Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augsztus 7. KRAKKÓI KÉPZŐMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA A SZÉKESFEHÉRVÁRI KIRÁLY MÜZEUMBAN Krzysztat Kedzierski: Lengyelország Antal DrwaI: Kardok HIROSIMA SZEMTANÚI II. Á szennyesvíz íze (Okumura Masasi beszámolója) Azon a napon az ég cso­dálatosan derült volt... f A Hirosima Körzeti Ezred törzsénéi teljesítettem szolgá­latot. Nyolc óra után, a sza­bályzatnak megfelelően, be­léptem a segédtiszt irodájá­ba, hogy jelentést tegyek az előző nap eseményeiről. Az­után visszatértem irodámba. — Szörnyű hőség van ma! szóltam bajtársaimhoz. Abban a pillanatban a napnál milliószor fényesebb villám ragyogott fel. Arco­mat önkéntelenül tenyerem­be temettem, testem megin­gott; hatalmas dörrenés hal­latszott, majd minden elsö­tétült. „Légitámadás’* *-> gondol­tam. Még nem vesztettem el eszméletemet, semmi fájdal­mat vagy ütést nem éreztem. Aztán észrevettem, hogy az énület romjai alatt fekszem eltemetve. Fájdalmas nyögéseket hal­lottam, mind többet és töb­bet j — Jaj, fáj ... segítse­tek. 11 a kezem... szabadít­sátok ki a kezem ... emeljé­tek ki a lábamat... — Vak sötét, szívszaggató jajveszé­kelések. És akkor hirtelen rámtört a halálfélelem: — Segítség! Segítsen vala­ki! — kezdtem el én is kiáltozni, de senki sem fe­lelt. A többiek ordítása el­nyomta segélykérésemet. Nyelvemen sós ízt éreztem. Jobb kezemmel ijedten vé­gigsimítottam arcomat: síkos volt, de érdes is, mintha olajba kevert homokkal ken­ték volna be. Mi lehet? A gyújtóbomba olaja? Nem,- ez folyékony mérgesgáz! Néhány percig vívódtam, úgy gon­doltam, hogy ez csakis mér­ges gáz lehet. Akkor pedig vége! Ebben a pillanatban mondtam le végleg az éle­temről ... Hirtelen a múlt emlékei tódultak agyamba: szemem előtt megjelentek szülőfalum hegyei, mezői — .Istenem! Soha többé nem ltom viszont!” Aztán apám lakja állt tisztán előttem, -.úrósan rámszegezett tekin- ;ttel... Csak szellemképek oltak! De türelmetlen vágy igott el utánuk és ez hír­eién visszaadta erőmet. — Nem halhatok meg! Ki kell .ütnöm innen!” Fogcsikorgatva megfeszí- ' ettem lámabat és vállamról '“löktem a rámzuhant geren­dát. Dobáltam le magamról a romtörmeléket, mint eev őrült, úgy küzdöttem. Tud­tam, ha ott maradok, el­pusztulok! Tíz-húsz percig lehettem a sötétben. Végül egy ki­sebb gerenda megmozdult, kis rés nyílt, akkora, hogy a fejem már kifélt rajta. Az­tán már a vállam is. A re­mény rettenetes erőt adott. Míg kimásztam a résen, egy nagy szög felhasította bő­römet — de nem is éreztem, csak küszködtem és végül kijutottam az udvarra. Ott semmi, még egy macska sem. Fel akartam állni. Nem sikerült. Mászni kezdtem a ház irányába, akkor vettem észre a földön a csíkot, amit az arcomról csurgó vér fes­tett. Tehát a sós íz a nyel­vemen vér volt. A ijedtség­től és a szörnyű fáradságtól elájultam, a menekülők jaj­zápora ébresztett fel és fel­nyitva szememet megláttam közvetlen közelemben egy vérben fekvő katonát. Kúsztam tovább, noha már alig birtam el testemet. A hőség, a vérzés, a verejték elviselhetetlennek tűnt, tor­kom égett a szomjtól; vizet! vizet! Felkúsztam a víztar­tály falára, bedugtam fejem a vízbe és vedeltem a pisz­kos lét — de milyen jó volt, ilyen édes vizet még soha­sem ittam! Pár pillanatot pihentem aztán megpróbáltam feltá- pászkodni a szivattyúra.. 1 Körülnéztem. Szörnyű lát­vány! A város — romhal­maz. Itt-ott fekete vagy fe­hér füstnyalábok. A felhő mélyen feküdt a város fe­lett: ilyen lehet a vulkán­füst a kráter torkában. A Nyugati Katonai Gya­korlótér hemzsegett a sebe­sültektől. Micsoda jszörnyű bomba okozta ezt? Nincs habozás, ingadozás, erre most nincs idő, hiszen a romok alá temetett baj­társaim segélykérő hangját hallom! De mire mennék egyedül? Miért nem jön senki? Hol vannak a segély­csapatok? a borzalmas zaj mind jobban felőrölte idegei­met. Közben állandóan gyü­lekeztek a menekülők a gyakorlótéren, öregek, asz- szonyok, gyermekek jajve­székelése szaggatta szívemet. És elémtárult a földi po­kol: kísérteties, vérben úszó arcok, egy meztelen leány­csoport, anya eszelősen ma­gához szorítva gyermekét, mint szellemek futottak el mellettem. És én? Arcom, kezem, lábam puffadtak; úgy nézhetek ki mint egy buddha kőszobor silány mása. Oda­ordítottam a földön fetren- gőkhöz: — Baj társak! Legyetek erősek! Kússzatok, mássza­tok, ha őito. nem tudtok! — Csak fájdalmas nyögés volt válaszuk. Akkor észre­vettem mellettem egy súlyo­san sebesült katonát, kezét az ég felé emelve reszkető halk hangon nyöszörgött: „Segíts”. Megismertem hang­járól: Hurumoto volt, régi háborús bajtársam, Hurumo­to őrmester. Megragadtam derékszíjá­nál fogva és elindultunk, ki a gyakorlótérről. Leírhatatlan, amit az ut­cán láttam! A Hakusima felé vezető villamosvonalon lángoló vezetékek — az úton keresztül-kasul rohanó, ordí­tozó menekülők, súlyosan és enyhén sebesültek, segélyért nyögök — de senki se fi­gyelt rájuk, mindenki me­nekült, saját életét féltve. Én meg csak vonszoltam Hurumotot, bukdácsolva, el­esve, majd ismét feltápász- kodva, míg végre az Izumi villánál elértük a folyót. A túlpart lángolt, lángjai mind magasabbra csaptak, már idáig perzseltek. Hurumoto felnyögött: Vi­zet! — Légy türelmes! Ha most vizet innál, biztosan meg­halnál! ■— Azt akarom. Adj vizet, nem bánom, lehet a folyó­ból is. — Átmegyünk a folyón! ■— mondtam. Kihalásztam né­hány úszó épületgerendát, lábszártekercseinket leszed­tem és egy tutajt kötöttem össze. Átcsáklyáztunk a túl­partra. A rakpartra érve zubbonyomat vízzel itattam át, hogy Hurumotoval át tudjak vágni a lángfalon. — Bajtársam! Nincs sem­mi baj! Csak még egy kis türelmet! — bátorítottam. A Tokiuabasi híd keleti hídfő­jénél vágtunk a lángoknak és sikerült a túloldalon el­érni a Hutabajama hegyet. Felkúsztunk rá. Kúszás köz­ben hányingerem támadt, háromszor egymás után hánytam valamilyen sárga lét. Hányás után gyötrő éh­séget éreztem, aztán szeren­csére elmúlt... Hurumoto teljesen kime­rültén feküdt a földön. Kö­rülöttünk senki a dombon, csend és nyugalom. Aztán nyugat felől dörgések hallat­szottak, hirtelen vihar tá­madt, mint fehér csíkokból szőtt függöny — a távoli zá­por. Már nem emlékszem hány óra lehetett, amikor el­aludtunk: fejünk szorosan egymás mellett... Később megtudtam, hogy a ház, amely rámszakadt, mindössze 750 méternyire állt a robbanás gyújtópont­jától. (Fordította: Dr. Szerdahelyi István) Következik: Az üvegszilánk emlékeztet... Kézikönyv a szakmunkás- képzés jogi kérdéseiről Nyomdába került a szak­munkásképzésről szóló tör­vényt és végrehajtási rende­letéit magyarázó kézikönyv. A kiadvány magában foglal­ja a törvény és a végrehaj­tásáról megjelent valamennyi jogszabály egybeszerkesztett szövegét, továbbá a témához kapcsolódó fontosabb egyéb jogszabályokat is. Így pél­dául a honosításra, az elve­szett bizonyítványok pótlá­sára, a munkaviszonyban ál­ló szakmunkás képzésre vo­natkozó, valamint a munka- és egészségvédelemmel kap­csolatos rendelkezéseket, a megsemmisült, vagy elveszett bizonyítvány pótlásával kap­csolatos tudnivalókat, s közli a szakmunkás vizsgaszabály­zat teljes szövegét is. Az új tanévben hazánkban mintegy 200 ezer fiatal ta­nul szakmát. 11 ezer pedagó­gus irányítása alatt szinte az ország valamennyi vállalatá­nál, s még további nagyszá­mú szövetkezetben, illetve magánmunkáltatónál. A nő, a férfi és a szívbetegség Háromszor annyi férfi hal meg szívbetegségben, mint nő. Az egészségügyi világ- szervezet jelentése szerint 195'5-től 1967-ig gyorsan emelkedett a szívbetegségek­ben elhunyt férfiak száma, de a nők esetében a halálo­zási arányszám csökkent. Hollandiában a legszámot­tevőbb az emelkedés: a szív- betegségben elhunyt férfiak száma 66 százalékkal emel­kedett — a nőké azonban négy százalékkal csökkent. Japánban ezzel szemben férfiak és nők esetében is csökkenés történt: a férfiak száma 14, a nőké pedig 39 százalékkal csökkent. Cseplész Űj gyomnövényfajta ter­jed Fejér megyében. Az Enying. Agárd, Mezőszilas környéki kukoricatáblákban megjelent a népiesen cseo- lésznelc nevezett fehércirok. Ez a gyomnövény magasan a kukorica fölé nő és gátol­ja a fejlődésben. Valószínű­leg Baranyából került át Fe­jér megyébe. Az agrárszak­emberek egyelőre tehetetle­nek vele szemben, mert a D'konirtra. Hungnzinra rezis- tens, s a hagyományos gvom- irtó módszerekkel sem lehet ero-tményesen védekezni el­lene. Félévszázaddal később ért a célba A japán Szidzuo Konaku- ri, aki most töltötte be 77. évét, még 1912-ben részt vett a Stockholmban meg­rendezett olimpiai játékokon. A marathoni futásban in­dult de miután komoly sérü­lést szenvedett, kénytelen volt abbahagyni a futást. Nemrégiben Konakuri is­mét elutazott Stockholmba, s a marathoni futást arról a helyről folytatta, ahol több mint fél évszázaddal ezelőtt abbahagyta. Ez alkalommal be is futott a célba. Milliárdok Nemrégiben még a néme­teket tartották a legszenve­délyesebb európai fotoama- tőröknek. Néhány éve azon­ban hirtelen a britek ke­rültek az élre. A statisztiku­Varrógép A svédországi „Viking Hoskarna” cég speciális vil­lany-varrógépet tervezett vakoknak. A géppel lehet hobbyra sok szerint a szigetlakok er­re a hobbyra tavaly nem többet és nem kevesebbet mint 95 millió font sterlin­get költöttek. vakoknak szegni, gomblyukat kivarrni, stoppolni, hímezni, rátét­díszt készíteni és másfajta munkákat végezni. A közlekedési múzeum kincsei A „Tramway Museum Society” nevű angol társa­ság Crichyben megnyitotta a világ egyik legnagyobb vil­lamos-múzeumát. A múzeum egyik legrégibb és legértéke­sebb kiállítási tárgya a 180. számú régi prágai villamos, amelyet a Tatra Művek ajándékozott a múzeumnak. A villamoskocsi történetét a „Modern Tramway” című szakfolyóirat külön számban ismertette. Tolvajszarkák A golf kedvelőinek társa­sága Bombay-ban arra kény­szerült, hogy „különleges in­tézkedést” vezessen be a szarkák ellen. Mostantól kezdve a mester-mérkőzése­ken a pályaőrök kötelessége a tolvaj szarkákat elűzni a labdától. A krokodil természetrajza Egy dél-afrikai fiatalember 16 napot töltött egy fejlett krokodillal összezárvai Azt tartja, hogy ilyen módon sok Tehénmúmiák Negyvennyolc „szent te­hén” múmiáját fedezték fel a régészek Egyiptomban. Huszonnégy múmia a „Hol­új felfedezéssel gazdagíthat­ja e gigantikus hüllők ter­mészetéről szóló tudományt. a piramisban tak városa” szarkofágjaiban volt eltemetve, Memphisztől északkeletre, a nagy Sakkar piramisban. Hűség érdemérem Etiópiában, a többnejűség országában megalapították a házastársi hűség érdemrend­jét. A lovagi érdemrenddel azokat a férfiakat tüntetik ki, akik egy asszonnyal leg­alább 25 évet éltek házas­ságban. Azok a férfiak, akik már 40 „szolgálati évvel” dicsekedhetnek — a hűség­rend nagymestere címet kap­ják. Jön a növényi tej? A tej, mint rendkívül fon­tos élelmiszer, számos or­szágban keresett cikk, kü­lönösen ott, ahol a magas­fokú iparosítás egyre inkább háttérbe szorítja az állatte­nyésztést mint mezőgazdasá­gi ágazatot. Ez a tény késztette a tu­dósokat annak kikísérletezé­sére, hogy egyes növények zöld leveleiből tejet nyerje­nek. A fehérjékben gazdag zöld levelekből növényi fehérjé­ket sajtolnak ki. Ezt a levet savak hozzáadásával sűrítik és a végső feldolgozás után fehér tejet kapnak. A tápérték elemzése alap­ján megállapították, hogy a növényi tej háromszorta táp­lálóbb az állati tejnél. Az eddigi kísérletek kielé­gítő eredményekkel jártak A kutatások most a tejpor készítésére irányulnak. Tudományos körök véle­ménye szerint a növényi tej termelése a közeljövőben le­hetségessé válik és teljes mértékben pótolhatja a te­héntejet. Nagy-Britanniában szá­mos fehérjetartalmú növényt vizsgálnak, hogy minél na­gyobb nyersanyagforrásokat biztosíthassanak a növényi tej termeléséhez. Hasonló kutatások folynak számos európai és Európán kívüli országban is. A legöregebb fa A fák patriarchája való- található. Kora 7200 év, színűleg az a cédrusfa, ame- törzsének átmérője pedig el- lyik az egyik japán szigeten éri a 16 métert. Tanfolyam teheneknek A pásztorokat maguknak a teheneknek kell felválta­niuk — állítja több japán rádiótechnikai mérnök. A mérnökök miniatűr rá- rióvevő készülékeket helyez­tek el több tehén szarvában. Nem mindegyik tehenet ért ilyen „megtiszteltetés”; egy egész csordából csak a „vezé­reket” választották ki erre a célra. Ezeket az állatokat megtanították, hogyan értel­mezzék helyesen a hangjele­ket; „visszatérni a gazdaság­ba”, „fejés”, „etetés”. A tanfolyam mindössze négy napig tartott, s a tehenek meglepően értelmeseknek bi­zonyultak, annyira, hegy a tervezettnél több és bonyo­lultabb jelre lehetett meg­tanítani a „növendékeket”. Hippik támadása Spanyolország földközi-ten­geri partjait az óceánon túl­ról érkezett hosszúhajú ven­dégek; amerikai hippik árasztották el. A spanyolok kezdetben türelmesek és el­nézőek voltak irántuk. Ké­sőbb azonban megváltozott a hippikhez való viszonyuk. Ennek az az oka, hogy hip­pik Spanyolországba áradá­sával együtt rendkívül meg­nőtt a betörések, lopások, különösen az autólopások száma. A parasztok amiatt is panaszkodnak, hogy a hip­pik megjelenése óta egyre gyakoribb a baromfi, zöld­ség és gyümölcslopás. A tu­ristákból élő üzletemberek is elégedetlenek; a hippiktől nem várhatnak hasznot,1 csakis kellemetlenségeket.

Next

/
Thumbnails
Contents