Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-28 / 253. szám
1970. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Gyógyászati Segédeszközök Gyárának kisújszállási részlegének építése gyorsított ütemben halad. Az Építési- és Szerelőipari Vállalat dolgozói felajánlották, hogy az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére határidő előtt november 23-ra biztosítják a gyár műszaki átadását — átvételét. Már az üzemcsarnokban sorakoznak a varrógépek, cipőipari automata gépek. Lovász Zoltán a gyár TMK vezetője a gépek végleges rögzítését irányítja, hogy az átadás — átvétel után mielőbb megkezdődhessék a termelés, sok kisújszállási lánynak, asszonynak biztosítva ezzel munka- lehetőséget, jó szakmát. 1000 köbméter, 70 kilométer Képletesen szólva nagy fába — vizet fakasztóba vágták fejszéjüket a tiszaföld- váriak. A vízben szegény község évek óta tornyosuló gondjain igyekeztek segíteni úgy, hogy a lakosság is jól járjon és a nagy vízfogyasztó intézmények, munkahelyek is elegendő vizet kapjanak. Olyan víztároló építését rendelték meg, amely 500 köbméter vizet tárol, de szükség esetén duplájára, 1000 köbméteresre bővíthető, s ezzel a megye égjük legnagyobb tárolójává válik. Emellett a községben még 70 kilométer hosszú vízhálózatot is építenek, amely hosszú időre megoldja a lakosság vízellátási gondjait. A munkát az Építési és Szerelőipari Vállalat végzi csúszózsaluzással. Ennek lényege, hogy a torony köré épült zsalukoszorú megállás nélkül folyamatosan halad felfelé, s így természetesen a betonozás sem szünetelhet egyetlen percre sem. a torony óránként 13—15 centiméterrel emelkedik, a föld feletti magassága 49 méter lesz. Jelenleg a víztorony utolsó métereit betonozzák, s a hét végére teljes magasságában elkészül a víztorony. Ezután a belső betonozásra kerül sor. A szerződés szerint a teljes munkát — a víztorony építését és a 70 kilométernyi vízhálózatot — 1972-re kell befejezni, de a munkák jelenlegi állása azzal biztat, hogy 1971 első napjaiban már víz kerül a tárolóba, majd onnan folyamatosan _ a vezetékekbe'. A torony és a vízhálózat kiépítése 29 millió forintba kerül a tiszaföldvári Vízműtársulásnak. Az utolsó méterek a torony építésénél. Csökkent a munkaidő, emelkedtek a keresetek megyénk állami gazdaságaiban A MEDOSZ értékelése ötvenezer „Polski Fiat" Fennállásának nem egészen húsz esztendeje alatt a varsói személyautógyár 400 000 gépkocsit állított elő. A következő négyszázezer kocsit a gyár négyszerié rö- vldebb idő alatt: a legközelebbi ötéves tervidőszakban fogja előállítani. Mindenekelőtt jelentősen gyorsul a „Polski Fiat” gépkocsik gyártási üteme. A tervek szerint a gyárat 1971-ben 50 000 „Polski Fiat” hagyja el. Ezen kívül továbbra is gyártani fogják a „Syrena” és a „Warszawa” személyautókat. Ezideig a varsói személy- autógyár minden negyedik kocsija került exportra, jelenleg azonban már a termelés közel 50 százaléka külföldi megrendelésre készül. A gyár új termelési módszereket vezetett be, amelyek jóvoltából a gyártási folyamat gépesítési és automatizálási foka többszörösére emelkedett. [ Növekvő városok A Szovjetuniónak 221 olyan városa van, amelyben a lakosok száma meghaladja a százezret, s e városok közül 10-nak a lakossága az 1959. és az 1970. évi népszámlálások között több mint kétszeresére növekedett. „Rekordot” állított fel Bratszk (3,6- szeres növekedés) és Togliatti (csaknem 3,5-szeres növekedés). A lakosságuk számát megkétszerezett városok között nagyon régi települések^ is vannak; Novgorod, Csere- poved, Bjelgorod. A MEDOSZ Szolnok megyei Bizottsága legutóbbi ülésén az állami gazdaságokban a munkaidő csökkentését és a keresetek alakulását vizsgálta. Az állami gazdaságokban 1968-ban az egy főre jutó munkaóra felhasználás 2837 óra volt átlags&an. A 11 gazdaság között azonban nagy volt az eltérés. Két gazdaságban 2600—2700 óra között, egy gazdaságban 3000 óra felett alakult a munkaidő. A gazdaságokban a központi irányelveknek jnegfe- lelőn programot dolgoztak ki a munkaidő csökkentésére. A program szerint 1969- ben 2668-ra kellett volna a munkaórát csökkenteni átlagosan. A munkaidő az előző évhez képest válóban csökkent. Ám a tervezethez képest 22 órával mégis emelkedett. Azért, mert Karcagon daságban jóval több munkaórát használtak feL Kedvező kép A szakszervezet megyei bizottsága megvizsgálta az 1970 első felében a munkaidő alakulását. Ez kedvező képet mutat, mert az előző év hasonló időszakához képest az egy dolgozóra jutó munkaidő 34 órával csökkent. A csökKenés nagyobb arányú lehetett volna, ha az időjárás kedvezőbben alakul. — Az esőzések ugyanis sok plusz munkát okoztak a gazdaságoknak. A munkaidő csökkenő tendenciája annál inkább is figye lemre méltó, mert megyénk állami gazdaságaiban a dolgozók létszáma 194-gyel (2,1 százalékkal) volt kevesebb az előző évinél. Az összes munkaóra 7,1 százalékkal csökkent. Egy dolgozóra így 147 órával kevesebb munkaidő jutott. A téli hónapok- gan a gazdaságok bevezettés a szabad-szombatos rendszert. Emelkedett az átlagkereset Pozitív vonás, hogy a munkaidő csökkentése miatt az átlagkereset sehol sem csökkent, sőt emelkedett. 1969- ben az előző évhez viszonyítva az átlagkereset 8 százalékkal nőtt. A munkások 9,5, az alkalmazottaK 2,6 százalékkal kerestek többet. — 1970 első felében — a múlt év hasonló időszakához képest — az egy dolgozóra jutó átlagkereset 6.9 százalékkal emelkedett. A gazdaságok között azonban igen nagy az eltérés. Négy gazdaságban például 4 százalékon alul, két gazdaságban 12 százalék felett emelkedett az átlagkereset. Főleg az anyák számára A MEDOSZ megyei bizottsága sürgette a munkaidő csökkentési terv végrehajtását. felülvizsgálatát. Vala- mennyi ágazatban bátrabban kell megteremteni a szabad szombatokat, különösen a családos anyák részére. A bérezést differenciáltabbá kell tenni, s meg kell szüntetni a kirívó aránytalanságokat. A megyei bizottság megállapította azt is, hogy egyes gazdaságokban nem fordítanak kellő figyelmet a gépesítésre, az állattenyésztés koncentrálására. Ezek lassú üteme is akadályozza a munkaidő tervszerű csökkentését. ni. L H Tut Anch Amont meggyilkolták A liverpooli egyetem orvosi fakultásának két tanára, név szerint R. Harrison és R. Connaly nemrég röntgensugarakkal vizsgálta meg Tut-Anch-Amon egyiptomi fáraó múmiáját. Kutatómunkájuk szenzációs eredménnyel járt: megállapították, hogy a fiatal fáraót i. e. 1337-ben meggyilkolták. A röntgenfelvételek tanúsítják, hogy Tut-Anch-Amont tompa tárggyal fejbevágták és halálát agyvérzés okozta. Légi geológusok A Belorusz Geológiai Tudományos Kutató Intézet aerometodikai laboratóriuma ajánlásokat és módszereket dolgoz ki geológiai felderítő munkálatok légi úton történő végzésére. Az idei nyáron tudósok bevonásával „tanfolyamot” szerveztek a köztársaság geológus-mérnökei számára. A hallgatók elsajátították azokat a módszereket, amelyek segítségével repülőgépről és helikopterről geológiai, hidrológiai és geofizikai felvételeket tudnak készíteni. A tanfolyam célja volt valamennyi résztvevőben kifejleszteni azt a készséget, hogy repülés közben megfigyeléseket végezzen és feltérképezze a látóterébe kerülő geológiai képződményeket. A tan- folyan elvégzéséről a geológus-mérnökök bizonyítványt kaptak, amely feljogosítja őket, hogy önáillóan aerogeo- lőgusként dolgozzanak. A Göncölszekér lovasa A szüretelést késő este hagytuk abba az egyik termelőszövetkezetben. A beálló alkonyt tejfehéren pásztázta a hold. A Vénkert fölé halvány köd terpeszkedett. Fázósan húztuk össze kabátunkat, s ültük körül a venyigét. A fürge lángok között szalonna pirult, s finom illatok keringtek a levegőben. A felettünk ragyogó csillagok hideg, száraz éjszakáról tanúskodtak. Röpködtek az anekdoták, pirultak a kenyerek. — Meséljen Gábor bácsi! Meséljen! Valami érdekeset! — Mit meséljek? Mindent elmondtam már! — kérette magát az öreg, de látszott, jól esik neki az előlegezett bizalom. Pontos bácsi megigazította kalapját, elmaradhatatlan csibukjával az ég felé bökött: — Figyelje csak a szekeret! A Gönczölt igen! Előtte két fényes csillag! Az egyik Mészáros István bátyám, a másik a lova. Nevetés futott végig rajtunk. Hosszasan szemléltük az égboltot. Millió csillag viliózott, szikrázott felettünk, de az a kettő a Göncölszekér előtt nem akart feltűnni. Nem akartuk megsérteni a mesé- lőt, inkább végighallgattuk. — Még 1914-ben történt. István bátyám cselédként szolgált Hellebrandtéknál a gyendai határban. Negyven körüli, szorgalmas ember volt, de akadt egy gyengéje- Nagyon szerette a lovakat. Hajnalban kelt, éjszaka feküdt. Ebben a szomorú világban csak a lovak éltették. 1914 szeptemberében jött a behívó. Nekem is hozták. Sírva-ríva mentünk az ismeretlen rosszba. Meglátjátok visszajövünk — integetett az öreg. Galíciába kerültünk a huszárokhoz. István bátyám a századnál első lovas volt. Volt egy fekete paripája, ha jól emlékszem... Az öreg elmerengett. Rő- zsét dobott a parázsra, s az erősödő lángok hamarosan jókedvűen nyalogatták a szalonnát. Hátradőlt a tuskón és.M —• Szóval, nem is volt baj 1917-ig. Ekkor azonban egyre többen hangoztatták: minek ez a háború, mi lesz velünk, miért harcolunk tovább, meg azt is mondták, hogy Oroszországban valamilyen új rend alakult, meg egyenlőség lesz és béke- Sok minden keringett. Heten megszöktek, hármat elfogtak, s a század színe előtt lőtték őket agyon. Mindez hiába volt! Megtörtént, hogy szuronyroham közben egyik kegyetlen főhadnagyunkat lőttük agyon. Ráadásul halála után még századossá is előléptették. Az öreg elhallgatott. Nem tudtuk, mi lesz a történet lényege. Egy ág nagyot durrant a tűzben, s meglepetten tekintettünk oda. — Hej, de ijedősek! Bezzeg mi tizenhétben! Ügy történt, elhatároztuk: nem harcolunk tovább Mit csináljunk? Merre tovább' Visszafelé nem mehettünk csak előre. Ott meg drótaka dály, lövé'7.árkok ellenség Lesz, ami lesz, mégis úgy döntöttünk, átmegyünk. Mindannyian fiatalok voltunk. Egyedül István bátyám nem állt kötélnek. — Nem lehet. Otthon vár az aszony, meg a fiam. Hazamegyek. — Hamarabb otthon lesz, ha átjön! Az öreg azonban csak fejét ingatta konokul. Nem és nem. Mi egy szép holdvilágos estén átlépnünk. Senkinek se lett bántódása, s 1919-ben már mindannyian itthon voltunk. István bátyám azonban nem jött. Sem akkor, sem máskor. De ezt már egy másik századbeli jókomámtól, Szabó Gábortól tudom. A százados őrjöngött a dühtől, s magához rendelte az öreget. — Kend tudott a bitangok tervéről? — Jelentem alássan százados úr. semmit! — Hogy lehet az, hogy maga nem ment? — Jelentem alássan, aludtam. — Marha! Két hét laktanyafogság! — tajtékozott a százados, s megparancsolta kössék ki az öreget. Bár a fronton ez szigorúan tilos volt. meg az öreg példamutató katona hírében állt. Egy fabarakkba zárták. Egyik este vizet kért, s amikor az őr kinyitotta a rozsdás lakatot, leütötte. Settenkedve osont az istállóhoz. Az ügyeletesnek azt hazudta, az őrnagy úr küldte. Elkötötte a csillag- homlokút, s usgyé, neki a senki földjének. Észrevették, persze észrevették. Utána is lőttek. A vállánál ment be a golyó, mert véres lett a szája. Mire ideért, már a lova nyakába bukott. Letámogatták, s odahívtak bennünket. Elmondtuk a naesalnyik- nak a történetet- Az öreget bekötözték, de az orvos közölte, két órán belül meghal. Tüdőlövés. A cikázó lángok lassú pislákolássá olvadtak. Egy-egy szikra röppent felfelé. Gábor bácsi folytatta. — Egyetlen kívánsága az volt, hogy még egyszer láthassa a lovát. Az alacsony barakkba nem fért be a mén, ezért kivitték a ház elé a szanitécek, s a csillagos hom- lokút elébe vezették. Topor- zékolva állt a csendes ember előtt, s boldogan felnyerített Az öreg már csak a szeme mozgásával követte. — A fejfámra egy lovat... faragjatok. De... csillag is legyen a hóm... homlokán — zihálta. ...Aznap éjjel nem aludtunk. Heten engedélyt kaptunk, hogy a fejfát kifaragjuk. Fa rengeteg volt, mégis nagyon nehezen sikerült. A fejfa még csak igen, de a ló, sehogy se. Virradatra készültünk el. Nehéz volt az ásás, nagyot fagyott az éjjel. Gábor bácsi megállt. A csendet én törtem meg— Mi köze van a két csillagnak ehhez? A mesélő mérgesen lesett rám. — Maga még azt nem hallotta, hogy a legjobb katonákból csilagok lesznek? Kocsis volt, nyilván a Göncöl mellett él tovább... — csengett a hangja bizonytalanuL Csend lett. Az emberek szótlanul bámulták a tüzet. A hunyorgó parazsakból vékony füstcsík kanyargóit. Felpillantottam az égboltra. Száz, meg ezer fény villogott. Egyik csodálatosabban, mint a másik. A Göncölszekérre pillantva hirtelen úgy tűnt... megdörzsöltem a szemem, a tovaszállt a varázslat. Fázósan összehúzódva a présháa felé indultunk. A szőlőre köd ereszkedett, s a hunyorgó csillagokat aludni küldte. D. SZABÓ MIKLÓS *
