Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
1970. október 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Ésszerűbben— egészségesebben Gyakran olvashatunk régi korok dús lakomáiról, hetekig tartó mennyegzőkről, hét országra szóló eszem- iszomokról. Elálmélkodunk egyik-másik régi szakács- könyv receptjein. Végy nyolc tojást, kavard el kevés liszttel és bőséges tejföllel, jókora darab vajjal vagy zsírral, bőven megcukrozva... Manapság — szerencsére — már csak kuriózumként számolnak be egy-egy ételben — italban dúskálódó falusi lakodalomról, a leölt disznók, kacsák, csirkék számáról. Hova tovább ez már inkább csak riport témává válik. Ez így is van rendjén. Az életmód és vele párhuzamosan a táplálkozás ésszerűbb, józanabb, egészségesebb alakulása világszerte erősödő folyamat. E tekintetben hazánkban is gyökeres változás tapasztalható, ha összehasonlítjuk a második világháború előtti időszakkal ■— akár a tíz év előttiekkel — a mai termelési fogyasztási adatokat. Kerekebb termőiét ület Kezdjük azon, hogy a termőterület országos viszonylatban 15.1 millió holdról 14.6 millió holdra csökkent a nagyarányú ipartelepítések és lakótelepek, víztárolók és egyéb nagyfontosságú létesítmények építése félmillió holddal apasztotta a mező- gazdasági termőterületet 25 év alatt. Ezenkívül nagy területet hasított ki a fennmaradó területből az országosméretű erdősítési akció! Az erdőterület a háború előtt 12 százalékról 17.3 százaikra emelkedett. Ézen a csökkentett területen termelünk sokkal többet, mint a két háború között a nagyobb területen. Így például 1929—1933 közötti öt esztendő évi átlagában búzából évi 26 millió mázsát termeltünk, 1968-ban lényegesen kisebb területen 33.61 millió mázsát. Hogy ennek ellenére akkor kivitelünk volt búzából, annak magyarázata, hogy a lakosság annak idején nélkülöző rétegei ma már korszerűen és bőségesen táplálkoznak. Hektáronként az átlagtermés búzából ugyan- j ezen idő alatt 16.5 mázsáról 25.2- re, tengeriből 15,9 q-ról 29.9-re, burgonyából 63.2-ről 89.2- re, cukorrépából 216.9 mázsáról 334.9 mázsára emelkedett. Az akkori 3.08 milljó hektó musttal szemben ma már 4.8 millió hektolitert szüretelünk évenként. Több konzerv A kertek és szőlők területe az ország területének 3.5 százaléka volt, ma pedig 6.6 százaléka. A gyümölcstermés ma éppen ötszöröse a háború előttinek. A konzervipar tíz évvel ezelőtt 47 000 vagon gyümölcsöt dolgozott fel évenként, a múlt évben pedig már 67 000 vagont. Hogy az időjárás kártételei ne befolyásolhassák katasztrofális mértékben a termésátlagokat, arra biztosíték az öntözött területek állandó növekedése. Az 1938. évi 14 ezer hektárról 356 ezer hektárra nőtt a mesterséges csapadékot élvező terület és a Tisza II. elkészültével további hatalmas előrelépés következik. Mindez biztosi' lka annak hogy táplálkozásunk egészségesebb, kiegyensúlvozot- tab és ésszerűbb legyen mint bármikor volt annak előtte. ROMANTIKA? A lakosságért (Tudósítónktól) Több új létesítménnyel és a meglévő létesítmények korszerűsítésével, bővítésével igyekszik a jászszentandrási ÁFÉSZ a lakosság növekvő igényét kielégíteni. A legjelentősebb beruházás — melynek az építését még ebben az évben megkezdik — az 1,2 millió forint költséggel felépülő ABC áruház. Bővítik és korszerűsítik a Felső-tanyai élelmiszer- és vegyesboltot, az ÁFÉSZ kisvendéglőt, valamint a közeljövőben adják át a tanács és a szövetkezet közös beruházásából felépült zöldség boltot Mindezekhez a tagság jelentős társadalmi munkával járul hozzá, sőt kimondottan társadalmi munkával épül a Járási-tanyaiak darálója, — mintegy 60 ezer forint értékben. A daráló építését a tagság a küldöttgyűlésen kérte és elfogadás után azonnal hozzá is kezdtek a kivitelezéshez. A létesítmény felépítéséhez szükséges anyagot az ÁFÉSZ bocsátotta a tagok rendelkezésére. Árulkodó föl ifószámlák Az elmúlt hetekben az egész világsajtót bejárta a hír, hogy Svájc megszünteti a bankbetétek titkosságát. Ez a hír a szenzáció erejével hatott, hiszen az 1934. november 8-i svájci banktörvény 34 éven keresztül változatlanul érvényben volt. A svájci bankok még a náci főbűnösök folyószámláján elhelyezett tőkék nagyságát sem közölték a második világháború után a szövetséges hatalmakkal. 1969 tavaszán azonban megbízott amerikai személyek tárgyalásokba kezdtek a svájci bankok illetékeseivel. Egy idő után a tárgyalásokba az amerikai kormány is bekapcsolódott. Nyilt titok Miről is volt szó voltaképpen? A Maffia bűnszövetkezete és a kábítószercsempészés már évek óta nyugtalanságban tartja a nyugati világot. E bűnözők anyagi bázisának, megrendí- tése céljából az amerikai kormány most fel akarja deríteni a Maffia Svájcban található folyószámláit és így kíván nyomára bukkanni a kábítószer-kereskedelem fő szervezőinek is. Ugyanakkor nyílt titok, hogy a floridai Miamiban éldegél békességben egy bizonyos 68 éves nyugdíjas férfi, aki kutyájával naponta hosszú sétákat tesz. E tisztes öregúr nem más, mint a Maffia legfőbb pénzembere — Meyer Lansky. Amikor Lansky a Maffiába bekerült, rájött, hogy a bűnözés eddigi módszereit nem folytathatja tovább háborítatlanul. Ezért a kábítószer-csempészéssel vagy más úton szerzett pénzek Svájcba vándoroltak. Bizonyos idő után egy megbízott közvetítő személy a svájci folyószámlán elhelyezett ösz- szeget felvette és az Egyesült Államokban különböző iparágakba befektette. Lansky-t már évek óta megfigyelés alatt tartják, de az FBI-nak mindeddig semmiféle bizonyítéka nem volt, aminek alapján letartóztathatta volna. Az FBI egyik felügyelője kijelentette, hogy amennyiben Lansky képességeit becsületes vállalkozások terén kamatoztatta volna, könnyen a General Motors vezérigazgatója válhatott volna belőle. Nem találkoznak A svájci bankok eddigi gyakorlata értelmében a folyószámla-tulajdonos neve titkos volt és számjegy, vagy valamilyen jelige (virághév) helyettesítette. A befizetéseket vagy közvetlenül a folyószámla-tulajdonostól, vagy meghatalmazottjától vették át. A betét-tulajdonosok közötti kellemetlen és kényelmetlen találkozások elkerülésére, az egyes irodarészeket elkerítették egymástól. Az amerikai rendőrség most abban reménykedik, hogy a svájci bankokkal kötött megállapodása lehetővé teszi a bűnszövetkezetben résztvevő személyek felderítését. Áll a pusztában, mozdulatlanul a ménes. Két csikós elől a ló hátán. Kékfestő bőujjú, bőszárú gatyás csikósruhában, fekete felfelé perdülő, szíjjal meghúzott kalapban. Az idősebbik hirtelen megtekeri a karikást. Nagyot durran, s akkor a két hátasló szelíd remegéssel, egyszerre letérdel. Még két csattintás, s már fekszenek a paripák. A két csikós óvatosan, féltőn, de megintcsak egyszerre a fekvő lovak hátára, farára lép. Mindkettőjük kezében pattog-durrog az ostor. Az egyik csikós termetre, kinézetre is igen fiatalnak tűnik. Mintha gyereksorba való lenne még. — Bambino bravo! — Sehr gut, Knabe! — olasz, német elragadtatás hangjai törnek fel a nézők soraiban. Valóban megragadó, romantikusan bővülő a kép. A két csikós; a ménes elején pattintgat, szinte élvezi uralmát a négylábúak fölött. A kistermetű, a gyerek leginkább. Lassan szürkül az ég alja. A csikósok vállukra akasztiák a karikást, a két hátasló feláll, s a ménes az istálló felé tart. A külföldiek lelkesen és sokat beszélnek. Újra meg újra a gyereket dicsérik. Romantika — ez a leggyak- rabb szó az elragadtatásban. — Azzal a. gyerekkel szeretnék beszélni, — mondom a főlovásznak. — Lehetne? Fél óra sem telik bele, egy termetre kicsi, , napszítta bőrű gyerek várakozik rám. Csak a csizma maradt a lábán. A kékfestő csikósruha helyett szürke szivacszakó, kockás ing van rajta. Haja csillog a hirtelen vizes fésűtől. — Decemberben leszek ti~ zenöt — mondja, kicsit búsan. — Még iskolába járok, a nyolcadik osztályba. Ezen a nyáron már itt dolgoztam, a gazdaságban. Apám, én és még egy gyerek, vagy harminc lovat gondoztunk. Fizettek is, szépen. Havonta nyolcszáz forintot. Nem is akartam újra iskolába menni, de mindenki rajta volt. Hát így elvégzem, ezt az utolsó évet, aztán vagy visszajövök, vagy Pesten próbálok szerencsét. Az lenne csak a jó, Pest! Zsoké lehetnék! Ha nem sikerül? Itt maradok, a lovam mellett. Csöpi a neve. Három éve már, hogy magamhoz szoktattam. Hat éves kanca, fél- vér. Jó, jó a félvér, bár sok itt az angol telivér, de nekem Csöpi a legkedvesebb. Ez is elég ideges-remegős. Nagyon szeretem. Nemcsak azért, mert lovagolhatok. Soha én piszkos lóval ki nem jövök az istállóból. Lekenem a patáját, megtörülöm, kefélem a szőrét. Úgy szép, úgy fénylik! — Apám hozott először, ezelőtt három évvel ide, és azóta nincs nyugtom. De sokszor nevetek, amikor a szomszéd tanya gyerekei berregnek, vasdarabokat huzigálnak, autósat játszanak! Igaz, temérdek az autó, de engem nem érdekel. A ló, az a valami! Az elsőosztályos öcsém már ráül egyedül. Megy vele, nem félt akkor sem, amikor még egykét évesen apám előtt ült a nyeregben. — Nyolcán vagyunk testvérek. Anyám harminckét éves. A legidősebb nővérem már férjhez ment. Mi, heten otthon vagyunk a tanyán. Anyánk is, egész nap. Mos, vasal, meleget főz délre, estére. Sok a dolga nagyon. Segítek neki. Tegnap is meggyúrtam a krumplis tésztát, mert szilvásgombóc volt a vacsora. Aztán az állatokat, az aprójószágot is etetem, gondozom, ha szól anyám. — Van egy elemes rádiónk. Este, amikor mind otthon vagyunk már, megva- csorálunk, aztán vagy azt hallgatjuk, vagy beszélgetünk. Villany nincs mifelénk. Azért láttam már televíziót. Nem, a Tenkest nem. Valami kalandfilmet, de ló nem volt benne. — Pesten kétszer jártam, most a nyáron. Először a főlovász vitt fel, az ügetőre. Igazi csuda! Az igen! Másodszorra a mezőgazdasági kiállításon voltam. Nem érdekeltek a gépek, csak a ló. — Tényleg az újságtól jött? Írtak már egyszer rólam. Azt, hogy itt járt egy miniszter, s én apámmal megmutattam, mit tudunk. Kiírták a nevemet is. Hogy Ángyán András vagyok Szenttamásról. — SÖSKUTI — Mentőkért», a „Netovábbéból Érdekes adatokat jegyezgetek... a telefonkönyvből. Szolnoki előfizetők, nevek és foglalkozások. B. A. kárpitos, D. C. sírkőkészítő. Jegyzetfüzetembe kerülnek még; plissé- tolltisztítók, zenészek, kalkulátorok és bőrdíszművesek. Lapozgatás közben az ismertebb nevű intézmények és vállalatok mellett feljegyeztem olyanokat is, mint bab- és mákraktár, kalapszalon, italbolt és borkóstoló. Valamennyien telefonelőfizetők. Ez év augusztus 31-i kimutatás szerint (postai adatok) Szolnokon 2775 előfizető van, ezek közül 1240-en magántelefonért fizetik a díjat. Az óriás léptekkel fejlődő technika századában jó is ez így — mármint hogy Szolnokon 1240 lakásban van telefon — az előfizetők — ha van vonal — bármikor, bárkivel beszélgethetnek. Jól van ez így még akkor is, ha az orvos és más olyan foglalkozású előfizető mellett, akit lakásán gyakran keresnek, a szobafestő- mázoló, a nyugdíjas cukrász, vagy az özvegy pék kisiparos lakásába is bevezették a telefont. Minden bizonnyal szükség volt erre. Kérdés esetleg az lehet, hogy milyen fontossági sorrendben vezették be. Szolnokon öt peremkerületi orvosi rendelőben — a Tolbuchin útiban, az Abonyi útiban, a csallóköziben, a kertvárosiban és a szandaszöllősiben — nincs telefon. Ezekben betegeket vizsgálnak és kezelnek, olykor olyanokat is, akikről ott a rendélőben derül ki, hogy sürgősen kórházba kell szállítani őket. Ilyenkor mentőkre van szükség és természetesen telefonra, hogy értesítsék őket. Telefon azonban nincs, még abban a rendelőben sem, amelyik tizenkét évvel ezelőtt épült. Szandaszöllősön például azért kell a körzeti orvosnak a „Netovább” presszóba átszaladni, hogy telefonon hívni tudja a mentőket. Kevés a telefon, jóval kevesebb, mint amennyire szükség lenne. A szolnoki posta műszaki osztályán jelenleg 834 igénylőlap fekszik. Ezek között van az említett öt rendelőé is. Várják kérésük kedvező elintézését, — a szandaszöllősiek nem is kevés ideje, tizenkét éve. Vajon meddig? Most megírom nagy elbeszélésemet. Itt érzem az ujjamban. Csak elő gyorsan a tollat. Papírost. No rajta: „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyKépe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte magától és retl- küljéből vad elszántsággal elővette... De ml ez? Beszorult egy dongó az ablakok közé? A monoton zúgás, zümmögés lassan hatolt az agyamig. Elzsibbasztotta, szinte nar- kotizálta. Próbáltam koncentrálni a nagy műre. Hol hagytam el a fonalat? Ja: „...elővette vad elszántsággal és...”, de mi a fenét vett elő? A dongó meg zúg, zümmög. Hol a nyavalyában van? Keresni kezdtem a poharak alatt. Szimplaablakos ez a „csöpp” eszpresszó. Nyü-nyü-nyü, zü- zü-zü-zü, mü-mü-mü-mü. A halk, monoton hang hol felszaladt, hol meg alá- szállt Egyre Jdegesítőbben. Végre felfedeztem a dongót. Egy őszhajú lódenka- bátos bácsi döngicsélt. Ujjaira támasztotta, fejét, szemét merően rámszögezte és kitartóan, borzalmas egyhangúsággal dünnyögött. Arrébb ültem a „csöpp” legtávolabbi sarkába. De hallottam. Most már semmi másra nem tudtam figyelni, csaa az agyamban egyre hangosabban zúgó, döngő dünnyögésre. Nyü- nyü-nyü, mü-mü-mü-mü. Rettenetes. Fixíroztam az öreget Semmi. Egykedvűen dünnyögött. Hümmögtem. A torkom köszörültem. Tovább dünnyögött. Felugrottam és elrohantam. Ismét egy hónapig hordoztam a nagy témát, míg végre rámtört. Rohantam a „lovarda” eszpresszóba. Leülök egy sarokba. No rajta! „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte magától és reti- küljéből vad elszántsággal elővette...” A dongó! A dünnyögő veszedelem Züm-züm-züm, dü-dü-dü. nyü-nyü-nyü... Ez nem igaz. Jaj! De ott ül szürke teveszőr kabátjában és egyited- vűen dünnyög. Borotvált arcát ujjaira támasztja. Ez a sors bosszúja. De kitolok én veled. Csak vigyázz öregem. A lovarda vége mesz- sze van. Ha, ha, ha! Ott aztán írhatok „...Vad elszántsággal elővette a...” Nyü-nyü-nyü, trü-trü-trü! Végem van. Üldöz ez a dünnyögő fantom. Azért is írok. „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott nercbundájának árnyképe! Egy nercbundáért tettem? Kérdezte magától, s retiküljéből vad elszántsággal elővette a...” Elővette a... elöl... előkelőén”. Jaj! Fizetek. A hónap nehezen telt el. Üj eszpresszót találtam. Az írók presszóját. Ahol csend van és mindenki ír. Ott végre én is megírhatom igazi mestermunkámat. Kávét és konyakot rendeltem. Megittam. És megkezdődött a várva-várt alkotó pillanat. „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte önmagától és retiküljéből vad elszántsággal elővette a... nyavalya törje ki. Nya-nya-nya, nyü-nyü- nyü, trü-trü-trü. Ezt az alakot. Ez megint itt van a hátam mögött. Hallom, hogy dünnyög. Hogy trü- trü-trüzik. Mit vétettem én, hogy pont nekem dünnyög és ki ő? Hátranézek. Ott ül. Elegáns városi bundában. Csillogó, jólfésült ősz hajú. Állát arany gyűrűs ujjára támasztja. Az én átkom, miért tetted ezt velem Ma- tild? — Kicsoda ön kérem? — A dünnyögő író — mondta csendes egyszerűséggel. — ön író? — Írásom sosem jelent meg. De rájöttem, hogy mindenkit zavar a monoton dünnyögés. — Miii?! ön szándékosan?... — Kis üzlet ez, kérem. Dünnyögök, tehát vagyok! — Hogy érti ezt? — Nézze, előbb-utóbb, mindenki üzletet köt velem. Fizet és én egy másik eszpresszót keresek S dünnyögök, az ottaniaknak. Elvégre dünnyögni csak szabad? ön még ugye, nem fizetett? Ezért mostanság önnek elég sokat dünnyögök külön. — Mennyit fizessek? — Szégyenlősen lehunyja a szemét. — Amennyit tetszik. Irányár húsz forint. Fizetek. Számlát ad. Igazolja, hogy dünnyögésért felvett húsz, azaz húsz forint honoráriumot.. Most már szabad vagyok. Fellélegzem. Végre megírom életem fő művét: „Akkor a fagyos hóra Kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte drámai hangon önmagától. És retiküljéből vad elszántsáegal elővette a... Mümümüm... Nyü-nyü- nyü... — Hé, kiáltottam, mi ez? Hitszegés?! Mit düny- nyög itt nekem? Én már fizettem! Emberem széttárta a karját. Ujjával a szájára mutat. — Én csendben vagyok kérem ö dünnyög, a másik asztalnál. Ja kérem, ez sajnos a konKurrencia! Regős István T mm mm mm Nyu — nyu—nyu
