Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
1970. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Apa három gyerekkel Állunk az autóbusz megállóban. Sokan. Késő délután van, ilyenkor rengetegen utaznak. Ki haza, a külvárosba, ki meg éppen dolgozni, éjszakai műszakra a gyárnegyed valamelyik üzemébe. Mellettem alacsony, sápadt, sovány ember áll. Biztosan munkás. Kidolgozott, erős, inas keze van. Egyik sem szabad. Balról három év körüli kislány, jobbról valamivel nagyobb fiúcska kapaszkodik az erős apai kézbe. Az apa előtt megintcsak egy kisfiú. Vadonatúj iskolástáskájáról, szép sötétkék köpenyéről biztosan tudom, hogy elsős. Kisiskolás, akinek most kezdődik a kötelességekkel egyre teljesebb élet. Elnézem az apát, három gyermekével. Fáradt pillantású fiatalember. Meglehet, harminc éves sincs még. Olcsó ingpulóver, kicsit kikopott élű szövetnadrág az öltözéke. Mégis, az arca a legjobban megkapó. Szemei mélyen bentről néznek a világba. Oldalról jól látszik homloka, szemöldöke ránca. Az autóbusz késik. A kisebbik fiú nyugtalan. Kicsiny lábacskáján megkopott sarkú szandál van. Időnként mérgesen toppant egyet, s feljajdul: Apu, mikor jön már a busz? Az apa másik oldalán a lányka egykedvűen, szinte jókedvűen szemléli az utca forgatagát. Szép, kiskockás ruhácskája fodros gallérját olykor megigazítja. Az iskolás nagyfiú csitítja testvérét. Várni kell, de- hát olyan érdekes a várakozás is. Sok szép autót lát. A villanyrendőr tilos-pirosra vált. A gépkocsik hosszú sorban megtorpannak, várakozásra kényszerülnek. Oda, ahol az apa áll, három gyermekével ezüstszürke Opel érkezik. Dúshajú, jólöltözött, harminc év körüli fiatalember a vezetője. Mellette gondosan szőkített, hatalmas kontyú nő néz a gyalogjáróra. Kezét kilógatja a kocsi ablakán. A nő észreveszi az apát, meg a gyerekeket. Mosolygósán csücsörít a kislányra, s mond valamit a dúshajúnak. Láthatóan először azt beszélik meg, hogy szép három gyerek. — Milyen egyforma, meleg barna szemük van — a nő szinte az apának szól ki az ablakon. A fáradt férfiarc kisimul, lenéz a gyerekekre. Aztán újra közönyös, üres tekintettel néz a messzeségbe. A legnagyobb fiú hátrafordul. — Apu majd egyszer nekünk is lesz ilyen szép autónk? — Nekünk fiam, aligha. — Nincs az apa hangjában sem irigység, sem bánkódás. A villanyrendőr zöldet jelez. Az ezüstszürke Opel tova suhan, s zörögve — csörögve befut az autóbusz is. Az apa gyorsan derekához szorítja a két kisebbet, maga előtt tuszkolja a kisiskolást. Amikor elhelyezkednek, vidám hangon biztatja a „népet”. — Anyátok biztosan megfőzte már a vacsorát! Meglátjátok, olyan krumplipaprikás lesz, amibe még kolbászt is szeletelt! Ügy ám! — SÓ — Cipőháború A télre készül a vasút és a posta Mint ismeretes, a kormány elfogadta azt az előterjesztést, amelynek célja a téli felkészülés javítása a közlekedés, a posta és a távközlés területén. A felkészüléssel kapcsolatban a KPM-ben utalnak az elmúlt télre, amely szokatlanul korán és minden átmenet nélkül már december elsején megkezdődött, s a havazások és hófúvások rövid megszakításokkal február második feléig tartottak. Szerencsére az elmúlthoz hasonló tél csak 16—20 évenként tapasztalható, s elegendő az ötévenként előforduló legrosszabb időjárásra felkészülni. A meglepetések elkerülésére azonban máris megkezdték az intézkedést. A MÁV mozdonyra szerelhető hat hókotrót, öt önjáró hófelszedőt, tíz univerzális — söprő, hótoló — gépkocsit és húsz gépkocsira szerelhető hótolólapot vásárol. A váltók és vasúti kereszteződések jégtelenítésére pedig villany, gáz és hőlég- sugaras olvasztóeszközöket és vegyszereket szerez be. A posta 74 új gépkocsit állít forgalomba, hogy az esetleg előforduló vezetékszakadásokat minél gyorsabban kijavíthassák. A közutak zavartalanabb forgalmát az útügyi szervek is újabb gépek munkábaállí- tásával kívánják fokozni. A jelenlegi — nagyjából megfelelő számú — 547 motoros hóeke csupán minőségi fejlesztést igényel, viszont több mint 150 százalékkal növelik a hómarógépek számát, amely 59-ről 156-ra nő. (100 kilométer helyett egy gépre így csupán 40 kilométer megtisztítandó út jut). A meglévő ötszáz só-homokszóró- géphez újabb harmincat vásárolnak. A különféle gépek beszerzésével egyenrangú feladat a munka megszervezése, az információ gyors áramlásának biztosítása, a hírközlési hálózat kiépítése. Csak a minőség javítása és a választék bővítése vethet véget a már évek óta dúló „cipőháborúnak” — hangsúlyozták a Bőripari Tudományos Egyesület és a CARBON könnyűipari vállalat rendezésében csütörtökön, pénteken Komlón lezajlott országos tanácskozáson. Több mint 30 helyiipari és szövetkezeti üzem kétszáz szakembere vitatta meg ezúttal az ezzel összefüggő kérdéseket. A tanácskozás színhelyéül nem véletlenül választották Komlót. Tavaly nagy vita kerekedett az ott működő CARBON könnyűipari vállalat és a Békés megyei kereskedelmi vállalat között, minőségi kifogások miatt. A komlóiaknak használt a kritika. A 700 főt foglalkoztató komlói cipőüzem egy év alatt olyan nagymértékben javította a minőséget és a választékot, ami országos példa lehet. A tanácskozás részvevői alaposan tanulmányozták a komlói módszereket. Szolnoki Nyár *70 A szolnoki nyárral nemigen lehetünk elégedettek: néhány napos kánikulák, bo- rongós, őszies hetek váltották egymást. Július 19-e például az évszázad leghidegebb nyári napja volt. A nyári szolnoki kulturális programmal viszont annál inkább elégedettek lehetünk, hiszen a város történetében még nem volt példa ilyen tartalmas, szórakoztató július, augusztusi műsorra, amilyen az idei volt. A szolnokiaknak sikerült megtalálniuk az arányokat: nyári kulturális programjuk tervezésében és kivitelezésében egyaránt mintaszerű volt. Végre kihasználtuk — vagy megpróbáltuk — az évek óta sokat emlegetett és oly kevésszer igénybevett szabadtéri színpadunkat. Ott lépett fel, vagy lépett volna fel, a Az élet bizonyította, hogy bevált a jóslatunk: a múzeum udvaron rendezett előadások, hangversenyek nagy közkedveltségnek örvendtek. Sajnos, ebbe is bele-bele szólt az időjárás... Megdőlt — immár hányadszor és a tehetetlenség mégis erre hivatkozik! — a kéztördelő, „mit csináljunk” kifogás, hogy nyáron nem lehet érdemleges népművelést folytatni, mert „annak szezonja van”.... Ez utóbbi igaz, de nem abban az értelemben, ahogy mondják. A népművelésnek tényleg idénybeli sajátosságai is vannak, de ebből csak az következik, hogy a hely, idő, környezet figyelembevételével kell összeállítani a programot. KISZ Központi Művészegyüttese, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese, az Illés és a Bergendi együttes, az Omega, a Tisza Táncegyüttes stb. Jól lehet, a műsorok egy részét a makrancos nyár miatt máshol kellett tartani, de ez már nem a rendezőségen múlott és a siker így sem maradt el. így is nagy tetszéssel fogadták a szolnokiak a múzeum udvar rendezvényeit: Hacki Tamásék műsorát, a népszerű és nagyszerű „Röpülj páva” műsort, az észt, a francia és a magyar művészeti rövidfilmek bemutatóját, az irodalmi estet és hangversenyeket: Gombos Katalint és Sinkovits Imrét, Perényi Eszter hegedűművészt, Szirmai Mártát és Do- mahidi Lászlót és a gyengébb napot kifogó, hivatásos hangversenyzenekarokon sokszor túltevő szolnoki szimfonikusokat. Kellemes szórakozás volt a Kilián fúvószenekar adta három térzene (jó lenne ezt rendszeresíteni, közkedvelt, hagyománya van) és a KISZ vízikarnevál, valamint a Park bál. Mi lesz az ősszel, télen? A következő hónapok kulturális programját még csak vázlatosan ismerjük, de már ez is sok jót ígér. Október végén kezd az Árkád pódium színpad, Soós Zoltán nagysikerű Alvilági portya című műsorával. Talán már bizonyos, hogy a régi Móricz Zsigmond kultúr- házban megkezdi működését a kamara színpad (a pontos nevét még nem tudjuk) és ha a szervezés sikerrel jár, Szolnokon rendezik a fiatal előadóművészek fesztiválját is. — ti — A szolnokiaknak sikerült Kellemes szórakozás volt Egy milliárd forintos Az őszi-téli felkészülésről, az áruválaszték javítására tett intézkedésekről tájékoztatta pénteken az újságírókat Tarján István^ a Centrum Áruházak vezérigazgatója a Divatcsarnok Lotz termében, ahol kiállításon is bemutatták az újdonságokat. Az Áruházi Vállalat a következő nagy szezonra minden eddiginél jobb, összesen egymilliárd forintos, árukészlettel készült fel. A vállalat az idén már 1,6 milliárd forint értékű árut közvetlenül szerez be az ipartól, saját üzemei 130 millió forint értékű cikket termelnek, s az import is négyszázmillió forint. Az áruházakban rendelkezésre áll 100 000 női átmeneti és télikabát, 36 000 műszőrme bunda, 70 000 férfi télikabát, 400 000 pár csizma. Harisnyanadrágból a tavalyinak csaknem másfélszerese, 400 000 kerül forgalomba, köztük olasz és spanyol import is. A bébiholmi ellátás eddig hiányos volt. Most tipegőből, ingből, kocsikabátból az eddiginél nagyobb meny- nyiség 60 000 kerül az áruházakba. A vegyesiparcikk választékot elsősorban angol, egyiptomi, francia, holland, indiai, olasz, svéd importtal bővitik. A szocialista országokból 3000 olcsó villanyborotva és 4000 hajszárító érkezik. Az áruházak a megfelelő választék mellett a vásárlási körülmények javítására, gyorsítására törekednek. Valamennyi áruházban vannak már önkiszolgáló osztályok. A salgótarjáni áruház teljesen a korszerű kiszolgálási rendszerrel működik. Szombathelyen és Kecskeméten most állítják át az eladóteret önkiszolgálásra, amelyet az év végéig az úttörő áruházban is bevezetnek. Az idei őszi felkészüléshez hozzátartozik a nyitvatartási idő rendezése is. A vidéki áruházak üzemidejét a tanácsokkal egyetértésben most állapítják meg. Szabó László — Sólyom József s Kémek w- a búvárhajón Á főnököt is keresik A floridai csoport parancsnoka rövidesen találkozott csoportja egyik emberével. Ebben a pillanatban vették őrizetbe. De akárhogyan is faggatták Kerlinget s a lebukott Thielt, egyik sem volt hajlandó beszélni, így aztán az FBI kénytelen volt tovább folytatni a hajtóvadászatot, a csoport másik három tagja után. Chicagóban próbáltak a kémek nyomába jutni, mivel feltételezhető volt, hogy Haupt meglátogatja apját, majd ezt követően találkozik a csoport többi tagjával is. S az egyik éjszaka valóban bekopogott az idősebb Haupt lakásának ajtaján egy magas termetű fiatalember. Meglepett örömsikoltás, gyorsan pergő szavak, s a fiatalember eltűnt a ház belsejében. Haut tehát hazatért ahogy Dasch megjövendölte, de őt sem tartóztatták még le, Co- nolly úgy határozott, hogy egy ideig játszadozik vele, hátha Neubauer is Chicagóba megy, s érintkezést keres Haupttal. Ám akkor érte őket a legnagyobb meglepetés, amikor az FBI chicagói kirendeltségének a főnökéhez így szólt a titkárnője: — Az előszobában Mister Hermann Haupt várakozik! — Jöjjön be! A fiatalember lépett a szobába, s egy csomó idézést, katonai behívót tartott a kezében. Távollétében érkeztek a lakására. — Hermann Haupt vaevok, szeretném tudni, hogy keres-e még az FBI?... — kérdezte ártatlan képpel. — Miért keresnénk, Mister Haupt? — tettette magát ugyanolyan ártatlannak és semmit sem tudónak a főnök is. — Mert egy csomó behívót kaptam, mialatt én MexikóDe még el sem készült a tea, s máris megszólalt a hangosbeszélő: „Hermann ban jártam... Gondolom, már összevissza keresgéltek... De hát az ember nem tudhatja előre, hogy mikor hívják be katonának, ilyen váratlanul... — Várjon egy kissé, Mister Haupt! — mondta az FBI chicagói vezetője, aztán lenyomott egy gombot az asztalon álló készüléken, s így szólt: — Nézzék meg, Hermann Haupt szerepel-e a körözési listánkon? A főnök egy perc türelmet kért Haupttól és kilépett az előszobába. — Azt válaszolja, hogy nem köröztük — súgta halkan a titkárnője. — Szóltam, hogy csináljanak két teát, gondolom, szívesen él ön is vele — mondta mosolyogva Hauptnak, amikor visszalépett a szobába. — Óh, ez igazán kedves! Haupt nem szerepel a körözési listánkon”. — Na látja, Mister Haupt. A dolog a legnagyobb rendben van. Ezek szerint a sorozóbizottság behívója már régen nem időszerű. Ne csináljon gondot belőle. Nyugodtan menjen haza. — Hát ez nagyszerű — állt fel Haupt, aztán egy búcsú- üdvözletet intett az FBI főnökének, s otthagyva a beígért teát, kisietett a szobából. A kirendeltség főnöke nem tudta megállni, hogy hangosan fel ne kacagjon: ilyen ballépést, amit ez a Haupt csinált, csak kezdő kémek követhetnek el. Örömében „itt felejtette” a készülő teát. De Haupt el volt ragadtatva önmagától, ravasz ötletétől, hogy mexikói tartózkodásának meséjével sikerült De hátra volt még valami, amit feltétlenül el akartak intézni az FBI-nál, mielőtt pontot tesznek a vállalkozás végére. Azon az estén, amikor Hauptékat letartóztatták, Conolly elment a Chesterfield Szállodába, s felkereste Dascht. Barátságosan üdvözölte, aztán így szólt „Amerika hősé”-hez: — Mister Dasch, ön le van tartóztatva. Daschnak még a lélegzete is elakadt, ö tényleg hitt abban, hogy dúsgazdag ember, nemzeti hős lesz. Azonban Hoowernek egészen más elképzelése volt a dologról... indokolnia távollétét. Mit sem sejtve ment haza. Másnap azokon a dollárokon, amelyeket Berlinből hozott, vásárolt egy vadonatúj autót és már az első délután kiautózott a városból, s betért egy útmenti vendéglőbe. Leült egy asztalhoz. Néhány perc múlva melléje ült valaki. A Hauptot követő FBI-ügynö- kök, a személyleírás alapján felismerték benne Neubauert. Most már csak egy ügynök volt hátra, de nem kellett sokáig várniuk, rövidesen ő is megérkezett a vendéglőbe. Együtt voltak hát a floridai csoport szabadlábon levő tagjai, s az FBI nyomban lecsapott rájuk. Valamennyien kézre kerültek. Másnap még őrizetbe vették a zsebkendő alapján a szabadon mozgó náci kémeket, aztán késő este, nyilvánosságra került a hír: az FBI tíz kémet tartóztatott le, akik 15 nappal ezelőtt partra szálltak az Egyesült Államok atlanti-óceáni partvidékén, őrizetbe vettek ezen kívül 27 más náci ügynököt is. A tíz kémet Washington Columbia-fogházában őrizték, majd rövidesen Roosevelt elnök lépett a nyilvánosság elé. hogy közölje: az Abwehr ügynökeit különbíróság elé állítják. A két csoport tagjai közül a legmagasabb rangot Burger érte el, aki az SS-nél Standantenführerig, vagyis ezredesi rangig vitte, ezért a bíróság elnöke McCoy tábornok lett, s a bíróság többi tagja is tábornokok közül került ki. A tárgyalást Washingtonban folytatták le. Több mint 250 oldalas vádiratot nyújtott be az ügyész, Francis Bydde- le, aki később a nürnbergi perben képviselte az Egyesült Államokat. A vádló részletesen elemezte Dasch beállítottságát, s megállapította, hogy csupán azért árulta el a két csoportot, mert pénzhez akart jutni. A tíz náci ügynököt halálra ítélték és Quirint, Henket. Kerlinget, Thielet, Neubauert, Hauptot és Schmidtet 1942. augusztus 12-én már ki is végezték villamosszékben. Dascht és Burgert még ezen a délelőttön sétálni vitték a fogházudvarra. Amikor társaik cellái előtt elhaladtak, megdöbbenve látták, hogy mind az öt ajtó nyitva van. Kísérőjük megkérdezte: — Maguk nem tudják, hogy társaikat ma kivégezték? A két náci kém ájultan rogyott össze a kövezeten. Végül Dasch és Burger kegyelmet kapott — Dasch büntetését harminc évi fogházra, Burgerét pedig életfogytiglani fogházra változtatták át. — Vége — A teát is ott felejtette Daschnak a lélegzete is elakadt
