Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-06 / 234. szám

1970. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egy keresztespók tapasztalatai Az ember (emberiség?) szeretné magát megnézni, úgy kívülről. Milyenek is va­gyunk tulajdonképpen? Hogy festünk egy nem közülünk való, egy ismeretlen szemé­ben? Az irodalom sok művi meg­oldást talált már ki erre, év­századok óta próbálkozik: a civilizáció közepére csöppent „vadembertől”, a más boly­góról jött látogatói, sokféle figura szájába adva az embe­ri fajtát, különös tulajdonsá­gait bíráló szavakat. Hogy ki ez a külső szemlé­lődő, az mondanivalónk szem­pontjából végül is teljesen mindegy. Mégis szellemes László Anna groteszk ötlete, aki erre a szerepre egy ke­resztespókot választott. (Tipi­kus rádiós lehetőség, másfaj­ta színpadon nehéz lenne megoldani.) A pók, aki az emberek „jó­ságát”, „tökéletességét” meg­irigyelve mindezt el akarja tanulni tőlük, végül is rá­döbben, hogy ebben a látszat­tökélyben mennyi a hazug képmutatás, az öncsalás. S rádöbbenünk mi is, mert László Anna bebizonyítja, hogy jónak hitt tulajdonsá­gaink is mennyi hamis elemet tartalmazlak. Nehéz példát hozni, mert az egész — köny- nyednek látszó — játék egy folyamatos élveboncolás. Jó­szemű író László Anna, nem­csak a felszínt simogatja, annyira nem, hogy a hallgató, noha nem akar azonosulni a darab hőseivel, mégis néha szinte kellemetlenül érzi ma­gát. S azt hiszem, ennek a rádiójátéknak ez a legna­gyobb erénye. A rendezői munka alapjai­ban támasztja alá a darab gondolatiságát. Például azzal, hogy a különféle hanghatások csábításának mértéktartóan ellenáll — noha a játék jel­lege és szerkezete többet is elbírna. Török Tamás, a ren­dező azonban nem akarja ki­zökkenteni hallgatóját egy pillanatra sem. így mozgatja szereplőit is, akik között el­sősorban Major Tamás a pók megszemélyesítője remekel. Mintha felnőtt gyerekeknek szóló, nagyon tanulságos me­sében élne, komolyan veszi és velünk is komolyan veteti a kissé különös helyzetet. Ella Az éjszakai rádiószínház egy tipikusan angol ízű tör­ténettel örvendeztette meg a késői rádióhallgatót. Ez az anekdotaszerű rövid játék nem volt sodró lendületű, áloműző, mégis jól szórakoz­tunk. A cselekmény — egy szerelmi négy- (vagy öt?) szög különös története, melyben a nő, Ella hűtlen férjét két ba­ráttal (egy nőssel és egy nőt­lennel) pótolja — nem nagy igényű. De a szatirikus hang, a fanyar angol humor ezért bőven kárpótol. Rhys Adrian rádiójátékát Marton Ferenc rendezte (vagy inkább hangszerelte) három hangra. Három olyan karak­terfigurát kapunk Váradi Hédi, Bárdi György és Kállai Ferenc megformálásában, melyek amellett, hogy kitűnő alakítások, mind egy-egy ka­rikatúra is egyben. Három ne­ves színészünk közreműködé­se nagyban hozzájárult, a da­rab sikeréhez. ■ s— trömböczky — Szolnoki siker Szegeden Első lett Cserkeszöllő A szegedi Nemzeti Szín­ház szombaton este mutatta be Lehár Ferenc; Luxemburg grófja című nagyoperettjét. Az előadásról csak annyit; a szegedi társulat adottságai­ból következően mindenre „tellett”, parádés szereposz­tásban láthattuk Lehár egyik legtöbbet játszott művét. A primadonna szerepét Hor­váth Eszter Liszt-díjas nagy­szerűen énekelte, játszotta, partnere, a már Szolnokon is bemutatkozott, ezúttal is nagy sikert aratott, Szabadi József volt. Az előadás számunkra azért is érdekes volt, mert két, Szolnokon művésszé érett ember, Bor József ren­dező és Krasznói Klári nevé­hez fűződik a bombasiker oroszlánrésze. Bor József — az idei sze­zonban még a Cigányszerel­met rendezi Szegeden —vég­re megvalósíthatta régen dé­delgetett tervét, kompromisz- szumok nélküli, parádés nagyoperettet rendezhetett. A rendelkezésére álló erők­kel nagyvonalú, zeneileg ma­gasszintű, ötletgazdag elő­adást produkált. (A jelmezek maradtak kicsit el az elő­adás színvonalától.) Méltán ünnepelte sokáig a közönség a tudása alapján már egyál­talán nem fiatal rendezőt. A másik „szolnoki” siker Krasznói Klári szegedi bemu­tatkozása volt. A nagyoperett szubrettjeként már az első percekben meghódította új közönségét. Jóleső érzés volt a két „szolnoki” művész szegedi sikerét látni. Krasznói Klári sajnos már nem tagja szín­házunknak, de Bor József már itteni feladatra készül, hamarosan elkezdi a nagysi­kerű Szakonyi darab, az Adáshiba próbáit a Sziglige­tiben, — majd a szolnoki és a következő szegedi bemuta­tója után Pécsett rendez. — fii —> Negyedév alatt negyedmillió tonna olaj Az algyői szénhidrogén me­dencében a harmadik ne­gyedévben negyedmillió ton­na olajat termeltek. Ez azt jelenti, hogy az olajmező kútjai, tankálomásai és egyéb berendezései már teljes üzem­mel működnek, vagyis elérték a tervezett évi egymillió ton­na olajnak megfelelő terme­lési ütemet. Ezt az eredményt rendkí­vüli nehézségek mellett érték el. Szinte egész évben termé­szeti csapásokkal küzdöttek. Tavasszal a belvíz, nyáron az árvíz miatt a kutak egész so­rát kellett lezárniok hosszabb rövidebb időre. A bajok el­múltával a dolgozók 3000 óra túlmunkát vállaltak, így sike­rült kellő időben üzembe he­lyezni a központi tankállo­mást. Befejezték a tucatnyi kisebb gyűjtőállomás felépí­tését, s elkészültek a vasúti töltőberendezési munkával is: ezzel tíz percenként töltenek meg egy-egy tartályvagont. Szeptember első napjaibán további négy olajkutat kötöt­tek be a gyűjtőállomások rendszerébe, s a Hónap végéig már 1500 tonna olajat adtak terven felül a népgazdaság­nak. Polgári védelmi egészségügyi szakaszok megyei bemutató versenye Szolnokon A Polgári Védelem Orszá­gos Parancsnoksága jóváha­gyásával a Magyar Vöröske­reszt Országos Központ pol­gári védelmi osztálya adta ki az egészségügyi elsősegély- nyújtó és szállító egységek 1970. évre vonatkozó kikép­zési intézkedését, melyben előírta, hogy a kiképzés be­fejezése után meg kell ren­dezni minden megyében a ki­emelkedő eredményt elért szakaszok megyei bemutató versenyét. Szolnok megyében ezt a versenyt vasárnap délelőtt 9 prai kezdettel rendezték meg Szolnokon, a Tiszaligetben, melyben tizenegy egészség- ügyi szakasz mintegy négy- százötven taggal vett részt. A városokat Karcag, Kisújszál­lás, Mezőtúr, Szolnok, Jász­berény és Törökszentmiklós képviselte. A járások nevében a következők indultak: a szolnoki járás nevében Üj- szász, a jászberényi nevében Jászárokszállás, a kunszent­mártoniéban Cserkeszöllő, a tiszafürediében Tiszaszentim- re és a törökszentmiklósiéban Kenderes. A szakaszok tagjainak mind elméleti, mind gyakor­lati felkészültségükről tanú- bizonyságot kelett tenniük. Az elért pontszámok alapjá az első helyezést Cserkeszölli a másodikat Tiszaszentimrt a harmadikat Üjszász érte e! Az első és második helyei végzett szakasz megkapta t Vöröskereszt Országos Köz pontjának serlegét. A harma­dik helyezett tiszteletdíjbar részesült. Az elismeréseke; Fodor Mihály, a megyei ta­nács vb-elnöke, Szolnok me­gye polgári védelmi parancs­noka nyújtotta át. Ezen kívül később a három szakasz száz­öt tagja községi ünnepségeken személyi jutalomban is része­sül. Fodor Mihály átnyújtja az első helyezettnek járó serleget a cserkeszöllő» szakasz pa­rancsnokának Szabó László — Sólyom József: " • A kikötő elpusztul: 7.55-kor 12. A tervet meg kellene változtatni Shawant behurcolták a tisz­ti klub egyik szobájába. — Mindössze Anderson kapi­tány és Ross őrnagy maradt a helyiségben, hogy mindad­dig őrizzék, amíg az elhárí­tó tisztek megérkeznek. An­derson azonban már megta­nulta a flottánál, hogy soha- sam árt egy kis buzgóság, s átkutatta a pincér zsebeit. Egy blokkfüzetet emelt ki, olyat, amilyenre a vendégek számláit írják fel. Üresnek látszott. De amint átlapozta, s az utolsó előtti oldalon le­vő néhány feljegyzést akar­ta átfutni, Shawan mint egy oroszlán, rávetette magát a jóval erősebb Andersonra, hogy kitépje kezéből a füze­tet. Anderson egyetlen moz­dulattal lerázta magáról a pincért. Ezt olvasta le a blokkfüzetről: „November. 25.30. összevonás. Pearl Har­bour. 270.” Anderson tudta, mit jelent a mondat első fele; az ame­rikai flotta nagy összevoná­— Hol hallotta ezt? — bö­kött mutatóújjával Anderson a blokkfüzetre írt mondatra, s villámló szemmel nézett Shawanra. A pincér hallgatott, egyet­len szót sem szólt. Nem kér­dezett. most már nem is pró­bált támadni, magába ros- kadtan ült a széken... — S mennyivel nagyobb lett volna sának időpontja, Pearl Har- borban, november 25. és 30. között. Hogy mit jelent a 270-es szám, azt legfeljebb csak sejtette. Talán ennyi hajóegységet vonnak össze... Honnan szerezhette ezt a hírt Shawan? Andersonban ágaskodni kezdett az ameri­kai flotta tisztjének félelme... Egy japán—kínai pincér, — most már minden jel szerint kém, egészen pontosan tud­ja, mikor futnak be a Pearl Harbor-i kikötőbe, a legna­gyobb amerikai csatahajók ... EZ — teljesen érthetően — félelmetessé tette számára a jövőt, hiszen ő is oda készült. Hátha kihasználják a japá­nok ezt az alkalmat? A leg­szívesebben máris rohant volna vissza a hajójára, hogy továbbítsa az ONI tisztjének mindazt, amit itt most meg­tudott. De nem hagyhatta egyedül Ross őrnagyot, s a defenzív tisztek még mindig nem jöttek... Anderson izgalma, ha tudja, hogy Shawan valódi neve Tsuguomi Kadomatsu, a ja­pán hadsereg ezredese, akit hat évvel ezelőtt vezényeltek ide, Singapore-ba, erre a fon­tos angol katonai és tengeré­szeti támaszpontra, hogy rendszeresen tájékoztassa a japán hírszerzés tokiói fő­hadiszállását az itt szerzett értesülésekről. De ha lehet, a meglepetés, a félelem még inkább úrrá lett volna a ka­pitányon akkor, ha azt is tudja, hogy Shawan már dél­előtt továbbította értesülését Tokióba, s a konspirációs szabályok ellen vétett, ami­kor a blokkfüzet szövegét nem semmisítette meg... Közben megérkeztek az Ezek után nemcsak a kato­nai megfontolások, hanem a józan ész is azt diktálta vol­na, hogy a november 25. és 30. között tervezett Pearl Harbor-i összevonást — aho­vá a valóságban majdnem 400 csatahajót, 300 repülőgé­pet vezényeltek — minden­képpen el kell halasztani, il­letve a tervet meg kell vál­toztatni. Ám ekkor valaki, vagy valakik közbeszóltak: „szó sem lehet róla! Ez az ér­tesülés mindössze hírszerzői regisztrálása egy készülődő akciónak, de már egészen jól haladnak tárgyalásaink a ja­pánokkal, ezt semmiképpen sem befolyásolhatjuk azzal, hogy tervünket megváltoztat­juk. Még azt gondolhatnák, hogy ellenük készítünk elő valamit!” Körülbelül ez volt a lényege annak a bizonyos „kczbeszólásnak”, — amely angol elhárító tisztek, s el­vitték Shawant. Anderson ro­hant vissza a hajójára. Első dolga volt, hogy megkeresse az ONI tisztjét, s amikor nagy nehezen rátalált az egyik csatahajó tiszti kantin­jában, egyszuszra elmondott mindent, amit az angol tiszt- ti klubban látott és hallott. Az elhárító tiszt kissé bor­gőzös állapotban hallgatta végig a kapitány szavait, de amikor Anderson odáig ért, hogy Shawan már a Pearl Harbor-i összevonás időpont­ját is tudja, nyomban kiszállt fejéből az ital gőze. Az események gyorsan pe­regtek, az ONI tisztje rend­kívüli úton továbbította érte­sülését az Egyesült Államok­ba, majd az ONI parancsnok­sága tájékoztatta a haditen­gerészet vezetőit, azok pedig a Vezérkari Főnökök Egyesí­tett Bizottságát. minden jel szerint a külügy­minisztériumból eredt, s egyetértésre talált a Vezér­kari Főnökök Egyesített Bi­zottságában is, mégpedig ab­ból a meggondolásból, hogy a japánokat a ^Szovjetunió elleni háború felé kell tolni. „Különben sem mutatja sem­mi jel, hogy az USA ellen készülődnének. Hogy annyi­ra mozgolódnak a japán hír- sziiZők? Háborús világot élünk!...” S ugyanez maradt az állás­pont akkor is, amikor két héttel a Pearl Harbor-i tá­madás előtt a szovjet kor­mány diplnmcá'-ii csatorná­kon keresztül értésére adta az Egyesült Államoknak, — hogy a japánok. nagyszabású támadást készítenek elő Pe­arl Harbor ellen. ' forrást persze nem jelölték meg — ez már csak a második világ­háború befejezését, követően került nyilvánosságra: a hírszerző dr. Sorge volt, a tokiói német nagykövetség mellett működő sajtótudósí­tó, a Szovjetunió egyik leg­kitűnőbb hírszerzője a máso­dik világháborúban. Repülőkötelékek tűntek fel A Pearl Harbor-i felvonu­lás november 25-én megkez­dődött. Egymás után érkez­tek az amerikai csatahajók, repülőgép-anyahajók a Csen­des-óceán nagy tengerészeti bázisára... 1941. december í-e, vasár­nap reggel, hét óra ötvenöt perc. Egy kis ház padlásszobájá­ból, amely Pearl Harborra nézett, Ruth Kühn messze- látóját a kikötőben békésen és gyanútlanul horgonyzó amerikai csatahajókra sze­gezte, majd felnézett az ég­boltra és így szólt apjához: — Jönnek!... Dr. Bemard Julius Ottó Kühn izgatottságában akarat­lanul is kissé megremegett: — Csak be tudjanak jönni a tengeralattjáróval a védelmi zár mögé — felelte. — Mert ha nem... — Egészen biztosan sike­rülni fog — mondta a lány, erősen és határozottan. — Nézz az égre! Itt vannak! S valóban, észak-kelet fe­lől három repülőkötelék tűnt fel az égbolton. Először csak apró pontocskák a felhőtlen, napsugaras csendes-óceáni égen, majd percről percre nőttek... Már a motorzúgásu­kat is jól lehetett hallani. (Következik: A szavakat fényjelekké alakították.) Ha az igazat nem is tudta A „közbeszólás"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents