Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

I 1970. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hétfőtől vasárnapig Hol egy szűrő, mely meg­szűri, hol egy válaszfal, mely szétválasztja, hogy hol vég­ződik a hazugság, a felvett póz és kezdődik az igazabb, az őszinte lázadás? Ezt keresi Anna, a kis épí­tész hallgató, aki egy hétig él együtt a kispolgári jóléttől megcsömörlött, minden kor­lát ellen szellemes szemtelen­séggel lázadó Antival. A fiú a „szentséges magántulajdon” és a magántulajdonosok irán­ti ellenérzéseinek bizonyíté­kaként, no meg dicsekvésből is beleköltözik egy lakatlan villába, majd feltör egy vi­torlást, általában igyekszik a gátlástalan, az abszolút sza­badság hívéhez illően visel­kedni. Mint ahogy az író is igyek­szik, hogy figuráját az általa elképzelt ifjú lázadó szerepé­nek megfelelően viselkedtes- se. Anti alakja így inkább érdekes, semmint hiteles. Nem bizonyítja, hogy az író eléggé ismerné a mai huszon­éveseket, vagy akár a huszon­éves lázadók alkatát, problé­máit. Kívülről és felülről raj­zolt figura ez az Anti, több benne az idősebb generáció­ban kialakult általánosító el­képzelés szerinti tulajdonság, mint a realitás. A néhol kétségtelenül iz­galmas dialógusok is jórészt hitelüket vesztik a már-már közhelyszerű (például autóról, magánvilláról, kispolgári mentalitásról szóló) témákon. S amikor kiderül, hogy a villa, meg a vitorlás Anti ve­zérigazgató papájáé és ebben az egész Anti féle lázadásban végképp nem tudni mennyi volt a tetszelgés, a fiú eddig igaznak tűnő szavai is hite­lüket: vesztik. Kár értük pedig, mert így ez az egész játék nem több itt-ott izgalmas, de úgy egé­szében (legalábbis a huszon­éveseket) bosszantó félmegol­dások gyülekezeténél. Pedig Solymosi Ottó, a ren­dező igyekezett megtenni, ami tóíe tellett. Színészeit biztos kézzel vezeti, a darab fordu­latait jól kihasználtatja. A szereplőkre sem panaszkod­hatunk, különösen az Antit megszemélyesítő Fülöp Zsig- mond és egy befutott forra­dalmárt alakító Avar István nyújtottak karakteres alakí­tást. Csipkelődően szellemes szópárbajaik a darab legjobb pillanatait adják. Önéletrajz Dokumentumjátékot készí­teni ebből a témából — már a gondolata is, úgy érzem rendhagyó. S jól sikerült já­tékot — ez meg szinte meg­lepetés, bizonyítja, hogy Ku- binyi Ferencnek, a műsort vezető szerkesztő-riporternek nemcsak dramaturgiai, de va­lóságérzéke is jó. Mert Börcsök András tör­ténete — tragédiája — egy hamis hőssé magasztalás le­hetőségét is rejti. Kubinyi nem élt ezzel és jól tette. Do­kumentumjátéka egy sok- gyermekes, nehéz életű család és egy egyszerű ember törté­nete. Egy egyszerű, de köte­lességét tudó és tevő emberé. Az országos közvéleményt felkavaró rendőrgyilkosság történetének felelevenítése ebben a játékban nem kap semmi rosszízű felhangot, a szerző nem használja ki az eset eseteges kriminalisztikai érdekességét. A figyelmet nem ez csigázza, hanem a hang­vétel, a téma megközelítésé­nek módja. A riport-játék emberséges lírai hangvételében nagy a mértéktartás, a kendőzetlen realitás, ezért tartom jónak. — trömböczky » A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet szakemberei két éve végeznek különféle méréseket a magyar Duna alsó szakaszán. A nyert adatokból — számok­ból — következtetnek a Duna „életére” (mederváltozás, partalakulás, stb.) A kutató- csoport a többi között szelvényméréseket végez és hordalékmintát vesz a folyóból. Képünkönő A mérőcsoport a bajai Duna-parton. (MTI foto: Mező Sándor felvétele — KS) Megkezdődött az 1970-71-es oktatási év Akik eljöttek, sokáig em­legetik majd. A Szolnoki Nyár ’70 programjának ke­retében hétfőn este a mú­zeumudvarban — pontosab­ban, végül mégis csak a T udományos Ismeretter j esz- tő Társulat földszinti nagy előadótermében — francia képzőművészeti kisfilmek vetítésére került sor. A késő középkor és a ko­ra reneszánsz francia kó­dexeinek iniciáléit és illuszt­rációit bemutató film nagy tetszést aratott, már ennek vetítése után felcsattant a taps. Azután az impresszio­nisták olyan kiválóságainak műveivel ismerkedhettünk, mint Manet, Degas, Monet, Renoir, Pissaro. „Némelykor úgy tűnik, az élet mintha megállna egy pillanatra” hangzott a film mottója. Ezt mutatták be a képek, mint ragadják meg az impresszio­nisták a pillanat szépségét a feltartóztathatatlanul rohanó időben. Ezután egy kisfilm Fer­nand Léger művészetének ismeretelméleti, etikai és művészettörténeti indítékait és alapjait ismertette. Láger­ben a nép életereje feszül, a legyűrhetetlen szabadság- vágy, írta annak idején Mau­rice Thoréz. Az egykori műszaki rajzolót az első vi­lágháború élménye avatta osztályharcos művésszé. — „Minden átmenet nélkül a francia nép kellős közepén találtam magam... új bará­taim bányászok, parasztok, ácsok, kovácsmesterek let­tek” — vallja a festő ön­magáról. Végigéli a háború­ban a gép és az ember me­rőben új viszonyát, s már ekkor — lényeget absztra- háló logikával — ismeri fel azt, ami a negyvenes évek derekára teljesedik ki való­ságos drámai helyzetté. Az emberek által létrehozott technika végzetének lehető­ségét az embereknek kell feloldaniok, akik az emberi­séget elpusztítani képes fegy­vereket létrehozták. Egy teljes világpusztulás lehető­ségéig jutottunk — vallja Fernand Léger — s egy tel­jesen új világ születésének lehetősége is kibontakozik az emberek előtt. Rajtunk mú­lik, melyik variáns lesz jö­vővé, egyben pedig történe­lemmé. Soha ilyen drámai konfliktust nem élt át még az emberiség... Légért a gép, az ember, a táj és a földi, vízi, légi utakon való mozgás sajátos viszonylatai izgatják. Egy gyorsvonat vagy gépkocsi végigrohan a tájon. Meg­szűnt a tájnak a nyugalma. Képek villanó sorát kell percek alatt szintézisbe fog­lalnia az emberi képzet- alkotásnak, a gondolkodás­nak egyaránt, össze sem le­het hasonlítani a benyomá­sok sokaságát azzal, ami például a tizennyolcadik században érte az embert egy nap, egy óra, vagy akár ma egy perc alatt. A való­sághű ábrázolásnak ezt kell valahogyan — vélekedik v Fernand Léger — életre keltenie. Ezért szükséges túllépni a reneszánsz tér­és emberábrázolásának ha­gyományain. Az ember szin­tetizáló képességének kell kifejeződnie. Végezetül az est kereté­ben gyermekrajzokat bemu­tató színes film következett, Prévert és Apollinaire ver­seinek részletei, illetve e versek hangulata elevenedett meg gyermekrajzokban, ak- varellekben. (CS) Az általános és a közép­iskolákban országszerte ked­den tartották a tanévnyitó ünnepségeket. Az általános iskolákban mindenütt külön köszöntötték „idősebb” tár­saik a legfiatalabbakat, az elsősöket, akik ezúttal lép­ték át először az iskola kü­szöbét. Az ünnepségeken az igazgatók tájékoztatták a diákokat és a szülőket az iskolai élettel kapcsolatos, legfontosabb tudnivalókról. A tanítás szerdán kezdődik az 5600 általános és 580 kö­zépiskolában, amelyek nap­pali tagozatán együttesen több mint 1 350 000 diák ta­nul. Az első tanítási napon a pedagógusok ismertetik a tanulókkal az órarendet, az iskola házirendjét, s osztá­lyonként megválasztják a diákkollektíva tisztségvise­lőit. A tanulók első fél­évi osztályzatait — a de­cember 19-i állapotot alapul- véve — a téli szünetben sor- rakerülő osztályozó értekez­leten zárják le és a téli szünidő utáni első tanítási napon közlik a szülőkkel az „Ellenőrző könyv” útján. A téli szünidő 1970. decem­ber 21-től 1971. január 6-ig tart. A középkoriéi Fernand! Hangulatos este a szolnoki múzeum udvarban it ÜGYESKEDŐ — Kérlek szé­pen, amióta a jár­gányt megvettem, még egy fillérem­be sem került. Hiába, megmond­tam, megjósoltam én azt előre, hogy így lesz! Nem hiá­ba terveztem so­kat, míg össze­gyűlt rá a kis pénz, eredménye is van. — Sokat mentél már vele? — Most tizenöt­ezret mutat a ki­lométeróra. Há­rom hónap alatt szép teljesítmény, nem? Különben amint benne lesz a negyven-ötven­ezer, rögtön pasz- szolom, s veszem a másikat. — S hogy ta­lálsz mindig pali­ra? — Egyszerűen, barátom. A rokon­ságnak szóltam, meg a munkahe­lyen néhány jó ismerősnek. És nem vagyok fa- nyalgós. Nemcsak esküvőre megyek, elmegyek én ko­mor ábrázattal te­metésre is. Hely­ben esküvő, csak a tanácsházáig, netán templomig egy szazas. be százötven. Akad betegszállí­tás is, Pestre, vagy szanatórium­ba. Pest egy ez­res, szanatórium, ha hegynek fel, még több. Van pénz, mint a pelyva, akinek kocsi kell, fizet kérlek szépen. — Ilyesmit ter­veztem én is. El­végre, ha már »ko­csit vesz az em­ber, legyen ér­telme is. Ügy számolgatom, hogy havonta legalább négy-öt fuvart csinálok másnak, s akkor kétszer-háromszor elvihetem a csalá­dot is. Esetleg így egyedül is ellóg­hatok valamerre, tudod... — Ez az értel­mes beszéd. Hidd el, nagyon jó bolt egy saját kocsi. Már, ha ésszel él az ember, s nem heverteti a mé­regdrága garázs­ban. Különben, ha megjön a tiéd, szólj rögtön. Ilyenkor ősz ele­jén annyi az es­küvő, hogy tán tudok kommen- dálni neked is. Van olyan szom­batom, hogy öt helyre is hívnak. A múltkoriban jót mulattam. Egy esküvőre hívtak. Kérdem: hány órakor lesz? Mondják, hogy délután négykor. Jó lesz-e, ha csak násznépet viszek, s nem várom meg a végét? Belementek. A következő eskü­vőm hat órakor volt. Amint oda­szállítom a meny-) asszonyt, jön ki egy új pár, nász­néppel. Odaszól a vőlegény, hogy elment a kocsi­juk, nem vinném el őket a szállóig, ahol a vacsora lesz? Miért ne? így egy csapásra hármat, hármat öregem. Még na­pidíjnak is szép három mázsa, nem? — Gyönyörű. De jó, hogy ta­lálkoztunk. Néze­getlek én már régóta. Mindig ismeretlenekkel tele a Wartbur­god. így már ér­tem. Bejön a ko­csi ára! — Ha még egy fél évig így lesz, egy újra is futja! — SÖ — Szabó László — Sólyom József: Kémek i- a búvárhajón Hitler már csak dadogni tudott Canaris, az Abwehr főnö­ke, Hitler főhadiszállására igyekezett. Rossz előérzetei voltak. Már sejtette, hogy Ribbentrop külügyminiszter „eláztatta” őt a führernél. Alig egy órája kapta az ér­tesítést, hogy kihallgatásra kell jelentkeznie helyettesé­vel, Lahousen ezredessel együtt. 1941 nyarát írták. Lahousen erről a napról a következőket jegyezte be később előkerült naplójába: „Hitler dührohammal foga­dott bennünket. Kiabált és szitkozódott. Szinte hiszté­riásnak tűnt. A roham csú­csán azt követelte Ganaris- tól, magyarázza meg, hogyan kerülhetett sor az árulásra”. — Magyarázza meg, admi­rális úr, hogyan történhetett ilyesmi?' — kiabált aführer. — Hogyan? Követelem, hogy magyarázatot adjon. És minél hangosabban or­dítozott Hitler. Canaris ten­gernagy annál mélyebbre hajolt. Kivárta, amíg lecsil­lapodik a führer első dühe, hiszen az Abwehr főnöke jól ismerte vezérének lobbané­kony, könyörtelen természe­tét. Amikor Hitler már csak dadogni tudott a kimerült­ségtől, megszólalt: — Mein Führer — kezdte nyugodt hangon. — Bizo­nyosra veszem, hogy emlék­szik még azokra a nehézsé­gekre, amelyekkel a múltban szembetalálkoztunk az Egye­sült Államok területén. Bizo­nyára emlékszik még arra is, hogy amikor átvettem az Abwehr parancsnokságát, — Hitler alig kapott levegőt a hallottaktól, csupán egy lesújtó pillantást vetett a tengernagyra. Hogy elakadt a szava, annak nem utolsó­sorban az volt az oka, amit Canaris, bár a legnagyobb tisztelettel, de a fejére olva­sott... A führer még arra sem pazarolt szót, hogy elbocsás­sa beosztottjait, csak egy kézlegyintéssel adta Canaris és Lahousen tudomására, hogy távozhatnak. E rövid beszélgetés előz­megállapítottam és közöltem önnel, hogy mindenekelőtt teljesen át kell szerveznünk amerikai hálózatunkat. Azt is tudja führerem, hogy az FBI már fényt derített egy­szer tevékenységünkre, és ébersége azóta sem csökkent irántunk. Hiába volt minden ellenintézkedésünk, veresé­get szenvedtünk. Most visel­nünk kell ennek a csapásnak minden következményét... ményeit Hitler is ismerte. Amikor Canaris 1935-ben az Abwehr, vagyis a német ka­tonai hírszerző szolgálat élé­re került, a német kémszer­vezet amerikai tevékenysége rendszertelen, sőt zűrzavaros volt. A náci párt tagjai — Hitler hatalomra kerülése után — két év alatt beszivá­rogtak a kémszolgálatba, és Canarisnak tudomására hoz­ták. hogy a német kémháló­zat csak a Gestapóval együtt­működve dolgozhat... Pedig Canaris tudta, hogy Heydrich biztonsági szolgálata — a Sicherheitsdienst, vagyis a Gestapo hírszerző és kémel­hárító szolgálata — harcot kezdett az Abwehr ellen, és ennek a harcnak a jegyében saját szakállára kezdett kém­kedni az Egyesült Államok­ban. Az Abwehmek bele kellett tehát nyugodnia, hogy munkáját tulajdonképpen kompromittálták. Tény, hogy a náci hírszerzők annak ide­jén egészen „amatőr’ módon dolgoztak az Egyesült Álla­mokban és Canarisnak ké­sőbb sem sikerült megtudnia, vajon az FBI emberei mi­lyen mértékben épültek be a náci kémszervezetbe. A helyzet tarthatatlan A harmincas évek vége fe­lé azonban Canaris értésére adta Hitlernek, hogy a né­met , kémszolgálat tevékeny­ségét megnehezítik, sőt meg­bénítják az ilyen egyéni ak­ciók. Canarisék számára a helyzet akkor vált tarthatat­lanná, amikor Hitler utasí­totta őket, hogy kezdjenek tárgyalni egy Rumrich nevű szudétanémettel, aki állítólag az Egyesült Államokban ki­tűnő kapcsolatokat tartott fenn az ottani náci párttal, s vonják be őt a hírszerző szolgálatba. Utólag kiderült, hogy, ez a Rumrich Kissé hóbortos, — vagyis gyengeelméjű, s nyil­ván ennek tudták be az ak­cióit is, ámelyekkel óriási károkat okozott az Abwehr- nek. Rumrich ugyanis a ber­lini központ tudta és bele­egyezése nélkül rábeszélte az Abwehr egyik ügynökét, hogy kezdjenek együttes vál­lalkozásba, amelybe bevon­ják az USA hadseregének egyik tábornokát. Olyan ter­vet akartak végrehajtani, — amely eleve nem kecsegte­tett sok sikerrel: az USA hadseregének egyik táborno­kát akarták meggyőzéssel vagy rászedéssel arra kény­szeríteni, hogy adja át nekik az USA hadseregének moz­gósítási tervét; Kétségtelen, hogy Rumrich meg is szerezte a mozgósítási terv hivatalos másolatát, és ennek birtokában hívta talál­kozóra a tábornokot egy ven­déglőbe. ahelyett, hogy a ter­vet eljuttatta volna Berlin­be. A tábornok természete­sen értesítette a történtekről az FBI-t és a nagyarányú nyomozás azonnal megin­dult. Rumrichot letartóztat­ták és ő rengeteg német kém nevét elárulta. Igen sokat őrizetbe vettek; köztük volt a Liberté nevű hajó egyik alkalmazottja is, aki az Ab­wehr egyik legfontosabb, leg­megbízhatóbb futáraként mű. ködött New York és Ham­burg között. Mindez pedig azért következhetett be. mert Hitler áldását adta ahhoz, hogy Rumrich és társai részt vegyenek a Canaris-féle hír­szerző szolgálatban. Ez volt tehát az előzmény, amiért Hitler nem tudott vá­laszolni Canarisnak. — De miért rendelte magához a tengernagyot és helyettesét, s miért üvöltözött velük? Következik: Egyetlen éj­szaka összeszedték őket. t Beszivárogtak a kémszolgálatra \

Next

/
Thumbnails
Contents