Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

mo. október 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Felhívás a megye ipari üzemeinek vezetői­hez, dolgozóihoz az őszi mező- gazdasági munkák segítésére A rendkívüli időjárás kö­vetkeztében beállott nehéz helyzet indokolttá teszi, hogy a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága felhívással forduljon a megye területén működő ipari üzemek, vál­lalatok vezetőihez, dolgozói­hoz az őszi mezőgazdasági munkák megggyorsítása ér­dekében. Mindenki előtt ismeretes, hogy az 1970-es esztendő a szövetkezeti mozgalom el­telt két évtizedének legne­hezebb gazdasági éve. A kedvezőtlen időjárás, az ár- és belvíz következtében megyénk közös gazdaságait súlyos károk érték. A fel­mérések szerint eddig mint­egy 500 millió forint értékű a kár és a kiesés. Ez a veszteség még tovább nőhet, ha nem tudjuk időben be­takarítani a még kint levő őszieket, elvégezni a veté­si és talajelőkészítési mun­kákat. A termelőszövetkezetek tagjai és vezetői mindent megtettek és tesznek a munkák zavartalan elvégzé­se érdekében, de sajnos sok objektív akadály gátolja munkájukat (erőgép, alkat­részhiány stb.). A közös gazdaságokban kevés a gépi erő, a gépek­hez értő szakember, a pót- alkatrész. Ipari üzemeink, vállalataink ezeken a terü­leteken tudnak hathatós se­gítséget adni. Nincs olyan üzem, vagy vállalat, ahol ne dolgoznának volt trak­torosok, szerelők, ne ren­delkeznének erő- vagy szál­lítógépekkel. Tudjuk, hogy ezekre az üzemen belül is nagy szükség van. A nép­gazdaság érdeke, az ipari és mezőgazdasági dolgozók közös ügye most az őszi munkák meggyorsítása és időbeni befejezése. Ezért kérjük, hogy az illetékes vezetők tegyék mérlegre a segítségadás lehetőségeit, elsősorban a környékükön levő közös gazdaságoknál. Bizunk benne, hogy most is — mint már számtalan esetben — felhívásunk meg­értésre talál és közös össze­fogással leküzdjük az őszi munkák során jelentkezett nehézségeket. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága nevében FODOR MIHÁLY vb-elnök Egyetemisták egészsége, közérzete Milyen a közérzete, ideg­állapota? — tették fel a ku­tatók a kérdést többbszáz egyetemistának Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyete­men. A férfihallgatók közül 28 százalék kiválónak, több­ség — 69 százalék — pedig átlagosnak tartja egészségi állapotát — és csupán három százalék érzi gyengének. A nők közül viszont kétszer annyian „gyengélkednek” — bár ez a szám is mindössze 6 százalék- Megnyugtatónak ítélik a hallgatók közérzetü­ket idegállapotukat is — pe­dig az egyetemi tanulmányok intenzív szellemi erőfeszítése­ket kívánnak. A válaszok szerint száz férfi közül 59-nek jó, 39-nek ingadozó és mind­össze kettőnek gyenge a köz­érzete. A nők gyengébb ideg­állapotról vallanak: többsé­gük — 58 százalékuk — igen változékonynak tartja közér­zetét Viszonylag magasnak tűnik a szeszesitalt gyakran fo­gyasztó hallgatók aránya: 100 miskolci műegyetemista közül — saját bevallása szerint —* általában 15 nem veti meg az italt. A gyenge tanulmányi eredmény okozta rossz han­gulatot — a vallomásokból ez derül ki — sokan alkohol­mámorral kívánják feloldani. Tényleg, ki intézi? „Ki intézi? Sok háztáji sertéshizlaló nevében ezzel a kér­déssel fordulok a T. Szerkesztőséghez, újságokban olvassuk, rádióban, tévében halljuk, látjuk, hogy a háztájiban hizlalt sertés mennyire kell az országnak. Ezért segítik a háztáji állattartókat takarmánnyal, táppal. Nem így van ez nálunk, Csépán..." Elindultunk Csépára tehát megvizsgálni a panaszt, mert manapság más községekben is gyakran panaszkodnak a háztájiban sertést, szarvas- marhát hizlalók. Nem tudják — vagy csak hosszas után­járás, utazgatás árán — be­szerezni a különböző tápo­kat. Először Kanyó Sándorral, a községi tanács vb-elnöké- vel váltottunk szót. A levél igazságát azonnal elismerte. Igen, május óta sokat pa­naszkodnak a faluban emiatt. Májusig a helyi, a Csépa és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ TÜZÉP-telepén árusították a tápszereket, a takarmányt. Akkor, lévén árvízveszély, Kunszentmártonból, a Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Vállalat járási kirendeltsé­gétől üzenet érkezett: az ár­vízi szolgálat miatt nem tudnak gépkocsit adni, tá­pot, takarmányt küldeni. És május óta, bár szerencsére az ár már rég lefolyt a Kö­rösön, máig is hiányzik a táp. Kengyel Lászlóné, az ÁFÉSZ főkönyvelője ugyan­csak ezt mondta. Még pró­bát is tettünk. Telefonon felhívták a kunszentmártoni kirendeltséget. A tápkérés­re rövid, de sok értelmű volt a válasz. „Ha van szállító- eszköz, s ha van táp, ad­nak.” A tanács vb-elnöke. s a szövetkezetiek is úgy tud­ják, a helybeli Petőfi Tsz terményboltot szándékozik nyitni. A szándék azonban immár féléve csak terv. Végül benéztünk a TÜ- ZÉP-telepre is. Barta József telepvezető a fejét fogta, amikor megtudta, milyen ügyben járunk. Május óta nap mint nap őt szidják, no­szogatják a falubeliek. Pedig ő igazán hozatná, adná — ha kapna. Csépáról a kétezeikilenc- száz lakosú kisközség háztá­ji gazdaságaiból évente ezer hízottsertést és nyolcvan— száz hízott szarvasmarhát szállít el az állatforgalmi vállalat. Az utóbbi hónapok­ban sok elkeseredett gazda fakadt ki. Ha nem lesz táp, jövőre nem köt szerződést. A maguk szemszögéből néz­ve igazuk van. Miként igaza volt annak a csépai asszonynak is, aki a TÜZÉP-telepen ottjár- tunkkor azt mondta: — Nincs? Még mindig nincs? Hát mit adjak a ma­lacnak? A nincstől felfordul a szerencsétlen. Ninccsel még a malac sem lakik jól! S. J. Fehér por — édes kocka A napi sajtó tarka képé­ből kimaradt egy színfolt. A Magyar Cukoripar ezidén nem tartott sajtófogadást. Pedig létezik még ez az or­szágos nagyvállalat. Igaz, nem sokáig, mert január I-vel trösztté alakul át. A selypi és hatvani gyár egyesül, Szolno­kon, Kaposvárott, Mezőhe­gyesen, Sarkadon, Sárvárott, Ácson, Ercsiben, Szerencsen és Petőházán pedig önálló cu­korgyártó vállalat működik majd. a cukoripar tehát ma­rad, sőt, a szervezeti tökéle­tesítés eredményeként re­mélhetőleg közelebb is kerül mind a termelőkhöz, mind a fogyasztóhoz. elérnünk a holdanként 200 mázsa körüli hozamokat, úgy találtuk, hogy a biztonságos hazai ellátáshoz, esetleg né­mi export mellett, elegendő lesz a 160 ezer holdas ter­mőterület. Ezt a tervet azon­ban sikerült alaposan „túl­teljesíteni”. A termelési kedv csökkenése és a közismert időjárási gondok miatt az idén mindössze 130 ezer ka­taszteri hold termésére szá­míthatnak a gyárak. Ez is később jutott feldolgozható állapotba, ezért a legelső gyár — a szolnoki — is csak szeptember 11-én indult, a tizenegyedik — az ácsi — pedig október 8-án. Ez közel tendőre tervezett nagy beruházás már elkez­dődött. — Csökkent a fizikai munka aránya Szol­nokon és már eddig másfél- szeresére emelkedett a napi feldolgozó kapacitás. Ennek befejezése után döntik majd el. hogy melyik legyen a következő gyár, amelyet tel­jesen felújítanak. Az iparág vezetői az ütemet fokozni szeretnék, hogy gyorsabban juthassanak a tervezett prog­ram végére. Kisebb-nagyobb beruházá­sokra szinte minden gyárban sor kerül. Selypen, Mezőhe­gyesen és Szolnokon példá­Ettől függetlenül azonban ebben a pillanatban mind a tizenegy gyárunk dolgozik. Tízezer ember munkájával naponta 2600—2800 vagon ré­pából vonják ki az értékes tartalmat. A gépek öntik a fehér port, amelyet édes koc­kává alakítanak később és leginkább így juttatják el az üzletekbe, a vevőhöz. A sajtótájékoztató elmara­dásának oka, hogy a helyzet nem túl rózsás, pillanatnyi és távlati gondok foglalják le a cukoripar vezetőit. Gond van magával a meny- nyiséggel is. Hazánkban a közelmúltban 230 ezer hol­don termett cukorrépa. Mi­után sikerült megbízhatóan A szolnoki cukorgyárban megkezdett korszerűsítés során már üzembe helyezték azo­kat az NDK-ban gyártott, automatikus vezérlésű centrifugákat, amelyekkel termeléke­nyebben, jobb minőségű cukrot előállítva dolgozhatnak^ (MTI, foto Erezi K. Gy. felv.) A Tiszamenti Vegyiművek Vállalat Szolnok heti 5 napos munkahéttel dolgozó üzemébe meg­határozott munkára és időre női segédmunkás munkaerőket vesz fel Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. A TISZAMENTI VEGYIMŰVEK VÁLLALAT SZOLNOK heti 40—42 órás, 5 napos munkahéttel dolgozó üzemeibe felvételre keres lakatosokat, nehézgépkezelőket, vegyipari technikusokat, valamint takarítónőket Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Szombati szemle a szolnoki piacon A hét közepétől hirtelen jött hideg és a szombati haj­nali fagy éreztette hatását a piaci felhozatalban is. Kevés a zöldség és főzelékféle, to­vábbra sem olcsó a gyümölcs, s október közepén már alig­ha várhatjuk, hogy olcsóbb lesz. Élőcsirkét ezen a hétvégén termelőszövetkezetek nem hoztak Szolnokra. Kevés, mintegy 550 kiló volt a ma­gáneladók kínálata- Átlagára 26 forint volt. Élőtyúk még kevesebb, s kilónkénti ára 24 forint. Sajnos kevés volt a tejfel, a tehéntúró és a tojás is. A tejfel literje 26—28, a tehén­túróé 16—18 forintba került. Még háromezer darab tojás sem volt, kora reggel még 1,60-ért lehetett venni. A burgonya ára változat­lan és szép is az idei termés. Termelőszövetkezetek és ma­gáneladók több mint 6 ezer kilót kínáltak 2,60—3 forin­tos áron. A sárgarépa kilója 4—5 forint, a petrezselyemé 8—10! Vöröshagyma kevés van, de az ára nem változott 4—5 forint. A fejeskáposzta kilója 3, a kelkáposztáé 5 fo­rint. Végre volt elég karfiol, több mint ezer kiló, s 6 forin­tos egységáron kelt. A kevés paradicsomot .5—6 forintért kínálták. A zöldpaprika 6—10, a zöldbab kilója 8—12 forint­ba került. Negyvenkét kilo­gramm zöldborsó is érkezett ára vetekszik az olcsó leves­húséval, 20—22 forint. A gyü.mölcs is egyre ke­vesebb, szép almát már 8 forintért lehet csak venni. Körtéből a jó felhozatal el­lenére sem kapható 6 forint­nál olcsóbban egy kiló. A szilva is drágult, már 3,50- től 5 forintig mérik. Szőlőből még sok és szép a felhozatal 2600 kiló és 6—10 forintért adják­Most már 460 kiló savanyú­káposztát árusítottak 6 forin­tos egységáron. KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY A Szolnok Városi Tanács V. B. egészségügyi osztálya értesíti a lakosságot, hogy 1970. október 19-től kezdő­dően a VII. sz. orvosi körzet­orvosa dr. Vörös János és a XVI. sz. orvosi körzet-orvosa dr. Ricu Ilona — rendelésü­ket a Ságvári krt Kolozsvá­ri út mellékközben lévő új körzeti orvosi rendelőben tartják. A rendelési idő változat­lan. két hét késést jelent a szo­kásoshoz képest és a kampány alighanem újévre be is feje­ződik. Máskor át szokott nyúl­ni a következő esztendőbe is. A tervezett hozam most is megtermett, de a minőség nem valami ragyogó. Sok a víz a répákban, emiatt a cu­kortartalom kevesebb. Az üz­letekbe küldött kockák mi­nőségét ez természetesen nem befolyásolja, csupán a gyárak önköltségét érinti hátrányo­san. A másik gond: a répák rostosabb szerkezete, vala­mint a több gaz azonban ma­radandóbb hatású. A gyári aprító gépek gyakran eltö- mődnek és nem éri el a szo­kásosat a mezőgazdaságnak vissza adott, takarmányozási célt szolgáló nedves répasze­let minősége sem. A gondo­kat tovább súlyosbítja a cu­koriparnak az a természete, hogy év közben kevesebb, kampányban több munka­erőre van szüksége. Egyre kevesebb olyan emberünk akad azonban, aki éppen ősz­re akarna alkalmi munkát vállalni. A mezőgazdaságban is ősszel van a csúcs és ezért az idénymunkások szerződ­tetése egyre nehezebb. A cukorfogyasztóknak, a vásárlóknak, akik már hoz­zászoktak a bőségesebb cu­korfogyasztáshoz, mindezek miatt nem kell aggódniuk. A fehér port, vagy édes koc­kát, a kristályt az esztendő bármelyik szakában, a kívánt mennyiségben ezután is meg­találhatja az üzletek polcain. Ezt nem a Magyor Cukor­ipar, hanem a magyar állam garantálja. De nem tétlen a távlati teendőket illetően maga a cukoripar sem. Gyáraink enyhén szólva öregecskék. Az ácsi jövőre lesz százéves, de a legfiatalabb is, a sar- kadi üzem, az első világhá­ború előtt épült. A cél az, hogy sorozatos rekonstruk­ciókkal megfiatalítsuk a cu­koripart. olyan helyzetet te­remtsünk. hogy ez a tevé­kenység mentes legyen a nehéz fizikai munkától, és az automaták munkájának eredményeként idénymunká­sokra gvakorlatilag ne le­gyen szükség. Az első igazi rekonstruk­ciót a szolnoki gyárban hajt­ják végre. A két-három esz­ul már az idén korszerű öl­tözők épültek. A széntüzelés­ről fokozatosan átállnak olaj- és földgáz tüzelésre. Ez is elsősorban az anyag- mozgatás, a nehéz fizikai munka szempontjából jelen­tős. A cukoripar már most 65 százalékban fűtőolajat használ. Mezőhegyesen és Szeren­csen már jövőre megépül a szeletszárító, de a negyedik ötéves terv végére azt sze­retnék, ha minden szeletet szárítva adhatnának vissza a mezőgazdaságnak. Így köny- nyebb szállítani, felhasznál­ni, tehát szívesebben fogad­ják a termelők. Kísérletek folynak már arra is, hogy nyers szeletet melasszal és különböző adalék-anyagok­kal keverve szárítsák és így teljesértékű takarmányt ad­janak a mezőgazdasági üze­meknek. Eldöntött kérdés, hogy to­vábbra is a hazai termelésből akarjuk kielégíteni cukor szükségletünket. Ezért a cu­koripar saját eejéből is kez­deményezheti a cukorrépa termesztés korszerűsítését, gépesítését és kemizálását, hogy erősödjön a termelési kedv a termesztő üzemek és cukorgyárak hagyományos együttműködése. FÖLDEÁK BÉLA A Szolnoki Építő Javító és Szolgáltató Vállalat Szolnok. Kossuth tér, Irodaház, II. emelet felvételre keres KŐMŰVES SZAKMUNKÁSOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jó kereseti lehetőség! — Jelentkezés: a fenti címen

Next

/
Thumbnails
Contents