Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

1970. szeptember 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sikert aratott Moszkvában a TOMI család — Milyen volt a kiállítás, hogyan fogadták a szovjet emberek a nemzetközi be­mutatót? — kérdeztük. — Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, hadd mondjam el, hogy szerencsés napon utaztam. Éppen odaérkezé- semkor volt az utolsó napja a Szabad Magyarország 25 éve című magyar kiállítás­nak. Természetesen a meg­érkezés után azonnal erre a kiállításra siettem, kiváncsi voltam sikerére. Nos, az utolsó napon is óriási volt az érdeklődés népünk 25 év alatt elért eredményei iránt. — A Kémia ’70 nemzetkö­zi bemutató megnyitója a Moszkvai Nagyszínházban volt, szeptember 9-én este. Ott köszöntötték a kiállítás szovjet rendezői és tervezői a vegyiiparban jeles fejlő­dést elért kiállítókat, közöt­tük hazánkat is. — Nemzetközi bemutató, kiállítás. Mit jelent ez, hány nemzet vesz részt rajta? — Mintegy negyven, vegyi­iparáról híres ország mutat­Néhány napos Moszk­vai tartózkodás után szerdán ismét munkahe­lyén üdvözöltük Bán Lászlót, a Tiszamenti Vegyiművek igazgatóját. Mint néhány nappal ez­előtt már beszámoltunk róla, Bán László a Ké­mia ’70 kiállítás meg­nyitójára utazott a szov­jet fővárosba. ja be termékeit, s természe­tesen nemcsak azokat, ha­nem vegyiipari gépeiket, be­rendezéseiket is. Több mint tíz nagy intézmény is szere­pelt a kiállítók, bemutatók között. — Hogyan jellemezné a kiállítást, s a résztvevők fo­gadását? — A fogadásról először. Nagyon szívélyes volt a ven­déglátás, s módfelett ünnepi. A Nagyszínházban, a meg­nyitó után csodálatos szép balettet láttunk, amelyben a főszereplő a világhíres Pliszeckája volt. A kiállítást a Szokolnyiki parkban ren­dezték. Tudok hasonlítani más nemzetközi bemutató­hoz, s azt mondhatom, hogy semmivel sem maradt el rendezése, környezete a frankfurti világkiállításétól. — Nagyon jó dolog, hogy a szeptember 24-ig tartó ki­állítás minden napján más­más ország tart szakmai be­mutatót. Kicsit fájdalom is, hogy már hazahívott a kö­telesség, hiszen holnap, 18-án kerül sor a magyar napra. Dehát tftünk is lesznek ott, a vegyiművekből hét szak­ember tekinti meg a kiállí­tást. — A Tomi családot ho­gyan fogadták Moszkvában? — örömmel mondom, na­gyon jól. Érdeklődés van, kü­lönösen az illatossáea, vala­mint gyöngyformájú, laza szerkezete tetszett. Nagyon örülnénk neki, ha ez később üzletkötésekben is realizálód­na. — sj — Szolnok « egészségügyi ellátottsága és a bölcsődék helyzete a városi tanács végrehajtó bizottságának napirendjén A Vosztok úti bölcsőde egyik termében tartotta meg tegnap délelőtt ülését a szolnoki városi tanács végrehajtó bizottsága. A rendhagyó tanácskozást hatvan gyerek szív­derítő zsivaja kisérte, ami azonban cseppet sem zavarta a vb tagjait. Napirenden ugyanis a város közegészségügye mellett a bölcsődék helyzete szerepelt. Alapvető változás A vb elé terjesztett írásos anyag átfogó képet nyújtott Szolnok egészségügyi helyze­téről. Az utóbbi hat évben ugrásszerűen emelkedett a város egészségügyi ellátottsá­ga. Megyei és országos össze­hasonlításban is kedvezőek a demográfiai adatok, különö­sen az élveszületések számá- pak növekedésénél. Javult a körzeti orvosellá­tás, csökkent az egy körzet­re jutó lakosságszám, jobbak az egészségügyi munkakörül­mények. Alapvető változást jelentett a körzeti gyermek- orvosi szolgálat megszerve­zése. 1970. október 1-től ti­zenkilenc felnőtt és tizenegy gyermekkörzet működik majd Szolnokon, szemben az 1963. Az előterjesztés foglalko­zott a bölcsődék helyzetével is. Megállapította, hogy a bölcsődék tárgyi feltételei so­kat javultak. Továbbra is gond azonban, hogy a jelent­évi tizenhárom felnőtt kör­zettel. A fogászati .ellátás javult, más területeken viszont alig történt változás a szakorvosi ellátásban. Ennek oka egy­részt a szakorvos hiány, más­részt, hogy a fiatal orvosok nem szívesen dolgoznak ren­delőintézetekben. Nincs je­lentős előrehaladás a fekvő­beteg ellátásban sem. A kór­házi és rendelőintézetek dol­gozóinak áldozatkész mun­kája mellett sem lehetett bizto­sítani a megfelelő szintű gyó­gyító munkát, mivel a kór­házak továbbra is túlzsúfol­tak. Ezek a gondok csak ak­kor oldódnak meg, ha fel­épül az új megyei kórház. kezűknek csak mintegy öt­ven százalékát tudják fo­gadni. A gyermekgondozási segély bevezetése sem hozott teljes megoldást. Több böl­csőde építésére lenne szük­ség. A városi tanács vb biz­tosította az anyagi feltétele­ket, a szolnoki álami építő­ipari vállalattal megállapod­tak az építkezés kivitelezésé­ben. Sajnos ennek ellenére még meg sem kezdődött an­nak a két bölcsődének az építése, amelyekét ez év­ben már meg kellett volna nyitni. Figyelemreméltó kísérletek Az előterjesztés végül azokról a figyelemre méltó kísérletekről is beszámolt, amelyeket a megfelelő böl­csődei nevelési módszerek kialakításáért végeznek. Ta­valy a városi tanács hatvan személyes módszertani to­vábbképző bölcsődét létesí­tett a Vosztok úton. Korsze­rű berendezésével, újszerű módszereivel a bölcsőde olyan lehetőségeket nyújt, hogy egy teremljen egymástól függet­lenül több kis csoportot tud­nak foglalkoztatni. Az új oktatási formában további le­hetőségeit vannak, alkalma­zásukhoz azonban nagyobb egészségügyi nevelő létszám­ra, több anyagi áldozatra len­ne szükség. I. A. Több bölcsőde kellene Lópatkolástól az autó- ■ ■ SZ@rV!ZICI ^ tisxaföldvári Vegyesipari Ktsz fejlesztési tervei — Az anakronizmust és a jövőt kaphatta volna lencse­végre nálunk a minap egy fotoriporter — mondta Mek- ler Jenő, a ktsz főkönyvelő­je beszélgetésünkkor. — Az egyik oldalon ugyanis lovat patkóit a kovács, míg a má­sikon egy elegáns külföldi kocsit javított a szerelő. Kétségkívül ez a kép is jellemző a tiszaföldvári Ve­gyesipari Ktsz munkájának hétköznapjaira, de azért emellett még sok minden más is hozzátartozik. Ki­gondolná például Dunaújvá­rosban a hideg- vagy a me­leg-hengermű, de akár más nagy létesítmény — példá­ul a szalmacellulózgyár lát­tán —, hogy a nyílászáró szerkezeteinek (magyarán: ablakainak, ajtóinak) egy része is tiszaföldváron ké­szült. Pedig az ott építő 26. sz. ÁÉV már mintegy tizen­öt éve biztos' vevője a ktsz e termékeinek. S nem titok, hogy a valóban hasznos pro­filt, a jó pénzt hozó terme­lési ágat éppen ez a részleg jelenti. De azért a szövetkezet be­csületére legyen mondva, emellett lakatos-javító rész­leget is működtet, s mint a tőkönyvelő hangsúlyozta, a lakosság ilyen jellegű megrendeléseit — miként más szolgáltató-szakmák­ban is — igyekszik - mi­előbb teljesíteni. Ha lakatos-ipari javítási munkájuk kevés van. útirá­nyítják az ottani dolgozókat is a nyílászáró szerkezetek gyártására. Mindenkor el­sőbbséget biztosítanak azon­ban a javító-szolgáltató fel­adatok ellátásának. Van egy négy-hat fős sze­relőbrigádjuk, amely jósze­rivel mindig a megyét jár­ja. ők ugyanis a Szolnok megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat Far­mer-szárítóit és más gépeit, berendezéseit szerelik, javít­ják, szinte állandó jelleggel. Számottevő feladatokat lát­nak el a Rákóczifalván dol­gozó szakembereik, részint a háztartási gépek javításával, de más szakmákban is. Ott egyébként most fogja a ktsz tovább­fejleszteni. bővíteni a rá­dió- és tv-javító, illetve háztartásigép szervizét. Százötvenezer forintot kap­lak erre a megyei tanácstól, a kormány által létesített szolgáltatás-fejlesztési alap­ból. Tizennégy szakmára ter­jed ki egyébként a szövetke­zet feladatköre, — amelyet mintegy százhúsz dolgozó­val lát el. Legnépesebb a fodrászok tábora: hét helyen — például Martfűn is — állnak a lakosság rendelke­zésére. -. Van persze olyan szakma is, például a szabó­ság, amelyet egy ember kép­visel. A ktsz egyébként ere­detileg mezőgazdasági fel­szereléseket gyártó szövetke­zet volt; egy évtizede bővült ki a profilja néhány szolgál­tató szakmával. Kétségtelen, hogy az utób­biak közül a már említett háztartásigép-javításon kí­vül az autószerviz az, amely a jövő igényeire épült, arra alapozva fejlődik tovább. Eldöntött kérdés ugyanis, — hogy Tiszaföldváron a ktsz hivatott a gépkocsik szerviz- munkáit végezni a jövőben is. Ehhez azonban jelentős fejlesztésre, mintegy 2,5 milliós beruházásra van szükség, amiből csak az építésre — legfőképp egy korszerű szerelő csarnok létesítésére — mintegy másfél millió forintot kell fordítani. Ekkora összeget a saját erőből a szövetkezet termé­szetesen nem tud előterem­teni. Ezért fordult igénybe­jelentéssel a KISZÖV-höz és a megyei tanácshoz, ame­lyek támogatására, az erről szóló döntésre mielőbb szük­ség volna, mert még az ösz- szeg előteremtésétől számít­va is tetemes idő telik el ad­dig, amíg a szerelőcsarnok felépül. Szerencsés helyzetben van egyébként a ktsz azáltal, — hogy jogot kapott a község termálkútiából melegvíz használatára. A géokocsik mosására, sőt a műhelyek, eevéb helyiségek fűtésére is ezt a vizet használják, ami­nek az előnye vitathatatlan. Jó dolog, hogy ez mondha­tó el a szövetkezet jövőjéről, fejlesztési távlatairól is, — amelyek szintén megalapo­zottak és biztatóak, remény- teljesek. (m. i.) A falak már állnak A régi házat tönkretette az idei belvíz. Az új házban már helyükön vannak az ajtó- és az ablaktokök is. Pedig két hete még csak a fundamentumot ásták ki. Szo­katlan ez a gyors építési tempó. Csakhogy a kisújszállási Sallai telep legújabb csalá­di házát nem vállalat, vagy ktsz építi, ha­nem az apa, az anya, a 79 éves nagyapa és a gyerekek. Az apa és az anya 40 éve­sek. Nyolc gyerekük közül a legidősebb már katona. Fiú a legfiatalabb is: 10 hó­napos baba. Bodnár Zsigmond, a kendedesi Növényvédő Állomáson traktoros, 1600 fo­rint az átlagkeresete. A felesége a sok gyermektől nem vállalhat máshol mun­kát, ezért a házartás mellett csirkét nevel eladásra, így egészíti ki a konyhapénzt. A család havi jövedelmét azonban nagyon be kell osztania, mert a nyolc gyerek közül hatan otthon élnejc, iskolások, szakmunkás- tanulók. Egyelőre csak viszik hazulról a pénzt. Magukban még a 130 ezer forint kamat­mentes OTP hitel igénybevételével is na­gyon nehezen boldogultak volna a házépí­téssel. Bodnáréknak azonban, hogy a tél beállta előtt otthonuk legyen, sokan segí­tenek. A Tiszaburáról Kisújszállásra átte­lepült családnak a városi tanács például ingyentelket juttatott. A vb-vezetők nem­egyszer személyesen intézkedtek, hogy a hiányzó, szükséges építőanyagokat minél előbb megvásárolhassák. Elintézték, hogy a kavicsot egyenesen a nyékládházi bányá­ból, a téglát pedig a kisújszállási tégla­gyárból soronkívül haza fuvarozhassák. A kenderesi Növényvédő Állomás, amely­nek már tizenöt éve dolgozója a családfenn­tartó, ugyapcsak jelentős anyagi támoga­tásban részesítette a megbecsült munkást. Készpénzben 1500 forintot juttattak a csa­ládnak, de ennek az összegnek a sokszoro­sát jelenti az a segítség, amelyet a kollek­tíva társadalmi munkában végzett. Az ala­pokat tízen, a párttitkár, a brigádvezetők, a raktárosok, az agronómus ásták ki. A főmérnök. is hetenként ellátogat hozzájuk, érdeklődik, van-e valami sürgős segíteni, elintézni vájó. A fuvar és a munkadíj tehát, amely az építkezésnél a legtöbbe kerülne, a családnak ingyen van. Bodnárék példája bizonyítja; a nagycsaládosokat különös gonddal segíti, támogatja a társadalom. A népes család új otthonának megteremtése egy kollektíva közös ügye. A falak már állnak, jövő vasárnapra tető alá kerül Bodnárék új otthona. H. M. Engem már nem érdekel...? Régi iskolatársam vendég­ségbe hívott a múltkori­ban. Szíves invitálás volt, csak éppen az indítóokot éreztem kicsit furcsának. „Gyere el hozzánk, nézd meg, mire vittük.” A városközponthoz köze­li lakónegyedben élnek, — öröklakásban. Háromszoba, összkomfort, gyönyörű. Nem irigylem tőle, mert az lenne a természetes, hogy minden négytagú család ilyen lakás­ban éljen, másrészt tudom, hogy a gyerekkorát az ura­sé gi közös konyha priccsén töltötte, sáson, a nagyapja bolhás subájával takaród- ( zott. Azt is megértem, hogy büszke az új ..birodalmá­ra”. (Idézet tőle) de... Le sem ültünk. máris mondta: „Nézz körül mire vittük." Bementünk a nappaliba, a hálószobákba. Simogattuk a svéd garnitúrát, a kétszáz évesnek vélt stílbútort. (Szé­riában gyártják, persze az nem biztos, hogy ugyan­ilyen, — mit vegyem kedvü­ket.) A kertről megtudtam, — hogy a bokrokat egy jónevű kertész nyírja, — nem akár­milyen cserjék. A garázsban melegvíz is van, ez is természetes lehet, jó dolog, csak a „körítés” volt furcsa, annak önelégült hangneme. „No mondd, ki­nek van- manapság ilyen ga­rázsa, öregem". * Megcsodáltuk a vajszínű Ford Escortot, bólogattam, hogy jó kis kocsi. Nem ta­láltathatott megfelelőnek a dicséret, mert a görgőkön csúszó garaázsajtó elhúzása közben megjegyezte házigaz­dám, hogy „bizony öregem, nem Trabant ez!" Búcsúzáskor meghívtak hétvégi szalonnasütésre a nyaralójukba. Ahogy mond­ták úgy adom vissza: „Ké­részük oda magunkat, öre­gem, és nem bánjuk, ha az isten meghal is.” ☆ A lakásszükséglet, a hűtő­gép szükséglet, a gépkocsi is szükséglet. De nem cél egyik sem, hanem eszköz. Mintha egyre többen összekevernék a két fogalmat! Megvan a lakás, a kocsi, a nyaraló és a vagyonközpontiságban gondolkodó emberek úgy vé­lik, elszakították a célszala­got, és elhangzik a bűvös, olv rég áhított mondat: — „Mindenünk megvan öre­gem, vittük valamire, nem bánom én. ha az isten meg­hal is”. S tényleg nem bán­ja... Félreértés ne essék; na­gyon természetes folvamat. hogy az emberek jobban, ké­nyelmesebben akarnak él­ni. A jobb, szebb, nemesebb életmód a szocializmus épí­tésének célja. De az anyagi jólét megfelelő fokára nem egyszerre jutnak el a külön­böző társadalmi helyzetű emberek. Az egyik család előbb, a másik később. Vajon azok a szerencsé­sebbek, akik már „átszakí­tották" a vélt célszalagot, nem gondolnak arra, —• amikor azt mondják, hogy „én már leálltam öregem, nem töröm magam a meló­val” — hogy az ő jólétük­ben a még célszalag előtti emberek munkája is benne van. Sok-sok cél szalag előt­ti ember szorgalma, odaadá­sa... Amennyire hibás szemlé­let a becsületes munka út­ján megszerzett anyagi ja­vak élvezetéért megróni az embereket, — mert van ilyen is! — annyira strucc poli­tika lenne nem észrevenni, hogy egyes gyarapodó ré­tegek az anyagi jólét meg­szerzésével párhuzamosan hátat fordítanak a közélet­nek. az önképzésnek, az új módszerekért folytatott küz­delemnek, (utóvégre bizton­sági játékot kell játszani). saját kis világunkba zárkóz­nak, és passzív magatartá­suk óhatatlanul gátjává vá­lik a társadalmi fejlődésnek. ☆ Nagyon tanulságos beszél­getést folytattam egy „nagy­menővel. A számok emberét jellemző biztonsággal bi­zonygatta, hogy nálunk né­hány százezer forint nagy­ságrendű pénznél nem lehet többet ésszerűen elkölteni. Ne vizsgáljuk, hogy ebben mennyi az igazság, hiszen ez a „gond” nagyon keveseket sújt, — ha probléma vala­hol egyáltalán... Ellenben meggondolkodtató — az elő­zőekkel összefüggésben —, amit ezután mondott: Ha nálunk megvan a jól beren­dezett lakás, a hétvégi ház. kocsi és szenvedélytől men­tes az ember, ha nem divat­hóbort. havonta szinte pár­száz forintból megélhet.” Még ebben sincs semmi rossz, de a iit hozzá tett — annak már társadalmi kiha­tása van: „Én is bedobtam a törölközőt, kivontam ma­gam a tusakodásból. Any­nyit lezseren megkeresek mindenhol, hogy megéljek.” Csak szubjektív dolog len­ne: nem szeretem ezeket a „nem bánom én, ha az isten meghal is” embereket. Kétségtelen, mindenkinek joga a számára legmegfele­lőbb életmódot folvtatni, de csak addig, ameddig nem károsítja me" a társadalmat, amely közvetve vagy köz­vetlen biztosította számára az anyagi javak megszerzé­sének útját. Maradjunk a leírt esetnél: volt iskolatársam taníttatá­sa — diplomás az illető — százezerekbe került. Ezt a pénzt azok a munkások ad­ták össze, akik akkoron el­küldték őt szakérettségire, egyetemre. Dolgoztak, hogy ő és a többi százezer tanul­hasson. Ez persze csak az alapvető társadalmi össze­függése a doln<*nái<_ de már ígv is érthető, hcgv kiket haevnak cserben a ..tőlem már az isten is meghalhat” emberek, akik nem adták tudásuk leeiavát a munká­jukkal, akik hátat fordíta­nak a közéletnek. Tiszai! Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents