Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. november 13. Conte­nt us nyelvművelés) Fúzió és defúzió (Az idegen szavak üzemi újságjainkban) Háromszáz esztendeje, hogy 1670. november 15-én Ams­terdamban meghalt Johan Ámos Comenius, a XVII. szá­zad egyik legjelentősebb sze­mélyisége, a kor nagyhatású pedagógusa. A harminéves háború Európájában igen sok szenvedés és háborgatás köz­ben építette fel a pedagó­giának azt a monumentális rendszerét, amivel megve­tette a modern nevelés mindmáig érvényes alapjait. Legismertebb müve az Orbis pictus, a Látható Vi­lág elmet viselő tankönyv, amelyben a szemléltetés je­lentőségét hangsúlyozta, s e réven lényegében a mai audiovizuális oktatás elő­futárának tekinthető. Nem véletlen, hogy ez a mű csu­pán Magyarországon 22 ki­adást ért meg. Első kiadása is már „nemzetközi” igényű volt: a képek felirata latin, német, magyar és cseh nyel­ven olvasható. Másik jelentős újítása a schola ludus, azaz az isko­lai színjáték bevezetése az oktatásba. Nem kis ellenál­lással kellett ezért megküz­denie, hiszen a korabeli pu­ritán irányzatok szüntelenül arra hivatkoztak, hogy Kál­vin és a genfi egyház mi­lyen heves ellensége volt a színháznak. Comenius azon­ban jól látta azt, ami a mo­dern pedagógia szilárd téte­le: a tanítás sohasem a ta­nár monológja, hanem ak­kor eredményes, ha dialógus — párbeszéd — tud lenni, s folyamatában szerepet kap a tanuló tevékenysége is. Mint politikus szinte egész életén át a Habsburgok el­len tevékenykedett. II. Rá­kóczi Györgyöt azért ösztö­kéli a Biblia török nyelvre való lefordítására, hogy a törököt a Habsburgok elle­ni koalíció morálisan elfo­gadható partnerévé tehesse. Comeniust Magyarorszá­gon különös tisztelet övezi. Nemcsak azért, mert az utóbbi évek kutatásai sze­rint magyar eredetű család­ból származott, (Magyaroró- dón született), hanem fő­ként sárospataki működése miatt, ahová Lórántffy Zsu­zsanna fejedelemasszony hívta meg. Mintegy négy évig tartó működése során itt írta meg fent említett műveit, ezeken kívül pedig a hét osztályos, úgynevezett panszófiai iskola tervezeté­nek megvalósítását is meg­kezdte. Három osztláyt fel is állított, a nyomdát fel­szereltette s munkába állít­tatta, az iskola élére világi gondnokokat neveztetett ki. Nagy hatással volt a nyo­mába lépő nemzedékre, köz­tük olyan neves művelődés- történeti személyekre, mint Apáczai Csere János, Pósa- házi János, Ladivér Illés. 11. Rákóczi Györgyhöz írt emlékiratából kitűnik, hogy Comenius nemcsak a kultú­ra, hanem az egész akkori magyar társadalom minden gondját a szívén viselte: „Szeretnék, kedves Magyar- ország, rólad minden jót mondani. Keresnünk kell az okokat, melyeknek ismerete nélkül nem foghatunk a betegségek gyógyításához. Az ország földje jó s mégis itt sok éhezőt, ragályt, be- ] tegséget, korai halált lát­ni. ■“ Comenius élt Csehország­ban, Lengyelországban, El- óingben. Patakon, Amszter­damban. A világé volt, s halála évfordulóján ezért emlékszik meg róla egész Európa. — Fiam, fiam, amióta el­helyeztek tőlünk, hallottam többször ‘ is jártál itthon és sohasem látogattál meg. Hát nem szeretted te az öreg édesanyádat? Az öregasszony sírt, csó­kolgatta a fiú arcát. A pia­con találkoztak, véletlenül, a kérdés is ott hangzott el, a kofák fülehallatára. Az anya csekélyke pénzért né­mi ebédre valót próbált be­szerezni, a fiú imádta a sült keszeget és itt a szülőváro­sában a piacon egymás mel­lett öt asszony is sütötte ha­talmas tepsikben. Pestre utazott, útközben esett az állomás, szülővárosa. Ko­rán reggel kelt, de ilyenkor sohasem reggelizett, állva megitta a7 üres teát és már érezte szájában a frissen sült, paprikás lisztben for­gatott, omlós hal zsenge ízét. Futtában megcsókolta feleségét, puszit lehelt alvó gyermeke homlokára és be­szállt a fekete Volgába. Öt­ven perc múlva érkeztek a városba, a pilóta elvtárs már ismerte a szokásokat, szó nélkül fordult a piachoz vezető mellékutcába, ott az árusok platza mellett tisz­tes távolban megállt és unott arccal nézte, a sem­mit, várta azt a félórát, amikor gazdája neki is vet majd egy falatot. Most so­kallta az időt, nem tudta el­képzelni, mi történhetik. Az édesanya könnyes szem­mel mondta a magáét. — Édes fiam, tudod jól, hogy apád meghalt. Ti amennyien voltatok, annyi­felé repültetek... A nyug­díj, minek is mondjam. Ami­kor elhelyeztek, azt ígér­ted. Jó, jó, tudom én. Fe­leség, gyerek. Reprezentál­nod is kell. Tudod, nem is a pénz, de legalább, ha er­re jársz felénk, eljönnél hoz­Ko'linkban a marxiz­mus felé fordul szinte min­den ember reménysége és gyűlölete. A marxi gondolat ma minden ember, minden réteg, osztály, nemzet számá­ra — többé vagy kevésbé vi­lágosan — kérdést, ígéretet, reményt és harcot fejez ki. Egyszerű ennek a magyará­zata. Ez az első filozófia, amely nemcsak magyarázza a világot, hanem meg is akarja változtatni. Márpedig korunk­ban a világ és jelenségei — minden korábbi koroknál égetőbben — szorulnak ma­gyarázatra — és sürgős meg­változtatásra. Kiss Attila rajza zám. Egy kis bableves, krumplistészta azért mindig akad szegény anyádnál, azt nagyon szereted, mindig az­zal várlak. — Anyám, egy évben egy­szer látjuk egymást és ak­kor is veszekszik. Tudja maga azt, hogy én mennyit dolgozom. A férfi dühös volt, éhes, de főleg szégyellte magát az ismerős kofák előtt. Az anya zavarában bele­nyúlt ócska kis kopott ko­sarába és egy darab sült­tököt nyújtott a fia felé. Az ANYA ÉS FIA elvörösödött, még jobban dühös lett. — Hagyja anyám, nem vagyok én már gyerek — ezután odaszólt a halas asz- szonynak. — Csomagoljon be négy­ötöt a nagyokból. Az asszony zsírpapírba rakta a halakat és vissza­adott a százasból néhány zöld bankót. A fiú az anyja kosarába nyomta a pénzt. Az öregasszony elpityeredett. — Milyen jó fiú vagy, ha visszafelé jössz, azért gyere be. Főzök krumplistésztát, jó hagymásán, ahogyan sze­reted, tudod azért még bí­rom magam. Tudok gyúrni, a bolti tészta mégsem olyan ízű. — Jól van anyám, ha lesz időm... — válaszolta a fiú és elment. Engels neve elválaszthatat­lan Marxétól abban a folya­matban, amely a marxizmus filozófiáját szülte. Azt a filo­zófiát, amely magában fog­lalja az emberek munkáját és küzdelmeit; lerántja a lep­let azokról a filozófiákról, amelyek azt állítják maguk­ról, hogy az ember és mun­kája, küzdelmei felett lebeg­nek, s amely felfedte azt a torz gyakorlatot, hamis poli­tikát, amelyet e filozófiák igazolni, vagy leplezni voltak hivatottak. Mór M 0 rx kortársai és tanítványai is jól tudták, Pesten a központban a vezérigazgató azt kérdezte tőle, hogy milyen ember az a Halász Péter. Azért kér­dezi tőle, mert ő ismeri a legjobban és tervezik Halász előléptetését. Szeretnék 'fel­hozni a központba. Nos, mi erről a véleménye? Halász Péter kenyerespajtása volt, tulajdonképpen Halász indí­totta el őt a pályán. Együtt voltak inasok, katonák és amikor hadifogságból meg­jöttek, Halász belépett a pártba. Két év múlva őt is nagynehezen bevonszolta és alig egy év múlva igazgatót csinált belőle. Halász pedig megmaradt annak, ami volt, csendes személyzetisnek, amolyan katalizátornak, aki az emberek sorsát segítette egyesíteni a szerencsével, a társadalmi haladással. — Halás7 Péter? — kér­dezte és érezte, hogy a lei­kébe fészkeli magát az irigy­ség zöld szemű áspiskígyója. — Rendes ember... De ... A vezér felkapta «a fejét: — Mi az, hogy de...? Tessék befejezni. Aki át mond, mondjon bét is. — Igen, igazgató elvtárs, bár nem szívesen teszem, de a becsület kötelez, szó­val ... — Szóval? — kérdezte most már ingerülten a ve­zér. — Gyönge ember Halász, nem fejlődik, és az ital. Kü­lönösen abban gyönge, nin­csen emberi tartása, már napközben is... Hazafelé nem ment be az édesanyjához, fáradt volt, előző este együtt ittak Ha­lásszal és most estére jött ki rajta az előző éjszakai ti­vornya, annak összes fá­radtsága. — S — hogy a tudományos kommu­nizmus, amely korunkban a marxizmus fogalma alatt is­meretes, két „egymást bámu­latos módon kiegészítő” zse­niális gondolkodó alkotó szö­vetségének gyümölcse. A tör­ténelmi távlat ezt sokszoro­san aláhúzza. Minél gyakrab­ban és elmélyültebben tanul­mányozzuk a marxizmust — ami korunk elengedhetetlen szükségszerűsége — annál vi­lágosabban látjuk, milyen nagy mértékben járult hozzá Engels a marxista elmélet megteremtéséhez, elterjeszté­séhez, később megvédelmezé- sének és továbbfejlesztésének ügyéhez. Most születésének százöt­venedik évfordulója teszi idő­szerűvé szellemének felidézé­sét. Röviddel halála előtt így írt egy Mehringhez szóló le­velében: „Kifogásolni valóm csak az, hogy több érdemet tulajdonít nekem, mint amennyi megillet, még akkor is. ha mindent egvbevetek. amire az idők folyamán, esetleg önállóan iöttem volna rá, amit azonban Marx a ma­ga élesebb és gyorsabb sze­A címül adott két idegen szót a következő mondatból emeltük ki: „A szövetkezet tevékenysége a fúziók és a defúziók kihatásaként je­lentős változásokon ment át~” (Borsodi KTSZ, 1970. 6. sz.) Mivel ez a mondat nem sző­kébb értelemben vett szak­lapban jelent meg, jogosan kérdezhetjük, szükséges-e a két idegen szó használata. Mivel nem annyira szakmai, hanem általánosabb jellegű tájékoztatás volt a célja a mondat megfogalmazóiának, feleslegesen használta a két idegen szót. Különösen hi­báztatható a defúzió szóval élés. Két okból is. A szöveg összefüggésében is csak sejt­jük, mi a jelentése az adott tájékoztatásra vonatkoztat­va ennek az idegen szóalak­nak. Különösen ezeket szava­kat több megfelelő magyar szóval, kifejezéssel válthat­juk fel. A szerző tehát válo­gathatott volna a következő magyar szavakból: egyesülés, összeolvadás, egybeolvadás stb. A fúzió szónak még megadhatnánk a lehetőséget a használatra, mert a sajtó­ban, a közgazdasági, a poli­mével és szélesebb körű át­tekintésével sokkal hamarabb felfedezett. Ha valaki abban a szerencsében részesül, hogy negyven évig olyan emberrel dolgozott együtt, mint Marx, akkor azt, amíg a másik él, rendszerint nem ismerik el annyira, amennyit talán megérdemel; amikor aztán meghal a nagy, könnyen túl­becsülik a csekélyebb jelen­tőségűt, s úgy látom, most éppen ez történik velem: a történelem végül mindent réndbehoz majd, addigra pe­dig szerencsésen elpatkolunk, s nem tudunk már semmiről.” Marx tündöklő fénye mel­lett jogos — de mégis ne­mesen túlzott — Engels sze­rény önjellemzése. A történe­lem valóban helyére rakja az értékeket, s ez Engels életmű­vét, történelmi szerepét ille­tően is igaz. Legnagyobb sze­repe ebben Leninnek van — aki maga máig is egyedül­állóan kimagasló folytatója Marx és Engels életművének. Ö mondta Engelsről. hogy a jelenkori (Marx halála utáni) proletariátus legnagyszerűbb tudósa és tanítója az egész civilizált világban. Engels egész élete Lenin megállapítását igazolja. Fia­tal éveitől igyekezett részt venni a fennálló állapotok megváltoztatásáért vívott tár­sadalmi, ideológiai, politikai harcokban. Kezdetben, mint Marx az ifjú hegeliánusok táborához csatlakozott. de rövidesen már felkészülten bírálta Hegelt is konzervatív következtetéseiért, és ideális^ tikai szaknyelvben elég gyak­ran vállal nyelvi szerepet, s így szélesebb körben is is­mertté vált. A defúzió szó­alak használatát azonban semmi sem indokolja. Na­gyon ritkán találkozhatunk vele, s valójában bizonyta­lan a használati értéke is. A idézett mondat megfo­galmazója tehát feleslegesen élt a két idegen szóval. Az is gyakori, hogy üzemi újságjainkban olyan mon­datok is olvashatók, amely­ekben az idegen szavak hal­mozódnak. Ezt példázza ez a furcsa mondat is: „A kon­centrált effektivitás realizá­cióját kell szorgalmaznunk.” A szélesebb körű olvasókö­zönség számára ez a mondat értelmetlen. Az olvasótól nem kívánhatjuk, hogy szó­tárral a kezében olvassa üzemi lapját. A vállalati, az üzemi újságok, kiadvá­nyok szerkesztői elsősorkan felelősek a megjelent cikkek nyelvi formálásáért. Ne csak a nyelvi hibákat gyomlálják ki a cikkek mondataiból, ha­nem a feleslegesen használt idegen szavaknak se kegyel­mezzenek. Dr. Bakos József ta dialektikájának követke­zetlenségeiért. Angliai útja során megismerkedett az ak­kor legfejlettebb tőkés ország munkásosztályának életével és mélyen elgondolkozott a proletariátus elviselhetetlen gazdasági helyzetének, teljes politikai jogfosztottságának okain. Ennek az időnek az eredménye több olyan mű, amelyet Marx a gazdasági kategóriák zseniális kritiká­jának nevezett. E munkáiban elsőnek fogalmazta meg a proletariátus történelmi kül­detését. Rövidesen ezután el­hagyta Angliát, s 1844-ben Párizsban találkozott Marx­szal. E találkozással megkez­dődött a két nagy ember élet­re szóló, mély és megható barátsága, s negyven éves, termékeny — a világtörténe­lemben is egyedülálló — kö­zös alkotó munkája. Eavüt* működésük kezdetére maga Engels ké­sőbb így emlékezett vissza: „Manchesterben szinte or­rommal ütköztem bele abba, hogy a gazdasági tények, amelyek eddigi történet- írásban semmilyen vagy csak nagyon lenézett szerepet ját­szanak. legalább is a modern világban döntő történelmi erők; hogy ez az alapzata a mai osztályellentétek keletke. zésének; hogy ezek az ősz- tályellentétek pedig azokban az országokban ahol a nagy- ipar következtében teljesen kifejlődtek — tehát kivált Angliában — a politikai párt^ képződés, a pártharcok s ez^ MARX MÁSODIK ÉNJE Engels Frigyes születésének 150. évfordulójára „Lehetetlen megérteni a marxizmust és lehetet­len azt egységes egészében ismertetni, ha nem vesszük figyelembe Engels valamennyi művét” — írta Lenin. Azt az Engelst, aki — ugyancsak Lenin szerint — az „első volt, aki megmondta, hogy a proletariátus nemcsak szenvedő osztály; hogy a proletariátust éppen gyalázatos gazda­sági helyzete feltartóztathatatlanul előre taszítja és rákényszeríti arra, hogy harcoljon végleges felszabadulásáért.” Palitz József: Horváth Sándor portréja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents