Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-15 / 216. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. szeptember 13S A SZOT képzőművészeti puljazatanak kiállítása a Nemzeti Galériában A festészeti nagydíjat a zsűri a szolnoki Herényi Ferencnek ítélte oda Lengyel laser-szerszámgép Az ön számlájára ment A Rádiószínháznak tu­lajdonképpen nincsenek a szó köznapi értelmében vett klasszikus alkotásai. Termé­szetesen vannak kitűnő mű­vek a rádiójátékok között is, de valahogy a mai, vizuális információ áradathoz, látható élményhez szoktatott ember nehezebben fogadja be a csak akusztikus lehetőségekkel rendelkező, mégis teljes fi­gyelmet kívánó hangjátékot. Pedig hatásában, jelentősé­gében van már néhány, bát­ran a klasszikusok mércéjé­vel mérhető rádiósalkotás, s ezek között is rangos helye van Ludvik Askenazy művé­nek. Ezt a rádiójátékot 1966-ban hallottam először a Magyar Rádió Nemzetközi Rádiójá­ték Fesztiválján. (Akkor még ilyen is volt!) Most, újra hallva, méginkább megfogott. Az önmagával, háborús emlékeivel, szerelmével szembekerülő Pokstefl vizió- szerű telefonbeszélgetései zseniális egyszerűséggel fo­galmazzák meg egy átlag kis­ember, átlagtragédiáját — úgy, hogy épp ez az átlag, ami hangsúlyt ad, aláhúz. Askenazy csodálatos hangi világot épít fel meglepő jel- képrendszere, a valóság és képzelet határának feloldása különlegesen szuggesztív hangulatot tud teremteni. Külön említésre méltó a játék befejező akkordjainak magas érzelmi töltése, a játé­kot mintegy összefoglaló fel­oldása. Barlai Guszáv rendezése mértéktartóan korrekt Sinko- vits Imre (Pokstefl) és Sztan- kay István (a fiatal Pokstefl) különösen a már említett be­fejező jelenet torokszorítóan őszinte megfogalmazásával remekelnek. Hadjáratok este nyolcig Hadd kapcsolódjunk az előbbihez. Mert ez a két hangjáték közeli rokon. Ez is az is, a jelenből tekint visz- sza, de a háborúról szól, itt is ott is a valóság és a láto­más keveredik, sőt hangi és szerkezeti vonatkozású ha­sonlóságot is felfedezhetünk. Csakhogy. Míg Askenazy egy emberen keresztül az általános embe­rire vetít, s gondolatai gon­dolkodást váltanak ki, addig Koppányi György . darabja egy extrém eset, — a külön­legesség vulgáris érdekessé­gén túl — ezt nem tudja el­érni. A háborúban őrnagy, ma rokkant nyugdíjas öregedő apa, fiával esténként letűnt korok ütközeteit rekonstru­álja. Játszik. Hogy mi lett volna, ha Napóleon nem úgy, hanem így... stb. De ez a játék mégis véresen komoly, és tragédiába torkollik. A hiányérzetet az okozza, hogy mindezt szinte már-már szok­ványos, nagyon is ismert gondolatokon, dialógusokon keresztül kapja a hallgató, így nem tudja eléggé magáé­vá tenni — ha irtózik a köz­helyektől. Mindamellett ez a játék egy nem mindennapi lehető­ség Pécsi Sándornak (az őr­nagy megformálója), hogy sokrétű szinészi képességei­ből ízelítőt adjon. Az ő ala­kítása tette élvezhetővé és meghallgatásra érdemessé ezt a darabot. — trömböczky — SZAKSZERVEZETEK Országos Tanácsa or­szágos képzőművészeti pályázatot hirdetett felsza­badulásunk 25. évforduló­jára. Kettős célt kívántak ezzel elérni; egyrészt színvo­nalas művészeti alkotások életre hívásával akartak megemlékezni az évforduló­ról, másrészt a pályázattal és a beérkezett anyagokból rendezett kiállítással rangos fórumot kívántak biztosíta­ni a közéleti, társadalmi ér­deklődésű, társadalmunk alakulásait, forradalmi vál­tozásait híven bemutató mű­vészek, illetve műalkotások számára. Már önmagában e kettős célkitűzés is tiszteletre mél­tó és elismerést érdemelne a pályázat eredményeitől függetlenül is. A SZOT azonban ezúttal a mai mecénásoknak nemcsak bőkezűségből, hanem a ki­írás megfogalmazásával, a művészi alkotószabadság tiszteletben tartásából is példát szolgáltatott. A kiírás értelmében olyan szocialista szellemű, (a mai munkásélet alkotó szépsé­geivel, problémáival foglal­kozó) pályaműveket kértek a résztvevőktől, amelyek egy­úttal nagyobb társadalmi felelősségtudatot, határozott és intenzív közéleti érdeklő­dést is kifejeznek. A pályázat kiírása azon­ban nem tartalmazott sem­miféle merev „ikonográfiái”, tematikai kötöttséget, a Szak­tanács — nagyon helyesen — a művészet alkotó folya­matába nem kívánt beavat­kozni szigorú, a napi politi­kai követelményekhez iga­zodó feltételekkel. A mű­vészekre bízták, hogy vér- mérsékletük, alkotói egyéni­ségük szerint hitelesen, bel­ső meggyőződésük és ne a „megfelelési kényszer” sze­rint fejezzék ki szocialista világunkat, valljanak a mai ember örömeiről, gondjairól. Ez eleve olyan kiindulási alap volt, amely elengedhe­tetlen feltétele volt a pályá­zat sikerének. Mert a kiállí­táson látottak alapján el­mondhatjuk, hogy összessé­gében eredményesen, sikere­sen zárult a SZOT felszaba­dulási képzőművészeti pá­lyázata. IKERESEN, még ak­kor is, ha a bemutatott anyag művészi szín­vonala meglehetősen egye­netlen, ha a résztvevők kö­zül hiányoznak is az idős, a mai magyar képzőművészet rangos mesterei. Az ő tá­volmaradásukkal keletke­zett űrt a középgenerációhoz tartozók töltik ki. Olyan művészek, akik túlnyomó többségének művészi pályá­ja már a felszabadulás után indult, akiknek művésszé érlelődése elmúlt negyedszá­zadunkhoz kötődik, akiknek nem csupán az volt a fel­adatuk, hogy megőrizzék a magyar képzőművészet foly­tonosságát, hanem új, szo­cialista képzőművészetünk kialakításában a feladatok zöme is az ő vállukat nyom­ta. Nem nevezhető szeren­csés nemzedéknek ez a ge­neráció, hiszen a kultúrpoli­tikai tévedések, a szocialista realizmus politikai célzatú félremagyarázása, eltorzítá­sa, mind-mind elsősorban őket sújtotta. Néhányukat művészi zsákutcába vezetve, másokba görcsös igyekezetét plántálva, hogy eminens diák módjára mindenkor megfe­leljenek a valós vagy vélt követelményeknek. Ez a megfelelési szándék ezen a kiállításon is kísért, holott, mint említettem a követel­mény ezúttal „csupán” az volt, hogy önmaguk művészi mértékének, belső, eszmei meggyőződésüknek felelje­nek meg. Igaz, ez talán a legnehezebb. Sokan, a legtöbben azon­ban e generáció tagjai közül a válságokból, kataklizmák­ból nagyobb művészi érett­séggel, hitük megőrzésével kerültek ki, ezúttal is bi­zonyítva, hogy e nemzedék tagjainak szellemi izgalma­kat hordozó, közérdekű mon­danivalója van és ezt meg­felelő művészi színvonalon ki is tudják fejezni. örvendetes a középgene­ráció nyomában felnövő fia- taj művészgeneráció jelent­kezése is a pályázaton. Ezek a fiatal művészek már sok­kal kevesebb tehertételt, rossz beidegződést hordoz­nak. S ami még több okot szolgáltat az örömre. fel­tűnően intenzíven fordul ér­deklődésük a progresszív társadalmi mondanivaló fe­lé, s ezt a realizmus meg­újított kifejezés rendszerével próbálják meg közvetíteni, kifejezni. A kiállítás, amelyen több szolnoki művész munkáját is bemutatják, színvonalát és a mondanivaló átütő erejű, művészi kifejezését tekintve, mint említettem, meglehető­sen egyenetlen. A bemutató festészeti és grafikai anyaga talán a legerőteljesebb. A festészeti nagydíjat a zsűri a szolnoki Berényi Ferencnek ítélte oda. Földmunkás cso­port című képéért. E jelen­tős művészi elismerést mél­tán Berényi kapta, akinek díjazott képén kívül még két festménye szerepel a kiállí­táson. Mindhárom munkája (a másik kettő címe; Vásár után és Hídépítők) kiemel­kedő kvalitású kép. Berényi az alföldi festészet hagyomá­nyait ötvözi a magyar konst­ruktivizmus eredményeivel. Az alföldi és a magyar konstruktivista művészet progresszivitásának folytató­ja a társadalmi érdeklődésű, közérdekű mondanivaló pár­tos kifejezésével is. Forma­újító művész, anélkül, hogy formát bontana. Képein mo­dern festői problémákat vet fel és old meg, a festői ér­tékek azonban nála min­denkor a természeti inspirá- ciójú, a művészeti törvényei szerint alakított formákban realizálódnak, a kép tartal­mi mondanivalójával köl­csönhatásban. GYANCSAK díjazott Hézső Ferenc Tűz körül című olajké­pe. Hézső, aki az új dél-alföldi művészgenerá­ció nagyon tehetséges tagja, az utóbbi esztendőkben mű­vészetében elmélyültebb. A felszíni jelenségek dekoratív ábrázolása helyett most már figyelme e jelenségek mögött lévő lényegi összefüggések megragadása felé fordul, ez­által képszerkesztése is öko- nomikusabb, kifejezőbb lett. Ez az említett időszak fes­tészetében stiláris változást is hozott, és ez a formai megújulás szintén elősegíti mondanivalójának maradék­talan kifejezését. És, hogy mielőtt még a többi szolno­ki művész szereplésének ér­tékelésére rátérnék, a díja­zottakkal folytassuk a sort, figyelemre méltó az ugyan­csak fiatal salgótarjáni mű­vész, Lóránt János sikere. Régóta nyomon kísérjük Ló­ránt művészetének fejlődé­sét. Meglepő és tiszteletre­méltó következetességgel, lépésről-lépésre alakította ki egyéni kifejezésrendszerét, amely nemcsak betéljesülés- ként hat, hanem a tovább­fejlődés lehetőségével is biz­tat. Tavaszvárás című képe, amelyért második díjat ka­pott, a kiállítás legszínvona­lasabb művei közé tartozik. Alig néhány színnel fejezi amelynek hatását a formák amelynekhatását a formák mértéktartó torzítása is elő­segíti. Berényin kívül még két szolnoki festőművész képeit láthatjuk a kiállításon. Bara- nyó Sándor bemutatott két festménye közül a Zöld bú­zatábla című a megoldottabb. Másik képe, amelyen az al­győi kútégést örökíti meg, — már jóval problematikusabb. A kép két egymástól elkülö­níthető részre esik szét. Ba- ranyó indulatos, már-már extatikus ecsetKezelése. a színek kavargása szétrob­bantja a formákat, és ezál­tal különböztethető meg a képen egy lírai absztraktra emlékeztető felületrész és egy figurális ábrázolás igé­nyével fellépő rész. A szolnoki művésztelep al­kotói közül legjobban két­ségkívül Chiovini Ferenc kapcsolódik az alföld, festé­szet hagyományainoz. A ki­állításon bemutatott műve, e festészet színharmóniájában, festőiségében tökéletesen megoldott, ám a hangulatá­ban kissé zsánerszerű példá­ja. A képanyagból még Ger- zson Pál, Somos Miklós, Frank Frigyes, Fülöp Erzsé­bet és Udvardi Erzsébet munkáit emelhetjük ki. GRAFIKAI anyag szín­vonalát Bálványos Hu­ba. Czinke Ferenc. Cso- hányi Kálmán, Kajári Gyula. Raszler Károly, Reich Ká­roly és Xantus Gvula neve fémjelzi. E kategóriában az első díjat Raszler Károly, Váci Mihály emlékére készí­tett három litográfiája kap­ta. A grafikai együttes a mai magyar grafika stí­lusgazdagságát, változatossá­gát is híven érzékelteti. Kár, hoav ezúttal szolnoki grafi­kus nem szerepel a kiállítá­son. A kiállításon szereplő ne­gyedik szolnoki művész Sza­bó László, akinék Asszony­című. márványszobra lé­lektanilag js hiteles, benső­séges, nyugalmat árasztó szoDorportré. A szobrászati anyagra is jellemző egyéb­ként a fiatalok sikeres ..elő­retörése”. Hiszen az első dí­jat nyert Vasas Károly, aki­nek Felszabadulás című, kisméretű bronzszobra a mo­numentalitás igényével, dina­mizmusával, a formai prob­lémák elmélyült kiérlelésével valóban rászolgált erre az el­ismerésre, szintén fiatal al­kotó, mint ahogy pályakez­dő művész az egyik máso­dik díjat nyert szobrász, — Gyurcsek Ferenc is. akinek 1945 című kompozícióját kü­lön is ki szeretnénk emelni. A fiatalok sikeres szereplé­sén kívül szobrászaink kö­zépgenerációja is méltókép­pen, rangosán képviseltette magát a kiállításon Itt első­sorban Kalló Viktor. Kiss István, Kiss Sándor és Sza­bó Iván munkáira gondo­lunk. Az iparművészeti kategó­riában a zsűri nem adta ki az első díjat. E műfajt a kiállításon szinte kizárólag toxtilképek. dekoratív mun­kákat láthatunk, kérdéses azonban, hogy eay-egy fali­kárpit, vagy szőnyeg meg- cldhat-e kéozőművészeti fel­adatokat? Nevezetten, alkal­mas-e tematikus kompozíció kifejezésére. És itt már el is jutottunk a fentebb említett néhány zavaró momentum­hoz. Mindenekelőtt zavart a kiállításon a Lenin-ábrázo- lások művészileg nagyon egyenetlen színvonala. A másik, a művészi színvonalat gvpngítő jelenséget nevezhet­nénk a mindenáron való megfelelés kényszerónk is. Ezen azt értjük, hogy néhány művész erőszakot téve önön sajátos művészi világán, egy- egy témát külsőségeiben meg­ragadva akart megfelelni a tematikus pályázat követel­ményeinek. ­SSZEFOGLALVA a lá- íl tottakat, elmondhat­juk, hogy nemcsak a pályázat volt eredményes, hanem a kiállítás is képet adott (mégpedig summázat.'- ban megnyerő képet) a te­matikus magyar képzőművé­szet pillanatnyi állapotáról. — Rideg Gábor— A varsói politechnika elek­tromos berendezések tanszé­kének szakértői csoportja la­ser mikroszerszámgépet szer­kesztett. A gépet először csak mikroszkopikus pórusok ma­rására használták, nemrég azonban átalakították univer- zásil fémmegmunkáló géppé. A lengyel gyártmányú la­ser-szerszámgép segítségével egyebek között összekapcsol­hatók a különböző fémdró­tok, lemezek és tekercsek. A vegyi növényvédőszerek bár magasabb terméshozamot biztosítanak, ugyanakkor — azonban veszélyeztetik az emberek és állatok egészségi állapotát. A kultúrnövényeket emiatt a jövőben olyan ellen­állási anyagokkal kell meg­védeni, amelyeket magukból a növényekből vonnak ki. Az ilyen „botanikai rovarölők” kifejlesztése képezte a No- bel-dijasok XX. konferenciá­jának egyik témáját Lindau- ban, a Bódeni tó partján. — A növények nem tudnak el­menekülni, vagy elrejtőzni ellenségeik elől, mint az ál­latok. önvédelmük számos ellenállási anyagnak a ter­meléséből áll. Az ember eze­ket a növényi eredetű mér­geknek vagy gátlási anya­goknak már egész sorozatát ismeri. Amennyiben táplálé­kainkban is megtalálhatók, ételünk megfőzésével védeke­zünk káros hatásuk ellen. Más anyagok a gyógyszer- ipar területén kerülnek fel- használásra. Csak a legújabb időben kezdtek el annak a vegyifolyamatnak a felkuta­tásával foglalkozni, aminek Az Egyesült Államokban feltaláltak egy kerékpárt, — amelyre az c'jő kereket haj­tó villanymotor van felerő- I s..ve. A motor akkumulátor­Alkalmas a szigetelt alapra fújt vékony fémporréteg megmunkálására is. Az eddig alkalmazott, ha­gyományos módszerekkel szemben a miniatűr elemek laser megmunkálásának szá­mos előnye van. Ezek közül leglényegesebb a hibátlan munka, a gyors marás, vagy hegesztés, a különböző fémek, valamint a fémek és félveze­tők összekötésének újszerű megoldása. hatására a növények a saját maguk által termelt méreg- és ellenálló anyagokkal szem­ben, immunisak maradnak. A növények mérgeket ter­melnek, melyek segítségével a rendelkezésükre álló talajt, területet megvédik a betola­kodó „konkurenciától”. Ez­zel egyidejűleg azonban el­lenmérgeket is előállítanak, hogy ezekkel megtudják óvni magukat saját veszélyes produktjaikkal szemben. És még egy további védekezési lehetőséggel rendelkeznek a növények: néhány fajtájuk ellenállási anyagokat fejleszt ki, amik az ellenséges élőlé­nyek bizonyos életfontossá­gú anyagaival „interferenc”- et képeznek, s ez végül is hi­bás és így degeneráltságra ítélt szövetek keletkezéséhez vezet. Ilyen és hasonló anya­gokból kellene majd a jövő­ben hatásos védőszereket ki­kísérletezni az állati kárte­vők és gombabetegségek el­len, amelyeket aztán célzot­tan lehetne bevetni bizonyos organizmusok vagy mikroor­ganizmusok leküzdésére. ból meríti üzemanyagát, az akkumulátort pedig két .,ka- rikázó” műszak közötti szü­netben éjszakánként tölti fel a hálózatról. A vegyszeres növényvédelem és az egészség Selyemhernyók mesterséges táplálása Lehetséges, hogy a selyem­hernyó-tenyésztéshez eddig nélkülözhetetlennek tartott eperfalevelet mesterséges táp. lálék fogja felváltani. Japán kutatók olyan tápanyagot dolgoztak ki a selyemher­nyóknak, amely cukornádból, szójából, szterolból, szervet­len sókból, cellulózéból, agár­ból, B. és C. vitaminokból, vízből és fertőtlenítő anya­gokból áll. Az ilyen táplálékon nevelt selyemhernyók pontosan — ugyanolyan minőségű selyem­szálat termeltek, mint azok, amelyek eperfalevéllel táplál­koznak. Bolgár kardiostimulátor A szív- és koszorúér-meg­betegedéseknél egyre gyako­ribb a sebészeti beavatkozás. Ilyen esetekben gyakran al­kalmazzák a szív mestersé­ges stimulálásának módszerét. A bolgár Orvosi Műszer- technikai Kutató- és Terve­zőinézetben készüléket szer­kesztettek a szív elektromos stimulálására. Ez az M—KS-I típusú kardiostimulátor. Ez a műszer könnyű, hor- dozhaó elektronikus készülék, amely megszünteti a szív be­teges remegésdt és helyreál­lítja a normális szívmozgást. Azonkívül ez a kardiostimu­látor összekapcsolható más olyan készülékekkel is ame­lyek a szívműködést ellenőr­Újabb szovjet fölfedezés a magfizikában Anatolij Logunov, a nagy- energiájú részecskék kutatá­sával foglalkozó fizikai inté­zet vezetőjének bejelentése szerint szovjet tudósok meg­találták az, antihélium—3 magot. A kutatásokat a 70 milliárd elektron-Volt telje­sítményű híres szerpuhovi részecskegyorsítóban végez­ték. Reális feltételezés, hogy a további kísérletek lehetősé­Elektromos meghajtású kerékpár A speciális tápanyag előál­lítási költsége ma még elég magas, és- a kutatók most az­zal próbálkoznak, hogyan le­hetne a mesterséges táplá­lékkal történő selyemhernyó­tenyésztést rentábilissá ten­ni. A mesterséges táplálék használatának lehetősége — azonban mar ma is meg­könnyíti a selyemhernyók megbetegedéseinek laborató­riumi körülmények között tör­ténő tanulmányozását, mi­vel így egész télen át lehet selyemhernyókat tenyészteni, nemcsak májustól szeptem­berig, amíg az eperfákon tart a „levélkésziet” zik és figyelik. A szinkron kapcsolást szinkronizáló be­rendezés segítségével oldják meg, és a műszer összesze­relhető defibrátoros, fizio- szinkronizátoros, stb. rend­szerekkel. A bolgár M—KS—1 típusú kardiostimulátor kizárólag tranzisztoros elemekből áll és 220 volt feszültségű váltó­árammal, vagy kadmiumnik- kel akkumulátor alkalmazá­sa esetén 24 voltos egyen­árammal működtethető. Ez igen nagy előnye, minthogy így biztosítani lehet a mű­szer tartós működését még abban az esetben is, ha a há­lózati váltóáramszolgáltatás szünetel. get nyújtanak az antihéli­um—4 megtalálására is. — Egyelőre az egész világon nincsen olyan berendezés, — amellyel megfigyelhető len­ne ez a folyamat. Abban a részecskegyo. -ítóban, amely - lyel az antihélium—3-at meg­figyelték, 50 önálló számító­rendszer működik és a be­rendezés hossza 70 méter.

Next

/
Thumbnails
Contents