Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
K erékpár; bicikli, bicaj, caj, cajgli, bringa. A legelterjedtebb közlekedési eszköz. Többen utaznak kerékpáron, mint gépkocsin. Ennek egyik oka, hogy a kerékpár valamivel Olcsóbb a Mercedesnél. Sokfajta kerékpár létezik, k ugyanannyi kerékpáros. Néhány a hazánkban honos típusok közül; A HAGYOMÁNYTISZTELÖ Apja még uradalmi parádéskocsis volt, a jellegzetes mozdulatokat tőle örökölte. Amikor bemegy a faluba, biciklire ül. Egyenes derékkal helyezkedik el a nyergen, merev nyújtott karral fogja a kormányt, egyenletes tempóban nyomja a pedált. Kanyarodásnál általában a járda mellől széles ívben indul balra. Amikor hallja, hogy méternyire mögötte csikorog az autó fékje, gyorsan balra int a kezével. A koporsóba is csak nehezen lehet befektetni balra mutató karja miatt. A NEHEZEN INDULÓ Magas Járdaszegélyre áll, felül a nyeregbe, egy lábbal löki el magát támaszpontjától. Az első métereken, amíg a lökő lába megtalálja 8 pedált, külön imbolyog ő is és a kerékpár is. Ha nem Sikerül eltrafálni a pedált, negyedóráig veri kabátjáról és nadrágjáról az utca porát. A harmadik kísérlet Után egy teherautó vasalja porolás nélkül az öltönyét. A MŰVÉSZ A fiatalabb korosztály képviselője. Gyors iramban surran, a cammogást nem szereti. Jobb kezében táskarádió, azt tartja a füléhez, bal kezében kétkilós kenyér. Fensőbbséges, előkelő tekintettel néz a járdán gyalogló lányokra. A kormány mintha nem Is lenne. 0 a biciklizés művésze. A gép engedelmeskedik egyensúlyozó művészetének. Az úton lévő gödrök nem mindig, ilyenkor a kis rádió maradványait zsebre teszi, jobb vállán az összegörbült bicikli, bal hóna alatt az ellaposodott kenyér. kor ő egy váratlan mozdulattal lelép. Jobb lába éri először a talajt, a bal lába még a pedálon. Ezután lekapja bal lábát is, kecsesen fut néhány lépést, végül ő is és a bicikli is megáll. Baj csak akkor van, ha a jobb lábával a bal elé lép. IlyenKét keréken A nadrágjából szomorúan kandikál kifelé térde, amiről néhol hiányzik a bőr. A TAKARÉKOS kor különböző balett koreográfiák bemutatása után elterül. A sok szoknya jótékonyan eltakarja piruló arrek vannak; nem tekintik enyhítő körülménynek * miniszoknyát. A JÓKEDVŰ A hatodik nagyfröccs után kiküld a pincérrel egy fél törkölyt a biciklinek is, hogy ne fázzon. Hazainduláskor négyszer is keresztül esik a gépen, akkor a másik oldalról próbál felszállni. Mikor így sem sikerül, visszatámasztja a falhoz a biciklit és újra bemegy a kocsmába erőt gyűjteni. Zárórakor konstatálja, hogy ellopták a falhoz támasztott masinát. Kijózanodáskor szidja a rendőröket, akik megengedik, hogy a dolgozótól csak úgy ellopják a kerékpárját. A NAGYMENŐ Mármint a saját energiájával takarékoskodik. Ugyanis gyorsan rájön arra, hogy ha a dinamó nincs bekapcsolva, a bicikli köny- nyebben gurul. Felesleges dolog is a világítás, mert jobban lát a sötétben, mint a macska. Sajnos nem mindenki ilyen sötétben is látó. Erre akkor döbben rá, amikor a mögötte jövő autós nem veszi észre és az árokba löki. Ilyenkor aztán már bekapcsolná a világítást, de a sok összegörbült vasdarab között nem lehet felismerni, melyik is volt a bicikli eleje. A SOKSZOKNYÁS Örök rejtély, hogy hogyan jutott fel azzal a szoknyarengeteggel a bicikli tetejére. Amíg megy nincs is vele baj, csak néha meg is kell állni. Ilyenkor a következő a módszere: A bicikli még vígan gurul, amicát a kiváncsi járókelők elől. A biciklit a szomszéd sarokról hozzák vissza, ahol egy parkírozó autó hátsó felében okozott némi zománc pattogást. A MINIS A legszimpatikusabb kerékpározó fajta. Amikor a nyeregben ül, a különben combközépig érő szoknya alig takarja az ülést. Ártatlanul pedálozik, mint aki nem tudja, hogy mozgó kiállítást rendez a főúton és csodálkozik, hogy az autós, aki megelőzi, olyan lassan megy előtte. Ilyenkor az autó visszapillantó tükrét kitűnően lehet használni. Egyébként statisztika bizonyítja, hogy a miniszoknya elterjedése óta nőtt a közlekedési balesetek száma. A gépkocsivezető a szoknya helyét figyeli, s közben elfelejt kanyarodni. A bíróságon sajnos még maradi embeGépe ezüstösen ragyog. A lánc váltórendszerrel- állítható, az útviszonyoknak megfelelően. Kontrafék nincs az első fék inkább csak dísz. Ha beledől a versenykormányba, csalt a púposodó hátát látni. Szédületes iramban megy a reggeli csúcs- forgalomban. Egy-egy kanyarban szinte vízszintesre dől gépével egybeforrva. Amerre elszáguld, több a nézője, mint a francia körversenynek. Országúton beáll a camion mögé és a szélvédett helyen autó sebességével száguld. Sajnos nincs légfékje, mint a camionnak. Ilyenkor aztán a gép első kereke úgy összegörbül, hogy az nem is nyolcas, hanem kilences. A fejéről még le sem vették a kötést, már újra a csúcsforgalomban száguld. Temetésére a kerékpárversenyzők szövetsége nem küld koszorút. — EGY —-•X ORVOSI TANaCS .és maradjon bárom napig ágyban (A Stern karikatúrája) A szabványmarha Yigéckedők Vártam a fogadóóráját tartó ifjú Maestróra, hogy sorra kerüljek nála. Jó ideig teljes türelemmel vártam, mígnem benyitott hozzá az élte- sebb Maestró, aki a szakmában az ifjú kollégája volt. 0 a szomszéd szobában tartott fogadóórát, de gondolt egyet, s benyitott az ifjúhoz ezzel a kedélyes kérdéssel: — Hogy vagy? Wie geht’s? — Ez utóbbit „magyarul” tudvalevőleg vigécnek kell mondani, s olyasfélét jelent (német kifejezés egyébként), hogy, hogy megy a sorod. Az éltesebb Maestró — nyilván a félreértés elkerülése végett — újra ismételte a kérdést, már kissé németesebb akcentussal, miközben betette maga mögött az ajtót. Még ekkor sem hagyott alább a türelmem, bár kedélyes anekdotázás hangjai szűrődtek ki a szobából. Voltaképpen aztán is bírtam „cérnával”, csak öt-hat perc múlva kezdtem el a benti kedélyeskedés hallatán azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen mik is vagyunk mi itt. a fogadóórára várakozók, miközben a számunk egyre szaporodott. Kliensek, delikvensek, páciensek, ügyfelek??? Nyilván ezek is, azok is, míg ők odabent — jobb híján — vigéc- kedők, ha egyszer úgy kezdték... Adomáznak, anekdotáz- nak a mi Időnk, s türelmünk kontójára. Tehetik, hiszen kollégák, Maestrok. Jó negyedóra múltán végre abbahagyták, s bejutottam az ifjúhoz. Dolgom végeztével, a fogadóóráról kijövet arra döbbentem rá, hogy egyik sem voltam. Sem kliens, se mdelikvens, sem pá- ens, sem delikvens, sem pá- tam a javából, az a bizonyos szere csen, aki megtette a kötelességét, tehát mehet... ...Aki ott volt a fogadóórán, de akinek a végén annyit se mondtak, hogy befellegzett. (na — r — n) Irtózatos egy dilemma elé kerültünk a héten. Betelefonáltak a szerkesztőségbe, hogy Szolnokon tartják meg a szarvasmarha szabványosítási tanácskozást, gyakorlati bemutatóval egybekötve, s erre kérnek egy újságírót. Ne is mondjam, mennyi kollegá- lis ugratás alanya lett az üzenet, s végül is tudósítónkat kértük meg az esemény regisztrálására. Azóta viszont se éjjelem, se nappalom, percnyi nyugtom, hogy mégis csak meg kellett volna tudnom, milyen is lehet a szabványos marha. Mert én eddig sose sejtettem. Bevallom nem is nagyon törődtem vele. Ámbár most utólag eszembe jut a régmúlt diákkor egy rettenetes emléke. Állok a tábla előtt, s egyszercsak — mintha ma hallanám — rám ordít a matematika tanárom. — Azonnal hagyja abba! Fiam, maga egy szabályos nagy marha! Akkor nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a fogalmazásnak. De most rájöttem, hogy a szarvasmarha szabvány nem lehet egészen újkeletű dolog. Mert lám, a jó öreg matematikus már akkor tisztában volt vele milyen a szabályos és milyen a szabálytalan. És én még azóta is elmulasztottam bepótolni a matematikát is, a marha szabványt is. Az előbbinek még kárát nem vallottam eddig, de ha az utóbbit ismerném nagy hecc alapja lehetne. Történetesen, mikor hajnalban somfordálok haza az ulti asztaltól, s hiába akarnék zokniban besurranni, a feleségem, mindig leleplez. És már akkor mondja, mondja is. De most én szemtelenül visszakérdezhetném tőle: — Na és melyik? Szabványos, vagy szabálytalan? Hogy meghökkenne a drága. Dehát nincs ilyen lehetőségem. Mert magam sem tudom, milyen a szabványos marha. Megkönnyítené pedig a helyzetemet, hogy csak a nagy marhák szabványait kellene bebifláznom. Kis marhákra nem adunk. Mármint borjakra. Már csak azért sem, mert teljesen felesleges tudni, hogy milyen a borjúhús szabványa. Ámbár a minap találkoztam egy aggastyánnal aki azt kezdte mesélni, ő még emlékszik rá, borjúhúst evett a Tiszában. Nem kötött le az érdekes történet. Mert már akkor azon morfondíroztam, utánajárok én ennek a marhaszabványnak. A legcélszerűbbnek azt láttam, ha nemenként közelítem meg a dolgot. Történetesen milyen a szabályos bika? Annyit laikus ésszel is sejtek, hogy a szabvány az mindenkor méreteket jelent Na már most akkor a szabályos bikának milyen legyen a feje, a nyelve...? Hiába töprengtem, nem jutottam sokra. Erre barátaim azt tanácsolták, menjek csak el a közeli mulatóba, keressem meg ezt és azt a hölgyet, bővebbet tud a bikaszabványról. Ügy tettem. A hölgyet megtaláltam. A legminibb szoknyában, derékig vágott blúzban, asztalra tett lábbal csábosán nézett rám az üres konyakos poharak fölött, ahogy közeledtem. Rögtön a lényegre tértem. — Ugyebár, hogy állatgondozónak tetszik lenni? De nem kaptam választ. Viszont még nyitva találtam a rendelőintézet sebészetét, s gyorsan egybe varrták ismét mind a két orcámat. Ebből viszont rögtön rájöttem, hogy ez a marhaszabvány nagyon veszélyes tudomány. El is rettentem a kutatástól. S az az érzésem, hogy úgy kell elNem véletlen Két barát találkozik. „Hallottam, hogy megnősülsz, gratulálok, sok boldogságot kívánok! Életed legszebb napja ez a mai!” „Tévedsz, csak holnap esküszöm!” „Éppen azért!” INDOK — Miért iszol az üvegből? — Megígértem a feleségemnek. hogy borospohárhoz soha többé hozzá se nyúlok. A bizalomról — Drágám, te elhiszed, ha t a férjed azt mondja, hogy horgászni megy? — Igen. — Miért?! — Mert nem hoz halat. Faviee Két zsíroskenyér megy a Szaharában. Melyik jut át hamarabb a sivatagon? — ? ? ? — Amelyik be van sózva... Erdőben Fiatal orvvadászokat kerget az erdész. Lihegve kiáltja utánuk: — Álljatok meg, gazfickók! Azok tovább futnak, csak az egyik szól hátra lihegve: — Álljon meg maga, hiszen magát senki sem kergeti! Óvatosság A rendőr megállít egy gépkocsit: — Miért köröz folyton a kórház körül? — óvatosságból. Ma vezetek először. búcsúznom majdan az árnyékvilágból: még annyit sem tudok, milyen az a szabvány-» marha. Vígasztalgatom magamat. Egykori jópajtásom példabeszéde jut eszembe mikor megrántották' az érettségin, mert nem jutott eszébe mikor volt a mohácsi vész. Egykedvűen legyintett utána: — Mit képzelnek? Tán marha az ember, hogy mindent tudjon? — borzák — > Vuuuu! (A Stern karikatúrája)
