Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
1970. október 18SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Gácsi Mihály: Szolnok Robert Graves: A görög mítoszok SZŐNYl SÁNDOR: UJRAELESZTES Furcsa, meghökkentő, megragadó, borzongtató, lebilincselő. Ez együtt, olykor lapról-lapra váltakozva Robert Graves könyve. A költőnek, regényírónak sem akármilyen szerző olyan jobb kifejezés híján — kultúrtörténeti munkát produkált, — hogy az olvasó legnagyobb elismerését vívhatja ki. Mert hisz, már maga az is bátorság, hogy valaki nekivágjon a görög mítoszok bujánsűrű világának, s modern prózai nyelvre ültesse át e világ legszebb, s legkülönlegesebb gyöngyszemeit. S még nagyobb bátorság, hogy nem félti e mítoszokat a tudományos válságtól, a „leleplezéstől”, s ezért;egy-egy történet végén összefoglalja mindazt, amit a tudomány — a régészet, antropológiai s a többi — megállapított a mítosz valós és lehetséges forrásáról, tényleges kiindulópontjáról. Mert a két kötetes mű ilyen tagolású: egy mítosz, modern prózában, bőséges jegyzet és irodalmi forásmegjelölés, majd tömör összegezés arról, mit mond a tudomány. S ismét nyű-e a propagandista munkája? Nem, nem könnyebb az oktatás parancsnoki hídjáról irányítani, mint részt venni abban, vagy esetleg csak szemlélődni. Persze a nézetek tisztázása, eszméink elfogadtatása csak akkor lehet eredményes és tartós, ha a propagandista maga is tevékenyen részt vesz a közös vitákban. Nemcsak ismeretet nyújt, hanem érvel, meggyőz, egyszóval az általa elfogadott és helyesnek tartott nézeteket igyekszik mások meggyőződésévé tenni. Nagyrészt a propagandisták lelkesedésén, ügybuzgalmán múlik, hogy a pártoktatásba befektetett munka milyen szinten és mennyire gyorsan térül meg. A propagandistának mindenféle ferdítéstől védeni kell a párt elveit. Felelősség- teljes munka ez, mert a gondolkodás szocialista irányba történő fejlesztése egyre inkább a szocializmus építésének egyik alapkérdésévé válik. A pártoktatás éppen a propagandisták segítségével vesz részt e nagy munkában. Éppen ezért a propagandistáknak lehetővé kell tenni, hogy hozzá jussanak városuk, községük, üzemük életéből mindazokhoz a társadalmi, politikai, gazdasági ismeretekhez, melvek számukra nélkülözhetetlenek. Csak ezek birtokában tudták informálni hallgatóikat és képesek vitatkozni a torz. vagy pontatlan nézetekkel Ismere’ és cnóHósáo Nap mint nap vitatéma hogy több ismeretet és ezzel egy történet, jegyzet... Mit mond a tudomány? Azt például, hogy az istenek itala, a nektá- nem volt más, mint bizonyos halocinogén hatású gombák főzete, mely színes káprázatokhoz segítette fogyasztóját. Azt, hogy a labirintus eredetileg nem volt más, táncalakzat, koreográfia, ahogy Ariadné fonala sem volt más valójában, mint kötél, amelyet a táncosok fogtak, hogy az előírt távolságot és alakzatot megtarthassák. Azt, hogy a bikával való küzdelem rituális szertartás volt, s hogy a görög mítoszokban — mint minden más nép mítoszaiban — ezrével lelhetők fel hasonlóságok és rokonságok közelebbi és távolabbi népek mondáival. TUúzió romboló lenne, amit Graves ír? Pillanatra sem! Sőt, így kapják meg igazi fényüket, szépségüket a mítoszok, hiszen így válik világossá, micsoda világtcrmtő az emberi képzelet, s mennyire gazdag az emberi fantázia! Lenyűgöző a szerző anyagismerete, s a lényeget megvilágító biztonsága. együtt nagyobb módszertani önállóságot is kell nyújtani a propagandistáknak. Ebben sok az igazság, a jogos kérés. Nem lehet elvárni attól a propagandistától, aki maga sem önálló, aki maga sem vitatkozó, hogy önállóságra, vitakészségre neveljen. Nagy fel- készültség, szilárd politikai hűség és bizonyos szocialista erkölcsi tulajdonságok hiányában nem lehet valaki jó propagandista. Jó dolog, hogy megyénkben a propagandisták zöme mindezekkel a pozitív jellemvonásokkal rendelkezik. Nemigen szorul bizonyításra, hogy egy-egy szemináriumon a program, a tankönyv mellett éppen a propagandista tevékenysége, példamutatása adja azt a többletet, melynek birtokában a hallgatók nemcsak érzékelik a szocializmus építéséért folytatott harc nagyszerűségét minden nehézségével együtt, hanem lelkesen vállalják is azt. Ez a munka halSzozológia Lengyelország azoknak az országoknak sorába tartozik, amelyek legelsőnek — már a középkorban — bevezették a természetvédelem fogalmát. A lengyel királyok — elsőként a világon — számos állatvédelmi és erdővédelmi rendelkezést adtak ki. Lengyelországban hozták az újkori történelem első természetvédelmi törvényét is — 1868—ban, a hegyvidéki zerge és mormota védelméről. 1947-ben lengyelek léptek fel az ember környezetének aktív védelmi tervével, melynek lényege az elpusztult állomány felújítása. A civilizációs tevékenységnek ugyanis harmonizálnia kell az emberi szervezet igényeivel. Lengyelországban született meg a szozológia elnevezés is (a görög „szodzein” — óvni, menteni igéből), — mely a természetvédelemre és a természet javainak fel- használására vonatkozó tudományt jelöli. Walery Goe- tel lengyel geológus-profesz- szor javasolta az új elnevezést, amelyet ma már világszerte használnak. lattanul szép, élményekben gazdag, de nem tűr szürke, rutinos embereket. A hallgató a legújabb, a legfrissebb kérdésekre is kíváncsian várja a választ. Lehet-e nagyobb öröme és megnyugvása egy propagandistának, mint érezni azt, hogy új ismereteket nyújtott, hogy formálta a rábízott hallgatók szocialista emberi jellémvonásait. A propagandisták felelősségének növelése, nagyobb megbecsülése viszont azt is igényli, hogy véleményt mondhasson a rábízott emberek politikai gondolkodásának szintjéről, annak fejlődéséről és ezt a lehetőségek határain belül egy-egy ember megítélésénél vegyék is figyelembe. Ez nemcsak megbecsülése a pártoktatásnak, a propagandamunkának, hanem eddig eléggé ki nem aknázott kincsesbányája az emberek jobb megismerésének, a párt- alapszervezetek kádermunkájának is. A két szigorló orvos — fiú és lány — az ősz tanársegéddel megállt a kórház széles folyosóján és várta magyarázatát a betegeknél észleltekről. Felváltva kezdtek volna az anamnézis felvételek során szerzett tapasztalataik elmondásába, de a mellettük lévő intensiv szobából, feszültséget árasztóan harsogta a nővér; — Reanimatio van!... Jőjlenek segíteni! A két szigorló tudta, hogy az ápolónő csak nekik szólhatott Feszültség vibrált a levegőben. Izgalommal mondták a tanársegédnek: bemegyünk! A tanársegéd helyeslőén bólintott. — Menjetek és segítsetek! A szigorlónő odasúgta a fiúnak: nyilván arról a betegről van szó, akit a vizit előtt hoztak be a mentők. — Siessünk! — mondta a fiú. A lány eléje iramodott, most kollégák voltak csupán. akik tudásuk legjavát akarták nvúitani eay végtiltott ember megmentésénél. A beteg a földre terített pokrócon, meztelenül, szétvetett lábakkal feküdt, az ingát. hirteleniében nem tudták lerántani róla, hur- kásra oönnnölve felhúzták a nvakába. Négy orvos szorgoskodott körülötte: az egűik készülékkel lélegeztette, a másik a beteg mellett térdelt és külső szívmasszázst alkalmazott, a szegycsont baloldalára, a gerinc felé irányozva — három nnomás. aztán egy lélegeztetés a beteg légcsövébe vezetett tubuson át. A két szigorló izgatottan várta, hogy az orvosok vegyék észre őket és vonlak be a munkába. Az idő suha- násának hallható nesze lett. A lélegeztető orvos a hatalmas erőkitéltestől nagyokat nyögött, homlokán kig-"ön- gyözött a verették. — Egy, kettő, három, négy. A légzés nem indult meg. Bekötöttek egy infúziót a jobb kar vénáidba, szíverő- sí*ö és tánláló oldatokkal. Ekkor szívkamra remegést észleltek, ez önmaaában is haladás! Némi remény, hogy erőfeszítésüket siker koronázza. Az élettani oldatokba a szívritmus zavarokat megszüntető gyógyszert nyomtak, fecskendővel. — Ez a második infarktusa — mondta a? egyik orvos. akit a beteg felesége tálékoztatott a folyosón. Infarktus — gondolta ' a két szigorló — a szívizom egy kis körülírt részének elhalása. Figyeltek. A beteg mind a négy végtagján EKG elvezetések, a készülék működött, időnként megnézték, milyen értékű a szívműködés — erőtlen szívkamra összehúzódás mutatkozott. majd megszűnt: a szív leállt! Folytatni kell a szívmasszázst! A beteg mellett térdelő orvos vereitékesen felnézett a szigorlóra. — Felváltanál? — kérdezte. — Igen!... Átveszem. — a lánv felfigyelt: — Én is jövök! — Míg a fiú ledobta fehér köpenyét az ágyra és ingben térdelt a beteg mellé. ö a beteg felénél átvette az AMBU-baVont. Megvárta, amía a fiú a szegycsont baloldalára a gerinc felé irányozva, három nyomást alkalmaz. aztán ő lélegeztetett a készülékkel. Számolt magában: egy, kettő három, négy... Csupa odaadás és izzás az ember életéért! Figyelte a kinirosodó fiút. — Egy. kettő, három. négy. — Hallotta a beteg bordáinak recsegését-ropogását, tudta küzdelmük ezzel jár — csak a szív induljon be. meg a légzés! Az ember pupilláira pillantottak: akár a halotté, nagyon kitágultak. Nem lehet meaállni! A lehetetlent is meg kell próbálni hátha. — Egy kettő, három... — A fiú két széles, izmos tenyere egymáson az ember rugöd- zó, ropogó mellkasán. Körülöttük az orvosok figyelték a szakszerű munkát; tekintetük elkomorult; egy idő után egykedvűvé váltak. Kétségtelen, ők már biztosan tudták; hiábavaló kísérletet folytatnak. Néhány halk szóváltás hangzott, majd gyors, céltudatos mozdulatok következtek — újabb próbálkozás: elektromos ütést a szívre, talán segít! A Pacemaker készülék két króm lapátját a szívnek megfelelő helyen az ember mellkasára és a hátára szorították. Gombnyomásos kapcsolás: az áram átfutott az egész idegrendszeren, az ernyedt test, mintha hatalmas lökés érte volna, összerándult. A készüléket gyorsan félretették s nézték az EKG-t, ezután mit mutat. Néhány halvány szívkamrai működést megint jelzett, de pillanat múlva egyenes vonal jelent meg a papír szalagján. A fiú ismét letérdelt az ember mellé, jobb tenyerét annak mellkasára, bal tenyerét a jobb tenyerére fektette. Meglepődött: a férfi nemiszerve jókorára duzzadt az elektromos ütéstől — jelenség, ami új volt számára. Hogy a lány felfigyelt-e erre — ez most gondolatnak is fölösleges! Tovább a szívmasszázzsal!... Az egyik orvos, látva a fiú fáradozását, szólt: — Átveszem. — Máris letérdelt. A fiú izgatottan figyelt: fejében kattogtak a számok: egy, kettő, három. négy... A levegőben is parancs feszült; a küzdelmet nem feladni! Delejes erővel ez fogta az orvosokat is. Szívserkentő injekciót fecskendeztek a betegbe. Majd még egy áramütés s az EKG-n alig észlelhető vonal mozdulás — életre alig utaló görbe, majd az ijesztően egyenes vonal. Halk tanácskozás hallatszott: van-e még valami értelme? A válasz egyértelmű: nincs! Mégsem adták fel a reményt. Űjabb injekciók és ismét az EKG. Spanyolfalat húztak az ember, s maguk köré. kívülök más ne láthassa, mi történik a pokróccal fedett padló darabon. A masszázs és a lélegeztetés megszakítás nélkül folyt. A feszültség fokozódott, aztán szinte sistergve robbant: — nincs értelme! Mégis a Pacemaker készülékért nyúltak: megnyugtatásukra még egy áramütést. Ellenvetés nem hangzott el. A művelet eredménytelen maradt. A beteg felesége a kórházi folyosón topogott. Kiküldtek érte — fehér köpenyben bejöhetett. A szigorlóba ütközve robbant a szobába: láthatta: a földön kinyúlt férjét szinte ellepték az orvosok. A feszült csendben néhány lépést előbbre szédelgett. A csend felfokozódva áradt a pokróccal fedett földdarabról és a mozdulatlan férfitestből, nekifeszült az arcoknak, rátelepedett a szempillákra és hátrafelé hőköltetett. — Istenem!... — az asz- szony rávetette volna magát ura meztelen testére, amely nyirkos volt és fehérebb a frissen meszelt fa’nil. két kezét. két lábát szétvetve ráborult volna, hogy megtarthassa magának. A szigorló megfogta a karját, gvönaédeh hátrább húzta. — A2 uram, az uram! — rimánkndása elárulta: mindent felfogott. — Jaj nekem! — sirt. jalongott és rázkódott a szigorló kezében. aki a tanulás évei alatt már annyiszor találkozott a halállal, hétköznapi értelemben azonban mintha most fogta volna fel először, mit jelent a megmásíthatatlan tény. Amikor egy idő után a folyosó nagy. kerti ablakánál magára hagyta az asz- szonyt, mintha nyugtató, láthatatlan óriás kéz terült volna rá. hirtelen abbahagyta a zokogást. ni a At szemmel bámulta a méltóságteljes lassúsággal ereszkedő hó huzalok tengerét és halkan szipogott. A halott körül forgolód orvosok arcán fáradság, te kintetükben komorság lát szott — hiába küzdöttek! A docens lépett a terembe Fürkészőn körülnézett, s bá a látottakból tökéletesen értett, tájékozódott, mi min dent alkalmaztak. Gyorsan intézkelett: csak azok maradjanak a teremben, aki! feltétlen szükségesek! A beosztottja szólt: — Szigorlók is vanank. — Azok természetesen maradjanak! — Letérdelt a kinyúlt test mellé. A többiek értették: a docens úr maga is meg akar győződni a küzdelem hiábavalóságáról. A szigorlónő fogta az AMBV készüléket; felelősségtől át- hatottnak vette a docens magatartását — így kell, mielőtt helyben hagyja a vál- tozhatatlant! Tisztelettel nézte, amint rátenyerelt a férfi még mindig imponálóan domború mellkasára. —' Egy, kettő, három, négy... — Az irgalmatlanul hosszú, kínos percek dübörögtek fülükben. A kétségtelen tény ellenére kérdések ágaskodtak a szemekből: a docensnek sikerül-e? A docens percék múlva felnézett: hívogató tekintete az ingben mellette álló szigorlóra esett, folytassa a munkát. — Egy, kettő, három, négy... — Most már hamar fáradt, homlokán kiütött a verejték; a fürge cseppek elakadtak a szemöldökében. A lány odakapott és a tenyerével szétmázolta a verejtéket; a szigorló rámordult. — Hagyj! — Röstelte, hogy a lány, ilyen helyzetben... A docens felfigyelt a jelenetre. — Na látja — mondta a lánynak — ez maradjon tanulság! — Mosolyával is éreztette: ilyenkor nincs helye gyöngédségnek. Ismét elröpült fél óra. A szigorlók hallották a docens halk tanácskozását az orvosokkal: lemondtak a férfi életéről. — Egy, kettő, három, négy. — Várták felmentésüket a munka alól. A docens szólt: — Hagyjátok abba! Sajnos ezen nem lehet segíteni. — Szeme az EKG-n: az irgalmatlanul egyenes vonalnál egyebet nem jelzett. — Kérlek... — a földönfekvö férfire mutatva fordult az orvosokhoz — vegyetek artériás és vénás vért tőle! Érdekel az oxigén és a széndioxid mennyisége a vérben. A fiú a halott vállát fogta meg. a lány az ápolónővel a lábait. A test sárnehéz volt és csúszott, a szigorló kénytelen volt az ingét megmarkolni. A halott fele már lilásodott — a biológiai halál szemléltetően is mutatkozott. A nővér a halottat, mintha áléit betegről volna szó, eligazította az ágyon, s letakarta lepedővel: mivel csak két óra elteltével kerülhet a boncterembe, a spanyolfalat köréle szűkítette. A docens nyitott rá luk. — Várják ki vele a két órát! A boncolás eredményét majd kérem... A nővér összeszedte a műszereket. A szigorlók köpenyeikbe búttak. Az özvegy változatlanul az ablaknál állt. Tövörödöit- nek látszott, pedig nem volt több harmincöt évesnél — az ura nenvvenké* évet élt. A szigorlók láhuiheoven mentek el mögötte. A mentőktől tudták, hogy két tíz éven aluli fia van: az ura tanár volt. a karácsonyi szünetben pihenni akart, aztán... A szigorlók körülnéztek a számukra munkahelyül szolgáló kórteremben. Mire rendet teremtettek vége lett a munkanapjuknak. Karonfogva indultak haza. Az üllői utat hó borította, a járművek cammogva haladtak, a zaj elnyelődött a szakadó hóban. Puha, vattás hangulat, úszott a fagyos, fehér fák körül, 02 ülepedett meg a fülükben, s bent, valahol a csontjaikon beim faj Az 19?0—71-es pártoktatási év akkor lesz igazán hasznos és gyümölcsöző, ha erősebb lesz az oktatás gyakorlatiassága. Ez nem tűr meg semmiféle kisiskolás, visszakérdező, feleltető módszert Feltételezi viszont a pártoktatás felnőtt, sok élettapasztalattal rendelkező hallgató önállóságának, véleményének figyelembevételét, tiszteletét. Célunk és a propagandisták, hallgatók közreműködésével minden bizonnyal meg is valósítjuk hogy ebben az oktatási évben a szemináriumok öntevékenysége aktív kommu- j nista vitaszellemmel gazdagodjon, az eddigieknél is tártál- masabbá váljon Ez i' minden .bizonva! növelni fogja ..a szocializmus aktív híveinek meebeceiilését a szocialista módon végzett munka a szocializmus ügye iránt elkötelezett maeatartás tekintélyét” MAJOROS KAROLY az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának osztályvezetője
