Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-16 / 243. szám

1970. október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Lomialanítás a bérházak környékén ŐSZ A TISZÁN Alacsony vízállás nehezíti a hajózást A Tiszát nézve szinte hi­hetetlennek tűnik, hogy ez a békés folyó nemrégiben még hónapokig ostromolta a gá­takat. A mostani vízállás Szolnokon plusz 15 centimé­ter, de pár nappal ezelőtt a vízmérce mínusz 60 centimé­tert jelzett, ami annyit je­lent, hogy a mederben alig Veszélyes mesterség — A hajós mesterség ala­csony vízállásnál tényleg ve­szélyes és felelősségteljes munka — mondja Sztojanov Károly, a MAHART szolno­ki ügynökségének vezetője. — A Tisza nagyon szeszé­lyes tud lenni, és előfordul, hogy még a tapasztalt hajőve- zetőket is megtréfálja. Bor­sod és Szolnok megye hatá­rán a Valki szigetnél példá­ul roppant sebes a víz sodra és 12 óra alatt is változik a gázló. Előfordult az idén is, hogy a hajósok nyugodtan nekivágtak, mert a rádió je­lentése szerint át lehetett kelni. Amikor azonban a rá­dió bemondta az aznapi víz­állásokat, a gázló már meg­változott, és a megrakott Többet az előirányzottnál — Követ máris többet szállítottunk az előirányzott­nál, de előreláthatóan ho­mokból és kavicsból is telje­sítjük a tervet. Az építőipar rengeteg sódert igényel, saj­nos az alacsony vízállás mi­att a kotró egyelőre csak homokot tud termelni. — Mikor vonulnak a ha­jók a téli kikötőkbe? — November végén, de­cember elején. Attól függ, — hogy milyen lesz az időjárás, mikor fagy be a Tisza. Bútor kiállítások hasznos tapasztalatokkal több mint két méter mély víz volt. Annak idején a személyszállító hajóknak az ilyen alacsony vízállás sem okozott problémát, a mé­lyebb merülésű teherhaj ók­nak és uszályoknak azonban annál veszélyesebb most köz­lekedni. uszály kis híján fönnakadt egy homokpadon. A szolnoki ügynökség „flottájához” két vontató, nyolc uszály és öt önjáró ha­jó tartozik. Ezek szinte éjjel­nappal úton vannak, egy­részt, mert a vasút és az AKÖV-ök is túlterheltek, — másrészt a víziszállítás ol­csósága miatt sok vállalat szívesen veszi igénybe a te­herhaj ókat. A szolnokiak idei tervében 40 ezer tonna homok és kavics leszállítása szerepel, amelyhez — ha va­súton továbbítanák — négy­ezer vagon kellene. Emellett jelentős mennyiségű követ és fát is szállítanak. Tudják-e ezt a tervet teljesíteni? A kikötőben most mind­össze egy. úgynevezett „Z hajtású” önjáró hajó van. Tokajból szállít követ a Kö­rösre, és Szolnokon kény­szerpihenőt kell tartania, — mert meghibásodott a kor­mányszerkezete. Balszerencsés út — Balszerencsés utat fog­tam ki — kesereg Gyurko- vics Kálmán hajóvezető. — Négy napja indultunk To­A „Tiszta Szolnokért” mozgalom keretében újabb figyelemreméltó akciót szervez a városgazdálkodás köztisztasági csoportja. Az utóbbi időben sajnos mind gyakoribb látvány, hogy Szolnokon a bérházak szeméttárolóiban különböző lomtárgyak — tv-dobozolk, lyukas fazekak, törött üve­gek — hevernek egymás hegyén hátán. Mivel nem férnek bele a kukaedénybe, a szemétszállítók otthagy­ják ezeket és hosszú hete­kig, vagy hónapokig ront­ják a lakótelep összképét. Ezek eltakarítására szer­vezett a köztisztasági csoport lomtalanítási napot. Októ­ber 18-án vasárnap reggel 8 órától tehergépkocsikkal A pamlagon hevertem és dohányoztam. Fentröl alig megkülönböztethető zaj hallatszott. Bizonyára nem tudják, gondoltam, hogy az ő pad­lójuk egyúttal az én meny- nyezetem is. A saját padló­jukat döngetik, ugyanakkor az én plafonom is belere­meg. Felháborító! Nekem is dörömbölnöm kell. Még majd azt hiszik, félek. Fogtam a seprőt és ha­tározottan megkongattam a mennyezetet. Válaszul kis­sé erősebben dörömböltek. Nem hagytam magam. Odafent dühös táncba kezdtek. Sajnos, én nem tudtam a plafonon táncolni. Felütöt­tem a filozófiai szótárt, fel­másztam a szekrényre és felolvastam szomszédaim­nak „A jelenségek általános kapcsolata” c. fejezetet. Odafent felhangzott egy folytatólagos csengetés: a szomszédok bekapcsolták a vekkert. Nem maradt más hátra, mint bekapcsolni egy „Né- va” gyártmányú villanybo­rotvát, s azt a seprőre he­lyezve, felnyújtani a meny- nyezet közelébe. Odafent tanakodni kezd­tek, mivel válaszoljanak. Végül meghallottam egy csúfolódó csasztuskát. Egy hanglemezt raktak fel. Magam is áttértem a lírá­ra és feltettem az „Alszanak a sötét halmok” című dalt. E rövid lírai pihenő után a szomszédok pléhedényeket és lovaskocsikkal végigjár­ják a Ságvári körutat, a Kolozsvári út kiépített, a Vöröscsillag útnak a tüdő­kórháztól a Tallinn körzet­hez vezető részét, a Karkecz K. utat. Elmennek a Tallinn körzeti és a Várkonyi Ist­ván téri házakhoz is. Fel­szedik és elszállítják a lép­csőházak elé készített lom­tárgyakat, egyúttal feltisz- títják a helyet, ahová a la­kosok ezeket lerakják és mindezt díjtalanul. Az év hátralévő hónapjaiban több­ször szerveznek még ha­sonló akciókat. Ezúton is felhívják a lakosság figyel­mét, hogy most vasárnap csak a felsorolt utcákban és tereken rakják ki a hulla­déktárgyakat. kezdtek a földhöz vagdosni. A csillárhoz erősített por­szívót vetettem ellenük harcba. Felettem felcsendült az „Ej uhnyem!” Két szólam­ban. Teljes hangerőre kap­csoltam a rádiót. Válaszul fentröl éktelen kutyaugatás hallatszott. Nekem sajnos nincs ku­tyám. Magamnak kellett hát ugatnom. E műveletet nagyobb lelkesedéssel vé­geztem, mint a szomszéd ku­tya. Hamarosan le is vették napirendről mint olyat, aki nem felel meg feladatának. Csend támadt. A szekrényen kuporog­tam, fülemet a plafonhoz szorítva. Váratlanul fülsike­títő csattogás hangzott fel, rémülten menekültem. Oda­fent elbődült egy motorke­rékpár. Szétnéztem a szobában, hogy mivel indíthatnék el­lentámadást. Semmi hasonló eszközt nem találtam. Fog­tam hát a magnetofono­mat és elsiettem egy közeli építkezésre. Itt hirtelenjé­ben felvettem a szögbeverés zaját. Ezt aztán igazán nem várták a szomszédaim. A motorkerékpár puffogása elhalt a szabályos ütemű, ipari munka zajának rit­musában. Hamarosan megadták ma­gukat, ablakom előtt fehér törülközőt lengettek. MOLNÁR SÁNDOR fordítása Megnyílt a bemutató és vásár A BNV 25-ös pavilonjában csütörtökön délelőtt meg­nyílt a tíznapos nemzetközi épületgépészeti és épületfel­szerelési bemutató és vásár. A megnyitón jelen volt a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője és tagja is. A kiállítást dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy ez a be­mutató a 15 éves lakásépí­tési program következő sza­kaszának megvalósításához kíván segítséget nyújtani. Az építőipari ágazat ter­melése a negyedik ötéves tervben 40—50 százalékkal az épületekbe kerülő gép­ipari termékek iránti ke­reslet pedig — a lakáskultú­ra fejlődése következtében — több mint 70 százalékkal emelkedik. Az építőipar 1975-ben hozzávetőlegesen százmillió forint értékű für­dőkádat, 140 millió forintért különféle villamossági fel­szerelést, 600 millió forin­tért felvonót és mintegy másfélmilliárd forint értékű légtechnikai berendezést kap a gépipartól. A KGM tervbe vette, hogy részben hazai gyártásból fe­dezi az építőipar szükségle­tét földmunkagépekből, au­tó- és toronydarukból, tég­lagyári és házgyári berende­zésekből és egyéb gépekből, automatákból. A copfos nagy zöld szemei úgy tekintenek a rövidhajú vékonyka arcára, mintha va­lahová messze, mögéje néz­nének. Nedvesen csillog a két zöld tavacska, kristály- könny rezeg a pilláin. A szemeivel is beszél. A rövidhajúnak ég a sze­me, két apró barna kő, moz­dulatlan, kemény. A hosszú intézeti folyosó most csendes, mint a kripta. Olyan kicsik benne, ahogy összebújnak az ablakmélye­désben. — Tudod, mikor leestem a hintáról és betört a fejem, akkor nagyon megrázott, rám is ütött. — Megvert, mikor vérzett a fejed? — Igen, mert jobban meg­ijedt. mint én. Aztán az ölé­be kapott és rohant velem az orvoshoz Naavon odabúj­tam hozzá, mert féltem, hogy meghalok. Csupa vér lett az inge... — Nem bánta? — Nem. Visszafelé is sza­ladt. De nem az inge miatt... Csend. Egy pici könnycsepp Az emberek már megszok­ták és várják a különböző kereskedelmi heteket. Ezek­nek a minden vonatkozásá­ban jelentős rendezvények­nek gazdag programjából kü­lönösen nagy érdeklődés ki­séri az árusítással egybekö­tött bútor- és lakberendezési kiállításokat. Ilyen akciókat leginkább az ÁFÉSZ-ek rendeznek olyan községekben, ahol nincs bútorbolt. Egy-egy kiállítás a szövetkezeti kereskedelem és a vásárlók hasznos talál­kozója, amely piackutatásra, a lakosság igényeinek felmé­résére és formálására is le­hetőséget ad. legördül a kék intézeti kö­penyre. A copfos gyorsan elsimítja, a rövidhajú szeme meg se rebben. — Mikor a motort vette, először engem vitt el rajta. Azt mondta, bejáratos, azért visz engem, mert én vagyok a legkönnyebb. Pedig már be volt járatva... Aztán, mi­kor kiértünk az országútra, hátranyúlt és megveíegette a combomat. Akkor tudtam, hogy semmi bajunk sem le­het. Szaladt mellettünk az erdő és nagyokat visítottam. Nem láttam az arcát, de tud­tam, hogy mosolyog a sze­me... — Honnan tudtad? — Tudtam, mert mindig mosolvpott a szeme, ha mi örültünk... A rövidhaiú kinéz az abla­kon. mert látja, hogy a cop­fos szeméből a másik kris- tálvgvöngv is útnak indul Lehelletnyi suhogás a mély csendben, míg azt is gyorsan letörli a köpenyről. — Esténként futballoztunk az udvaron. Az öcsém nagyon A jászapáti ÁFÉSZ évek óta rendez ilyen kiállításo­kat s ez is hozzájárul ahhoz, hogy 1970. szeptember 30-ig több mint négymillió forint értékű bútort adtak el. Ter­vek szerint év végére ez az összeg meghaladja az öt és félmillió forintot. Különösen jó forgalmat ért el az év elején azokban a hónapok­ban, amikor Jászladányban, Jászkiséren, Jászszentandrá- son és Jászfényszarun bútor­vásárokat rendezett. Milyen bútorokat keresnek leginkább a vásárlók? A sze­gedi Délibáb hálót, a szóló értette. Én nem, de jó volt. Anyuka is játszott, de csak azért, hogy nevessünk. Min­dig mellé rúgott, ö meg puk­kadózott és úgy mondta: „Ügyes anyuci, már egész jól megy neki!” A rövidhajú barna szemei tágulnak, egy villanásra lágy fény telepszik rájuk. — Mindenki futballozott? — Mindenki. Meg minden mást is játszottunk. Sokat nevettünk... Lassan sötétedik. A copfos már suttog, mégis fénylik a hangja: — Láttad volna, mit csi­náltak, mikor a tv-ben meccs volt! Ügy ordítottak az öcsémmel, hogy rezegtek az ablakok. Mikor gól volt. le- bírkózták egymást a szőnyeg­re. Hagyta, hogy az öcsém kerüljön felül, pedig a kis- uüával földhöz tudta volna vágni. Aztán tréfásan jajga­tott és azt mondta, hogy az öcsém nagyon erős. És ilyen­kor nemcsak a szeme mosoly­gott, de a hangja is... kajból és még csak itt tar­tunk. Az alacsony vízállás miatt csak lassan lehet ha­ladni, az éjszakai hajózást megnehezíti a köd. Ráadá­sul most még ez a műszaki hiba is közbejött. Pedig a 42 vagon 60 mázsa befoga- lóképességű hajón mindösz- sze 28 vagon 19 mázsa kő van. Máskor ezt az utat két- két és fél nap alatt szoktuk megtenni, teljes rakomány­nyal. Sőt az is előfordult, — hogy reggel indultunk To­kajból és másnap este már a Körös partján ittunk meg egy korsó sört. A tavaszihoz hasonló ára­dást senki sem kíván, de egy kis víz jól jönne a hajó­soknak. A rádió vízállás je­lentése azonban nem kecseg­tet jóval egyelőre: „a Tisza Tiszafüred és Szolnok között igen alacsony, lejjebb ala­csony vízállású”. —ZÁMBÓ — Könyvek vakírással A Braille-írásos könyvek fáradságos és hosszadalmas kézi munkával készülnek. Hollandiában, a delfti nem­zeti technológiai intézetben megszerkesztették Európa első olyan gépét, amely a Braille-írást automatikusan nyomtatja. A vakírással ké­szült könyvek iránt a keres­let igen nagy és az igény irántuk egyre nő. Az új gép segítségével a szakkönyveket és tankönyveket gyorsabban és nagyobb számban lehet előállítani. rekamiékat, fotelokat kárpi­tozott székeket, a tavalyi ipa­ri vásáron bemutatott C—69 győri hálógarnitúrát, a Me­zőtúron gyártott bútorokat, a jászberényi Lehel gyermek­szobát. Kifogásolják viszont, hogy ezekből a bútorokból nagyon ritkán lehet vásárolni. A jászapáti bútorbolt ve­zetője, hogy javuljon a köz­ségben a bútorellátás, most megállapodást kötött — a SZÖVÉRT-tel, amely a jövő­ben folyamatosan szállítja majd a legújabb típusú bú­torokat és lakberendezési tárgyakat a községbe. Az őszi este sötét pókhá­lója lassan teljesen befonja a folyosót. Már alig látják egymást. — Mikor benn voltam a kórházban nála, akkor mind a ketten hazudtunk. Én azt mondtam, azért érek rá, mert az iskola kirándulni ment és nem volt kötelező. — És ő? — Ö meg azt mondta, hogy vasárnap menjek újra. mert várni fog... Mind a ketten mosolyogtunk, mikor végig­borzolta a hajam és azt mondta; „Most menj. Buckó­kéin, szerezz jó jegyeket, hagy örüljek! Mert vasárnap várlak!” A csend olyan mély, hogy szinte már hangja van. Elvi­selhetetlen. A rövidhaiú ér­des suttogása töri meg. Va­lahonnan nagyon mélyről, na­gyon messziről szakad fel, mint aDró kövek zápora a völgyben, ha a málló szik­lákra rásújt valaki; — Állati rendes ember volt az apád... Aztán lassú, szögletes moz­dulattal odanyúl a copfos köpenyéhez, mert tudja, hogy a legnagyobb könnycsepp most hullott oda. KISLAKI GYULÁN! E. Poljanszkij: Kapituláció Tizenhat évesek Szolnokon, a Ságvári körúton sok nézője akadt a Dániából való Kroell kúszóda­runak munkába állításakor. A vízügyi székház építésénél nyújt segítséget az építők­nek. Ebből a daruból mindössze három van az országban, s jellegzetessége, hogy ön­szerelésre is képes. Vagyis ahogy magasodik az épület a daru hidraulikus úton emel­kedik feljebb és feljebb.

Next

/
Thumbnails
Contents