Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. szeptember 10. Bulgáriai j in. Interjú a minisztériumban Bulgáriában négy évvel ezelőtt kezdődött meg az ipar koncentrációja. Az azonos jellegű üzemek egy részét trösztösítették. Az ösz- szevonás és a szakosítás folyamata ma is tart. Nyilvánvaló, hogy az ipar nagyarányú fejlesztését követnie kell a mezőgazdaságnak is. Ma Bulgária-szerte ez a fő beszédtéma; bárhol megfordul az ember, szóvá- teszik a dolgot, szívesen tájékoztatják azt, aki érdeklődik is iránta. Szófiai kollégáim és a külügyminisztérium sajtóosztálya lehetővé tették, hogy fogadjon a Földművelésügyi Minisztérium tervgazdasági osztályának helyettes vezetője. Andrei Irmanovvai több órán át beszélgettünk. Két esztendővel ezelőtt, kísérleti jelleggel, három helyen hajtottak végre mező- gazdasági komplexesítést. Ezalatt az értendő, hogy több termelőszövetkezetet összevontak és szakosították, vagyis olyan jellegű gazdálkodást vezettek be, amely legjobban megfelelt a táji adottságoknak. Ez a kísérleti bázis adta a tapasztalatokat az átfogóbb és lényegesen bonyolultabb szervezéshez. — Természetesen — mondotta Andrei Irmanov — az így szerzett tapasztalatok nem lehetnek általános érvényűek, csak támpontokat adnak. A területi agrokomp- lexesítés és szakosítás helyenként változhat, a módszernek mindenkor alkalmazkodni kell a helyi sajátosságokhoz. Az osztályvezető helyettes két tucatnyi térképet tett az asztalra. E térképek az öszszevonás és a szakosítás tervét illusztrálták, valamint azt, hogy az átszervezés után milyen nagy mezőgazdasági szakágak jönnek létre. Az egyik térképen látható volt, hogy a termelőszövetkezetek 420 helyen termelnek cukorrépát. A komplexesítés után 120-ra csökkent e gazdasági egységek száma, főleg azokon a helyeken, ahol közel található a feldolgozó ipar, tehát a cukorgyár. A beszélgetés során megkérdeztem a többi között a következőt: Nyilvánvaló, hogy nem kis termelőszövetkezeteket vonnak össze. Az ilyen jellegű összevonás már egész Bulgáriában megtörtént. Nagyobb, 4—6 ezer hektár területen gazdálkodó szövetkezetek koncentrációjáról van szó. Nem lesz-e ellentét a szövetkezetek között, akár a vezetés központosítása, akár a termelési profil kialakítása, vagy a a jövedelem változás tekintetében ? — Természetesen számolnak várt és előre nem látott zökkenőkkel — mondta Andrei Irmanov. öt esztendőt szánnak arra, hogy a közös gazdaságok egy szintre jussanak, — lehetőleg annak a gazdaságnak a szintjére, amelyik az összevonáskor a legfejlettebb volt, s amely — általában — a gazdálkodás profiljának kialakításában is mérvadó lesz. Ami pedig a komplex egységek vezetését illeti: bizonyos mértékig mindegyik termelőszövetkezet önálló marad, de egyetlen területi-központi irányítás mellett. Alapvető követelmény — fűzte hozzá —, hogy mindegyik létrehozott komplexum záros határidőn belül egyensúlyba jusson a beruházást és a termelékenységet illetően. A mezőgazda- ság ipari jellegűvé tétele — mert hiszen erről van szó — sok beruházást igényel. E nélkül azonban — gépek, épületek, modern agro- és zootechnika nélkül — nincs nagyüzemi termelés és nem várható magasszintű intenzitás. A beruházások részben saját erőből, másrészt hosszú lejáratú bankkölcsönökből történnek. A mezőgazdaság nagyarányú átszervezése csak elképzelésekben történik miniszteriális szinten. A szervezés módját, ütemét a helyi adottságok szabják meg. A koordinációs bizottság tervét területileg feldolgozzák a szakemberek, s a lehető legcélszerűbben alkalmazzák. A terv szerint Bulgáriában a közeljövőben 150 nagyüzemi komplexumot hoznak létre. Mintegy 400 termelőszövetkezet és állami gazdaság változatlanul a komplexumokon kívül marad, biztosítékául annak, hogy a komplexumok szakosításának kiforrásáig ne legyen hiány semmiféle mezőgazdasági termékben. Ez az átszervezés forradalmasítja a bulgár falut is. Az ésszerűség azt kívánja, hogy ha már a gazdaságokat ösz- szevonják, ugyanez történjék a falvakkal is. A területi igényeknek megfelelően létrehozzák a központi falut, egyidejűleg átszervezve az igazgatás rendszerét. Lesznek falvak, amelyek a gyors fejlődés következtében városi jelleget öltenek, sőt egyenesen várossá lépnek elő, mások pedig elsorvadnak, megszűnnek. Milyen a mai bolgár falu? Módomban volt, hogy erről is szerezzek némi tapasztalatot. CSALA LÁSZLÓ (Következik: Gradina és Plovdiv) A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének tagjai az előző év kiadásaiból szavazás útján kiválasztják a legszebbet. A Bélyegnap alkalmából kihirdették a gyűjtők ítéletét, és átadták a díjat Légrády Sándor grafikusművésznek az Apollo— 11 blokk megalkotásáért. A művész méltán jutott a fila- telisták elismeréséhez, évtizedeken át számtalan szépen komponált bélyeggel gazdagította az albumokat. 1932-ben került először bélyegre rajza, a Szent Erzsébet sorozat, amelynek árnyalatokban gazdag, finom művészi eszközökkel történt megformálása nagy sikert aratott. A két világháború között számos történelmi témájú sorozat öregbítette Légrády hírnevét, sokan be is sorozták egyirányú művésznek, a múlt krónikásának. Fantáziája gazdagságáról, rendkívüli rajzkészségéről, különleges színérzékéről adott bizonyságot, amikor legutóbbi bélyegein az űr világát tárja elénk. A tervek szépsége és a kivitelezésen őrködő művészi gondosság nagyszerű bélyegeket hoz létre, Légrády munkái nemcsak a hazai, hanem külföldi filatelisták dicséretét is elnyerték. Értékesek a magyar bélyegek A bélyegek árát a katalógusok jelzik. Az 1971. éviek közül már megjelent a Zumstein katalógus, amely a Svájcban kialakult értékelést közli. A magyar bélyegek közül számos kiadás magasabban szerepel, mint tavaly. Jelentősebb mértékben az 1871. évi kő- és réznyomatos sor, az 1925—36. közötti időszak és az utolsó évek bélyegeinek értéke emelkedett. Az 1871. Kőnyomat 2 kr most 450 (tavaly 325), 25 kr sötétlila 1200 (1100), Réznyomat 3 kr 110 (90), 1933. Repülő 275 (240), 1934. LEHE blokk 90 (75), 1968. Olimpiai blokk vágott 60 (40), Kerti virágok 7,50 (6,25), 1969. Apollo—8 blokk 11 (8), vágott 60 (40) svájci frank. A külföldi bélyegek egy részének értékelését és néhány magyar kiadás árának csökkentését jogos kritika fogadta. Korábban a Zumstein katalógus árai jobban tükrözték a tényleges nemzetközi értéket, az új kiadásban a magyar szakértők sok helytelen ármegállapítással találkoztak. • • Otven-hatvan millió éve is fúrtak már... ötven-hatvan millió évvel ezelőtti félresikerült „agresz- szió” nyomaira bukkantak a közelmúltban dr. Kecskeméti Tibor paleontológus, a Ter- mészettudománvi Múzeum tudományos munkatársa. A Tokod és Sárisáp között, az ebszőnyi malom közelében talált lelet félreérthetetlenül bizonyítja, hory annak idején egy óriás egysejtű — latin nevén Nummulites perforates — 2—3 cm átmérőjű és 5—6 mm vastag korongalakú,' csigavonalban tekeredett kemény házát támadta meg egy 2 cm-es, szivar alakú fúrókagyló. A korong peremére tapadva sorra megfúrta az egymás köré tekeredett járatok válaszfalait — több mint 30 falat —, amíg eljutott a csigaházszerű képződmény középső kamrácskájáig. Pedig tudnia kellett volna, hogy a Nummulites egyetlen óriási sejtje, amíg életben van, az egész váz minden kamrácskáját kitölti, ebben az esetben körülbelül 700-at, s ha már a legkülső kamrasorban nem találta meg a táplálékul kiszemelt puha testet, kár volt tovább keresnie. Vagy esztelenül makacs volt tehát, vagy nagyon tapasztalatlan. Csak ahhoz volt elég „esze”, hogy amikor elérte a középső kamrát, s azt üresnek találta, tovább már nem fúrt. Ki hátrálni azonban nem tudott. Hogy a nagy fúrási manőverben felélte-e életerejét, vagy valamilyen okból me^szorult-e a fúrt lyuk kráterében, netán a csalódás okozta bánat ölte meg. azt ma már nem lehet kideríteni. Csak annyi biztos, hogy a már halott állapotban megfúrt Nummulites vámban ma is ott van a bennszorult fúrókagyló háza, és így a rosszul sikerült „agresszió” vtán a T'"mészettudomá- nyi Múzeum párját ritkító eccénkori t rz képződménynyel lett eazd" ;abb. Afrika egysége l^T era véletlenül válasz- ^ * tották szeptember első napjait az afrikai csúcsértekezlet időpontjául, hiszen az el nem kötelezett országok lusakai konferenciáján és a héten New Yorkban megnyíló ENSZ-közgyűlésen Afrika negyvenegy független országának nagy többsége fontos kérdésben egységes állásponttal léphet fel. S ez mindenképpen növeli a kontinens államainak politikai súlyát éppen a napirenden lévő néhány legsürgetőbb kérdésben. Az etióp fővárosban megtartott hetedik „afrikai csúcs” kedvező helyzetben ült össze, s bár csak tizenhárom államfő utazott Addisz Abebába néhány országot az alelnök, vagy a miniszterelnök képviselt — fontos, egyhangú határozatokat hoztak, rekordidő, három nap alatt! Kétségtelen, hogy a hároméves biafrai háború januárban történt befejezése gyógyító hatással volt nemcsak az Afrikai Egység Szervezetére, hanem a tagállamok, közötti ellentétek elsimítására is. — Nemcsak Nigéria és a szaka- dár Biafrát támogató afrikai országok látványos kibékülése keltett megnyugvást, hanem a szolidaritásnak az az egyöntetű kifejezése is, amely a földrész egyik orszáaa az izraeli agresszió sújtotta Egyesült Arab Köztársaság politikába iránt megnyilvánul. Az addi- szi csúcsértekezlet résztvevői az EAK-nak a politikai rendezés érdekében tett kezdeményezését, a Biztonsági Tanácsnak az Izrael által 1967-ben megszállt területek kiürítésére hozott határozatát támogatják és követelik annak végrehajtását. Szanciókat unván nem hoztak a Dél-Afrikának fegyvereket szállító nyugati országok ellen — ezt a volt francia nvnrmntok többsége és a nretóriai kormány fenyegetése alg.tt lévő malawi. Lesotho és Swaziföld megakadályozta — de, az AESZ történetében először obian határozatot fogadtak el, amely vévszerivt elmarasztalja N ágii-Britanniát, Franciaországot és a Német Szövetségi Köztársaságot. Különösen az utóbbit érintette érzékenyen ez a megbélyegzés, hiszen ennek az elítélő tendenciának a megerősödése zavarhatja Bonn gazdasági és politikai hadállásainak kiépítését a fekete-afrikai országokban. Határozatban szólították fel a NATO tagállamait, hogy ne szállítsanak fegyvereket Portugáliának és ne vegyenek részt a Mozambikban épülő hatalmas gát építésében. Ugyanakkor — a realitásokat felmérve — az afrikai országok többsége kifejezte tárgyalási készségét akár Portugáliával is, a függetlenségről, a gyarmatokon letelepedett nem-afrikaiak jövőjéről. A felszabadító mozgalmakról és a részükre nyújtott támogatásról ezúttal is elhalasztották a döntést — a jövő évben az ugandai fővárosban összeülő csúcsértekezletig. Ebben a kérdésben ezúttal sem sikerült közös nevezőre jutniok. /J z AESZ, a biafrai háború megszüntetésével felszabadult energiájával, a jövőben nagyobb figyelmet fordíthat az afrikai államok együttműködésének, gazdasági kooperációjának, kulturális fejlődésének kérdéseire. A változatlanul napirenden lévő és Addisz Abebában határozatokban megfogalmazott fő politikai kérdések azonban továbbra is reflektorfényben maradnak, s a lusakai csúcson, majd az ENSZ Jubileumi közgyűlésén Afrika képviselői várhatóan minden erejüket latbavetik ezek megoldása érdekében. Sebes Tibor Együttműködés a csehszlovák és a román mezőgazdaság között 1970. július második felében Prágában aláírták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság földművelés- és élelmezésügyi, valamint a Román Szocialista Köztársaság földművelés- és erdőgazdasági minisztériuma közötti közvetlen együttműködésre vonatkozó megállapodást és az 1970. évi tudományos-technikai együttműködés tárgyában felvett jegyzőkönyveket. A két okmány alapján a csehszlovák és a román szakbelga mezőgazdaság az állandóan szélesedő gépesítéssel pótolja: a traktorok száma 85 000-re emekedett, a bur- gonyaszedő-gépek száma elérte az 5400-at, a fejőgépek száma pedig az 50 000-et. A művelődés alatt álló földterület tovább csökkent és jelenleg mintegy 1 550 000 hektár. A gabonaneműek vetés- területe csökken, ezzel szemben az ipari és takarmány- növények jelentősége egyre nő a belga mezőgazdaságban. A gabonafélék világpiacának helyzete A gabonafélék világpiaca 1969-ben súlyos válságot élt át. Kiderült, hogy a legtöbb fejlett ország képtelen a termelés olyan irányítására, amely a kereslet és a kínálat egyensúlyát biztosítaná. A Mezőgazdasági Termelők Nemzetközi Szövetségének gabonafélékkel foglalkozó munkacsoportja a helyzetet a következőképpen jellemezte: „A gabonafélék termelése — a rizst is beleértve — 1968— 1969-ben világviszonylatban új rekordot, 800 millió tonnát ért el. A fejlett országokban körülbelül ugyanakkora volt, mint 1967-ben, a fejlődő országokban viszont immár a második évben emelkedik. Minthogy a legtöbb exportáló és importáló országban az 1968. évi termés jó volt, az exportkészletek 1969-ben növekedtek, az importszükséglet pedig csökkent. Ez gyakorlatilag a világkereskedelmi forgalom 10 százalékos visszaesésében és az árak olyan lemorzsolódásában nyilvánult meg, amely már a nemzetközi gabonaegyezmény minimális szintje alatt van. Az 1969. évi termés is kielégítő volt, feltehető tehát, hogy a világ exportkészletei továbbra is jelentősek maradnak és hogy a kereskedelmi forgalom nem bővül. Semmi jele nincs annak, hogy a kereslet és a kínálat helyzete a közeljövőben érdemlegesen megváltozik. A feleslegek továbbra is erős nyomást gyakorolnak a piacra. Ennek a nyomásnak az enyhítése végett Kanadában és az USA-ban csökkentették a vetésterületet, máshol behozatali kvótákat vezettek be és fokozták a gabonafélék takarmányozási felhasználását, de nem lehetünk bizonyosok abban, hogy ezek az intézkedések elegendők lesznek a piac egyensúlyának helyreállítására. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a technológiai fejlődés a fejlődő országokat is elérte. Ázsiában gyorsan elterjedtek a bőven termő mexikói búzafajták és az új rizsfajták, amelyekkel a termés 30—100 százalékkal növelhető. Ezeknek a fajtáknak az általános elterjedése azonban az öntözés lehetőségétől és a kellő számú termelő megfelelő kiképzésétől függ. Ehhez beruházások és politikai döntések szükségesek, feltehető tehát, hogy az átütő sikert még hosszú fejlődésnek kell megelőznie. Az első búzaegyezmény 1968 júliusában lépett hatályba. De már egy év alatt kiderült, hogy az egyezmények az árakra vonatkozó rendelkezései csak nehezen alkalmazhatók, és a piacra került mennyiségek jelentős része az egyezményben rögzített minimális árnál alacsonyabb áron került forgalomba. Ebből olyan feszültségek származtak, hogy külön nemzetközi konferencia összehívása vált szükségessé. Ez a konferencia, elismerte, hogy egyes fajták ára nem felel meg a világpiaci helyzetnek és egyes exportálók számára bizonyos korrekciókat engedélyezett. Ez gyakoratilag a minimális árszint leszállítását eredményezte. Erre szükség volt, hogy az egyezményhez csatlakozott országok fevehessék a ver« senyt a kivüálló országokkal. A Mezőgazdasági Termelők Nemzetközi Szövetsége a fentiek alapján a következő ajánlásokat fogadták el: 1. A nemzetközi búzaegyezmény kielégítő működését mielőbb helyre kell állítani és biztosítani kell azt, hogy az egyezmény rendelkezéseit az azt aláíró országok pontosan betartsák. 2. 1971-ben az egyezményt új formában kell megújítani és független szakértő csoportot kell felállítani, amely megvizsgálná a követendő irányelveket és módszereket. 3. A jövőben a gabonafélék piacát szabályozó minden egyezményben megfelelő mechanizmust kell felállítani a kínálat szabályozására és a készletek felhasználására. 4. A jövőben minden gabonaegyezménybe fel kell venni a takarmánygabonákat is. A fenti ajánlásoknak különösen a 3. pontja jelentős, mert ez az első eset, hogy egy nemzetközi szerv ilyen szinten kimondotta azt az elvet, amely szerint a kínálat, a készletek szabályozására szolgáló mechanizmus nélkül semmiféle piacszervezési politika nem lehet eredményes. Az említett képnek van egy árnyoldala is, nevezetesen az amerikai termelők idegenkedése mindennemű szabályozó mechanizmustól. A jelenlegi nehézségek egyik oka talán éppen az, hogy az amerikaiak már szinte misztikusan hisznek a liberalizmus varázsszavában, amelyet egyébként ők is háttérbe szorítanak, ha érdekeik úgy kívánják. Hirdessen a Néplap ban! emberek kölcsönös cseréjének további kiszélesítésére, tanul- mányutakra, dokumentációs és tájékoztató anyagok, vetőmagvak és vetőgumók cseréjére, továbbá a két ország mezőgazdasági üzemei és intézetei közötti együttműködésre kerül sor. A csehszo- vák és a román fél képviselői kicserélték nézeteiket a gazdasági és tudományos-technikai együttműködés tárgyában az 1971—1975-ös évekre is. Szerkezeti változások a belga mezőgazdaságban m A belga mezőgazdasági dolgozók száma az elmúlt évben tovább csökkent, mintegy 5 százalékkal, 296 000 személlyel. Belgium mezőgazdaságában dolgozik relatíve a legkevesebb aktív lakosság az Európai Gazdasági Közösség valamennyi országa közül. Ebben a tekintetben a belga mezőgazdaság tette meg a legnagyobb előrehaladást a Mansholt-terv elvei szerint. A munkaerő-csökkenést a A legszebb bélyeg
