Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

4 * SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. október 4. Az ügyes jobbkéz nincs többé Munkásműveltség 1970 Egy eszmecsere tanulságai Szép, kevély-magas ter­méskőből épített ház áll a faluszéli új telepen. Szám még nincs rajta, hiszen nem­rég húzták fel. Faragott ter­méskő, ügyes kezű mester­ember munkája. A kerítés is rangos, kovácsolt vasból készült, szépen cifrázva. Az utcáról belátni a magas, nyi­tott teraszra, ahol a kényel­mes karszékek szinte csalo­gatják így, délidőben az em­bert. Egy kis őszi napsütés­ben fürdőzésre, pihenésre. Csakhogy hiába csalogatnak. A ház drága kapuján vas­lánc, lakat van. Nincs itt­hon munkaidőben a házi­gazda, s háza népe sem. Száz, százhúsz éves is meg­van tán a kicsit távolabb egy régi utcában megbúvó nád­tetős, szerény kis házikó. Meszelt kerítése, udvarán a sok színben pompázó ősziró­zsa, a tisztára sepert udvar gondos, de szegénységben élő gazdát sejtet. Itt nincs lakat a kapun. A gazda, meg a felesége mindig itthon ta­lálható. A kis ház egy hatvanöt éves, sok bajt megért embe­ré. Hét éve baleseti járadé­kos, havonta 250 forint a jö­vedelme. Pesten dolgozott, iparban valamikor, mígnem haza kellett jönnie, s itthon próbálni szerencsét. Azt. mert 250 forintból megélni még egy idős emberpár sem képes, s a faluban szeren­cse, ha egy öregember mun­kát talál. Fiataloknak tarto­gatják, szánják a kevés mun­kaalkalmat. Így aztán az öregember évek óta ott dol­gozik, ahol felfogadják. Tavaly, májusban is így került az új településre, egy tehetős emberhez. Nagy ház építésre készült a fiatal, ere­jének teljében lévő kisipa­ros. Májustól nála dolgozott. Ügyes kézzel faragta a ter­méskövet, ott volt a három­szobás nagy ház építésénél, alapozástól a befejezésig, örömmel, mert a mester ha­vonta 2300—2400 forintot fi­Szortibat reggel a jász­telkiek nagy csodálkozásá­ra a leveleket Szűcsné kéz­besítette, a falu egyetlen postásának felesége. „Hát az ura?” — kérdezték töb­ben is. Az asszony — úgy vélem — nem kis büszke­séggel felelhete erre: „be­ment a megyéhez, mert ki­tüntetést kap”. * Július 9-én déli fél egykor történt. Szűcs István postás éppen az Újsoron kézbesí­tette a Szabad Földet. Le­adta az újságot Tóthékhoz, Háczékhoz, amikor szembe találkozott Tóth Pálnéval. Két vizeskupával ballagott az asszony a közelben levő Zagyva holtághoz vízért.' Rekkenő volt a hőség. Vál­tottak néhány szót a nyár­ról, a melegről, aztán ment ki-ki a maga dolgára. A postás már az út végén járt, amikor meghallotta az asszony kiáltozását: „Jaj, istenem, belefullad ... bele­fullad ...!” Szűcs István először azt hitte, bizonyára a gyerekek hancuroznak a holtágnál és attól ijedt meg az asszony. Ám hogy ismételten meg­hallotta a jajveszékelést, az utolsó házba már csak be­dobta az újságot, aztán ke­resztül vágott árkon, bok­ron. búzamezőn és rohant a vízhez. Gondolkodásra már nem jutott ideje. Csak zetett neki. Amikor az új ház felépült, az öreg tovább­ra is ott dolgozgatott a mes­ter műhelyében. Értette a lakatosmunkát is. Szép vi­rágállványok, tartók kerül­tek ki ügyes kezéből. Míg­nem a nagy baj meg nem történt. Igen, megint baj történt, s ráadásul minden eddiginél nagyobb. Az öreg ember mostmár teljesen munkakép­telen lett, ügyes jobb keze nincs többé. Dehát ennek a bajnak története van, ráadá­sul kétféle. Mert kitart a maga igaza mellett az öreg is, s a fiatal kisiparos is. Az öreg azt mondja, amikor a baleset történt akkor is, min­den nap rendesen dolgozott a kisiparos műhelyében. A mesterember tagadja. — Májustól októberig dol­gozott csak nálam, — ez így igaz. Ez be is bizonyosodott, mert hiteles tanúkkal, az ipari tanulómmal, meg má­sokkal is igazoltam a bal­eset után. Meg , is büntettek érte, mert nem jelentettem be. hogy munkásom van. Kétezemyolcszáz forint nagy pénz, annyit fizettetett ve­lem a társadalombiztosítási igazgatóság. Utána azonban nem dolgoztattam. A baleset napján is csak kölcsönkérni jött. Sokszor jött ő hozzám egy-egy húszasért. Italos ember, mindig arra kellett. Akkor azért nem italra kért. Azt mondta, két szál deszkát szeretne venni a kerítéséhez. Pénzt nem adtam, azt mond­tam vágjunk, van nekem ge­rendám, s itt a fűrészgép is. — Hát elfeledted, hogy amikor mondtam, már dél felé járt az óra? — az öreg szemben áll volt gazdájával. — Reggeltől délig vályúkat, virágtartókat csináltunk, dél táj ban kapcsoltad be a villanyfűrészt, amelyik el­vitte három ujjamat. Meg­csúsztam, úgy történt. Az sem lenne igaz, hogy én fa­ragtam a terméskövet, én voltam, aki végig építettem a házat? annyit látott, hogy egy kis­lány fuldoklik a mély víz közepén. Eldobta a postás táskát, a kerékpárt és ru­hástól belevetette magát a vízbe. Mi történt tulajdonkép­pen? Két kislány a nagy nyári melegben lement für­deni a Zagyva holtágára. Aztán mind a ketten bele­csúsztak a mélyvízbe. Tót- hék kislányát a saját édes­anyja mentetté meg. Tamás Ilonka 12 éves kislányt — akinek szülei a termelő- szövetkezetben dolgoztak, mitsem tudtak arról, hogy gyermekük milyen veszély­ben forgott — saját élete kockáztatásával Szűcs Ist­ván húzta ki a vízből. ☆ Tegnap délelőtt 9 órakor a Szolnok megyei Tanács V. B. elnöke adta át a kor­mány nevében Szűcs, István Jásztelek, Lehel utca 5. sz. alatti lakosnak az Élet­mentő Emlékérmet és az azzal járó ezer forint pénz­jutalmat. — Megköszönte Szűcs István tettét, s köz­ben hangsúlyozta, hogy az emberi segíteni akarás az áldozatkészség egyik leg­szebb példája az, amikor nem törődve a következ­ményekkel, saját életünk kockára tételével segítünk baibajutott embertársain­kon. V. V. •— Az sem egészen — húz­za össze mérgesen szemét a fiatalember. — Hiszen a ktsz volt az építő, nem maga! A ktsz-nél előkerül a számla, bizony nem nagy az. A Kisiparos hétezer forintot fizetett egy mesterember munkájáért, akit a ktsz két­száznál valamivel több órá­ra a házhoz rendelt, munká­ra. Ilyen nagy házhoz pedig az a kétszáz óra szép ke­vés... A kisiparos tavasszal visz- szaadta az iparengedélyt. Elment egy tsz-be ipari tanu­lójával együtt. És nem, nem akar tovább tudni az öreg­ről. Pedig mást Ígért. De ezt már tudják sokan, hiszen a baleset estéjén, mikor a rendőrség elvitte a fűrészgép mellől az öreg mutatóujját, odament a nádtetős kis ház­ba: — Egy százast tett az asz­talra, s azt mondta, nem fe­ledkezem meg én maguKról bátyám, csak viselje a bajt, meglátja, jó ember- vagyok én! — A nénike szívére tett kézzel panaszolja a tiszta szobában. — És bizony, nagyon elfe­lejtett ő minket, tudni sem akar rólunk. Azt mondja, hogy iszákos ember az uram, az mindennek az oka. Ha­zudni nem szoktam. Megitta ha tehette mindig a magáét. De a baleset idején ott dol­gozott! Elfeledte, az ember­séget, a kötelességet. Emberséget, igazságot? Az igazságot már sokan Keres­ték, vizsgálták. Emberséget nem lehet keresni, bizony­gatni. És az emberség meg az igazság olykor olyan távoli, mint a két ember. A mun­kaképtelen, rosszul látó-hal­ló, csonka kezű öreg, s az ereje teljében lévő fiatal. Vagy mint a két ház: a ke­vély-magas, terméskőből épült, s a meszelt kerítésű, nádtetős.---- SÓ ! A magyar nyelv egyik jel­lemző sajátsága, hogy jelző általában megelőzi a jelzett szót, tehát így írjuk és mondjuk: nagy fiú, széles út, új hotel, jó szálloda stb. A személy- és családnév a magyar nyelvben jelzői sze­repű, ezért ez a szórendi kö­töttség itt is érvényesül. Ma­gyarul tehát így mutatkoz­hatunk be: Barta István, Fülöp Viktor stb. A fordí­tott szórend az indoeurópai nyelvekre jellemző sajátság, ezért az indoeurópai nyel­vekben ilyen szórendi for­mákkal találkozunk: Opus 12, Paul Schwartz, Hotel Wien stb. A magyarban a sorszámot mint jelzőt, a ma­gyar szórendnek megfelelően a jelzett szó elé kell ten­nünk, tehát a helyes for­mák: első kerület, hatodik kerület, tizennegyedik ke­rület, tizennegyedik mű, hú­szas postafiók, harmadik osz­tály, első emelet stb. A számnevek hátravelése, a fordított szórend vétség a magyar nyelv e nagyon jel­lemző sajátossága ellen. Ne mondjunk és ne írjunk te­hát ilyen hibás formákat: Postafiók húsz... Kerület I. Hibás ez a nyelvi forrná is: Postahivatal Szolnok 1. — Postahivatal Szolnok 2. stb. Ilyen idegenszerűséget szült á sorszámnévi jelzős kifejezések rövidülése a Szombati szemle a szolnoki piacon Zöldségből és gyüfnölcsből gyen­ge felhozatal, különösen főzelék­félékből emelkedő árak jellemez­ték a szombati piacot. Élőcsirkét magánárusok 747 ki­logrammot, termelőszövetkezetek pedig 610 kilogrammot hoztak. Az előbbiek 24,60, a tsz-ek pedig 22— 23 forintos áron kínálták. Kevés tejtermék és tojás volt kapható, s ez meglátszott az árakon i6. A tejfel literjét 28—30, a tehéntú­róét 16—18 forintért árusították. Tojást magánárusok mindössze 4545 darabot hoztak, s a reggeli órákban 1,50, később már 1,60-ért is mondták. Némi enyhülést je­lentett, hogy a szolnoki Lenin Termelőszövetkezet jércetojást hozott, s azokat egy forintért árulta. Burgonyából változatlanul nagy a felhozatal, s fajtájától függően 2.60—3—6,50-ért árusították kiló­ját. A sárgarépa és a petrezse­lyem változatlanul drága, a sár­garépa kilóját 4—5, a petrezse­lyemét 6—7 forintért kínálták. Bár, kevés vöröshagyma volt, mindössze 368 kiló, 4—5 forint­nál nem mondták többre. Kevés fejes- és kelkáposzta volt a pia­con, 4—5 forintos kilónkénti áron. A karfiol lassan a legdrágább zöldfélénk lesz, csak 312 kilót hoz­tak és 12—15 forintos áron adták. A zöldpaprika termelőszövetkeze­teknél 5—6, magánárusoknál 5—8 forintba került kilónként. Már a salátának való uborkáért is el­kértek ezen a hétvégen 7 forin­tot. Zöldbab 6—8 forintért volt kap­ható kilónként, s az összesen fel­hozott 44 kiló zöldborsót 20—24 forintért kínálták. Az alma kilója 4—8 forint kö­zött volt, a körte drágult, már 5—10 forintért adták. A gyengébb minőségű őszibarack kilója 5—6 forint. Szilvából több mint 30 má­zsát hoztak a piacra, és 3—4 fo­rintért mérték. A szőlő kilója 6 —10 forint között volt. A jász- ladányi Haladás Termelőszövet­kezet hetek óta sok és mézédes görögdinnyét hoz Szolnokra. Mo: * 3900 kilót kínáltak 2 forintos egy­ségáron. Végül megemlítjük, hogy a termelőszövetkezeti elárusítók közül az utóbbi hetekben (szinte az egész nyáron) a zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet hozott sok és szép árut a szolnoki piacra. — SAVANYÍTÓ üzem kezdte meg működését a jászfelsőszeptgyörgyi Egyet­értés Tsz-ben. Ügy tervezik, hogy év végére öt vagon ká­posztát savanyítanak. A szö­vetkezet ezzel a melléküzem- ági tevékenységgel a kiesett növénytermelési árbevételt akarja pótolni. következő formákban is: NB l, NB II. A Nemzeti Baj­nokság első osztálya helyes nyelvi képlet megrövidülése eredményezte az idegensze­rűséget. Ezt a szórendi ger- manizmust, idegenszerűsé­get terjesztették a rádió be­mondói is, amikor így szól­tak: „Halló, itt Rádió Buda­pest egy”. Ettől az idegen- szerűségtől megszabadultunk, amikor megszületett a Kos­suth és a Petőfi adó elneve­zés. Újabban gyakran mondják és írják a Hotel Borostyán — a Hotel Park szórendi idegenszerűségeket is. Egy hivatalos jelentésben ilyen mondatokat olvashattunk: „Hotel Borostyán néven új szállodát nyitottak meg”. — „Teljes átalakítást hajtottak végre a Hotel Park épületé­ben”. A magyar szórendnek megfelelően ezt kellett volna írni: Borostyán Hotel, Park Hotel, illetőleg Borostyán Szálloda, Park Szálló. A Hotel Park idegenszerű szórendet nem menti az ide­genforgalmi érdekekre való hivatkozás sem. Feltétlenül nevetséget keltene, ha váro­sainkban ilyen feliratok is jelentkeznének: „Vendéglő Vadászkürt” — „Eszpresszó Tulipán” stb. DR. BAKOS JÓZSEF Lapunk hasábjain a múlt hónap elején egy jászberényi felmérés ta­pasztalatairól számolt be Benedek Sándor, a jászbe­rényi városi pártbizottság munkatársa. Hangsúlyozta, hogy az általános műveltség szerepe egyre növekszik, ma már egy-egy részterü­letre vonatkozó szakmai is­meretet csak szélesebb kö­rű általános műveltségre le­het alapozni. Kimutatta a cikk írója, hogy Jászberényben a szak­munkásoknak csaknem 12 százaléka érettségizett (!), ugyan akkor a fizikai mun­kások egyharmada — köz­tük fiatalok is szép szám­mal — nem végzik vagy vé­gezték el az általános iskola nyolc osztályát, így nem szerzik meg a mindenki szá­mára szükséges alapmű­veltséget. Fodor Sándor, mintegy folytatásaként a jászberényi helyzetet ismertető írásnak, a martfűi helyzetet ismertet­te. A IX. kongresszus óta eltelt időben jelentős ered­mények születtek a munká­sok műveltségének növelésé­ben — állapította meg a Ti­sza Cipőgyár üzemi pártbi­zottságának titkára. Amíg a cipőgyárban 1966-ban a dolgozók 42 százaléka, 1970- ben már 63 százaléka ren­delkezett az általános iskola nyolc osztályában megsze­rezhető alapműveltséggel. A nyolc osztályt el nem vég­zők aránya pedig 50-ről 29 százalékra csökkent. A martfűi tapasztalatok is azt mutatják azonban, hogy „az általános iskola nyolc osztályát el nem vég­zők között jelentős szám­ban találunk 30 év alatti fiatalt”! Az üzemek vezetői — hangsúlyozza Fodor Sán­dor — szükséges, hogy haté­konyabban ösztönözzék és segítsék a munkásokat a magasabb iskolai végzettség, még pontosabban; a maga- sabbfokú műveltség meg­szerzésében. A szocialista brigá­dok emberformáló ereje növekszik. Egyre több bri­gádban vállalják a dolgozók, — állapítja meg Benedek Sándor és Fodor Sándor is —, hogy általános és szak­mai műveltséget, valamint magasabb fokú szakképzett­séget szereznek. A brigádok mind többször látogatnak színházi előadásokat, mú­zeumokat, tárlatokat. Ha­zánk legszebb helyeit, nevezetes tájait keresik fel a munkásközösségek. Fel­hívja a Tisza Cipőgyár üze­mi pártbizottságának titká­ra arra is a figyelmet, hogy az esztétikai élmények és a munkások szépérzékének fejlődése két szempontból is jelentős. Egyrészt az ipari formatervezés olyan iram­ban fejlődik és olyan igénye­ket támaszt, hogy nemcsak tudásanyagában, de esztéti­kai ízlésében is mind pallé- rozottabb munkásokra van egész társadalmunknak szük­sége. Másrészt a munkás­hatalom a munkásosztály­nak „az értelmes emberi élet s az alkotás esztétikai A Tiszántúli Áramszolgál­tató Vállalat szolnoki üzem- igazgatósága értesíti a lakos­ságot, hogy Szolnokon, a Csaba utcában az élelmiszer és vegyiáru nagykereskedelmi vállalat részére 1970. évben létesített 10 kV-os földkábelt, valamint a vaslemezházas transzformátor állomást 1970. örömét” is biztosítja, il­letve kívánja biztosítani. Érdekes gondola« tokkal gazdagította a munkásműveltség kérdései­ről szóló cikkeknek a sorát Sándor József, a Szakszerve­zetek megyei Tanácsa Kultu­rális, Agitációs és Propa­ganda Bizottságának vezető­je is. Bár az ő cikke — ellentétben a jászberényi és a martfűi viszonyokat ismer­tető és elemző írásokkal — nem tényszerű vizsgálódás igényével, inkább általános elvi problémák fejtegetésé­vel gazdagította az eszme­cserét, a gyakorlati munká­nak is támpontot ad. Hangsúlyozza egyrészt, hogy az állami iskolai ok­tatás mellett a tömegszer­vezeti és pártoktatás is nagy szerepet vállal magára a munkásosztály általános mű­veltségének növelésében. De hozzá hasonlóan mutatott erre rá Fodor Sándor is; „a munkásműveltséget ál­talában az állami iskolai végzettséggel, a könyvolva­sás összetételével és meny- nyiségével, a színházlátoga­tások számával a zenei igé­nyek, valamint a tv művei iránti érdeklődéssel mér­jük, ...nem kevésbé fontos azonban a közéleti, a társa­dalmi élet kérdései iránti érdeklődés sem.” A másik Új tanulságok­ra figyelmeztető megállapí­tás, mely Sándor József írá­sában olvasható, a következő: „sem a gyakorlatban, sem a felmérő munkák alapján nem szabad egyenlőségjelet tenni a munkásosztálynak, mint a társadalom vezető osztályának kultúrája, mű­veltsége, valamint a mun­kásosztály zömét kitevő fi­zikai munkások műveltség­beli állapota, helyzete, kul­túrája közé.” Benedek Sándor cikkének érdeme, hogy a közművelő­dés egyik — ha éppen nem a legfontosabb — problémá­jára irányította az olvasók figyelmét. Konkrét helyzet- elemzés nyomán ismertette, mekkora utat tettünk meg pártunk IX. és X. kongresz- szusa között és milyen to­vábbi feladatok állanak előttünk — miként a Köz­ponti Bizottság kongresszusi tézisei is megállapítják — „a szocializmus teljes fel­építésének magasabb szin­ten való folytatása” során. Örvendetes az is, hogy pártszervek és szakszerveze­ti testületek vezetői fogtak tollat, s járultak hozzá írásaikkal e fontos társadal­mi kérdés sokoldalú elemzé­séhez. (Csak sajnálni tud­juk, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség részéről — még külön felkérésünkre sem — érkezett hozzá­szólás, vélemény, hiszen az ifjúságot különösképp érintő közművelődési kérdésekről folyt szó lapunkban egy hónapon át és szerettünk vol­na ebben az eszmecserében az ifjúság képviselőinek is teret biztosítani.) Úgy érezzük, az eszmecse­re hasznos volt, mind a mun­kásosztály helyzetének, mind a közművelődés ügyének szempontjából. És felettébb időszerű. CS. I. október 6-án feszültség alá helyezi. A fenti időponttól kezdő­dően a létesítmény minden­kor feszültség alatt állónak tekintendő. A berendezés ron­gálása büntetés alá esik. Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Szolnoki üzemigazgatósága Ilonka életben maradt NYELVMŰVELÉS) A magyaros szórend elleni vétségek Közérdekű közlemény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents