Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-29 / 228. szám
FELKÉSZÜLÉS A HONVÉDELEMRE Az értékes díjak, érmek, amelyek gazdára találtak a megye dön* tőn A hatvanas évek elején még-ismeretlen volt, néhány éve érdekességnek, különös sporteseménynek ' számított, ma pedig már tömeg- mozgalom az összetett honvédelmi verseny. Ennek bizonyítására elegendő megemlíteni, hogy 1965-ben alig valamivel több mint hétezer részvevője volt az ÖHV-nak, tavaly pedig csaknem ötvenhétezren vettek részt megyénkben a helyi, városi, járási és megyei versenyeken. Évről évre gyarapodott azok száma, akik megkedvelték ezt az érdekes versenyt, amely tartalmaz lövészetet, terepfutást, kötélen való függeszkedést, kúszást, szennyezett területen való áthaladást, mentést, gránáthajítást. Tartalmát tekintve tehát nehéz meghatározni, hogy mely sportághoz tartozik. Célja azonban egyértelmű. Ez a tömegsport a honvédelmi nevelést, elő- és utóképzést, a fizikai és ügyességi felkészítést szolgálja. Megyénkben az idén is tömegeket mozgatott meg az ÖHV. Megrendezték a helyi, járási, városi döntőket, amelyeken mintegy 60 ezer úttörő, KISZ-es, valamint idősebb férfi és nő vett részt. A csúcspont a megyei döntő, ahol a legjobbak találkoztak és döntötték el, kik képviselik majd megyénket az országos küzdelmekben. A mégyei döntő az ismerős és ismeretlen arcok kavalkádja volt. Akadtak olyanok, akik már hetedik éve indulnak az ÖHV versenyein, s többen közülük megyei elsők. Oravecz Elemér, Nagy Zoltán, Rékasi Gábor veteránnak számít.. Hasonlóan Munkácsi Mária, aki éppen az idei országos döntő napján töltötte be a 20. életévét. — El sem tudnánk képzelni mär a megyei döntőt Nagy, Oravecz, A tartalékos honvédelmi verseny megyei döntőjének győztesei: Bánvölgyi Tibor, Csorna Mihály és Biber Pál Rékasi és Munkácsi nélkül — mondták a rendezők. A nyíregyházi országos döntőn más megyebeliek üdvözölték ismerősként, barátként megyénk „veteránjait”. A férfi triumvirátus ugyanis az idei megyei döntőn is diadalmaskodott, s résztvevője lehetett az ország legjobb ÖHV-sei- nek, öregbítették megyénk összetett honvédelmi versenyzőinek hírnevét. Voltak már elsők, és két alkalommal tértek haza ezüst éremmel. Női versenyzőink sem vallottak szégyent egyetlen alkalommal sem. Mindig ott voltak a helyezettek között. Nem kis dicsőség az ország legkiválóbb ÖHV-sei között az élen végezni. örömöt jelent az egyénnek, dicsőséget a megyének. Ebben a A „veteránok”: Rékasi Gábor, Munkácsi Mária és Nagy Zoltán versenyrendszerben azonban az igazi érték az, hogy míg az országos döntőig eljutnak a különböző korcsoportok legjobbjai, addig ezrek, tízezrek vesznek részt a versenyeken. S ez már több mint sportsiker. A honvédelemre való tömeges felkészítés. Az MHSZ aktíváinak jó politikai munkáját dicséri, hogy nincs a megyében olyan kis település sem, ahol ne tudnák mi az ÖHV. Minden községben, városban eseményszámba megy a háziverseny. Legtöbb helyen színvonalas, látványos honvédelmi nap keretében rendezik meg. Ejtőernyős, repülő bemutatók, ballonvadászat, modellező verseny teszi színessé, vonzóvá ezeket a versenyeket. Hagyománnyá lett az ÖHV. Nem az egyéni produktum a lényeges, hanem az, hogy minél többen ismerkedjenek meg a honvédelmi feladatokkal, vegyenek részt az ÖHV versenyein, amelyek lehetőséget biztosítanak a feladatok végrehajtására való felkészülésre. Ez a cél bővült az idén a tartalékosok honvédelmi versenyével, amelyen a tartalékos tisztek vettek részt. Kettős célja van ezeknek a versenyeknek. Részben a követelmények teljesítésével növelik álló- képességüket, részben pedig a gyakorlatban kell bizonyítaniuk, hogy hasznosítani tudják-e a tanultakat, a térképolvasást, a tájoló helyes kezelését stb. Megyénkben betölti hivatását az ÖHV és a tartalékos honvédelmi verseny. Az élménydús programok, a különböző bemutatókkal színesített honvédelmi napok, az úttörők és középiskolások versenyeinek résztvevőivel együtt több mint 60 ezer fiatalt és felnőttet mozgósított ebben az évben. Ez a szám már önmagában ünnepélyessé tette a megyei döntőt. Olyan évben s annak jegyében érte el az ÖHV a részvételi csúcsot, amikor Lenin születésének 100., felszabadulásunk 25. évfordulójára emlékezünk. A versenyeken az egyik nehéz akadály mindig a kötélmászás SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP - ALFÖLDI NYOMDA, DEBRECEN AMÍG ÚJRA CIVILEK LESZNEK A magyar néphadsereg mindc.i, bizonnyal „legbékésebb” fegyverneme műszaki alakulat. A vízen ringó kis hajóról senki nem mondaná, hogy „harci szerkezet”, de a rocsót, vagy a daruskocsit is ott látjuk tevékenykedni a civil életben. A műszaki egységnél a technika gazdái általában azok a katonák, akik az MHSZ tanfolyamain szereztek jogosítványt és lettek a gépek örök szerelmesei. Veres Attila őrvezető szobafestő-mázolóként vonult be, zsebében hivatásos gépjárművezetői jogosítvánnyal. Szárazon már ura volt a volánnak, most — különösen az árvíz óta — a vízeh is biztonsággal közlekedik. — Eleinte húzódoztam a rocsótól, mivel gépkocsira vágytam. Az árvíz idején módomban volt megismerni és megszeretni a vízijárművet. Ha nem jött volna a Szamos menti tragédia, talán soha nem tudtam volna meg, mennyi mindenre képesek ezek a motoros jármüvek. — A katonaságtól nem megyek haza üres kézzel. Levizsgáztam rocsóvezetés- ből és e képesítés birtokában leszerelés után minden bizonnyal el tudnék helyezkedni a VlZIG-nél, vagy a vízirendőrségnél. Ha a szobafestő szakmámat nem is hagyom abba, mindenesetre egy kajakot vagy motorcsónakot azért be- szerzek magamnak. A garázsból fülsiketítő robajjal otromba szerkezet „óvakodik” elő. Lánctalpai formás mintákat nyomnak a rendíthetetlennek hitt betonba. A batt, vagy ismertebb nevén a földgyalu. Ügy érzi az ember, ha néhányan összefognának ezek a monstrumok, könnyedén elsimítanának egy kisebb hegyet. A félelmetes gép kezelője Molnár Imre őrvezető. — Gépkocsira szerettem volna én is kerülni — itt kötöttem ki. Nemrég jöttünk haza Ceglédről, ahol egy lőteret építettünk az MHSZ-nek. Jól vizsgázott a ,,monstrum”. Bármilyen hatalmas, jó érzés tudni, hogy egyetlen mozdulatnak is szelíden engedelmeskedik. Elmondhatom, hogy megbarátkoztam vele. Emellett nehézgépkezelői képesítést szereztem, amellyel a talajjavítónál szívesen fogadnának. Laszli Sándor tizedes egy kétmotoros vontatóhajónak a vezetője. — Bevonulás előtt a vasútnál voltam segédmunkás. A kishajóvezetői jogosítványt már itt a hadseregben szereztem. Az árvíz idején átestem a tűzkeresztségen. Tlszainoka térségében állomásoztunk, minden eshetőségre készen. Ha leszerelek, úgy gondolom, a vízügyi igazgatóságnál el tudok helyezkedni majd. Laszli Sándor a fedélzeten. Bármilyen hatalmas is a gép, Molnár Imrének azért jó barátja. Veres Attila a rocsó motorját „bütyköli”. Jákóhalmi rádiósok A jászberényi MHSZ rádióklub jászjákóhalmi ifjúsági rövidhullámú rádióállomása 1968. május 1-e óta működik. Jelenleg tizennégy aktív tagjuk van. Tihanyi Károly tanító vezetésével megalakulásuk óta 2669 összeköttetést létesítettek a világ szinte valamennyi országával. öt diplomával rendelkezik az állomás, kettő elintézése most van folyamatban. Különösen sikeres volt számukra a tavalyi esztendő, amikor is tizenöt nemzetközi és hazai versenyen szerepeltek, mindig az élmezőnyben végeztek. Négy alkalommal pedig elsők lettek. Hat szakköri tag életkorának megfelelően KPM- vizsgát is tett. S ha ezek után valamelyik rádiósklubnak kedve támad összeköttetést létesíteni a jákóhalmi állomással, hívja a következő jelet: HA7YLI. Képünk: László István végzett tanuló az 1970-es „akarsz-e Lenin távírásza lenni?” elnevezésű országos versenyen második helyezést ért el. Tajti József hetedik osztályos tanuló . tavaly kezdte a rádiózást. Horváth Sándor már szintén gyakorlott rádiós. Hárman készítették ezt az adókészüléket és a tápegységet. Vass Lajos, az MHSZ megyei vezetője átadja a tiszaföldvári lányoknak az első helyezettet megillető kupát
