Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
1970. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szamosból félkészen Szolnok megyei építők Szabolcsban Tizenkét tarka törülköző. Rafűzve a nyerszöld jegenyeágra a boros és a pezsgősüveggel. A szürke tufaház falának tetején nagyon megkapó kép. Vidám látvány. Az tudhatja csak mit jelent, aki itt él, itt jár a pusztítás fájdalmas földjén, színtelen falujában. A régi szokás, az újjáéledő vidék jelképe. Deák Mihály, a csegöld-császlói Bajcsy-Zsilinszky Tsz mezőőre kötözte fel a gallyat tizenkét törülközővel, tizenkét kenderesi építő tiszteletére. Ott ujjong a gazda, mint karácsonyi meglepetésnek örülő gyerek, a magasodó ház tövében. Elszomorodva nézem, hogy pár méterrel arrébb deszkabödéban él családja. Csegöldön, s az egész Számos-közben egyforma a kép: az utcákra kilátszanak az új házak, a faluból kivirítanak a tarka, téglából, tufából, szi- likátból felhúzott új utcasorok. Árnyékukban pedig a kert, az udvar sarkában pedig, honvédségi sátrakban, lakássá átalakított istállókban, ólakban, deszka vityil- lókban, vagy közös barakkokban nézi a nép mikor lépheti már át a küszöböt, ötezer családi ház félkészen az árvízsújtotta országrészen. Egyiknek már a cserepét szögezik, a másikat vakolják, a harmadikban a parkettások kopácsolnak. Ahány ház, annyiféle állapotban. Megy az ember Tu- nyogmatolcson, Fehérgyarmaton,' Jánkmajtison végig és elámul. Két hónap alatt ezrével nőttek ki a házak a néma tájon. Tunyogmatol- cson már a templom vakolásához állványoznak. Az ország szavát adta. És akaratát is. Beváltott ígéret. Ha el nem jutunk Csegöl- dig, már le is írhatnánk, hogy Szabolcsban úgyszólván az utolsó nekigyűrközéshez érkezett az újjáépítés. De Csegöldön a Kossuth utcában fiatalasszony szalad Vajó Imre. a Nagykunsági Építő Ktsz elnöke után. — Az isten áldja meg magukat. Az ott az én portám. Itt az építési engedélyem, a jászberényiek nem vállalják, csinálják már meg. Vajó Imre a fogát csikorgatja. — Az istenit. Mikor idetelepültünk meghúzták piros ceruzával, hogy ennek az asz- szonynak a portája építési tilalom alatt áll. Most meg már adják az engedélyt nyakra- főre, már a cigánytelepen is építhetnénk. — Nem tehetjük. Otthon, Karcagon is húsz belvizes ház vár ránk. De mikor? A József Attila utcában megállít egy síró asszony. Deák István zetoros felesége. — Tessék segíteni. Mi lesz velünk ebben az istállóban? Égrenyíló. Jön a tél a gyerekre. Hogy fáj, mikor látja az ember, a többi ház már épül. Nem tudok mást mondani, mint amit Nyíregyházán hallottam délelőtt. Tóth Kálmántól, az újjáépítés miniszteri biztosától: — Csegöld sem marad hajlék nélkül. Nem a Szolnok megyei ktsz-ek hibája, ami ott történt. Sőt dicséretükre mondom, így is pontosan, ütemesen és jól építkeznek. Pedig a legnehezebb terepet kapták. Mi történt Csegöldön? Ügy volt, hogy a mélyfekvésű falut nem építik újjá. Eltelepítik. A lakosság konok nem mozdulással itt maradt. A nagy kétszobás kőházat — két méteres betonalapon, mint mindegyik — lassan befejezik a karcagiak. Az új lakás mellett, az ól előtt — ott lakik az M. Tóth család is — lustálkodik a kutya és g macska. Idős M. Tóthné rájuk néz. — Ennyink maradt. A rozsé tetejére mászott fel a kutya meg a macska, úgy élték túl. Hej mi volt itt. Sose gondoltuk volna, hogy nekünk még házunk lesz az életben. A Széchenyi utcában Her- ger Györgyné férjével együtt a szövetkezet tehenésze. Azt mondják: — Mink alakítottuk, a szegénység a tsz-t. Nem hagyhattuk másra. A kormány, a párt megértette ezt a nagy-nagy ragaszkodást. Az akaratot, hogy az elpusztult vidéket azok akarják újjáteremteni, akik itt éltek. A Széchenyi utca mindkét oldalán ácsok kopognak, malteros kanállal katonák, építők dolgoznak. A jászfényszarui ktsz utcája ez. Jánosi Imre elnök szerénykedik. — Öt ház csak a miénk. De két ácsunk és három kőművesünk van összesen. Ügy gondolom elég szép. Egy nagy kőház teljesen kész a Széchenyi utcában. A tanácselnöké. Róla azt mondja Papp Lajos, a Jászsági Építő Ktsz elnöke: Egyszer beszéltem vele, azóta csak messziről köszönünk. Öt is okolják a huza-vonáért. Ipolyszegi Mihály, a Szolnok megyei KISZÖV előadója meséli. — Másfél hónap elment. Addig nem tudtunk mit tenni. Már úgy volt, felvonulunk ötven házhoz hozzákezdünk, amikor megint azt mondták, megváltozott minden. Július 13-án jöhettek a karcagiak és a túrkeveiek. A többiek csak utánuk. De harminchat háznak még nincs építője. Azért is jött Ipolyszegi Mihály, beszéljen a ktsz vezetőkkel. Papp Lajos, a jászberényi elnök kimondja: Jó, hát még két ház jöhet. Ipolyszegi örül. Ezzel már újabb kilenc ház gazdára talált. Hetven- három házat húztak fel itt a megye ktsz-ei. Nem kis áldozat. Kész ráfizetés a távoli építés. Ezért segített az OKISZ. Két és félmilliót kaptak fejlesztési alapra. De az emberek? Szécsi Lajos tiszaföldvári kőműves nagy üstben főzi a lebbencslevest. Száraz koszton vannak, ha maguk nem forralnak valamit. Rögtönzött barakk a szállás, fáznak. Van aki már négy pokróccal takarózik. Skrabák Tibor martfűi kőműves mondja: Reggel öttől este hétig dolgoznak kéthetenként járnak haza. Már két hónapja. Juhász Ferenc a törökszentmiklósi ktsz elnöke két olajkályhát küldött Csegöldre. A jászsági építők utcájában nagyobb csoport ember. A szövetkezeti vezetők, irányítók jöttek segíteni szombat, vasárnapra, ördögh Emánuel jászárokszállási ács is most érkezett. — A feleségem a kórházban, a fiamat az Öregszőlőknél hagytam. Nem könnyű. Dehát az itteniek nyomorúsága? Megértik az építők. Csak fáradnak már. Sokat csináltak. Fehérgyarmaton Vincze Béláék, az állami építőipariak 111 házat húztak már fel. öt utca. És még két barakkiskola az övék. Szert® Szabolcsban ott a Szolnok megyeiek kezenyoma. Pénz, ember, építőanyag és most már ház. Ahogy a csegöldi Romos Miklós öreg nyugdíjas mondja: — Nekem ilyen házam nem lett volna, ha a kormány nem segít. Huszonötezer forint segélyt, 30 ezer forint kártalanítást kaptak átlagban. És 30 évi kölcsönt a házépítésre. Állami támogatással. így akarta egy szocialista ország. S így lett a Szamos-köz új házak ezreinek vidéke. Nem ment simán. Közeledik november 10. A kulcsosztás. Csegöldön is. Börzék Lajos Á taggyűlések tapasztalataiból A vezetőségválasztó taggyűlések a megyében működő alapszervezetek nagyobbik részében már befejeződtek. A megtartott taggyűlések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a pártvezetőségek, a párttagok nagy érdeklődéssel és felelősséggel készültek a kongresszusi irányelvek és a Szervezeti Szabályzat-tervezet megvitatására, a pártvezetőségek megválasztására. Ezt tükrözi, hogy az előkészítés során a pártcsoportértekezleteken a párttagok 70—90 %-a vett részt és a két dokumentumról nagy számban véleményt is mondtak. Az aktivitás növekedésére, a jó politikai és szervezeti előkészítésre utal, hogy 8—10 %-kal növekedett a szeptemberi taggyűlésen — augusztushoz képest — a résztvevők aránya, a taggyűlések többségén a 80—90 % között van a megjelenés. Az aktivitásra utal az is, hogy a tagság 1/5-e mond véleményt az irányelvekben foglaltakról és a Szervezeti Szabályzat-tervezetről. Néhány alapszervezetnél viszont elég nagy — 15—20 %-os — az igazoltan távolmaradók aránya és véleményt is csak 2—3 elvtárs nyilvánít. Ez nyilván az előkészítő munka gyengeségével, az irányelvek ég Szervezeti Szabályzat-tervezet nem megfelelő ismeretével függ össze. Az alapszervezeti vezetőségek ' többsége nagy körültekintéssel állította össze az irányelvekkel és a Szervezeti Szabályzat-tervezettel kapcsolatos vitaindító referátumát, a vezetőség állásfoglalását. A beszámolók, a viták azt tükrözik, hogy a párttagság nagy felelősséggel és hozzáértéssel mond véleményt a párt négy év alatt folytatott politikájáról, az eredményekről és feladatokról. A vezetőségek előterjesztései többségében ösztönöznek a bátor, őszinte vélemény-nyilvánításra, a vitára. A vitaindító beszámolók közül az éri el jobban a célját, amely az irányelvek és a Szervezeti Szabályzat-tervezet egészéről mond véleményt. Helyes, hogy a beszámolók kiemelnek kérdéseket. amelyeket külön is megerősítenek, vagy amelyekben eltérő vélemény van. illetve bővebb kifejtést, részletesebb indoklást, módosítást javasolnak. Az irányelvek egyes megállapításánál utalnak az azzal kapcsolatos helyi jelenségekre. feladatokra. Ezzel is kifejezve, hogv az irányelvek megállapításai az adott területre is vonatkoznak. Az alanszervezeti vezetőségek többsége konkrétan előterjeszti a véleményét, állás- foglalását az irányelvekkel és a Szervezeti Szabályzat- tervezettel kapcsolatban. Az ilyen beszámolók ösztönzik a tagságot a véleménymondásra, a vitára. A tapasztalatod igazolják, hogy ahol a beszámoló bátran alkot véleményt, ott a tagok is aktívan részt vesznek a taggyűlésen a vitában, az állásfoglalások kialakításában. A taggyűlések beszámolóiban, a vitában, az állásfoglalásokban egyértelműén kifejezésre jut, hogy egészében egyetértenek az irányelvekben foglaltakkal, a 4 éves munka értékelésével, a feladatokkal és a Szervezeti Szabályzat módosításával. Jónak, helyesnek tartják a párt politikáját az elmúlt négy évben követett irányvonalat a kül- és belpolitikában egyaránt. Az egyetértés mellett az irányelvek egyes meeá’lanításaihoz, a Szervezeti Szabályzat-tervezethez fontos észrevételek, vélemények, pontosítások, javaslatok hangzanak el. A taggyűlések többségén sok vélemény hangzik el az ifjúság megítélését illetően. Fő kérdés; hogyan ítéljük meg a fiatalságot? Nem negatívabb-e a helyzet, mint ahogyan az irányelvek megítélik? E kérdésben benne van az ifjúságért érzett felelősség és a fiatalok egy részénél jelentkező negatív jelenségek eltúlzása. A helyes megítélés a vitában többségében kialakult. Ennek ellenére a továbbiakban is figyelmet kell fordítani a fiataloknak az objektív tények, a munka alapján való megítélésére. Elítélőleg szólnak a taggyűléseken a jogtalan haszonszerzőkről, a munka nélkül nagy jövedelmet szerzőkről. Helyeslik az irányelvekben ennek elítélését és javasolják az ilyen jelenségek ellen a határozottabb fellépést, ha kell a törvény szigorával is. Javasolják az indokolatlan áremelkedéseket törvényileg is megakadályozni. A nagycsaládosok segítését, az alacsony jövedelmű családok, nyugdíjasok helyzetének javítását célzó intézkedéseket helyeslik. Javasolják a nagycsaládosok előnyben részesítését, az állalmi lakás biztosításánál, lakásépítésnél. Sok szó esik a nyugdíjkorhatár további csökkentésének lehetőségéről, a tsz-tagok SZTK és szociális ellátásának a munkásokéval való egyszintre emeléséről, a kongresszustól választ várnak arra, hogy milyenek a lehetőségeink, milyen előrelépést tehetünk- e tekintetben. Az irányelvek alapján egyetértenek a munkatermelékenység emelésének szükségességével. A hozzászólók többsége azt vizsgálja, hogy az adott területen e tekintetben milyen tényezők gátolják az előrelépést. Bírálják több helyen a műszaki fejlesztés terén mutatkozó lemaradást, a munkaszervezés, a vezetés, a munkafegyelem hiányosságait. Javaslatok hangzanak el a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását segítő intézkedésekre, az iskolai nevelő- és oktatómunka feltételeinek további javításával kapcsolatban. A párttagság többsége a Szervezeti Szabályzat-tervezet által javasolt módosításokat helyesnek, indokoltnak tartja. Általános az a vélemény, hogy a Szervezeti Szabályzat tervezetében javasolt módosítások nagyobb igényt támasztanak a pártszervezetekkel, a párttagokkal szemben. Pontosítják a párttagok és pártszervek jogait és kötelességeit. Legtöbb vélemény a pártba való felvételnél a 18 éves korhatár megállapításával és a tagdíjfizetés rendjével kapcsolatban van. A vita alapján kialakult taggyűlési állásfoglalások többsége egyetért a 18 éves korhatár megállapításával, hangsúlyozván, hogy ez nem jelent engedményt a pártba való felvételnél, hisz csak azt lehet felvenni, aki minden tekintetben megfelel a párttagokkal szemben állított követelményeknek. Azok, akik a 18 éves korhatárral kapcsolatban aggályokat vetnek fel, a párt féltéséből, másrészt pedig a fiatalok egy részénél jelentkező negatív jelenségekből indulnak ki. Vannak, akik attól tartanak, hogy ez a KISZ-munkától fogja elvonni a fiatalokat. Javasolják, hogy elő kellene írni, hogy e fiatal párttagok a KlSZ-ben végezzenek pártmunkát, 1 A tagdíjfizetésnél főleg az átlagkereset értelmezése körül vetődnek fel kérdések, észrevételek. Több javaslatban azt vetik fel, hogy a tagdíj alapja az állandó, rendszeres havi alapfizetés legyen. Mások a tagdíjfizetésnél a további differenciáltság megvalósítását javasolják. A szeptemberi taggyűlések második napirendjének keretében megválasztják a pártvezetőséget, ahol szükséges, a felsőbb pártértekezletre a küldötteket. A választás lebonyolítása során érvényesül a pártdemokrácia, betartják a Szervezeti Szabályzat elveit A párttagság nagy felelősséggel mond véleményt a korábbi vezetőség munkájáról, pártszerű keretek között bírálja el a jelöltek alkalmasságát. Pozitív jelenség, hogy a jelölő bizottságok javaslataik kialakításánál figyelembe vették a felettes pártszerv javaslatait, a párttagság elgondolásait, azt, hogy a legalkalmasabbak kerüljenek a pártszervezetek élére. A jelölő bizottságok javaslatait a szavazólapra történő felvételnél a tagság kivétel nélkül elfogadja. Emellett azonban élnek azzal a lehetőséggel, hogy pótjavaslatot is tegyenek. A taggyűlések több mint egynegyedén történt eddig pótjavaslat. Ebből mintegy 40—45 javasoltat a titkos szavazásnál is beválasztottak a vezetőségbe — közülük ötöt titkárnak, A megválasztott vezetőségek összetétele tükrözi a párttagság összetételét. A korábbihoz képest jelentősebb számban választanak be nőket, fizikai munkásokat, fiatalokat. Ez a pártvezetés további erősítését jelenti. Az alapszervezeti taggyűlések nagyobbik fele már megtartásra került és munkájukat eredményesnek mondhatjuk. A munka egy jelentős része azonban még hátra van. Az eddigi tapasztalatok alapján továbbra is jó politikai és szervezőmunka szükséges a hátralevő taggyűlések előkészítéséhez és sikeres lebonyolításához. Továbbra is figyelmet kell fordítani a párttagság taggyűlésen való megjelenésének biztosítására. A pártvezetőségnek, a felettes pártbizottságoknak gondoskodni kell arról, hogy minden akadályt elhárítsanak (munkaszervezésből, szabadságból, kiküldetésből eredőt), amely a megjelenést. a határozatkéoességet befolyásolná. A fő figyelmet továbbra is a vezetőség vitaindító beszámolóinak elkészítésére. a kongresszusi irányelvek és a Szervezeti Szabályzat-tervezet módosításával, kiegészítésével kapcsolatos állásfoglalások, javaslatok kialakítására, konkrét megfogalmazására kell fordítani. Az a la d szervezeti taggyűlésekkel szinte egyidő- ben kerülnek megtartásra az összevont taggyűlések — küldöttértekezletek —- ahol a csúcsvezetőségek adnak számot a kétéves munkájukról, és szintén megvitatásra kerülnek a kongresszusi irányelvek, a Szervezeti Szabályzat-tervezet s megválasztják a csúcsvezetőséget, a pártértekezletekre a küldötteket. Ezen összevont taggyűlések előkészítése, a határozatképesség biztosítása csak megfelelő politikai és szervező- munkával érhető el. A jó előkészítés, a csúcsvezetőségek és alapszervezeti vezetőségek együttes, összehangolt munkáját igényli. Az összevont taggyűlésen a csúcsvezetőségnek a kétéves munkáról, az adott területen a párt célkitűzéseinek megvalósulásáról, a jelentkező gondokról és a további feladatokról kell számot adni. Helyes, ha ezen túl szólnak az alapszervezeti választások legfontosabb tapasztalatairól is. E beszámoló elkészítése az előkészítő munka legfontosabb feladata. A második napirend keretében itt is a kongresszusi irányelvekről és a Szervezeti Szabályzat tervezetéről kell véleményt mondani. Az ösz- szevont taggyűlésnek minősíteni kell az alapszervezetekből beérkezett javaslatokat, észrevételeket, ki kell alakítani a taggyűlés álláspontját, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket mint javaslatokat támogatással terjesztenek tovább, és melyek azok az egyéni, vagy alapszervezeti javaslatok, amelyeket az összevont taggyűlés nem támogat. Az összevont taggyűléseken és pártértekezleteken az a helyes, ha a végzett munkáról szóló beszámoló, a kongresszusi irányelvek és a Szervezeti Szabályzat-tervezet felett együtt folytatnak vitát, így lehetőség van arra, hogy a felszólalók mindkét napirenddel kapcsolatban egyszerre mondjanak véleményt. A jó politikai és szervezeti előkészítés biztosíthatja csak hogy az összevont taggyűlések színvonalasak, tartalmasak legyenek. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a pártbizottságok, az apparátus és az aktivisták közreműködésével konkrét segítséget adnak a csúcsvezetőségnek az előkészítő munkához. Még a taggyűlések folynak, de máris szükséges felhívni a figyelmet az október elsejével kezdődő pártértekezletek előkészítésére. A végrehajtó bizottságok, pártbizottságok többsége már összeállította a négy éves munkáról beszámolóit, most tárgyalják, vitatják ezeket. A pártértekezlet eredményességét nagyban elősegítheti, ha a beszámolók, a javaslatok a végzett munka kritikus elemzését adják és a legfontosabb feladatokra irányítják a pártértekezlet figyelmét. A pártbizottságok, végrehajtó bizottságok feladata, hogy összegyűjtsék az észrevételeket, javaslatokat a kongresz- szusi irányelvekkel és a Szervezeti Szabályzat-tervezettel kapcsolatban és azt állásfoglalás végett a pártértekezlet elé terjesszék. Fontos, hogy egyetlen egy javaslat sem kerülje el figyelmüket, reagáljanak minden elhangzott felvetésre és alakítsák ki azzal kapcsolatban a pártbizottság, illetve a pártértekezlet állás- foglalását. A pártértekezletek többségére írásos beszámolók készülnek. A küldöttek jó felkészülése érdekében szükséges, hogy ezeket az anyagokat 8—lo nappal a pártérte- kealet előtt a küldöttekhez eljuttassák. Az elmondott feladatok, a pártszervezetek, a pártbizottságok számára további mozgalmas munkát ígérnek. Valamennyi pártbizottságnak elsőrendű feladata most, hogy a munka értékeléséhez, a feladatok kialakításához a legtöbb segítséget nyújtsa.' El kell érni, hogy tovább növekedjen az aktivitás mind a megjelenés, mind a taegvű’é- sek és pártértekezletek vitájában való részvételt illetően. Ez annál inkább fontos, mert a taggyűlések, a pártértekez- letek jó előkészítése, az alapos elemző munkával készült beszámolók, a tanácskozásokon folytatott aktív vélemény- nyilvánítás alapján lehetséges csak a további feladatokat helyesen és reálisan kialakítani, ami nagyban hozzájárulhat a feladataink eredményes megoldásához. Vad András az MSEMP Szolnok megyei . bizottsága osztályvezetője 1 * I