Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

1970. szeptember 1.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Á megyei tanács végrehajtó bizottsága elnöke- felhívása a mezőgazdasági üzemek dolgozóihoz

Szeptember 2

Szolnok megyei nap a kiállításon

Emberemlékezet óta nem volt ilyen nehéz esztendő a mezőgazdaságra, mint az idei. Meg kellett birkózni az árvízzel, a sok csapadék következtében a belvizekkel. A mezőgazdasági üzemek dolgozói, vezetői arra törekedtek, hogy a megtermelt gabonát idejében betakarítsák.

A szeszélyes időjárás következtében — az erőfeszítések ellenére t— a megyében közel 30 ezer kh kenyér- gabona betakarítása van hátra. Ez azt jelenti, hogy kétszázezer ember évi kenyere van kinn a földeken.

Népgazdasági érdek, az ország ez évi és jövő évi kenyerének biztosítása megköveteli, hogy a még kinn- lévő kenyérgabonát a legrövidebb időn belül betakarítsuk. Szükséges, hogy azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek már befejezték az aratás munkáit, gépekkel, munkaerővel segítsék azokat az üzemeket, ahol még ara- tatlan terülietek vannak.

Azokon a területeken, ahol gépekkel nem lehet dolgozni, ott indokolt a kézierővel történő betakarítás haladéktalan megszervezésére.

Felkérem a mezőgazdasági üzemek dolgozóit és vezetőit, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel mindent kövessenek el annak érdekében, hogy a még kinnlévő kenyérgabona mielőbb betakarításra kerüljön és az őszi vetések előkészítése meggyorsuljon.

Fodor Mihály

Kongresszusra készülve

A Központi Bizottság

irányelvei a párt X. kongresszusára a többi között megállapítják: „a tömegszervezetek és a tömegmozgalmak egyre inkább betöltik szerepüket, tevékenységi területükön kezdeményezéssel és nagy felelősséggel dolgoznak.” Az irányelvekben a tények tömör sűrítéseként áll ez a mondat, a mindennapok ugyanakkor a részletek gazdag tárházát is megnyitják. A részletek olykor azonban ellentmondóak. Mint azon a beszámoló taggyűlésen is, amelyen a pártvezetőség dicsérte ugyan a KISZ-eseket aktivitásukért, bátor kezdeményezéseikért, de el is marasztalta őket, mondván, „nem mindig támaszkodhatnak” az ifjakra. A megállapításból vita kerekedett. Voltak, akik azt is kétségbe vonták, amit a vezetőség beszámolója elismerően rögzített, mások viszont azt firtatták, mit jelent valójában a tömegszervezetekre való támaszkodás?

A vélemények, a kérdések rávilágítanak: a pártalapszervezetekben nem egységes a szemlélet a tömegszervezetek, tömegmozgalmak szerepét, feladatait illetően, s mivel a szemlélet maga ellentmondásos, nem lehet más a gyakorlat sem. Hol „segédcsapatnak” tekintik a tömegszervezeteket, melyekre ráosztható bármilyen feladat, az udvartakarítástól a nőnapi ünnepség megrendezéséig, hol meg formális, tényleges tevélcenységet alig végző valamiként fogják fel, s ítélik meg azokat. Talán éppen ez a szemléleti, gyakorlati bizonytalankodás az oka annak, hogy a beszámoló taggyűléseken maid’ mindenütt sok szó esett a tömegszervezetekről. az ott dolgozó kommunisták eredményeiről és feladatairól.

Ne kerüljük meg mi magunk sem a kérdést: miben és hogyan támaszkodjon a pártszervezet a tömegszervezetekre?

A tömegszervezetek és tömegmozgalmak feladatait sajátos szerepkörük határozza meg. A szakszervezeti feladatokat nem láthatja el az ifjúsági szervezet. a nők problémáival aligha birkózhatnak meg egymagukban a kü’önböző szervek mellett alakult nőbizottsngok. a Vöröskereszt is speciális feladatokat végez. A saiátos szerepkör egyben arra is Utal. hogy a párt — tömegszervezetekben tevékenykedő kommunisták segítséeével — a tömegszervezetek útján kapcsolódik a legszélesebb nyilvánossághoz, folytat szüntelen párbeszédet kis és nagv dolgokról, gondokról, tervekKettős kapocs

ről, teendőkről. Ez a támaszkodás lényege, értelme, s felelet arra is, miben támaszkodjék a pártszervezet a tömegszervezetekre. Ugyanakkor választ ad a hogyanra is; a tömegszervezetekben tevékenykedő kommunisták útján.

Az utóbbi években a munkahelyeken éppúgy, mint a településeken megélénkült, sokrétűbbé vált a tömegszervezetek élete. Jó példa erre az, amit a különböző népfront-bizottságok nyújtottak a településfejlesztési tervek kidolgozásához, megvitatásához, s végrehajtásához adott segítséggel, mint például Szolnok városban is, vagy amit a szakszervezeti bizottságok, vállalati szak- szervezeti tanácsok, műhelybizottságok tettek a legutóbbi két évben a dolgozók érdekvédelméért a martfűi cipőgyárban, a cukorgyárban és másutt is. — A tömegszervezeti tevékenység élénkülése, az aktivitás hőfokának emelkedése kedvező lehetőségeket teremtett arra, hogy mind a pártszervezetek, mind a pártmegbi- zatásként tömegszervezeti munkát végző kommunisták gazdagítsák kapcsolataikat, ne elégedjenek meg azzal, hogy közvetítik a párt politikáját. hanem gyűjtsék és továbbítsák a visszhangot, a véleményt, a javaslatokat, észrevételeket is.

A kedvező lehetőségekkel rosszul sáfárkodnak ott, ahol még ma is csupán másodrendű teendőket bíznak a tömegszervezetekre, ahol nem tisztelik öncélúságukat, nem igénylik kezdeményezéseiket. A tömegszervezeti munka — amint ezt az egyik taggyűlésen szellemesen megfogalmazták — nem a nártfeladatok egy részének „albérletbe adása”, hanem olyan sajátos. önálló tevékenységi terület, mely végső eredményeiben a párt feladatainak, s politikájának maradéktalan teljesítését, érvényesülését szolgálja. A tömegszervezetekben. tömegmozgalmakban, jelölésükhöz illően valóban tömegek tevékenykednek. Ha a munkahelyi, területi pártszervezetek nemcsak támaszkodnak a tömeeszervezet.ekre, hanem igénylik az ott összegyűlt tapasztalatokat, véleményeket is, ha nemcsak a politikai munka eszközét látják azokban, hanem egyben emberformáló iskolákat is, akkor olyan kettős kapcsolatot hoznak létre, mely szorosan összefogja, s a közös érdekek. célok szolgálatába állítja kommunisták és párton- kfvüliek szavait és cselekedeteit.

Az idén, az eddigi hagyományoktól eltérően a 67. Országos Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár művelődési pavilonjában megyei napokat tartanak. Minden nap más megye mutatja be a felszabadulás utáni negyedszázad eredményelit, s a táj jövőjét. Bemutatkoznak a megyék amatőr művészegyüttesei, s vetítik a megye életét bemutató filmeket.

Szolnok megye mindjárt, a kiállítási napok elején, szeptember 2-án adhat hírt magáról. Erre a napra viszik a Felemelt fejjel című dokumentumfilmet, amely a megye » negyedszázadát örökíti meg. Ugyancsak vetítik a Találkozás c., Kádár János Szolnok megyei látogatásáról készült kisfilmet is. Valószínű a tiszaföldvári Lenin Tsz dokumentumfilmjével, a Három beszámolóval is megismerkedhetnek a látogatók.

Ezen a napon kiállítják a kunszentmártoni díszítőművészeti szakkör legjobb munkáit, a kisújszállási képzőművészeti kör termékeit, a mezőtúri művelődési ház bábcsoportjának saját

készítésű bábuit, a martfűi barkácskör iparművészeti jellegű darabjait. Ezentúl láthatják a nézők a karcagi Kántor Sándor kerámiáit, a tiszaderzsi Péntek Lajos fafaragásait, a mezőtúri szőnyegszövők, a karcagi agyagipari szövetkezet legjelesebb munkáit.

A felutazó együttes ízelítőt ad a megye népművészetéből. Az egyórás műsorban, melyet háromszor ismételnek meg, fellép a mezőtúri Gyalog Magda citera- szólókkal. A szolnoki városi tanács Bartók Béla kamarakórusa, Vígh József amatőrbűvész, Várady Szeréna, B. Cseh Éva a szolnoki irodalmi színpad tagjai. Bö- röczki József honvéd paródiákkal mutatkozik be, a jászárokszállási Gyulavári Gabriella jászsági népdalokat énekel.

Az együttesek műsorában a megyei művelődési központ népi zenekara Kállai János vezetésével jászkunsági dalokat, a Tisza Tánc- együttes táncjátékot ad elő, a Pásztorbotolót. A Szolnok megyei műsort Trömböczki Péter vezeti.

Megyénk műsora szeptember 2-án délelőtt 11 órakor, délután 14 és 15 órakor kezdődik a 26-os számú pavilonban.

HIABA LÖVETTEK

2 930. szeptember 1-ről így emlékezik meg a krónikás: „Néhány órán keresztül harctérré vált Budapest. Megálltak a gépek, megakadt a forgalom, s a fegyvertelen munkástömegek felvonulását nem tudta szétverni az állig felfegyverzett rendőrség és csendőrség semmiféle erőszakkal sem. Hiába rohantak a munkásokra a lovasosztagok, riadóautók, páncélgépokcsik, hiába lövettek a főváros dolgozóira: az ellenforradalom terrorapparátusa gyöngének bizonyult a főváros elszánt dolgozóival szemben.”

Mi volt a végletes elkeseredettség oka? A politikai és gazdasági nyomottság. Ezt a tényt minden szónál beszédesebben állapította meg a jegyzőkönyv, amely a tüntetés egyik halálos áldozatának hagyatékáról készült. Danyik János fiatal építőmunkás zsebében 4 fillért találtak és a munkakönyvét, amely szerint 1929 novembere óta nem volt munkája s megfejthetetlen csoda, hogy miből élt! ö maga már nem válaszolhatott erre a gyötrelmes kérdésre.

De válaszoltak a pesti nyomortanyák, a csölakók, az éhbéren vergődő munkások és munkásnők. Es válaszoltak a szalmatetős, roskadozó vályogviskók falun, a morbus hungaricus áldozatai, az abszolút egyke és egyse.

1930 szeptember elsején megrémült a Vár ura, a kormány elnöke, a tábornoki egyenruhában feszítő Gömbös, a rendőrség hírhedt vezetői. Sortüzek fejezték be a napot.

Vidéken Miskolc, Debrecen, Pécs, Győr munkásai csatlakoztak pesti társaikhoz. Sopron, Eger, Székes- fehérvár, Baja, Veszprém, Hódmezővásárhely, Békés, Gyula utcáin is felharsantak a munkás jelszavak, kommunista röplapok jelentek meg.

1930. szeptember 1. azt bizonyította; a reakció nem legyőzhetetlen; hogy a szociáldemokrata munkások is nyomban csatlakoznak a kommunistákhoz, mihelyt a közös ellenségre lehet csapást mérni. Az események bizonyították: történelmi következménnyé vált a munkásegység, valamint a parasztság felzárkózása a munkásság oldalára.

„Munkát! Kenyeret!” — követelte az 1930. szeptember 1-i tömeg. Olyan jelszó volt ez, amelynek politikai tartalmát nem kellett magyarázni senkinek. A tanulság pedig időtálló: a forradalmi párt igazát nem lehet megsemmisíteni és bármily nagyok is egy nemzedék nehézségei; el kell tűnnie, amit a történelem halálra ítélt.

„Köszönjük, elvtársak"

Ünnepi munkásőr zászlóalj gyűlés Jászberényben

(Folytatás az 1. oldalról)

A Hapcikban az árvízveszélyre emlékezik vissza az ország. Kitüntetésekkel, jó szóval köszöni meg fiainak a megfeszített nappalokat, éjszakákat. A jászberényi munkásőr zászlóalj ünnepségére sokan eljöttek párt- és állami vezetők. Szekeres László országgyűlési képviselő, az MSZMP jászberényi járási első titkára nyitotta meg a vasárnap délelőtti ünnepséget. Göblyös István parancsnok idézte fel a zászlóalj munkáját.

— Lövészeten voltunk éppen. A század nem tudta befejezni, mert május harmincadikén délután parancsot kapott az elvonulásra. Tizenkét órakor jött a riadó Be- rénybe, s tizenkilenc órakor már Besenyszögön voltunk. Nehéz napok vártak ránk. Elméletben 12 óra pihenő elő volt írva, dehát arra nem volt lehetőség. Keményen dolgoztak elvtársaink.

Mindenki becsülettel dolgozott. Sokan kiemelkedően. . Őket szólítja Gara András, a zászlóalj parancsnokhelyettese.

— Kasza István, Tarcsa János, Hamar Károly, Baráth András...

Tizennégyüknek Árvízvédelemért érem kitüntetést adott át Szekeres László. Tizenegy munkásőrnek pénzjutalmat. S százkilencvenhatan oklevelet kaptak.

Az árvízvédelmi ünnepség véget is érhetne. De újabb vezényszó hallik. Föl! Vigyázz! Kiss István, a megyei parancsnok helyettese, Papp Árpád vezérőrnagy parancsát olvassa. Göblyös István alezredes

megválik a zászlóaljtól, a polgári védelemhez megy. Búcsúztatják. Murányi József

századparancsnok, Gergely , István régi münkásőr. Együtt kezdték.

Kétszer a megye legjobb egysége volt a jászberényi zászlóalj. Munkásőr Emlékérem kitüntetést kapott a távozó Göblyös István. Az új parancsnok, Muzsik László őrnagy kér szót.

— Elvtársak, igyekszem folytatni az egység dicső hagyományait.

így fogadják a munkásőrök is.

B. L.

Az árvízvédekezésben részt veit polgári védelmi alakulat kitüntetése

Azok az elegáns, sötét ruhába öltözött férfiak, akikkel tegnap délelőtt zsúfolásig telt a szolnoki Szabadtéri

Színpad nézőtere, három hónappal ezelőtt még katonaruhában, gumicsizmában, bakancsban, a Tisza, majd a KöA tervek szerint 1971-ben fejezik be az építkezést Kecskemét új városközpontjában. Jelenleg a megyei tanács, a megyei pártbizottság, a KISZ megyei bizottsága és az Alföldi Áruház épületét építik. Képünkön: Az új városközpont eddig elkészült és átadott épületei. (MTI foto — KS)

rös mentén harcoltak a megáradt folyóval. Május végétől június végéig teljesítettek katonai szolgálatot a polgári védelmi ezredben, később az árvíz okozta károk helyreállításában segítettek, illetve mint karhatalmisták az elhagyott családi- és közösségi értékeket őrizték.

Férfias helytállással, egy hónapi megfeszített munkával több mint tízezer métei töltést, 26 ezer méter nyomópadkát építettek az alakula tagjai, 29 ezer homokzsákot töltöttek meg, hat veszélyes buzgárt fojtottak el és 132 kilométeres szakaszon teljesítettek figyelő-, járőrszolgálatot.

Az árvízvédekezés legkiválóbb katonáit a tegnapi ünnepségen tüntették ki, amelyen résztvett Csáki István, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Fodor Mihály megyei polgári védelmi parancsnok. Hegedűs Lajos, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója, valamint a polgári védelem országos parancsnokságának képviseletében Tóth Lajos ezredes.

Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter parancsát, amelyet az ünnepség résztvevőihez intézett — Schwartz Imre alezredes olvasta fel.

Az ünnepség következő aktusaként Gonda Sándornak, a polgári védelmi ezred parancsnokának és Móthe Sándor tartalékos hadnagynak. az Elnöki Tanács kitüntetését, a „Kiváló Szolgálatért Érdemrendet” adták át. A honvédelmi miniszter kitüntetését a „Haza Szolgálatáért Érdemérem” arany fokozatát kilencen, ezüst fokozatát tizenhármán, bronz fokozatát hatan kapták meg az alakulat tagjai közül, majd tizenkilenc tartalékos tisztet főhadnagy- gyá, illetve hadnaggyá léptettek elő. Az árvízvédelmi kormánybiztos pedig az alakulat személyi állományának az Árvízvédelemért érem kitüntetést adományozta.

A kitüntetetteket köszöntötte Fodor Mihály, elismerését és köszönetét fejezte ki a védekezésben tanúsított helytállásért az alakulatnak