Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-03 / 206. szám
1970. szeptember 3. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 7 Kenyér szabvány A szabványosítás házai kezdetei óta első ízben készült országos szabvány a kenyér minőségére. A szabványt, amely egyébként október 1- én lép hatályba, a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium, a Magyar Szabványügyi Hivatal és a Sütőipari Kutató Intézet dolgozta ki. Amint a Magyar Szabvány- ügyi Hivatalban szerdán délelőtt tartott sajtótájékoztatón elmondták, ez a szabvány szigorúbb követelményeket támaszt a kenyér minőségével szemben, mint a nálunk ismert összes külföldi szabványok. Igaz, kevés olyan ország van a földön, ahol any- nyi kenyeret fogyasztanának, mint itt. Jellemző erre, hogy átlagosan az ország egy-egy lakosa Angliában 42, Ausztriában 55, hazánkban viszont 114 kilogramm kenyeret eszik meg évenként. Az új szabvány szigorúan meghatározza a jó kenyérrel szemben támasztható összes követelményeket, felsorolva, a felhasználható liszt-típusokat és egyéb anyagokat, s a feldolgozás minden egyéb kellékét és velejáróját egészen a forgalombahozatal módjáig. Kötelezővé teszi például, hogy a sütőipar minden egyes kenyeret olyan címkével lásson el, amelyről leolvasható a kenyér fajtája és súlya. A gyártó üzem neve és a sütés napja. Pontosan megmondja a szabvány, milyen legyen a kenyér héja és bele, hogyan kell a kész kenyér minőségét ellenőrizni, milyen körülmények között kell tárolni és szállítani a kenyeret. Elmondották a sajtótájékoztatón, hogy ez a szabvány csak a kenyérre vonatkozik, de már dolgoznak a zsemle, a kifli és egyéb sütőipari termékek szabványainak korszerűsítésén, pontosabban szigorításán is. Előreláthatólag az új szabványok a jövő évben lépnek érvénybe. Asszony a főzőkanál mellet t Nincs ma már abban semmi különös, hogy egy nő megkeresi a kenyerét. Negyedszázada egyre inkább meg-megszokott, hogy elvégezvén az iskolát munkát keres a fiatal lány, s nem hagyja akkor sem, ha bekötik a fejét, családos anya lesz. Az utóbbi évtizedben már az is természetes, hogy a leánygyermekek — csak úgy mint a fiúk — értelmesen, készülnek a munkáséletre. Városokban és falvakban nagy a törekvésük, szakközépiskolákba, szakmunkásképzőkbe. Értő, képzett dolgozók, munkások akarnak lenni. S hányán, de hányán járnak egyetemekre, főiskolákra! A legszemléltetőbb példa: elnőiesedett a pedagógus pálya, egyre több az orvos- és jogásznő, a különböző tudományokban kutató asszony. Hogy a kereskedelemben, vendéglátó- iparban hány nő dolgozik a mi megyénkben, nehéz lenne pontosan megmondani. Az élelmiszerboltok dolgozóinak 70, az Iparcikk üzletekben alkalmazottaknak 76, a vendéglátóiparban dolgozóknak pedig ismét 70 százaléka nő. Tessék csak elgondolni, majdnem mind olyan munkahely, ahol a munkaidő nem tarthat reggel 6, vagy 7 órától délután 2-ig, vagy 3-ig. És legtöbb olyan is, ahol nem, vagy nagyon megfontolt, meggondolt szervezéssel lehet bevezetni a rövidebb munkahetet, a szabad szombatot. Harminchatezer nő dolgozik megyénk iparvállalatainál, intézményeiben. Tehát, csak az iparban. Vannak olyan gyáraink, mint a Tisza Cipőgyár, a Május 1 Ruhagyár fejlődő telepei, vagy akár a Patyolat (nem is beszélve a fodrász ktsz-ekről), ahol el sem lehet képzelni a munkát nők nélkül. És hány, de hány vállalat, intézmény hirdet nap mint, nap így: „Gyakorlott gyors-gépírót keresünk”. Ez a pálya is a nőké már szinte kivétel nélkül. Ülnek a futószalagok idegtépőén egyhangú zörejében, a vásárló óhaja szerint szép vékony szeletekre szelik a sonkát, mosolygósán a vendég asztalához viszik a feketét, gondolkodva gépelnek jelentéseket és meghívókat, újságcikkeket és bírósági 'idézéseket, betűvetésre tanítják a gyermekeket, alkatukból adódóan együttérzéssel állnak a betegágynál, s boldogan kötnek ^ szép menyasszonyi csokrot. Dolgoznak sokszor, legtöbbször lelkesen, szorgalmasan. Azt mondani sem kell, hogy otthon a családban is így van ez. övék a házimun- ka neheze, zöme. S övék a gyermeknevelés legtöbb gondja is. Hallottam már bevásárló férjről, iskolásgyermekével esténként törődő apáról, de mind megannyiszor olyan elismeréssel teli felkiáltójeles mondatokban, amelyek bizonyították a kivételest, a különöst, a ritkát. Mostanában, jó egy éve többet, többször beszélünk a dolgozó nőkről, mint annak előtte. Oka van ennek. A párt tavaly sok-sok munkahelyen, falvakban és városokban megvizsgálta a nők helyzetét. Az idén februárban határozat is született: többet kell törődni, jobban kell intézni a nők, a dolgozó nők ügyét. S a megszokás ellenére van is még mit leküzdeni. Előítéleteket, visszás, buta véleményeket: „A nő nem alkalmas vezetésre”, „A nő ha anya nem képes maradéktalanul teljesíteni hivatását”. Mi más is lenne ez, mint a régi, évszázados megkülönböztetés maradványa? „Asszony maradjon a főzőkanál mellett!” A közelmúltban egy szolnoki gyárban dolgozó asszony példákkal bizonyította mennyire él sajnos ez a régi megkülönböztetés. Vegyészmérnök férj, feleség, azonos munkakörben, gyakorlattal — a feleség havi keresete 200 forinttal kevesebb. Közgazdász házaspár — ugyancsak. Szakmunkás család? Ismét a férfi javára bizonyítható az anyagi elismerés. Az anyagi. Mert közben becsülik, dicsérik a nőket sokfelé. Aztán amikor kitüntetést osztanak, valóban elismerik a kiváló munkát, a nők valahol hátul kullognak. Megtisztelő társadalmi tisztség, megbízatás? Szerény a százalék még ott is, ahol nők vannak többségben. Él még a „férfi fején a kalap” felfogás. (S, hogy ez a kalap akkor is kalap, azt most ne is firtassuk. ..) Ezért kell újra és újból kezdeni a harcot. Nem, már nem a munkához való jogért. Az egyenjogúságért. A valódi egyenjogúságért, azért, hogy a nő munkahelyen és családban valóban egyenrangú partner legyen, s ne csak szavakban. Nem lesz könnyű, s rövid harc! (SJ) Körkép az árvíz utáni r ■ ■ r r r m r újjáépítésről Az árvíz sújtotta Felső- Tiszavidék. a Szamosköz. majd minden nap hallat magáról. Az ország nemcsak emberi, anyagi, technikai erőkkel és eszközökkel segíti az elpusztult területet, de lankadatlan figyelemmel kíséri talpraállásának, újjászületésének folyamatát is. A Szamos és a Túr csaknem 40 községet félig vagy teljesen romba döntött, 120 ezer hold szántóföldet, gyümölcsöst árasztott el egy—három A legfontosabb, hogy még az őszi hidegek beállta előtt tető alá kerüljenek az otthonok, a lakóházak, mintegy 5500 épület. Hol tart, hogyan halad az újjáépítés? Lesz-e fedél — legalább egy lakható, fűthető szoba — legalább november közepéig minden hajléktalanná vált család számára? Szabolcs-Szatmárban jelenleg ez az újjáépítés központi problémája. Az 5500 ház újjáépítéséből 2204-et az ÉVM-vállalatok vállaltak. A tanácsi építőipari vállalatok 660, a ktsz-elc 1500, cL Ytá'j Az alkotmánynapi ünnepek előestéjén, augusztus 19-én adták át a Szamosközben a 216. újjáépült házat. További mintegy 1600 háznak már lerakták az alapját, ezernek felhúzták a falait, több mint 700-nak a tetőszerkezete is elkészült. Az adatok — a helyzet nap mint nap előnyösen módosul — gyakorlatilag azt jelentik: az augusztus 20-át követő napokban a felépítésre váró összes családi házak több mint 60 százalékán már dolgoznak. Mintegy 800 ezer tonna építőanyag érkezett a megyébe, a legfon-! tosabbakból a szükségletnek mintegy 60 százaléka. A szállítás és kirakodás üteme megfelelő, az utóbbi napokban javult is. A tetőfedő cserépnek és palának azonban méteres vízzel. Mintegy 4500 épület összeomlott, további 5000 pedig súlyosan megrongálódott; több mint 130 tantermet, egészségházakat, orvosi rendelőket, művelődési otthonokat, tanácsi és más középületeket kell újjáépíteni; 420 milliót emészt fel az úthálózat javítása, s még nagyobb összegeket a tsz-ek, üzemek, elpusztult, megrongált termelő berendezéseinek pótlása. újjáépítésén dolgoznak, más építőipari szervezetek, főként tsz-brigádok és vállalkozásoK 666 családi ház felépítését végzik. De még mielőtt hozzáfoghattak volna — védekezésül az újabb árvízkatasztrófák ellen — öt község lakóinak új települési helyet kellett kijelölni; kilenc községbep egyszerűbb, célszerűbb terület- rendezésre, 19 községben pedig módosított telekelosztásra es építés-szabályozásra volt szükség. Az árvíz előtti állapotoknak megfelelően csak nyolc községben indulhatott mocf Q7 líiióónitóc alig 20 százaléka van a helyszínen. Az adatok, a megyei jelentések elemzése aggodalomra is okot ad. Az újjáépítés kezdete óta kevés ház készült el, s vált beköltözhetővé. Az építés üteme pedig — legalábbis augusztus 20. óta — nem gyorsult. Az építőtáborok bezártak — a fiatalok nagyszerű munkájáról még gyors ösz- szefoglaló sem készült — hiányuk azonban máris megnövelte a munkaerő-gondokat. Míg azonban korábban anyagmozgató és alapozó segédmunkások kellettek nagy számban, a munkaerő-igény most eltolódik; ahogy előre halad az újjáépítés, egyre több szakiparosra lesz szükség. Megfelelő összpontosításuk nélkül bizony nehéz elképzelni az otthonok újjáépítésének gyorsabb ütemét. Szabolcs nehéz tanévkezdés elé néz a idén. Az árvíz sújtotta területek oktatási hálózata az árvíz előtt is a legelmaradottabb volt. Most a megsemmisült tantermek mellett számos iskolaépületben hajléktalanok, építőmunkások laknak. Az ÉVM 25 ezer négyzetméter barakk-épület felállítását ígérte, hogy a tantermeket felszabadíthassák; 5000 négyzetméternyi már megérkezett, a többi szállításáról is gondoskodtak. Az idő, a tanévkezdet ezt is sürgeti. Néhány nappal ezelőtt Ilku Pál művelődésügyi miniszter helyszíni szemlét, tanácskozásokat tartott Szabolcs vezetőivel. A megállapodásuk: s megye 137 milliót kap az iskolák, művelődésügyi intézmények, pedagógus-otthonok újjáépítésére. A miniszter közölte: a többi megyékben 23 millió értékű iskolai, intézményi berendezést gyűjtöttek a szabolcsiaknak. Barakk-iskolák Ahol most a legnagyobb a hiány tantermekben, ott ideiglenesen barakk-iskolákat nyitnak; Szabolcs új iskolabuszokat is kap, hogy egyes községekből az ép iskolákba utazhassanak a gyerekek; az árvíz sújtotta területeken letelepedő pedagógusoknak felemelt összegű letelepedési segélyt adnak; 44 pedagógus szolgálati lakást építenek. Szabolcsban mindent megtesznek, hogy — ha nehézségek, ideiglenes megoldások közepette is — legkésőbb szeptember közepéig az egész megyében megkezdhessék a tanítást. Ami a Csongrád és Békés megyei helyzetet illeti: itt az árhullám következtében főként a belvizek és a fakadó vizek okoztak károkat. Mintegy 8000 épület dőlt össze vagy sérült meg a két megyében és csaknem 5000 családi ház vált lakhatatlanná. Hogyan halad a újjáépítés Heghalt tíz munkás 1970 első /fele szomorú időszak Szolnok megye munkavédelmében. Halálos üzemi baeset ért tíz munkást. És nem csak emiatt szomorú a munkavédelem az idén. Bár a munkahelyi balesetek Ezerháromszáz embert ért az idén munkahelyi baleset. Sok ez, vagy kevés? Nagvon nehéz elfogadni a tárgyilagos megállapítást. A tavalyinál valamivel kevesebb, mindez azonban nem vigasztalhat egyetlen munkáscsaládot sem, ahol hosszú időre munkaképtelenné vált a családfő, vagy az édesanya, úgy megsérült, hogy egész életen át hordozza nyomát. Mi okozhatja a baleseteket? Törvénysértés, felelőtlenség, vigyázatlanság, vezetők mulasztása, nemtörődömség? Félnapi beszélgetés után sok kétellyel, megmaradt kérdéssel búcsúztam a szakszervezetek megyei tanácsa munkavédelmi bizottságának vezetőjétől Egyed Zoltántól. Vele. munkatársaival próbáltuk kutatni az Sajnos ’-.leszokott már, hogy egy-e— beruházás tervezői sohasem a termelő részlegeket „szabják” meg, ha kiderül a tervezettnél több a költség. Olvankor kisebb lesz az öltöző, a mosdó, vagy egyáltalán nem lesz. Elgyönyörködtem a múltkorában a tiszafüredi alu- míniumgyártan. Micsoda előrelátás, m°nnvi gondoskodás! Korszerű öltöző szén zuhanyozó, tágas ebédlő. Azt száma csökkent, súlyosabbak történtek mint eddig. Tavaly az első 'Hévben öt súlyos, csonkulásos baleset volt, az idén tizenöt. Oyan balesetek ezek, amelyek egészen, vagy nagy részben csökkentik a munkaképességet. okokat, megközelíteni a valóságot. Nehezen tudtunk tárgyilagosak maradni. A munkavédelmi felügyelők különben is eléggé fásult emberek. S mintha az utóbbi két évben váltak volna ilyenné. Ki kellett mondanunk, hogy 1968 óta romlott a baleseti statisztika. A r- inkavédelem helyzete. Pedig éppen 1968 óta minden termelő vállalat — ipari és mezőgazdasági üzem egyaránt — szabadabban gazdálkodik.’ Megfelelő anvagi lehetőségei vannak, amelyeket nem köt számtalan központi előírás. Magyarul van pénz, jutna belőle munkavédelemre is. Jutna, mégsem jut sokszor. Mert mi a legfonosabb? Minimális beruházás — maximális haszon, nyereség. mondják a munkavédelem szakértői, hogy jó helyen dicsértem. A megyébe települő vállalatok közül az Alu- míniumgvár, meg a Május 1. Ruhagyár gondol erre. Szár. ‘alán ellenpélda: van, s: -morú m .történt esetekkel. A szolnoki betonelem- gyár termel már régen, noha a szakszervezeti munkavédelem mindmáig nem engedélyezte a munkát. Ott halt meg júniusban egy 17 éves segédmunkás. Tiszaroffon a Compack csomagoló vállalat százötven nőt foglalkoztat. Egy részlegben anilin festéket mérnek, csomagolnak. Olyan a munkakörülmény, amely hat hónap alatt súlyos megbetegedést okozhat. Jászfén"szarun kalapgyár kezdett munkához nemrég. A pesti központtal máig is vitatkoznak. Legutóbb azt írták: 1972 végére építenek öltözőt. mosdót, termelni azonban addig is kell, ez a fontos! Sok levelet kell írni Felépült Szolnokon az Aranyiakat étterem, konyhájában gázzal főznek. Semmi szellőztetés nincs. Ugyanígy a Csemege árúházban. — Messze van Pest — mondják a munkavédelem vezető: levelet kell írni. És sok, főleg régi hibás nézettel, szemlélettel kell megküzdeni. Június végén egy jászberényi építkezésen megtiltották a hegesztést a felügyelők. Nem volt biztonságos a munka. He’vszínen támadta meg őket a művezető, s nyomában a munkások is. Nocsak, hát gátolják, h ' befejezzék az építkezést? Egy tér» ző mérnök kifa- kadása: tizenkét éve dolgozik a szakmában, de biztonsági óvórendszabályokat még nem látott, arról még nem hallott! Mi köze van neki, a tervezőnek ' hoz? Tíz munkás meghalt az —ü e1r'- felék r~. S. J. Sok, vagy kevés ? GOLYAFESZEK Ha több a költség... A szállítás megfelelő
