Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

1970. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szamosból félkészen Szolnok megyei építők Szabolcsban Tizenkét tarka törülköző. Rafűzve a nyerszöld jegenye­ágra a boros és a pezsgős­üveggel. A szürke tufaház fa­lának tetején nagyon meg­kapó kép. Vidám látvány. Az tudhatja csak mit jelent, aki itt él, itt jár a pusztítás fáj­dalmas földjén, színtelen fa­lujában. A régi szokás, az újjáéledő vidék jelképe. Deák Mihály, a csegöld-császlói Bajcsy-Zsilinszky Tsz mező­őre kötözte fel a gallyat tizen­két törülközővel, tizenkét kenderesi építő tiszteletére. Ott ujjong a gazda, mint ka­rácsonyi meglepetésnek örülő gyerek, a magasodó ház tövé­ben. Elszomorodva nézem, hogy pár méterrel arrébb deszkabödéban él családja. Csegöldön, s az egész Szá­mos-közben egyforma a kép: az utcákra kilátszanak az új házak, a faluból kivirítanak a tarka, téglából, tufából, szi- likátból felhúzott új utcaso­rok. Árnyékukban pedig a kert, az udvar sarkában pe­dig, honvédségi sátrakban, lakássá átalakított istállók­ban, ólakban, deszka vityil- lókban, vagy közös barakkok­ban nézi a nép mikor léphe­ti már át a küszöböt, ötezer családi ház félkészen az ár­vízsújtotta országrészen. Egyiknek már a cserepét szö­gezik, a másikat vakolják, a harmadikban a parkettások kopácsolnak. Ahány ház, annyiféle álla­potban. Megy az ember Tu- nyogmatolcson, Fehérgyarma­ton,' Jánkmajtison végig és elámul. Két hónap alatt ezrével nőttek ki a házak a néma tájon. Tunyogmatol- cson már a templom vakolá­sához állványoznak. Az or­szág szavát adta. És akaratát is. Beváltott ígéret. Ha el nem jutunk Csegöl- dig, már le is írhatnánk, hogy Szabolcsban úgyszólván az utolsó nekigyűrközéshez érkezett az újjáépítés. De Csegöldön a Kossuth utcában fiatalasszony szalad Vajó Im­re. a Nagykunsági Építő Ktsz elnöke után. — Az isten áldja meg ma­gukat. Az ott az én portám. Itt az építési engedélyem, a jászberényiek nem vállalják, csinálják már meg. Vajó Imre a fogát csikor­gatja. — Az istenit. Mikor idete­lepültünk meghúzták piros ceruzával, hogy ennek az asz- szonynak a portája építési ti­lalom alatt áll. Most meg már adják az engedélyt nyakra- főre, már a cigánytelepen is építhetnénk. — Nem tehetjük. Otthon, Karcagon is húsz belvizes ház vár ránk. De mikor? A József Attila utcában megállít egy síró asszony. Deák István zetoros felesége. — Tessék segíteni. Mi lesz velünk ebben az istállóban? Égrenyíló. Jön a tél a gye­rekre. Hogy fáj, mikor látja az ember, a többi ház már épül. Nem tudok mást mondani, mint amit Nyíregyházán hal­lottam délelőtt. Tóth Kál­mántól, az újjáépítés minisz­teri biztosától: — Csegöld sem marad haj­lék nélkül. Nem a Szolnok megyei ktsz-ek hibája, ami ott történt. Sőt dicséretükre mondom, így is pontosan, ütemesen és jól építkeznek. Pedig a legnehezebb terepet kapták. Mi történt Csegöldön? Ügy volt, hogy a mélyfekvésű fa­lut nem építik újjá. Eltele­pítik. A lakosság konok nem mozdulással itt maradt. A nagy kétszobás kőházat — két méteres betonalapon, mint mindegyik — lassan be­fejezik a karcagiak. Az új lakás mellett, az ól előtt — ott lakik az M. Tóth család is — lustálkodik a kutya és g macska. Idős M. Tóthné rájuk néz. — Ennyink maradt. A ro­zsé tetejére mászott fel a ku­tya meg a macska, úgy élték túl. Hej mi volt itt. Sose gondoltuk volna, hogy ne­künk még házunk lesz az életben. A Széchenyi utcában Her- ger Györgyné férjével együtt a szövetkezet tehenésze. Azt mondják: — Mink alakítottuk, a sze­génység a tsz-t. Nem hagy­hattuk másra. A kormány, a párt megér­tette ezt a nagy-nagy ragasz­kodást. Az akaratot, hogy az elpusztult vidéket azok akarják újjáteremteni, akik itt éltek. A Széchenyi utca mindkét oldalán ácsok kopog­nak, malteros kanállal kato­nák, építők dolgoznak. A jászfényszarui ktsz utcája ez. Jánosi Imre elnök szerényke­dik. — Öt ház csak a miénk. De két ácsunk és három kőmű­vesünk van összesen. Ügy gondolom elég szép. Egy nagy kőház teljesen kész a Széchenyi utcában. A tanácselnöké. Róla azt mond­ja Papp Lajos, a Jászsági Építő Ktsz elnöke: Egyszer beszéltem vele, azóta csak messziről köszönünk. Öt is okolják a huza-vonáért. Ipolyszegi Mihály, a Szolnok megyei KISZÖV előadója meséli. — Másfél hónap elment. Addig nem tudtunk mit ten­ni. Már úgy volt, felvonu­lunk ötven házhoz hozzákez­dünk, amikor megint azt mondták, megváltozott min­den. Július 13-án jöhettek a karcagiak és a túrkeveiek. A többiek csak utánuk. De har­minchat háznak még nincs építője. Azért is jött Ipolyszegi Mi­hály, beszéljen a ktsz veze­tőkkel. Papp Lajos, a jászbe­rényi elnök kimondja: Jó, hát még két ház jöhet. Ipolyszegi örül. Ezzel már újabb kilenc ház gazdára talált. Hetven- három házat húztak fel itt a megye ktsz-ei. Nem kis ál­dozat. Kész ráfizetés a távoli építés. Ezért segített az OKISZ. Két és félmilliót kap­tak fejlesztési alapra. De az emberek? Szécsi Lajos tiszaföldvári kőműves nagy üstben főzi a lebbencslevest. Száraz kosz­ton vannak, ha maguk nem forralnak valamit. Rögtönzött barakk a szállás, fáznak. Van aki már négy pokróccal ta­karózik. Skrabák Tibor mart­fűi kőműves mondja: Reggel öttől este hétig dolgoznak kéthetenként járnak haza. Már két hónapja. Juhász Fe­renc a törökszentmiklósi ktsz elnöke két olajkályhát kül­dött Csegöldre. A jászsági építők utcájában nagyobb csoport ember. A szövetkezeti vezetők, irányí­tók jöttek segíteni szombat, vasárnapra, ördögh Emánuel jászárokszállási ács is most érkezett. — A feleségem a kórház­ban, a fiamat az Öregszőlők­nél hagytam. Nem könnyű. Dehát az itteniek nyomorú­sága? Megértik az építők. Csak fáradnak már. Sokat csinál­tak. Fehérgyarmaton Vincze Béláék, az állami építőipariak 111 házat húztak már fel. öt utca. És még két barakkisko­la az övék. Szert® Szabolcs­ban ott a Szolnok megyeiek kezenyoma. Pénz, ember, építőanyag és most már ház. Ahogy a csegöldi Romos Mik­lós öreg nyugdíjas mondja: — Nekem ilyen házam nem lett volna, ha a kormány nem segít. Huszonötezer forint segélyt, 30 ezer forint kártalanítást kaptak átlagban. És 30 évi kölcsönt a házépítésre. Álla­mi támogatással. így akarta egy szocialista ország. S így lett a Szamos-köz új házak ezreinek vidéke. Nem ment simán. Közeledik november 10. A kulcsosztás. Csegöldön is. Börzék Lajos Á taggyűlések tapasztalataiból A vezetőségválasztó taggyűlések a megyében mű­ködő alapszervezetek na­gyobbik részében már befe­jeződtek. A megtartott tag­gyűlések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a pártve­zetőségek, a párttagok nagy érdeklődéssel és felelősséggel készültek a kongresszusi irányelvek és a Szervezeti Szabályzat-tervezet megvi­tatására, a pártvezetőségek megválasztására. Ezt tükrözi, hogy az előkészítés során a pártcsoportértekezleteken a párttagok 70—90 %-a vett részt és a két dokumentum­ról nagy számban véleményt is mondtak. Az aktivitás nö­vekedésére, a jó politikai és szervezeti előkészítésre utal, hogy 8—10 %-kal növekedett a szeptemberi taggyűlésen — augusztushoz képest — a résztvevők aránya, a taggyű­lések többségén a 80—90 % között van a megjelenés. Az aktivitásra utal az is, hogy a tagság 1/5-e mond véle­ményt az irányelvekben fog­laltakról és a Szervezeti Sza­bályzat-tervezetről. Néhány alapszervezetnél viszont elég nagy — 15—20 %-os — az igazoltan távol­maradók aránya és véle­ményt is csak 2—3 elvtárs nyilvánít. Ez nyilván az elő­készítő munka gyengeségé­vel, az irányelvek ég Szerve­zeti Szabályzat-tervezet nem megfelelő ismeretével függ össze. Az alapszervezeti vezető­ségek ' többsége nagy körül­tekintéssel állította össze az irányelvekkel és a Szervezeti Szabályzat-tervezettel kap­csolatos vitaindító referátu­mát, a vezetőség állásfogla­lását. A beszámolók, a viták azt tükrözik, hogy a párttag­ság nagy felelősséggel és hozzáértéssel mond véle­ményt a párt négy év alatt folytatott politikájáról, az eredményekről és feladatok­ról. A vezetőségek előterjesz­tései többségében ösztönöz­nek a bátor, őszinte véle­mény-nyilvánításra, a vitára. A vitaindító beszámo­lók közül az éri el job­ban a célját, amely az irány­elvek és a Szervezeti Sza­bályzat-tervezet egészéről mond véleményt. Helyes, hogy a beszámolók kiemel­nek kérdéseket. amelyeket külön is megerősítenek, vagy amelyekben eltérő vélemény van. illetve bővebb kifejtést, részletesebb indoklást, mó­dosítást javasolnak. Az irányelvek egyes meg­állapításánál utalnak az az­zal kapcsolatos helyi jelen­ségekre. feladatokra. Ezzel is kifejezve, hogv az irány­elvek megállapításai az adott területre is vonatkoznak. Az alanszervezeti vezetőségek többsége konkrétan előter­jeszti a véleményét, állás- foglalását az irányelvekkel és a Szervezeti Szabályzat- tervezettel kapcsolatban. Az ilyen beszámolók ösz­tönzik a tagságot a véle­ménymondásra, a vitára. A tapasztalatod igazolják, hogy ahol a beszámoló bátran al­kot véleményt, ott a tagok is aktívan részt vesznek a taggyűlésen a vitában, az ál­lásfoglalások kialakításában. A taggyűlések beszámolói­ban, a vitában, az állásfog­lalásokban egyértelműén ki­fejezésre jut, hogy egészében egyetértenek az irányelvek­ben foglaltakkal, a 4 éves munka értékelésével, a fela­datokkal és a Szervezeti Szabályzat módosításával. Jónak, helyesnek tartják a párt politikáját az elmúlt négy évben követett irány­vonalat a kül- és belpoliti­kában egyaránt. Az egyetér­tés mellett az irányelvek egyes meeá’lanításaihoz, a Szervezeti Szabályzat-terve­zethez fontos észrevételek, vélemények, pontosítások, javaslatok hangzanak el. A taggyűlések többségén sok vélemény hangzik el az ifjúság megítélését illetően. Fő kérdés; hogyan ítéljük meg a fiatalságot? Nem ne­gatívabb-e a helyzet, mint ahogyan az irányelvek meg­ítélik? E kérdésben benne van az ifjúságért érzett fe­lelősség és a fiatalok egy ré­szénél jelentkező negatív jelenségek eltúlzása. A he­lyes megítélés a vitában többségében kialakult. Ennek ellenére a továbbiakban is figyelmet kell fordítani a fiataloknak az objektív té­nyek, a munka alapján való megítélésére. Elítélőleg szólnak a tag­gyűléseken a jogtalan ha­szonszerzőkről, a munka nél­kül nagy jövedelmet szer­zőkről. Helyeslik az irányel­vekben ennek elítélését és javasolják az ilyen jelensé­gek ellen a határozottabb fellépést, ha kell a törvény szigorával is. Javasolják az indokolatlan áremelkedése­ket törvényileg is megaka­dályozni. A nagycsaládosok segíté­sét, az alacsony jövedelmű családok, nyugdíjasok hely­zetének javítását célzó intéz­kedéseket helyeslik. Javasol­ják a nagycsaládosok előny­ben részesítését, az állalmi lakás biztosításánál, lakás­építésnél. Sok szó esik a nyugdíjkorhatár további csökkentésének lehetőségé­ről, a tsz-tagok SZTK és szociális ellátásának a mun­kásokéval való egyszintre emeléséről, a kongresszustól választ várnak arra, hogy milyenek a lehetőségeink, milyen előrelépést tehetünk- e tekintetben. Az irányelvek alap­ján egyetértenek a munka­termelékenység emelésének szükségességével. A hozzá­szólók többsége azt vizsgálja, hogy az adott területen e te­kintetben milyen tényezők gátolják az előrelépést. Bírál­ják több helyen a műszaki fejlesztés terén mutatkozó le­maradást, a munkaszervezés, a vezetés, a munkafegyelem hiányosságait. Javaslatok hangzanak el a fizikai dolgozók gyermekei­nek továbbtanulását segítő intézkedésekre, az iskolai ne­velő- és oktatómunka felté­teleinek további javításá­val kapcsolatban. A párttagság többsége a Szervezeti Szabályzat-terve­zet által javasolt módosítá­sokat helyesnek, indokoltnak tartja. Általános az a véle­mény, hogy a Szervezeti Sza­bályzat tervezetében javasolt módosítások nagyobb igényt támasztanak a pártszerveze­tekkel, a párttagokkal szem­ben. Pontosítják a párttagok és pártszervek jogait és kö­telességeit. Legtöbb véle­mény a pártba való felvétel­nél a 18 éves korhatár meg­állapításával és a tagdíjfize­tés rendjével kapcsolatban van. A vita alapján kialakult taggyűlési állásfoglalások többsége egyetért a 18 éves korhatár megállapításával, hangsúlyozván, hogy ez nem jelent engedményt a pártba való felvételnél, hisz csak azt lehet felvenni, aki minden te­kintetben megfelel a pártta­gokkal szemben állított kö­vetelményeknek. Azok, akik a 18 éves korhatárral kapcso­latban aggályokat vetnek fel, a párt féltéséből, másrészt pedig a fiatalok egy részé­nél jelentkező negatív jelen­ségekből indulnak ki. Van­nak, akik attól tartanak, hogy ez a KISZ-munkától fogja elvonni a fiatalokat. Javasolják, hogy elő kellene írni, hogy e fiatal párttagok a KlSZ-ben végezzenek párt­munkát, 1 A tagdíjfizetésnél főleg az átlagkereset értelmezése kö­rül vetődnek fel kérdések, észrevételek. Több javaslat­ban azt vetik fel, hogy a tag­díj alapja az állandó, rend­szeres havi alapfizetés legyen. Mások a tagdíjfizetésnél a to­vábbi differenciáltság meg­valósítását javasolják. A szeptemberi taggyűlések második napirendjének kere­tében megválasztják a párt­vezetőséget, ahol szükséges, a felsőbb pártértekezletre a küldötteket. A választás le­bonyolítása során érvényesül a pártdemokrácia, betartják a Szervezeti Szabályzat elveit A párttagság nagy felelősség­gel mond véleményt a koráb­bi vezetőség munkájáról, pártszerű keretek között bí­rálja el a jelöltek alkalmas­ságát. Pozitív jelenség, hogy a jelölő bizottságok javasla­taik kialakításánál figyelem­be vették a felettes pártszerv javaslatait, a párttagság el­gondolásait, azt, hogy a leg­alkalmasabbak kerüljenek a pártszervezetek élére. A je­lölő bizottságok javaslatait a szavazólapra történő felvétel­nél a tagság kivétel nélkül elfogadja. Emellett azonban élnek azzal a lehetőséggel, hogy pótjavaslatot is tegye­nek. A taggyűlések több mint egynegyedén történt eddig pótjavaslat. Ebből mintegy 40—45 javasoltat a titkos sza­vazásnál is beválasztottak a vezetőségbe — közülük ötöt titkárnak, A megválasztott ve­zetőségek összetétele tükrözi a párttagság összetételét. A korábbihoz képest jelentő­sebb számban választanak be nőket, fizikai munkásokat, fiatalokat. Ez a pártvezetés további erősítését jelenti. Az alapszervezeti taggyű­lések nagyobbik fele már megtartásra került és mun­kájukat eredményesnek mondhatjuk. A munka egy jelentős része azonban még hátra van. Az eddigi tapasz­talatok alapján továbbra is jó politikai és szervezőmun­ka szükséges a hátralevő tag­gyűlések előkészítéséhez és sikeres lebonyolításához. To­vábbra is figyelmet kell for­dítani a párttagság taggyűlé­sen való megjelenésének biz­tosítására. A pártvezetőség­nek, a felettes pártbizottsá­goknak gondoskodni kell ar­ról, hogy minden akadályt el­hárítsanak (munkaszervezés­ből, szabadságból, kiküldetés­ből eredőt), amely a megje­lenést. a határozatkéoességet befolyásolná. A fő figyelmet továbbra is a vezetőség vita­indító beszámolóinak elkészí­tésére. a kongresszusi irány­elvek és a Szervezeti Szabály­zat-tervezet módosításával, kiegészítésével kapcsolatos állásfoglalások, javaslatok ki­alakítására, konkrét megfo­galmazására kell fordítani. Az a la d szervezeti taggyűlésekkel szinte egyidő- ben kerülnek megtartásra az összevont taggyűlések — kül­döttértekezletek —- ahol a csúcsvezetőségek adnak szá­mot a kétéves munkájukról, és szintén megvitatásra ke­rülnek a kongresszusi irány­elvek, a Szervezeti Szabály­zat-tervezet s megválasztják a csúcsvezetőséget, a pártér­tekezletekre a küldötteket. Ezen összevont taggyűlések előkészítése, a határozatké­pesség biztosítása csak meg­felelő politikai és szervező- munkával érhető el. A jó elő­készítés, a csúcsvezetőségek és alapszervezeti vezetőségek együttes, összehangolt mun­káját igényli. Az összevont taggyűlésen a csúcsvezetőség­nek a kétéves munkáról, az adott területen a párt célki­tűzéseinek megvalósulásáról, a jelentkező gondokról és a további feladatokról kell szá­mot adni. Helyes, ha ezen túl szólnak az alapszervezeti vá­lasztások legfontosabb ta­pasztalatairól is. E beszámo­ló elkészítése az előkészítő munka legfontosabb feladata. A második napirend kere­tében itt is a kongresszusi irányelvekről és a Szervezeti Szabályzat tervezetéről kell véleményt mondani. Az ösz- szevont taggyűlésnek minő­síteni kell az alapszerveze­tekből beérkezett javaslato­kat, észrevételeket, ki kell alakítani a taggyűlés állás­pontját, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket mint ja­vaslatokat támogatással ter­jesztenek tovább, és melyek azok az egyéni, vagy alap­szervezeti javaslatok, amelye­ket az összevont taggyűlés nem támogat. Az összevont taggyűléseken és pártértekezleteken az a helyes, ha a végzett munká­ról szóló beszámoló, a kong­resszusi irányelvek és a Szer­vezeti Szabályzat-tervezet fe­lett együtt folytatnak vitát, így lehetőség van arra, hogy a felszólalók mindkét napi­renddel kapcsolatban egy­szerre mondjanak véleményt. A jó politikai és szervezeti előkészítés biztosíthatja csak hogy az összevont taggyűlé­sek színvonalasak, tartalma­sak legyenek. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a pártbi­zottságok, az apparátus és az aktivisták közreműködésével konkrét segítséget adnak a csúcsvezetőségnek az előké­szítő munkához. Még a taggyűlések folynak, de máris szüksé­ges felhívni a figyelmet az október elsejével kezdődő pártértekezletek előkészítésé­re. A végrehajtó bizottságok, pártbizottságok többsége már összeállította a négy éves munkáról beszámolóit, most tárgyalják, vitatják ezeket. A pártértekezlet eredményessé­gét nagyban elősegítheti, ha a beszámolók, a javaslatok a végzett munka kritikus elem­zését adják és a legfontosabb feladatokra irányítják a párt­értekezlet figyelmét. A pártbizottságok, végrehaj­tó bizottságok feladata, hogy összegyűjtsék az észrevétele­ket, javaslatokat a kongresz- szusi irányelvekkel és a Szer­vezeti Szabályzat-tervezettel kapcsolatban és azt állásfog­lalás végett a pártértekezlet elé terjesszék. Fontos, hogy egyetlen egy javaslat sem ke­rülje el figyelmüket, reagál­janak minden elhangzott fel­vetésre és alakítsák ki azzal kapcsolatban a pártbizottság, illetve a pártértekezlet állás- foglalását. A pártértekezletek többségére írásos beszámolók készülnek. A küldöttek jó fel­készülése érdekében szüksé­ges, hogy ezeket az anyago­kat 8—lo nappal a pártérte- kealet előtt a küldöttekhez eljuttassák. Az elmondott feladatok, a pártszervezetek, a pártbizott­ságok számára további moz­galmas munkát ígérnek. Va­lamennyi pártbizottságnak elsőrendű feladata most, hogy a munka értékeléséhez, a fel­adatok kialakításához a leg­több segítséget nyújtsa.' El kell érni, hogy tovább növe­kedjen az aktivitás mind a megjelenés, mind a taegvű’é- sek és pártértekezletek vitá­jában való részvételt illetően. Ez annál inkább fontos, mert a taggyűlések, a pártértekez- letek jó előkészítése, az ala­pos elemző munkával készült beszámolók, a tanácskozásokon folytatott aktív vélemény- nyilvánítás alapján lehetsé­ges csak a további feladato­kat helyesen és reálisan ki­alakítani, ami nagyban hoz­zájárulhat a feladataink eredményes megoldásához. Vad András az MSEMP Szolnok megyei . bizottsága osztályvezetője 1 * I

Next

/
Thumbnails
Contents