Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-18 / 270. szám
1970. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A, B, C ♦.. Zongorafutamok, gitárszó. Egyszerre, de mégis külön- külön. Máskor az ütősök gyakorolnak, — nagybőgő brummog, szerény Stradivá- riusz utánzat hangol... Szolnokon, a Tabán egyik házacskájában, működik a szórakoztató zenészek országos központja megyei kirendeltségének stúdiója. Stúdió? Ez túlzás, legfeljebb tartalmában és szándékában az, különben két kicsi szoba. Mégis hetvennégy leendő hivatásos szórakoztató zenész tanul itt, hegedűn, bőgőn, brácsán, gitáron, dobon, zongorán és szaxofonon. A szórakoztató zenészeket felkészültségük alapján ka- tegórizálják. Sajnos, „Árkategóriájú zenész mindössze három van a megyében. „B”- kategóriájú ötvenöt, „C”-be- sorolású pedig ötvenhét. Tovább rontja a képet, hogy rendszeresen működik még százötvenegy — úgynevezett „regiszteres”, kisegítő zenész is, akiknek bizony még a zenei alapműveltségük is hiányzik; Ebből a megoszlásból származik, hogy bizony jóné- hány nyilvános helyen mérgelődhetünk a „zene” miatt. Félreértés ne essék, a jó hírnevükre valamit is adó éttermekben, zenés eszpresz- szókban szakképzett muzsikusok vannak. De mintha túlontúl is kevés lenne a felsőfokon képzett „A”-be- sorolású zenészek száma. — Csak ennyien tudnának megbirkózni a nehéz vizsgaanyaggal, vagy netán az ambícióval van baj? Esetleg a bérezéssel? — Sándor Sándortól, a megyei kirendeltség vezetőjétől megtudtuk. hogy az „ölelkező” bérezési rendszer nemigen serkenti a zenészeket, hogy előbbre lépjenek egy-egy kategóriával. A „B”-kategória felső szintje magasabb bérezést is lehetővé tehet, mint például az „A-kategória alsó határa. Nem fenékig tejfel a szórakoztató zenészek élete. — Egyes kérdésekben elég nagy a kiszolgáltatottságuk a munkahelyekkel szemben, különösen kisebb városokban, faluhelyeken. Általában alacsony a fizetés. A „C”-kategóriájú zenészek 1300 forint körül keresnek saját zeneszerszámukkal kell dolgozniuk. Nem olcsó mulatság, egy-egy nagybőgőhúr 150 forintba kerül, egy modernebb dobfelszerelés meghaladja a 10 ezret. Jogos igény a dobogóra néző muzsikusokkal szemben, hogy mindig „szalon elegánsak” legyenek. Kötelező a jól vasalt sötét ruha. a vakítófehér ing. S ez természetes is. de az anyagiak nem mindig állnak arányban a követelményekkel. A szolnoki stúdióban főleg regiszteres hallgatók tanulnak. A nyolchónapos előkészítő tanfolyamon hetente egy órát gyakorolnak, szakképzett tanárok vezetésével. A tanfolyam tulajdonképpen vizsgaelőkészítő, befejezésével a hallgató minősítő bizottság elé állhat, az dönt a besorolásáról. Okos, jó dolog, ennek a stúdiónak a működtetése, a zenészek szakképzése, hiszen közismert, hogy az alkalmilag összetársult, minden alapképzettség nélküli „vadzenekarok” milyen ízlésrontó hatást válthatnak ki. *’ A nyilvánosság előtt megszólalni — konkrétan: a hangszert megszólaltatni — mindig annyit is jelent, hogy hatni. Így, vagy úgy... A jobbik célt szolgálja ez a stúdió, szerény körülmények között ugyan, de nem hatástalanul. .-.ti — Munkáskéz — munkásösszeíogás , Épülő új házak a Kunság városaiban „Bontják Túrkevén, a Liget utcában Pál Dezsőék házát. A gazda meg a rokonsága. Kell a segítség, gyorsan bontani, aztán építeni újat. Közeleg az ősz...” Majdnem három hónappal ezelőtt, augusztus 26-án kezdtem így a belvízkárosult kunsági városok sok családjának gondjáról — bajáról szóló beszámolómat. A címben kicsit felszólításként, furcsán hatott a vélemény: „Őszre fel kell építeni az otthonokat!” Így Utólag ügyetlennek tartom a felszólítást. Azért, hogy egy újságíró leírta, még nem bizonyos, hogy mindenki összefog, segit. Hogy lesz építőanyag, pénz, segély, építőmunkás. Mert akkor még kevéske remény volt mindehhez. Áll már a ház Túrkevén a Liget utcában. Pál- Dezső új családi fészke. Blokkos téglából épített szép, magas ház. Tetejét fedték amikor ott jártam. S nemcsak a Pál Dezső háza magasodott friss téglavörösen a Liget utcában. Mellette egy másik is. Ötvenhét családi házat kell újjáépíteni, illetve helyreállítani Túrkevén — ez volt az összegezés nyár végén. Harminchatot teljesen el kellett bontani. A tanács akkor leginkább az anyag miatt aggódott. Már változott a helyzet. Van blokkos tégla, cement, faanyag, pala, jó minőségű mész is elegendő. Munkáskéz? — Munkásösszefogás. A vegyesipari ktsz tíz —, a városgazdálkodási vállalat nyolc —, a túr- kevei kisiparosok kilenc —, a TÖVÄL hat otthon építését vállalta el. Tíz házon már tető alatt a 'belső munka, vakolás, festés halad szépen. Sok elkészül még mire lehull az első hó a helyreállításra szoruló házakból is. Csak azok maradnak tavaszra, amelyek bírják addig az idő fogát. A tanács 290 ezer forint segélyt osztott szét a rászorultak között. Volt aki csak 3, s olyan is aki 16 ezer forintot kapott. A társadalmi bizottság gondosan megvizsgálta: hol, mennyi a gyerek, az idős eltartottak száma, s mennyi pénz van, mennyi jut az új otthonra. Kisújszálláson kerek ötven házat ítéltek bontásra. Harminc már tető alatt van. Jórészt a helyi kisipari termelőszövetkezet, s a kisiparosok munkájából. Farkas Kálmán egyedül hat ház építését vállalta. Szép segítőszándék ez egy kisiparostól. Anyag is van, tégla, cement is. Dolgozhattak a derült őszi napokon. A kisújszállási tanácsnak félmillió forintja volt segélyre. Egy nyolc gyermeket nevelő munkásember 25 ezer forintot kapott. Egy gyermekeit egyedül nevelő asszony majdnem húszat. Az anyagot a TÜZÉP biztosította mindenhol. A tégláért — amivel augusztusban a legtöbb reménytelenség volt — a megye téglagyárait illeti dicsérő szó. Megértették hogy rengeteg múlik rajtuk, segítettek a megyének. Sok új ház magasodik a Kunság városaiban. És nemcsak újak, ezerszer jobbak mint a vályogból száz éve felhúzott öreg otthonok. S. J. Hiányzik a címke A megyei élelmiszerellenőrző intézetek munkatársai az elmúlt hetekben egyre többször tapasztalták: hiány- ziK a kenyérről a sütőipari vállalat nevét és a sütés napját feltüntető címke. Különösen a dunántúli gyárakból kikerülő kenyér ellen merült fel több esetben ilyen kifogás. A MÉM termelés- és műszaki fejlesztési főosztálya most felhívta a kenyérgyárak vezetőinek figyelmét, hogy a fennálló szabványok nem engedélyezik a Kenyér címke nélküli árusítását. A főosztály vizsgálata ugyanakkor azt is megállapította, hogy több megyében elhúzódott a kenyércímkék nyomdai munkája, ezért a gyárak még 4—5 hét türelmi időt kaptak a címkék beszerzésére. A karcagi Déryné Művelődési Ház gyermek bábcsoportjának tizenkét tagja van. Szilvási Istvánná vezetésével Télapó ünnepségekre készülnek. Ellátogatnak az iskolákba, ktsz-ekbe és egyéb vállalatokhoz műsorukkal. Képünk a csoport próbáján készült. , ÜSZ FERENC t Mot\oZ Farkas őrnagy nagy hadműveletet szervezett, ötveil munkásőrt kértek meg a kiserdő teljes megszállására. Természetesen az akciót úgy kellett lebonyolítani, hogy a szatírt ne riasszák el. A résztvevők eligazítása ezért úgy festett, mintha egy jelmezbálra készülődnének. Egyenként távoztak a rendőrségről és egy félórán belül, úgy eltűntek az erdőben, mintha a föld nyelte volna el őket. Csak néhány erdészt lehetett látni, akik fontosságuk teljes tudatában szemlél gették, méricskélték a fákat, nem egy esetben olyanokat. amelyeknek a teteién egy URH-adóval felszerelt munkásőr kuksolt. A két Ieánv- Gizi és Piri külön- kibön sétálgattak az úton. Időnként Ipiiltptí egv fatönkre, olvasgattak, majd újra tovább hallagtak. Csendes volt az erdő. Az akcióban résztvevő hetven ember idegeit a moccanatlan csend, a lassan cammogó idő egyre jobban feszítette. • Farkas őrnagy és Kovács az erdő melletti kisvendéglőben telepedtek le. Sípos az URH adó-vevővel a kocsma raktárhelyiségében ücsörgött. Nem történt semmi. Este csalódottan vonult be a társaság. Másnap újrakezdték. A harmadik napon el- kaota őket egy kiadós májusi eső. Közben nagy elhatározások születtek az egyetem kollégiumában is. Zsoldos Géza — talán emlékszünk még rá: az ő menyasszonyát Kiss Annát támadta meg a szatír és azóta is kórházban feküdt idegössze- ropDanással, — tehát ez a Zsoldos beszélt: — Fiúk! A rendőrök kevesen vannak. A város nyugtalan Javaslom, hogv indítsunk eöv akciót. A legszebb lányokat kivisszijk az erdőbe Mondénom sem kell. hogy a javaslatot egyhangúan elfogadták és kinevezték Zsoldost az akció parancsnokának. Közben a szatír nem hallatott magáról. X munkásőrök már kezdték unni, a dolgot. Előfordult, hogy egyik fáról a másikra átkia- béltak. sőt az egyik URH-s lemászott a fáról és megtámadta Pirit, aki a sípjába fújt, mire összeszaladt az erdő. Ilyen fegyelmezetlenségek miatt 10 embert elküldték a brigádból. Egyik délután Sípos vevője megszólalt. Az egyik munkásőr jelentkezett egy fa tetejéről: — Halló. Hatos- jelentkezem. Alattam egy fiú megszólított egy lányt... Leültek egy bokor alá... A fiú... Hűha! Jelentem ez egy női szatír. Szegény fiú még védekezik. de egyre gyengébb az ellenállása! — Adást befejezni! Nem a mi profilunk — adta ki a parancsot Sípos. Kóbor Saci. az egyetem leecsinosabb lánya szívesen vállalta a feladatot. Ogy feküdi egv bokor tövében, mint egv filmsztár riviérai magán- strandián. Farkas őrnagy, aki megunta a kisvendéglőben való ücsöreést. megtoroant a csodálkozástól, A lány nem közülük való. Ki lehet? Csak nem igaz a vicc. amit a városban terjesztenek, hogy egy csomó asszony az erdőbe iár. hátha találkozik a sza- tírral. Egv ideig messziről nézte a lánvt. E vizsgálódásban nem tudni mi volt az erősebb szemnont. a férfié, vagy a nyomozóé Ne is kutassuk- T énvpg az hogy győzött a nvomo-ó akinek terveiben ez a lány nem szerénél t. wundiiit felé Lassan ment n^bnev mogiiessze. A tény ^elnézett. «7emP se rebbent Sőt. mintha egy kicsit el- mosolvodott volna Legalább is - Farkas így látta. Aztán felemelte a fejét és várakozón nézett rá. Az őrnagy mellé lépett: — Mit keres itt a kisasz- szony? — kérdezte, de a mondatot be sem fejezte, amikor érezte, hogy a lábát megrántja valami és elesik. A következő másodpercben a szomszédos bozótból három markos egyetemista ugrott elő. — Szóval, te vagy az? — kérdezte az egyik. — Az anyád — folytatta a másik és ütni akart, de leintették: — Várj! Szólni kell Zsoldosnak! Ö a parancsnok! Síp harsant. Közben az egyetemisták összekötötték a kezét is. A sípszóra futva közeledett Zoltán. És mögötte néhány munkásőr. Egy másik irányból — szintén a sípszóra. Csontos és két, erdésznek öltözött rendőr. Zsoldos ért oda elsőnek. — A szentségét! — mondta, amikor megismerte Farkast. — Milyen voltam, — büszkélkedett Saci. — Mi történt, őrnagy elvtárs? — kérdezte ijedten Csontos. — Ha kioldoznak, elmondom — mondta Farkas. — Majd kezeit rázva: — Ki engedte meg maguknak ezt a marhaságot? — Elhatároztuk, hogy segítünk maguknak — mondta Zsoldos. — Az erdő a mienk. Ott vagyok, ahol akarok — pattogott Saci, aki úgy látszik fájlalta, hogy az izgalmas feladatnak vége lett, — Nem a maga menyasz- szonyával történt — ami megtörtént — mondta Zsoldos, — Most ne vitatkozzunk. A segítséget elfogadjuk, de nem partizán módra. Holnap este a városi tanács kultúrtermében leszünk, hívja el a társait. Ebben maradtak. Farkas bevonta az embereit. Már úgyis akkora zajt és felfordulást csináltak, hogy nem lett volna értelme tovább kintmaradni. Ezalatt a vasútállomáson egy vagonban három férfi dolgozott. Ládákat feszeget; tek fel. Mindegyikből értékes műszerek kerülték elő. — Ezeknek darabja legalább egy ezres — suttogta elégedetten az egyik. Egyszerre éles hang harsant a vagon mögött: — Fogják meg... Fogják meg... Segítség... A három fickó ijedten dobta el a szajrét. — Háromfelé fussunk —■ mondta egyikük és kiugráltak a vagonból. A restiből és a váróteremből kirohantak az emberek. Valaki felkiáltott: — Ott fut valaki! A vagonok között a sötétben jól látható volt egy rohanó alak. — Segítség! Fogják meg! — hallatszott egy női sikoly. — Utána! — adta ki valaki a jelszót. Mindenki a sötétbe vesző alak után rohant. Senkinek nem tűnt fel, hogy velük szemben nyugodtan jön egy fiatalember, egvetemista külseiű. aki látva. hogy a tömeg üldöz valakit. maga is beállt közéiük és hangosan irányította őket. El is kaoták a fáradságtól már csak vánszorogni tudó menekülőket. Csak azután kezdték keresni a sikoltozó nőt. Ott találták meg a vagonsor mögött. a töltésen, összeténett ruhában, vérző orral, hisztériásán zokogva. — Mi történt? — A szatír...- megtámadott... — Ne féljen. Elfogtuk. Ott viszik be az állomásfőnök irodájába. A nőt is odakfsértéfc — Ez nem az az ember. „ — mondta és elájult.- _ ÍFolytatfuki A
