Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-24 / 250. szám
tm. október 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Uj autószerviz A 3 MILLIÓ FORINTOS BERUHÁZÁSSAL ÉPÜLT JÁSZLAD ANTI VEGYES KISIPARI SZÖVETKEZEI' AUTÓSZERVIZE EGY HÓNAPJA ÜZEMEL. Warsawa gépkocsi futójavítása és szervize A modern új szerviz épülete Légiközlekedés a XX. század végén Mindössze harminc év és 2000-et írunk. Mekkorát fejlődött az emberiség ennyi idő alatt...! A légiközlekedés századunk elején született, de fejlődésének üteme lenyűgöző. Kezdtük a „repülő polcokkal” és már a hangsebességnél is gyorsabb transzkontinentális járatoknál tartunk. Az első repülőgép születésekor ezt senki sem tartotta kivihetőnek. Abban az időben a tudósok többsége azt állította, hogy a levegőnél nagyobb fajsúlyú készülékek repülése képtelenség. A korabeli ismert csillagász, Simon New- come írta: „nem lehet az általunk ismert anyagokból, gépekből és az energia száDe milyen lesz szerintünk a légiközlekedés 2000-ben? Bolygónk méretei miatt nem érdemes a végletekig növelni a sebességet, hiszen a legtávolabbi útvonal hossza sem haladja meg a húszezer kilométert — 8—10 ezer kilométeres óránkénti menetsebességgel a földgolyó bármely pontja 2—2.5 óra alatt elérhető. (Az utasok kimerültsége a kutatások szerint három órás út után kezd jelentkezni.) Márpedig kétség sem férhet ahhoz, hogy ilyen sebesség 2000-ben már megvalósul. A 6000 kilométerig ra60-szor több lesz, mint ma. Tekintve, hogy a repülés annál biztonságosabb, minél kevesebb gép tartózkodik egyidejűleg a levegőben — a jövő a mammutjáratoké. Közülük a legnagyobbak súlya elmunkra ismert előfordulási formáiból olyan készüléket konstruálni, amelyet az ember hosszantartó repülésre használhat”. Még a leglelkesebb repülőrajongók sem mertek ilyen rohamos fejlődést feltételezni. N. Morway, az ismert amerikai repülőmérnök, akit a közönség Az utolsó parton című regényében használt írói álneve után — mint Neville Shwet-ot — ismer. 1929-ben azt jósolta, hogy a repülőgép 1980-ban már nem fog tökéletesedni- Sebessége ekkor 170—200 km'óra lesz, hatósugara pedig 1000 kilométer — 20 tonna összsúly és 4 tonna hasznos teher mellett. cionális sebességet már elértük, amint ezt a TU—144-es szuperszonikus utasszállító gép példája mutatja. Ezer kilométer körüli távolságokra a hangsebesség fölötti repülés nem célszerű, mivel nem csökkenti lényegesen a menetidőt — tekintve, hogy 2000- ben a városi repülőterek csak legalább 20—30 percnyi utazással lesznek megközelíthetők. Lényegesen jobb lesz az utasok ellátása is. Filmek, televízió és folyóiratok fogják szórakoztatni őket. Többsávos utakon és metrón lehet majd kijutni a repülőtérre. éri az ezer tonnát. Ezek a járatok átlag 1500—2000 utast fognak szállítani — azaz semmivel sem kevesebbet, mint ma egy személyvonat. Uymódon a nagyobb sebesség és a jobb ellátás ellenére a repülőjegyek ára olcsóbb lesz. Földünket a menetrendszerű repülőjáratok sűrű hálózata fogja övezni. Ugyanúgy menetrend szerint fognak indulni az elektronikus számológépekkel irányított interkontinentális teherszállító rakéták is. Az automatika jelentősen megkönnyíti az utas és teherszállító gépek pilótáinak munkáját. Növekedni fog a repülés biztonságaLégpárnás teherszállítók Ha a földrészek közötti áruszállítás az eddigi ütemben nő, a szállításokat csak speciális, nagyméretű légpárnás járműveken tudják majd megoldani (a tengerjárók lassúak, a légi szállítás pedig drága). A légpárnás teherszállítók 600—800 kilométeres sebességgel fogják átszelni az óceánokat. A repülőtérrel nem rendelkező településeket függőlegesen fel- és leszálló repülőgépek fogják összekötni. Helikoptereket csak kis távolságra és a repülőgépek számára hozzáférhetetlen helyeken érdemes használni. Világszerte foglalkoztatják a konstruktőrök fantáziáját a Mars és a Vénusz légkörében is repülőgépes modellek. Mire az ember a Marsra lép biztosan lesznek ilyen repülőgépek. I. OBRAZCOV akadémikus a Moszkvai Repülőipari Intézet rektora (AFN) Hem érdemes a végletekig A lég úton szállított árumennyiség Szorgos munkáskezekért Kévé» dolgozója van a ruhagyári telepnek Túrhevén Nehéz elképzelni, hogy olyan lélekszámú városban, mint Túrkeve, nem lenne elég női munkáskéz, amely — úgymond — kapva kap a kereseti lehetőségen. Szabó Ferenc a Május X. Ruhagyár ottani telepének vezetője mégis ezt panaszolja. Hozzáteszi, szerinte a város asszonyai, lányai nincsenek erre különösebben ráutalva. — Ma már nincs jelentkező sem — mondja, miközben arról is számot ad, hogy a májusi betanulás óta több mint kétszáz ember megfordult a telepen. Eleinte tehát kapós volt a ruhagyári munkaalkalom, de aztán mintha elment volna a nők kedve tőle. Hogy miért? — Erre nehéz választ kapni az ott dolgozóktól. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy a telep munkáslétszámának mindössze 20 százalékát érintette a nagy jövés-menés. Szabó Ferenc szerint ugyanis a hetvenhét dolgozónak mintegy négyötöde kezdettől fogva — május óta — kitart a varrógépeknél, mindinkább vállalja és megtartja az üzemi rendet, fegyelmet. Már-már meglepő — mint minden, ami érthetetlen —, hogy ilyen kis létszámnak mindössze egyötöde az, aki hozta-vitte a munkakönyvét, hogy alig másfél tucatnyi az a hányad, amelynek „keretében” kétszáz ember ilyen rövid időszak alatt kicserélődött. Jószerivel egymásnak adták a kilincset a ki- és belépők a volt művelődési házban létesült gyártelepen. Hogyan lehetséges ez? A megkérdezett négy dolgozó közül mások távozásának okairól egy sem adott magyarázatot. Két kislány azt mondta, szívesen dolgozik a telepen, az egyikük korábban a martfűi cioőgyár munkásnője volt. Két asszony közül az egyik nem garantálta, hogy tartósan ott marad, a másik a nyugdíjazást várja, mert már abban a korban van. Kolosa Imréné szalagvezető véleménye szerint soka nincsenek rászorulva erre kereseti lehetőségre, többe pedig a munkát sokalljá! „Ez az üzemi munka ner nekem való” — írja egy as/ szony a munkakönyvét kike rő levelében. Sorai azonba tele vannak ellentmondássa' „Én ott igaziból szeretter lenni — írja máshelyütt — újra vissza fogok menni — Ígéri, majd hozzáteszi: —£ kérem a munkakönyvemet”. Tény, hogy az eíbizonyta lanodás jó néhány emberr« jellemző a kilépők, vág? a kilépni szándékozói, között. Másfelől viszom az is tény, hogy a ruhagyári telepnek több szorgos kézre van szüksége a mostaninál Legalább nyolcvan munkásnő kellene, de százat is tudnának foglalkoztatni. A jövőben pedig a telep bővítését tervezi a Május 1. Ruhagyár. Ehhez azonban mindenekelőtt elegendő munkáskéz kell. Nehéz elképzelni, hogv Túrkevén ebből ennyire kevés van... M. I. Az újságos néni Szolnokon a 31 ezer újságelőfizető levelesládájába hajnalonként harminchat hír- lapkézbesitö asszony dobja be a friss olvasnivalót. — Ha fél ötkor ki tudok indulni, fél hétre széthordom a körzetemben a lapokat. Aztán megfordulok, mert gyakran ketten-hárman is hiányoznak, akik helyett ki kell vinni az újságot. Azzal kilenc-tíz órára végzek. De tudja, akkor már úgy érzem, mintha elkéstem volna, mert sok helyen türelmetlenek, jól rámpirítanak — mondja Kodsi Istvánná, a szolnoki Ságvári körút „újságos nénije”. 1963 óta ez az ő körzete. A lakókat, családokat emelet és ajtószám szerint ismeri. — Tizenegy fillért kapunk egy újságért. Ebben a mi szakmánkban a legiga- zabb talán a mondás, hogy sok kicsi, sokra megy. Ugyanis jól keresünk. Az én fizetésem havonta 1200—1300 forint, és reggeltől az egész napom szabad. Elvégezhetem a házimunkát is. Három fiúra mosok, főzök. — Dolgoztam már kőművesek mellett, tsz-ben, alkalmanként a cukorgyárban, vállaltam feles művelést. A gyerekeket meg felültettem a biciklire és ahová lehetett magammal vittem őket. Egész napra nem lehetett egyedül hagyni a piciket. Ezért is maradtam meg ebben az állásban. Mert nehogy azt tessék ám hinni, ha elégedett is vagyok, hogy ez olyan nagyon jó. A legnehezebb a hajnali felkelés, meg a pénzbeszedés. Nekem kérem fejben kell tartanom, hogy X-ék mikor kapnak fizetést, Y-ék mikor szoktak otthon tartózkodni, hogy Z-néni kicsit nagyot hall és csak a negyedik csöngetésre jön ki. Van agy család, akinek már nemegyszer a saját zsebemből fizettem ki a havi rádióújságját. A laphoz ragaszkodnak, csak éppen mindig rosszkor megyek a pénzért. Én meg úgy vagyok, hogy napi 40— 50 emelet megmászása után inkább hozzápótolom azt a pénzt, minthogy negyed- szerre is felmenjek a harmadikra. — A pénzbeszedésről jut eszembe, hogy újabb olvasókat is szervezek a Néplapnak. Aki meg le akarja mondani, azt rábeszélem. — Vannak persze nagyon rendes imerőseim is, behívnak, elbeszélgetünk, van ahol még kávét is főz a házi- aszony. Az egyik nyugdíjas házaspár a múltkor borravalót akart adni, mert mindig felviszem nekik az újságot. Nem fogadtam el, tudom, hogy abból a kevéske nyugdíjukból élnek. Azt mondtam, kívánjanak erőt, egészséget, hogy sokáig tudjam még hordani a lapot. — Tíz évem van hátra a- nyugdíjig. Biztos itt, a postánál töltöm le ezt az időt. Aztán jó lenne egy kis utcai árusító pavilont kapni, talán megérdemlem. — HORVÁTH — G. RÜKLTN: DIVATOS PÁRBESZÉD — Udv, drága Margaritám! — Már két hete megszűntem annak lenni. A Margarita már kiment a divatból. — És most, ki vagy? — Margó. — Hát akkor, üdv, Margó! — Az „üdv” sem divatos már. Azt kell mondani: „szia!” — Szia, Margó! — Szia! Hát téged, hogy hívnak most? — Mint mindig, Irinának. — Az utóbbi időben nem viselnek ilyen nevet. Irénnek foglak szólítani. — Rendben van. Különben mi újság? — Gratulálj Irén, férjhez mentem. — Már megint?!! — Ma nem divat a csodálkozás. Férjhez mentem és kész. Már három napja. — Sikerült? — Nem egészen. — Iszik? — Rosszabb. Borotválkozik. Pedig most a szakáll a divat. Ráadásul dús haj borítja a koponyáját. Sikkes, dús hajzat. — És az baj? — Méghozzá nagy. Az utóbbi időben már a költők is dús sörény nélkül járnak. Mindnyájan kopaszságot fogadtak. — A nőknél milyen frizura van divatban? — Semmiféle frizura. Csupán összeborzolt fürtök. — Nagyon érdekes! — Azonban nagyon vigyázni kell a következőre: nem szabad mosni és fésülni a hajat. Megmosod a fejed — és már ki is mentél a divatból, úgy nézel ki, mint egy nyárspolgár. — És mi a divatos hajszín? — Ogy másfél hétig még a vörös. De aztán, úgy hírlik átérnek a narancsszínűre. Száz százalékosan modern! — Hát a szemek? — Mi van a szemekkel? — Milyen színűek? — Színtelenek. A szem környékét egy csomó különféle színű festékkel kell bekenni, hogy a szem színe teljesen láthatatlanná váljék. — Hap-ci-ii... — Te köhögsz, Irén? — Igen, egy kicsit. — Az ilyen prüsszögés ma nem divatos. Köhögj hangosabban, érthetőbben, modernebbül. Menj orvoshoz. — Már voltam. — A legdivatosabb orvoshoz kell fordulni. A legdivatosabbhoz. És megkövetelni, hogy a legdivatosabb orvosságot írja fel neked. De ne olyat, amitől izzadsz. Jegyezd meg, manapság nem divatos az izzadás. Külföldön ma már csak a rosszul fizetett férjek izzadnak. — Oh, Margó, hisz ez borzalmas! — Ez van. Ha érdekes akarsz lenni — divatolj. Jaj. Irén. hogy elfecsegtem veled az időt! Még el kell szaladnom egy nénikéhez, hogy vegyek tóle egy öreg holmit. Nem magamnak, hanem a férjemnek. Megmondom neked a nagy titkot: az az isteni öregasszony eladja nekem a régi ikonját — A férjed hívő? — Ne kacagtass, légy szíves. Éppen olyan hívő, mint te meg én. Mostanában igen sikkes dolog — ikonokat gyűjteni. Jegyezd meg, hogy most a Barbara-vér- tanúk mennek. Ha elszánnád magad, jól nézd meg; Barbara helyett még rádsóznak valamilyen divatjamúlt szentet. Szia, drágám! MOLNÁR SÁNDOR fordítása ...............................................................
