Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-21 / 247. szám

1970. október 21: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Magyar — Bolgár barátsági napok Karcagon Tizenhét intézmény és szerv — többek között a vá­rosi pártbizottság, városi ta­nács, a Hazafias Népfront városi bizottsága, a Dimitrov Tsz és a felsőfokú mezőgaz­dasági technikum — közös rendezésében magyar—bol­gár barátsági napokat tar­tottak Karcagon hétfőn és kedden. Ebből az alkalomból a vá­rosba látogatott a Bolgár Kulturális Központ igazga­tója Nino Nikolov és titká­ra Lengyel Károly. A ven­dégeiket Kovács István, a városi pártbizottság titkára üdvözölte, majd látogatást tetteit a helyi Dimitrov Ter­melőszövetkezetben. Megte­kintették a rizsbetakarítási munkákat és a tilalmasi üzemegység tanyasi kultúr* otthonát. Délután a Déryné művelő­dési házban kiállítás nyílt, amelyen Bulgária nevezetes­ségeit, mezőgazdasági és ipa­ri fejlődését mutatták be. — Ugyancsak délután „Magyar —bolgár fegyverbarátság” címmel a Rózsa Ferenc lak­tanyában kiállítást rendez­tek. A kiállítás képanyaga a hazánk felszabadításában részt vett bolgár csapatok harcait és a Bolgár Néphad­sereg katonáinak életét mu­tatta be. Kedden a felsőfokú mező- gazdasági technikumban a bolgár mezőgazdaság fejlő­dését reprezentáló kiállítás nyílt, majd Lengyel Károly ismertette hazája mezőgaz­daságának az elmúlt hu­szonöt évben elért eredmé­nyeit. Délután Nino Nikolov — „Mai bolgár irodalom” cím­mel tartott előadást a tech­nikum tanárai és hallgatói előtt. Utána a vendégek reszt­vettek a tizenöt órakor Kar­cagra érkezett lenini páncél­autó fogadásán. A magyar—bolgár barát­sági napok alatt több isko­lában, Ipari üzemben és Ró­zsa Ferenc laktanyában a magyar—bolgár fegyverba­rátságot és a bolgár nép életét bemutató filmeket ve­títettek. A kétnapos rendezvényso­rozat — mint a Bolgár Kul­turális Központ igazgatója búcsúzáskor hangsúlyozta — tovább mélyítette a magyar és a bolgár nép barátságát. Húszévesek a tanácsok Erről szívesen beszélek... Kevés az idő Gubicz János, a jászberé­nyi járási tanács vb pénz­ügyi osztályának vezetője, első hivatalában, a jászjákó- halmi községházán írnok volt. A felszabadulás után a szol­noki járási tanácsnál és a megyei begyűjtési hivatal­ban dolgozott. Aztán haza­került a Jászságba. — Ne haragudjon, elég is tesz ennyi magamról. Meg­tiszteltetésnek érzem, hogy írnak rólam, de kérdezzen valami mást. Például azt, hogy milyen változáson ment keresztül ez a vidék az utóbbi húsz esztendőben. Er­ről órákhosszat szívesen be­szélek. Valóban erről lehet is... A községek külső arculatá­nak a csinosodásáról, a já- kóhalmi és a pusztamonos­tori virágos utcákról, a jó utakról, a fényszarui nyolc* tantermes új iskoláról, az árokszállási gimnázium bő­vítéséről beszélgettünk, meg arról, hogy Alattyán kivéte­lével valamennyi jászsági községben van már szép kul- túrháa. Elégedetten mondta, Jászkiséren teljesen megol­dották a vízszolgáltatást. Az­tán gyors fejszámolás után a jászapáti csecsemőotthonra terelte a szót, amelynek a korszerűsítésére, a központi fűtés bevezetésére több mint egymillió forintot költött a tanács. — Szóbakerültek a gondok is, mert az iparosí­tás ellenére nincs még ele­gendő női munkalehetőség a Jászságban. És beszélgetés közben, kis ravaszsággal mégis csak sikerült valamennyire a ma­gánéletére terelni a szót. — Társadalmi elfoglaltsága és pártmunkája ugyanis életé­ben nem csekély helyet fog­lal el. Tíz éve a jászárok­szállásiak érdekeit képviseli járási tanácstagként. A párt- munKába pedig már a hadi­fogság idején, egy Kiev mel­letti lágerben kapcsolódott be. Ott végezte az első poli­tikai tanfolyamot, — azóta azonban már a marxista esti egyetemet is befejezte. A já­rási pártbizottság vezető pro­pagandistája, s hogy gazdag tapasztalatait, tudását a fia­taloknak átadja, három évig marxista középiskolát veze­tett. Jelenleg a tanácsi párt- alapszervezet titkára. Kitüntetésben, elismerés­ben sokszor volt része a húsz év alatt. ,.Ezekről sem beszélek szívesen, mert raj­tam kívül nagyon sokan ér­demesek még az elismerés­re. Rám talán jobban idefi­gyeltek.” — Befejezésül árulja még el, miKor jut ideje önmagára és a családjára? — Három fiam van. Fel­nőttek már. Hogy hogyan, azt az anyjuktól kérdezze. Büszke vagyok rájuk. A leg­idősebb párttitkár, a közép­ső mérnök, a legkisebb most tanul szakmát a Hűtőgép­gyárban. Én négy év múlva talán már nyugdíjas leszek, habár szívesen maradnék még. Mert a tennivalókhoz gépest nagyon kevés az időm. H. M. Kommunista munkaértekezlet volt Jegyzőkönyvtöredék a törökszentmiklósi járási párt értekezletről Tudom-e — kérdezte ak­kor este a pártétrekezlet 'Vé­geztével, a törökszentmiklósi járási pártbizottság egyik munkatársa — milyen irdat­lan munka ért ma véget? És elmondta. Május óta mun­kabizottságok gyűjtötték, megalkották, nagyon sokszor újra írták a készülő jelenté­seket. Közben pártcsoport megbeszéléseket, taggyűlése­ket, községi üzemi pártérte­kezleteket jártak, látogattak, hogy tapasztalattal, élettel töltsék meg a beszámoló vá­zát. Említették, Kóczián Mi­hály gépkocsivezetőt. Reggel ötkor indult, hogy a hat óra­kor kezdődő tiszaszentimrei pártrendezvényen ott legye­nek. Aztán visszajött, s a já­rási bizottság más munka­társait délutáni taggyűlésre vitte, ahonnan éjfél körül jöttek meg. S a falvakban, üzemekben, szövetkezetekben mit dol­goztait a nem függetlenített pártmunkások, a párttiszt­ségviselők, a párt tagjai, hogy a valóságot a legmé­lyebben szántóan elemezhes­se a járási küldöttértekez­let. Hogy abban benne le­gyen egy 12 községből álló köz- igazgatási szervezet, 43 ezer >akójának, két és félezer kommunistájának, a párton- kívüli tömegnek érzése, gon­dolkodása, véleménye, vágyó­dása. Hogy igazi kommunis­ta munkanap legyen a járá­si küldöttértekezlet. És az volt. „Csak” száz- nyolcvan küldött, százflále örömről és gondról szólt, vi­tázott, vélekedett, szavazott. Két és félezer párttag meg-s bízásából majd félszázezres embercsoport akaratát is­merve és megtisztelőén szol­gálva. □ Az ország elemi részecs­kéje csupán ez a járás. S mégis a kicsinyített szocialis­ta haza. Az ország minden örömével és bajával egy. Ha csak helyi községpolitikai dolgokról szóltak a küldöt­tek, országos méretű követ­keztetéseket vontak le. S ha egész hazai törvényszerűsé­geket mérlegeltek, azt is vizsgálták, hogyan érvénye­sül ez náluk. Még a IX. kongresszus akaratából a vidék iparosí­tása téma az országban. Azt is mérte hát a járási kül­döttértekezlet, mit változott ezzel tizenkét községük szer­kezete. Szürke szám ha azt veszem: az ipari keresők ré­tege 35 százalékkal nőtt 4 év alatt a járásban. Az ál­lami iparból majdnem felé­vel többen kapják a kenye­rüké 1966 óta. Nem lett fe­zei ipari járás a miklósi, s talán nem is lesz soha. Nem hinném, hogy azzá kell len­nie. Végtére is a Kunságban terem a legjobb búza, ami ennek a járásnak is része. És csak a búzánál maradva, egyáltalán nem olyan ma­gasak a járási termésátla­gok, hogy ez tovább már úgy sem emelhető, s már csak az iparosítás van hátra. A pártértekezlet határozata úgy fogalmazza meg ezt a gondolatot: a mezőgazdasági termelés az elsődleges. Fellfer Miklós a járási pártbizottság újjáválasztott első titkára kü­lön szólt róla: — Divat lett egyszerre csak az iparfejlesztéssel tö­rődni. Pár községünkben csak efelé fordul a figyelem. Nem azt mondom, hogy még a mostani ötéves tervben már nem lesz iparteleoítés. De van itt más teendő is elvtársaim. Különben e járás egyetlen községe sincs kijelölve úgy ipartel építésre, hogy közoon- ti támogatást kaona hozzá. Miért hát a foggal, köröm­mel iparosítás mégis? Jóvér István tiszaroffi községi párt- titkár felszólalása sok min­dent megmagyarázott. Az odatelepülő Compack száz­harminc nőt foglalkoztat már. Ebben az évben eddig 300 ezer forint munkabért fizetett ki a falunak. Ennyi­vel több jut a tiszaroffi csa­ládoknak. Hiszen az ottani termelőszövetkezet gyenge. Nem is tud felvenni minden­kit, mérsékelten is fizet. De ha a termelőszövetkezeti csa­ládokból egy-egy ember hoz­za az üzemből a pénzt, már mindjárt nincs olyan baj. Mit jelent ez a kis üze- mecske a falu életében? Azt, hogy négy éve még egyetlen új ház épült Tiszarofion, az idén már huszonöt. S hogy azóta az ÁFÉSZ 8 millió fo­rinttal növelte forgalmát, a takarékbetétállomány majdnem kétszeresére, 7 mil­lió forintra nőtt. És Kunhegyes? A járás legiparosítottabb helysége lett. Rácz Ferenc, a nagyköz­ségi tanács vb elnöke mond­ta el. Ezáltal a járás 539 új lakásából nálunk épült 200. S van kikkel együttmű­ködni, óvodák, bölcsődék építésére községi kommuná­lis beruházások megvalósítá­sára, a falu arculatának vál­toztatására. Az ipar nemcsak termelésszerkezeti változást hoz, a tudatot, a gondolko­dást is formálja. Megint csak a lakás példájával élve: A negyedik ötéves tervben Kunhegyesen 300 lakás épül, s ebből 110 emeletes lesz. — Abból, hogy csak az ott „fesz. két rakó” Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyár két és félmillió forint munkabért juttat évente a kunhegyesi- eknek. A pénznek életmód­változtató velejárója van. A csalód jobban keres, házat épít, bútort cserél, tv-t vesz, újságot fizet elő, jobban öl­tözik, kulturálódásra is költ 0 Búzás Sándor a járási ta­nács vb elnöke azzal kezdte felszólalását: A négy év alatt Kenderes és Tiszabő három­szor, Fegyvernek kétszer, Ti- szaroff egyszer a megyei köz­ségfejlesztési verseny győz­tese lett. A megyei tanács versenydíjainak 67 százalé­ka, másfél millió forint járá­suk falvaiba került. S mi­után a járás háromszor egy­másután birtokolta a megyei községfejlesztési verseny­zászlót most már örökös tu­lajdonosa. A négy év alatt 20 ezer méter járda, 14.8 ezer méter villanyhálózat, 46 ezer méter vízhálózat épült a járásban. Üj színt kaptak a községek, kicserélődtek szinte a telepü­lések. A múlt esztendőben a felnőtt lakosság közel 80 százaléka társadalmi munká­ban segítette lakóhelyének csinosítását. Amíg Szolnok megyei átlagban 58 óra tár­sadalmi munka jut egy la­kosra, a törökszentmiklósi járásban 73. Kovács Sándor, a Kilián György járási, város munkás- őr zászlóalj parancsnoka is azt jelenthette a küldöttek­nek: Négy év alatt kétszer volt egységük a megye leg­jobbja. Dajka Miklós, a já­rási tanács művelődésügyi osztályvezetőié örömmel szólt, népművelési eredmé­nyeit tekintve Szolnok me­gye legjobb járása volt ta­valy a törökszentmiklósi. Az országos helytörténeti pályá­zat rn nA**v pályamunkát to­vábbították, s a hazánk min­den részéből befutó mintegy 400 náivaműből három har­madik helyezőit a tKrökszent. miklósi járás lakója. Űj szellemi energia halmo­zódott fel. S nemcsak az ipar által. A küldöttek majd mindegvike elmondta, meny­nyivel több mérnök, értel­miségi dolgozik falujukban négy év óta. Örménysen — Herényi Ferenc az örménye­si Űj Élet Tsz párttitkárának adatai — 1966-ban 570 hol­danként jutott náluk egy technikus, 1427 holdanként egy mérnök. Most: 350 hol­danként technikus, 570 hol­danként már mérnök. Van negyvenhárom szakmunkásuk húsz betanított munkásuk, egyetemen hárman, közép­iskolában hárman tanulnak náluk. Van egy főiskolai hallgatójuk, öt mezőgazdasá­gi, hat ipari tanulójuk. Ör­ményes kicsike falu. A nők akadémiája rendezvényen hetven-nyolcvanan jelennek meg olykor. Zsarnai Béla, a tiszapüspö- ki Rákóczi Tsz elnöke meg Is fogalmazta: Kialakul az új falusi értelmiség. Fiatalok, képzettek, letéteményesei az • újnak. Magukkal ragadják, vezetik környezetüket. Ke­zük nyoma ott van abban is, hogy születőben az igazi szocialista hazaszeretet. Hi­szen akik ennyi társadalmi munkára képesek, azok na­gyon szerethetik szülőföldjü­ket. Akik szülőföldjükhöz ra­gaszkodnak, azok hazájukat becsülik, szeretik Az egyik szükséglet megvalósulása aztán szüli a másikat. A kez­dő lépésekből következik a többi. Átalakul a táplálko­záskultúra is. Poós István tiszabői kül­dött nagyon méltatlankodott, községükben nem lehet tejet kapni, s még mindig nincs melegkonyhás büfé. Bírálta a fegyverneki ÁFÉSZ-t, egyéb tekintetben is gyenge a vá­laszték, az ellátás. Négy év­vel ezelőtt nem volt ilyen gondja Tiszabőnek. Csak­hogy azóta — három év alatt — tízezer forinttal nőtt a személyi jövedelem, az ad­dig igen gyenge Petőfi Tsz- ben. S nem mindegy mire költik. Az új falu új igényei nem kis részt kaptak a pártérte­kezleten. Mit is kér a falu? Többnyire iskolát, művelődé­si házakat. Dajka Miklós szinte drámaian ecsetelte; Miközben megsokszorozódott az értelmiség a faluban, meg­változott a lakáskultúra, az elhanyagolt művelődési ott­honokban recsegő székek, zú­gó rádiók, alig működő régi tipusú tv készülékek várják az embereket. Az otthoni kör­nyezet már különb a falu­ban, mint a közművelődési. Jogos igények. Egy kivé­tellel nem is eltúlzottak. Rácz Ferenc a kunhegyes! nagy­községi tanács vb elnöke ál­lított fel olyan kívánságlistát, amire azt mondta a jelenlé­vő Fodor Mihály megyei ta­nács vb elnök: — Tudom, hogy ez mind kell. De testvérek közt 150 millió forint, Honnan? Felszólalásában pedig an­nak is szentelt néhány per­cet Fodor Mihály: Lejárt az ideje, amikor mindent a köz­pont adott, amikor mindent az államtól várhattunk. Jó eevüttműködéssel, helyileg előteremthető sok minden. Búzás Sándor, a járási ta­nács vb elnöke említette is. A fejlesztési alap, a költség- vetés tartalékolásával, azok összevonásával Fegyverete­ken, Tiszaroffon sok mindent megvalósítottak. Dajka Mi­hály is azt mondta, ha a négy év alatt mit sem javultak a népművelés anyagi feltételei, ennek nemcsak a pénzhiány az oka. Hiszen, ha a közsé­gekben meglévő művelődés­re költött anyagiakat kon­centrálnák, abból szinte min­dent előteremthetnének. Ahogv az orszápban. a tö­rökszentmiklósi tárásban sem raPvog minden. Dé biztatóan énül. szénül a nagv és a ki­csi is. Pataki István kende­res! párenvuedítas. a kommu­nista nárt félévszázados tag­ja azt mondta: — örökre eltűnt a magyar faluból a csutkaszárból hú­zott kerítés. S amilyen háza­kat most építenek a falusi emberek arra mi régen azt mondtuk, hogy kastély. A múltról egyébként na­gyon kevés szó esett. Talán csak Pataki István idézte fel tanulságos emlékeit. Nem a múlt haladó hagyományainak lebecsülése miatt szakított erre kevesebb időt a pártér­tekezlet. Sőt nagyon is a ha­zaszeretet részének tekintik a törökszentmiklósi járásban a történelem megismerését. Dajka Miklós adatai szerint a négy év alatt mind a tizen­két község történetét feldol­gozták, elkészült tizenhat is­kolatörténet, s jóformán ké­szen Tiszapüspöki, Tiszaroff és Kenderes tudományos igé­nyű monográfiája. De... Végülis a jelen meg­ítélése. s a jövő megrajzolása volt e kommunista munkaér­tekezlet nagyszerű vonása. 0 Milyen lesz e táj jövője? Amilyenné az itt munkálko­dó két és félezer kommunis­ta fáradságából, az itt élő negyvenháromezer ember akaratából, a szocialista ál­lam segítségével -a 12 falu lakói teszik. A jövő a jelen folytatása. A jelen pedig — 1970-ben a X. kongresszus évében — a Tisza II. nagy öntözőrendszer előestéje. Ez a járás már az első ütemben vizet kap a nagy műből. Nem úgy várják: majd jön. Beke Imre, a Középtiszai Állami Gazdaság küldötte türelmet­lenséggel sorolta: Készen van­nak az üzemi tanulmányter­vek, de lassan halad a fel­nőtt szakmunkásoktatás, nem elegendő az ifjúsági öntöző szakmunkásképzés. Kicsi az állattenyésztés, szerepe las­san, gyenge minőségben gya­rapodnak az épületek, nem halad az állattenyésztő tele­pek gépesítése, a géppark 40 százaléka elhasználódott. Nem a kollektív dicsekvés fóruma volt ez a pártértekez­let. A gondok, a tenniakarás nyílt légköre fűtötte a tér- met. Huszonnégyen kaptak szót, hét küldött véleménye kifejtésére már nem maradt Idő. Csak a 282 pártcsoport értekezleten hétszázharminc- egyen, — a párttagság ne­gyede — formált nyílt véle­ményt. A taggyűléseken újabb háromszáztizennégyen szól­tak. Mekkora erő ez. Mennyi ötlet, mennyi elképzelés, mennyi akarás! Valóság lesz- e valahány? Miért mondták volna el, ha nem attól a szándéktól ingerelve, hogy együttesen megvalósítsák. Dr. Bazsonyi Lőrinc a járás törvényességi állapotának jobbításáért, dr. Gömöri Ist­ván a jobb közegészségügyi ellátásért, özv. Losonczi Jó- zsefné, a nők megbecsülésé­ért, Kézsmárki Zoltán „csak” azért szólt, hogy a megszűnő kisvasút menti lakosság köz­vetlen buszjáratot kapjon a karcagi kórházhoz. Mindenki csak valamiért. Ki-ki a saját portáláról, a köz iránti felelősséggel. Ahogy Fedor Mihály, megyei tanács­elnök felszólalása. Fehér Miklós járási pártbizottsági első titkár összefoglalója is minősítette Kommunista stí­lussal, kommunista módon. 0 A járási művelődési ház­ból távoztak nagy munka vé­geztével aznap este a küldöt­tek. Beszálltak a rájuk várako­zó génkocsikba, kievűltak az autólámnák, elutaztak. Vitték tizenkét faluba a döntést, fgy akarja a nép, így akarja a párt, hogy a mostantól szá­mított négy év alatt is mesz- Sgire jusson egy kis járás, s egy nem nagy ország is az ű.itiousű társadalomban. Égy nagy munka befejező­dött hétfőn a törökszentmik­lósi járásban. S az igazán nagy munka folytatódik, BOR2ÁK LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents