Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
1970. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mészáros Lafos: Eger Muzsikánk a nagyvilágban A magyar zene már több, mint százötven éve meghódította a világot. A verbunkos ritmusa fel-fel- bukkan Gluck, Mozart, Haydn és Beethoven műveiben, Brahms magyar táncaiban, Schubert darabjaiban. Liszt rapszódiái és késő magyaros művei éppoly ismertek, mint az újabb időkben Kodály Háry szvitje, Galántai táncai. Bartók Bélával pedig muzsikánk elérkezett az igazi, a teljes világhírhez, elismertetéshez. Szinte már közhely — bár bizonyos vonatkozásban erősen helyesbítésre szorul —, hogy századunk első felében a világzene centruma Közép- Kelet-Európa lett. S ebben az új zenei világban a magyar muzsika — mindenek előtt Bartók zenéje — a legelsők közt állt. Hogyan követték a fiatalabb nemzedékek Bartókék iránymutatását? Mi ma, a század második felében, a magyar zene szerepe, hol van a helye a világ nagy hangversenyében ? Zeneszerzőinknek mindenek előtt be kell hozniuk azt a nagy lemaradást, amely a háborús évek elzártsága, majd később a dogmatikus kultúrpolitika következtében fejlődésüket körülbelül a harmincas évek stílusvilágában megrekesztet- te. Az ötvenes évek végén — leginkább a lengyel zene előretörésétől ösztönözve — komponistáink megismertek minden korszerű kompozíciós módszert, technikát, stílust — éppúgy, mint annakidején Bartók és generációja. Kezdettől fogva felmerült a probléma: nemzetközi vagy magyar stílust kövessenek zeneszerzőink? S ha magyart, milyen eszközökkel szólaltassák meg azt? Tudni kell mindehhez, hogy korunkban, körülbelül 1950 óta az egész világon megfigyelhető egyfajta egységes zenei világnyelv kialakulása Norvégiától Egyiptomig, Koreától Spanyolországig, a Szovjetuniótól Dél-Ameriká- ig az alkotóművészek többé- kevésbé ugyanazt a zenei nyelvet beszélik, s hasonló zenei kifejezőeszközöket és technikákat alkalmaznak. Kiderült, hogy a népdal mű- zeijei feldolgozása nem az egyedüli mód a sajátosan magyar zenei stílus megszólaltatására. Sőt: ma már megállapíthatjuk, hogy ez a metódus a múlté. Az új elv tehát az lett, hogy a nemzeti hangot magasabb szinten szólaltassák meg a zeneszerzők, például a temperamentum, a színek világában. Muzsikánk mai világvisszhangja szempontjából döntő, hogy szinte valamennyi külföldön is elismert komponistánk a fiatalabb évjáratokhoz tartozik. Persze nem mind. A középgenerációhoz tartozik például Maros Rudolf, a modern magyar zene úttörője, akinek nevét és műveit világszerte ismerik. Tagja az Űj Zene Nemzetközi Társasága (ISCM) vezetőségének, darabjait többször műsorra tűzték a Társaság nemzetközi zeneünnepélyein. Kurtág György talán a legismertebb név ma az új magyar muzsikában. Kevés darabot írt, de ezek — hallatlan érzelmi feszültségük, őszinteségük és szépségük révén — bejárták a nagyvilágot. A legnevesebb előadó- művészek játsszák vonósnégyesét, zongoradarabjait, hegedű-cimbalom duóit; néhány művét Bartók és Kodály kiadója, a bécsi Universal bocsátja közre. Durkó Zsolt ugyancsak a „harmincasok” közé tartozik. Latin formakultúrával megírt, drámai töltetű alkotásai közül kiválik a Vonósnégyese, amelyet díjaztak a montreáli világkiállítás zeneszerzői versenyén. Bozay Attila ugyancsak az ISCM zeneünnepélyén keltett nagy feltűnést; Kalmár László egyik kórusműve a londoni Ko- dály-alapítvány első díját nyerte meg, egy másik pedig a Volkswagen művek nagydíját. S végül a legfrissebb, nagyjelentőségű világsiker: az UNESCO évenként megrendezett párizsi zenei seregszemléjén Szöllősy András Concertója vitte el a pálmát. Az új magyar operaművészet is jelentős sikereket könyvelhet el. Pet- rovics Emil: „C’est la guerre” című egyfelvonásosát a többi között Nizzában, az NSZK-ban és Jugoszláviában adták elő. Szokolay Sándor „Vérnásza” sikert aratott Helsinkitől Bolognáig, a „Hamlet” külföldi bemutatójáért pedig valóságos verseny indult, amelyet végülis a kölni operaház „nyert meg”. Űj operáinkban a válságban lévő műfaj kivezető útjait látták meg a külföldi szakemberek, magávalragadó drámaiság pedig a közönség körében talált visszhangra. Tehát joggal és büszkén mondhatjuk; a mai magyar muzsika a legjobb úton van afelé, hogy nyomába lépjen a Bartók-nemzedék nemzetközi hírnevének. VÁRNAI PÉTER Képzőművészetről — röviden Hogyan kezdjük...? Egy öreg műgyűjtő tanácsai, kezdők számára Azt hiszem, leghelyesebb, ha nagyképű útbaigazítások helyett elmondom: én hogy csináltam... A kezdet visszavezet gimnazista koromba. Szenvedélyes levelezőlap-gyűjtő voltam — réme a családnak, barátoknak, távoli ismerősöknek, s mindenki másnak, akiről föltételezhető, volt, hogy valamiféle levelezést folytat. Ily módon nagyon szegény kis legényke létemre, beutaztam Rómát és Firenzét, Párizst és Bolognát, Sienát és Nürnberget, persze Sárospatakot, Besztercebányát, Visegrádot és a Vaskaput is. Aztán a képeslevelezőlap-ütazás nemcsak a városokba irányult, hanem az egyes paloták műkincseihez i§. Anélkül, hogy a lábamat valaha is kitettem volna Budapest poros, füstös, szegényes hatodik kerületéből, megismerkedtem Giottoval, és az angyali Fra Angelicoval, a csodálatos lélek- látóval, Rembrandttal és a hűvösen izzó Dürerrel, rajongtam Cranachért, és elérzé- kenyültem az ártatlan lelkű Corot virágzó fáin és tovalibbenő tündérein... Mindezt néhány száz levelezőlap jóvoltából. Ezek a képeslapok végül is elkalauzoltak a Szépművészeti Múzeumba. Persze szerencsés fickó voltam, mert a mi múzeumunk — bármily kicsi nép vagyunk is — állja a versenyt Európa neves gyűjteményeivel. Megtanultam, hogy a fénykép, a reprodukció sohasem adhatja vissza az igazi műalkotást, tehát előbb-utóbb ismeretséget kell kötni az „igazi” rajzzal, akva- rellel, olajfestménnyel, szoborral, fafaragással. Mindez nem jelentette azt, hogy a reprodukció-gyűjtést abbahagytam. Szenvedélyem (családom szerint mániám) most oda vezetett, hogy összekunyeráltam az. ismerőseim minden folyóiratát, amit már úgyis kidobásra ítéltek. Néha kilónyi papirost kellett átböngésznem, míg találtam egy-egy szép reprodukciót, de ez már négyszerese, nyolcszorosa volt a levelezőlap méretének. S mivel a papíros törékeny, ezért a legszebbeket felragasztottam kartonra. Meg kell mondanom, ennek immáron majdnem 40 éve. Minthogy világkörüli utazásokra nem igen volt módom, a pálya kezdetén, hát a gondosan felkasírozott reprodukciók pótolták számomra a párizsi Louvre-t, a leningrádi Ermitage-t, a bécsi Kunsthistorisches Múseumot, a müncheni Pinakothe- kát és a többi világhírű művészeti könyvtárat. Amikor anyagilag kissé jobb körülmények közé kerültem, rézkarcokat, metszeteket kezdtem gyűjteni. Félreértés ne essék, nem holmi sznobizmusból, hanem azért, mert ezeket akkoriban krajcárokért árusították. Ahogy megjött az étvágyam, fölfedeztem a modern grafikát is (persze a sokszorosított műfajt). Abból indultam ki: inkább megszerzem egy jó művész rézkarcát, mint egy gyenge piktor jóval hivalko- dóbb, imponáló festményét. A háború, mint annyi más kincset elpusztította az én szerény kis gyűjteményemet is. Mindent élőiről kellett kezdenem — hiszen még a könyvtáram is elpusztult. Hát most is szerény rézkarcok, nyomatok, rajzocskák nyitották meg a sort, aztán következték a festmények. A kedves olvasó erre bizonyára gúnyosan elmosolyodik: — az író úrnak biztosan több pénze van ■— menjen el föltétlenül! — Mert az ni, hisz senki zsebében nem kutathatok. De való igaz, hogy akiben megvan a vágy a szépséges dolgok iránt, az ugyanúgy ösz- szegyüjti a levelezőlapokat, mint én tettem hajdanán, vadászni fog a szép reprodukciókra, mint ahogyan én vadásztam, s megtalálja a módját, hogy részletre — csak úgy mint a fridzsidert, a televíziót, a motorbiciklit, a villanymeghajtású varrógépet — megvegye ezt is. Ha mégsem tehetné meg — tartson ki a szép reprodukcióknál és művészeti könyveknél (megcsonkítani szigorúan tilos!), amelyek szöveggel, tanulmánnyal gazdagítják az élményt. És ha valahol a közelben kiállítás van — menjen el föltélenül! — Mert az élő művészet mindig többet nyújt. Ne tagadjuk meg magunktól a műélvezet örömét — életünket tesszük teljesebbé, lelkivilágunkat gazdagabbá általa. Gál György Sándor Kultúrcentrum a Vörösmarty téren A Művelődésügyi, Minisztérium 18 vállalata költözik majd ide az év végén. A földszinten üzleteket nyitnak; az Országos Filharmónia jegyirodát, a Képcsarnok Vállalat képzőművészeti alkotásokat árusító galériát, a Qualiton hanglemezgyár bemutatótermet. Az első és második emeletén reprezentatív tárgyaló- termek, a Magyar Zeneművészek Klubja, a Filharmónia próbaterme és a Magyar Állami Hangverseny Zenekar próbaterme, kis hangversenytermek, szólam-pró- baszobák lesznek. Itt kap helyet az Országos Rendező Iroda, a Filharmónia és a hanglemez színház, ahol a hanglemez klub tagjainak mutatják be az új felvételeket, az Interkoncert itt bonyolítja le zenei exportunkat. Az épület többi emeletén 900 személyes, steril irodaházat rendeznek be. (A ste- rilség úgy értendő, hogy az ügyfelek nem mennék fel az irodákba.) A 70 ezer légköbméteres teret változtatható válaszfalak osztják irodahelyiségekre. A falak, szükség szerint, csavarmegoldással átszerelhetők. A földszinti előcsarnokba Vilt Tibor Zene című szobra kerül. Az üveg és acél anyagú alkotás egy Bach figura ritmussorát eleveníti meg, világítási effektusokkal. Az emeleti hangversenytermet Majoros János kerámia faliképé, a kis hangversenytermet Domanovszky Endre faliszőnyeg-frize díszíti majd. A Vigadót — külsejében — eredeti formában építik fel. Belső helyreállítása a legmodernebb követelményeknek megfelelően történik. 650 fős hangversenyterem, 250 személyes kamaraterem, reprezentatív kiállítási termek, s a zenei élet kiszolgáló termei kapnak helyet benne. A Vörösmartv-térl kultúráén trumof — 1967 óta építik, — s még az idén. decemberben átadják rendeltetésének. Palicz József: Kertészviskó Hosszas vita előzte meg a Vigadó és a Vörösmarty téri kultúrcentrum építését. Megtartsuk-e, felépítsük-e eredeti formájában a Vigadót, hogyan bővítsük, milyen épület csatlakozzék hozzá? — — Mivel a Vigadót elsőrendű műemlékké, védendő városképi jelentőségű épületté nyilvánították — lebontásáról szó sem lehetett. A tervezőknek így a helyreállítást, s a Vörösmarty - téri foghíj beépítését kellett összhangba hozniuk. Tallós Elemér, a KÖZTI tervezőmérnöke ezt úgy oldotta meg, hogy az új épület az első- és második emeletén kapcsolódik a Vigadóhoz. Ezzel lehetővé válik, hogy r két épületnek közösközpontú elektromos ellátása, klimaközpontja legyen A korszerűség és szerénység jegyében fogant irodaház külső burkolatát fehér natúr műkő és bronz színű belga üveg adja. A belga üveg hővédő szerepet tölt be, felfogja a nap hősugárzását.
