fordult elő vele. Nemrégen engedte ki Karcsit. Most is hallotta a fiú szavait: — Köszönöm... Nem is tu­dod, mit tettél velem... — Eljössz holnap is? — Mindig — felelte a fiú és elszaladt. Kovács melyen aludt. Anyja — mint mindig, ezen a reggelen is hatkor kelt. Lacit hétkor kell kelteni. Csendesen motyogott magá­ban, amikor meghallotta, hogy a szobában csörög a telefon. Laci felvette a kagy­lót. — Értettem, őrnagy elv­társ! Tíz perc múlva bent leszek — mondta, majd még mielőtt az anyja megszólalt volna; — Tudom, ha a ma­mára hallgatok, most nyu­godtan aludhatnék, hacsak nem hívnának beteghez, vagy, utolsó kenetet feladni..; J (Folytatjuk) te, amikor történt valami, ami kizökkenti ezt a2 álmos kisvárost megszokott tunya­ságából. A Levendulát újra kinyi­tot*ák. Kovács is elégedetten lé-. tott és egy szóval sem mon­dott többet, mint amit a pa­pírra lediktált neki Farkas. Mindenki úgy érezte, hogy az öreg többet tud. Kapaci­tálták, itatták, de Gergely bátyánkhoz képest egy egyipá ŐSZ FERENC s

Next

/
Thumbnails
Contents