Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
» 8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus'9. Kegyeleti emlékszobák A legutóbbi két év során Lengyelországban jelentősen fellendült egy társadalmi kezdeményezés: az ún. nemzeti kegyeleti emlékszobák létesítése. Ezekből a félig múzeum, félig levéltár jellegű emlékszobákból eddig 6000 jött létre. Fiatalok és öregek itt gyűjtik a második világháború idejéből származó dokumentumokat, fényképeket, különböző emlékeket. Az emlékszobák, amelyek fő célja a lengyel nép legújobbkori történetére vonatkozó ismeretek gyarapítása, jelentős segítséget nyújtanak az iskolai történelemtanításban, a hazafias nevelésben. Ez magyarázza, hogy legnagyobb részük az iskolákban jött létre. Az akció nevelő ereje nemcsak az összegyűjtött anyag felhasználásában, hanem az ifjúság mozgósításában is lemérhető. i HUUUUKm«Wils«, r : -JŰ Ántikommunizmus Indiában A legutóbbi időkben az ántikommunizmus felemelte fejét Indiában is. Az indiai reakciósok a• rágalmak özönével árasztják el és dühösen támadják nem csupán a kommunistákat, hanem az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt haladó szárnyát is, amelynek élén Indira Gandhi miniszterelnök asszony áll. Az efféle stratégiában nincs semmiféle új vonás. Indiában azonban az an- tikommunizmus mégis mutat fel bizonyos sajátos vonásokat. Minthogy az első indiai kommunista csoportok 1922- ben, a brit uralom idején alakultak meg, az akkori indiai gyarmati kormány „keresztes hadjáratot” indított a kommunizmus ellen, még mielőtt a kommunista párt megalakult. Az akkori idők egyik leghangosabb kommunista bűnpere az ország egyik ipari központjában Kampurban nyolc munkásvezető ellen zajlott le. Azt a vádat emelték ellenük, hogy „összeesküvést szőttek, hogy egész Brit-Indiában megalakítsák Kommunista Internacioná- néven ismert forradalmi szervezet helyi csoportját, s megfosszák a királyt a legfőbb hatalomtól Brit-Indiá- ban.” 1929-ben újabb pert indítottak egy állítólagos összeesküvés ügyében. A gyarmatosítók a legnépszerűbb, legtekintélyesebb munkásvezetőket börtönbe zárták. Ez nagy kárt okozott az indiai munkásmozgalomnak, de nem tartóztathatta fel a kommunista és szocialista eszmék terjedését a nép körében. A második világháború alatt, amikor a szovjet csapatok, tehát egy „kommunista ország” csapatai oly meggyőző erővel bizonyították, milyen fölényben van- pak a hatalmas hitleri hadigépezettel szemben, az indiai kommunistaelleneseknek egy időre el kellett némul- niuk. Mihelyt azonban a fasiszta Németország elleni háború befejeződött, támadásaik újabb erővel lángoltak fel. Közben Indiában Jawahar- lel Nehru kezdeményezésére Delhiben ült össze az ázsiai országok képviselőinek értekezlete, amelyre meghívták az ázsiai szovjet köztársaságok képviselőit is. Róluk a burzsoá propaganda már régóta azt állította, hogy a szovjet rendszer megsemmisítette őket. Az értekezleten azonban az egész világ láthatta az ázsiai szovjet köztársaságok képviselőit, akik beszámoltak arról a csodálatos haladásról, amelyet egykor oly elmaradt népeik a szocializmus útján elértek. Közben megalakult az Indiai Köztársaság, amelynek élére olyan haladó ember zerült. mint Nehru, ö volt az első indiai államférfi, aki felhívta népét, hogy működjék eevütt a Szovjetunióval, és a többi szocialista országgal. A kommunistaellenesség tehát elvesztette korábbi erejét, de nem tűnt el teljesen. Szövetségeseket keres, alkalmazkodik az új feltételekhez, átalakítja stratégiáját és taktikáját. Jelenleg az indiai reakció nem csupán a Szovjetunió ellen, hanem „Nehru irányvonala” ellen is tevékenykedik. Az indiai kom- , munistaellenesek napjainkban divatos ruhába öltöznek, a „szabadvállalkozás” és a polgári „demokrácia” bajnokainak tüntetik fel magukat. Mihelyt a gazdasági politikában a legcsekélyebb balra- tolódás következik be, avagy akár a legkisebb engedményt is teszik a munkásosztálynak, azonnal úgy tüntetik fel ezeket, mint a „kommunista befolyás” hatását. A kommunistaellenes mozgalom központjában a Swa- töntra párt áll. Nyíltan szolgálja a nagypolgárság, a tőkések, nagyiparosok, maharadzsák érdekeit, hiszen ezek elkeseredett harcot vívnak kiváltságaikért és előjogaikért. E párt legfőbb hangadója Rajagopalacharia, India volt főkormányzója, de nagy befolyása van Minő Masininak, a szocialista párt volt tagjának, aki egy nagyiparos szolgálatába lépett, majd rögtön utána megírta „A felülvizsgált szocializmus” című rágalmazó könyvét. A konservativ, reakciós ideológia befolyása alatt állnak az olyan vallási alapon működő szervezetek is, mint a Muzulmán Liga, a Jamsat-i-Islami, a JamSangh és más szervezetek. A szocialista eszmékben fenyegetést látnak a vallással és bizonyos „nemzeti szellemi értékekkel” szemben. Velük együtt tevékenykedik a „Szabadvállalkozás Fóruma” és a „Demokratikus Kutatószolgálat.” Valamennyiüket az Egyesült Államok hivatalos és nem hivatalos pénzügyi szervei támogatják, de természetesen élvezik a helyi burzsoázia támogatását is. A Swatantra párttal, ezzel a legsovinisztább, legszervezettebb indiai reakciós párttal kötött szövetségük már senki előtt sem titok. A Nemzeti Kongresszus Párt jobboldali tagiai éveken át hazug szóáradatokban ..támogatták” Nehru politikáiét, amely a békés egvütt- élésre és a Szovjetunióval való barátságra iránvult, most azonban már nvíltan segítik a kommunistaellenes erőket. Azt teriesztik, hogv Indira Gandhi kormánvában a legfontosabb tisztségeket a kommunistáknak adta. A szocializmus ellenségei nem akarják észrevenni, hogy az indiai kommunisták ma a legfontosabb és legbefolyásosabb politikai erők emukét alkotják. A közvélemény ilyen hatalmas osztagával szemben az anti- kommunizmus hirdetői nem számíthatnak sikerre. Ahmad Abbas (India) LAS VEQ ASB A1 SOHA TÖBBÉ! Egy nyugatnémet riporternő önként vállalkozott az „Egyedül a Föld körül 40 nap alatt”- utazásra. Fölijkörüli útjának egyik állomása volt Las Vegas, a hazárdjátékosok amerikai paradicsoma. Amikor visszaérkezett, lakonikus rövidséggel kijelentette: „Las Vegasba? Soha többé.” Elhatározását az alábbi benyomásaival és élményeivel indokolta: Megfeküdte a gyomrát Las Vegas nagyon megfeküdte a gyomromat. Azt hiszem, sok hétbe telik, amíg megemésztem a nevadai sivatagnak ezt a városát. A várost, ahol mindig világos van, milliárdnyi fény ragyog és űzi el a sötétséget. A várost, ahol emberek egyik óráról a másikra elveszítik minden vagyonukat és fillér nélkül maradnak. Amikor a repülőtérre megérkeztem, még azt gondoltam: Las Vegas egyetlen óriási tűzijáték, ahol az ember belevetheti magát a forgatagba és nem kell sem a múltra, sem a jövőre gondolnia. A repülőgépen egy 40 év körüli férfi telepedett mellém: szeme alatt mély könnyzacskók, ujjait aranygyűrűk borították. Azzal dicsekedett, hogy évek óta minden hónapban ellátogat Már az első este megdöbbentő élményben volt részem. Joe pontosan nyolckor beállított és körbe vitt nyitott, ezüstkék kocsiján a Boulevardön. Kint, mint Las Vegasban mindig, kellemes, langyos volt a levegő. Arra gondoltam, milyen kellemes lenne egyet sétálni e fantasztikus kivilágításnál, ahelyett, hogy autón megyünk. Ezzel .az elgondolásommal azonban egyedül voltam. — Senki, a szó szoros értelmében egyetlen ember sem járt gyalog. Hogy Joe hogyan szerzett pénzt, azt nem Las Vegasba és ajánlotta, hogy még ezen az estén megmutatja a Las Vegas-i Bou- levard-t, melyet Stripnek is szokás nevezni; itt sorakoznak egymás mellett a luxushotelek és egy valamirevaló reklám itt legalább egymillió dollárba kerül. Este nyolcra beszéltünk meg találkozót egymással. A repülőtérről egyenesen a Sands Hotelbe mentem, ahol szobát foglaltam. A recepción az első kérdés, amit hozzám intéztek, a következő volt: „Egyedül van?” „Igen, egyedül” — válaszoltam. Erre a portás elfordult tőlem és egy aszott öregemberrel kezdett tárgyalni, öt percig várakoztam. Már akkor megállapítottam, hogy itt csak azt ismerik el, aki jobbra- balra borravalót osztogat, vagy dollárral megrakott férjjel jelenik meg. mondta el nekem. De, hogy nem volt teljesen ismeretlen ebben a városban, az világos volt előttem. Több lokálba benéztünk és mindenütt ismerősként beszélgettek Jóéval. A kaszinóban csak úgy a játékasztalra vetett pár száz dollárt, s majdnem valamennyit elvesztette. Úgyszólván mindenütt ugyanaz a kép fogadott: vastag, süppedő szőnyegek, nők a játékautomatáknál, amelyekbe rengeteg érmét dobálnak és csak elvétve nyernek. A rulettnél és a pókernél feszülten figyelő arcok, odavetett szavak, sehol egy mosoly. Rengeteg paróka, ékszer, csupa elegáns, hosszú estélyi ruha. Ha előfordult egy bájos és szép arc, amelyhez tökéletes alak tartozott, többnyire öreg férj kísérte, aki szórta a dollárt. Akárcsak Joe. Amikor visszaérkeztünk a Sands Hotelbe és Joe kilépett a kocsiból, bár nem itt lakott, követelte, hogy parkírozzák az autóját, •— elegem lett ebből a játékból. De nála ez csak a kezdet volt. Világosan kértem a kulcsomat, de a portás Joe felé nyújtotta. ■ir'Tjg Éjféli show A következő este a hamburgi származású Mike hívott meg a Frontier nevű lokálba, éjféli show-ra. A műsorban a legjobb fehér blues- énekesnő, Peggy Lee lépett fel. Csodálkoztam a félig üres termen, de amikor Peggy megjelent, megértettem. Külseje rendkívül taszító volt, arca valósággal úszott a sminkben, ezért behunytam a szemem, s hagytam, hogy csak a hangja hasson rám. Mike nem szívesen nézte az ilyesmit, Las Vegasba a pénzkereset vágya hozta. Mint krupié dolgozott itt. Kijelentette, hogy ha lesz 150 ezer dollár megtakarított pénze, hazatér Németországba. A véletlen utamba hozta egy másik honfitársamat, Renátát, aki bártáncosnő volt. Renátán keresztül megismertem kolléganőit. Bekukkantottam a színfalak mögé. A színpadon elbűvölőek-voltak ezek a lányok, de amikor vége volt a műsornak és visszamentek az öltözőbe, láttam fáradt, és szomorú mosolyukat, ahogy azt mondták: „Hát igen, a kereset nem rossz, de...” — Egyikük, egy angol lány, 18 hónpara írt alá szerződést. Ez az amit képtelen vagyok felfogni: 18 hónap Las Vegasban ! Megdöbbentő élmény Politikai vakáció nincs Párizsban Miközben Franciaország 50 millió lakosából 24 millió szabadságra ment — régi hagyomány szerint Párizsban augusztus szinte mindenkinek a vakációs hónapja! —, a belpolitikai harcok alig ismernek szünetet. Pompidou elnök, aki a francia Riviérán egy középkori eredetű, tengerparti erődítményben tölti szabadságát, rendszeres telefon-összeköttetésben van minisztereivel és a kormánypárt vezetőivel. Chaban-Delmas miniszterelnök Bordeaux városában, amelynek régóta polgármestere is, időközi képviselőválasztásra készül, váratlanul meghalt ugyanis az a honatya, aki az ő árnyékában, az ő mandátumával került be a nemzetgyűlésbe. A jelszavaiban még gaulleista kormánypárt komoly gondoknak néz elébe. A francia politikai színskála közepén és baloldalán egyformán ostromra készülnek a hatalom bástyái ellen. Az utóbbi hónapok legérdekesebb jelensége az új centrista próbálkozás: Jean- Jacques Servan-Schreíber, a radikális párt új főtitkára, aki Nancy városában a minap meglepő nagy választási győzelmet aratott egy ismert gaulleista’1’ politikus ellenében, a burzsoá középpártok vezetőit és tömegeit akarja kormányképes többséggé tömöríteni. Szeretné elszipkázíhi Pompidou és Chaban-Delmas táborából az úgynevezett „független köztársaságiakat”, csoportosítani kívánja azokat a politikai erőket, amelyek a tavalyi elnökválasztáson a jobboldali Alain Poher mögött vonultak fel, mindezek mellé állítani saját pártját, a radikálisokat s talán még a polgári baloldal egyes elemeit is. A hosszú nevű politikus, volt újságíró, az Express című hetilap korábbi tulajdonosa amerikai ízű kampányt kezdett, s még azt sem bánja, ha két keresztnevének rövidítésével mint „Zsizsi”- ről írnak róla, — a fő az, hogy mind többször essék róla szó sajtóban, rádióban, televízióban. .. A gaulleista kormánypárt vezetői aggodalommal látják, hogy az országban az utóbbi hónapok során az árak „galoppütemben” emelkedtek. Az élet drágulásának politikai lecsapódása „az októberi randevú” idején várható: ez a hangzatos kifejezés korántsem romantikus, sokkal inkább reális tartalmú, hiszen a szabadságról visszatérő munkások októberben szokták a kollektív szerződések megújítása alkalmával előterjeszteni bérköveteléseiket. Elutasítása esetén jön a sztrájk! A párizsi utca embere, aki morgásra egyébként is hajlamos, mostanában három témát talál az elégedetlenkedésre: az egyik a La Viliette vágóhíd botránya. Párizs legkorszerűbb vágóhídját, amelyet egy milliárd frankos költséggel csak nemrég építettek meg, már le akarják bontani... A másik elmarasztalás azért éri a kormányt, mert az új költségvetésben az atomfegyverkezés fokozását írja elő, 100 milliárdot szánnak e célra, — ugyanakkor, amikor a közoktatás fejlesztésére csak csurran-csöppen... Végül az sem tüntette fel rokonszenves színben a párizsi kormányt, hogy a fajüldöző dél-afrikai kormány megrendelésére egy tengeralattjáró leszállítását határozta el, holott az ENSZ emlékezetes határozata fegyverszállítási tilalmat mondott ki. A francia kommunista sajtó összefüggést lát a kormány gondjai és a címére elhangzó bírálatok meg a között, hogy — nyilvánvalóan a figyelem elterelésére — újabb kommunistaellenes propaganda kampány kezdődött a polgári sajtóban, az állami rádióban és televízióban. Akárcsak a „Garaudy-ügy”, a mostani „Tillon ügy” is egy renegáttá vált, korábbi kommunista vezetőnek biztosít roppant publicitást. Roger Garaudy után ezekben a hetekben Charles Tillon, az egykori ,,fe-» kete-tengeri lázadó matróz”, nyilatkozik sorra-rendre rádióban, televízióban, bur- zsoé lapokban; személy szerint támadja a Francia Kommunista Párt vezetőit és rosszindulatúan állítja be az FKP politikáját. Világos, hogy a francia burzsoáziának ezzel az a célja, hogy megossza a kommunista tömegeket és elriassza a párttól a szimpatizánsokat, megakadályozza a polgári baloldal és az FKP akcióegységének kialakulását. PÁLFY JÓZSEF Svédország harca vizeinek tisztaságáért Svédország mindenáron igyekszik belvizeit meggyógyítani, s a nemzetközi fórumokat a Keleti-tenger ápolására, gyógykezelésére késztetni. Azt kívánja jelérni, hogy az iparvállalatok a hulladékvizet, a háztartások a lúgos mosóvizet, a városok és községek a csatornák szennyvizét ne bocsássák a tavakba, sem a csekély sótartalmú Keleti-tengerbe. A kormány nemrég külön vízvédelmi osztályt létesített az országos természetvédelmi hivatalban. Az osztály tetemes állami dotációt kap, s vezetője, Bertil Hawerman, kétszeresen is haszonítja a pénzt. Vízvizsgálatokat végeztet, a vizsgálatok egyenesen ^ hajmeresztő eredményét széles körben publikálja a sajtóban, a rádióban és a televízióban, s ezáltal mozgósítja a közvéleményt, s általa a vétkesek lelkiismeretét. Svédország három legfontosabb taváról, a Malem, Vattern és Vanern tóról, amelyeknek parti övezetében 5,3 millió sjvéd lakik, a 8 millió közül, különleges eljárással fényképfelvételeket készítettek. A képeket közölték a lapokban és bemutatták a televízióban. Tisztán látszik rajtuk, hogy a gyári és városi csatornák mennyi szennyet és mocskot vezetnek a tavak vizébe. Megállapították, hogy a Malern tó ma már nem képes megemészetni az évente vizébe kerülő 11 ezer tonna nitrogént és 800 ezer tonna foszfátot. A vízvédelmi osztállyal karöltve a stockholmi egyetem a vívédelmet is belefoglalta a tanítási programjába, s ez a téma ma mgr szerves része a svédországi közoktatásnak. A népegyetemeken 150 ezer hallgató ismerte meg a probléma jelentőségét és súlyát, és az általános iskolákban is igyekeznek megnyerni a tanulókat a vizek tisztasága eszméjének. Jogászok olyan jogszabályok kidolgozását és elfogadtatását tűzték feladatul maguk elé, amely a vizekre is kiterjeszti annak az érvényét, hogy „csak azt szabad, ami nem sérti másnak az érdekeit”. A vízvédelmi hivatal olcsó, szabványosított víztisztító és derítő készülékek kidolgozásával bízta meg a szakértőket. Már tíz modell el is készült és hamarosan eldöntik, hogy melyiknek kötelező alkalmazását rendelik el a törvény erejével. Nagyszabású kísérletek indultak meg a legszennyezettebb vízrétegek kiszivattyúzására és 'b belvizek beteg zónáinak gyógykezelésére oxigén beszivattyúzása által, A kísérletek igen biztatóak, és Bertil Hawerman, a hivatal vezetője nemrég kijelentette; 1975-ig faraik nie«rgyógrútnak, ismét egészségesek lesznek. Svédország egyúttal arra törekszik, hogy nemzetközi közreműködéssel elejét vegye a Keleti-tenger további szennyeződésének. A halászati szakemberek már régen rámutattak arra, hogy ebből a beltengerből rövidesen teljes« n kivész a hal, mert vizének mélyebb rétegeiben óriási mennyiségű kénhidrogén halmozódott fel. A partmenti nagyvárosok ipartelepeiből a hulladékvízzel évi 300 ezer tonna foszfor kerül a Keleti-tengerbe. Különösen Leningrád, Stockholm,' Turku, Rostock, Koppenhága, Malmö és Kiel övezeté-J ben szennyezett a vize. J t
