Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

1970. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Horgolt pulóver Mintája igen könnyű és mutatós. Jó szabásminta alapján vastagabb szálú fo­nalból, 3 és feles tűvel hor­goljuk. A minta 3-al osztha­tó + 2 láncszem. 1. sor: a megfelelő hosszú­ságú láncszemsort behorgol­juk rövidpálcával. 2. sor: 1 láncszemmel for­dulunk. 2 láncszem, 1 rövid­pálca a 3. rövidpálcára, is­métléssel, 3 láncszemmel for­dulunk. 3. sor: 1 rövidoálca a 2 láncszemes ívbe, 2 láncszem, 1 bogyós pálca a következő ívbe (ráhajtunk a tűre, bele­öltünk a következő ívbe, hurkot húzunk, ezt kétszer ismételjük, ismét ráhajtunk a -'tűre és a 7 hurkot egy- ázérre lehorgoljuk, 1 lánc­szemmel zárunk), 2 lánc­szem, ismétlés, végül 1 rö­vidpálca a következő ívbe, 1 láncszem, 1 rövidpálca a szélső pálcára, 1 láncszem­mel fordulunk. 4. sor: 2 láncszem, 1 rö­vidpálca a következő ívbe, ismétlés, 3 láncszemmel for­dulunk. 5. sor: bogyós pálca a kö­vetkező ívbe, 3 láncszem, 1 rövidpálca a következő ívbe, 2 láncszem, ismétlés, végül 1 bogyós pálca a következő ívbe, 1 láncszem, 1 rövidpál­ca, 1 láncszemmel fordulunk. A szabásminta alapján a 2—5 sorok ismétlésével dol­gozunk. összeállítás után a pulóver alját és az ujjakat körülhorgoljuk egyráhajtá- sos pálca és 1 láncszem vál­takozásával. A nyakkivágást szorosszemmel (itt , igazíthat­juk a kivágást) és egy soron egyráhajtásos pálca és 1 láncszemmel horgoljuk be. (jjari Micsoda igazságtalanság A művezető reggel hatkor összehívta a műhely dolgo­zóit. — Emberek, ez így nem mehet tovább — mondta... — örökös bajban vagyunk, egy éve már, hogy nem ka­punk minőségi prémiumot. Mindig a mi műhelyünk a rossz példa. így nem lehet tovább dolgozni! Hónap ele­je van, és máris sok a selejt. Meguntam a sok szégyenke­zést, figyelmeztetést. Vagy jobban dolgoznak, vagy né­hány embertől elbúcsúzunk. az emberek hümmögtek, hallgattak. Aztán meszólalt Jóó Benő: Diákok a A nagy raktárba egy-egy hónapra diákokat vettek fel. Tiz^.iót-tizenhat éves lányo­kat, fiúkat. A gyerekek cso­magolták a árut, takarítot­tak, s egyikük mindennap kisétált a közeli boltba. A rrvtárvezrtö, az adminiszt­rátorok listával küldték őt bevásárolni. Műszak vígén így nem kellett futniuk, tö­rekedniük. Mikor a második diákcso­port búcsúzkodott. a raktár- vezető behívatta őket, egy kis beszélgetésre. Elmondta nekik, hogy elégedett min­dernd a munkájukkal, de kí­váncsiak is, hogy tetszett a diál.Oi:..ak a vrár, a munka. Cserfes csitri jelentkezett rögtön szólásra — Nagyon sokat tanul­tunk — így kezdte. — Lát­— A művezetőnek igaza van. Embereljiik meg ma­gunkat! Tudunk mi jól dol­gozni, csak akarni kell! Aztán mindenki a gépe mellé állt. Joó Benő is, aki­nek mindig volt véleménye. Műszak végén a művezető oruuott. Tíz alkatr' a selej- tet talált. Mind a tíz Joó Be­nő munkája volt. Benő meg­sértődött, amikor a főnök letolta. — Pontosan engem pisz­kálnak, amikor egyedül én buzdítottam a műhelyt a jobb munkára? Micsoda igazságtalanság| gyárban tűk milyn egy ilyen nagy raktár dolgozóinak élete. És még ennél is nehezebb a be­szerzők munkája. A raktárvezető elégedet­ten bólogatott. A' lányka folytatta: — Mármint az élelem be­szerzőké. Az egész hónap­ban csak attól a naptól fél­tem, amikor nekem jutott a bevásárlás. Ann; talpal­tam, cipekedtem ilyenkor. Különben a raktárban na­gyon jól éreztem magam. A többiek is azt mondják, itt aztán senki nem betegszik bele a munkába. És megta­nultuk a hóvégi hajrá köz­mondását is: „Jobb későn, mint soha!” — so — Mit tegyünk a lakás falára? Mit , főzzünk holnap Húsos gyümölcsleves Csirke pikánsan Csokoládé kúpok A legtöbb otthonban szepteber elején már átestek a festésen, vagy a nyári nag- takarításon. Sokhelyütt az új lakók beköltöztek a frissen épült házba, a nyáron át­adott új lakásokba. A bútorok a legmegfelelőbb helyre kerültek, talán már a függöny is. a szőnyeg is a he­lyén van. A szobák mégis idegenek még, kopárnak, si­várnak hatnak. A régi lakásból áthozott képek, vagy az ajándékba kapott holmik között nemigen akad olyan, amivel stílusosan lehetne díszíteni az új otthon falát. nek a falra ragasztani. A szülők olykor tiltakoznak az ilyesmi ellen. Pedig egy-egy ízléses kén. csinos baba, jó plakát valóban meghitté te­heti a gyermek kuckóját. Ne tiltsuk, inkább közösen segítsük kiválasztani az íz­léseset, és segítsünk mérté­ket tartani - gyűjtési buz­galomban. Egy régi japán szokásra is szeretnénk felhívni a fi­gyelmet. A japán otthonok­ban virág és festett selyem­kép díszíti a sima, egyszínű falat. Ám a vendég, ha he­tenként érkezik, mindig más képet talál. A képet ugyanis cserélik. Ezt a díszítési mó­dot a modern európai lak- berendezés is átvette. Ha nem is hetenként, de éven­ként, esetleg évszakonként cserélik a lakás egy-egy dí­szítőelemét, a képet, a kerá­miát; esetleg a helyet Vál­toztatják, • ahol a kép, a ke­rámia, a zöld növény vagy valamilyen különleges öreg, ér.ékes, la’ oeredezési tárgy eredetibben, újszerűbben, hangulatosabban érvényesül. Kovács Margit Szüléink lakásában egy­két régi fénykép, olcsó fest­mény megfelelő, korszerű díszítményt jelentett. A mo­dern lakkberendezés azon­ban sokféle módon, sokféle formában dísziti a lakás fa­lait. A kép, — reprodukció, az akvarell, a rézkarc nem drá­ga és igényes lakásdísznek számít. De ne rakjuk blondel keretbe. Inkább sima fekete lakkozott lécek közé, vagy natúr színben hagyott kép­keretbe kerüljenek. Így job­ban érvényesül a kép szépsé­ge és színhatása. A fényké­peket ma már nem teszik a falra, egyszerűen nem di­vat. A kerámia. Kedvelt és íz­léses lakásdísz. Ezer és egy változata kapható olcsón az üzletekben. A legkeresetteb­bek a színes kerámiatálak, amelyek a régi cseréptányé- rok korszerű változatai. De vannak kerámiaképek, masz­kokat formáló falidíszek és olyan falikaspók, amelyekbe örökzöldet vagy vágott virá­got is lehet tenni. A textilkép. Azoknak ajánljuk, akik szeretik a kü­lönlegességet, igénylik, hogy korunk iparművészeinek al­kotásaival díszítsék lakásu­kat. Étkezőasztal mellé, la­kószobába, könyvespolc mel­lé való, "en stílusos lakás­díszítő elem. A használati tárgyak szá­mos változata, fajtája is fel­kerülhet a falra, s ott nem­csak díszítő funkciója, ha­nem hasznos „tennivalója” is lehet. Például egy-egy ré­gi órának, vagy modern idő­jelző szerkezetnek. Prakti­kus dísztárgy egy kis ko­vácsoltvas könyv- vagy fo­lyóirattartó, amelyet nem­csak azért rakunk a fekhely föle, mert elalvás előtt még olvasunk, hanem azért is, mert a vas anyaga megkapó formává, díszítő elemmé vált. De ötletesen felhasz­nálható a modern lakásban egy-egy régi falitükör, gyer­tyatartó, mázaskorsó is. Különféle gyűjtemények falra aggatasa a serdülő gyerekek körében az utóbbi időben felkapott szokás. A lányok tánedalénekesek ké­peslapokból kivágott fotóit, vagv kabala babáikat rakják a falra. A fiúk a gitárt, — hanglemezborítókat és kü­lönféle plakátokat szeretné­A Szovjet Kultúra Napjaira A szolnokiak is , készülnek A magyar színházi élet ki­emelkedő orosz, illetve szov­jet drámák színrevitelével járul hozzá ahhoz a gazdag eseménysorozathoz, amely a Szovjet Kultúra Napjainak őszi művészeti programját jellemzi. Megkezdődtek az előkészületek a vidéki szín­házakban is: Szolnokon, Pé­csett, Miskolcon tájékoztat­ták az MTI munkatársait a készülő színházi bemutatók­ról. A Szolnoki Szigligeti Szín­ház jelentős produkcióval ké­szül a Szovjet Kultúra Nap­jaira: Magyarországon elő­ször mutatja be Zsuhovickij fiatal szovjet író: „A delfin hátán” című mai történetét. — A Delfin hátán cselek­ménye egy nagy port felvert újságcikk körül bonyolódik, az írott szó erejét és hatá­sát. az újságíró felelősségé­nek kérdését feszegeti. *A Szovjet Kulturális Napok gazdag eseménysorozatába bekapcsolódik a Pécsi Nem­zeti Színház is: két szovjet darabot mutatnak be októ­ber végén, illetve november eleién. ' , Az egvik ,.A kutyás fér­fi” című csehovi novellafü­zér. amit Gabriel Arout ál­lított össze. Arout csokorba fogott ki­lenc novellából talán a ,.leg- csehovibb” színpadi művet alkotta meg a rendkívül ösz- szetetfségében is nagyon egy­szerű. világos, az emberről olv sokat elmondó, komikus helyzetekből épülő tragiko­médiáiéban. Október 23-án mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház ..A nagy karrier” címen Leonid Zorin darabját. A szoviet. író nálunk a ..Varsói melódia” szerzőiéként lett ismert. — A nagy karrier arról szól, hogy egy képzettség nélküli fiatalember tudomá­nyos intézetbe kerül. Az igen ügyes, fiatal szélhámos ..be­fészkeli” magát a tudósok kegyeibe. olyannyira, hogy elfogadják disszertációját, támogatják, hogy kandidátus legyen, majd pedig kézbe kaparintja az intézet veze­tését. A tudósok fölé nő — mígnem kiderül tudatlansá­ga és sikerül megszabadulni tőle. Miskolcot követően a da­rabot az egri színházban is bemutatják. Húsos gyümölcsleves: Készülhet csirke- vagv bor­jú. íussal, esetleg szárnvasap- rólékkal. A húst darabokra vágjuk, kevés zsírban vagy vajban megfuttatjuk, majd félpuhára pároljuk. Hozzá­adunk V2 kg megtisztított gyümölcsöt s vele puhára pároljuk. Megsózzuk, 1 liter vízzel feleresztjük, aztán fel­fűzzük, Tálalásnál tejfölöz­zük. Citromlével ízesítjük. Csirke pikánsan: A lábas alját kirakjuk vékony sza­lonnaszeletekkel és rárak­juk a feldarabolt, megsózott csirkét. Leöntjük 3 kanál paradicsompürével, V2 cit­romlével, egy kanál mustár­ral és befedjük szalonnasze­letekkel. Azután 2 dl zöld­séglevet adunk hozz* -i’há- ra pároljuk és pirosra süt­jük. Leöntjük 1 dl borral, ugyanannyi tejföllel és hoz­záadunk 5 dkg szardellás va­jat. Mikor az egész össze­forrt, ízlés—tálra rendez­zük. gombás rizzsel körítjük. levét külön csészében ad­juk fel hozzá. Csokoládé kúpok: 2 tojás­ból igen vékony oiskótala- not sütünk. Ha kihűlt, a leg­kisebb pogácsa-szaggatóval 20—25 darab kis lapot vá- fíu"1' ki 20 dkg csokoládét 2 dl tejjel megpuhítunk és folytonosan I-oyerve gőz fö­lött sűrű krémmé főzzük. A tűzről levéve tovább kavar­juk. amíg telj-sen lehűl. — majd vizes kézzel kúpokat formálunk. mártómasszába (tunkmasszáb’) mártogatiuk. szálasra V: M rnanóti!ZV,„n megforgattok, a niskótala- pokra ráhelyezzük és miután megszáradt. mignonpapírba csomagoljuk. Barátaim már jóval moszkvai utazásom előtt fi­gyelmeztettek, hogy nem ártana néhány tucatnyi orosz szóból álló nyelvtudásomat egy kicsit felfrissí­teni és feltölteni, de én magabizto­san kijelentettem: bízzák csak rám, fogok én boldo­gulni így is! Az első tapasz­talatok engem látszottak igazol­ni: szókincsem né­ha túlságosan gaz­dagnak is mutat­kozott, alig egy- harmadát kellett naponta koptat­nom, a többi va­lósággal parlagon hevert. Mert, ugyebár, manap­ság sok minden van, ami pótolja a szavakat. így például az auto- matizáció. Ha te­szem azt, éppen megszomjaztam, egy szavamba sem került, hogy szom­júságomat oltsam: szinte minden tíz lépésre találtam egy piros, vagy kék automatát, amely 1 kopekért ontotta magából a friss, hideg szó­davizet, 3 kope­kért pedig dús­kálhattam a leg­különbözőbb ízű Zavaró momentum Sőt, szörpökben. A moszkvai közleke­dés is valósággal szófukarrá teszi az embert, nemcsas a jegy, de még a pénzváltás is auto­matizálva van. Szállodai szobád száma háromje­gyű, s te csak mindössze tízig tudsz számolni oroszul? Sose bú­sulj, végy egy kartonlapot, írd rá a szobád számát, s elég, ha ezt fel­mutatod; a folyo­sói ügyeletes, a kedves gyezsumá- ja rögtön kezedbe nyomja a kulcso­dat. Mindezen ta­pasztalatok bir­tokában már-már kezdett meggyöke­resedni bennem az a vélemény, hogy felesleges az em­bernek fárasztó nyelvtanulással gyötörnie magát. Ám volt egy za­varó momentum. Fekete volt. húsz­egynéhány éves és Klavgyijának hív­ják. Ügy történt, hogy egyik este a Puskin téren ül­dögéltem, a szökő- kútnál, amikor hirtelen ellenáll­hatatlan beszélge­tési vágy fogott el. Klávának nem volt ellenére a társalgás, amely, sajnos, sem tartós, sem mélyen szán­tó nem lehetett, mert bár mobili­záltam egész szó­állományomat, csakhamar kifogy­tam a munícióból. Némi kínos hall­gatás után Kláva felállt, és búcsú­zott. Maradék nyelvtudásomat összekaparva utá­na szóltam: — Závtra, zgyesz! — Mármint hogy holnap ugyanitt várom. Ügy lát­szik megértette, mert másnap este valóban eljött is­mét. Én a közben eltelt 24 órát na­gyon gyümölcsöző­en használtam fel: betanultam két tucat oros7 mondatot. Klavgyija per­sze nevetett. Én viszont nagyon si­ralmas ábrázatot vághattam, mert megszánt, és vi­gasztalásul egv csókot lehelt a jobb orcámra. Er­re én, illemtudóan a bal arcomat is odatartottam, viszonoztam is, illemtudóan. előbb jobbról, aztán bal­ról. Ettől kezdve már simán, zavar­talanul folyt a „társalgás”, pe­dig szinte egy szót sem szóltunk. Új­ból kezdett úrrá lenni bennem a meggyőződés, hogy mégiscsak felesle­ges dolog a nyelv- tanulás, ám hirte­len ismét felme­rült egy zavaró momentum... A Klavgyija mamája! A kedves ma­ma esernyőt ho­zott a lánya után, mert a fellegek — bár mi észre sem vettük — már nagyon sűrűsöd­tek felettünk. Ügy látszik, a mamá­nak nem volt ínyére a mi elmé­lyült társalgásunk, mert kézen fogta és elvitte a lányát. Közben mondott is valamit, de hogy mit, azt, sajnos, nem ér­tettem. mert mint említettem, na­gyon fogyatékos a nyelvtudásom... RADVÁNYI BARNA

Next

/
Thumbnails
Contents