Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. szeptember 13. Iskolák és laktanyák Az utóbbi két-három esztendő folyamán megyénkben is egyre szorosabbá vált a katonai alakulatok és a különböző iskolák együttműködése. A katonai alakulatok a közelmúltban hosszabb időre szóló megállapodást — szocialista szerződést — kötöttek olyan iskolákkal, amelyekkel már egyébként is évek óta jó munkakapcsolat alakult ki. A katonai intézmények és alakulatok, valamint a különböző tanintézetek kapcsolatának igen sok példája ismeretes. A kapcsolat két fő területre terjed ki: egyrészt a tanárok és tisztek közötti tapasztalatcserére és együttműködésre, másrészt az iskolák, illetve az alakulatok KlSZ-szer- vezeteinek közös akcióira. Egyre gyakoribb, hogy pedagógus-csoportok látogatnak el a laktanyába, s a tisztekkel megbeszélik a fiatalok nevelésének — különösen a honvédelmi neveléssel összefüggő — tapasztalatait, módszereit. Ugyanakkor a tisztek segítséget nyújtanak a diákok honvédelmi neveléséhez. Az iskolai és a laktanyai KISZ-szervezetek együttműködésének formái, módszerei igen változatosak. Kölcsönös látogatások, közös kulturális és sportrendezvények váltogatják egymást. Nem ritka a közös kul- túrcsoportok, kisegyüttesek, énekkarok szervezése. A számos példa közül említjük, meg a Jászberényi Tanítóképző Intézet, a szolnoki ápolónőképző intézet, a mezőtúri Felsőfokú Mezőgazdasági Gépészeti Technikum diákjainak szoros, gyümölcsöző munka kapcsolatát a katonafiatalokkal. Ez a kapcsolat különösen a kulturális tevékenységben és a politikai nevelő, felvilágosító munkában bizonyul hasznosnak. wyÜművelés) Se pont, se vessző... ? Nagyon nehéz, de igen időszerű kérdést kaptunk egyik olvasónktól. Azt kérdezte, helyes-e, hogy újabban olyan versek jelennek meg, amelyekben egyetlen pont, egyetlen vessző nincs, s a költők írásjelek nélkül írják meg verseiket. Divat-e az oka, vagy külön szerepe van ennek az írásjel nélküli versformálásnak? Szerinte például öncélú játékot űz a költő, amikor ezeket a verssorokat írásjelek nélkül veti papírra: „Hallom látom tudom és mérem Elnézem emlékszem csinálom csak épp elhinni nem tudom sem az életem sem pedig halálom” Valóban, gyakran olvashatunk olyan verseket, amelyekben se pont, se vessző, se kérdőjel, se felkiáltójel nincs. A probléma összetettebb: nemcsak helyesírási kérdést ölel fel az írásjelek nélküli versformálás. Vannak költők, akiknél külön nyelvi szerepet, stilisztikai értéket jelent az, hogy a vers sodrását nem kötik meg, nem lassítják le az írásjelek. Nem fékezi semmi a verset, a költő az olvasóra bízza, hogyan értelmezi a mondanivalót, hová teszi a pontot, a vesszőt, a kérdőjelet, vagy éppen a felkiáltójelet. Vannak költők, akik a zene, a muzikalitás erőteljesebb érvényesülése érdekében írnak írásjelek nélkül verseket. Az kétségtelen, hogy árulkodók ezek a típusú versek, s legtöbbször olyan hőfokon izzik a költő érzése, s a képet képből kibontva, s indulatról indulatra lobbanva a vers írója úgy érzi, nem fékezheti indulatait az írásjelek közbeiktatásával. Bóka László életének utolsó napjaiban nem véletlenül írt sok ilyen típusú verset, de ezeknek a verseknek az írásjel hiánya a jellemzője, szinte „a létezési módja”. Ha írásjelekkel olvassuk e verseket, megmásítjuk a tartalmát, formáját, muzikalitását, ritmusképletét. Vannak azonban olyan költők is, akik divatból, a meghökkentés célzatával, szinte kihívásként hanyagolják el az írásjeleket. Ennek az új művészi lehetőségnek mélyebb értékét nem ismerik, s az írásjelek kiiktatásával valójában a mondanivaló belső logikai rendjét is felrúgják, s nemcsak a vers hangzását torzítják el, hanem a vers értelmét, s mondanivalóját is. Az ilyen típusú versformálással kapcsolatban érdemes Nadányi Zoltán Betűk című versének intésére figyelmeznünk. Az írásjeleknek külön funkciójára így hívja fel a figyelmet. „És a betűk közt valamennyi jel mind él. Ez fékezi a sietőket, az hajtja. A pont megállítja őket. A kettőspont mint két szem, úgy figyel, a felkiáltójelben benne fénylik minden betű. És felnyilall az égig.” Dr. Bakos József Egy régi varsói palota elfordítása 78 fokkal mm Pályázat a fegyveres erők napja alkalmából Szeptember huszonkilen- cedike, a fegyveres erők napja alkalmából a KISZ Központi Bizottsága pályázatot hirdetett a fegyveres testületek KISZ szervezeteinek tagjai részére. A pályázaton a fegyveres erők KISZ szervezeteinek tagjai képzőművészeti alkotásokkal, művészi fényképfelvételekkel, saját tervezésű kiképzési segédeszközökkel, népművészeti és barkács munkákkal vehetnek részt. A beküldött pályaművek legjobbjaiból a fegyveres erők napja alkalmából kiállítást rendeznek, s a zsűri által legjobbnak ítélt munkák alkotóit értékes díjakkal jutalmazzák. IQAZAN ? Egyik országos napilapunk hosszabb cikkben foglalkozott a magyar labdarúgó válogatott 1:3-as nürnbergi szereplésével. Szép cikk, jó cikk, minden stimmel abban, csak egy mondatról, csak egyetlen mondatocskáról nem tudom, hogy így igaz-e... Azt írja ugyanis optimistán borongó kollegám, hogy... „Az élet megy tovább...” Mármint a 3:l-es vereség után is... Ezt nem hiszem. Nem hiszem, hogy az élet oly köny- nyedén kiheverte ezt a katasztrófát, sokkal valószínűbb, hogy a sebész professzorok eldobták az operáló késüket, a MALÉV gépei szárnyszegetten hulltak alá, a nagy kohók leálltak, az aszfalt megolva- dott, a zsebmetszők elmentek szénhordó melósnak, a traktorok meg visszaforgatták a hantokat... Vagy mégis, az 1:3 ellenére is, tényleg igazán megy tovább az élet?... — ti — Varsóban rém mindennapi műszaki operációt hajtottak végre. A lengyel főváros központjában álló, műemlékké nyilvánított Lubomirski-pa- lotát 78 fokkal elfordították. Ezt a műveletet a környező városnegyed átépítése tette szükségessé. A műszaki szempontból igen nehéz feladatot 16 hidraulikus szívóemelő segítségével végezték el, melyek őzül 10 tolta az épületet, öt vontatta, egy pedig a keleti szárnyépületet tolta vissza. Az épületet mozgásba hozó horizontális erők összege 220 tonnát tett ki. A 10 000 tonna súlyú palota acélsíneken mozgó 1600 hengeren fordult el. A leghosszabb sín 78,4 m-t tett ki: ekkora utat tett meg az épület. A palota mozgási sebessége percenként 1 cm, naponként pedig közel 2 m volt. A rendkívüli vállalkozás előkészítése egy évig, végrehajtása pedig több hónapig tartott. Varsóban nem ez volt az első ilyen jellegű művelet. Néhány é”vel ezelőtt 21 méterrel hátrébb toltak egy műemlék-templomot Varsó belvárosában. A templom E.z.aban j.t'nnyebb volt a palotánál, „mindössze” 6 ezer tonna volt a súlya. S természetesen egyszerűbb feladat volt az épület egyenes vonalban törtérő hely- változtatása is, mint egy hatalmas palota tengely körüli elfordítása. Hirdessen a NÉPLAP-ban 1 Szabó László — Sólyom József: Kémek a búvárhajón Befűteni a náciknak Burger halálosan izgatott lett, s tágra meresztett szemmel nézett Daschra, akinek a parti őrhöz intézett szavai jutottak az eszébe: „Hamarosan hallani fog rólunk. Mégpedig Washingtonból!” És méginkább megdöbbent, amikor Dasch kijelentette: — Amint befejeztük a vacsorát. még innen az étteremből telefonálok az FBI New York-i kirendeltségének. Jelentem nekik. hogy. négy társammal együtt partra szálltam, azzal a feladattal, hogy szabotáljuk az Egyesült Államok alumíniumgyártását. De azt is megmondom nekik, hogy csak Edgar Hoowerrel állok szóba. Hallottad, amit mondtam annak a parti őrnek? Komolyan gondoltam. Mindent kitálalok az FBI-nak. Mindent megteszek, amit csak tudok, hogy az USA jól befűtsön annak a náci bandának. Nos. nvilatkozz. mert amint látod, én kiteregettem előtted a kártyáim. Te milyen megoldást választasz? Burger szinte megdermedt mindattól, amit Dasch közölt vele. Mert szíve szerint ugyanezt tette volna, amiről a parancsnoka beszélt, viszont félt, hogy a nácik odaát megtudják, s akkor két centet sem ér az életük! Min töröd a fejed? — kérdezte a társát Dasch. — Két dolog között választhatsz: vagy velem jössz és mindent elmondasz, vagy pedig itt maradsz és megvárod, amíg letartóztatnak, mint német kémet. Különben is. itt az USA-tól sokkal többet várhatsz, mint Németországtól. A te helyedben én egy pillanatig sem" haboznék. De hát neked kell el- döntened. — És mi lesz, ha nem tartok veled? — szólt Burger a tíz perce egyfolytában beszélő Daschhoz. — Mondtam! Letartóztatnak. mint náci kémet és fasiszta szabotőrt! — Oké. George! — nyögte ki Rurger. — Veled tartok, te döntsd el, mit tegyünk! Az FBI-t tárcsázta Az utcán elváltak, de Dasch előtte megígérte, hogy mindenről tájékoztatja társát. A csoport parancsnoka százméternyit sem tett egyedül, hanem beült egy bárba és telefonkönyvet kért. Rövidesen megtalálta az FBI számát. — Halló! Itt Pastorius beszél. Franz Pastorius. Jól teszi, ha felírja ezt a nevet... — All right! — hangzott a vonal túlsó végéről. —»Na és most mit kíván? — Itt Pastorius beszél! A főnökével szeretnék beszélni — Mister Hoower számára van üzenetem. Kérem. jelentse neki, hogy Pastoriust és négy kémet az elmúlt éjszaka Long Island közelében partra szállítottak. Rengeteg' robbanóanyagot hoztunk magunkkal, hogy a levegőbe röpítsük az amerikai alumínium- és renülőgépgvárakat! — Lehetetlen! — hitetlenkedett az FBI tisztviselője. — Azt gondol, amit akar, de azt mindenképpen közölje Mr. Hoowerrel, hogy két- három nap múlva Washingtonban leszek és személyesen keresem fel. Az FBI New York-i tisztviselője azt hitte, hogy egy bolonddal akadt dolga, pedig életének legnagyobb lehetőségét szalasztotta el... Alig, hogy letette a telefont, Edgar Hoower általános riadót rendelt el. Ekkor érkezett meg ugyanis a parti őrség parancsnokának jelentése. Az őr, aki Daschhal találkozott, jelentette a történteket, azonban, mivel nagy volt a köd, csak órákkal később kezdhették meg a kutatást. Ám a fiatal őr szavait alátámasztotta a parton talált két tárgy, majd egy járőr, közvetlenül a parti őrség parancsnoki épületének közelében, gvanús homokhalomra lett figyelmes. Felásták, s hat hatalmas bőröndöt találtak a gödörben, benne rengeteg robbanóanyaggal, gyutaccsal, két matrózzsákkal, német tengerész-egyenruhákkal. Az egvik gvutacson ez a szöveg állt- ..Hergestellt in der Feuer Werkanstalt, Berlin. Spandau”. — A lelet nagy feltűnést keltett, s nyomban értesítették Hoowert. az FBI nagyhatalmú főnökét, aki általános riadót rendelt el. De még ígv is rengeteg időt, adott esetben pótolhatatlan időt vesztegettek azzal, hogy csak kerülő úton értesítették az FBT-t. fi7 ügynökök ezalatt már régen eltűnhettek Amerika nagyvárosaiban... A tisztviselő mélven hallgatott arról, milyen butaságot csinált... A telefonnál Dasch másnap reggel vonatra szállt és Washingtonba utazott. Ezalatt Wagner fregattkapitány parancsnoksága alatt megérkezett Florida partjainak közelébe az U—170-es tengeralattjáró, s bár az FBI általános riasztást rendelt el, Jacksonville közelében minden nehézség nélkül partra szállította Kerlinget és négy ügynöktársát. Kerlingék is elásták a robbanóanyagot, majd a hadműveleti központként kijelölt helyre mentek. Dasch csak másnap szánta rá magát, hogy jelentkezzék, az FBI ^központjában. Szállodai szobájából telefonált, majd néhány pillanat múlva egy női hangot hallott a telefonban: — Mit kíván? — Daniel Pastorius vagyok, már New Yorkban érintkezésbe léptem a kirendeltségükkel, s közöltem, hogy Mr. Hoowerrel kívánok beszélni. — Mr. Hoowerrel? Előbb közölje velem, milyen ügyben keresi? — Kizárólag Hoower úrnak tehetek jelentést. — Sajnálom, de olyan utasítást kaptam, hogy csak azt kapcsolhatom hozzá, akinek komoly oka van erre. Tessék várni, majd kapcsolok egy másik számot, Mr. Hoower helyettesét. Rövidesen egy férfi szólt bele a telefonba: — Tessék! — Felvilágosítást kívánok nyújtani a Long Island közelében néhány nappal ezelőtt partra szállt ügynökökről. Bizonyára hallott róluk. — Hogy? Mint mond?! — remegett meg a hang. — Megmondhatná, mit tud a dologról ? — Nagyon szívesen, mert én is tagja vagyok a csoportnak. Éppen ezért akarok személyesen beszélni Hoower úrral. — De végül is, kicsoda ön? — Megr-.ondtam már: tagja va^’ok a rvrtra szállt német kémcsop-rtnak. Sőt, én vagyok a csőn őrt vezető je. A nevem természetesen nem Pastorius, ez a név a vállalkozás fedőneve. Dasch hallotta, amint az FBI tisztviselője — minden elővigyázatosság nélkül — odaszólt: — Gyorsan állapítsák meg. honnan telefonálnak nekünk! Tudni akarom, hogy hol van ez az alak. Állítólag azok közé az átkozott nácik közé tartozik! — Ne fáradjon — szólt közbe Dasch —, eszem ágában sincs megszökni. Itt vagyok a Chesterfield Szállodában. Ha ’an kedve hozzá, akár azonnal is meglátogathat. — Rendben! Maradjon a szobáiéban. Mister Pastorius. öt nerc múlva 'tt lesz az egyik embe.ünk. '"Yipnllv a neve. Következik: Dasch kiszőr- ja a pénzt
