Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus 8. VARIÁLHATÓ ÜZLETBERENDEZÉSEK A KERIPAR Vállalat kiállítást nyitott a BNV területén, amelyen bemutatja a most kifejlesztett korszerű, új­típusú modul üzletberendezéseit. A bemutatott berendezések lényege, hogy azokat csavarmenetesen a Merklin- rerdszerhez hasonlóan lehet variálni. Az igényektől függően alkalmazhatók a modul elemek az élelmiszer- és iparcikk-kereskedelem valamennyi ágában. Az egyes típusoknál kombinálható a fém- és faszerkezeteknek alkal­mazása aszerint, hogy milyen árut kívánnak a berendezéseken elhelyezni. íme az újtípusú üzletberendezés, élelmiszerek árusí­tásához felszerelve. Néhány mozdulat, s ugyanazzal a berendezéssel kéz' dődhet a divatcikkek árusítása. HIROSIMA SZEMTANÚI III. Az üvegszilánk emlékeztet... (Kita Teruko beszámolója) Kétezerötszáz fafaj la A Lengyel Fa- és Erdő­kutató Intézet vezetésével, a Poznan közelében lévő Komik falu határában nagy faiskola működik, amelyet még a múlt században léte­sítettek. E faiskolában most mintegy két- és félezer kü­lönböző fa és bokorfajtát gondoznak. Ezek egy része rendes körülmények között a különböző ázsiai és ame­rikai országokban tenyészik. A kórniki faiskolában tu­dományos kutatómunkát vé­geznek több fa és bokorfajta lengyel éghajlati viszonyok­hoz való alkalmazásán. Az új fajták nemcsak a táj szépségét gazdagítanák, ha­nem a népgazdaság számára is hasznosíthatók lennének, így a többi között tanul­mányozzák egyes fa és bo­korfajták ellenállókéDesséeét a káros ipari hatásokkal szemben. Ismeretes ni. egy japán fafajta, amely a vul­kanikus vidékeken nő és nagyszerűen ellenáll az ipari gázok és a korom pusztító hatásának. Most folynak a kísérletek a fafaita lengyel éghajlati viszonyokra történő átnevelésén. A kórniki kutató központ kapcsolatot tart fenn a világ számos hasonló jellegű léte­sítményével. Lényegében e kapcsolatnak köszönheti, hogy kétezerötszáz különbö­ző fa és bokorfajtát sikerült összegyűjtenie és kinevelnie. Elektromos fa Egy tudós nemrégiben kü­lönleges tulajdonságú fát fe­dezett fel Indiában. E fa fi­nom levelei olyan mérték­ben telítődnek elektromos­sággal, hogy érintésük áram­ütést okoz. A mágnestűre is hatással vannak: már 20 m távolságból kimozdítják a helyéből. A tudós azt is meg­figyelte. hogy a fa elektro­mos feszültsége naponta többször változik: déltájban a legerősebb, s éjfélkor a leggyengébb. Száraz időben nem tapasz­talható az említett jelenség. A madarak soha nem tele­pednek az „elektromos” fára, és a rovarok is elkerülik. A hirosimai városháza szociális osztályának irodája, ahol én dolgoztam, a déli szárnyon, a földszinten volt. A szobában az osztályveze­tőn, Kataoka úron kívül csak öt tisztviselőnő tartózkodott, a férfiak délelőttre felmen­tést kaptak, mivel előző éj­jel légelhárítási ügyeletet teljesítettek. A bomba egy kilométer­nyire tőlünk hullott le, a robbanás akkor ért bennün­ket, amikor a reggeli üdvöz­lések után éppen asztalhoz ültünk. Vakító fény cikázott át az égen, aztán hatalmas dörgés hallatszott. Az asztal alá akartam bújni, de akkor már elért a légnyomás; be­törte az ablakokat, kitépte az ajtókat, elsodorta a szek­rényeket és az asztalt is, velem együtt. fr A néma csend mélyéből jövő szólítgatás ébresztett fel halofti ólmomból. „Hi­szen még élek”. Megpróbál­tam felállni, de lábaim és csípőm nem engedelmesked­tek akaratomnak. Egy sötét szobában hevertem. Egymás nevét szólítgattuk és báto- rítgattuk egymást. Kúsztam- másztam tapogatózva az ösz- szetört asztalok, szekrények között, míg végre kijutottam a folyosóra. Ott valamivel világosabb volt. Munkatárs­nőim arcából patakzott a vér. Hát én? Mezítláb va­gyok, karjaim véresek, ször­nyű fájdalom fejemben és hátamban. Istenem! Már semmi sem segít! Hirtelen minden erőm elszállt és összeestem. — Légy erős! — bátorí­tottak kolleganőim, de nem birtam felállni. Meg kell ten­nem, gondoltam, hiszen kénytelenek lennének itt­hagyni. összeszedtem mara­dék erőmet és feltápászkod- tam. De elindulni már nem birtam. Akkor vettem észre, hogy osztályvezetőnk nincs közöttünk. Szólítgattuk, a sötét szoba felé fordulva. Semmi válasz. A folyosón a statisztikai osztály vezetője sietett fe­lénk: — Induljanak a segély­helyre! — Osztályvezetőnk való­színűleg a szobában maradt, mentse meg! Bement, majd Itis idő múl­va visszatért: — Nincs többé! Mindenki siessen a segélyhelyre! Közben a folyosó, ahol tartózkodtunk, pokollá vál­tozott. összeégett testű em­berek nyögtek a fájdalom­tól. Szörnyű volt együtt len­ni velük. De a gyöngeségtől nem birtam onnan elmenni. És ismét összeestem. Az épületet lángtenger vet­te körül. Iszonyatos látvány volt a lángokon át gázoló, égett testű emberek tömege. Egyiknek a hátáról úgy ló­gott a bőr cafatokban, mint­ha ronggyá szaggatott inget viselne. Senki sem viselné el ezt a látványt! Balkezem tövén kifreccsent a vér. Kétségbeesetten ke­restem valamit, amivel el­szoríthatnám. Végre találtam a padlón egy piszkos törül­közőt, azzal tekertem be a csuklómat. Mikor megláttam a karomba fúródott üveg­szilánkokat ismét a rosszul- lét környékezett. Hirtelen kiáltást hallot­tam: Ég az épület! Felnéz­tem. A hivatali helyiségek­ből lángnyelvek csaptak ki. Félmeztelen emberek rohan­tak fel s alá. Én is fel akar­tam állni. Most sem sike­rült. Nincs menekülés. Itt kell elpusztulnom. Teljes reménytelenségemben vil­lámcsapásként eszembe ju­tott gyermekem. Vajon ő megmenekült ? Ez a gondolat új erőt adott. Juss ki innen, ahogy bírsz! És sikerült kivergődnöm a belső udvarra. Már minden­hivatali szoba lángolt. Min­den oldalról vörös tűzcsó- vák, mintha az eget akarnák meggyújtani. Kétségbeesetten kúsztam egy dob-alakú víz­tartály felé. Belekapaszkod­tam a szegélyébe, de már nem volt erőm, hogy fejem­mel elérjem a vizet. Talán még meghalni sem volt már erőm... Találtam egy légvédelmi fejkendőt, fejemre tettem. Talán ez óv. Aztán kiáltá­sokat hallottam; — Meneküljetek a köz- csarnok helyén lévő tóba! A közcsarnok a városhá­za északi oldalán állt, de tűzveszélyessége miatt le­bontották. Helyén kis tó ke­letkezett. Igen, én is oda megyek. És ingadozva elin­dultam. Három munkatárs­nőmmel találkoztam. Akkor­ra már kialakult bennem végleges elhatározásom: vég­zek magammal! ☆ A tó olyan volt, mint egy pocsolya. Tele menekülőkkel. Valaki még a biciklijét is magával vitte. Én is bele­másztam. Végre egy kis nyu­galom. De csak pár pilla­natig tartott. Hirtelen ciklon süvített el felettünk és vala­mennyiünket a tóba nyomott. Aztán mégegyszer! Már biz­tos voltam benne, hogy ott fulladok meg, a sárban. Mepróbáltam kimászni a partra, de visszazuhantam. Három barátnőm hívott: menjek velük a Hirosimai Vöröskeresztbe. Nem volt hozzá erőm. Elbúcsúztunk: ők elmentek, én pedig nem tudtam többé visszatartani könnyeimet. A tó körül segélyt kérő. jajgató, nyögő emberek tö­mege, anyjukért kiáltozó gyermekek. Igen, ez való­ban a földi pokol. Ekkorra már teljesen elvesztettem józan ítélőképességemet. Szörnyű szomjúság gyötört, őrületes szorongás fogott el. — Legyetek bátrak és erő­sek! Halljátok? Ti, vala­mennyien! — odafordultam, ahonnan ezek a bátorító sza­vak jöttek. Tokunaga úr volt, a főpénztáros. — Kita asszony! Térjen magához! — Elővett egy mandarinszeletet és a szám­ba tette. — Könyörgöm, adion még egy szeletet! — ő adott még egyet és én akkor azt hit­tem, hogy ő az isten, óh, bárcsak itt maradhatna mel­lettem! De tovasietett, hang­ját mind messzebbről hal­lottam. fr Másnap reggel a mentő­helyre vittek. Azok közül, akikkel együtt töltöttük az éjszakát a tó nartján, keve­sen kerültek élve az ambu­lanciára. Legtöbbjük vagy belefulladt a tó mocsarába, vagy égett teste ott mereve­dett mozdulatlanná a füvön. (Fordította: Dr. Szerdahelyi István) Következik: Az atombomba gyújtó­pontja alatt Algéria piacot keres borának Az algériai kormány kife­jezte óhaját, hogy rendezze kapcsolatait a Közös Piaccal. Lajasi Jaker algériai keres­kedelmi miniszter kijelentet­te, hogy hazája globális, minden területet felölelő szerződést szeretne kötni a Közös Piaccal, hogy rendez­zék a két fél pénzügyi, gaz­dasági és más kapcsolatait, valamint a Közös Piac tag­államaiban dolgozó algériaiak helyzetét. Hivatalos körökben rámu­tatnak arra, hogy Algériának rendkívül fontos a Közös Piaccal való kapcsolatok ren­dezése, mert az ország most kezdte el négyéves fejleszté­si tervének, teljesítését, s mert egyike a Közös Piac legfontosabb kereskedelmi partnereinek. A jelenlegi együttműködést Algírban ked­vezőtlennek ítélik meg, mert az ország szinte kizárólag csak nyersanyagot szállít a nyugat-európai piacra. Algéria elsősorban a bor­termelésének szeretne jó pia­cot szerezni. Ezért követeli, hogy a nyugat-európai orszá­gok szüntessék meg a borbe­vitel mennyiségi és vámkor­látozásait. Európai bankok fiókokat nyitnak Japánban Japán gazdasági körök sze­rint egyes élvonalbeli euró­pai bankok fellépni készülnek a japán piacon. így például a legnagyobb nyugatnémet ke­reskedelmi bank képviselői közölték — mint Tokióban mondják —, hogy úgy dön­töttek: első tengerentúli fiók­jukat ez év végén Tokióban nyitják meg. Ügy hírlik, hogy a bank előbb-utóbb ke­reskedelmi-pénzügyi üzlete­ket köt Kínával is. Említés történt annak le­hetőségéről is, hogy olasz bankok és a három legna­gyobb svájci bank is keres­kedelmi bankokat nyissanak Tokióban. A svájci bankok korporációja már fel is vet­te a kapcsolatot a japán pénzügyminiszterrel és jóvá­hagyását kérte fiók megnyi­tásához Japánban. Tokiói gazdasági körökből szerzett értesülések szerint feltehetően heves nemzetkö­zi bankcsata várható a ja­pán piacon. Űj tárgyalások a Közös Piac és az Egyesült Államok között A külkereskedelem általá­nos irányításával megbízott Wellenstein vezetésével a Kö­zös Piac Bizottságának kül­döttsége ezen a héten az Egyesült Államokban tartóz­kodik, ahol fontos megbeszé­léseket kell folytatnia az amerikai közigazgatási ható­ságokkal a függőben levő külkereskedelmi árucserefor­galom kérdéseit illetően. A textilről lesz szó, vala­mint arról a zsákutcáról, amelybe ezzel kapcsolatban Vízlépcső Labradorban Washington és Tokió került, valamint tárgyalnak majd az esetleges kontingentálás le­hetséges következményeiről. Washington, tudjuk mind ez- ideig nem tette lehetővé, hogy a genfi GATT keretében a brüsszeli bizottság által java­solt külkereskedelmi problé­mákról, tarifa-határokról és az exporttevékenység önké­nyes korlátozásáról tárgyal­janak. Négy évvel ezelőtt kezdőd­tek meg a világ egyik legna­gyobb vízlépcsőjének építési munkálatai. Az elektromos­energia előállító létesítmény Kanada szükségleteinek felét fogja fedezni. Labrador a vi­lág egyik legszomorúbb vi­déke, amelyről azt mondo­gatták: „Isten Káinnak aján­dékozta”. Sok ott a hó, a hi­deg olykor eléri a mínusz 50 fokot és még júniusban is hó­viharok vannak. Az új villa­moserőművek központja a Montreáltól 1000 kilométerre északra eső „Churchill’-víz- esések. A folyók és tavak so­kaságának vizét, valamint az olvadó hótömegeket használ­ják fel mesterséges tó létesí­tésére, amely Hollandia terü­letének kétszeresét teszi majd ki (kb. 80 000 négyzetkilomé­tert). A víz tizenegy 6—7 mé­ter átmérőjű hegyi alagúton keresztül jut el 11 turbinába és generátorba. A víztárolók és turbinák szintkülönbsége kb. 360 méteres lesz. Churchill Falls, Labrador City és más labradori tele­pülések ma túlzsúfoltak. Sók ezer munkás él itt, de az építkezések 1972-es befejezé­se után elnéptelenedik a vi­dék, mivel a mai idegiglenes barakkok helyére építendő kőházakban mindössze a vil­lanyerőművet kiszolgáló ál­landó személyzet marad. Labrador a legújabb időkig nem ismerte a vasutat, de a villanyerőmű építése szüksé­gessé tette az emberek és anyagok szállítását. Ezért a Hudson-folyó északi folyásá­tól egészen a labradori bá­nyaközpontig, Schefferville Városáig terjedő vasútvonalat építettek. Az erőmű befejezésével és üzembehelyezésével eltűnik a Niagara-vízesésnél 20 méter­rel magasabb „Churchill”-víz- esés, amelyet Kanada észak­keleti része szigorú éghajlata miatt a turisták szinte nem is ismertek és nem látogattak. Nemzetközi diákbrigádok építenek Harminchárom ország diák­jai, akik a moszkvai főisko­lákon tanulnak, bejelentet­ték, hogy nyáron a Szeliger- tó közelében létesített mun­katáborban kívánnak dolgoz­ni. A jövő mérnökei, orvosai, jogászai átmenetileg föld­munkások, kőművesek és szo­bafestők lesznek. Üveggyárat, iskolákat, turistaszállókat fognak építeni. A tó partján dolgozó diá­kok részére a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek 25. évfordulója alkalmából, „A szolidaritásért, békéért és barátságért” címen nemzet­közi fesztivált rendeznek. A számítógépek alkalmazásának gyors növekedése Ausztriában Ausztria 422 egységből álló számítógépállománya egy év alatt (1969. közepe óta) 101 darabbal gyarapodott. Svájcban mindössze há­romszázzal több számítógé­pet használnak. Ausztriában az 523 üzemben levő beren­dezés 13 milliárd schilling értéket képvisel. Az automatizálás foka az egyes vidékek iparosítása szerint oszlik meg. Az élen Bécs áll 303 számítógéppel, ami 57,9 százalékos hányadot jelent _.

Next

/
Thumbnails
Contents