Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-14 / 267. szám
1970. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Köszönljük Kodály-kórust KÖSZÖNT JÜ K abból az alkalomból, hogy több évtizedes pályafutásának ritka szép pillanatához érkezett: sok értékes dalos siker után, az egykori iparos dalkörből 1957-ben újjászerveződött földművesszövetkezeti kórus most megkapta a legrangosabb elismerést: Kiváló együttes lett. Szívből gratulálunk hozzá, s büszkeséggel emeljük poharunkat —gondolatban, jelképesen — a nagyszerű sikerre. Azzal a felemelő érzéssel, amely mindannyiszor elfog bennünket, ha olyan eredményről hallunk, amely szűkebb pátriánk, megyénk, városunk jó hírnevét szolgálja. Hisz a Kodály-kórus kitüntetésével szolnoki siker született. S éppen a műkedvelő művészetnek abban az ágában, amelyben az utóbbi években nálunk viszonylag kevesebb volt az eredmény. A Kodály-kórus a kevés kivétel közé tartozik. 1966- ban ezüstkoszorút kap diplomával; 1968-ban aranykoszorús kitüntetést Tokajban; aztán két évvel később aranydiploma ugyancsak Tokajban, egy országos dalversenyen; majd a rádió és e televízió elnökének nagydíja Salgótarjánban, s ezekhez a külföldi sikerek Kassán, Kijevben, Leningrád- ban, Tallinnban és Drezdában, végül a dicséretek sokasága, amit hely szűke miatt még felsorolni is lehetetlen. Kell ennél több egy kórus életében? A szolnoki együttesről elmondhatjuk: útjuk nemcsak fáradságos próbákkal és küzdelmekkel van kikövezve, hanem fényes sikerekkel is ki van rakva. AMIKOR a megye legjobb felnőtt kórusát köszöntjük, titokban azt is reméljük,'‘hogy az ő eredményeik bátorítóan hatnak majd a megye kórusmozgalmának előre lendülésére is. Kiváló együttesek ugyan nem születnek máról holnapra, de éppen a Kodály-kórus a jó példa, hogy ha küzdelmek árán is, de el lehet jutni a legmagasabb szintre is. Volt válságos helyzetben, nem egyszer a most ereje teljében lévő és kiemelkedő művészi teljesítményekre képes együttes, de a dal szeretete, a közös éneklés vágya mindig győzedelmeskedett. A népdalé éppúgy, mint a forradalmi daloké. Meg névadójuk, Kodály szelleme is kötelezi őket; a magyar kórusművészet klasszikus alakjáé, aki mechanizálódó korunkban, nem kisebb szerepet szánt az éneknek, mint az ember védelmét az elgé- piesedéstől. A Kodály-kórus Budai Péter hozzáértő irányításával, Rigó Éva és Báli József segítő munkájával, a fenntartó szerv, az ÁFÉSZ odaadó gondoskodásával híven is teljesíti vállalt feladatát. Jeles szovjet kórusművek bemutatása, mint például Alexandrov Poémájának a televízióban is hallott előadása, magyar szerzők korszerű hangvételű népdalfeldolgozásai, új magyar kórusművek egyaránt szerepelnek a kórus gazdag repertoárjában, készen, arra várva, hogy hol és mikor szólaljanak meg újra. Ügy szólván nincs ünnepi műsor nélkülük, s reméljük, még sokáig hallhatjuk őket: a munkások, szövetkezeti dolgozók és a közös éneklésben örömüket találó dalosok jó kedvű együttesét. A közösséggé formálódott dalosokat; akik együtt vannak jóban, rosszban. Akiket mindenekfelett a közös éneklés ősi varázsereje tart össze. Akikben önmagukon túl ott él a vágy, hogy másokat is részeltessenek a szépben, a zene, a muzsika ajándékában. Végső köszöntésünk őket illesse. Akik szabadidejük java részét áldozzák fel, önszántukból, s a napi fáradság után is képesek a sokszor bizony fárasztó próbákra, hogy majd mikor elébünk állnak, maradéktalan és teljes zenei élményben legyen részünk. Hogy úgy szóljon az a dal, ahogy kell: szárnyalva zengőn, vagy éppen simulva, halkan. De mindenképpen tökéletesen. A KÖSZÖNTŐ CÍMÉN — jelképesen és képzeletben megemelt poharam azzal ürítem: A Kodály-kórus sose adja alább. Van ereje hozzá! VALKÓ MIHÁLY Á Bányai-kiállítás mérlege A nagy érdeklődés miatt három nappal meghosszabbították a Tiszaföldváron rendezett Bányai-kiállítást, — amely fényképek, fotókópiák és eredeti dokumentumok felhasználásával adott számot a költő életéről és munkásságáról. Lapunkban elismerően írtunk a kiállításról, amit a tiszaföldvári, közönség érdeklődése is igazolt. A megnyitón kétszázharmincöten vettek részt. A tiszaföldvári gimnázium irodalmi színpada műsort mutatott be Bányai Kornél verseibőL Virág- pár aaicsom Tavaly megírtuk, hogy a Héki Állami Gazdaság alcsi- szigeti üzemegységében is nevelnek krizantémokat. A cikk megjelenése után egy színpompás kiállításon ismerkedhettek meg a virágkedvelők az üzemegység mintegy negyven félé krizantémjával. Többek érdeklődésére akkor azt a felvilágosítást adták az állami gazdaság szakemberei, hogy a jövőben a szolnoki Jólét áruházban áru- sítiák majd a virágokat. Tavaly lehetett is kapni néhányszor, az idén azonban hiába keresték a vásárlók. — Sajnos nem megy itt a virág — vá’aszolták érdeklődésünkre a Jólétben. Hihető is, mivel egy ÄBC áruházba valóban nem virágért tér be a vásárló. Tegnap kinn jártunk Alcsl- szigeten. A viráeházakban most is ott pompáznak a gvermekfei naevságú sárga, fehén bordószirmú virágok. Vásárolhat is belőle bárki, aki vesz annyi fáradságot, hoffv kiutazik az üzemegységbe. A kertészetben megígérték, hogy a sláaer névnapok előtt (jön Erzsébet és Katalin), a szolnoki piacon is árusítják majd ezeket a virágokat. Ez azonban nem lehet végleges mego’dás. A vásárlók szeretnék, ha a városban egy elárusítóhelyen — bármikor — hozzáiuthatnának kedvenc virágaikhoz. — Pb — Kérdés az orvoshoz —- Ha ilyen óriási szakirodalom van, miért van szükség egyáltalán orvosra? — Hogy a beteg he haljon» bele valami sajtóhibába. Arab vendégek Szó nokon Három egyiptomi pszichológus Adbel Hamid Mahrous Ahmid, Fahmy Abdel Twab és Elsayed Hassan Soliman tegnap délelőtt látogatást tett Szolnokon, a Szolnok megyei Pályaválasztási Tanácsadóban. A Kairóból érkezett szakemberek a TES- CO (Nemzetközi Tudományos Együttműködési Iroda) és egyiptomi társszervezete a CTO közötti együttműködés alapján három hetet töl-' terek Magyarországon. A három pszichológus a munkaügy, a művelődésügy területén illetve a hadseregben végzi munkáját. Mindnyájan elsősorban pszichológiai alkalmassági vizsgálatokkal foglalkoznak. Magyarországi programjukban is főleg a pályaválasztási tanácsadók működésének tanulmányozása szerepel. Budapesten kívül, a vidéken folyó munka megismerése érdekében, ellátogattak Győrbe, Szolnokra, Tatabányára. A szolnoki látogatás során Verők István, a Szolnok megyei Pályaválasztási Tanácsadó vezetője ismertette a vizsgálati módszereket és részletes, kimerítő választ adott a vendégek kérdéseire Ezután megmutatta a tanácsadó laboratóriumát, és működés közben ismertette a különféle műszerekkel végezhető vizsgálatokat. A vendégek igen nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról, különösen amikor megtudták, hogy még viszonylag bonyolult műszereket is helyben terveztek és állítottak elő. Elmondották, hogy hazaérkezésük után igyekeznek hasznosítani aa itteni tapasztalatokat. Befejezésül a magyar kollégák kérdéseire válaszolva az Egyiptomban folyó pszichológusképzésről, a pszichológusok ottani munkájáról és feladatairól beszéltek, — majd délután visszautaztak Budapestre. B. A. Páratlan hang-gyűjtemény Sok érdekes felvétellel gazdagodott a Magyar Rádió hangdokumentációja. Londonból érkezett a közelmúltban egy magnószalag Kodály Zoltán egyik nyilatkozatával. Egy másik értékes szerzemény: Dimitrov beszéde, amely 1945-ben a Szovjetunióból való hazatérésekor hangzott el. Ritkaság az a különleges felvétel, amelyre egy élő sejt hangját vették fel az Ukrán Tudományos Akadémia munkatársai. A Bartók-évforduló tiszteletére csaknem féléves munkával mintegy 1000 percnyi anyagot másoltak át, illetve szereztek be Bartók-kü- 1 öngyűjteményük számára. Három felvétel őrzi, a nagy zeneszerző hangját — ezek között van Bartók utolsó rádió-interjúja, a Brooklyn- múzeumban tartott szerzői estjének felvétele, valamint egy részlet, amelyben Bartók olvassa fel a cantáta profana szövegét. Megrendítő dokumentumok őrzik az idei árvíz krónikáját. Páratlan hanggyűjtemény idézi a második világháború eseményeit: a mintegy 1100 percnyi anyag tekintélyes része aa európai rádióállomások hangtáraiból kerültek elő. Része a gyűjteménynek Hitler beszéde, amely a világháború kitörésének napján hangzott el s a Wehrmacht utolsó hadijelentése is. ŐSZ FERENC t Ha még emlékeznek a nyájas olvasók, ott szakítottuk meg a mese fonalát, hogy Kovács hadnagy tépett ruhában, véres arccal bandú- kolt haza, anyja intelmeire számítva. Az intelmek azonban elmaradtak. Mert vendég volt. Amint belépett az ajtón Zöldi nekiesett: — Elkaptad, sógor! Gratulálok ! — Nem kaotam el senkit. — Akkor téged kaptak el — nézett rá Marika. aki nem volt híján némi humorérzéknek. — Mi történt? — izgult Zöldi. — Hazajött a férj! — felelte Kovács. — Majd megver az isten — sírta el magát a mama. — Szegény kisfiam... így helyben hagyni. Látod, ha papnak mégy... — Hagyjuk ezt most. mama. Szeretnék megmosakodni. — Ekkora zűrt csinálni egy szat’rból — morfondírozott Marika. — Tudod, hogy most a kiscsoportosoknál vagvok az óvodában Délelőtt látom, hogy egy fiút vernek. Szétválasztom őket, hát kiderül, hogy sza- tírósdit látszottak és ez a szerencsétlen volt a szatír. — Imi kellene róla, te, Laci... Abban egyetértek, hogy azt a nagyképű Szávait kivágtad. De azért nekem adhatnál egy kis informci- ót... Irtó nagy lennék a megyében. Írjál te csak a szocialista névadó ünnepségekről — mormogta Kovács és kiment a fürdőszobába. Zöldi üres tarsollyal távozott, pedig megígérte Lil- lácskának. a Levendula imádott — pillanatnyilag már — kékesfehérhajú üdvöskéjének, hogy holnap reggel tájékoztatja az eseményekről. A várost ugyanis e napokban az foglalkoztatta, igaz-e, hogy az SZTK felülvizsgáló főorvos felesége is az áldozatok között van. A főorvos ugyanis arról volt hírhedt, hogy aki járni tudott, azt munkakénesnek nyilvánította. Mesélik, hogy egy egészségesnek nyilvánított ember rosszul lett az előszobáiéban, és már a mentőautóban rokkantsági nyugdíjba vették. A főorvos — dr.B°leznav — rozzant, máibains. kedélybeteg ember volt Mindenki irigyelte tőle fiatal, gvönvö- rű nejét, aki csak a Váci utcában csináltatott ruhákban járt és többet járt a Rots- child-szalonba, mint más asszony a henteshez. A hírt szilárdította az * szokatlan tény, hogy az öreg egy hete mindenkit kiírt táppénzre. Ha hinni lehet Lillácskának, még a vízvezetékszerelőt is, aki pedig a csapot ment megjavítani a rendelőbe. Az is feltűnő volt, hogy az asszony kerek egy hete nem jelent meg a Levendulában, ami feltűnőbb volt, mintha a pincérek nem jöttek volna be. Az csak később, jóval az események lezajlása után vált köztudottá, hogy a szép Beleznayné anyai örömei kezdtek láthatóvá lenni. A szatír okozta izgalom után beállt szélcsendben sok unalmas délutánt színesít majd meg, hogy találgatni lehet: vajon ki a boldog apa... De ez már nem tartozik a mi történetünkhöz. Ezen az estén a Levendulában a szólista Ambrus úr volt. Róla annyit kell tudni, hogy ő a város hivatalos reakciósa. Valaha jegyző volt, ült is valamicskét a felszabadulás után, aztán egy ktsz-nél volt előbb anyag- mozgató. maid könyvelő, végül részlegvezető. Amíg aktív volt őt mutatták fel pozitív példaként: lám egy ellenségből is lehet a mi emberünk. ha megadiuk neki a módot, hogy becsülettel dolgozzon. Ambrus úr ugyanis valóban iól dolgozott. És nem nolitizált. De amióta nvugdíiba ment — havi 1800- ért — nincs mit kockáztatnia. Persze, senki sem bántja. £> az ellenség hangja. Van benne valami szórakoztató, mert nincs a kormánynak olvan intézkedése, amelyet ne tudna félrwnnova-' rázni. Amit mindenki lelkesen iid'c.öznl nrrél Ambrus Űr hehiremdtiq, hogy simi kellene miatta. — Hát már ez is szatír — mesélte hallgatóinak. — Ez kérem egv nancser Ez csak nálunk lehet. Mert itt már a bűnözők is olvan pitiánerek kérem szénen, hogy az kimondhatatlan. — De Ambrus úr) Eddig tíz nőt erőszakolt meg. — Húszat, de lehet, hogy többet — javította Ambrus, — Na, de hogyan? Mint egy kisstílű tolvaj. Hallottak maguk, uraim, a bükkösi szatír ról? Ez persze még a régi békevilágban volt. Ez kérem mindegyik áldozatát megölte. Volt neki három pisztolya, és amikor a rendőrség rátört, akkor egy óráig harcolt velük. Ezek, meg — mutatott a rendőrség felé — ezt a szerencsétlen alakot sem tudják elfogni. Vagy nem akarják... Lehet, hogy valami fejes van a dologban. Én biztos forrásból hallottam, hogy ez a Kovács gyerek utasítást kapott fentről, hogy ne nagyon ugráljon az ügyben... — Ma nincs jó formában, Ambrus bácsi — állt fel az asztal mellől Terebesi úr, a maszek fényképész és egy nagyot ásított. — Maga csak hallgasson, Terebesikém. Menjen haza az aktfotóihoz. Igaz, hogy megvan az idén érettségiző lányosztály? Nem csodálom. Amilven erkölcsök manapság vannak... Hát így fortyogott az N.-i közvélemény. Járt mint az öreg malom garatja, amelybe régen nem öntöttek őrleni valót, és most végre igazi nemes mag kerül a kővek közé. Kovács hadnagy pedig napszemüvegben közlekedett, melyet természetesen azonnal észrevett a város. Mindenki tulajdonított neki valami jelentőséget, hiszen a hadnagyot még soha nem látták napszemüvegben. Sípos tizdes nem is állta meg szó nélkül: — Kérek engedélyt kérdezni — csapta össze a bokáját, mert ezt a formulát sohasem hagyta volna ki. Kovács már mondta, különösen, ha ketten vannak, hagyja ezt az örökös engedély-kérést, de Sipos még életében nem hágott át egyetlen szabályt sem. — Kérdezzen! — Mi van a hadnagy elvtárs szemével? — Kötőhártya gyulladás.— Gondoltam... Állítólag nagyon jó rá a pemetefű főzet... — Idefigyeljen, Sipos. Én most bezárkózom az irodámba. Újra átakarom nézni a jegyzőkönyveket. Ha az atyaúristen keres, annak sem vagvok itt. — Értettem! Az atyaúristennek sem! — rikkantott Sipos és nagy bokacsatta- nással távozott. Kovács pedig a papírokba mélyedt. Egy óra múlva Sipos csattogására riadt fel. — Mondtam, hogy nem vagyok itt... — De ez nem az atyaúristen. Hanem egy önkéntes rendőr. — Nem érdekel. — Kár. Mert az illető egy női hullát lelt a kiserdőben. — Akkor miért nem küldi be azonnal — ordított Kovács, de Sipos nem rezzent. Az önkéntes rendőr körülményesen előadta, hogy társával, aki most kintmaradt a helyszínt biztosítani, egy bokor alatt női hullát találtak. — Honnan tudják hogy hulla? — Az a személy hulla. — Nem mozdul, falfehér és hideg. E jelek pedig pontosan ráillenek egy hullára. Kovács felpattant. Az utasítás szerint azonnal jelentette az ügyet a kapitánvnak és felhívta a megyei kapitányság gvilkossáai csoportját. Egy ilyen bűnügy már nagy szakértelmet, képzett bűnügyi technikusokat igényel. — Kimentem a helyszínre. Ha megérkeznek, küldje őket utánunk, az útra majd állítok eligazítókat. Az önkéntes rendőrt maga mellé ültette a kék-fehér Moszkvicsba. — Szerintem a szatír tette — mondta nagvon komolyan útitársa, aki a meleg májusi délutánra való tekintettel rövid ujjú inget viselt és karszalagia a meztelen karjára csúszkált. — Majd meglátjuk — fe* lelt mértéktartóan Kovács, mert egy profi nvomozó sem nvil atkozhat meggondolatlanul. — Ott a hulla — mutatott egy bokros rész felé az önkéntes rendőr... (Folytatjuk)
