Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. szeptember 27. MÁQNÁS MISKA Évadnyitó előadás a Szigligetiben Az évadnyitó előadás min­dig esemény egy színház életében. Hisz ez az a pil­lanat, amikor a hetek óta tartó próbák után végre felgördül a függöny, s a né­zőtéren ott a közönség; aki nélkül nincs színház. Az első premier légkörét színpadon és nézőtéren egy­aránt a fokozott várakozás jóleső izgalma tölti be. Mind­két fél vár valamit: a szín­ház új sikereket, a közönség új élményeket. A Szigligeti Színház első idei bemutató­tes közvetlensége, egészséges humora, s nem utolsósorban játékos kedve a nézőket is magával ragadta. Persze nem is volt nehéz dolga, hisz a kitűnő, ebben a szerepben pedig igazán magára talált Halász László volt a partne­re. Akiről eddig is tudtuk, hogy tehetségének milyen sajátos színe a humor, de aki most énekes, táncos sze­repben is fényesen bizonyí­totta, hogy jóllehet nem ke­nyere a tánc és az ének. de adott esetben, ha a megfor­Jclenet a darabból: Miska (Halász László) és W (Baranyai Ibolya) Marcsa iának hangulatára is ez volt a jellemző. A nézőket már az a kedvesség is kelleme­sen érintette, hogy a két főszerepet játszó színész fo­tója, hozzá apró szalaggal piros szekfű erősítve ott várta, az ülőhelyükön. Sőt egy változatos tartalmú programfüzetet is lapozgat­hatott ki-ki, amely mintegy az előadás ajánlásául szolgál­hatott. Alighanem ebben a gesztusban a közönség meg­érezte, hogy a város, a me­gye színháza valóban szere­tettel várja közönségét. \ Ilyen kedvező előjelek után kezdődött valójában a színházi előadás, a Mágnás Miska. Az az operett, ame­lyet elsősorban a belőle ké­szült filmváltozatból ismer a közönség javarésze, s a filmből is elsősorban a két Latyi felejthetetlen alakítá­sára emlékszik szívesen. (A filmet a televízió is bemu­tatta.) A nézőkben joggal fordulhatott meg tehát a kérdés, vajon mi újat, ér­dekeset tud adni ez a szol­noki színpadi Mágnás Mis­ka? A pénteki bemutató egy­értelműen választ adott: Halász László és Baranyai Ibolya személvében két olyan művész találkozott szerepé­vel, akik új színt tudtak ad­ni a kissé megoorosodott operett-történetnek. S ez önmagában is figyelmre ínéi tó. Vérbeli Mískat és vérbeli Marcsát láthatott tőlük a közönség. Baranyai Ibolya testére szabott szerepében végre valóban felhívhatta magára a közönség figyel­mét éá a gyakorta felcsat­tanó táncok amelyek já­tékának szóltak kifejezték hogy ezen az estén a közön­ség az övé és partneréé. Temperamentuma, természe­málandó figura úgy kívánja, bravúrokra is képes. Ala­kításában péntek este egy úgynevezett hálás, de kissé sablonos szerep született új­já; megfiatalodva, megtisz­tulva a rárakodott sablo- noktóL A „Vas megyei gye­rek”, eredeti frissességében lépett elénk. Rajtuk kívül Üjlaky László és Huszár László gróf ikerpárjának Pi- xi és Mixi gróf esetlenkedő bolondozásainak derülhetett a premier közönsége. Já­tékukban azonban még több lelemény is elfért volna. Ket­tőjük közül Üjlaky volt az eredetibb. S talán külön is szólni kell Sebestyén Éváról, aki a kleptomániás nagymama szerepében kitűnően ragadta meg nemcsak a figura lé­nyegét, hanem egyben a fi­gura karikatúráját is. A fentiek azt bizonyítják, hogy — mint várható volt — az előadásnak a humora, s nem pedig az érzelmes szentmentalizmusa fogta meg a nézőket. Érthető te­hát, hogy az úgynevezett fő szerelmi konfliktus szinte eljelentéktelenedett a humor árnyékában. így Rózsa Sándor és Hubay Anikó já­tékából is azokra a mozzana­tokra figyelhettünk fel, ahol énekesi kvalitásukat csil­logtathatták meg. Bor József rendező, aho­gyan azt már megszoktuk tőle, jól fogta össze az elő­adást és biztos tempót dik­tált az előadás folyamán mindvégig. Csodát persze ő sem tehet, hisz az operett az mégiscsak operett, berögzött műfaji szabályai kötik a rendezőt. Ami azonban az előadás folyamán a nézőnek feltűnhetett. hogy talán éppen az operett maibbá va­rázsolása nyomán, látványban kissé szegényesebb lett az előadás. Ebben alighanem maga a díszlet is ludas, amely inkább takarékossági szempontokat tükrözött, semmint a mondanivaló han­gulatát erősítette. Ha. még több ötletpetárda durran el a színpadon és nagyobb szel­lemi tűzijátékot engedélyez maga a rendező is, akkor talán kevésbé ütköztek vol­na ki a színpadkép látvány­beli gyengéi. Mindent egybevetve, a színház és közönségének el­ső találkozóján kellemes és jó hangulat uralkodott mind­végig. A nézők sokat és jót nevettek. S ha arra gondo­lunk, hogy a nevetés az egyik legszebb emberi aján­dék és csak mi emberek tu­dunk nevetni, a természet egyéb teremtményeinek és lényeinek nem adatott meg ez a kiváltság, a Mágnás Miska megérte a vele járó színházi fáradtságot: okot és alkalmat adott a nevetésre, s vele együtt a kellemes kikapcsolódásra, S ez sem utolsó szempont V. M. A Móra Ferenc Könyvkiadó A gyermeki rajongásnak nem testvére a mérlegelés. Ha szeret, teljes szívvel te­szi, ha gyűlöl, azt is őszintén. Ilyen Vityaz városka gimna­zistáinak szeretete és gyűlö­lete is. Alekszandr D. Tver- szkoj regénye, a „Török in­duló” e gyermeki érzésvilág­ba kalauzolja el az olvasót, ám drámai időpontban. A háborút megelőző hónapok­ban és a németek bevonulá­sát követő időben. A diák­csínyekbe belefeledkezett srácok egycsapásra szívükbe fogadják az új tanárt, Grandtot, aki a történelem titkait tárja fel előttük. A lányok beleszeretnek, a fiúk­nak imponál, de elkövetke­zik a nagy pillanat, s a bál­ványból áruló lesz, a néme­tek embere. Ahogy a szere- tetet teli marokkal mérték, így tesznek gyűlöletükkel is. Harcba szállnak a németek és az árulók ellen, s e küz­delemben érnek e pöttöm emberkék igazi emberré. A Soproni András fordította, megkapóan közvetlen hangú regényt Kass János illuszt­rálta. A történelembe, de a rég­múltba nyúl vissza a másik újdonság szerzője. Karczag György is. „Zúgó nyilak” cí­mű regényében. Műve hőséül történeti alakot, az Ákos nembéli Ákos fiát, Ernyét választotta. Azt az embert, aki a tatárjárás vad vihará­ban is a törvényt, a rendet megtestesítő király mellett állt, s nem rabolt, harácsolt, mint a többi nemesúr. A re­gény tényleges események s képzelt történések jó elegyí­tése, sokszínű kép arról a világról, ahol bűn és erény, hamisság és helytállás egy­szerre volt jelen, olykor egy emberben is. A stílusában a régi nyelvet követő művet Győry Miklós illusztrálta. Geometriai feladatok al­gebrai módszerekkel történő megoldása közismert eljárás, annál kevésbé ennek fordí­tottja, az algebrai feladatok eredményének geometriai el­járással való kiszámítása. Lu­kács Emőné és Tarján Re- zsőné „Rajzos matematika” című könyve az általános is­kola hetedik és nyolcadik osztályának tananyagából vett példákon mutatja be e tagadhatatlanul érdekes, szemléletes módszert. A szel­lemes példák, s a megoldá­sukat ábrázoló rajzok szóra­koztató agytornaként sem le­becsülhetek, ám ennél neme­sebb küldetést is ellátnak. Kedvet csinálnak a „száraz* matematikához, megmutatva, hogy az eredményhez sokféle út vezethet, de közülük né­hány zsákutca is lehet. A játékos ismeretközlés jó pél­dája a könyv, melynek sok­sok ábráját Hornyák László készítette. (M) Szabó László — Sólyom József: A kikötő elpusztul: 7.55-kor 5. Áz utazást lefújják Blake hazament, és várta Kono telefonhívását A ja­pán nem sokáig váratott ma­gára. Utasítást adott Blake- nek, hogy foglaljon helyet a másnap Hawaii-ba induló repülőgépre. Blake megpró­bálta a dolgot elodázni, hogy időt hagyjon az ONI- nak, de miután Chaplin volt komornyikja hajthatatlannak bizonyult, az amerikai kény­szeredetten tudomásul vette az utasítást, bár egyelőre fogalma sem volt arról, ho­gyan értesíti majd a tenge­részeti elhárító szerveket a gyorsan pergő eseményekről. Ha sejtette volna, hogy az ONl máris figyeli a telefon­ját, s ezt a beszélgetést is lehallgatja, bizonyára meg­nyugszik. De Stanley erről neki nem beszélt. így nem maradt számára más, mint a reménykedés: a hadnagy elég gyorsan intézkedjen, s valóban azonnal küldje a Pennsylvaniára azt a bi­zonyos Campbellt. Ám az ONI-nak is időre volt szük­sége, már csak azért is, mert olyan valakit kellett keres­nie a feladat végrehajtására, akinek külseje megegyezik Blake leírásával. így aztán, amikor az ONI a telefon lehallgatása révén értesült arról, hogy Blake beleegyezett a másnapi ha­waii utazásba, Stanley azon­nal elküldte egy emberét a légiforgalmi társasághoz. S Blake egy óra múlva már hiába telefonált a Pan American Los Angeles-i iro­dájába, a kisasszonytól csu­pán ezt a határozott vá­laszt kapta: „Minden he­lyünk foglalt, uram”. Blake még mindig nem gondolta, hogy a hadnagy keze van a dologban. Nem tehetett mást, várta Kono újbóli hívását Jó két óra eltelt, amíg a japán újra je­lentkezett. Az „izomember” közölte vele az új helyzetet, mire a japán azonnali talál­kozóra hívta. Nagy köieg papírpénz Késő este volt, amikor az utcasarkon Blake ismét be­szállt a japán kocsijába. A volánnál ismét Yamamoto ült — Megváltoztatom az uta­sítást! — mondta halk. de igen határozott hangon,' mint ciki tökéletesen biztos a dolgában. —- Nem repülővel megy, hanem a Matsoniával, amely két nap múlva indul San Franciseoból. Útirány is­mét csak Honolulu... Ott a Kühn-féle szalon melletti szállodában megszálL .. Blake megijedt Talán sejtenek valamit a japánok? Hiszen hajóvaj sokkal to­vább tart az út... Yamamoto nagy köteg pa­pírpénzt nyomott a marká­ba. Blake gyorsan számolni kezdte, higgyék csak, meny­nyire érdekli a pénz. Nyolc­ezer dollár... Ez igen... De miért ilyen sok? Nem eny- nyiről volt szó... Meg is kérdezte. — Hogy a barátjától se sajnálja a pénzt — felelte Yamamoto Amikor elváltak. Blake előtt újra ott ágaskodott a tanácstalanság kérdőjele hogyan értesítse Stanleys Hátra pillantott: két férfi sétált a nyomában. Bizonyára ezek is németek — gondolta. Hazafelé indult. Azalatt az ONI emberei teljes gőzzel dolgoztak. Megállapították Yamamoto személyazonosságát: valódi neve ítaru Tachibaka, sor­hajókapitány a japán flottá­nál. Múltja: a japán tenge­részakadémián és a tokiói tengerészeti kollégiumban végzett, sorhajóhadnagyként került ki, majd rövidesen előléptették sorhajókapi­tánnyá. 1930-ban az Egye­sült Államokba költözött, s beiratkozott a pennsylvaniai egyetemre, ahol Amerika történetét és külföldi kap­csolatait tanulmányozta Amikor ezeket a tanfolyamo­kat elvégezte, a dél-kalifor­niai egyetemre iratkozott be. Los Angelesben. Ezt követő- en évekig utazgatott a Csendes-óceán partvidékén, ahol japán üzletemberekkel vállalkozókkal tartott fenn kapcsolatot. Aztán mintha megszakadt volna Yamamotr amerikai tartózkodásának egyebet s“m tudott megát 'anfiaoi ’•óla. . '"sak jóvá később tudták i-'i-i'vikar hoev Y^mamotc nem má- mint a japán konzulátu' egyik szerény kis alkalma­zottja, aki évekkel előbb el­tűnt az USA-ból, s alig egy esztendeje érkezett csak vissza, persze más néven. Jóformán minden szabad idejét a „Vörös Malom”-hoz címzett, hírhedt mulatóban tölti — legalábbis tengeré­szeti hivatal hírszerzői és el- hárítói ezt tudták később megállapítani. Pásztoréra a „Vörös Malom"-ban Ez a mulató viszont a ja­pán hírszerzők találkozóhe­lye. De minderről Stanley-ék ezekben a napokban vajmi keveset tudtak, noha Ya­mamoto súlyosan vétett az utasítások ellen, amikor Blake-kei közvetlenül fel­vette a kapcsolatot. Mert a parancs úgy szólt, hogy ame­rikai ügynökökkel a közvet­len kapcsolatot csak Kono, illetve a „Vörös Malom” ja­pán lánykái” tarthatják. A módszer a következő volt: az ügynökök betértek egy-egy pásztorórára a „Vörös Ma- lom”-ba, s miközben a sze­relem perceit élvezték, ér­tesüléseiket átadták part­nernőiknek, akiket azután szobácskájukban meglátoga­tott időnként Yamamoto, hogy átvegye a híreket, A „Vörös Malom” minden alkalmazottja a japán hír­szerző központ szolgálatában állt: férfiak, nők egyaránt. Ide látogatott el rendsze­resen Yamamoto, a „kis szürke konzulátusi alkalma­zott” is... Es egy-egy ilyen „Vörös Malom”-beli útja után mű­ködésbe lépett a konzulátus különleges sifre-gépje amely átalakította bediktált szöveget a naponta változó kulcsra, hogy az éteren át továbbítsa Tokióba, a japán hírszerző szolgálat köz­pontjába __ P ersze ezekről a mozzana­tokról az ON í csak jóval később értesült. Most azon­ban még csak annyit tudott, hogy Yamamoto, az Ameri­kából évekkel előbb eltűnt sorhajókapitány ismét ame­rikai földre lépett. Ám. ar­ról, hogy hol lakik, merre tolgozik. még semmit se ■idtak rr>“gá"ar)ítani. Ennek "’edig az volt az oka. hogv Yamamotc egy-egy ilven ki­ruccanása után mindig a „Vörös Malom”-ba tért visz- sza, ott átöltözött, aztán több tucat japán közé ve­gyülve jött ki az épületből, s eltűnt a város forgatagában. Az ONI-nak viszont ekkor még nem volt elég embe­re ahhoz, hogy egyszerre húsz—huszonöt embert is kövessen, figyeltessen... Pe­dig csak így állapíthatták volna meg, hogy a Yamamo­to néven bemutatkozó férfi mindig a japán konzulátus­ra tér vissza, s Yamamoto azonos a konzulátuson dol­gozó Kochiba segédírnokkal. A haión sincs hely De nézzük, mi történt köz­ben Blake-kel? Sétált az ut­cán, sarkában a két né­mettel, s azon törte a fejét, hogyan teremtsen kapcsola­tot Stanley-vel, s hogyan ad­ja tudtára: neki holnapután repülővel Ciscóba, onnan pedig a Matsonia nevű ten­gerjáróval Honoluluba kell elutaznia. De semmi okos nem jutott az eszébe. Más­nap délelőtt elment bevásá­rolni, hogy felkészüljön az útra. Most két japán volt a követője. Blake belépett az egyik fehérnemű üzlet­be, hogy ingeket vásároljon magának. A japánok kint maradtak. Egy pillanattal később egy idegen férfi lé­pett be az üzlet ajtaján, majd Blake mellé állt, mint­ha válogatna az áruban. Az „izomember” a japánokra fordította minden figyelmét, hogy egy alkalmas pillanat­ban elillanjon előlük, s eközben észre sem vette azt a nyurga fiatalembert, aki az üzletbe utánajött. Csak ak­kor csodálkozott el kissé, amikor a nyurga férfi a lei- rakott áru között válogatva — halkan megszólította Blake-et: — Mindenről tudunk, a Matsonián már nem lesz hely, s azt követően, egy hét múlva indul csak hajó Honoluluba — suttogta az idegen. Rádióval lehallgattuk az aulóbeli beszélgetést... Blake azonnal megköny- nyebbült. Milyen ügyesen dolgozik az ONI... Még szeretett volna kérdezni egy s mást az idegentől, de szi­szegő hangú utasítást kapott, hogy gyorsan menjen ki az üzletből és a japánok által megjelölt időpontban in­duljon San Franciscóba. Blake eleget tett a pa­rancsnak : repülőgépre ült és San Franciscóba utazott. A Csendes-óceán parti ha­talmas városban tartózkodva hogy is gondolt volna arra, hogy e metropolis falai kö­zött két hatalom kémei bir­kóznak, s a tét: az USA-t berántani a világháborúba, "Z»“] le’ ,r>’ és mo<'°ven<?í- teni hoev a Távol-Kelet fö­lött a japán imperializmus lehessen az úr. . Következik: Hornemé sikoltozni kezdett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents