Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-18 / 270. szám

1970. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 LVASÖINK Még van mit pótolni Aki benzinkútjainkat láto­gatja és néha olyan igénye támad, hogy levegőre éhes gumijába — úgymond szol­gáltatásként — ingyen leve­gőhöz jut, az sajnos, csaló­dik. Szinte naponta járok az Abonyi úti AFOR-'kúthoz. Nagyon megörültem, amikor a kompresszor felszereléséről hallottam. Milyen jó lesz ez, nem kell pumpálgatni, ez lesz aztán az igazi kényelem! — gondoltam. Felszerelték a kompresszort, hallottam, hogy már használták is. Igaz, ezt nem az autóstársaim mondták, hanem a benzin­kút kezelői. Ezek szerint én peches ember vagyok. Az utóbbi időben ugyanis több­ször is megpróbáltam igény­be venni eme szolgáltatást, — hasztalan. Lehangoltan közöltéik, hogy sajnos, éppen most... ezért vagy azért... az a bizonyos autós tönkre­tette. .. nem működik. Per­sze, a másik autósnak mind­egy, hogy miért, lényeg az, hogy nem működik. A csinos kútkezelőnőtől megtudtam: megoldható vol­na a levegő-szolgáltatás, ha egy független embert helyez­nének oda. Mondtam: he­lyezzenek, ha* kell, ez nem az autósokon múlik. Hiva­talos és magánutazásaim so­rán volt alkalmam meggyő­ződni a külföldön nyújtott autós szolgáltatásokról. En­nek tudatában nyugodtan kijelentem, hogy ahhoz ké­pest az autósok e szerény igénye teljesíthető. Hazánkban is vannak ész­szerű kezdeményezések a benzinkutaknál szükséges szolgáltatásokban, de úgy érzem, a szolnoki kútnál még van mit pótolni. Addig is: legalább levegőt kérünk! Egy szolnoki autós A porfestékgyáriak felajánlása A Tiszamenti Vegyiművek porfestéküzemének kollektí­vája elhatározta, hogy no­vember 21-én, szabad szom­baton reggel 6 órától 14 óráig kongresszusi műszakot tart. Olyan festéket gyár­tanak majd, amelyekre kü­lönösen nagy bel- és külföl­di igény van. A munkabé­rüket pedig a szolnoki Ki­segítő Iskola részére ajánl­ják fel, illetve tanszereket vásárolnak érte. Ismét újabb patrónus ta­láltatott tehát, bizonyságul, hogy az emberi segíteni- akarás forrása kiapadhatat­lan. De hisz erről november 10-i és 11-i lapunkban már örömmel tájékoztattuk ol­vasóinkat. Elképzelhetően nagy az iskola tanári kará­nak az öröme is. Nemes cél­kitűzéseikhez patrónusokat, segítőket találtak. Nincse­nek már egyedül! — h — Szigorúbb ellenőrzést! Gyakran felkeresem a vendéglátóipari egységeket. Azt hiszem, minden szolnoki egyetért észrevételemmel. Kevés kivétellel, kritikán aluliak ezeken a helyeken a mellékhelyi­ségek. Olyannyira, hogy húzza-halassza az ember, hogy ki­nyissa az ajtót, de van, amikor mégis... halaszthatatlan ügy­ben... be kell menni. Talán illetlenség is ilyen kérdés miatt tollat ragadni, de mégis rászántam magam. Végül is emberi dologról van szó. Valakinek csak szóvá kell tennie. Valamikor szigorúan ellenőrizték az éttermek, kis ven­déglők, kocsmák mellékhelyiségeit. Súlyos pénzbüntetéssel sújtották azt a tulajdonost, akinél ezt nem találták rendben, tisztán. Lehetséges, hogy a mellékhelyiség — nevezzük nevén — illemhely kérdése most már teljesen mellékes? R. A. Szolnok Receptírás — hallgatóság előtt „Egy nagyon fontos ügy­ben fordulok Önökhöz, mert tudom, hogy elintézik. Be- senyszögön 10—15 személyt is beenged az orvos a rende­lőbe, ott kell mindenki előtt elmondani; kinek mi a baja, gondja. így ír az orvos re­ceptet — rendel gyógyszert az arra rászorulóknak. A fia­talabbak kinevetik az idő­sebbeket, akik talán félén­kebben, zavartabban mond­ják mondókájukat. Lökdö­sődés, sutyorgás zavarja a beteget, az orvost... Azt hi­szem, nem volna szabad ezt így csinálni, úgy tudom, hogy egy embert kellene csak beengedni a rendelőbe”. Ezeket írta — egyebek kö­zött — egyik besenyszögi ol­vasónk. Hangsúlyozzuk, nem névtelenül! A levél tartal­mát ismertettük a szolnoki járási tanács vb egészségügyi csoportjával. Dr. Kiszely Já­nos járási főorvostól kap­tunk választ a kivizsgálásról. Ez a válasz — úgy érezzük — megnyugtathatja a beseny- szögieket. Nézzük csak: „.. .Olvasójuk hozzánk to­vábbított panaszos levelét köszönöm. Tájékoztatom Önöket, hogy a helytelen gyakorlat megszüntetésére utasítottam a kör­zeti orvost. A tényszerűség kedvéért megemlítem, hogy évekig — a II. sz. körzeti orvosi állás betöltetlensége miatt — a panaszolt orvos látta el az egész községet. Ebből adó­dóan a rendelések túlzsúfol­tak voltak, és így kénytelen volt bizonyos ellátási folya­matokat nem egészen szabá­lyos módon összevonni, hogy a betegellátást egy személy­ben biztosítani tudja ...” A válaszlevélből azt is megtudtuk, hogy november l-én az üres körzeti orvosi állást betöltötték, így a rend­tartásban meghatározott egyenkénti betegellátás még a receptek megújításának vonatkozásában is megköve­telhető. Majdnem hullámvasút A közlekedési eszközök közül a hullámvasúton szórako­zom a legjobban, de utána a rangsorban nyomban az az au­tóbusz következik, amelyik 6-os jelzéssel minden este 9 óra 10 perckor Szolnokról Szajolba szállítja az utasokat. Hát az valami csodálatos busz. Azt most nem akarom részletezni, hányszor kacagtattak már meg a járat gépkocsi- vezetői azzal, hogy mindig ott nem álltak meg, ahol éppen vártam őket. Hadd álljon itt a hétfő esti kalandom ezzel a busszal. Felszállók elöl — a kalauz sehol. — Tessék bedobni a viteldíjat — így a vezető. ■— Jó, jó, de mennyit? Mert azt már az én műszaki fel- készültségemmel is megállapítottam, hogy a persely a fillé­reket nem veszi be. Már pedig nekem 4,50-et kellett volna fizetnem. — Mennyit, mennyit?'— így a vezető. Hát 5 forintot. — Sok lesz az, — mondom — mert csak 4 és fél forint a tarifa. — Hát akkor dobjon be annyit, hogy be ne csapódjon. Szép volt tőle a figyelmesség, és mert alapjában véve hálás természet vagyok, egy ötöst dugtam a perselybe. És mert skót sem vagyok, így ezt az egészet igazán nem azért az 50 fillérért írtam meg. N. J. Szajol cif&eifíbh&­„Előregyártóit” kenyeret ettünk M. I. szolnoki olvasónk le­velét közöltük november 11- én „Ünnepnapi kenyerünk” címmel. M. I. ebben a két­napos ünnep előtti kenyér­vásárlási kálváriáját írta meg. S mit válaszolt a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat? „.. .A szolnoki sütőipari vállalat látja el árudáinkat pékipari termékekkel, így kenyérrel is. Boltjaink csak olyan kenyeret tudnak vá­sárlóinknak kiszolgálni, ame­lyet a sütőipari vállalat szál­lít. Tény, hogy a sütőipari vállalat november 6-án, a kettős ünnep előtt egész nap előretermelt kenyeret szállí­tott árudáinkba, amely ellen tiltakoztunk, felsőbb szer­vünknek jelentettük. Mivel azonban a sütőipar frissebb sütésű kenyeret nem tudott szállítani, ellátás érdekében átvenni kényszerültünk. Ami az 1. sz. áruda ke­nyérellátását illeti, igazat adunk a cikkírónak, mert annak ellenére, hogy bolti feliraton, sajtón keresztül tu­datosítottuk a vasámapon- kénti friss kenyér forgalma­zását, szóban is közölhette volna a vásárlóval, hogy 8- án, vasárnap friss kenyeret kap a boltban. Fentiek el­mulasztása miatt az eladót elmarasztaltuk.. A kutya is akkor veszik meg... Érdeklődéssel és megdöb­benéssel olvastam a novem­ber 15-én megjelent „A fél­millió nem volt elég” cí­mű cikket, amelyben Dobos Attila—Mary Zsuzsa házas­pár disszidálásáról írtak. Gondolom,“ sok Szolnok me­gyei dolgozó egyetért a cik­kel, azokkal, akik abban vé­leményüket nyilvánították az esetről. Magam is csatlako­zom hozzájuk, és az a véle­ményem nekem is; nem vol­na szabad engedni, hogy olyan tehetséggel, mint ne­kik volt, ennyit keressenek és úgy éljenek. Találó a mondás: „A kutya is akkor veszik meg, amikor a leg­jobb a sorsa...” A férjemnek 8,60-as óra­bére van, én 1650 forintot keresek havonta. Ebből a jövedelemből szereztünk ma­gunknak lakást, két gyerme­ket nevelünk. Boldogok, elé­gedettek vagyunk, s nem hagynánk el hazánkat. A haza megbecsülésére nevel­jük gyermekeinket is. Akkor kezdtük építeni a szocializmust, amikor én , . tizenéves. voltam. FaJüjgrás, agitálás, társadalmi munka volt a „szórakozásunk”. Még­is örömmel gondolok vissza azokra a napokra, a fiatal­ságomra. Emlékszem, Psota Irén, Kabos László és társai adtak műsort a falujáráso­kon. Ingyen! Mégis „befu­tottak”, s azt hiszem, jobban meg is becsülik, amijük van. L. R.-né Szolnok Túlzott megállapítás Nagy Istvánná jászberényi olvasónk levelében azt pa­naszolta nemrégiben, hogy a postahivatalnál — ha pél­dául pénzt akarnak feladni — fél óráig is kell várakoz­niuk a feleknek. „Egy ab­laknál. ..” címmel közöltük sorait szeptember 30-án. A debreceni postaigazgató­ság illetékeseinek véleménye szerint ez a félórás várako­zás megjelölés túlzott. Időn­ként előfordul — a szerve­zett intézkedés ellenére is — torlódás, ilyenkor az átla­gosnál többet kell várakoz­ni. „.. .A postahivatal 8—19 óra között lát el pénzforgal­mi szolgálatot; 17 óráig egy, 17 és 19 óra között kettő pénzkezelési munkahely mű­ködik. Ezen kívül a nagy­összegű be- és kifizetéseket közvetlenül a főpénztár bo­nyolítja le. Egyes, előre is­mert forgalmas napokon — a hónap első napjain, piaci napokon, az adóbefizetésék időszakában — kisegítő munkahelyet is foglalkoztat a hivatalvezető. Ugyancsak így jár el a nap egyes idő­szakaiban is, amikor várat­lan forgalom jelentkezik. Államkölcsön-kötvények be­váltását 2—3 napon keresztül külön munkahely végzi. A postának és természete­sen a hivatalvezetőnek is feladata és célja, hogy a le­hetőségeken belül a legelő­nyösebb szolgáltatást nyújtsa az igénybevevő feleknek...” Sz ERKESZTSI ehetek N. B. Törökszentmiklós: A munkaviszony határozatlan, vagy határozott időre léte­síthető. Határozott időre szól a munkaviszony, ha annak tartamát a munkaszerződés naptárszerűen, vagy más alkalmas módon meghatá­rozza. A határozott időre lé­tesített munkaviszony meg­szűnik, annak az időnek az elteltével, amelyre létesítet­ték. A munkaviszony meg­szűnését követően a vállalat a dolgozót ismét alkalmaz­hatja határozott időre szóló munkaszerződéssel. Űjabb szerződés megkötésére azon­ban a vállalat nem kötelez­hető. ($1 JOGI TANÁCSADÓ k.* A vállalatok újítási szabályzatáról Az 1968-ban kidolgozott, majd 1969—70-re módosított vállalati újítási szabályzatok 1970. december 31-én lejár­nak s az új kollektív szer­ződésnek mellékleteként a következő 5 évre a vállala­toknál és szövetkezeteidnél új szabályzatokat kell elké­szíteni. Az új mechanizmus bevezetésekor kiadott 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet ugyanis nem szabályozza az újítások, s az ügyintézés részletkérdéseit, csupán azt írja elő, hogy a vállalatok­nak, s a szövetkezeteknek a helyi adottságoknak megfe­lelően részletesen szabályoz­tok kell' a dolgozók újítás­sal kapcsolatos jogait és kö­telezettségeit, s az újítási ügyintézést. Az Országos Találmányi Hivatal elnöke és a SZOT elnöksége a közelmúltban új irányelveket adott ki az 1971 —75. évre érvényes újítási szabályzatok kidolgozásá­hoz. Az irányelvek összege­zik a legutóbbi 3 év tapasz­talatait s több eddigi vitás kérdésekben az eddiginél részletesebb eligazítást ad az érdekelteknek. A sza­bályzatban meg kell hatá­rozni a vállalatoknak azt, hogy egy benyújtott javaslat mikor tekinthető újításnak. Az irányelvek szerint a ja­vaslat akkor újítás, ha tar­talmazza az adott probléma megoldásának leírását leg­alább oly részletességgel, hogy a2ok alapján az elbí­ráló dönteni tud. hogy az műszakilag kivitelezhető-e, hasznos-e s a termelés so­rán megvalósítható-e. Az olyan javaslat, amely nem több célkitűzésnél, nem te­kinthető újításnak. Az újító azonban nem köteles javas­latához műhelyrajzot, tech­nológiai. utasításokat, részle­ges gazdasági számítást csa­tolni, ahol ilyent követelnek jogtalanul járnak el. Az irányelvek tisztázzák azt az olyan sokszor vitatott kérdést is, hogy az újítási javaslat mikor tekinthető munkaköri kötelességnek, — mikor számít olyan jelentős teljesítménynek, amikor a munkaköri kötelezettség el­lenére is jutalmazni kell. A munkaköri kötelesség általában csak arra a tevé­kenységi körre terjed ki, amelynek ellátásával a dol­gozót megbízták. Azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a műszaki fejlesztés szerveze­tén belül gyártmánycsopor­tok szerinti munkamegosz­tást alakítottak ki, a dolgo­zó munkaköri kötelessége csak az őt foglalkoztató osz­tály tevékenységi körére ter­jed ki. Így például a kazán­szerkesztőnek nem lehet munkaköri kötelessége a da­ruszerkesztéssel kapcsolatos javaslat, kidolgozása. — Az irányelvek szerint éppen ezért helytelen az olyan vál­lalati szabályozás, amely a dogozók valamelyik csoport­jára vonatkozóan kimondja, hogy az idesorolt dolgozók valamennyi javaslatának előterjesztése munkaköri kö­telezettségüket képezik. Az irányelvek részletes eligazí­tást adnak az újítások elbí­rálásához, s az eddiginél na­gyobb rugalmasságot java­solnak a kiváló újító kitün­tetés odaítélésénél. Helye­sen teszik a Vállalatok, ha olyan dolgozókat is kitüntet­nek, akiknek nincsen ugyan különlegesen nagyértékű al­kotásaik, de kisebb-nagyobb újításaikkal rendszeresen se­gítik a műszaki fejlesztést, az üzemszervezést. Az újí­tások díjazását nem írják elő jogszabályok, felső ha­tárt az irányelvek sem ja­vasolnak, de felhívják a vállalatokat, hogy az újítási szabályzatokban legalább az újítási díjak alsó határát határozzák meg. Az irány­elvek, a korábbitól eltérően, az újítások értékesítésének kérdéseivel is foglalkoznak, s a vállalatok figyelmébe ajánlják, hogy az értékesí­tett újítások nyereségéből az érintett újítókat is része­sítsék. Az irányelvek szerint a vállalat újítási szabályzat- tervezetét az újítókkal, s a szocialista brigádvezetőkkel meg kell vitatni s helyes az is, ha a szakszervezeti bi­zottság érvényesíti egyetér­tési jogát a szabályzat jóvá­hagyásával. Az ismertetett irányelvek teljes szövege az 1970. évi Tanácsok Közlönye 44. szá­mában található meg. Dr. Cs. L Medicin-láz A televízió Reklám műso­rában valamennyien láthat­tuk a Medicin rollert. A ve­le végzett gyakorlat eredmé­nye (állítólag): 1—2 hét múl­va apad a pocak, feszül a hasizom (jaj, de mennyire!), frissé, fiatalossá tesz és így tovább. No, ez kell neked, a poca­kodnak, a hájadnak, az öreg­ségednek. Semmi diéta, sem­mi koplalás és mégis... Ezt boztosan meg tudom csinál­ni. Napi egy perc azzal a kis hülyeséggel. A. nevetsé­ges. Tényleg. Jóllehet, hogy csak valakinek a pihent agvában megszületett hülye­ség ez az egész? Kételyem támadt a szerkentyű iránt. Napokig rá se hederítettem. Aztán az egvik nap a hi­vatalban kitört a ..láz”. A Medicin-láz. Valaki bedob­ta. hogy a Pamutkin kartárs­nak is — közismert lomha­járású háitömeg — a rolle­rozástól apadt úgv meg a po­cakja, s lett egyenesebb a tartása. No meg a fiatalossá­gát is egészen visszanyerte — ahogyan a kartársnők tud. ni vél tők Fnnvi elég is volt. Nem telt bele fél óra sem. már azt számolgattuk, ki az, aki még nem vett. Ekkor Kalánvosi kartárs már út­ban volt a szolnoki játékbolt tóté a kilencedikért ment A hélfeldelcozó csooorthan ép­pen gyűjtöttek Mart ők kol­lektiven vettek egvet íMeg- súghatom. ráiuk is fér. vala­mennyien olyanok, mint a ház.) Aztán bemutatót is tartottunk. Sróf kartás — a főkönyvelőnk — mutogat­ta boldogan, hogyan kell csinálni. (Neki már volt ilyenje.) Mert nem mindegy ám, hogy hogyan csináljuk... Elmondhatom tehát, isten­igazából belelkesedtünk. — Nagy volt nálunk a láz, de másnap még ennél is na­gyobb az izomláz. Nem olyan egyszerű ám ez a rollizás, mint hittük. Az első próbál­kozásnál többen hasra es­tünk. Azóta a kacagásom is visszafojtom, mert olyankor az ágyékom tájéka fáidalmasan bizsereg. Gombásné kollega­nőm azt mondta, hogy ez az izomsavótól van. De azért nem adtuk fel. továbbra is csináljuk, s napirenden tart­juk a témát. Szinte minden nan megbeszéliük a hivatal­ban, kinek miié fáj. tapasz­talatot cserélünk fvan. aki már hátrafelé csmália). meg­állapítjuk egymásról, hogy: jé, már alig van pocid, úgy megszépültél, egészen fiata­lossá lettél... Apropó fiatalság. Felet­tébb gyanús nekem, hogy férfi kollegáink szinte vala­mennyien beszerezték ezt a micsodát. Még Mandula kar­társ is vett. pedig olvan so­vány. mint a kisuiiam. Na­hát. hogy milyen sürgős volt nekik!... Nem várnak egy ki­csit sokat ettől a Medicintől? ea csani ís$

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents