Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
1970. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Horgolt pulóver Mintája igen könnyű és mutatós. Jó szabásminta alapján vastagabb szálú fonalból, 3 és feles tűvel horgoljuk. A minta 3-al osztható + 2 láncszem. 1. sor: a megfelelő hosszúságú láncszemsort behorgoljuk rövidpálcával. 2. sor: 1 láncszemmel fordulunk. 2 láncszem, 1 rövidpálca a 3. rövidpálcára, ismétléssel, 3 láncszemmel fordulunk. 3. sor: 1 rövidoálca a 2 láncszemes ívbe, 2 láncszem, 1 bogyós pálca a következő ívbe (ráhajtunk a tűre, beleöltünk a következő ívbe, hurkot húzunk, ezt kétszer ismételjük, ismét ráhajtunk a -'tűre és a 7 hurkot egy- ázérre lehorgoljuk, 1 láncszemmel zárunk), 2 láncszem, ismétlés, végül 1 rövidpálca a következő ívbe, 1 láncszem, 1 rövidpálca a szélső pálcára, 1 láncszemmel fordulunk. 4. sor: 2 láncszem, 1 rövidpálca a következő ívbe, ismétlés, 3 láncszemmel fordulunk. 5. sor: bogyós pálca a következő ívbe, 3 láncszem, 1 rövidpálca a következő ívbe, 2 láncszem, ismétlés, végül 1 bogyós pálca a következő ívbe, 1 láncszem, 1 rövidpálca, 1 láncszemmel fordulunk. A szabásminta alapján a 2—5 sorok ismétlésével dolgozunk. összeállítás után a pulóver alját és az ujjakat körülhorgoljuk egyráhajtá- sos pálca és 1 láncszem váltakozásával. A nyakkivágást szorosszemmel (itt , igazíthatjuk a kivágást) és egy soron egyráhajtásos pálca és 1 láncszemmel horgoljuk be. (jjari Micsoda igazságtalanság A művezető reggel hatkor összehívta a műhely dolgozóit. — Emberek, ez így nem mehet tovább — mondta... — örökös bajban vagyunk, egy éve már, hogy nem kapunk minőségi prémiumot. Mindig a mi műhelyünk a rossz példa. így nem lehet tovább dolgozni! Hónap eleje van, és máris sok a selejt. Meguntam a sok szégyenkezést, figyelmeztetést. Vagy jobban dolgoznak, vagy néhány embertől elbúcsúzunk. az emberek hümmögtek, hallgattak. Aztán meszólalt Jóó Benő: Diákok a A nagy raktárba egy-egy hónapra diákokat vettek fel. Tiz^.iót-tizenhat éves lányokat, fiúkat. A gyerekek csomagolták a árut, takarítottak, s egyikük mindennap kisétált a közeli boltba. A rrvtárvezrtö, az adminisztrátorok listával küldték őt bevásárolni. Műszak vígén így nem kellett futniuk, törekedniük. Mikor a második diákcsoport búcsúzkodott. a raktár- vezető behívatta őket, egy kis beszélgetésre. Elmondta nekik, hogy elégedett mindernd a munkájukkal, de kíváncsiak is, hogy tetszett a diál.Oi:..ak a vrár, a munka. Cserfes csitri jelentkezett rögtön szólásra — Nagyon sokat tanultunk — így kezdte. — Lát— A művezetőnek igaza van. Embereljiik meg magunkat! Tudunk mi jól dolgozni, csak akarni kell! Aztán mindenki a gépe mellé állt. Joó Benő is, akinek mindig volt véleménye. Műszak végén a művezető oruuott. Tíz alkatr' a selej- tet talált. Mind a tíz Joó Benő munkája volt. Benő megsértődött, amikor a főnök letolta. — Pontosan engem piszkálnak, amikor egyedül én buzdítottam a műhelyt a jobb munkára? Micsoda igazságtalanság| gyárban tűk milyn egy ilyen nagy raktár dolgozóinak élete. És még ennél is nehezebb a beszerzők munkája. A raktárvezető elégedetten bólogatott. A' lányka folytatta: — Mármint az élelem beszerzőké. Az egész hónapban csak attól a naptól féltem, amikor nekem jutott a bevásárlás. Ann; talpaltam, cipekedtem ilyenkor. Különben a raktárban nagyon jól éreztem magam. A többiek is azt mondják, itt aztán senki nem betegszik bele a munkába. És megtanultuk a hóvégi hajrá közmondását is: „Jobb későn, mint soha!” — so — Mit tegyünk a lakás falára? Mit , főzzünk holnap Húsos gyümölcsleves Csirke pikánsan Csokoládé kúpok A legtöbb otthonban szepteber elején már átestek a festésen, vagy a nyári nag- takarításon. Sokhelyütt az új lakók beköltöztek a frissen épült házba, a nyáron átadott új lakásokba. A bútorok a legmegfelelőbb helyre kerültek, talán már a függöny is. a szőnyeg is a helyén van. A szobák mégis idegenek még, kopárnak, sivárnak hatnak. A régi lakásból áthozott képek, vagy az ajándékba kapott holmik között nemigen akad olyan, amivel stílusosan lehetne díszíteni az új otthon falát. nek a falra ragasztani. A szülők olykor tiltakoznak az ilyesmi ellen. Pedig egy-egy ízléses kén. csinos baba, jó plakát valóban meghitté teheti a gyermek kuckóját. Ne tiltsuk, inkább közösen segítsük kiválasztani az ízléseset, és segítsünk mértéket tartani - gyűjtési buzgalomban. Egy régi japán szokásra is szeretnénk felhívni a figyelmet. A japán otthonokban virág és festett selyemkép díszíti a sima, egyszínű falat. Ám a vendég, ha hetenként érkezik, mindig más képet talál. A képet ugyanis cserélik. Ezt a díszítési módot a modern európai lak- berendezés is átvette. Ha nem is hetenként, de évenként, esetleg évszakonként cserélik a lakás egy-egy díszítőelemét, a képet, a kerámiát; esetleg a helyet Változtatják, • ahol a kép, a kerámia, a zöld növény vagy valamilyen különleges öreg, ér.ékes, la’ oeredezési tárgy eredetibben, újszerűbben, hangulatosabban érvényesül. Kovács Margit Szüléink lakásában egykét régi fénykép, olcsó festmény megfelelő, korszerű díszítményt jelentett. A modern lakkberendezés azonban sokféle módon, sokféle formában dísziti a lakás falait. A kép, — reprodukció, az akvarell, a rézkarc nem drága és igényes lakásdísznek számít. De ne rakjuk blondel keretbe. Inkább sima fekete lakkozott lécek közé, vagy natúr színben hagyott képkeretbe kerüljenek. Így jobban érvényesül a kép szépsége és színhatása. A fényképeket ma már nem teszik a falra, egyszerűen nem divat. A kerámia. Kedvelt és ízléses lakásdísz. Ezer és egy változata kapható olcsón az üzletekben. A legkeresettebbek a színes kerámiatálak, amelyek a régi cseréptányé- rok korszerű változatai. De vannak kerámiaképek, maszkokat formáló falidíszek és olyan falikaspók, amelyekbe örökzöldet vagy vágott virágot is lehet tenni. A textilkép. Azoknak ajánljuk, akik szeretik a különlegességet, igénylik, hogy korunk iparművészeinek alkotásaival díszítsék lakásukat. Étkezőasztal mellé, lakószobába, könyvespolc mellé való, "en stílusos lakásdíszítő elem. A használati tárgyak számos változata, fajtája is felkerülhet a falra, s ott nemcsak díszítő funkciója, hanem hasznos „tennivalója” is lehet. Például egy-egy régi órának, vagy modern időjelző szerkezetnek. Praktikus dísztárgy egy kis kovácsoltvas könyv- vagy folyóirattartó, amelyet nemcsak azért rakunk a fekhely föle, mert elalvás előtt még olvasunk, hanem azért is, mert a vas anyaga megkapó formává, díszítő elemmé vált. De ötletesen felhasználható a modern lakásban egy-egy régi falitükör, gyertyatartó, mázaskorsó is. Különféle gyűjtemények falra aggatasa a serdülő gyerekek körében az utóbbi időben felkapott szokás. A lányok tánedalénekesek képeslapokból kivágott fotóit, vagv kabala babáikat rakják a falra. A fiúk a gitárt, — hanglemezborítókat és különféle plakátokat szeretnéA Szovjet Kultúra Napjaira A szolnokiak is , készülnek A magyar színházi élet kiemelkedő orosz, illetve szovjet drámák színrevitelével járul hozzá ahhoz a gazdag eseménysorozathoz, amely a Szovjet Kultúra Napjainak őszi művészeti programját jellemzi. Megkezdődtek az előkészületek a vidéki színházakban is: Szolnokon, Pécsett, Miskolcon tájékoztatták az MTI munkatársait a készülő színházi bemutatókról. A Szolnoki Szigligeti Színház jelentős produkcióval készül a Szovjet Kultúra Napjaira: Magyarországon először mutatja be Zsuhovickij fiatal szovjet író: „A delfin hátán” című mai történetét. — A Delfin hátán cselekménye egy nagy port felvert újságcikk körül bonyolódik, az írott szó erejét és hatását. az újságíró felelősségének kérdését feszegeti. *A Szovjet Kulturális Napok gazdag eseménysorozatába bekapcsolódik a Pécsi Nemzeti Színház is: két szovjet darabot mutatnak be október végén, illetve november eleién. ' , Az egvik ,.A kutyás férfi” című csehovi novellafüzér. amit Gabriel Arout állított össze. Arout csokorba fogott kilenc novellából talán a ,.leg- csehovibb” színpadi művet alkotta meg a rendkívül ösz- szetetfségében is nagyon egyszerű. világos, az emberről olv sokat elmondó, komikus helyzetekből épülő tragikomédiáiéban. Október 23-án mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház ..A nagy karrier” címen Leonid Zorin darabját. A szoviet. író nálunk a ..Varsói melódia” szerzőiéként lett ismert. — A nagy karrier arról szól, hogy egy képzettség nélküli fiatalember tudományos intézetbe kerül. Az igen ügyes, fiatal szélhámos ..befészkeli” magát a tudósok kegyeibe. olyannyira, hogy elfogadják disszertációját, támogatják, hogy kandidátus legyen, majd pedig kézbe kaparintja az intézet vezetését. A tudósok fölé nő — mígnem kiderül tudatlansága és sikerül megszabadulni tőle. Miskolcot követően a darabot az egri színházban is bemutatják. Húsos gyümölcsleves: Készülhet csirke- vagv borjú. íussal, esetleg szárnvasap- rólékkal. A húst darabokra vágjuk, kevés zsírban vagy vajban megfuttatjuk, majd félpuhára pároljuk. Hozzáadunk V2 kg megtisztított gyümölcsöt s vele puhára pároljuk. Megsózzuk, 1 liter vízzel feleresztjük, aztán felfűzzük, Tálalásnál tejfölözzük. Citromlével ízesítjük. Csirke pikánsan: A lábas alját kirakjuk vékony szalonnaszeletekkel és rárakjuk a feldarabolt, megsózott csirkét. Leöntjük 3 kanál paradicsompürével, V2 citromlével, egy kanál mustárral és befedjük szalonnaszeletekkel. Azután 2 dl zöldséglevet adunk hozz* -i’há- ra pároljuk és pirosra sütjük. Leöntjük 1 dl borral, ugyanannyi tejföllel és hozzáadunk 5 dkg szardellás vajat. Mikor az egész összeforrt, ízlés—tálra rendezzük. gombás rizzsel körítjük. levét külön csészében adjuk fel hozzá. Csokoládé kúpok: 2 tojásból igen vékony oiskótala- not sütünk. Ha kihűlt, a legkisebb pogácsa-szaggatóval 20—25 darab kis lapot vá- fíu"1' ki 20 dkg csokoládét 2 dl tejjel megpuhítunk és folytonosan I-oyerve gőz fölött sűrű krémmé főzzük. A tűzről levéve tovább kavarjuk. amíg telj-sen lehűl. — majd vizes kézzel kúpokat formálunk. mártómasszába (tunkmasszáb’) mártogatiuk. szálasra V: M rnanóti!ZV,„n megforgattok, a niskótala- pokra ráhelyezzük és miután megszáradt. mignonpapírba csomagoljuk. Barátaim már jóval moszkvai utazásom előtt figyelmeztettek, hogy nem ártana néhány tucatnyi orosz szóból álló nyelvtudásomat egy kicsit felfrissíteni és feltölteni, de én magabiztosan kijelentettem: bízzák csak rám, fogok én boldogulni így is! Az első tapasztalatok engem látszottak igazolni: szókincsem néha túlságosan gazdagnak is mutatkozott, alig egy- harmadát kellett naponta koptatnom, a többi valósággal parlagon hevert. Mert, ugyebár, manapság sok minden van, ami pótolja a szavakat. így például az auto- matizáció. Ha teszem azt, éppen megszomjaztam, egy szavamba sem került, hogy szomjúságomat oltsam: szinte minden tíz lépésre találtam egy piros, vagy kék automatát, amely 1 kopekért ontotta magából a friss, hideg szódavizet, 3 kopekért pedig dúskálhattam a legkülönbözőbb ízű Zavaró momentum Sőt, szörpökben. A moszkvai közlekedés is valósággal szófukarrá teszi az embert, nemcsas a jegy, de még a pénzváltás is automatizálva van. Szállodai szobád száma háromjegyű, s te csak mindössze tízig tudsz számolni oroszul? Sose búsulj, végy egy kartonlapot, írd rá a szobád számát, s elég, ha ezt felmutatod; a folyosói ügyeletes, a kedves gyezsumá- ja rögtön kezedbe nyomja a kulcsodat. Mindezen tapasztalatok birtokában már-már kezdett meggyökeresedni bennem az a vélemény, hogy felesleges az embernek fárasztó nyelvtanulással gyötörnie magát. Ám volt egy zavaró momentum. Fekete volt. húszegynéhány éves és Klavgyijának hívják. Ügy történt, hogy egyik este a Puskin téren üldögéltem, a szökő- kútnál, amikor hirtelen ellenállhatatlan beszélgetési vágy fogott el. Klávának nem volt ellenére a társalgás, amely, sajnos, sem tartós, sem mélyen szántó nem lehetett, mert bár mobilizáltam egész szóállományomat, csakhamar kifogytam a munícióból. Némi kínos hallgatás után Kláva felállt, és búcsúzott. Maradék nyelvtudásomat összekaparva utána szóltam: — Závtra, zgyesz! — Mármint hogy holnap ugyanitt várom. Ügy látszik megértette, mert másnap este valóban eljött ismét. Én a közben eltelt 24 órát nagyon gyümölcsözően használtam fel: betanultam két tucat oros7 mondatot. Klavgyija persze nevetett. Én viszont nagyon siralmas ábrázatot vághattam, mert megszánt, és vigasztalásul egv csókot lehelt a jobb orcámra. Erre én, illemtudóan a bal arcomat is odatartottam, viszonoztam is, illemtudóan. előbb jobbról, aztán balról. Ettől kezdve már simán, zavartalanul folyt a „társalgás”, pedig szinte egy szót sem szóltunk. Újból kezdett úrrá lenni bennem a meggyőződés, hogy mégiscsak felesleges dolog a nyelv- tanulás, ám hirtelen ismét felmerült egy zavaró momentum... A Klavgyija mamája! A kedves mama esernyőt hozott a lánya után, mert a fellegek — bár mi észre sem vettük — már nagyon sűrűsödtek felettünk. Ügy látszik, a mamának nem volt ínyére a mi elmélyült társalgásunk, mert kézen fogta és elvitte a lányát. Közben mondott is valamit, de hogy mit, azt, sajnos, nem értettem. mert mint említettem, nagyon fogyatékos a nyelvtudásom... RADVÁNYI BARNA
