Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-17 / 244. szám

1970. október 17, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Pártérfekezlet a kunszentmártoni és a jászberényi járásban Teljes felelősséggel, reálisan adtak számot Tegnap tartották pártértekezletüket a kunszentmártani járás kommunistái. A járási művelődési otthon ízlésesen feldíszített nagytermében a pártszervezetek képviseletében százötvenöt küldött jelent meg. A járás legfelsőbb pártfórumának tanácskozását őszin­te felelősségérzet, kritikai szellem, elemző módszer jellemezte. Ez csendült ki az elő­terjesztett dokumentumokból és a tizenöt felszólaló szavaiból. A tanácskozáson megje­lent Vad András, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A pártértekezlet jóváhagyta az előterjesztett dokumentumokat és megfelelő hatá­rozatban szabta meg a járási pártbizottság és a pártszervezetek négy évre szóló fel­adatait. Végül megválasztotta az ötvenegy tagú járási pártbizottságot, mely azonnal ösz- szeült, s soraiból tizenegy tagú végrehajtó bizottságot választott. A járási pártbizott­ság első titkárává ismét Szűcs Jánost, titkárává Garáz Istvánt választották meg. A járási pártbizottság ered­ményesen valósítja meg a párt gazdaságpolitikai célki­tűzéseit. Az iparban gyors ütemben fejlődtek a termelő­erők az utóbbi négy év so­rán. A mezőgazdaság is előbbre lépett, Megoldódnak a korábbi súlyos foglalkozta­tási gondok, javul a családok pénzbevétele és emelkedik életszínvonaluk. Ékről adott számot a járási pártbizottság írásos jelentése és Szűcs Já­nos első titkár szóbeli kiegé­szítése a járási pártértekez­letnek Kunszentmártonban. A járás népességéből az aktív keresők száma 16 és félezer. A foglalkoztatottak 92 százaléka a szocialista szektorban dolgozik. Az iparban foglalkoztatottak lét­száma 78.2 százalékkal növe­kedett. örvendetes, hogy a szakmunkások és betanított munkások aránya is emelke­dett. a járásból azonban még több mint ezer ember utaz­gat más munkahelyre. Az iparosítás ellenére a járás most is mezőgazkdasági jel­legű, az összfoglalkoztatottak 58,4 százaléka a tsz-ekben dolgozik. Az ipartelepítés és a meg­lévő üzemek kapacitásának bővítésével ezer kétszázöt ven - öt fővel növekedett — több­ségük nő — a dolgozók szá­ma. A pártértekezlet küldöt­tei elismerően nyugtázhatták; a növekedés több mint két­szerese a megyei pártbizott­ság által meghatározott lét­számnövekedésnek. Ám a munkaképes korú nőknek így is csak 55,4 százaléka ren­delkezik állandó mynkahely- lyel. A kunszentmártoni iparte­lepítés eredményei ismertek. Az talán kevésbé, hogy a Pannónia Szőrmegyár és a Tisza Cipőgyár letelepedésé­hez a megyei tanács 23 mil­lió, a községi tanács pedig 2.5 millió forint támogatást nyújtott, a negyedik ötéves terv időszakában e két üzem jelentősen bővíti termelését. A Pannónia dolgozóinak lét­száma a jelenlegi százhetven­ről ezerháromszázra, a Ti­sza Cipőgyár egységéé há­romszázról nyolc—kilencszáz főre emelkedik, a cipőgyár két új üzemcsarnokot épít. A foglalkoztatottság a többi üzemben is növekszik. Petróczi István a BVM fő­mérnöke örömmel jelentette: a pártértekezletig teljesí­tették 2,5 millió forint érté­kű vállalásukat. Több sab­lont gyártottak az építő­anyag iparnak. A negyedik ötéves terv időszakában ter­melési értékük 73 millióról 140 millió forintra emelke­dik. Üj technológiai eljá­rást vezetnek be, melynek segítségével a terméktöbblet 65—70 százaléka a munka­termelékenységből szárma­zik. A munkásvándorlás ellen E kérdést többen elemez­ték a tanácskozáson. Kakuk Mihály a Pannónia Vállalat igazgatója kifejtette; a bé­rek emelkedése megelőzte a termelékenység emelkedését a járás iparában. Nyilván­való, ezen változtatni kell. A pártbizottság és a fel­szólalók joggal emeltek szót a nagyarányú munkásván­dorlás ellen. Az ipari üze­mekben tavaly ezerszázhat- vannégy volt a belépők szá­ma, a foglalkoztatotta­ké azonban csak háromszáz­negyvennyolccal emelke­dett. Ez azt jelenti, hogy egy fős növekedés három­szoros munkásfelvételből származott. Ez egyaránt ká­ros az üzemnek és a népgaz­daságnak. Negatívan hat a munkáskollektíva által el­ért eredményekre és a dol­gozók jövedelmére is. A járás ipari üzemeinek nyereségtömege emelkedő tendenciát mutat. A részese­dés mértéke azonban — a vállalati eredményektől füg­gően — differenciált. Akad ráfizetéses üzem is, de olyan A szakemberek (zárna kétszeresére emelkedett a mezőgazdaságban Ä járás termelőszövetke- - zeteiben a bruttó termelési értek négy év alatt 390 mil­lió forinttal, 31,2 százalék­kal nőtt. Az áruértékesítés kenyérgabonából 63,1, hús­ból 8,3, az össz-árbevétel 85,2 százalékkal emelkedett. Kétségtelen e számadatok fejlődésről tanúskodnak, ám a lehetőségekhez képest nem kielégítőek. A gazdál­kodás eredményességét a termésátlagok is mutatják. A második ötéves terv átla­gához viszonyítva 1966—1969 között jelentősen emelkedett a kenyérgabona, kukorica, cukorrépa és lucerna átlag­termése. Az állattenyésztés gazda­sági mutatói azonban ked­vezőtlenék. Csökkent a száz tehénre jutó borjúszaporu­lat és a száz kocára jutó malacszaporulat. Az utóbbi meghökkentő arányban, 25,6 százalékkal csökkent. Stag- |gál a bárány szaporulat is. önállóság nyújtotta lehetősé­geket. A fejlődést számos törvény, kormányintézkedés, határozat és gazdasági sza­bályzó segítette elő. Többek között a hitelrendezés, az amortizáció bevezetése, a felvásárlási árak rendezése, a tsz törvény és földtör­vény alkalmzása. Fokozato­san kialakul a szövetkezeti földtulajdon. A IV-es tör­vény végrehajtása nyomán a járásban tíz és félezer hold került megváltás útján a szövetkezetek tulajdonába. A tsz pártszervezetek so­kat tesznek azért, hogy a párt-, kormányhatározatokat, rendeleteket a tsz tagjai megismerjék, magukévá te­gyék és azok szellemében dolgozzanak. A beszámolási időszakban a szövetkezetek taglétszáma tovább csökkent (a dolgozó tagoké 13 százalékkal). Ugyanakkor emelkedett a nyugdíjasok száma. A gaz­daságilag gyenge szövetke­zetekből nagyobb arányú az elvándorlás az iparba. A vezetés színvonala a tsz-ek többségében emelke­dett. Négy év alatt az egye­temet végzett szakemberek száma kétszeresére, a techni­kusoké másfélszeresére nőtt. A szakemberek pozitív ha­tást gyakorolnak a közös gazdaságok fejlődésére. A vezetés színvonala néhány tsz-ben kívánni valót hagy maga után. 1968—69-ben két tsz-t kellett szanálni a járásban. Nem a kedvezőt­len gazdasági adottságok, hanem a vezetés gyengesé­ge, felelőtlensége miatt. A pártértekezlet Vad elvtárs javaslatára helyesen foglalt állást: még több jól képzett vezetőre, specialistá­ra, középkáderre és kellő közgazdasági ismeretekkel rendelkező szakemberre van szükségük a járás tsz- einek. Szélesíteni kell ösztöndíjasok körét is. Súlyos gondot okoz a tiszazugi szőlők állapota is, ahol 32 napi nyereségré­szesedést fizettek ki. Az üze­mi eredmények szorosan összefüggnek a vezetés szín­vonalával. Ahol jól szerve­zik, számonkérik a munkát, megfelelő a fegyelem, ott az eredmények sem marad­nak el. Jó a munkások han­gulata és nincs vándorlás. Az eredményék elérésében jelentős a szocialista brigá­dok érdeme. Az ipar, építő­ipar, közlekedés területén 109 szocialista brigád több mint 1200 tagja tevékenykedik. Sajnos, az üzemek nagy részében alacsony a gépesí­tett munkafolyamatok rész­aránya. Ahol a gépi techno­lógia nem szabja meg a munka ütemét, nagyobb gondot kellene fordítani a munka szervezésére, ellen­őrzésére és a fegyelem be­tartására. Az ilyen üzemek­ben a pártszervezetek gaz­daságszervező, irányító és ellenőrző tevékenysége sem megfelelő. Elhanyagolják a politikai munkát. A gazda­sági eredmények is rosszak, nagy a munkaerő vándorlás. Az egy tehénre jutó évi tejhozam is csak szerényen, 7,1 százalékkal emelkedett. A járási pártbizottság je­lentéséből kitűnt: „az állat- tenyésztés fejlődése lénye­gesen lassúbb... az össz- szövetkezeti tevékenységen belül”. Talán többről van szó. Az állattenyésztés ár­bevételének arányai csök­kenő tendenciát mutatnak, a beszámolási időszakban. „Szükséges tehát, hogy e kedvezőtlen jelenség 'követ­kezményeit a párt. állami és gazdaságvezetők állandó­an vizsgálják és a jövő ér­dekében vonják le a kellő következtetést és tegyék meg a szükséges intézkedéseket” — állapította meg helyesen a pártértekezlet. A járás szövetkezetei egyébként fejlődtek az utób­bi négy év alatt. Haszno­sítják az új gazdaságirányí­tási rendszer, a gazdasági A járás szövetkezeteinek közös vagyona 47.6 százalék­kal emelkedett. Beruházások­ra 196 millió forintot fordí­tottak. Ebből csak 43 millió forintot költöttek gépek be­szerzésére. mely nagyon ke­vés, s korántsem biztosítja a kellő technikai fejlődést az élő munka csökkentését. Ezt több felszólaló is hangsú­lyozta. Megkezdődött a szakosított állattenyésztési telepek léte­sítése is, ahol a korszerű technika, technológia alkal­mazásával jelentősen csök­ken az élőmunka ráfordítás. Ugyanakkor a termelés is sokkal gazdaságosabb. E té­ren élőre haladtak a cibak- házi Vörös Csillag, a mester­szállási Úttörő és a kunszent­mártoni Zalka Máté Tsz-ben. Cibakházán 600 férőhelyes tehenészeti telep alakul ki. E beruházásoknál nagy gondot okoz az anyagi fede­zet biztosítása, amit csak jól gazdálkodó tsz-ek tudnak megteremteni. A kisebb és gyengébb közös gazdaságok csak összefogással tudnának korszerű telepeket építtetni. A kooperáció gondolatától azonban húzódoznak egyes szövetkezeti vezetők. A fej­lődést tehát a helytelen fel­fogás, szemlélet is gátolja. A kooperáció fontosságát Vad András és Kardos De­zső, a járási tanács vb elnöke is hangsúlyozta. Enélkül nem fejlődhetnek megfelelően a kisebb, gyengébb szövetke­zetek. A másik súlyos gond a já­rásban a tiszazugi szőlők helyzete. Erről többen is szóltak a pártértekezleten. A kiöregedett szőlők termésát­laga az utóbbi négy év alatt 12.1 százalékkal csökkent A korszerűtlenség miatt magas az élő- és holtmunka ráfor­dítás. A hozamérték az or­szágos átlag alatt marad. Re­konstrukciós tervek készül­tek, de ezek csak papíron maradnak. Ennek több oka is van: az árbevétel a ráfordí­Szocialista tudatformálás A járás gazdasági fejlődé­se pozitívan hatott a lakos­ság életszínvonalának emel­kedésére. Ezt több tényező is bizonyítja. 1965-höz viszo­nyítva tavaly az élelmiszer- forgalom 40.3. a ruházati 22, a vegyesiparcikké 37.7 száza­lékkal emelkedett. A forga­lom nagyobb arányban emel­kedett volna, ha a járási székhely üzlethálózata kor­szerűbb és nagyobb az áru választéka. A fogyasztók egv része ugyanis Szentesen és másutt szerzik be a szüksé­ges ruhanemű, tartós fo­gyasztási cikket. Most új áru­ház építéséhez fognak hozzá. A járási pártbizottság és a pártszervezetek a beszá­molási időszakban nagy fi­gyelmet fordítottak az esz­mei — politikai munkára, a szocialista tudat formálására. összességében: a politikai oktatás hatékonyabbá vált. Hozzájárul a párttagság ideo­lógiai politikai kéozeVségé- géhez és a lakosság világ­nézeti neveléséhez. A járás lakosságának túlnyomó több­sége helyesli a párt politiká­ját és síkraszáll annak meg­valósításáért. M. h. A jászsági nagy beszélgetés Kisházi Ödön a jászberényi járási pái tértekezleten Nem e tájon ringott a szö­vetkezeti mozgalom bölcsője. Az ország mezőgazdasági köz­véleménye mégis jól ismeri az itteni közös gazdaságok működését. S figyeli legjobb­jait. Számontartja a jászbol- dogházi Aranykalász, a jász- alsószentgyörgyi Petőfi Ter­melőszövetkezetet. De az a nagyon jó a Jászság szövet­kezeti mozgalmában, hogy nem egy-két kiemelkedő üzem dolgozik benne, hanem a 21 termelőszövetkezet — néhány kivételével — egy- szinten halad. Óriási földterületen — 122 ezer holdon gazdálkodnak. S a közigazgatási egység egy­ben földrajzi és etnikai tájat is magában foglal. S ezen a nagy földön a szövetkezetek­nek meghatározó szerepük van. Essék szó akár gazdasá­gi, akár társadalmi, akár kul­turális dolgokról, gondokról a szövetkezeteket nem lehet kihagyni belőle, nélkülük a jászsági falvakban nem lehet­ne valóra váltani semmit. Szép jövő előtt az tás költségét sem fedezi. A tavalyi árrendezés után a tsz-ek 8 millió árbevételtől estek el. Nehéz a homoki bort — főként a kadarkát, kövidinkát — értéKesíteni. Az állam ezért sem nyújthat támogatást a rekonstrukció­hoz. A gond persze megma­rad, e szőlős gazdaságok helyzete súlyosbodik. Nehéz kivezető utat találni. Talán jobb megoldás lenne a szőlő helyett meghatározott gyü­mölcsfajtákat telepíteni. A pártbizottság beszámoló­ja vizsgálta a halmozott, hal- mozatlan termelési érték és a személyes jövedelem növe­kedésének ütemét. 1962—69. év között a halmozott terme­lési érték évi átlagos növe­kedésének üteme 10.2, a hal- mozatlané 7.8, a személyes jövedelemé 8.6 százalék. Az utóbbi két adat mutatja, hogy a személyes jövedelmek üteme meghaladta a nettó termelési érték növekedésé­nek ütemét. Vagyis: a szemé­lyi jövedelem jobban növe­kedett, mint a munka ter­melékenysége. Kétségtelen, ezt több okkal is lehet ma­gyarázni, ám a jelenség min­denképpen kedvezőtlen. Ta­valy egy 10 órás municanap- ra jutó jövedelem 83 forint volt átlagosan. Ez korántsem magas, a tsz-ek és a külön­böző munkakörök között azonban nagy a differenciá­lódás. A járás szövetkezeteinek nagy többségében előrehaladt a közössségi élet. A mező­brigád csaknem kilencszáz gazdaságban 52 szocialista tagja dolgozik. A gépesítés, a pártmunka, politikai neve­lés következtében további előrehaladás van abban, hogy a parasztság egységes osztállyá szerveződjön. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni az egyéni, kis- árutermelésből ittmaradt szemléletbeni elmaradottsá­got, a kispolgári önzés, na­cionalizmus, vallásos felfo­gás és maradiság hatását; Magas szinten gazdálkodó közös gazdaságok szép jövő előtt. Tegnap sok szó esett róluk a Jászság kommunis­táinak számvetésén. Figye­lemmel hallgatta a kilencven- egy pártszervezet százhetven- négy küldöttének vitáját, ál­lásfoglalását Kisházi Ödön, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke. Váczi Sándor, a megyei pártbizott­ság titkára, Szentesi László, a megyei tanács vb elnökhe­lyettese is. A Pethes Sándor elnökletével felelősségtelje­sen munkálkodó pártértekez­let megállapította; a mező- gazdaságot kivéve a járásban kedvezőtlenül alakult az élő­munka hatékonysága, a ter­melékenység nem a kivána­lom szerint fejlődött. Arra a négy éves időszak­ra értette ezt a küldöttérte­kezlet, amelyet 1966-tól nap­jainkig vizsgált. Ebben az időszakban, mint az írásbeli előterjesztés megállapította, a Jászság nagyot lépett az iparosításban is. Működik a budapesti Kalapgyár jász- fén.vszarui gyáregysége, a bu­dapesti Világítástechnikai Vállalat és a Könnyűgépinari Vállalat jászdózsai kihelye­zett üzeme, az újpesti Fonó­üzem jászkiséri részlege. A legnagyobb vállalkozásba a jászberényi Hűtőgépgyár kez­dett azzal, hogy 1970-ben fel­épült és megkezdte munká­ját jászboldogházi radiátor­üzeme, s épül a jászárokszál­lási gyáregység, amely 1972- től kezd termelni. A harma­dik ötéves terv időszakában együttesen 117 millió forintot költöttek az ipari termelőké­pesség bővítésére. Ilyen nagy­arányú ipari beruházás ed­dig ismeretlen volt a Jászság történetében. A tsz-ek műszaki femésztéséért Mégis azt mondta Szekeres László szóbeli ajánlásában: Üj állami ipartelepítést már nem lenne célszerű tervezni a jászsági falvakban. Ellen­ben a következő időszakban az eddiginél is nagyobb fi­gyelemmel dolgoznak majd a jászsági kommunisták a mezőgazdasági üzemek mű­szaki fejlesztésén. Alapoz­va azokra az eredményekre, amelyet a négy év alatt ér­tek el. Nem kis dolgokról van szó. Amíg 1966-ban 539 millió forint volt a jászsági szövet­kezetek vagyona, tavaly meg­haladta a 891 milliót. S ami még nagvobb siker, négy év­vel ezelőtt a tiszta vagyon 368 millió volt csupán, a mos­tani 667 millió ellenében. Négy év alatt a 21 terme­lőszövetkezet többek között 51 nagyteljesítményű traktorral, 85 gabonakombájnnal, 289 pótkocsival, 14 tehergépkocsi­val gyarapította gépparkját. Nagy számok, de a pártérte­kezlet egyáltalán nem volt el­ragadtatva tőlük. Sőt Barna Ferencné, a jászkiséri Tán­csics Tsz főkönyvelője, úgy fogalmazta meg: Baj van a szö­vetkezetek gépesítésével. Bi­zonyította, hogy az 51 erőgép­ből a 21 szövetkezetre átlag­ban csak 2 jut, s ez még a pótlásra sem elegendő. Szekeres László a járási pártbizottság első titkára szó­beli ajánlásában, s az össze­foglalójában is később, az el­sőrangú teendők közé számí­totta, hogy a jászsági terme­lőszövetkezetekben a mostan­tól következő időszakban a tudomány, a technika terme­lőerővé váljon. Nemcsak a gé­pekről van szó, hanem a nagytermő növényfajták meg­honosításáról, a műtrágya­adagok növeléséről, a korsze­rű magtárak, szárítók építé­séről, beszerzéséről: szakosí­tott állattenyésztő telepek lé­tesítéséről. Az a cél, a Jász­ságban, hogy a negyedik öt­éves tervben minden szövet­kezetben megvalósuljon a törzskönyvi ellenőrzés, nőjjön a szarvasmarha és a sertés- állomány létszámban is, s va­lósággá legyen a tbc-mentesí- tési program. A legkorszerűbben termelni Példaként említette a kül­döttértekezlet több felszólaló­ja, s előadója is, a jászbol- dogházi Aranykalász, a jász- alsószentgyörgyi Petőfi, a jászágói Kókai Termelőszö­vetkezetet, amelyekben a ku­tatóintézetek legújabb vívmá­nyainak gyakorlattá tételével igyekeznek a legkorszerűbben termelni. A Jászság vala­mennyi szövetkezetében meg­van egyébként a hajlandóság a termelés korszerűsítésére. Hiszen a negyedik ötéves tervben, a most következő öt évben, várhatóan 658 millió forintot költenek építkezésre, gépvásárlásra, úthálózat ki­építésére, belvíz levezető rendszerek gyarapítására. S a legnagyobb program a köz­vetlen felkészülés a Tisza II. öntözőrendszerére. A termelőszövetkezés nem­csak gazdasági társulás, em­beri közösség is. Emberek so­kasága — a Jászságban 15 ezer tsz-tag — akiknek ke­nyeret kell adni, akiknek szellemi fejlődéséről is gon­doskodni kell. A kenyeret nem kis karéjjal szelik a jászsági tsz-tagok. Tavaly az egy évi átlagos személyi jör vedelem 21 ezer forint volt, nem is kevéssel haladva meg az 1966-i 15 ezer 500 forin­tot. Az átlag azonban sok mindent takar. Amíg Jász- boldogházán 34,5 ezer forint ez az összeg, addig a jászdó­zsai Petőfiben csupán 13 ezer forint. A két szélsőség, mert valójában a legtöbb szövet­kezet 20 ezer forint körüli évi jövedelmet biztosít tagjainak. Elmarad még mindig a kö­vetelményektől a szövetkeze­ti munkahelyek szociális, kul­turális színvonala. Követen­dően gondoskodnak viszont a jászalsószentgyörgyi Petőfi, a jászapáti Alkotmány Terme­lőszövetkezetekben fürdőkről, öltözőkről, brigádszállásokról, étkezési helyiségekről. A já­rási küldöttértekezlet azt mondta erről, az ilyenféle be­ruházás politikai és társada­lompolitikai jellegű- Hiszen végül is az ipari és a mező- gazdasági munkások munka- körülményei közti különbsé­get csökkenti. A jászsági tsz-ekben ötszáz­nyolc felső- és középfokú szakképesítésű ember dolgo­(Folytatás az 5. oldalon) (

Next

/
Thumbnails
Contents