Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-18 / 270. szám

1970. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A, B, C ♦.. Zongorafutamok, gitárszó. Egyszerre, de mégis külön- külön. Máskor az ütősök gyakorolnak, — nagybőgő brummog, szerény Stradivá- riusz utánzat hangol... Szolnokon, a Tabán egyik házacskájában, működik a szórakoztató zenészek orszá­gos központja megyei kiren­deltségének stúdiója. Stúdió? Ez túlzás, legfeljebb tartal­mában és szándékában az, különben két kicsi szoba. Mégis hetvennégy leendő hi­vatásos szórakoztató zenész tanul itt, hegedűn, bőgőn, brácsán, gitáron, dobon, zon­gorán és szaxofonon. A szórakoztató zenészeket felkészültségük alapján ka- tegórizálják. Sajnos, „Árka­tegóriájú zenész mindössze három van a megyében. „B”- kategóriájú ötvenöt, „C”-be- sorolású pedig ötvenhét. To­vább rontja a képet, hogy rendszeresen működik még százötvenegy — úgynevezett „regiszteres”, kisegítő ze­nész is, akiknek bizony még a zenei alapműveltségük is hiányzik; Ebből a megoszlásból szár­mazik, hogy bizony jóné- hány nyilvános helyen mér­gelődhetünk a „zene” miatt. Félreértés ne essék, a jó hírnevükre valamit is adó éttermekben, zenés eszpresz- szókban szakképzett muzsi­kusok vannak. De mintha túlontúl is kevés lenne a felsőfokon képzett „A”-be- sorolású zenészek száma. — Csak ennyien tudnának meg­birkózni a nehéz vizsga­anyaggal, vagy netán az ambícióval van baj? Eset­leg a bérezéssel? — Sándor Sándortól, a megyei kiren­deltség vezetőjétől megtud­tuk. hogy az „ölelkező” bé­rezési rendszer nemigen ser­kenti a zenészeket, hogy előbbre lépjenek egy-egy kategóriával. A „B”-kategó­ria felső szintje magasabb bérezést is lehetővé tehet, mint például az „A-kategó­ria alsó határa. Nem fenékig tejfel a szó­rakoztató zenészek élete. — Egyes kérdésekben elég nagy a kiszolgáltatottságuk a munkahelyekkel szemben, különösen kisebb városok­ban, faluhelyeken. Általá­ban alacsony a fizetés. A „C”-kategóriájú zenészek 1300 forint körül keresnek saját zeneszerszámukkal kell dolgozniuk. Nem olcsó mu­latság, egy-egy nagybőgőhúr 150 forintba kerül, egy mo­dernebb dobfelszerelés meg­haladja a 10 ezret. Jogos igény a dobogóra néző mu­zsikusokkal szemben, hogy mindig „szalon elegánsak” legyenek. Kötelező a jól va­salt sötét ruha. a vakítófehér ing. S ez természetes is. de az anyagiak nem mindig áll­nak arányban a követelmé­nyekkel. A szolnoki stúdióban fő­leg regiszteres hallgatók ta­nulnak. A nyolchónapos elő­készítő tanfolyamon hetente egy órát gyakorolnak, szak­képzett tanárok vezetésével. A tanfolyam tulajdonképpen vizsgaelőkészítő, befejezésé­vel a hallgató minősítő bi­zottság elé állhat, az dönt a besorolásáról. Okos, jó dolog, ennek a stúdiónak a működtetése, a zenészek szakképzése, hiszen közismert, hogy az alkalmi­lag összetársult, minden alapképzettség nélküli „vad­zenekarok” milyen ízlésron­tó hatást válthatnak ki. *’ A nyilvánosság előtt meg­szólalni — konkrétan: a hangszert megszólaltatni — mindig annyit is jelent, hogy hatni. Így, vagy úgy... A jobbik célt szolgálja ez a stúdió, szerény körülmé­nyek között ugyan, de nem hatástalanul. .-.ti — Munkáskéz — munkásösszeíogás , Épülő új házak a Kunság városaiban „Bontják Túrkevén, a Liget utcában Pál Dezsőék há­zát. A gazda meg a rokonsága. Kell a segítség, gyorsan bontani, aztán építeni újat. Közeleg az ősz...” Majdnem három hónappal ezelőtt, augusztus 26-án kezdtem így a belvízkárosult kunsági városok sok család­jának gondjáról — bajáról szóló beszámolómat. A cím­ben kicsit felszólításként, furcsán hatott a vélemény: „Őszre fel kell építeni az ott­honokat!” Így Utólag ügyet­lennek tartom a felszólítást. Azért, hogy egy újságíró le­írta, még nem bizonyos, hogy mindenki összefog, segit. Hogy lesz építőanyag, pénz, segély, építőmunkás. Mert akkor még kevéske remény volt mindehhez. Áll már a ház Túrkevén a Liget utcában. Pál- Dezső új családi fészke. Blokkos téglából épített szép, magas ház. Tetejét fedték amikor ott jártam. S nemcsak a Pál Dezső háza magasodott friss téglavörösen a Liget utcában. Mellette egy másik is. Ötvenhét családi házat kell újjáépíteni, illetve helyreál­lítani Túrkevén — ez volt az összegezés nyár végén. Har­minchatot teljesen el kellett bontani. A tanács akkor leg­inkább az anyag miatt ag­gódott. Már változott a hely­zet. Van blokkos tégla, ce­ment, faanyag, pala, jó mi­nőségű mész is elegendő. Munkáskéz? — Munkás­összefogás. A vegyesipari ktsz tíz —, a városgazdálko­dási vállalat nyolc —, a túr- kevei kisiparosok kilenc —, a TÖVÄL hat otthon építését vállalta el. Tíz házon már tető alatt a 'belső munka, vakolás, festés halad szépen. Sok elkészül még mire lehull az első hó a helyreállításra szoruló há­zakból is. Csak azok marad­nak tavaszra, amelyek bírják addig az idő fogát. A tanács 290 ezer forint segélyt osz­tott szét a rászorultak kö­zött. Volt aki csak 3, s olyan is aki 16 ezer forintot ka­pott. A társadalmi bizottság gondosan megvizsgálta: hol, mennyi a gyerek, az idős eltartottak száma, s mennyi pénz van, mennyi jut az új otthonra. Kisújszálláson kerek öt­ven házat ítéltek bontásra. Harminc már tető alatt van. Jórészt a helyi kisipari ter­melőszövetkezet, s a kisipa­rosok munkájából. Farkas Kálmán egyedül hat ház építését vállalta. Szép segí­tőszándék ez egy kisiparos­tól. Anyag is van, tégla, ce­ment is. Dolgozhattak a de­rült őszi napokon. A kisújszállási tanácsnak félmillió forintja volt segély­re. Egy nyolc gyermeket ne­velő munkásember 25 ezer forintot kapott. Egy gyerme­keit egyedül nevelő asszony majdnem húszat. Az anyagot a TÜZÉP biz­tosította mindenhol. A tég­láért — amivel augusztusban a legtöbb reménytelenség volt — a megye téglagyárait illeti dicsérő szó. Megértették hogy rengeteg múlik rajtuk, segítettek a megyének. Sok új ház magasodik a Kunság városaiban. És nem­csak újak, ezerszer jobbak mint a vályogból száz éve felhúzott öreg otthonok. S. J. Hiányzik a címke A megyei élelmiszerellen­őrző intézetek munkatársai az elmúlt hetekben egyre többször tapasztalták: hiány- ziK a kenyérről a sütőipari vállalat nevét és a sütés napját feltüntető címke. Kü­lönösen a dunántúli gyárak­ból kikerülő kenyér ellen merült fel több esetben ilyen kifogás. A MÉM termelés- és műszaki fejlesztési főosz­tálya most felhívta a ke­nyérgyárak vezetőinek fi­gyelmét, hogy a fennálló szabványok nem engedélye­zik a Kenyér címke nélküli árusítását. A főosztály vizs­gálata ugyanakkor azt is megállapította, hogy több megyében elhúzódott a ke­nyércímkék nyomdai mun­kája, ezért a gyárak még 4—5 hét türelmi időt kap­tak a címkék beszerzésére. A karcagi Déryné Művelődési Ház gyermek bábcsoportjának tizenkét tagja van. Szilvási Istvánná vezetésével Télapó ünnepségekre készülnek. Ellátogatnak az iskolákba, ktsz-ekbe és egyéb vállalatokhoz műsorukkal. Képünk a csoport próbáján készült. , ÜSZ FERENC t Mot\oZ Farkas őrnagy nagy had­műveletet szervezett, ötveil munkásőrt kértek meg a kis­erdő teljes megszállására. Természetesen az akciót úgy kellett lebonyolítani, hogy a szatírt ne riasszák el. A részt­vevők eligazítása ezért úgy festett, mintha egy jelmez­bálra készülődnének. Egyenként távoztak a rend­őrségről és egy félórán belül, úgy eltűntek az erdőben, mintha a föld nyelte volna el őket. Csak néhány erdészt lehetett látni, akik fontossá­guk teljes tudatában szem­lél gették, méricskélték a fá­kat, nem egy esetben olya­nokat. amelyeknek a teteién egy URH-adóval felszerelt munkásőr kuksolt. A két Ieánv- Gizi és Piri külön- kibön sétálgattak az úton. Időnként Ipiiltptí egv fatönk­re, olvasgattak, majd újra tovább hallagtak. Csendes volt az erdő. Az akcióban résztvevő hetven ember idegeit a moccanatlan csend, a lassan cammogó idő egyre jobban feszítette. • Farkas őrnagy és Kovács az erdő melletti kisvendéglő­ben telepedtek le. Sípos az URH adó-vevővel a kocsma raktárhelyiségében ücsörgött. Nem történt semmi. Este csalódottan vonult be a társaság. Másnap újrakezd­ték. A harmadik napon el- kaota őket egy kiadós májusi eső. Közben nagy elhatározások születtek az egyetem kollé­giumában is. Zsoldos Géza — talán em­lékszünk még rá: az ő meny­asszonyát Kiss Annát támad­ta meg a szatír és azóta is kórházban feküdt idegössze- ropDanással, — tehát ez a Zsoldos beszélt: — Fiúk! A rendőrök keve­sen vannak. A város nyug­talan Javaslom, hogv indít­sunk eöv akciót. A legszebb lányokat kivisszijk az erdőbe Mondénom sem kell. hogy a javaslatot egyhangúan el­fogadták és kinevezték Zsol­dost az akció parancsnoká­nak. Közben a szatír nem hal­latott magáról. X munkás­őrök már kezdték unni, a dolgot. Előfordult, hogy egyik fáról a másikra átkia- béltak. sőt az egyik URH-s lemászott a fáról és megtá­madta Pirit, aki a sípjába fújt, mire összeszaladt az er­dő. Ilyen fegyelmezetlenségek miatt 10 embert elküldték a brigádból. Egyik délután Sípos vevő­je megszólalt. Az egyik munkásőr jelentkezett egy fa tetejéről: — Halló. Hatos- jelentke­zem. Alattam egy fiú meg­szólított egy lányt... Leültek egy bokor alá... A fiú... Hű­ha! Jelentem ez egy női sza­tír. Szegény fiú még véde­kezik. de egyre gyengébb az ellenállása! — Adást befejezni! Nem a mi profilunk — adta ki a parancsot Sípos. Kóbor Saci. az egyetem leecsinosabb lánya szívesen vállalta a feladatot. Ogy fe­küdi egv bokor tövében, mint egv filmsztár riviérai magán- strandián. Farkas őrnagy, aki meg­unta a kisvendéglőben való ücsöreést. megtoroant a cso­dálkozástól, A lány nem kö­zülük való. Ki lehet? Csak nem igaz a vicc. amit a vá­rosban terjesztenek, hogy egy csomó asszony az erdőbe iár. hátha találkozik a sza- tírral. Egv ideig messziről nézte a lánvt. E vizsgálódás­ban nem tudni mi volt az erősebb szemnont. a férfié, vagy a nyomozóé Ne is ku­tassuk- T énvpg az hogy győ­zött a nvomo-ó akinek ter­veiben ez a lány nem sze­rénél t. wundiiit felé Lassan ment n^bnev mogiiessze. A tény ^elnézett. «7emP se rebbent Sőt. mintha egy kicsit el- mosolvodott volna Legalább is - Farkas így látta. Aztán felemelte a fejét és várako­zón nézett rá. Az őrnagy mellé lépett: — Mit keres itt a kisasz- szony? — kérdezte, de a mondatot be sem fejezte, amikor érezte, hogy a lábát megrántja valami és elesik. A következő másodpercben a szomszédos bozótból három markos egyetemista ugrott elő. — Szóval, te vagy az? — kérdezte az egyik. — Az anyád — folytatta a másik és ütni akart, de leintették: — Várj! Szólni kell Zsol­dosnak! Ö a parancsnok! Síp harsant. Közben az egyetemisták összekötötték a kezét is. A sípszóra futva közele­dett Zoltán. És mögötte né­hány munkásőr. Egy másik irányból — szintén a síp­szóra. Csontos és két, erdész­nek öltözött rendőr. Zsoldos ért oda elsőnek. — A szentségét! — mond­ta, amikor megismerte Far­kast. — Milyen voltam, — büsz­kélkedett Saci. — Mi történt, őrnagy elv­társ? — kérdezte ijedten Csontos. — Ha kioldoznak, elmon­dom — mondta Farkas. — Majd kezeit rázva: — Ki engedte meg maguk­nak ezt a marhaságot? — Elhatároztuk, hogy se­gítünk maguknak — mondta Zsoldos. — Az erdő a mienk. Ott vagyok, ahol akarok — pat­togott Saci, aki úgy látszik fájlalta, hogy az izgalmas feladatnak vége lett, — Nem a maga menyasz- szonyával történt — ami megtörtént — mondta Zsol­dos, — Most ne vitatkozzunk. A segítséget elfogadjuk, de nem partizán módra. Holnap este a városi tanács kultúr­termében leszünk, hívja el a társait. Ebben maradtak. Farkas bevonta az embereit. Már úgyis akkora zajt és felfor­dulást csináltak, hogy nem lett volna értelme tovább kintmaradni. Ezalatt a vasútállomáson egy vagonban három férfi dolgozott. Ládákat feszeget; tek fel. Mindegyikből értékes műszerek kerülték elő. — Ezeknek darabja leg­alább egy ezres — suttogta elégedetten az egyik. Egyszerre éles hang har­sant a vagon mögött: — Fogják meg... Fogják meg... Segítség... A három fickó ijedten dobta el a szajrét. — Háromfelé fussunk —■ mondta egyikük és kiugráltak a vagonból. A restiből és a váróterem­ből kirohantak az emberek. Valaki felkiáltott: — Ott fut valaki! A vagonok között a sötét­ben jól látható volt egy ro­hanó alak. — Segítség! Fogják meg! — hallatszott egy női sikoly. — Utána! — adta ki va­laki a jelszót. Mindenki a sötétbe vesző alak után ro­hant. Senkinek nem tűnt fel, hogy velük szemben nyugod­tan jön egy fiatalember, egvetemista külseiű. aki lát­va. hogy a tömeg üldöz va­lakit. maga is beállt közéiük és hangosan irányította őket. El is kaoták a fáradságtól már csak vánszorogni tudó menekülőket. Csak azután kezdték ke­resni a sikoltozó nőt. Ott ta­lálták meg a vagonsor mö­gött. a töltésen, összeténett ruhában, vérző orral, hiszté­riásán zokogva. — Mi történt? — A szatír...- megtáma­dott... — Ne féljen. Elfogtuk. Ott viszik be az állomásfőnök irodájába. A nőt is odakfsértéfc — Ez nem az az ember. „ — mondta és elájult.- _ ÍFolytatfuki A

Next

/
Thumbnails
Contents