Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus 9. Díszletfestő a vízben „Békák" közelről Akad közöttük színházi díszletfestő; TMK-lakatos, papíripari szakmunkás, diák. Mégis van, ami sokféleségükben is közössé teszi őket: a könnyűbúvár sport szeretete. Valahogy így mutatta be az MHSZ Szolnok megyei víziklubjának búvárcsoportját Henter Lajos csoportvezető. A beszélgetés helyszíne a tiszaligeti strand nagymedencéje. A vízben búvárszemüveges, békauszonyos fiatalok, hátukon sárga levegőtartály. A beszélgetés érdekes téma körül bonyolódik; sport, vagy hasznos , munka könnyűbúvárnak lenni? A kívülálló sportnak véli, hiszen rendszeres művelőinek nevével legtöbbször a lapok sportrovatában találkozhatunk. A tények viszont — amelyeket felsorakoztatnak érvekül — hamar változtatnak ezen a nézőponton. Árvízi fegyvertényeik Az első érv a munka mellett: az árvíz volt. Szinte mindenütt ott voltak, ahol segítő kezükre volt szükség. Sok volt a veszélyeztetett gátszakasz, megromlott zsilip, s kevés a hivatásos búvár. Ekkor hívták őket segíteni s néhány nap alatt sportolókból * „aranykezű” műszakiakká formálta őket a kényszerhelyzet. Egyszerűen nem lehet fontossági sorrendbe szedni árvízi fegyvertényeiket. Végzett munkájuk nagyságáról, vagy a megmentett javak értékéről csak any- nyit: hat ember milliókat jelentő értékeket mentett meg a pusztító víztőL Az első nagy feladatot Kiskörén kapták. Az épülő vízlépcső fölött fél kilométernyi szakaszon veszélyesen átázott a gát. Órák hosszú során, megfeszített munkává! „fóliáztak”, míg végre elmúlt a veszély. A következő színhely Dóba. A feladat veszélyes és kockázatos volt. Egy kétszer egy méteres aknába kellett leereszkedniük, s abban kilenc méter mélyen egy zsilipet rendbehozni. Az aknában csak hat méter mélységben volt a felső vízszínt, s ezért a leereszkedő két könnyűbúvárt csak ejtőernyős hevederrel tudták „belógatni”. És ehhez hasonló, nehéz helyzetbe sokszor kerültek az árvíz idején. Titkos remények Szerencsére elmúltak a nehéz napok, és az ő életük is visszazökkent a szokott kerékvágásba. Mit jelentettek a történtek számukra? Sok-sok emlékezetes órát, gazdag tapasztalatokat és ... másfél hónapos kiesést a szabványos edzésrendszerből. Mert tulajdonképpen mégis csak sportolók. Mályiban, a július végén megrendezett országos bajnokságon nyolcvanhat induló között szép eredményeket értek el. Most heti két alkalommal uszodai és egy szabadvízi foglalkozáson edzenek. A hónap végére válogató jellegű versenyre készülnek. Titokban reménykednek; valamelyikük ott lehet szeptmeberben Barcelonában a könnyűbúvár Európa Bajnokságon. EGRI GÁBOR HIROSIMA SZEMTANÚI IV. Áz atombomba gyújtópontja alatt (Nomura Eizo beszámolója) Azóta már újjáépítették a Tüzelőszállítási Vállalat központját, a Motojasu-hídtól délre. Akkor a Hirosimái Tüzelőelosztó Igazgatóság székelt itt. Az épület három emeletes volt, a föld alatt pedig erős, vasbeton óvóhellyel rendelkezett. Mindez 100 méterre délnyugatra attól a ponttól, ahol a bomba robbant... Aznap, mielőtt munkához láttam volna, észrevettem, hogy bizonyos iratok hiányoznak a helyükről. Nyilván az osztályvezetőm vitette le a bunkerba, és elfelejtette visszahozatni. A bunker akkora volt, mint a ház alapterületének egyharmada. mintegy 30 négyzetméter, és állandóan égett benne a villany. Nem találtam sehol a keresett iratokat, hát a lépcső alatti kasszához mentem. Hirtelen súlyos, tompa zaj hallatszott. A villany kialudt, fejemre kőtörmelékek zúdultak. Amikor mindez történt, közvetlenül a lépcsőnél álltam. Léptem tehát felfelé 2—3 fokot, de aztán már nem volt lépcső, csak gerenda, cserép és kőhalmaz. Valahonnan férfi hangot hallottam: „Mentsetek meg!” Néhányszor megismétlődött, majd zokogásba fulladt. Igyekeztem tovább jutni, de fejem beleütöttem valamibe. Ahogy megtapogattam, éreztem, hogy betonfal lehet. Teljes erőmből megpróbáltam áttörni, persze hasztalanul. Mitévő legyek?! A ház valószínűleg telitalálatot kapott, földfeletti részét a bomba lerombolta, csak a bunker maradt. Itt kell hűt meghalnom, ha nem jutok ki? Ebben a pillanatban vízcsobogást hallottam. A bunkeren vízvezeték húzódik át, a Motojasu-híd alatti vezeték folytatása, — amely biztosan megrepedt — gondoltam. Akkor pedig megfulladok! Eszméletem utolsó pillanatában gyermekeimet ’áttam magam előtt — majd a vízió is eltűnt. Elájultam. Amikor magamhoz tértem, a földszinten voltam. Az első, ami a sötétben szemembe ötlött, egy árnyszerű emberi alak az ablakkeretbe kapaszkodva. Inkább seitettem, mint láttam, hogy polcok, asztalok, székek és más bútordarabok feküsznek körülöttem, egymás he- gyén-hátán, összetorlódva. Kiszabadítva magam ebből a halomból, eljutottam az ablakig és az ott álló alakban Hírősét véltem ' felismerni. — Mi van kint? — Utca — felelte —. „Ki tud ugrani?” „Persze, hogy ki!” — Mindketten kiugrottunk az utcára. A füsttől olyan sötét volt, mint amikor csak a félhold világít. Ahogy jobban megnéztem, észrevettem, hogy Hírőse arcából és kezéből ömlik a vér. A Mótojasu- hídhoz siettünk. A híd közepe táján egy ifjút láttunk, hanyatt fekve, meztelenül karjait az ég felé emelve. Remegett. Bal kezénél valami égett. A folyón túl az utcák vöröses lángban égtek, fekete füstbe göngyöltén. Nem mertünk átmenni a hídon, inkább abba az irányba futottunk, ahol most a Béke-torony áll és kijutottunk arra a térre, ahol ma kertek zöldellnek. Mindketten leültünk a folyómederhez vezető lépcső egyik fokára. Csak ültünk ott és nem gondoltunk semmire. Körülnéztem — a föld és az ég fekete füstfelhő. A füstben alig lehetett látni a szak- szervezetek épületét, de a folyón túl még állt az Ipar- fejlesztés Háza. Balszárnyán látható volt az Ipar és Ke- resedelmi Kamara épülete. A füst alatt a láng egyre nőtt. Mikor először odanéztem, ez a három épület még nem égett, de néhány perc múlva kigyulladtak. Emlékezetem szerint elsőnek a Postahivatal lángolt. Ezalatt hozzánk menekült még 8 ember a szakszervezetekből: 4 férfi és 4 nő. Így csoportosan ültünk a lépcsőn. Az egyik kislány elvesztette látását, egy férfi hányni kezdett, egy másiknak szörnyű *oífáiásai támadtak. így viselte min- denM sérülését ki testén, ki belül. Csodálatos volt. ahogy mindenki pémán tűrte fájdalmát. Senki sem jajgatott. A tűz gyorsan terjedt. Már testünkön éreztük melegét. A vízszint egyre alacsonyabb lett az apály miatt, mind lejjebb húzódtunk egy-egv fokkal. A postahivatal, mely átlósan szemben volt velünk, okádta a fekete sűrű füstöt, mely tölcsérként szökött az ég felé. Időnként a füsttölcsér szétterült olyan alacsonyan, hogy bennünket is beburkolt, miközben égő pléh- és fadarabokat hányt magából. Akkor hirtelen a Motojasu folyó megduzzadt, közepén tölcsérként magasba szökött, majd zivatarként hullt ismét alá. A tűzvész a folyón túl még erősebben dühöngött, a füst és a szikrák egyre jobban veszélyeztettek bennünket. El kellett hát menekülnünk innen, a kőlépcső feletti kis térre, de ott még jobban rohamoztak a szikrák. Nem volt más hátra, összeölelkeztünk a kőlépcső szögletében, lemezekkel véd- tük magunkat a hőség ellen, időnként megnedvesítve azokat. Közben közelebbről és távolról durranások hallatszottak, mintha benzines hordók robbannának. Aztán hirtelen zuhogni kezdett az eső. Amikor elállt, remegtünk a hirtelen lehűléstől. Most már mi mentünk közelebb a tűzhöz, hogy megmelegedjünk. Sisido, szakszervezetünk pénzügyi osztályának tisztviselője megkért, hogy keressem meg a segélycsapatot és kérjem segítségüket. Elindultam hát Hacukaicsimacsi város felé. Délután 2 óra 30 perckor érkeztem a városba. Aztán múltak a napok. Szeptember 1-én éjjel hirtelen hidegrázásra ébredtem 40 fokos lázzal. Ez az állapotom 7—8 napig tartott. Abban az időben Hirosimában naponta haltak meg. akiknek hasonló tünetei voltak. Torokfájás, vérfoltok 5—6 helyen a bőrön, fogínvrothadás, káros hasmenés, több mint 10 napon át, a test elsorvadt és semmi gyógyszer — áz orvos nem tudott mit kezdeni velem — családom már lemondott gyógyulásomról. De csoda történt: az idő múlásával testem fokozatosan erősödött, visszanyertem egészségemet. Tudom azonban, hogy még mindig sokan vakulnak meg, felgyógyulásuk után is, az atombomba okozta régi sérülés következtében. 37 társam közül, akikkel azon a reggelen együtt voltam, 36-an már nincsenek! Én megmaradtam, hogy tanúságot tegyek szenvedésünkről. (Fordította: Dr. Szerdahelyi István) (Vége) Fizetések, munkakörülmények Postásnak lenni.•• DIEB vizsgálat a jászberényi járásban Több mint hétszázötven órát fordítottak a jászberényi járási-városi NEB ellenőrei a postai dolgozók — különösen a kézbesítők és lapkihordók — munkakörülményeinek, a postai szolgáltatás helyzetének vizsgálatára. Saját helyszíni vizsgálódásaikon kívül szóbeli tájékoztatásokat is kértek a népi ellenőri csoportoktól, anké- tot rendeztek Jászberényben Nehéz körülmények között dolgoznak a jászberényi járásban a postások. A vizsgált hét posta közül mindössze egyetlen hivatalépület új, a jászteleki. A többi — beleértve a jászberényit is — alig alkalmas a feladatok ellátására és van közülük nem egy, amely már több mint százesztendős. Különösen rossz a postaépületek állaga Jászfényszaruban, Jász- árokszálláson és Jászkiséren. Kicsik, zsúfoltak, sötétek a helyiségek. E helyeken a A népi ellenőrök a vizsgálat során érdekes adatra bukkantak. A postai dolgozóknak csupán 70 százaléka rendelkezik a vizsgált hivataloknál megfelelő szakképzettséggel. Ennek egyik oka, hogy rosszak a munkakörülmények, a másik, hogy alacsony a fizetés. Sokan otthagyják a postát, más munkahely után néznek. A nagy munkaerőhiány arra kényszeríti a hivatalvezetőket, hogy az újonnan munkába álló dolgozókat nemegyszer magasabb fizetéssel alkalmazzák, mint a több éve szolgálatot teljesítőket. Ez viszont bérfeszültséget okoz, számos ellentétre ad lehetőséget egy- egv hivatalban. És sajnos a pqstai kézbesítőknél sem jobb a helyzet. Különösen a külterületeken okoz gondot, hogy a jelenlegi munkadíjazás mellett az emberek nem akarják vállalni ezt a munkát. Jászberényben most bevezették, hogy szerződést kötnek a taés Jászapátiban és próbaképpen leveleket adtak postára, hogy meggyőződjenek arról, mennyi idő alatt ér a küldemény a címzetthez. Vagyis széleskörű vizsgálatot bonyolítottak le az e feladat elvégzésével megbízott népi ellenőrök, s lelkiismeretes, pontos munkájuknak köszönhető hogy részletes, elemző anyag került összeállításra, megvitatásra. dolgozók rossz munkakörülmények között, csak nagy erőfeszítések árán tudják a postai forgalmat lebonyolítani. Ugyanakkor a gépesítés is egészen minimális. A hét hivatal közül mindössze Jászberényben van például táviratfelvevő gép. A csomagokat csak Jászberényben és Jászapátiban tudják gépkocsival szállítani. A többi hivatalnak lovaskocsival vagy kerékpárral kell hordani. nyai élelmiszerboltok vezetőivel. A boltvezetők a lakosságtól átveszik a különböző küldeményeket, az érkező lei veleket, táviratokat, csomagokat viszont átadják a címzetteknek. Ezek a boltok mintegy 5 kilométeres körzetben látják el a postai tevékenységet is. Figyelemre méltó, hogy azokkal a boltokkal kötöttek leginkább szerződést, amelyek az általános iskolák mellett vannak, vagy egy-egy tanyai település központjában, így szinte minden nap lehetővé válik, hogy a küldeményt átvegyék, illetve kézbesítsék. A posta e munkáért a boltvezetőket havi 250 forinttal honorálja. És ami szintén követendő példa: ezek a boltvezetők jutalék ellenében vállalják a hírlap árusítását is. Jászapátiban viszont az alkalmi kézbesítést nyugdíjasok és a TEMPÓ segítségével oldják meg. ségekben, de Jászberényben is voltak körzetek, ahol mintegy egy-három hónapig kézbesítők hiánya miatt nem jutottak újsághoz az emberek. Ez természetesen a lakosság körében nagy elégedetlenséget váltott ki. A postahivatalok „kizárólagos jogosítvánnyal” rendelkeznek a hírlapterjesztésre, így tehát monopolhelyzetben vannak. A posta igyekszik e szoláltatást jól ellátni, mert ehhez anyagi érdeke is fűződik, — állapítják meg a népi ellenőrök jelentésükbén. Hogy gondok vannak a lapok terjesztésben, az több okkal magyarázható. Általában rosszak a hírlapkézbesítők munkakörülményei is. Rendszeresen napi 30—40 kilogrammos teherrel indulnak munkába, de ez hetenként egy nap tetemes mennyiséggel növekszik, mivel a hetilapok általában ugyanazon a napon jelennek meg. A kézbesítők ráadásul csak ez évtől kezdődően, de kizárólagosan a nagyobb lakott helységekben kapnak szolgálati kerékpárt. A hírlapkézbesítők többsége nő. Gyalog cipelik a nehéz újságokat — közülük csak kevesen vállalkoznak arra. Mire ösztönöz az ösztönző? Ami a hírlapkézbesítők anyagi érdekeltségét illeti: az alapfizetéssel és az ahhoz kapcsolódó prémiummal sem érik el azt az átlagkeresetet, mint más munkaterületen dolgozók. A vizsgálat megállapította azt is, hogy a hírlapok után fizetett jutalék nem az előfizetésre, hanem a készpénzes eladásra ösztönöz. A NEB vizsgálat összességében figyelemre méltó adatokat tárt fel. A NEB határozatokat hozott, amelyek alkalmasak arra — ha azokkal mind a helyi hivatal- vezetők, mind a felettes szervek egyetértenek —, hogy javuljon a kézbesítői munka, általában a posta tevékenysége a jászberényi járásban. Gondok a hírlapkézbesítésben Különösen az elmúlt teien mák a jászberényi járásban jelentkeztek súlyos problé- a hírlapkézbesítésnél. A közSzázéves postaépületek Kevés a szakképzett ember abban, hogy a leendő jogosítvány-tulajdonosoknak minél több forgalmi szituációval meg kell ismerkedniük még a tanulás során, hogy később annál kevésbé jöjjenek zavarba. Mivel a közúti forgalomban, a volán mellett eltöltött gyakorlati órák számának emelésére általában nincs nagy lehetőség, a forgalomról tökéletes illúziót keltő szimulátorok segítségével a tanteremben próbálják sokrétűbbé tenni az oktatást. A képen látható angol gyártmányú tantermi szimulátor a „szélvédőre” három- dimenziós képet vetít, mégpedig úgy, hogy a kormánynál ülő előtt elvonuló táj pontosan követi az ő vezetési mozdulatait. Gyorsításkor (gázadáskor) a filmvetítő is arányosan felgyorsul, hirtelen fékezéskor pedig megáll, „kimerevedik” a kép. E könnyen és gyorsan, bárhol felállítható „tankocsi” segítségével az indulást, a « parkolást, a megállást és minden más manővert a valóságos körülményeknek megfelelően tudja begyakorolni a leendő vezető. S ha közben hibát is vét, azt ném sínyli meg a „kocsi”, nem okoz fennakadást a forgalomban, ; A közúti forgalom biztonsága megköveteli, hogy az autóvezetést tanulók minél jobban felkészítve kerüljenek ki a tanfolyamokról. A szakemberek egyetértenek Országút a tanteremben
