Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

1970. szeptember 19. SZOLNOK MBGYE1 NÉPLAP s Munkatársaink jelentik a szeptemberi taggyűlésekről A TVM szuperfoszfát üzeme A munkáskollektíva erejével Szolnokon a Tiszamenti Vegyiművek szuperfoszfát üzemének huszonnyolc kom­munistája közül egyetlen egy hiányzott a taggyűlésről: külföldön van. A többiek ki műszak előtt, ki műszak után lévén, mindannyian el­jöttek. Bár az alapszervezet párt­csoportjai összegyűjtötték a véleményeket a kongresszu­si irányelvekről és a szer­vezeti szabályzat módosítá­sáról, erre az alkalomra is sok mondanivaló maradt. A termelékenység és a termelés hatékonyságának további javítása, gazdasági versenyképességünk növelé­se szükségessé teszi a kor­szerűsítést, a szakmai kép­zést, a vezetés színvonalá­nak emelését. Emlékeztettek többen ezzel kapcsolatban az irányelvekben v. foglaltakra. Sokan elmondták azt is, hogy ez rájuk, a vegyipar képvi­selőire, különösképpen vo­natkozik. Ezért tettek javas­latokat a munkaidő és a gépek jobb kihasználására, A vitára bocsájtott doku­mentumokkal egyetértettek és elfogadták azt, ugyanak­kor élénken vitattak vezető­ségválasztó taggyűlésükön néhány, az irányelvek su­gallta gondolatot. Szóvá tették: nincs szük­ség az olyan párttagra, aki csak névlegesen az. Minden hónapban megveszi a bélye­get, de nem végez semmi­lyen pártmunkát.. Javasol­ták: az új vezetőség adjon minden párttagnak konkrét megbízatást. Sok szó esett az ideológiai harcról, s volt, aki ezzel kapcsolatban bírálta a rádió és a televízió szóra­koztató műsorait. A témák sokaságából kü­lönösen sokat vitattak város- politikai problémákat. Pél­dául: miért engedik meg az illetékesek, hogy a különbö­ző vállalatok a lakosság „számlájára” későn készítse­nek el különféle munkákat, főképpen útépítéseket? Pél­dának említették a szolnoki Ady Endre utcai építkezést, amely évek óta húzódik, és az építők csak labdáznak a felelősséggel. Közben mit sem törődnek az ott lakók­kal: hogyan szerzik be azok a téli tüzelőt, az őszi nagy sárban, hogyan küldik gye­rekeiket iskolába, miként vergődnek a gyerekkocsik­kal, karon ülő kicsikkel a bölcsődébe? Kérték: von­ják nyilvánosan felelősségre azokat, akik nem végezték vagy végeztették el idejében az Ady Endre utcai építke­zést. Mások a lakáskiutalás rendszerét bírálták. El­mondták, rossz tapasztalatuk, Ügy látjuk — mondotta a beszámoló —, az irányelvek és a szervezeti szabályzat is tovább fejleszti pártunk ama politkiáját, amely a szocia­lizmus építését és teljes fel­építését egyaránt az egész társadalom, a párttagok és a pártonkívüliek közös törté­nelmi feladataként jelöli meg. A dolgozók millióival való politikai szövetség, együttműködés és a szívós eszmei harc sajátos egysé- . genek törvényei hatják át valamint a nők és a fiatalok nagyobb szakmai és emberi megbecsülésére, a tanulás­ban, továbbképzésben való támogatására. Példákat hoz­tak arra is, hogyan szerezték meg a szakmát az üzemi kol­lektíva segítségével olyan fiatalok, akik közvetlenül az általános iskolából kerültek ide. Arról is több szó esett, hogyan segíthettek és ho­gyan segíthetnek női dol­gozókat abban, hogy a férfi­akkal egyenrangúan ellát­hassák azt a nehéz munkát, ami rájuk hárul. A szervezeti szabályzatra vonatkozóan egyhangú volt az az állásfoglalás, hogy fo­gadják el tagfelvételi korha­tárnak a 18 évet. Amint töb­ben mondták, ez csak lehe­tőség lesz. Ugyanúgy mint eddig, a felvételi kérelme­ket alapos mérlegelés után lehet csak elfogadni, vagy a jelentkezőt eltanácsolni. Mindig és minden esetben az egyén ismeretében kell dönteni. B. E. hogy a kisfizetésű fizikai munkások ritkán jutnak ál­lami lakáshoz, inkább a ma­gasabb jövedelmű emberek kapják azokat. A kiskerese­tűek rá vannak utalva, hogy szerény jövedelmükből szö­vetkezeti lakást vásároljanak. „Reméljük, hogy az új la­káselosztási rendszer na­gyobb figyelmet fordít majd ránk — mondta az egyik munkás. — És nemcsak pa­píron lesz meg az új rend­szer, hanem annak végre­hajtását ellenőrzik is az ille­tékesek.” Egy fiatal párttag még azt is hozzátette: a fia­talok nagyon sok segítséget kapnak az államunktól ah­hoz. hogy egyetemeken to­vább tanuljanak. Ám, he­lyes-e az a gyakorlat, amely napjainkban mindinkább elő­térbe kerül, hogy egy fia­tal mérnök — aki még nem bizonyított, jól dolgozik-e majd vagy sem —, máris úgy áll munkába, hogy azon­nal lakást is kap. Adjanak lakást olyanoknak, akik már megmutatták, hogy értik a szakmájukat és akarnak is dolgozni, a napi munkán felül önkéntesen is tenni a társadalomért. De sajnos, éppen a lakáshoz könnyen jutók azok, akik nem vál­lalnak semmilyen többlet munkát, akiket már semmi sem ösztönöz a politikai-, a közéleti tevékenységre. Élénk, érdekes viták zaj­lottak a taggyűlésen. Vége­zetül a tagok megválasztot­ták a jelölő bizottság által javasoltakat az új pártve­zetőségbe. V. V. ezt a folyamatot. Az alap­szervezet egyetért azzal, hogy a párttagnak észrevé­teleire mindig ugyanazon a pártfórumon kell választ kapnia, ahol azt felvetette. A pártalapszervezet min­den tagja felszólalt a referá­tumot követő vitában. Meg­oszlottak a vélemények, a tagfelvételi korhatár leszál­lításának szükségességét il­letően. Pethes Sándorné és Borbás László a pedagógu­sok elet- és munkakörülmé­nyének, védettségének idő­szerű gondjairól szólott. Ha­sonló észrevételeket tett Gurzó László, a gimnázium igazgatója is. Többen el­mondottak azt is, hogy a Népszava több, a pedagógu­sok munkájával kapcsolatos cikkére reagáltak a tantes­tületből, de sem cikkben, sem levélben a laptól vá­lasz erre nem ékezett. Végezetül a taggyűlés ösz- szegezve a beszámoló és a vita tanulságait, egyhangúan foglalt állást; az alapszer­vezet támogatja és helyesli a Magyar Szocialista Mun­káspárt következetes politi­Kora délután van, s a leg­első érkezők idős emberek. Fekete ünneplőruhás néni­kék, őszbecsavarodó fejű bá- csikák. Illendő, hogy ünnepi sötétben jöjjenek. Fekete, szép nylonkendőt kötöttek az asszonyok, s fehér inget vettek a bácsikák. Jönnek néhányan fiatalab­bak is. Kevesen. A párttag­ság többsége túl van már az ötödik X-en. A pártvezetőség tartal­mas beszámolót készített, készíthetett. A hét párt­csoport értekezletén ugyanis alaposan megvitatták a szervezeti szabályzat módo­sításának tervezetét, s a kongresszusi irányelveket is. Sok volt a vélemény, sok a javaslat. Míg Fehér Péter titkár be­számolóját hallgatom, egyre arra vagyok kiváncsi: vajon itt, ahol sok az idős kommu­nista, hogyan fogadják, hogy tizennyolc évesen is tagja le­het egy-egy ember a párt­nak. A beszámolóban a tit­kár általában helyeslőén mondja el a tagság vélemé­nyét. Nemcsak ezt, az irány­elveket is jónak tartják a Haladás Tsz kommunistái. A vitában Szarvas Lajos rövid felszólalásában azt mondja: „Üdvözlöm a módo­sítást! Ha arra gondolok, hogy valamikor az illegális A vezetőségválasztó tag­gyűlést megelőzően a Beru­házási Bank szolnoki fiók­jának kommunistái kerék­asztal megbeszélést tartottak a Központi Bizottság kong- resszui irányelveiről és a szervezeti szabályzat módo­sítását indítványozó tervezet­ről. Nyolcán vannak, ám helyzetüknél, munkájuk ter­mészeténél fogva nagy át­tekintéssel rendelkeznek a megye, sőt az ország gaz­dasági fejlődésének problé­máiról. Érthető tehát, hogy e látókörük alapján vitat­ták meg a két fontos doku­mentumot. Különösen érde­kesek a kongresszusi irány­elvekkel kapcsolatban kifej­tett vélemények, amelyeket a taggyűlésen elhangzott titkári beszámoló összege­zett. Ennek alapján idézünk néhány észrevételt. Az ez évi, igen számotte­vő terméshozam-csökkenés jelentős nyereségcsökkenést is okoz a mezőgazdasági üzemekben. Mint a taggyű­lésen elhangzott hozzászó­lásból kitűnt, nagyobb gaz­káját. Egyben kérte a fel­sőbb pártszerv képviselőjét, hogy továbbítsák az alap­szervezet észrevételeit a fel­sőbb pártszervekhez. A taggyűlés második na­pirendjének keretében meg­választotta új vezetőségét az alapszervezet. A következő négy év időtartamára titkár­rá Szabari Ferencet, helyet- ' tesévé Pethes Sándornét, a községi pártértekezlet kül­döttének pedig Gurzó Lász­lót, Szabari Ferencet és Té- sy Istvánt választották az alapszervezet tagjai. (CS) mozgalomban a tizenévesek is milyen sokat tettek, ak­kor a mostani fiataloknak is meg kell adni ezt a lehető­séget. Már persze azoknak, akik érdemesek rá!” Hatan, heten szólnak már, amikor felnyújtja jobb kar­ját idős Nagy Elekné. A megilletődöttségtől, a sok ember előtti beszédtől kicsit fátyolos, remegő a hangja. De mondja, úgy, hogy oda kell figyelni, le keli írni, s valóban át kell érezni iga­zát: — Mondják meg a kong­resszusnak elvtársak, hogy várjuk mi nagyon, régi, ne­héz időket közösben megért emberek, hogy pihenhes­sünk! Várjuk, hogy a mi pártunk kimondja; egyenlő legyen a nyugdíjkorhatár az ipari dolgozókéval! Milyen jó lenne, ha — úgy mint az ipariak — mi Is el­mehetnénk ötvenötéves ko­runkban nygudíjba. Kicsit élvezni a gondtalanságot. Amikor összefoglalja a tit­kár a vitát, s a taggyűlés elnöke felteszi a kérdést sza­vazásra, elfogadja-e a javas­latokkal együtt a két doku­mentumot a tagság, egy idős ember a pontosság kedvéért megkérdi: — Aztán benne lesz-e miden, amit mi itt elmond­tunk? Mert akkor igen! daságonként 10—15 millió forinttal is csökken az idei nyereséghozam. Az ezzel kapcsolatos vélemények sze­rint a központi mezőgazda- sági fejlesztési elképzelések realitása az idei nagyarányú veszteségek miatt — leg­alábbis a negyedik ötéves terv első időszakában — nem látszik megnyugtatónak. Általános volt az a véle­mény, hogy szükség volna a mezőgazdasági üzemek gép­parkjának radikális, haté­kony fejlesztésére. Élénk vita folyt arról is, hogy a vállalati fejlesztési forrásképződés növekedési ütemének csökkentése nem tartalmaz-e vajon ellentmon­dást a nemzetközi és hazai piac értékesítési igényeivel szemben. Ez utóbbi dinami­kus fejlesztési lehetőségeket kívánna, viszont a mindennél elsődlegesebb népgazdasági egyensúlyi helyzet fékezett tempót tesz csak lehetővé. A kettő közötti ellentmondás nagyrészt az irányelvekben is hangsúlyozott élőmunka hatékonyságának fokozásá­val oldható fel. Élénk vita alakult ki a la­kossági szolgáltatások jövő­beni helyzetét illetően is. Bál­áz elhatározott kedvezmé­nyek e területen várhatóan tovább javítják a helyzetet, a gyors és hatékony- válto­záshoz elsősorban a tanácsok és valamennyi érdekelt szerv nagyon tervszerű támogatá­sa szükséges — hangsúlyoz­ták a bankfiók kommunis­tái. & Hallókészülékek és meggy­fa görbebotok. Beszédes jel­képei: a szövetkezet nyugdí­jasainak pártszervezete is ez. Uzemegységi alapszerve­zet egészen pontosan, de eb­be tartoznak az egykori ala­pítók is. Hallgatják Soós Károly párttitkárt: mit mondanak a kongresszusi irányelvek? Fiatalok, traktorosok, állat- tenyésztők is ülnek a sorok­ban. Az ő életük jövő 5 esz­tendejéről van szó. Tetszik, hogyne tetszene. Aztán bot­jára támaszkodva feláll egy görnyedt férfi. S. Nagy Ba-» lázs elvtárs kért szót — köz­li az elnöklő Gaál Antal. S. Nagy Balázs áll a botja felett. Beszél nyíltan, kerte­lés nélkül. Kiteszi a szívét, ahogy a pártban megszokta negyedszázada: — Jól fizet a tsz, jó is an­nak, aki dolgozik. Annak is jó, aki már most megy el nyugdíjba. De mink, akik idő előtt megnyomorodtunk, akik nem tudtuk kivárni a jót, nagyon szegényen élünk. Nem irigyek vagyunk. Nem a mostaniaktól sajnáljuk a pénzt, az fáj, hogy akik megszenvedtünk érte, nekünk olyan kevés jut csak. Mert elvtársak, mikor mi, kétkari munkások a tsz-t alapítot­Gondosan előkészített, jól szervezett párttaggyűlésnek voltunk tanúi a Palotási Ál­lami Gazdaságban. A négy és félórás rendezvényen egyetlen perc sem volt unal­mas, pedig a késő esti órák­ba nyúlt. Gaál András párt­titkár a vezetőség beszámo­lójában hozzáértően elemez­te a párttagság állásfoglalá­sát a kongresszusi irányel­vek és a Szervezeti -Szabály­zat tervezet vitájában. A do­kumentumokról haqpiincöten mondtak véleményt, s a tag­gyűlésen is tizenketten szól­tak hozzá. A pártvezetőség szembe­szállt azzal a helytelen né­zettel, melyszerint a X. kong­resszus a munkásosztály kongresszusa lesz. Igaz, a VIII. és IX. kongresszus töb­bet foglalkozott a mező- gazdaság és a parasztság helyzetével. Akkor a szocia­lista átszervezés után fő cél volt a létrejött nagyüzemek megszilárdítása. A szocialista forradalom ügye volt az. A beszámoló és a felszóla­lók is foglalkoztak az irány­elvekkel. Helyes a negyedik ötéves terv időszakában a mezőgazdaság 15—1B száza-, lékos termésfejlesztését elő- * irányozni. Ám Palotás több­re képes az országos átlag­nál. De előbbre kell lépni a gazdaságban a növényterme­lés, a betakarítás és az ál-# lattenyésztés gépesítésében. Állást foglaltak abban is: helyesen határozza meg a KB az Irányelvekben a termelé­kenység emelését. Ezen ala­pul a beruházás, a lakágépí; Nyilván az eddigi vezető­ség munkájának elismerését is jelentette a taggyűlés má­sodik napirendi pontjaként lezajlott választás. A tagság ugyanis egyöntetűen az ed­digi tisztségviselőket válasz­totta meg: Bíró Lászlónét az alapszervezet titkárának, Nagy Györgynét pedig tit­kárhelyettesnek. m M. I. tűk, arra is tyúkot adtunk össze, hogy ceruzára, papír- ra teljen a tsz-nek. Kilenc forintért dolgoztunk nappal, éjszaka. Jött a zárszámadás, kismise, nagymise, semmise. Ingre, gatyára nem jutott. S. Nagy Balázs áll a tag­gyűlés előtt, mondja a kom­munistáknak: — A mostani nyugdíj az alapítókat sújtja. Nekünk már nem olyan sok lehet hátra. Kérjük a pártunkat, segítsenek rajtunk. Egyöntetű fejvető igenlés. A többi hozzászóló is egyet­ért. Tóth Kálmán, a tsz csúcsvezetőségi titkára kifej­ti: * — Benne van az irányel­vekben, amit Balázs bácsi mondott. Ügy szól, hogy biz­tosítani kell a szocializmus híveinek megbecsülését. Itt is arról van szó. Azt javas­lom, taggyűlésünk tudassa a párttal az öregek óhaját. Taggyűlésünk javasolja a kongresszusnak, hozzák elő­re a kisnyugdíjak felemelé­sét, biztosítsák az öregek anyagi megbecsülését. Felnyújtott karerdő a te­rem. Túrkeve, az első tsz- •város kommunistái üzennek a kongresszusnak. B. L. tés és az életszínvonal emel­kedés tervezete. Palotás 1963 óta megszakí­tás nélkül nyereséges gazda­ság. Az idén is az lesz. Az eredmények elérésében nagy szerepe volt a kommunista kollektívának. Zsigmond C#ula hozzátette: „a párt­egységet, a kommunisták aktivitását a jövőben is állít­suk a termelés szolgálatába”. Érdeklődés kísérte Kovács Istvánnak, a 72 éves nyugdí­jas kommunistának felszóla­lását. A veterán elmondta: a két kongresszus között népgazdaságunk sokat fejlő­dött. Emelkedett a nyugdíj is. De a nyugdíjasok dol­gozni szeretnének. Azt kérte: tegyék lehetővé, hogy ne 6 ezer, hanem 8—9 ezer forint legyen a nyugdíjasok évi munkájának értékhatára az állami gazdaságokban. Hisz mindenütt munkaerőhiány­nyal küzdenek, szükség len­ne az idős emberek foglal­koztatására. Ezzel több fel­szólaló egyetértett, s állás- foglalásukat a taggyűlés is megerősítette. A kommunisták végül egy­hangúan elfogadták az irány­elveket és a Szervezeti Sza­bályzat módosításának be­vezetését. Második napirendi pontként titkos szavazással megválasztották az ötvenegy tagú pártalapszervezet titká­rát, vezetőségét és a községi pártértekezlet küldötteit. A pártszervezet titkára ismét Gál András lett. í M. L. Vízügyi Igazgatóság, 2-es alapszervezet Nyilvánosan vonják felelősségre a mulasztókat Jászapáti, Mészáros Lőrinc Gimnázium „Helyeseljük, támogatjuk pártunk következetes politikáját...! Kenderes, Haladás Tsz Adjuk meg a fiataloknak a lehetőséget Szolnok, Beruházási Bank: Megalapozott, hozzáértő vélemények Túrkeve, Táncsics Tsz: Az öregek üzennek a pártnak Besenyszög, Palotási Állami Gazdaság Pártegységgel a termelés szolgálatában

Next

/
Thumbnails
Contents