Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-09 / 237. szám

V 1970. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A mezőgazdasági munkaerő nemcsak nálunk „hiánycikk”, hanem valamennyi Ipari­lag fejlett, vagy fejlődő országban. A vetés munkáját már többnyire mindenütt gé­pekkel végzik, de a nehezen bejárható terepen nem mindig boldogulnak a gépekkel. Ilyen esetekre angol szakemberek un. hidraulikus vetőgépet konstruáltak, mely víz­sugár „szárnyán” juttatja el a magot a termőtalajba. Ügyintézés magyar módra Ifj. V. L. előrelátó fiatalember. Elhatá­rozta, hogy időben mepgróbál lakásról gondoskodni. A terve az volt, hogy majd ha megnősül ne kelljen feleségével a szü­leinél laikni — egy testvére már ott lakik — vagy ne kelljen albérletbe költözni. Tudta azt is, hogy manapság nem könnyű új lakáshoz jutni, elhatározta hát, hogy más úton próbálkozik. Tudomására jutott, hogy Szolnokon, a Táncsics Mihály út. 8. szám alatti ház­ban van egy mosókonyha és szárítóhelyi­ség. Ezt szerette volna megszerezni, hogy szükséglakássá alakítsa át. Május 11-én kérvényt nyújtott be a városi tanács ille­tékes osztályához, amelyben az említett helyiség kiutalását kérte. Telt, múlt az idő, de válasz csaknem érkezett. Néhányszor személyesen érdeklődtek a kérvény sorsa után, de csupán kitérő választ kaptak: „Tudunk róla, majd dönteni fogunk”. El­telt egy hónap, de még mindig nem dön­töttek. V. L. a megyei tanácshoz fordult, ahol megígérték, hogy sürgetni fogják a választ Június 24-én aztán kaptak is egy értesí­tést, amelyben többek között ez állt: „Kérését csak úgy áll módunkban teljesí­teni, ha a Táncsics Mihály 8. szám alatti lakók valamennyien lemondanak a szóban- forgó közhasználatú helyiségről.” Űjabb utánjárás következett. A megyei tanács közbenjárására augusz­tus közepén már válaszoltak is a kérvény­re. Pontosabban elutasították a kérelmet, mert ......a rendelkezésre álló ossz alapte­r ület 19 négyzetméter... bővítése a pad­lástér rovására — a zárófödém teherbírá­sát, méretezését tekintve — nem lehetsé­ges. .. A meglevő két helyiség (mosókonyha és előtere) önálló lakásként nem használ­ható. Üjabb beadványt írtak erre V.-ék, ami végül a megyei tanácshoz került. A hely­színi szemle alkalmával a megyei tanács szakembere azt állapította meg, hogy . .a padlástér egy részének igénybevételé­vel egy szoba, konyha, kamra, mosdó és WC-ből álló szükséglakás kialakítására van lehetőség. Fentiekre tekintettel a lakás kialakítására az elvi engedélyt megadom.” Ez az engedély azonban csak elvi volt, az átalakítás megkezdésére nem jogosított. Ismét kérelem, ismét mászkálás, és két hétig megint semmi. Október elsején aztán a városi tanácstól a következő szövegű ha­tározatot kapták: ......a Táncsics Mihály út 8 . szám alatti mosókonyha lakássá történő átalakítását engedélyezem az alábbi kikö­tésekkel : — A lakás közművekkel történő ellátása csak olyan megoldássá] lehetséges, hogy a jelenlegi mosókonyha alatti lakás lakható­ságát ne zavarja, továbbá a kialakításra kerülő vezetékek méretezése a már kialakí­tott teljes rendszer üzemeltetésének bizton­ságát ne zavarja, illetve ne akadályozza. — Jelen engedélyem csak akkor emelke­dik jogerőre, ha a kérelmező tervezői jogo­sultsággal rendelkező személy által készí­tett statikai szakvéleményt osztályomhoz benyújtja.” Egyelőre eddig a történet. Hogy mikor, és hogyan fog végetérni, azt még senki sem tudja. V. L. hiába volt előrelátó, vala­mivel nem számolt. Figyelmen kívül hagy­ta. hogy egy ilyen ügy elintézése „nem megy olyan gyorsan.” Lehet, hogy minden­ki betartotta a játékszabályokat, csak van-; nak lassú tempójú játékok is. Sajnos.., Érdemes lesz Kunhegyes környékén hizlalni! Nem sok látogatottabb és kedvesebb hely akad manap­ság Kunhegyesen a volt tár­háznál, azaz a mai takar­mánykeverőnél. — Pedig valamikor nem kedvelték ennyire ezt az épületet, hiszen eredetileg begyűjtésre készült a hat­szintes raktár — nevet Bor­sodi Lajos üzemvezető. — Mi okozta a pálfordu- lást? — A takarmányárak csil­lagászati összegű emelkedése arra ösztönzött bennünket, hogy gátat vessünk a spe­kulációnak. Nem egyszer öt­hatszáz forint volt egy má­zsa morzsolt kukorica. Ez így nem mehetett tovább. 1965 óta fokozatosan áttér­tünk a tárolásról a takar­mánykeverésre. Örakapacitá- sunk 24 mázsa, s a növekvő igények miatt április óta három műszakban üzeme­lünk. — Mennyi az ára a tápok­nak? — Többfélét gyártunk és keverünk. Akad baromfi, sertés és szarvasmarha táp, s egyes fajtákon belül még további variánsok közül válogathatnak az igénylők. Az árak? Azt hiszem meg­érik a befektetést. A hízó­sertéstáp például 320 forint. Egy kiló élőhús gyarapodás­hoz 3.7—4,2 kilogramm táp szükséges, ami 11—14 forint, s a hús ára 23. Szóval meg­éri a termelőknek. Legdrá­gább az indító baromfi táp, mázsája 524 forint. Ez bár­mennyire is soknak látszik, nagyon kifizetődő, mivel a csirkék már 8—9 hetes ko­rukban rántanivalók. — Csak tápokat kevernek? Nem. Koncentrátumokat is gyártunk. Az utóbbi jó­val sűrűbb, s többszöri hí­gítással használható. Ugyanis egyik-másik szövetkezetben sok a takarmány. Rengeteg hulladék akad, s ezzel kever­ve a koncentrátum, helyben elkészíthető a takarmány. Huszonnégy tsz-nek dolgo­zunk, de közülük csak öt kér hébe-hóba koncentrátumot. Az alapanyagok általában külföldiek. Magas fehérje- tartalmú földi dió, halliszt, szója dara, kukorica, árpa, különböző vitaminok és ás­ványi sók. A szövetkezetek és állami gazdaságok mellett a háztájiakat is segítjük. — A munkások elégedet­tek a keresettel? — Nyolcvan dolgozónk van, főleg helybeli. A mű­szakokban tevékenykedők át­lagkeresete 2000 forint. Nem is annyira a munkásokkal, vagy munkaerőhiánnyal vt problémánk, hanem azz; hogy bármennyire is igyeki zünk, nem tudjuk még mo sem teljesen kielégíteni i igényeket. A megyében h; keverő működik, s közülü három — a miénk is nemcsak kever, hanem ható konyábbá is teszi a tápo Például a baromfinak ner poralakban, hanem szemest zett állapotban gyártjuk ;> tápot. Kevesebb a hulládéi és por. — Egyöntetű lelkesedéssé' fogdta mindenki az üzemel tetést? — A nagyközönség, ház­táji és közös állattartók igen. A maroknyi spekuláns- haragszik ránk. Nem érde­mes eltenni májusig a ku­koricát vallják, mert soha sem lesz 600 forint mázsája. Nekik pedig azt üzenjük, ki­vételesen igazuk van. Nyu­godtan eladhatják az őszi termést is 200—300 forintért mert nálunk 330-ért korlát­lanul vásárolhat bárki tápot amelynek kalória- és táp­értéke jóval felülmúlja a hagyományos takarmányfaj­tákét. Ilyen olcsó takarmány­árak mellett pedig úgy gon­doljuk, kifizetődő hizlalni, s nagyobb állattartással baj­lódni. D. SZABÖ MIKLÓS A szegedi szénhidrogén medencében egymás után épülnek a gázüzem tartályai. A Győ­ri Magyar Vagon és Gépgyár dolgozói és jugoszláv szakmunkások szerelik az egyen­ként négyszáz köbméteres tartályokat, illetve a csővezetékeket. Szabó László — Sólyom József: A kikötő elpusztul 7.55-kor 15. Áz egész család kémkedett Ruth még szebb lett, mint valaha, s feltűnően vonzó egyénisége meghívást szerzett számára minden társadalmi eseményre. Az ilyen alkal­mak persze gyakran össze­hozták amerikai tengerésztisz­tekkel, akiket az otthontól való távoliét túlságosan fo­gékonnyá tett a női társaság iránt. Ezek a kapcsolatok Ruth Kühn számára nagyon hasznos információkat jelen­tettek... Kühnék igen jól elvoltak látva pénzzel is. Jólétük forrása állítólag egy rotter­dami bank volt, és ebből többen arra következtettek, hogy a doktornak valami igen ügyes befektetése lehet Hollandiában. Utóbb derült ki, hogy 1935-től 1941-ig, a Khün csa­lád több mint háromszáz- ezer dollárt vett fel a japá­noktól, de nem ez volt az egyetlen jövedelmi forrásuk. Két helyre küldtek adatokat Kühnék nemcsak a japá­nok szolgálatában álltak, ha­nem minden adatot, amit továbbítottak, távol-keleti megbízóiknak, egyben eljut­tatták Ribbentrop külügy­minisztériumához is. A ja­pánok persze nem tudtak Kühnéknek a nácikkal fenn­tartott kapcsolatáról. 1937-ben Ruth Kühn két kozmetikai szalont is nyi­tott, egyet Honoluluban, a másikat Pearl Harborban, e két fontos hadászati helyen. A kozmetikai szalonok si­kere várakozáson felüli volt. Az amerikai tengerészfelesé­gek órákon át fecsegtek, s ilyenkor Ruth vagy néhány megbízható alkalmazottja úgy szívta magába a híreket, mint szivacs a vizet. Ruthnak az volt a fő fel­adata, hogy rendszeresen fi­gyelje az Egyesült Államok csendes-óceáni tengeri erőit, a hajók földrajzi helyzetét, indulásuk és érkezésük pon­tos időpontját bármely he­lyen, de különös tekintettel Pearl Harborra. És lassan nemcsak a papa, a mama és Ruth tevékeny­kedett, mint kém. hanem a tizedik évébe lépő Hans is. A kisfiút ugyanis apja arra ösztönözte, hogy fejlessze természetes kíváncsiságát és érdeklődését a hajók, külö­nösen az amerikai hadiha­jók iránt. Nem sok idő mú­lott el, s a barátságos ame­rikai tengerészek meghívták a kisfiút hajóik fedélzetére és megmutatták neki felsze­relésük minden titkát. Ki is gondolt volna arra, hogy a minden iránt érdeklődő, — mindenről kérdezősködő kis Hans kitűnő megfigyelő, s még kitűnőbb az emlékező­tehetsége. Szinte naponta feljárt a hajókra, ilyenkor folyton érdeklődött, nézelő­dött, majd hazament és pon­tosan beszámolt mindenről, amit látott, hallott. 1940-ben határozták el Kühnék, hogy Pearl Harbor fölött, a hegyek oldalában vesznek egy kis házacskát, majd kidolgoznak egy egy­szerű rejtjel- és fényjelrend­szert, s ezzel továbbítják in­formációikat egy japán ügy­nöknek. Így nem kellett sze­mélyes érintkezést tartaniuk, ami mindenképpen feltűnő lett volna... Múlták a hóna­pok, s a japán hírszerző pa­rancsnokságra Kühnéktől is ömlöttek az adatok, csak úgy, mint sok más csatorná­ból. Az események gyorsan pe­regtek... Miközben az ameri­kai külügyminisztériumban folytak a japán—amerikai tárgyalások, amelyek a Tá­vol-Kelet „újrafelosztását” célozták, s ebben az ameri­kaiak a japánoknak nem kis szerepet ígértek; miközben Washingtonból arra ösztökél­ték őket, hogy a Szovjetunió felé „kacsingassanak” táma­dó szándékkal — Tokióban keresztülhúzták az amerikai számításokat. Eszük ágában sem volt a Szovjetunióval harcba keveredni — jól tud­ták, milyenek az erőviszo­nyok —, ellenben minden előkészületet megtettek ah­hoz. hogy egy angol—ameri­kai háborúval kiszorítsák az angolokat és az amerikaiakat Távol-Keletről. A Pearl Harbor-i táma­dás a japánok számára olyan jól sikerült, ahogy azt maguk sem gondolták. Az USA csendes-óceáni flottájá­nak nvolc csatahajója kö­zül hét horgonyzott Pearl Harborban. ezenkívül több száz egyéb hadihajó — cir­káló, romboló, aknarakó, aknaszedő és más hajók. Bíróság elé kerültek Háromszázötven repülőgép állomásozott éppen a Hawaii­szigetek katonai támasz­pontján, s a hajók közül mindössze két aknaszedő maradt épségben és másfél tucat repülőgépen kívül a többi teljesen megsemmisült, vagy végleg használhatat­lanná vált Kühnék bíróság elé kerül­tek; teljesen elegendő bizo­nyíték volt ellenük, hiszen előkerültek a németül írt jelentések másolatai, sőt, még a rejtjelkódex is. Kühnt az amerikai bíróság halálra ítélte, de a család, hogy éle­tét mentse, felajánlotta: — mindent elmond, amit a tengelyhatalmak kémkedésé­ről tud a Csendes-óceán tér­ségében. S az amerikaiak, úgy látszik, értékesnek talál­ták ezt az információt, mert a halálos ítéletet 1942. ok­tóber 26-án ötven évi börtön- büntetésre változtatták. — Ruth' és anyja szintén bör­tönbe kerültek, s csak a má­sodik világháború után sza­badultak... A Pearl Harbor-i japán orvtámadás után az újjá­szervezett amerikai hírszer­zés különböző kombináció­kat dolgozott ki a japánok ellen, főleg a visszavágásra. Nem önmagukra, hanem a (japánokra .voltak dühösek Washingtonban... A félrevezetés bevált Kutatták az okokat, hogy a sok előzetes jelzés ellené­re miért nem történtek hat­hatós intézkedések a japán hírszerzés ellen, és mi volt annak az oka, hogy Pearl Harbor megtámadása előtt az amerikai titkosszolgálat Japánban nem rendelkezett ügynöki hálózattal, és bizal­mas információi sem voltak. Megállapították, hogy tör­téntek ugyan különböző pró­bálkozások, de sikertelenül. Például a két világháború között egy ezredesi rendfo­kozatban lévő hírszerzőt tu­ristaként a japán szigetekre köldtek, akit azonban már tevékenysége kezdetén „ha­lálos baleset ért.” Alázato­san hajlongó japánok adták át az ezredes hamvait a to­kiói amerikai követségnek azzal, hogy az amerikai „turista” útközben meghalt, és holttestét a sinto szertar­tások szerint elégették. Az amerikai titkosszolgá­lat csak az okok kutatása során jött rá arra, hogy a japán titkosszolgálat féreve­zette a tokiói amerikai kö­vetség katonai attaséját és tengerészeti attaséját. A két attasé ugyanis több ízben je­lentette. hogy Tokió utcáin nagyszámú japán haditenge­részt látott. Ebből arra kö­vetkeztettek, hogy a japán hadiflotta még mindig a To­kió közelében levő yokosukai flottabázison tartózkodik, és teljesen kizárt egy esetleges meglepetésszerű támadás a japánok részéről. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy, a japán hadiflotta a tengeren, háborús rendelte­tési helyén tartózkodott, és az utcán sétáló japán hadi- tengerészek tengerészruhába öltöztetett gyalogosok voltak, akiket azzal a céllal küldtek Tokió utcáira, hogy az ame­rikai és a velük szövetséges hírszerző szerveket félreve­zessék. Mint az attasék je­lentései bizonyítják, a félre­vezetés sikerült. (Következik: Az akció be* fejeződik.)

Next

/
Thumbnails
Contents