Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-05 / 208. szám

1970. szeptember 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAE 5 A A szabálysértési hatóságok tapasztalataiból Huszonötéves a túrke vei ÁFÉSZ Tizenkét nincstelen összefogott A szabálysértési törvény hatálybalépése megkönnyí­tette az egységes jogi sza­bályozást, mert a feladato­kat, a követendő eljárási szabályokat és a szabálysér­tési tényállásokat világosan, közérthetően rögzíti. Hatás­köri szabályai hozzájárultak ahhoz, hogy a szabálysérté­si cselekmények döntő több­ségét ott bírálják el, (váro­sokban, községekben), ahol a cselekményt elkövették, il­letve ahol az elkövetők lak­nak, ahol őket, életkörülmé­nyeiket közvetlenül ismerik. Elősegítette a demokratiz­mus további szélesítését is, mivel a községekben a sza­bálysértési cselekmények többségét a lakosság köré­ből a tanácsok által válasz­tott szabálysértési bizottsá­gok bírálják el. A kódex hatályba lépése óta eltelt másfél év, Szolnok megyei tapasztalatait a kö­vetkezőkben foglalhatjuk össze: A szabálysértési hatóságok az érkezett feljelentéseket időben — 30 napon belül — Kezdetben problémát je­lentett, hogy egyes közsé­gekben elfogadhatatlan bír­ságpolitikát alakítottak ki. Például egy tulajdon elleni (bolti lopás) szabálysértésé­nek elkövetőjét csupán 50 forintra bírságolták, holott munkaviszonnyal rendelkező, jól kereső egyénről volt szó. Hogy ez a kiszabott bírság mennyire nem érte el nevelő célját, bizonyítja; ugyanaz a személy ismét a szabálysér­tési bizottság elé került, lo­pás miatt. Az ilyen visz- szaesőknél pedig csak az vezet eredményre, ha a tár­gyaláson a kioktatáson, fi- gyelmezetetésen túl jelentős összegű bírságot is kiszab­nak. Alapvető követelmény va­lamennyi eljáró szabálysér­tési hatóság számára, hogy intézik el. Nagyon fontos és indokolt, hogy az elkövet > felelősségre vonása gyorsan kövesse az elkövetés idejét. Könnyebb ugyanis a tényál­lás tisztázása, mint esetleg hónapokkal később és a ne­velés is így hatékonyabb. Az elsőfokú szabálysértési ható­ságok többsége alaposan, körültekintően folytatja le a bizonyítási eljárást. Az el­követő, a tanúk meghallga­tásával, esetleges tárgyi bi­zonyítékok előterjesztésével az elkövetés összes körül­ményeit tisztázva hozza meg a határozatot. Általános ta­pasztalat, hogy a bizottsági eljárások törvényesek, egy it szakszerűbbek és a hozott határozatok döntő része megalapozott, reális. A bír­ságoló határozatok indokolá­sa alapos, a cselekmény jog­szabályi minősítésén túl eny­hítő és súlyosbító körülmé­nyekre hivatkozva indokol­ják a bírságolás célját, szük­ségességét, ezzel is szolgál­va a meggyőzést, a nevelést, a visszatartást hasonló cse­lekmények elkövetésétől. megfelelő egyéniesítés alap­ján történjen a bírságolás. Ez azt jelenti, hogy a sza­bálysértésekért kiszabott bírság arányban álljon az el­követett cselekmény súlyá­val, annak társadalomra va­ló veszélyességével, vala­mint az elkövető anyagi, szociális helyzetével. A helyes bírságpolitika ki­alakítása mellett fontos kö­vetelmény a bírság befizeté­se, behajtása. A törvény ren­delkezése értelmében az elkövetőnek elsősorban ille­tékbélyegben kelj befizetni a rá kiszabott bírságot. En­nek elmulasztása esetén ke­rül sor a végrehajtásra. Ha az elkövető munkaviszony­nyal rendelkezik, fizetéséből tiltják le a bírság összegét. Amennyiben a letiltás ered­ménytelen, vagy az elkövető nem áll munkaviszonyban, a bírságot elzárásra kell át­változtatni. Ezeket az intéz­kedéseket nem teszik meg minden hatóságnál időben, s ezzel magyarázható, hogy a megyében nagyszámú pénz­bírságot nem fizettek be. Az éli árások törvényesek Egyértelműen leszögezhe­tő, hogy a szabálysértési ha­tóságok a szocialista tör­vényesség keretein belül, a méltányosság és a humani­tás gyakorlásával, eredmé­nyesen járnak el a szabály­sértési cselekmények elkö­vetőivel szemben. Bár az elkövetők száma jelentősen nem, eredmény, hogy a visz- szaesőké a minimálisra csökkent. A megfelelően egyéniesített bírságolás, mely a lakosság egyetértésével ta­lálkozik, alkalmas arra, hogy a megbírságolt személyeket újabb elkövetéstől vissza­tartsa, s egyben mindenki számára a prevenciót is szolgálja. DR. HERCZEGH ISTVÁN Huszonöt éve annak, hogy Túrkevén tizenkét nincstelen földműves megalakította a földművesszövetkezetet. Alig hallgattak el a fegyverek, a háború nyomai sem tűntek még el, de az egykori cselé­deket már cselekvésre kész­tette az emberibb élet utáni vágy. A volt uradalmakban el­hagyott traktorokat, cséplő­gépeket és szelektorokat gyűjtöttek össze. A maguk tákolta kovács- és bognármű­helyben javítgatták, tették üzemképessé azokat. Ezekkel a gépekkel és vetőmaggal tá­mogatták az új gazdákat. Megalakulásakor kétszáz­hetvenegy földhözjutott írta alá az első jegyzőkönyvet, ma háromezernégyszázötven- három tagja van a szövetke­zetnek. Akkor egy düledező szatócsboltban terményért ad- ták-vették az árut, (petróleu­mot, sót) ma húsz szaküzlet­ben, 11 vegyesboltban, 11 vendéglátó egységben, 4 ta­nyai boltban és 6 szolgáltató egységben gondoskodnak a lakosság zavartalan áruellá­tásáról. Nehéz út volt Az egykori szatócsbolttól a mostani 52 — többségében korszerű — kereskedelmi egy­ségig nehéz és hosszú út ve­zetett. Az fmsz első szakcso­portja 1947-ben alakult, hu­szonhét szövetkezeti taggal 70 katasztrális holdon létesí­tettek rizstelepet. Egy év múlva már 4 rizstermelő cso­port 237 katasztrális holdon termelt rizssel segítette a köz­ellátást, később pedig a szár­nyait bontogató Táncsics Tsz- nek teremtett vele indulási alapot. Az fmsz nevéhez fűződik a vízfogyasztási szövetkezet megalakítása, a város ivóvíz- ellátását biztosító vízhálózat fejlesztése. A háború után a beszerzési és tenyésztési nehézségek miatt Túrkevén elkorcsoso- dott a sertésállomány. Az fmsz sertéstelepet hozott lét­re, ahol fajtiszta állatokat tar­tott a sertéstenyésztés minő­ségének javítására. Az egész tagság érdekében A szövetkezet vezetősége nagy gondot fordít arra, hogy a beruházások, felújítások az új egységek létrehozása min­dig a tagság, az egész lakos­ság érdekét szolgálja. Tanyai boltok építésével biztosítja a külterületeken lakók részére a jó áruellátást, a különböző szolgáltatások előnyeit. Jelen­leg négy tanyai bolt működik a várostól távolabb eső terü­leteken. Ipari jellegű szolgáltatásai­val is kiérdemelte a keviek megelégedését. A növekvő igények kielégítésére korsze­rű mosodát, nagy kapacitású szikvíz-bambi üzemet és jég­gyárat épített. Két szeszfőzdé­jével bérfőzés szolgáltatást biztosít a lakosság számára. “ Jelenleg is sokan igénylik a Tempó, az IBUSZ, a ruha­igazítás, üveg méretre vágás, a darálás, a tagok számára végzett házilagos kis építke­zés és a különböző szakta­nácsadás jellegű szolgáltatá­sokat. Köszönet illeti őket Egy szövetkezet negyedszá­zados történetéről írtunk. Be­mutatásánál kerültük a teljes­séget tükröző valamennyi adat felsorolását. Amiről mégis szólnunk kellett: a megalakuláskor tizenkét lel­kes ember adta össze 10 kilo­grammonként a nehezen ösz- szekuporgatott búzáját, árpá­ját vagy tengerijét. Közülük ma is ott vannak a tagok so­rában Szabó Sándor I., Ábra­hám Sándor, Barna Mihály, Simon József, Szabó Sán­dor II. Azért, hogy ma a turkevei ÁFÉSZ ilyen eredményekkel ünnepelheti megalakulásának negyedszázadát, az alapító tagokon kívül köszönet illeti a sok jól képzett szakembert, a lelkes fiatalokat és a szö­vetkezet csaknem háromezer­ötszáz tagját. — illés — A birs ág politika A segítőkészség szép példája A kuncsorbai általános iskola nem tar­tozik a nagy tanintézetek közé. A nem­régiben végrehajtott körzetesítés mégis je­lentős beruházások megvalósítását tette szükségessé. A községi tanács hétszázezer forintot fordít az Iskola fejleszésére: két új tantermet és egy szertárat építenek. A helyi két termelőszövetkezet, a Vörös Október és a Kossuth Tsz-ek vezetőségei látva, hogy az állam milyen jelentős ösz- szeget juttat az iskola bővítésére, elhatá­rozták, hogy lehetőségeikhez mérten ők is támogatást nyújtanak. I Már az 1968—69-es tanévben háromezer forinttal járultak hozzá a tanulók nyári tá­borozásához. Ez tulajdonképpen a kezdetét jelentette a tsz-ek és az iskola között azóta kialakult jó kapcsolatnak. Az elmúlt tan­évben például a tsz-ek tudomást szerezve az iskola gondjairól, rögtön a segítségére siettek. A Vörös Október Tsz hétezerkét­száz forintért szertári szekrényeket vásá­rolt, a Kossuth Tsz pedig a kerítés-építés­hez járult hozzá háromezer forinttal. Az önzetlen támogatás szép példáját nyújtották az idén is: a Vörös Október Tsz kilencezer, a Kossuth Termelőszövetkezet ezernyolcszáz forintot adott a diákok nyári táborozási költségéhez. Nem meglepő, hogy a tanulók alkalom- adtán, főleg a szezonmunkák idején szíve­sen mennek el a szövetkezetekbe segíteni. A kuncsorbaiak példája követésre méltó. Szabó László — Sólyom József: Kémek *■ a búvárhajón Ranken csodálkozott Ranken doktor megpróbált nyugalmat erőltetni magára, bár rendkívül izgatott volt. Lang magatartása kevésbé hatott rá — inkább az, amit tervrajzairól és a kis pro­pellerről mondott. És ekkor az amerikai német egy olyan csomagot vett elő, amelynek a párját Ranken Hamburg­ban kézhez kapta. — Az én feladatom a cél­zókészülék előállításának el­lenőrzése — folytatta. — Ezért módomban van meg­szerezni és átadni önöknek a tervrajzokat. Esténként hazaviszem a tervrajz egy- egy részletét, s amikor a fe­leségem már lefeküdt, egy­szerűen lemásolom őket. — A felesége is tud róla? — csapott le hirtelen Ran­ken. — Nem, szó sincs róla! Különben a hajóstiszt út­ján már elküdtem a terv két részletét. Most még két részletet hoztam magammal. Rankennek minden két­sége eloszlott. S ezt elsősor­ban az a tény tette, hogy Lángnak eszébe sem jutott a tervrajzokról mikroszkópi- kus fényképeket készíteni, vagyis olyanokat, amelyeket ekkor a modern kémszolgá­latok már régen alkalmaz­tak. Ha pedig egyszeriben kézzel másolta le a rajzokat, akkor szó sem lehet arról, hogy ebben az FBI-nak benne lenne a keze... — Herr Lang! Hiszen ez pompás! — kiáltott fei Ran­ken, és sokáig hálásan szo­rongatta a hazafias érzel­mektől áthatott német kezét. — Mondok önnek valamit, amit valójában ki sem sza­badna ejtenem idegen or­szágban a számon. Én né­met tiszt vagyok és köteles­ségemnek tartom megmon­dani, hogyha a tervrajzok valóban azt ábrázolják, amit ön állít, óriási értéket ad a kezünkbe. Mert azt hiszem, azzal tisztában van, hogy bármelyik országnak sok-sok pénzért eladhatná ezeket a tervrajzokat. Nyil­ván Franciaország, de még Anglia is hatalmas összege­ket fizetne érte. Még egy­szer megkérdem öntől kö- telességszerűen is, hogy mit fizessünk önnek, ha szak­értőink megállapítják, hogy valóban az új célzóberende­zést juttatta a kezünkbe? Lang kihúzta magát - és határozottan válaszolt: — Herr Doktor. Ilyesmi­ről szó sem lehet. Amit te­szek. hazámért teszem. Azt akarom, hogy ez a célzó­berendezés a német hadse­reg kezében legyen. Ha ad­na is pénzt, úgyis eldobnám, mert számomra átkozott len­ne. .. Ranken jó emberismerő­nek tartotta magát, tapasz­talt kém volt, de csodálko­zott. — ön igazi német, Herr Lang. A harmadik biroda­lom és a führer nevében kell önnek köszönetét mon­danom. .. Most pedig, ha szabad kérdeznem, hány tervrajzkészlet van még a birtokában? Lang higgadtan elmagya­rázta Rankennak, hogy a célzókészülék még nincs teljesen készen, sok terve­zésre van még szükség, és a berendezésnek mintegy há­romnegyed részével készül­tek el eddig. — Megkaphatnám a többit is öntől? — Ami készen van, ter­mészetesen. És Ranken másnap este már meg is kapta Lángtól az összes kész tervrajzok másolatait. A véletlen úgy hozta, vagy éppen Ranken intézte így a dolgokat, hogy az a tengerésztiszt, aki elő­ször került kapcsolatba Lánggal, ezekben a napok­ban éppen New Yorkban tartózkodott, s amikor visz- szaindult Hamburgba, a cél­zókészülék tervrajzai már a kabinjában rejtőzködtek. Ranken a legszigorúbb pa­rancsot adta a hajóstiszt­nek, hogy senkinek ne szól­jon az anyagról. Rejtse el és őrizze a tervrajzokat mind­addig, amíg ő vissza nem tér. Ranken saját maga akarta learatni a babérokat Canaris és a führer előtt. Mert biztos volt benne, hogy az ügy feltétlenül eljut a a führer füléig, aki majd meg fogja kérdezni, ki bo­nyolította le az egészet? S akkor majd ő, Ranken, sze­rényen lehajtja a fejét... Egy ilyen húzásért legalábbis lovagkereszt jár. Ranken meghosszabbította amerikai tartózkodását, mi­vel Lang azt ígérte, hogy a tervezést két hét leforgása alatt teljesen befejezik. Így is történt, s amikor vissza­indult Európába, már a komplett tervrajz a birto­kában volt. Hamburgban néhány nap alatt összeállították a rész­letrajzokat, amelyeket az­után Ranken személyesen vitt a Luftwaffe főparancs­nokságára. Elhatározta, hogy ugyancsak személyesen szá­mol be Canaris-nak is. Az Abwehr főnöke fellel­— Továbbra is fenn kell tartani az összeköttetést Lánggal — javasolta Cana­ris. — Tudom, előre, hogy a Luftwaffe eláraszt majd a kérdéseivel. Már így is a" nyi telefont kaptam tőlük, hogy nem győzök válaszol­ni. .. Közöltem is velük, hogy sajnos nem tudom amerikai ügynökünk telefon­számát, így nem tudom gyor­san a válaszokat megszerez­kesült a hallottaktól. Nyom­ban magához rendelte mű­szaki tanácsadóját, és meg­parancsolta neki, hogy ta­nulmányozza át a terveket. A mérnök két napot kért rá. Amikor Ranken ismét felkereste Canarist, a mér­nököt ott találta a tenger­nagy irodájában. Mindketten elmerültek a tervrajzok ta­nulmányozásában. — Mondja, tudatában van annak, hogy milyen nagy dolog került a kezünkbe? — ugrott fel Canaris, ami­kor megpillantotta a belépő Rankent, majd a mérnök vette át a szót: — Hónapok óta igyek­szünk megszerezni ezt a tervrajzot. Hallottunk róla valamit, hogy az amerikaiak egy szédületes célzókészülé­ket találtak fel, de eddig semmit sem sikerült róla megtudnunk. Nyíltan meg­mondom, a Luftwaffe tö­kéletesített célzókészüléke elbújhat mellette. Pedig az is valami, de nem ér túl so­kat, ezért is kellett meg­szerkeszteni a zuhanóbom­bázók több típusát. S így is csak a stukákban lehetünk biztosak, hogy eltalálják a célt. Amit azonban ön szer­zett meg, az egész bom­bázás technikáját és straté­giáját átalakítja. ni kérdéseikre — mondta gúnyorosan a tengernagy. A Luftwaffe mérnökei úgy hitték, hogy a tervrajzok alapján elő is tudják állí­tani a célzókészüléket. Azonnal hozzákezdtek a mintadarab kidolgozásához, de az amerikai sorozatgyár­tás módszerei meghaladták a német gyárak képességeit, s így a mintadarabok nem sikerültek. De a kudarc iga­zi oka nem ez volt: nem ismerték az anyag összetéte­lét, így azok minden kí­sérletnél kiégtek... Ekkor Ranken azt a parancsot kap­ta, hogy mindenképpen ve­gye rá Lángot, térjen haza Németországba, akár csak rövid időre is. A tengerésztiszt, aki an­nak idején a kapcsolatot Lánggal felvette, következő útján már vitte Ranken uta­sítását Lánghoz: „Igazán boldognak érez- ném magam, ha önt és ked­ves családját a nyár folya­mán vendégül láthatnám Németországban. Arra is le­hetőség lesz, hogy megláto­gassa rokonait. Véleményem szerint nagyon kedvező lesz egy ilyen utazás” — szólt a meghívás. Lang némi ha­bozás után elfogadta az ajánlatot, bár sok nehézség­gel kellett megküzdenie, amíg szabadságot kapott, hogy a háború szelétől ter­hes Németországba utazzék. Ranken azonban végül is megkapta a választ: „Lang úr és felesége boldogan tesz eleget dr. Ranken meghívá­sának”. Nyár eleje volt, amikor Lang és Betty nevű felesége hajóra szálltak és az Ameri­ka nevű óceánjáróval Eu­rópába utaztak. Természete­sen az útiköltséget az Ab­wehr fedezte. S Lang alig tette lábát a partra, a kikö­tő hangszórói már az ő ne­vét harsogták. Vártak rájuk. Kísérőt adtak melléjük, és nyomban Berlinbe vitték őket. Egy csendes kis szállo­dában foglaltak nekik szo­bát, majd másnap a légü<?' ; minisztériumba kalauzolták Lángot. Itt Canaris megbí­zottai fogadták az amerikai németet. Rövid beszélgetés után rátértek a lényegre. Következik: Lang lebukott A tengernagy gunyoros

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents