Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

» 8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus'9. Kegyeleti emlékszobák A legutóbbi két év során Lengyelországban jelentősen fellendült egy társadalmi kezdeményezés: az ún. nem­zeti kegyeleti emlékszobák létesítése. Ezekből a félig múzeum, félig levéltár jel­legű emlékszobákból eddig 6000 jött létre. Fiatalok és öregek itt gyűjtik a máso­dik világháború idejéből származó dokumentumokat, fényképeket, különböző em­lékeket. Az emlékszobák, amelyek fő célja a lengyel nép legújobbkori történeté­re vonatkozó ismeretek gya­rapítása, jelentős segítséget nyújtanak az iskolai történe­lemtanításban, a hazafias nevelésben. Ez magyarázza, hogy legnagyobb részük az iskolákban jött létre. Az akció nevelő ereje nemcsak az összegyűjtött anyag felhasználásában, ha­nem az ifjúság mozgósításá­ban is lemérhető. i HUUUUKm«Wils«, r : -JŰ Ántikommunizmus Indiában A legutóbbi időkben az ántikommunizmus fel­emelte fejét Indiában is. Az indiai reakciósok a• rágal­mak özönével árasztják el és dühösen támadják nem csu­pán a kommunistákat, ha­nem az Indiai Nemzeti Kon­gresszus Párt haladó szár­nyát is, amelynek élén In­dira Gandhi miniszterelnök asszony áll. Az efféle straté­giában nincs semmiféle új vonás. Indiában azonban az an- tikommunizmus mégis mutat fel bizonyos sajátos vonáso­kat. Minthogy az első indiai kommunista csoportok 1922- ben, a brit uralom idején alakultak meg, az akkori indiai gyarmati kormány „keresztes hadjáratot” indí­tott a kommunizmus ellen, még mielőtt a kommunista párt megalakult. Az akkori idők egyik leg­hangosabb kommunista bűn­pere az ország egyik ipari központjában Kampurban nyolc munkásvezető ellen zajlott le. Azt a vádat emel­ték ellenük, hogy „összees­küvést szőttek, hogy egész Brit-Indiában megalakítsák Kommunista Internacioná- néven ismert forradalmi szervezet helyi csoportját, s megfosszák a királyt a leg­főbb hatalomtól Brit-Indiá- ban.” 1929-ben újabb pert indítottak egy állítólagos összeesküvés ügyében. A gyarmatosítók a legnépsze­rűbb, legtekintélyesebb mun­kásvezetőket börtönbe zárták. Ez nagy kárt okozott az indiai munkásmozgalomnak, de nem tartóztathatta fel a kommunista és szocialista eszmék terjedését a nép kö­rében. A második világháború alatt, amikor a szovjet csa­patok, tehát egy „kommu­nista ország” csapatai oly meggyőző erővel bizonyítot­ták, milyen fölényben van- pak a hatalmas hitleri hadi­gépezettel szemben, az in­diai kommunistaelleneseknek egy időre el kellett némul- niuk. Mihelyt azonban a fa­siszta Németország elleni háború befejeződött, támadá­saik újabb erővel lángol­tak fel. Közben Indiában Jawahar- lel Nehru kezdeményezésére Delhiben ült össze az ázsiai országok képviselőinek érte­kezlete, amelyre meghívták az ázsiai szovjet köztársa­ságok képviselőit is. Róluk a burzsoá propaganda már régóta azt állította, hogy a szovjet rendszer megsemmi­sítette őket. Az értekezleten azonban az egész világ lát­hatta az ázsiai szovjet köz­társaságok képviselőit, akik beszámoltak arról a csodá­latos haladásról, amelyet egykor oly elmaradt népeik a szocializmus útján elértek. Közben megalakult az In­diai Köztársaság, amelynek élére olyan haladó ember zerült. mint Nehru, ö volt az első indiai államférfi, aki felhívta népét, hogy mű­ködjék eevütt a Szovjet­unióval, és a többi szocia­lista országgal. A kommunistaellenesség tehát elvesztette korábbi ere­jét, de nem tűnt el teljesen. Szövetségeseket keres, al­kalmazkodik az új feltételek­hez, átalakítja stratégiáját és taktikáját. Jelenleg az indiai re­akció nem csupán a Szovjet­unió ellen, hanem „Nehru irányvonala” ellen is tevé­kenykedik. Az indiai kom- , munistaellenesek napjaink­ban divatos ruhába öltöznek, a „szabadvállalkozás” és a polgári „demokrácia” bajno­kainak tüntetik fel magukat. Mihelyt a gazdasági politi­kában a legcsekélyebb balra- tolódás következik be, avagy akár a legkisebb engedményt is teszik a munkásosztály­nak, azonnal úgy tüntetik fel ezeket, mint a „kommu­nista befolyás” hatását. A kommunistaellenes moz­galom központjában a Swa- töntra párt áll. Nyíltan szol­gálja a nagypolgárság, a tőkések, nagyiparosok, ma­haradzsák érdekeit, hiszen ezek elkeseredett harcot vívnak kiváltságaikért és elő­jogaikért. E párt legfőbb hangadója Rajagopalacharia, India volt főkormányzója, de nagy be­folyása van Minő Masininak, a szocialista párt volt tag­jának, aki egy nagyiparos szolgálatába lépett, majd rögtön utána megírta „A fe­lülvizsgált szocializmus” című rágalmazó könyvét. A konservativ, reak­ciós ideológia befolyása alatt állnak az olyan vallási ala­pon működő szervezetek is, mint a Muzulmán Liga, a Jamsat-i-Islami, a JamSangh és más szervezetek. A szo­cialista eszmékben fenyege­tést látnak a vallással és bi­zonyos „nemzeti szellemi értékekkel” szemben. Velük együtt tevékenykedik a „Sza­badvállalkozás Fóruma” és a „Demokratikus Kutatószol­gálat.” Valamennyiüket az Egyesült Államok hivatalos és nem hivatalos pénzügyi szervei támogatják, de ter­mészetesen élvezik a helyi burzsoázia támogatását is. A Swatantra párttal, ezzel a legsovinisztább, legszervezet­tebb indiai reakciós párttal kötött szövetségük már senki előtt sem titok. A Nemzeti Kongresszus Párt jobboldali tagiai éve­ken át hazug szóáradatokban ..támogatták” Nehru politi­káiét, amely a békés egvütt- élésre és a Szovjetunióval való barátságra iránvult, most azonban már nvíltan segítik a kommunistaellenes erőket. Azt teriesztik, hogv Indira Gandhi kormánvában a legfontosabb tisztségeket a kommunistáknak adta. A szocializmus ellen­ségei nem akarják észreven­ni, hogy az indiai kommu­nisták ma a legfontosabb és legbefolyásosabb politikai erők emukét alkotják. A köz­vélemény ilyen hatalmas osztagával szemben az anti- kommunizmus hirdetői nem számíthatnak sikerre. Ahmad Abbas (India) LAS VEQ ASB A1 SOHA TÖBBÉ! Egy nyugatnémet riporternő önként vál­lalkozott az „Egyedül a Föld körül 40 nap alatt”- utazásra. Fölijkörüli útjának egyik állomása volt Las Vegas, a hazárdjátékosok amerikai paradicsoma. Amikor visszaér­kezett, lakonikus rövidséggel kijelentette: „Las Vegasba? Soha többé.” Elhatározását az alábbi benyomásaival és élményeivel indokolta: Megfeküdte a gyomrát Las Vegas nagyon meg­feküdte a gyomromat. Azt hiszem, sok hétbe telik, amíg megemésztem a nevadai si­vatagnak ezt a városát. A várost, ahol mindig világos van, milliárdnyi fény ra­gyog és űzi el a sötétséget. A várost, ahol emberek egyik óráról a másikra elve­szítik minden vagyonukat és fillér nélkül maradnak. Amikor a repülőtérre meg­érkeztem, még azt gondol­tam: Las Vegas egyetlen óriási tűzijáték, ahol az em­ber belevetheti magát a forgatagba és nem kell sem a múltra, sem a jövőre gon­dolnia. A repülőgépen egy 40 év körüli férfi telepedett mellém: szeme alatt mély könnyzacskók, ujjait arany­gyűrűk borították. Azzal di­csekedett, hogy évek óta minden hónapban ellátogat Már az első este megdöb­bentő élményben volt ré­szem. Joe pontosan nyolckor beállított és körbe vitt nyi­tott, ezüstkék kocsiján a Boulevardön. Kint, mint Las Vegasban mindig, kellemes, langyos volt a levegő. Arra gondoltam, milyen kellemes lenne egyet sétálni e fan­tasztikus kivilágításnál, ahe­lyett, hogy autón megyünk. Ezzel .az elgondolásommal azonban egyedül voltam. — Senki, a szó szoros értelmé­ben egyetlen ember sem járt gyalog. Hogy Joe hogyan szerzett pénzt, azt nem Las Vegasba és ajánlotta, hogy még ezen az estén meg­mutatja a Las Vegas-i Bou- levard-t, melyet Stripnek is szokás nevezni; itt sorakoz­nak egymás mellett a luxus­hotelek és egy valamirevaló reklám itt legalább egymil­lió dollárba kerül. Este nyolcra beszéltünk meg ta­lálkozót egymással. A repü­lőtérről egyenesen a Sands Hotelbe mentem, ahol szobát foglaltam. A recepción az el­ső kérdés, amit hozzám in­téztek, a következő volt: „Egyedül van?” „Igen, egye­dül” — válaszoltam. Erre a portás elfordult tőlem és egy aszott öregemberrel kez­dett tárgyalni, öt percig vá­rakoztam. Már akkor meg­állapítottam, hogy itt csak azt ismerik el, aki jobbra- balra borravalót osztogat, vagy dollárral megrakott férjjel jelenik meg. mondta el nekem. De, hogy nem volt teljesen ismeretlen ebben a városban, az világos volt előttem. Több lokálba benéztünk és mindenütt is­merősként beszélgettek Jóé­val. A kaszinóban csak úgy a játékasztalra vetett pár száz dollárt, s majdnem va­lamennyit elvesztette. Úgy­szólván mindenütt ugyanaz a kép fogadott: vastag, süp­pedő szőnyegek, nők a já­tékautomatáknál, amelyek­be rengeteg érmét dobálnak és csak elvétve nyernek. A rulettnél és a pókernél fe­szülten figyelő arcok, oda­vetett szavak, sehol egy mo­soly. Rengeteg paróka, ék­szer, csupa elegáns, hosszú estélyi ruha. Ha előfordult egy bájos és szép arc, amely­hez tökéletes alak tartozott, többnyire öreg férj kísérte, aki szórta a dollárt. Akár­csak Joe. Amikor visszaér­keztünk a Sands Hotelbe és Joe kilépett a kocsiból, bár nem itt lakott, követelte, hogy parkírozzák az autóját, •— elegem lett ebből a já­tékból. De nála ez csak a kezdet volt. Világosan kér­tem a kulcsomat, de a por­tás Joe felé nyújtotta. ■ir'Tjg Éjféli show A következő este a ham­burgi származású Mike hí­vott meg a Frontier nevű lo­kálba, éjféli show-ra. A mű­sorban a legjobb fehér blues- énekesnő, Peggy Lee lépett fel. Csodálkoztam a félig üres termen, de amikor Peggy megjelent, megértet­tem. Külseje rendkívül ta­szító volt, arca valósággal úszott a sminkben, ezért be­hunytam a szemem, s hagy­tam, hogy csak a hangja hasson rám. Mike nem szíve­sen nézte az ilyesmit, Las Vegasba a pénzkereset vá­gya hozta. Mint krupié dol­gozott itt. Kijelentette, hogy ha lesz 150 ezer dollár meg­takarított pénze, hazatér Né­metországba. A véletlen utamba hozta egy másik honfitársamat, Renátát, aki bártáncosnő volt. Renátán keresztül megismertem kol­léganőit. Bekukkantottam a színfalak mögé. A színpadon elbűvölőek-voltak ezek a lá­nyok, de amikor vége volt a műsornak és visszamentek az öltözőbe, láttam fáradt, és szomorú mosolyukat, ahogy azt mondták: „Hát igen, a kereset nem rossz, de...” — Egyikük, egy angol lány, 18 hónpara írt alá szerződést. Ez az amit képtelen vagyok felfogni: 18 hónap Las Ve­gasban ! Megdöbbentő élmény Politikai vakáció nincs Párizsban Miközben Franciaország 50 millió la­kosából 24 millió szabadságra ment — régi hagyomány szerint Párizsban augusz­tus szinte mindenkinek a vakációs hónap­ja! —, a belpolitikai harcok alig ismernek szünetet. Pompidou elnök, aki a francia Riviérán egy középkori eredetű, tengerpar­ti erődítményben tölti szabadságát, rend­szeres telefon-összeköttetésben van minisz­tereivel és a kormánypárt vezetőivel. Chaban-Delmas miniszterelnök Bordeaux városában, amelynek régóta polgármestere is, időközi képviselőválasztásra készül, vá­ratlanul meghalt ugyanis az a honatya, aki az ő árnyékában, az ő mandátumával ke­rült be a nemzetgyűlésbe. A jelszavaiban még gaulleista kor­mánypárt komoly gondoknak néz elébe. A francia politikai színskála közepén és bal­oldalán egyformán ostromra készülnek a hatalom bástyái ellen. Az utóbbi hónapok legérdekesebb je­lensége az új centrista próbálkozás: Jean- Jacques Servan-Schreíber, a radikális párt új főtitkára, aki Nancy városában a minap meglepő nagy választási győzelmet aratott egy ismert gaulleista’1’ politikus ellenében, a burzsoá középpártok vezetőit és tömegeit akarja kormányképes többséggé tömöríte­ni. Szeretné elszipkázíhi Pompidou és Cha­ban-Delmas táborából az úgynevezett „független köztársaságiakat”, csoportosítani kívánja azokat a politikai erőket, amelyek a tavalyi elnökválasztáson a jobboldali Alain Poher mögött vonultak fel, mind­ezek mellé állítani saját pártját, a radi­kálisokat s talán még a polgári baloldal egyes elemeit is. A hosszú nevű politikus, volt újságíró, az Express című hetilap ko­rábbi tulajdonosa amerikai ízű kampányt kezdett, s még azt sem bánja, ha két ke­resztnevének rövidítésével mint „Zsizsi”- ről írnak róla, — a fő az, hogy mind több­ször essék róla szó sajtóban, rádióban, te­levízióban. .. A gaulleista kormánypárt vezetői ag­godalommal látják, hogy az országban az utóbbi hónapok során az árak „galopp­ütemben” emelkedtek. Az élet drágulásá­nak politikai lecsapódása „az októberi randevú” idején várható: ez a hangzatos kifejezés korántsem romantikus, sokkal in­kább reális tartalmú, hiszen a szabadság­ról visszatérő munkások októberben szok­ták a kollektív szerződések megújítása al­kalmával előterjeszteni bérköveteléseiket. Elutasítása esetén jön a sztrájk! A párizsi utca embere, aki morgásra egyébként is hajlamos, mostanában három témát talál az elégedetlenkedésre: az egyik a La Viliette vágóhíd botránya. Párizs legkorszerűbb vágóhídját, amelyet egy milliárd frankos költséggel csak nemrég építettek meg, már le akarják bontani... A másik elmarasztalás azért éri a kor­mányt, mert az új költségvetésben az atomfegyverkezés fokozását írja elő, 100 milliárdot szánnak e célra, — ugyanakkor, amikor a közoktatás fejlesztésére csak csurran-csöppen... Végül az sem tüntette fel rokonszenves színben a párizsi kor­mányt, hogy a fajüldöző dél-afrikai kor­mány megrendelésére egy tengeralattjáró leszállítását határozta el, holott az ENSZ emlékezetes határozata fegyverszállítási ti­lalmat mondott ki. A francia kommunista sajtó össze­függést lát a kormány gondjai és a cí­mére elhangzó bírálatok meg a között, hogy — nyilvánvalóan a figyelem elterelé­sére — újabb kommunistaellenes propa­ganda kampány kezdődött a polgári sajtó­ban, az állami rádióban és televízióban. Akárcsak a „Garaudy-ügy”, a mostani „Tillon ügy” is egy renegáttá vált, korábbi kommunista vezetőnek biztosít roppant publicitást. Roger Garaudy után ezekben a hetekben Charles Tillon, az egykori ,,fe-» kete-tengeri lázadó matróz”, nyilatkozik sorra-rendre rádióban, televízióban, bur- zsoé lapokban; személy szerint támadja a Francia Kommunista Párt vezetőit és rosszindulatúan állítja be az FKP politiká­ját. Világos, hogy a francia burzsoáziának ezzel az a célja, hogy megossza a kom­munista tömegeket és elriassza a párttól a szimpatizánsokat, megakadályozza a pol­gári baloldal és az FKP akcióegységének kialakulását. PÁLFY JÓZSEF Svédország harca vizeinek tisztaságáért Svédország mindenáron igyekszik belvizeit meggyó­gyítani, s a nemzetközi fó­rumokat a Keleti-tenger ápo­lására, gyógykezelésére kész­tetni. Azt kívánja jelérni, hogy az iparvállalatok a hul­ladékvizet, a háztartások a lúgos mosóvizet, a városok és községek a csatornák szennyvizét ne bocsássák a tavakba, sem a csekély só­tartalmú Keleti-tengerbe. A kormány nemrég külön vízvédelmi osztályt létesített az országos természetvédel­mi hivatalban. Az osztály tetemes állami dotációt kap, s vezetője, Bertil Hawerman, kétszeresen is haszonítja a pénzt. Vízvizsgálatokat vé­geztet, a vizsgálatok egyenesen ^ hajmeresztő eredményét széles körben publikálja a sajtóban, a rá­dióban és a televízióban, s ezáltal mozgósítja a közvé­leményt, s általa a vétkesek lelkiismeretét. Svédország három legfon­tosabb taváról, a Malem, Vattern és Vanern tóról, amelyeknek parti övezetében 5,3 millió sjvéd lakik, a 8 millió közül, különleges el­járással fényképfelvételeket készítettek. A képeket kö­zölték a lapokban és bemu­tatták a televízióban. Tisz­tán látszik rajtuk, hogy a gyári és városi csatornák mennyi szennyet és mocskot vezetnek a tavak vizébe. Megállapították, hogy a Ma­lern tó ma már nem képes megemészetni az évente vi­zébe kerülő 11 ezer tonna nitrogént és 800 ezer tonna foszfátot. A vízvédelmi osztállyal karöltve a stockholmi egye­tem a vívédelmet is bele­foglalta a tanítási program­jába, s ez a téma ma mgr szerves része a svédországi közoktatásnak. A népegyete­meken 150 ezer hallgató is­merte meg a probléma jelen­tőségét és súlyát, és az ál­talános iskolákban is igye­keznek megnyerni a tanuló­kat a vizek tisztasága esz­méjének. Jogászok olyan jog­szabályok kidolgozását és el­fogadtatását tűzték feladatul maguk elé, amely a vizekre is kiterjeszti annak az ér­vényét, hogy „csak azt sza­bad, ami nem sérti másnak az érdekeit”. A vízvédelmi hivatal ol­csó, szabványosított víztisz­tító és derítő készülékek ki­dolgozásával bízta meg a szakértőket. Már tíz modell el is készült és hamarosan eldöntik, hogy melyiknek kötelező alkalmazását rende­lik el a törvény erejével. Nagyszabású kísérletek in­dultak meg a legszennyezet­tebb vízrétegek kiszivattyú­zására és 'b belvizek beteg zónáinak gyógykezelésére oxigén beszivattyúzása által, A kísérletek igen biztatóak, és Bertil Hawerman, a hi­vatal vezetője nemrég kije­lentette; 1975-ig faraik nie«rgyógrút­nak, ismét egészségesek lesznek. Svédország egyúttal arra törekszik, hogy nemzetközi közreműködéssel elejét ve­gye a Keleti-tenger további szennyeződésének. A halá­szati szakemberek már régen rámutattak arra, hogy ebből a beltengerből rövidesen tel­jes« n kivész a hal, mert vizének mélyebb rétegeiben óriási mennyiségű kénhidro­gén halmozódott fel. A part­menti nagyvárosok ipartele­peiből a hulladékvízzel évi 300 ezer tonna foszfor kerül a Keleti-tengerbe. Különö­sen Leningrád, Stockholm,' Turku, Rostock, Koppenhá­ga, Malmö és Kiel övezeté-J ben szennyezett a vize. J t

Next

/
Thumbnails
Contents