Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-18 / 270. szám
1970. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Sokat beszélnek róla mostanában. Jogosan. Kérdezik, kutatják van-e tekintélye a jól dolgozó munkásnak? Megbecsülik-e a vezetők őket, ismerik,-e munkatársaik a legjobbakat? — Szép téma, érdekes. Pannika néni, jó amit csináltam? Uj gyár, alig kétéves még. Hirtelen nőtt a kunszentmártoni „végeken” — a Vég utca legvégén. Itt épített gyártelepet 1968-ban a martfűi Tisza Cipőgyár. Amikor először itt jártam, 1969 telének legzordabb napját éltük. Hófúvások, hatalmas fehérség borított mindent. A munkásnőkkel, az első futószalagok asszonyaival akkor sokat, sokáig beszélgettem. Megelégedett, boldog nők voltak. Sokan tíz, tizenöt évi bejárás után, hazajöttek akkor. A nagy gyárból, Martfűről. Vitathatatlanul jobban szerették az új gyárat, mint a régit. Miért? Egy munkásasszony így magyarázta meg: — Itt olyan családias az élet. Képzelje csak el: tegnap rengeteg hó esett. Néhányon műszak titán seprűt fogtunk. Nem mondta senki, dé jó utat csináltunk a műhelyig. Vicceltünk, jókedvű- ek voltunk. Egyszer csak halkan odasúgja egy társnőm: ott, elől, nézzétek, Sanyi bácsi is sepri az utat! Dósa Sándor, a telepvezető. Most nem találkozom vele, gyári dolgokat intéz. A helyettese, Mihovits Józsefné főművezető egy pillanatra sem csodálkozik a kérdésen. Az lenne a baj, ha nem ismerné a jó dolgozókat, vagy ha nem lennének. Először néhány régi tiszást, martfűit említ, de mellettük azokat a fiatal lányokat, asszonyokat, aki'ket a hazatérők tanítottak dolgozni a futószalagokon. Két év idő — szép számban vannak ilyenek' is már. Vászon kismama cipők, meleg posztó szárasok, csizmák futnak a szalagon. Gyár ez. hatalmas csarnok. A gépek zaja, egyhangú, monoton zúgása betölti a termet. Herczeg Elekné, a technológus megáll egy pillanatra mellettem. — Hogy ügyesek-e? Meghiszem! Oyan becsületesen dolgoznak, olyan igyekvők, hogy öröm itt az élet. Nem, nem egyformán jók. De ilyen kis kollektívában ennyi szorgalmas munkást nehezen lehet találni, mint itt — úgy gondolom. Hat futószalag, helyesebben három két műszakban. A tűzőnők gépeik fölé hajolnak, a dobozokban katonás rendben állnak a cipők, csizmák. Imrei Klára húszéves munkáslány. Mihovits Józsefné azt mondta róla: nemcsak a legszebb, a legügyesebb lányok egyike. Szakmunkás. Martfűn kezdte a Megszólal a jászok kürtje Karácsondi Miklós, a televízió ifjúsági osztályának szerkesztője szerint minden bizonnyal. Ma még a kérdéses kürt ugyan Szegeden van, de mikorra kell, itt lesz Szolnokon a testvérvárossal. Tallinnal együtt készülő műsor idejére. Ugyanúgy az a nevezetes láda Is, amelyben hajdanán a jászok közös vagyonát, pénzét őrizték, s amelynek négy kulcsa volt. Ezeknek a kulcsoknak igen fontos szerepük lesz maid a műsorban szereolő játékban. Mindez azt jelenti, hoev már javában folyik . az előkészület a nevezetes találkozóra. amikor a két város a képernyőn találkozik. A szerkesztő bízik benne, hogy nemcsak a tallinniak, de a szolnokiak is sok érdekeset kapnak majd a 60 perces programban. Hogy mikor szólal meg a ..történelmi” hangszer: egyelőre pontos dátum még nincs, de decemberben feltétlen. munkáséletet, egy éve sincs, hogy hazajött. — Martfűn a Szakma Ifjú Mestere mozgalomban tavaly harmadik helyezést értem el. Itt először furcsa volt. amikor azt mondták: segítsek azoknak, akik nem szakmunkások. Már nem furcsa. Az sem, hogy idősebb asszonyok is szólnak: Klárikám, ezt hogy kell, mondja már! Van egy fiatal brigádom. Azt mondtam, amikor megválasztottak, az legyen a legfontosabb, hogy először a munkában álljuk meg a helyünket. Sok dicséretből, a havi 1600—1800 forintos fizetésből tudom, érzem, elégedettek velem. Varga Béláné kedves ismerősen köszönt tűzőgépe mellett. Hamar rájövök, két évvel ezelőtt már itt beszélgettünk. Most pihentnek látom. Szép barna szeme nem bújik sötét üregbe. Nyugodt, magabiztos. — Tudja hányszor megtörtént már, hogy egy-egy fiatal, új munkatárs ideszaladt a felsőrésszel: Pannika néni, jól csináltam? Ilyenkor tudom, hogy nemcsak gyakorlott munkásnak, olyannak is ismernek, aki szívesen segít. S ez így jó, együtt a kettő. Pannika néni. Nem kérdezem, de látom, inkább innen van még harmincon, mint túlnan. Ezerkilencszáz- hatvanötben Martfűn a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapott. Vajon ismeri-e sá környezetében ugyancsak kiválóan dolgozókat? — Csik Jánosné, a lerakónk nagyon lelkiismeretes. Aztán a kis Tóth Ida. Tizennyolc éves. Mezőgazdasági munkás volt először. Mi tanítottuk. Megérte! Ugyanígy Szekeres Andrásné. Egy kicsit büszke is vagyok rájuk. Egy szocialista brigádban dolgozunk. Kuczora Pálné azt mondja: Van annak értelme, hogy jól dolgozzék az ember. Nézzem csak ott elől, azt a szőke asszonykát. Itt, ezen a futószalagon bizonyította be. hogy megbízható, jó munkás. Megértő, jó vezető is. A futószalag művezetője. A neve Katona JánösnA Mondom, hogy azt mondtak róla. jó dolgozó ő is. Elpirul. Termelési tanácskozásra készül. Mit mond majd, dicsér-e? Kis napírdarabot húz elő zsebéből. Négv név van rajta: Szarvákné, Koródi. Bá- donyiné, Nagyné. ök dicséretet kannak, megérdemlik. Most javasolja majd: minden műhelynek leaven egy „dicsérő-füzete”. Abba mindig írják be a legjobbak nevét. Á nőbizottság 12 színházjegyet vett. A héten a tizenkét legjobb munkásnő színházba megy. Háromszázötven dolgozó — néhányan a legjobbak közül így mondták el. amire kiváncsi voltam. Megnyugodtam. Asszonyok, lányok őszinte, gyors válaszai meggyőztek. Tényleg szép téma. Érdekes. - ....... S. J . Kongresszusra készülve Á legnagyobb osztály 2. Á munka és a munkás rangja „A negyedik ötéves terv... az egy főre jutó jövedelem 25—27 százalékos. az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irányozza elő. A munkások és alkalmazottak, valamint a parasztok jövedelmének növekedési üteme azonos legyen... Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomilak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetkezeti tagok jövedelme. A differenciálás az általános kereseti színvonal emelkedésével együtt, fokozatosan mehet végbe.,.” (AZ MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből.) A pártalapszervezetek kongresszusi irányelveket megvitató és vezetőséget választó taggyűlésein a járási, városi, megyei pártértekezleteken a legtöbbször szóba kerülő témák egyike volt a jobb munka, s ezzel a jobb munkások fokozott megbecsülése, az anyagi és erkölcsi elismerés növelése. Voltak, akik az eddig elért eredményekre alapozva kívánták ezt a többet, mások arról szóltak, hogy néhány esztendeje a fizikai munka anyagi megbecsülése a kelleténél jóval kisebb mértékben haladt előre. 'Nehéz, iíiert-b©Együtt a pártonkivüliekkel Lezajlottak a pártvezetőségi újraválasztások. Mindenütt számot vetettek az utóbbi években végzett munkával és felkészülték arra, hogy a X. kongresszus határozatai alapján dolgozzanak tovább. Csatári Józsefet, a Volán 7-es számú vállalat üzemi pártbizottságának titkárát kerestük fel a kérdéssel: hogyan összegezhetik a pártrendezvények tanulságait és hogyan készülnek a X. kongresszus határozatainak végrehajtására? Nem volt hiábavaló — Ügy vélem — hangzott a válasz —, hogy a vállalatnál dolgozó kétszáz kommunista fáradozása nem volt hiábavaló az utóbbi években. A pártonkivüliekkel — akikkel együtt kétezerötszázan vagyunk — közösen dolgoz-1 tunk azért, hogy segítsük megvalósítani a kormány által jóváhagyott közlekedési politika reánk eső részét. E törekvések közben értük el azt, hogy gazdálkodási többleteredményünk az utóbbi két évben megkétszereződött és már ez év első felében is meghaladta a 12 millió forintot. Az áskálódás, a bizalmasa nkodás ellen Azt is megjegyezhetjük, hogy ami elsősorban Szolnok Város egyik legnagyobb gondja volt, az autóbuszparkot is bővítettük a lehetőségekhez fnérten. A nagy befogadóképességű kocsik beállítása mérsékelte a gondokat, javította a városban az utazási feltételeket. Az eredmények mellett és közben azonban magunk is észrevettünk hibákat .mulasztásokat. Sok taggyűlésen bíráltunk gazdasági vezetőket, beosztottakat amiatt, hogy feladataikat nem elég frissen, nem elég lendületesen látták el. Bíráltuk az egyes osztályok között észlelhető bizalmatlan- kodást. Ugyanakkor elítéltük az olcsó népszerűségre való törekvést is, amitől szintén neiti volt teljesén mentes minden vezető. Az utóbbi időben például temérdek reklamáció hangzott el a bérelszámolási dolgozók munkájának lazasága miatt. Ennek Is kerestük a magyarázatát, igyekeztünk segíteni az okok megszüntetését. Á legtöbb segítséget a pártcsoportok adták A taggyűléseken azt is ösz- szegezhettük, hogy a legtöbb alapszervezetben jelentős Volt a tagfelvétel. Erre továbbra is törekednek az alapszervezetek. Most mindenekelőtt a pártcsoportok életét szeretnénk elevenebbé tenni. Ezek a kicsi egységek a pártmunka szerves részét jelentik. A vállalat 9 alapszervezetén belül húsz pártcsoport van. Most utólag is elmondhatjuk, hogy a vezetőségválasztás előkészítéséhez ők adták a legtöbb, a legátfogóbb segítséget. A pártcsoportok munkájában egyébként mindig tükröződik 3z is, hogy az alapszervezeti vezetőségek hogyan irányítják tevékenységüket, mennyire tájékoztatják őket. A bizalmiak el is várják az útmutatást. Alapszervezeteink éves munkaprogram kidolgozását javasolták a csoportoknak. E program vezérgondolata a mindenkori minőségi munka, a termelékenység jó alakulásának előmozdítása, ösztönzés arra, hogy a szállítási igényeknek megfeleljünk és biztosítsuk mindenütt a kulturált személyi közlekedést. Bátrabban. közvetlenebbül ! Az eredményes munkához Jnagyon megfelelő módszer az amit legtöbb pártcsoportban alkalmaznak is: A munkaterületeken adódó gazdasági, erkölcsi stb. gondokat együtt tárgyalják meg. Előzőleg azonban meghallgatják a pártonkívülieket is. Ilyenkor és ilyen helyen a vélemény- nyilvánítás mindig feszélye- zetlenebb. közvetlenebb mint a taggyűléseken. Azért, hogy mindebben a bizalmiak magabiztosak, bátrak lehessenek, a közelmúltban előadásokat, konzultációkat szerveztünk számukra. Megbeszéltük velük azt is, hogy leghasznosabb ha a csoportokban mindig és mindenkinek van valamilyen pártmegblzatása, amit rendszeresen értékelnek is. A X. kongresszus után pedig úgy gondolom, hogy az eddigiekhez hasonlóan nagy feladat vár a pártcsoportdkra. Ök lehetnek mindenekelőtt a kongresszuson ho20tt határozatok végrehajtásának kezdeményezői, élenjárói. Jővőn- kért. terveink megvalósításáért fáradhatatlanul dolgozhatnak a pártonkivüliekkel együtt a kongresszust követő csaknem félévtizedes időszakban mindvégig. B. E. nyolult összefüggésekkel terhes kérdéscsoport ez. Nem lehet kategórikusan kijelenteni, hogy a fizikai munka megbecsülése nem fejlődött az elmúlt években. Ugyanakkor azt sem lehet állítani, hogy minden rendben van ilyen tekintetben. Válíosó jövedelmek Vannak jól, közepesen és rosszul kereső munkásrétegek. Vannak jól. kf>zen»sen és szegényen élő munkáscsaládok. Nem a szavakkal játszottunk föntebb, hanem érzékeltetni kívántuk, hogy a munkásosztálvon belül is jelentősek az eltérések, akár a kereseteket, akár a család egy-egy tagjára jutó jövedelmeket tekintve. A harmadik ötéves terv eddig lezárult négy esztendeiében a reálbérek évi átlagban 3,1 százalékkal, a társadalmi juttatásokat is tartalmazó és. a foglalkoztatottság változását is magában foglaló reál- jövedelmek pedig 5.1 százalékkal emelkedtek. E növekedési ütem jóval nagyobb, mint amelyet a második ötéves terv esztendeiben sikerült elérni. A jövedelmek általános növekedése azonban nem j^lgnti azt. hogy a munkásosztály minden tagia, minden munkáscsalád jobban, könnyebben él, mint három vagy öt esztendeje. Ezt egyrészt bizonyítja az, hogy azoknak a családoknak a -kategóriájában, amelyeknél az egy főre utó jövedelem nem haladja meg a havi 800 forintot, még mindig sok munkáscsalád található, másrészt az, hogy a bérek nem eléggé differenciált emelése továbbra is gyakran összemossa a jó és a gyenge munkás közötti határvonalat, s ilyen esetben a jó munkát végző életszínvonalának emelkedésében alig. vagy egyáltalán nem mérheti le munkája értelmét. A mércét as érték A taggyűléseken erről elhangzott vélemények nemcsak megszívlelendők, hanem egyenesen kötelezik is az érintetteket a határozott cselekvésre. Igazuk van azoknak, akik joggal követelik, az anyagi elismerés mércéje a végzett munka társadalmi hasznossága, értéke kell, hogy legyen. S e mércétől sóba, egyetlen esetben és sehol sem lehet eltekinteni. Csakis ez a mérce felel meg a munkások — s általában a becsületes emberek — igazságérzetének, erkölcsének, mert hiszen amennyire nem irigylik a feltaláló, a nagy- téhetségű színész, s más alkotó jövedelmét, a gyárat felvirágoztató igazgató vagy műszakiak keresetét, ahnytra felháborítónak tartják a haszonlesők, a konjunktúra lovagok manipulációit. Érdemes azonban Itt néhány mondat erejéig elidőzni. Amellett, hogy tökéletesen igazat kell adnunk azoknak, akik szenvedélyesen bírálják a gazdasági élet e vadhajtásait, s követelik azok minél határozottabb s minél előbbi nyesegetését. hangsúlyoznunk szükséges azt is, hogy a fizikai munka fokozott megbecsülése nem állítható szembe más tevékenységek anyagi elismerésével. Nem arról van tehát szó, hogy kapjon kevesebbet a mérnök, a közgazdász, a százak munkáját irányító középszintű gazdasági vezető, a gyár, a vállalat egészet dirigáló igazgató és helyettese, hanem arról, hogy a bérpolitika tökéletesítésével, a jövedelemelosztás korszerűsítésével, a törvényes rendelkezések szigorú betartásával, fokozott ellenőrzéssel, az adózási rendszer egyértelműbbé tételével kell megteremteni azokat a kereseti és jövedelmi viszonyokat, amelyek éppúgy megfelelnek a munkásosztály érdekeinek, mint a társadalom egészének. Ez azonban még mindig csak a dolgok egyik része. A másik rész az, hogy ugyan fokozatosan, de az eddigieknél sokkal következetesebben szükséges érvényt szerezni a munkások körén belül is a differenciálás elvének. Napjainkban ugyanis, bár mindenki egyetért a jó és a gyenge munka és munkás megkülönböztetésével, ha ennek gyakorlati érvényesítésére kerül a sor, a nagy többség amellett áll ki, hogy ne néhányan kapjanak többet, hanem inkább többen kapjanak kevesebbet. Ennek következménye, hogy a betanítást nem igénylő munkát végzők keresete alig maradt el a betanított munkásokétól, s hogy ez utóbbiak szintén alig valamivel kevesebbet keresnek, mint a szakmunkások. A többért többet A munkásosztály egészének helyeslésével találkozott — s ez ismét példa a munkásosztály érdekeinek érvényesítésére — a párt- és a kormányvezetés azon határozott álláspontja, amely szerint a vállalati nyereség gyarapodásával arányban kerüljön első helyre a munkások közötti keresetek differenciálása. a jelenlegi bérskála széthúzása. Aki többet tud. nagyobb rutinnal dolgozik. aki igyekvő és szív- vel-lélekkel végzi dolgát, az ne kényszerüljön arra. hogv mellékállással. fusizással növelje jövedelmét, hanem találja meg számítását a gyáron belül, azaz a többért ott kapja meg a többet. A munka és a munkás rangja természetesen nem kötődhet kizárólagosan a bérekhez. Kö2relátszik ebben az erkölcsi elismerés sokféle lehetőségének kihasználása éppúgy, mint a párt és a kormány szociálpolitika iának érvényesítése. Ez utóbbira gondolva, s a példákat találomra választva, hivatkozhatunk a családi pótlék tervezett emelésére, a nyűg- díjrendszer fejlesztésére, a munkakörülmények javítására. elsősorban a nehéz fizikai igénybevételt megkövetelő. illetve az egészségre ártalmas munkakörökben, s az egészségügyi- és szociális ellátás egyéb területein tervezett fejlesztésekre. A fizetési borítékon kívül is tehát növekszik a társadalom elismerése a fizikai munka, s a munkások iránt. S ha ez az eddigieknél is következetesebbé, világosabbá válik, ha a munkásosztály kevésbé tudatos tagjai számára is felismerhetővé lesz, akkor a ma még nem egyszer megkérdŐi°lezett mondat, hogy anvagi és erkölcsi értelemben rang-e munkásnak lenni, kijelentő módba kerül, mert tények serege bizonyítja majd a kijelentő mód jogosságát. K, S.
