Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-17 / 269. szám
1970; november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 tas Gazdag, mozgali vasárnap Jászberényben A színjátszók megyei bemutatója Yasárnap délelőtt a megye hét irodalmi színpada, Illetve színjátszó együttese találkozott egymással a Jászberényt művelődési központban. Azzal a gyakorlati céllal mutatták be műsorukat, hogy a produkciók által nyújtott művészi élményen túl a különböző törekvéseket, színpadi megoldásokat felvonultató megyei szemle a műkedvelő színjátszás tóvá bbi útjáról szóló délutáni eszmecsere alapjául is szolgáljon. A hét csoport több mint két órás bemutatója valóban Jól mutatta a műfaj gyengéit és újabb lehetőségeit, de mindenekelőtt abban a felismerésben győzhette meg a „szakmabeli” közönséget és a résztvevőket, hogy határozott és kiérlelt mondanivaló nélkül nincs jó produkció, lett légyen az formájára bármilyen esztétikus és bármennyire megkapó. Továbbá, hogy a mondanivaló akkor él igazán, színpadon és nézőtéren, ha mai, friss s erősen kötődik mindennapjainkhoz. Ilyen értelemben dicséret illeti a túrkevei művelődési ház csoportját, amely pódiumjáték formájában — egyedül ők hoztak pódiumjátékot — a tizenévesek éretlen és értelmetlen, kamaszos lázadását játszották el, mulatságosan, egyszerű eszközökkel, A világ leghatalmasabb lázadása címmel. A játék izgalma még a forgatókönyv gyengéit is ellensúlyozta. Klub- műsornak. beszélgetés céljára is jól megfelelne. Mai hangvételű, indulatos töltésű összeállításnak ígérkezett — témájában is — a jászberényi tanítóképző és a honvédség közös Ladányi- műsora, az Élhettem volna gyönyörűen. Itt azonban a dicséretes szándékot — egy fiatal, mai költő szembesítése korunkkal — a megoldás felfogásbeli tisztázatlansága szinte keresztezte. A Tisza- menti Vegyiművek irodalmi színpadának hagyományos, de jó színvonalú produkciója, Szécsi Margit Páva a tűzfalon című versét dolgozták fel kórusra és szólóhangra, stílusos, bár kissé túladagolt zenei aláfestéssel, illetve kiegészítéssel az előbbitől eltérően más gondot jelentett; főképpen a néző számára. A megértés, a vers gondolataival való érzelmi azonosulás gondját A néző, a hallgató csak egyszer hallja a verset; se „visszalapoznia”, se hosszabban meditálnia nem adatik; a vers halad. Épp ezért, főleg a bonyolultabb jelrendszerű, összetettebb érzelmi világé versek esetében, mint a Szécsi Margité is, úgy kell az előadás drámai ívét megrajzolni, — pontos logikai és érzelmi hangsúlyokkal —, hogy az elröppent szó odataláljon a nézőhöz. Még világosabban: egy irodalmi alkotás színpadi feldolgozása vagy bemutatása csak akkor érheti el célját és kapja meg értelmét. ha megkönnyíti — a rendelkezésre álló eszközökkel — az alkotás, jelen esetben a Szécsi-vers nézőkhöz vezető útját. Az egyes részleteiben rendkívül ihletett, lírai előadás éppen azért nem tudta végérvényesen magával ragadni a közönséget, mert utolsó harmadában, épp a dramaturgiai pontatlanságok miatt fárasztó volt. (Ezen azonban kevés munkával segíteni lehet majd.) Sok szó éri manapság az irodalmi műsorokat — természetesen a rosszakat —, hogy statikusak; a szereplők beállnak, nem mozognak: nincs élet, mozgás, változatosság a színpadon vagy a pódiumon. A tiszaföldvári Hajnóczy József gimnázium Bányai Koméi verseiből komponált műsorában annál inkább akadt. Jő is, kevésbé jó is. Olykor ötletes koreográfiával ».tudták kitapint- hatóbbá tenni a versek — a zsoltárok — érzelmi tartalmát; máskor azonban a látványnak egyébként szép mozgás, mozgások, csupán illusztratív elemként szolgáltak: kirítt belőlük az ön- célúság. Mégis tanulságos az ő fellépésük: arra, hogyan lehet élni, nagyszerűen a mozgásban rejlő kifejező, színpadi eszközökkel, másrészt, hogy csak a funkcionáló mozgásnak van helye a színpadon. A rendezőnek mindig tudnia kell mit, mikor, miért, hogyan. És ebbe beletartozik a rendező egyéniségének kérdése is; aki végeredményében rányomja bélyegét, ha rányomja — az előadásra. Ö dönti el végül is, hogy például miért éppen Fodor András Bartókját mutatják be. Feltehetően azért mutatták be a jászszentandrásiak is — oratorikus feldolgozásban — a költő versét, mert az ő Bartók-képük, illetve az. amit Bartókról közönségüknek mondani akarnak, egybevág Fodor1 vallomásos Bartók-képével. De akkor ennek a találkozásnak sütnie kell az előadásból, mert csak így lesz, lehet a Bar- tók-m'űsor az együttes vallomásává is. Sajnos, ez a szándék nem volt felfedezhető a jászszentandrási művelődési ház irodalmi színpadának műsorában. Két produkció, a mezőtúri művelődési ház és a jászberényi művelődési központ irodalmi színpadának bemutatója arra hívta fel ismételten a színjátszók figyelmét, hogy jeles alkalmak és sajátos körülmények is kínálkoznak a szereplésre. A mezőtúriak kicsit érzelmes Szerelem, házasság“ című összeállítása házassági köszöntőnek, a herényiek Szerelem, szerelem címmel válogatott játékos versmontázsa klubműsomak kínálkoznék inkább. Végül: a legjobbkor jött ez a bemutató. Hiszen a találkozót követő délutáni eszmecserében, amelyet Deb- reczeni Tibor, a Népművelési Intézet munkatársa vezetett, olyan, már általam a fentiekben említett alapvető szakmai kérdésekről esett szó, amelyekkel éppen a most meghirdetett megyei és országos verseny küszöbén, a benevezések pillanatában, a siker érdekében jó szembenézni minden együttesnek- Dicséret illeti a rendező házigazdát és a szervező megyei művelődési központot, — hogy sort kerített erre a számvetésnek is beillő bemutatóra. V. M. Szolnokon, a Tiszámén ti Vegyiművekben 480 ezer tonna szuperfoszfát műtrágyát gyártanak évente. Eddig termelésük felét tudták csak szcmcsésítve, granulátumként szállítani. Mivel a szemcsés műtrágya gazdaságosabban használható, új — 240 ezer tonna kapacitású — szemesésítő üzemet létesítettek, hogy az egész termelésüket a .kívánt formában forgalmazhassák. Képünkön: adagolják a szuperfoszfátot a szem* jfiscsit« berendezésekbe. (MTI foto: Erezi K, Gyula felvétele—KS) Kongresszusra készülve , Á legnagyobb osztály 1. Vezető erő, minden tekintetben „Társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály. A termelésben, a társadalmi életben és a politikai szervezetekben elfoglalt helyénél fogva a szocializmus építésének vezető ereje. Vezető szerepe a párt, a népi hatalom útján érvényesül..." (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből.) A vezető osztály egyben a társadalom legnagyobb osztálya is. A népszámlálás időpontjában, 1970 elején ötmillióan voltak azok, akiknek rendszeres kereső foglalkozásuk volt, tehát az úgynevezett aktív keresők. Közülük 74 százalékot tett ki a fizikai dolgozók aránya. Ezen belül a legtöbben — 1 millió 736 ezren — az iparban és az építőiparban dolgoztak. A szocializmus építésének vezető ereje a munkásosztály. az elmúlt években számbelileg is tovább gyarapodott, s súlya, szerepe • fokozódó jelentőséghez jutott a gazdasági tevékenységben éppúgy, mint a társadalmi életben. Nem véletlen, hanem törvényszerű tehát, hogy a párttaggyűléseken és a pártértekezleteken sok szó esett a munkásosztály helyzetéről, vezető szerepének érvényesüléséről, s arról, hogy a következő esztendőkben a munkásosztály helyzetével összefüggő kérdésekre jusson az eddigieknél is nagyobb figyelem. A munkásosztály több mint két évtizede tartó számbeli gyarapodása a legkülönbözőbb társadalmi csoportokból származó embereket formált és formál munkásokká. Régi, tősgyökeres munkáscsaládok tagjai ma éppúgy megtalálhatók a gyárak, vállalatok falain belül, mint tegnap még a földeken serénykedő parasztok, s szép számmal akadnak az úgynevezett egyéb társadalmi rétegekből, a különböző alkalmazotti csoportokból, önállókból származó kétkezi dolgozók is. Érthető tehát, ha vita folyt és folyik a munkásosztály fogalmának meghatározásáról, de ugyanígy érthető az is, hogy a számbeli növekedés, a sokféle ember, s a sokféle ember által képviselt nézet nem is ritkán ellentmondásosnak tűnő helyzetet teremt. A kongresszusi előkészületek jegyében lezajlott taggyűléseken és különböző szintű pártértekezleteken észrevételek, bírálatok, javaslatok tömege hangzott el. Az üzemi demokrácia erősíi Javul az ellátás Szolnokon az Ásványolaj- forgalmi Vállalat 4. számú tájegységénél érdeklődtünk: milyen az ellátás tüzelőolajból? A tájegység vezetőjétől tudtuk meg; az idén az olaj lett az egyik legkeresettebb fűtőanyag. A növekvő igények kielégítése érdekében intézkedtek, hogy a három töltőállomáson festett olajból folyamatosan biztosítsák az ellátást. Két sűrűn lakott helyen — a Rózsa utcában és a Vöröscsillag úton — egy-egy tíz- köbméter űrtartalmú tartály elhelyezésével úgynevezett MOBIL—MEKALOR eladóhelyeket létesítenek. December 1-től ott is lehet festett gázolajat kapni. A szajoli telepen 200 literes szabványhordókból mérik a keresett tüzelőanyagot, ott is folyamatosan biztosítani tudják az- ellátást. tése, a munkások beleszólási jogának bővítése éppúgy szerepelt a felszólalásokban, mint a vezetők és a munkások kapcsolata, a bérezés, teljesítmény szerinti differenciálása, a törzsgárdának adott nagyobb megbecsülés, a munkáscsaládok életkörülményeinek további javítása. A felszólalások lényege joggal figyelmeztet arra, hogy elméleti és gyakorlati tekintetben egyaránt nagyobb figyelmet szükséges szentelni a legnagyobb osztály problémáinak, a vezető erő maradéktalan érvényesítésének, azaz: napról-napra válaszolni kell a fejlődés szülte kérdésekre. A munkásosztály vezető szerepének hangsúlyozása, e vezető szerep érvényesülésének elemzése napjainkban sem vesztett aktualitásából. Találkozni ugyanis azzal a nézettel, amelynek vallói a korunkban végbemenő tudományostechnikai forradalom láttán úgy vélik, a munkásosztály vezető szerepét az értelmiség veszi át és gyakorolja. Akadnak olyan nézetek is, amelyek a társadalom különböző osztályainak és rétegeinek egymáshoz való közeledéséből, a nemzeti egység erősödéséből azt a következtetést szűrik le, hogy napjainkban csökkent a jelentősége már annak a kérdésnek. melyik osztály vezet. A legfőbb tanú, a történelem igazolja, hogy a munkásosztály vezető szerepe gazdasági és társadalmi törvényszerűségek érvényesülésének terméke, s nem átmeneti jelenség, hanem alapvető történelmi igazság. Aligha kell különösebben bizonygatni, hogy a kapitalista társadalom megdöntésében a kizsákmányolt, a nincstelen, az éhező, a jogfosztott proletariátus volt a leginkább érdekelt, s ezért a tőkés rend megdöntésére irányuló forradalmakban a vezető szerepet vállalta és vállalja napjainkban is. Törvényszerű, s ugyanakkor világos az az összefüggés is, hogy a munkáshatalmon alapuló szocialista rendszer erősítésének, gazdagadításának vezető ereje csakis maga a munkásosztály lehet, s hogy az ezt szolgáló munkáspolitikát a munkásosztály pártjának politikája és programja testesíti meg. A nagy kérdésekre a legtöbbször, egész egyszerű a felelet. Arra a kérdésre, vajon a társadalom többi csoportja elismeri-e, s ha igen, miért ismeri el a munkás- osztály vezető szerepét, az a felelet: azért, mert a munkásosztály érdekei egybeesnek a tá/sadalom egészének alapvető érdekeivel, mert a szocializmus felépítése, a munkáshatalom erősítése nem csupán a vezető osztálynak, hanem a társadalom minden osztályának és rétegének többet nyújt, gazdagabbá, emberibbé formálja a jelent, s ígéretessé a holnapot. Tegyük fel a második kérdést: mivel a vezető szerep a fentiek alapján aligha vonható kétségbe, miként érvényesül az a gyakorlatban? A felelet itt is egyszerű, bár sokféle tényezőre támaszkodik. A vezető szerep érvényesül a párt politikájában, amely osztálypolitika. A népi hatalom az élet minden területén a munkásosztály alapvető érdekeit, — s ezzel a társadalom egészének alapvető érdekeit — szolgálja. A munkások, s a munkásosztály sorából kinőtt vezetők ott vannak az államhatalmi és társadalmi vezető testületekben, az irányító posztok ezreit foglalják el, s ahogy az országban, úgy napjainkban és egészében egyetlen munkahelyen sem történhet semmi a munkásosztály érdekei ellenére, a munkáshatalom rovására. A munkáshatalom megteremtése és megszilárdulása nemcsak anyagi értelemben emelte fel a proletársorsból és annak minden szenvedéséből a munkásosztályt, hanem felemelte erkölcsi értelemben ís. A gyárak, vállalatok hatalmas munkásserege napjainkban természetes jogának érzi, hogy gazdája a hatalomnak, hogy nemcsak lehetősége, hanem egyenesen joga van bele szólni mindenbe, ami az országban. történik, s ami a. gazdaság vagy a társadalom bármely kérdésével összefügg. Igaz, napjainkban olykor nem annyira szembetűnő a munkások e joga, mint volt a „fényes szelek” idején, a bankok, bányák, gyárak államosításakor, az állam- igazgatás népi hatalommá való átszervezésekor, a szocialista tervgazdálkodás megkezdésekor. Akkor köny- nyebb volt elválasztani egymástól az igazit, és a hamisat, a társadalmilag hasznost és ' a helytelent. Könnyebb volt tehát a tömegeket is meggyőzni arról, mi áll érdekükben, s mi nem. Napjainkban, amikor úgynevezett apró dolgokban ölt testet a munkásérdek, a szervezettebb termelésben, a termékek minőségének javításában, a gazdaságfejlesztés helyesebb arányainak megteremtésében, az életkörülmények Igazságosabb, a társadalmi csoportok sajátos helyzetét jobban mérlegelő javításában, már nehezebb megértetni és elfogadtatni, hogy mindez szerves tartozéka a vezető szerep érvényesítésének. s ahogy régen, úgy e feladatok valóraváltá- sához is a tömegek alkotó együttműködése szükséges. A munkásosztály létszáma 1949-től napjainkig megkétszereződött. A meny- nyiségi fejlődésen belül örvendetes, hogy elsősorban azokban az iparágakban nőtt a munkások száma, amelyek a legfejlettebb technikával dolgoznak, következésképp tehát a7 itt tevékenykedő munkások is ta- nultabbak, műveltebbek, 1949-hez mérten 1969-ben a híradástechnikai iparban mintegy hatszorosára, a műszeriparban közel hétszeresére, a vegyiparban három- és félszeresére nőtt a munkások száma. Ha e számbeli növekedés mellé társítjuk azokat a tényeket, amelyek a munkások műveltségének, szakmai tudásának gyarapodására mutatnak — így például azt, hogy 1970-ben a fizikai dolgozók 55 százalékának legalább nyolc általános, vagy annál magasabb iskolai végzettsége volt. hogy az állami iparban a szakmunkások 11,2 százaléka már középfokú végzettséggel rendelkezik — akkor világosan láthatjuk, hogy a legnagyobb osztály, a szocializmus építésének vezető ereje nemcsak számbelileg, de tudásban, felkészültségben, tapasztalatban is együtt nőtt, erősödött a maga teremtette rendszerrel. “ K, S„ »
