Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-14 / 267. szám
4 1970. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A jövő század legénye Milyen lesz a jövő század embere? Izomkolosszus, at- létatermetű-e, hihetetlen fizikai teljesítményekre képes, Vagy vékony, karcsú, finommozgású, bonyolult feladatok végzésére alkalmas? Pontos válasz nincs, viszont tudatosan készülni kell a fizikum változására. A gépesítés minden eddigi képzeletet felülmúl majd a XXI. században. A fizikai erő helyét elfoglalja az agyrendszer megnövekedett munkája. A jövő század emberének alkalmassá kell válnia a gyors és a mindenkor legkedvezőbb döntések meghozására. Már fújdogál'nak a forradalmi szelek a testnevelés területén is, hogy új tematikával képes legyen ezekhez az igényekhez megfelelően alkalmassá tenni az élő szervezetet. — Az egyik váltunkról jól lehet elkerült a súly és egyre kéVesebb nehéz fizikai munkát kell végeznünk, de kaptunk helyette eleget a másikra — mondja dr. Nádori László, a Testnevelési Főiskola kutató intézetének főosztályvezetője. iskolákban nem elegendő. A két óra között oly hosszú az idő, hogy a szervezetben nem hozhat létre összefüggő hatást. Az iskolán kívül, állandó és mindenki számára elérhető sportolási lehetőséget kell találni. Erről a problémáról vitatkozni lehet, de megkerülni nem. Ha fiatalkorban nem tesszük alkalmassá a szervezetet biológiailag az új feladatok elvégzésére, ezt később pótolni nem lehet. Később súlyosan megbosszulja magát a mulasztás. Csupán Lipcsében például húsz iskolai fedett uszoda épült, nálunk a meglévő lehetőségeket sem használjuk ki. Az idegrendszeri állóképesség — Próbáljon meg egy órán át koncentráltan figyelni egy bonyolult kapcsoló- tábla jelzőlámpájára — mondja. — És szükség esetén százszor is dönteni, cselekedni : egy-egy odavaló gombnyomással utasítást adni egy egész gépezetrend- szemek. Az eredmény egészen bizonyosan, várakozáson felüli fáradság lesz. Oka, Kísérleteket folytattak az NDK-ban tíz évig, 20 ezer gyerekkel. A megfigyeléseket 8 éves korban kezdték és 18 éves korig jegyezték rendszeresen. A számítógépeken a sor, hogy kidolgozzák, rendszerezzék a tapasztalatokat, egyes korosztályoknál milyenek az életkori sajátosságok. Ennek alapján lehet majd kidolgozni azt a testnevelési programot, ami a szervezetet a felnőtt korra segít alkalmassá tenni, hogy helyt tudjon állni a megváltozott körülmények között is. Hiszen eredendően alkalmasak vagvunk; az ember rendelkezik a legösszetettebb szerkezettel, a születés pillanatban már birtokában vagyunk valamennyi idegsejtnek, csak a későbbiek során kell megtanítani ezeket a hogy még nem vagyunk alkalmasak világméretekben az ilyeii újfajta teljesítményekhez megkívánt munkára, gyenge az emberiség fi- gyelmi, idegrendszeri álló- képessége. A testnevelésnek meg kell találnia az új módszereket, hogy a szervezet fizikailag is képes legyen az effajta „erőkifejtésre”. legbonyolultabb feladatokra is. Egy óvodások között végzett kisérletsorozat egészen fantasztikus eredményt hozott: kiderült, hogy az eddig kis ügyetlenkének tartott három-négyévesek képesek voltak a bonyolult labdajátékokat játszva elsajátítani, megtanulni, összefüggő tornagyakorlatokat végezni, magabiztosan dobtak célba a kislabdával. Összegezve: rövid idő alatt hét-nyolc éves gyerekek mozgásszintjére jutottak. — És ez a „játszva tanulás” a döntő — mondja dr. Nádori László. — Hisz az új mozgásigény könnyed, gyors, rugalmas embertípust igényel. Ismét előtérbe kerülnek tehát a labdajátékok, amelyek ilyen irányban fejlesztik képességeinket. A heti két testnevelési óra az A mechanikus munka — Ha gép mellett nyolc órát ül egy munkásnő, ugyanazt a mechanikus néhány mozdulatot végzi, napról- napra, évről-évre ez az állapot már az életfunkcióit is veszélyeztetheti, ha nem biztosítunk neki változatosságot, mozgási, sportolási lehetőséget. A sportteljesítmények fokozásában is a tudományos szempontok kerültek előtérbe: már régen „kevés” egy jó edző, mert csak akkor lehet az élsportolóktól új, jó eredményeket kapni, ha ösz- szetetten, pszichológus és szociológus, orvos és módszertani szakember dolgozza ki programjukat. Mondják: a mi labdarúgóink eleget edzenek. De talán nem helyes módszerrel. Nem a mennyiség, hanem az iram az öldöklő. Lehet, hogy három órát is elfocizgatnak, de 90 perc koncentrációt nem bírnak. Erre alkalmassá kell tenni a sportolókat is, miként a dolgozókat is teljesítményük növelésére, ha azt akarjuk, hogy képesek legyenek eleget tenni az új igényeknek, hovatovább a XXI. század követelményének. REGÖS ISTVÁN Az írás-olvasási zavarban szenvedő gyermekekről Egyes gyerekek az általános iskolában alkalmazott módszerek szerint képtelenek elsajátítani az írás, vagy az olvasás készségét. Olykor egyik sem megy nekik a kettő közül. A betűk megtanulásakor kitűnően haladhatnak, de egybeírásuk és az összeolvasás már nem sikerül. Nagy többségüknél persze csak néhány hétig, esetleg mindössze pár napig tartanak a nehézségek. Itt most azokról szólunk, akiken csak speciális foglalkozással lehet segíteni. A különlegesen súlyos esetekről. Világviszonylatban száz gyermek közül mintegy 12—15 ilyen akad, s a tüneteket dysgraphia (írászavar) és dyslexia (olvasászavar) néven említi a szak- irodalom. Elkeserednék a szülők: nem ártik, mi történt a korábban jól haladó gyermekkel? A betűket összekeveri, kihagyja, a szótagokat felcseréli stb. S míg például számtanból a legkiválóbb is lehet, írni-ol- vasni nem tud. S ha idővel úgy-ahogy meg is tanulna, az igen késve" és igen sok vesző- dés árán valósulna meg. De végigkísérhet e probléma valakit akár egész életében is, ha nem figyelnek fel rá kellő időben! Az említett tünetek többnyire más zavarok kíséretében jelentkeznek, s az utóbbiak segíthetik a baj felismerését. Ilyen lehet bizonyos beszéd- és mozgászavar, esetleg balkezesség — ami persze önmagában még nem betegség — a gyermek rajzainak merevsége, hiányossága, szemmozgásának összerende- zetlensége (például olvasásnál), továbbá magatartásbeli rendellenességek. A gyógypedagógia egyre közismertebb nevelési terület, szinte minden jelentősebb településen megtalálhatjuk a kisegítő (gyógypedagógiai) iskolát is. Növendékei közül igen sokan szenvednek írásolvasási zavarban. Náluk azonban nem csupán az írásolvasási készség feltűnő fogyatékosságáról van szó, hanem valamilyen formájú agyi károsodásról is. Másrészt gyógypedagógiai intézményeinkben nagy számú környezeti ártalom miatt retardált (értelmileg visszamaradott) gyermekkel találkozunk. De ezúttal nem róluk beszélünk. Akikről most szólunk, azokat nemcsak hogy épértelműként íratják be az általános iskolába, hanem valóban (képesek is) minden tárgyban együtt haladni társaikkal, kivéve az írás-olvasást. Hatványozott hát a szülők és a pedagógus felelőssége! Ha a gyermek szüntelenül azt hallja környezetében, hogy elmaradott, buta, ha szidják, testvérei csúfolják és úgy beszélnek róla, mintha értelmi fogyatékos lenne — önbizalmát teljesen elvesztheti, szorongóvá, gátlásos, ideges, túlérzékeny gyermekké válhat. aki idővel maga is elhiszi, hogy fogyatékos értelmű. Rettegni fog az iskolától, a tanulástól, végül a többi tárgyban is elmarad társai mögött. Amennyiben értelmesnek tartják, de hanyagsággal, lustasággal vádolják, erőszakos, durva, agresszív gyermekké válhat. „Fellázad” a körülötte élők ellen, mert „nem akarják megérteni őt”; szembeszegül velük, szabadjára engedi dühkitöréseit, hozzáférhetetlen, dacos lesz. Hátrányos képességeit virtuskodással, az osztályközösség munkájának zavarásával igyekszik kompenzálni; esetleg elcsavarog. Mindezekkel a körültekintő, tapintatos magatartás szükségességére szeretnénk felhívni a figyelmet. Gondoljuk el: ha a család helytelenül értelmezi a gyermek nehézségeit, többször is osztályt ismételhet, nem beszélve az egyik legszomorúbb eshetőségről, hogy szellemi épsége ellenére még gyógypedagógiai osztályba is kerülhet. Hogy az ilyen és hasonló esetek megengedhetetlenek, fölösleges is hangsúlyozni. Különösen akkor, amikor a dyslexia és dysgraphia speciális foglalkozásokkal rendbehozható vagy legalább is — az ilyen súlyos esetekben — lényegesen javítható. Mi hát a teendő? A fennálló zavarok ellenére is maradjon természetes a család magatartása. Ne szidják, ne csúfolják, ne büntessék a gyereket, aggodalmukat se fejezzék ki előtte. Ha bíznak a bajok megszűnésében, a gyerek nem veszti el tanulási kedvét, és képes lesz jó viszonyt kialakítani iskolájával is; magatartása har- monuikus marad, s a többi tárgyakban együtt tud halad- | ni osztálytársaivaL Az írás-olvasás zavarai miatt pedig a szülő forduljon gyakorlott, alsó tagozatban tanító gyógypedagógushoz. A szakszerű útbaigazítás és foglalkozás meghozza majd a kívánt eredményt. Bősz Jenő Horgolt sapka és sál Vastagabb szálú, három különböző színű (a minta fehér, szürke és fekete) Acril fonalból 4—5-ös tűvel, rövidpálcával és szorosszemmel horgoljuk. A sapkát a fehér fonállal kezdjük 18—20 cm fejmagasságot számítva a megfelelő számú láncszemmel. Munkánkat a fejtetős résznél a szűkítésre, a sor kezdésnél és végzésnél, mintegy 6—8 szemet szorosszemmel horgolunk és itt egy láncszemmel fordulunk. A többi szemeket egyráhajtásos pálcával horgoljuk s 3 láncszemmel fordulunk. 3—3 sort horgolunk az egyes színekből és kétszer ismételünk. Ha kész vagyunk, a baloldalon szorosszemmel összehorgoljuk. A homlokhoz eső részt, 2 soron, sötétszínű fonállal, rövidpálcával horgoljuk körül. A fejtetősrészt összevarrjuk, összehúzzuk és pompon- 1 nal díszítjük. A sálat 120 cm hosszúra horgoljuk. Két végén 32—32 cm-es darabot mindig egyráhajtásos pálcával horgolunk, míg a középső 56 cm-es részt rövidpálcával vagy szorosszemmel horgoljuk. A minta szerint a két szélén 3—3 sor fehér, azután 3 sor szürke és 3 sor fekete fonállal horgolt. A sál két végét rojttal díszíthetjük. A divatos táska színű táskákat leértékelve árusították, most meg ez a két szín az élre tör... A színek problémájához kapcsolódik nyomban az a követelmény — ez is divat- irányzat —■, hogy a táska, a cipő színével azonos legyen. Csakhogy ez nem olyan egyszerű! Mint informátorunk, Haraszin Zoltán, a PEVDI műszaki igazgatója elmondta: hiába a divatirányzat, a „hazai sajátosságokkal” egyelőre számolni kell. Ami az alapanyagokat illeti, valamennyien a Grabo- na-család tagjai, grabothán, grabolux, művelur, ezek az újdonságok, meg a francia import műbőr. Itt, ott valódi bőr is akad, mint a marha és sertés hasitás. A díszítéseknél, a formánál szabadon érvényesülhet a tervezők fantáziája: divat a nagy csat, a fémlánc, a veret, a gombutánzat, a nagy karika, a rácsos mintázat fémből. A táskákon látható díszítéseket használják cipőkön, ruhákon is. Végül néhány szót a divatos táska formájáról: „fejlődőben” van, nagyobbodik, alakja lefelé nyújtott. Különös jellemzője, hogy puha tapintású, nincs kimerevítve, nincs rajta keret, oldalt záródik, ráhajtós megoldással, nagy gombbal, csattal, lánccal díszítve. Kisméretű táskákat a szakemberek csak esti alkalomra ajánlják. Holnap kezdődik a Néplap-toló Vasárnapól kezdve háromszor tippelhetnek olvasóink a Néplap „Ki tud többet Tallinn- ról?” című pályázatán. Amint arról már korábban hírt adtunk, a legjobban tippelő pályázók a könyvjutalom mellett belépőt kapnak a televízió Tallinn és Szolnok megye baráti kapcsolatairól készített műsorának felvételeire, — amelyre decemberben kerül sor. A műsor magyarországi helyszíne Szolnokon, a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központban lesz. Ide hívjuk meg pályázatunk nyerteseit. A műsor alapgondolata: Tallinn és Szolnok megye vendégül látja az észt, illetve magyar tv-nézőket. Az adás játékos keretben folyik, film-lejátszások, élőriportok és produkciók se- gétségével. A holnap kezdődő Néplaptotón legtöbb találatot elérő olvasóink az érdekes műsor megtekintése mellett bepillantást nyernek a televíziós adás előkészítésének titkaiba is.------------------------------------ * B olti szarkák Az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a bolti szarkák. De nehogy a csintalan, csokoládéra vagy rágógumira éhes srácokat gyanúsítsuk! Az önkiszolgáló boltok minden földi jótól roskadozó polcairól ugyanis a gyerekek csak ritkán csennek el édességet. Egyik szolnoki kereskedelmi egység belső használatra készített kárstatisztikája szerint a bolti tolvajoknak mindössze 20 százaléka csak a kiskorú, akik kis értékű, zsebbe csúsztatható apróságokat emelnek el. Igaz, őket kapják el a leggyakrabban, mert naiv ártatlanul, szinte leplezetlenül veszik el azt, ami hirtelen megtetszik nekik. Aztán a raktárban „elbeszélgetnek” velük, s egy-egy fülhúzás vagy fenyegetés után lángoló arccal ígérik: soha többet. Kenyeret senki sem lop. A drága cigarettákért, italokért, fűszerekért és más luxuscikkekért azonban sokan hajlandók „reszkírozni”. Olyan emberek, akik ki tudnák fizetni az árat, s akiknél semmi nem menti, hogy fizetés nélkül próbáltak valamit kivinni a boltból. K. Sándorné és T. Mihály né a szolnoki 90-es, illetve 4- es vegyesboltból akartak pörköltkávét lopni. A vásárlók hívták fel rájuk az eladók figyelmét. Mindkettőjüket 600 —600 forintra büntették. Egy jól szituált asszony, Cs. Mi- hályné az 1-es számú élelmiszer boltból egy 17 forintos hajlakkot tulajdonított el fizetés nélkül. Észrevették, s a hajlakk végül is 900 forintjába került. Egy férfi pedig, aki a feleségével együtt havonta hatezer forintot keres, gyerekük nincs, egy üveg különleges konyakért kockáztatta vásárlói becsületét. Jelenleg egy olyan ügy körülményeinek tisztázása folyik, amelyben a harmadszorra visszaeső tolvaj büntetése előreláthatólag két és fél ezer forint lesz. H. M. Szép ruhához, szép cipőhöz szép táskát! Ezt ajánlják figyelmünkbe és mi nők igyekszünk szót fogadni márcsak azért is, mert valóban szeretjük a szép és főként divatos táskát. Vásárolni, de nézegetni is. Ilyen nézgelődésre volt alkalom az idén az Országos Bőrdíszműipari Kiállítás, amelyen tizenegy bőrdíszmű- ipari vállalat kb. 500 modellje szerepelt. A PEVDI, vagyis a Pest megyei Vegyi- és Divatcikk- ipari Vállalat két I. díjat és négy II. díjat vitt el a kiállításról, így „illetékesek” annak megválaszolására, milyen az új táskadivat, milyenek a divatszínek, vannak-e új alapanyagok stb.? Lássuk a színeket: divat lesz különböző árnyalatokban a bordó, a piros, a barnásdrapp. Furcsa! Két évvel ezelőtt a piros meg a bordó Orjaleves fkara] csontból) csigatésztával Kolozsvári sertésborda Gesztenyés kifli Kolozsvári sertésborda: 8 szép bordaszeletet kicsontozunk és késsel kiverjük. Megforrósítunk egy púpos evőkanálnyi zsírt, megpirítjuk rajta a hússzeleteket, majd a zsírból kivéve, félretesszük. A zsírban aranyszínűre pirítunk 2 íej, apróra vágott vöröshagymát, meghintjük kiskanálnyi édesnemes piros- paprikával, kevés köménymaggal, majoránnával, éa a húst visszatéve, megsózzuk. Teszünk bele fél kiló, ujjnyi széles laskára vágott fehérkáposztát, és fél kiló megtisztított, kockára vágott burgonyát, egy cső zöldpaprikát, és egy fej paradicsomot (vagy helyette kiskanálnyi paradicsompürét és kevés pap. rikakrémet). Lefedve, lassú tűzön az egészet puhára pároljuk, és rövid lével tálaljuk. Ha gazdagon akarjuk adni, és szeretjük a zsíros ételt, süssünk ki szeletelve és egyik oldalán cak- kosan bevagdalt füstölt szalonnát ropogósra, és ezzel koronázzuk a tálra rakott karajszeleteket, a szaionnazsírral pedig locsoljuk meg a káposztát és a burgonyát. Nagyon szép és finom gazdagítása a kolozsvári sertésbordának, de csak erős gyomrúaknak ajánljuk. Gesztenyés kifli: 2 tojássárgáját 20 deka vaiial és 15 deka porcukorral habosra keverünk. Rummal ízesítjük, s hozzávegyi- tünk negyed kilő áttört gesztenyét és 40 deka lisztet. A tésztából kis kifliket sodrunk és világospirosra sütjük. Még forrón meeoergethetjük vaníliás porcukorban. < Kísérletek gyerekekkel
