Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
1970. augusztus 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kitüntetések az árvízvédelemért Megkezdődtek a munkásőr egységgyűlések 16 millió forint többlet A X. kongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaverseny már az év első felében is szép sikereket hozott a salgótarjáni kohászati üzemekben. A gyár több mint négyezer dolgozója a többi között vállalta, hogy a tervezett négy százalékkal szemben az év végéig hat százalékkal emeli a termelékenységet. A fél évi számvetés alapján a termelékenység csaknem hét százalékkal lett magasabb, s ez szerény számítások szerint is mintegy tizenhatmillió forint értékű többlet termelést jelent, A huzalmű dolgozói a második félévben ötezer tonnával több export terméket szándékoznak kibocsátani. A kovácsoló gyárban, az eredeti programon felül eevcbok között, csaknem 1 millió Forint értékű gömbcsuklófejet állítanak elő — a Magyar Vagon- és Gépgyárnak, ezenkívül száz tonnával több süllyesztékes kovácsolt áruval segítik a járműprogram valóraváltását. Az árvízkárok következtében még nagyobb csavaráru szükséglet kielégítésére száz tonnával megtetézik a termelést. Levél Uarkovba Szombaton este Törökszent- miklóson, a Vasas művelődési házban, Kovács Sándor, a Kilián György munkásőr zlj. parancsnoKa jelentést tett Magyar Jánosnak, a párt törökszentmiklósi városi titkárának. Ezzel megkezdődtek a megyében a munkásőr egységgyűlések, amelyeken az állomány árvízvédelmi munkáját értékelik a parancsnokok. A törökszentmiklósi nagy létszámú zászlóalj kétszázhét tagja kapott „Árvízvédelemért Érem” kitüntetést oklevéllel, száztízen pedig „Dicsérő Elismerés” oklevelet. Ma Jászberényben, a következő napokban Szolnokon, Tiszafüreden. Karcagon, Mezőtúron és Kunszent- mártonban folytatódnak a munkásőrök kitüntetései. Az egységgyűléseken a megye párt-, állami vezetői köszöntik a munkásőröket. Hétfőn este a megyei törzs ünnepségén Csáki István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei bizottság első titkára ad át kormánykitüntetéseket. A szolnoki városi zászlóalj a Ságvári művelődési házban tartja ünnepségét, — amelyre Váczi Sándort, a megyei pártbizottság titkárát várják. A kisújszállási század vendége, a Búzakalász Tsz-ben, Zagyi János, a megyei párt- bizottság titkára lesz. Jászberényben dr. Zsmurin Lajos, Mezőtúron Sári Mihály,- — Kunszentmártonban Vad András, a megyei pártbizottság osztályvezetői szólnak a munkásörökhöz. A Munkás- őrség Országos Parancsnoksága képviseletében dr. Faragó Elek, a karcagi század és a megyei törzs ünnepi gyűlését látogatja meg. Megtaláltuk Csapó Borbálát Lapunk február 11-i számának harmadik oldalán egy levelet tettünk közzé, amelyet Iván Kuzmics Jermolen- ko, a Harkov megyei Erdőgazdaság és Fakitermelő Vállalat főmérnöke küldött szerkesztőségünknek. Fényképet is mellékelt leveléhez, egy tíz év körüli magyar kis- ■si-o lány képét. Mellé írta: 1945 januárjában Szolnok egyik főutcáján a romok és a lángok között találtam egy fényképet, amelyet most elküldök Önöknek. A harci zaj és a füst közepette vettem kezembe ezt a képet, s most szeretném 25 év múltán lapjuk segítségével megismerni ennek az egykori magyar kislánynak a sorsát. Megtaláltuk a fényképen látható kislányt, Csapó Borbálát. Kérte: adjunk módot arra, hogy nyílt levélben válaszolja meg a Harkovból érkezett levelet. Kérését teljesítjük, levelét az alábbiakban közöljük: „Kedves Iván Kuzmics Jermolenko! Ismeretlen ismerősként köszöntőm Önt. Alig telt el néhány év azóta, hogy ön megtalálta a fényképemet, én már ..nagylány” voltam, elvégeztem az általános iskolát. Aztán először varrni tanultam. De jobban érdekelt a bőrdíszművesség, azzal kezdtem foglalkozni. Szakmunkás lettem, majd később mestervizsgát is tettem. Akkoriban még Szolnokon a Bőrioari Ktsz-ben dolgoztam. Megismerkedtem egy fiúval, összeházasodtunk. Ez még 1957-ben volt. Kiderült, nem vagyunk egymáshoz valók, elváltunk. Akkor azt hittem, soha többé nem megyek férjhez. Csalódtam és a munkában kerestem megnyugvást. Édesanyám-.-.;! laktam, onnan jártam dolgozni, öt évvel ezelőtt ismét férjhezmentem. s új férjem mellett megtaláltam a boldogságot, ö is szakmabeli — s ez külön *röm számomra. Három évvel ezelőtt végleg elköltöztünk Szolnokról. Zalaegerszegre kerültünk, a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat új gyáregységébe. Nehéz volt a kezdés. Űj környezetben, ismeretlen t mberek között rámbízva száznegyven nővel. Teltek a hónapok, s a férjem gyáregységvezető lett, én művezető. Napról napra egyre nagyobb örömmel nyugtáztam, hogy az erőfeszítések nem voltak hiábavalók: brigádom eredményei mind jobbak lettek. MagaÁi nem elégedhettem meg azzal, hogy a férjemmel csak a hazavitt fizetésben vehetem fel a versenyt. Háromezerháromszázötven forintot keresek, de mégis — más miatt — elégedetlen voltam magammal, ö felsőfokú végzettséggel rendelkezik - s n;kem még érettségim sincs. Tanulni kezdtem az esti gimnáziumban, most másodikos vagyok. Nem állok meg az érettséginél, magasabb fokon tovább szeretnék tanulni. Társadalmi munkát is végzek. A Hazafias Népfront víro^ elnökségének vagyok tagja, sokszáz nő szószólója a fórumokon. Megtisztelő a bizalom, amit kaptam, igyekszem a közösség érdekében hasznosítani. Gyermekünk nincs. Szépen lakunk, kétszoba összkomfortunk van. Nemrégen vettünk kocsit, kis telkünkön hétvégi házat építünk. N- -n szeretném, ha nemcsak levélből ismerné meg életemet. Szívesen látnánk. ha eljönne hozzánk. K örbevinnénk az országban, eljönne velünk új városainkba, jobben megismerné hazánkat. Szolnokra is elmennénk együtt, megkeresni azt a helyet, ahol fényképemet a háborúban meotrlálta. Biztos va^vok benne, hogy nem fog ráismerni, az azóta ezerszer újjászületett városra. S ha má a fényképnél tartunk, a találkozásig — h'- maid akkor megismerjen — itt küldök két fénykénét. Az ö-> éH-ii magtalált képen 10 éves voltam. \ második 20 éves k m- ban készült, s a harmadik a közelmúltban. Azzal búcsúzom öntől: várjuk! Baráti üdvözlettel: Csapó \ Borbála, Gróza Józsefné, Zalr'i zeg, Landorhe- gyi út 22/b-” Lejegyezte: EGRI GÁBOR Hol tart a MÁV szolnoki r ekonstr akciój a ? Ahogy a helyszínen láttuk — A rossz időjárás és az árvízi gondok ellenére sincs veszélyben az ütemterv teljesítése Sokunkat érdekel — mint vonattal utazókat, érkezőket különösen —, hogy mennyire jutott, hol tart jelenleg a szolnoki MÁV rekonstrukció II. üteme. A vasútállomás körülményes megközelítése, s Januártól az új vágányokon Ha már a tortúra került szóba, lássuk, mi lesz a legközelebbi. Valószínűleg januártól átterelik a személy- vonatok forgalmát azokra az új vágányokra, amelyek már csaknem teljes készenlétben várják ezt a pillanatot. Az új sínpárak a mai állomás- épülettől mintegy 80 méternyire „kezdődnek” és a jelenlegi — teljesen kicserélendő vágányok fölött ideiglenes gyalogjárókon lehet, majd hozzájuk eljutni, hogy fölszállhassunk a róluk induló vonatunkra. Januártól tehát ehhez még többet kell majd gyalogolnunk. Hogy mennyi ideig? Jóslásokba ne bocsátkozzunk. Tény, hogy ezeken a 17—33. számú sínpárakon a rekonstrukció befejeztével jórészt szerelvényeket tárolnak majd. tehát csak az első 16 vágány elkészültéig lesz rajtuk távolsági vonatforgalom. Azt követően korszerű — aluljátí ár ont száz méter hosszú állomásépület az átépítéssel kapcsolatban itt le- és felszállókra váró további tortúrák, de ezenkívül még nagyon sok más dolog is összefügg ezzel az ütemmel, amelyre több mint 720 millió forintot költenek. rón megközelíthető, több mint 12 méter széles szigetperonok között futó — sínpárakról indulnak majd vonatjaink úticéljuk felé. — Teljes biztonságot nyújtó körülmények közt történik majd tehát a fel- és leszállás, bonyolódik le az egész személyforgalom a pályaudvaron. Biztonságot igen, de igazi — jobban mondva: elvárható — kényelmet nem nyújtanak majd a szigetperonok. Ha lehet, a jelenleginél is mostohább lesz a helyzet az időjárás viszontagságait illetően. Eső, hó elől most ugyanis behúzódhat az ember a jó öreg — lebontásra ítélt — állomásépület fedett peronjára, de az új peronokra tervezett tetők megépítését — takarékossági okokra hivatkozva — törölték a programból. Nagy kérdés, hogy kinek jó az ilyen takarékosság. Az utasok tízezreinek semmi esetre sem. Nem lesz — legalábbis a mai álláspont szerint — fedett peronja még az új állomásépületnek sem. Ezt a teljes hosszában 300 méteres létesítményt egyébként a rekonstrukció szóhasználatával felvételi épületnek titulálják —többnyire ilyen elnevezéssel írtunk róla mi is az eddigiekben. Valójában az új pályaudvar állomásépülete ez, amely a MÁV mostani Ziegler-féle. világosszürke kőburkolatú épületéhez csatlakozva, azzal egységes homlokzati — és rendeltetésszerű — kiképzésben alkot majd teljes egészet. A vágányok felé eső oldala mintegy harminc méterrel beljebb lesz — közelebb a városhoz — a mostani állomás homlokzati falánál. A mai pályaudvar vörösbarna épületei helyén az első új vágányokat és peronokat építik majd meg. Előttük, a 300 méter hosszú létesítmény közepén impozáns utascsarnok lesz a jegypénztárakkal és egyéb kiszolgálórészekkel; alatta fut majd az ugyancsak elegáns kiképzésű peron-aluljáró, amelyben az utolsó szigetperonig juthatunk el. Épül ezenkívül két csomag-. illetve közmű aluljáró is, amely a postai és áruszállításhoz teremt jó, balesetmentes feltételeket. Az új állomásépületnek a város felőli jobb szárnyában a posta kap majd korszerű elhelyezést, míg a bal szárnyban az utasellátó-kombinát és vasúti irodahelyiségek lesznek. Javában épül már az említettek közül a postai szárny, s az innenső csomag- és köz- mű-alagút jelentős részben el is készült — természetesen a belső szerelési munkák kivételével. Nagyon jól halad a peronaluljáró utascsarnpk alatti (és előtti) részének építése, valamint teljes ütemben folyik az új pályaudvar közművesítése is. A létesítmény úgynevezett cölöpalapozását már hónapokkal ezelőtt befejezték. — Távirati rövidséggel így jellemezhető a rekonstrukció e részének mai kivitelezési helyzete. Ami még hozzá tartozik De korántsem csupán eny- nyit foglal magában ez a beruházás. Az állomásról Sza- jol, illetve a rékasi fölüljáró felé tekintve már „csírájában” látszik a rendelkező-ál- lító központ épülete. Ennek az egyszintes kiszolgáló helyiségeit jórészt felfalazták a Szolnok megyei ÁÉV dolgozói. Mikor ott jártunk, már a hétszintes toronyépület földszinti betonozásán és a fentebbi zsaluzásokon dolgoztak. Innen a teherpályaudvar szomszédságában épülő kocsimosóhoz mentünk Gallo- vich Jenő mérnök-tanácsossal, a rekonstrukciót irányító beruházási felügyelőség vezetőjével. A kocsimosó is jó ütemben épül — sikeres volt a melegvizet adó ártézikút fúrása, amelynek vize most haszon nélkül folyik el — s itt szeretnék, lehetőség szerint még ez évben megkezdeni a kocsijavító műhely- csarnok alapozási munkálatait is. Mindez szintén részét képezi a rekonstrukció II. ütemének, amely egyébként hallatlanul sokrétű kivitelezési munka egyidejű irányítását, összehangolását kívánja meg. Az ütemterv szerint dolgoznak Nemrég olyasmit mondtak egy helyen, hogy már késedelem, csúszás tapasztalható e munkálatokban. Ezért kerestem meg Gallovich Jenőt, s kértem tőle, a legilletékesebbtől véleményt az említett kijelentésről. Szívesen kalauzolt végig, hogy lássam: mindenütt halad a munka, valamennyi megkezdett építkezésen ütemterv szerint dolgoznak az emberek. Magyar István Akik már kinyitották az erszényt... Több, mint hétszázezer forint az üzemek felajánlása óvodai célokra Csaknem három hónappal ezelőtt — június 8-án — a városi tanács nagytermében tanácskoztak az üzemek, vállalatok gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői a megyeszékhely nagy gondjáról, az óvodai helyzetről. Köztudott, hogy a gyorsan fejlődő, iparosodó Szolnokon az eddigi erőfeszítések ellenére sem sikerült biztosítani a jogos óvodai igények kielégítését. A városi tanács végrehajtó bizottsága és a művelődésügyi osztály minden tőle telhetőt megtett az óvodai helyek bővítése érdekében. Így például négy óvodában igénybe vették a szolgálati lakást, három helyen a konyhát alakították át. Ezzel százhetvenöt óvodai helyet nyertek. A már említett tanácskozás azt a célt szolgálta, hogy az üzemek, vállalatok vezetői — felismerve, hogy ez elsősorban saját érdekük — mérlegeljék miképpen segíthetik az óvodai gondok enyhítését. A megértés és a tenniakarás szép példájaként említhetjük, hogy a művelődés- ügyi állandó bizottság által kezdeményezett akció eredményeként eddig 561 ezer forintot ajánlottak fel óvodai beruházás hozzájárulásaként Szolnok üzemei, vállalatai. A fenntartási költségekhez pedig 210 ezer forintot adnak. Elismerésre méltó többek között a vasipari vállalat segítő szándéka: 1971-ben százezer forintot adnak az óvodák fenntartására. A gyógyszertári központ már az idén 35 ezer forintot biztosít óvodai beruházásra. A TITÁSZ vállalat felajánlása is azt tükrözi, megértették, hogy az MSZMP Központi Bizottságának határozata szellemében a kisgyermekes édesanyák érdekeit képviselik azzal, ha anyagilag segítik az óvodák létesítését, fenntartását. Az idén 108 ezer, jövőre 72 ezer, 1972-ben pedig 180 ezer forintot szánnak ilyen célra. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű- vek, a 7. sz. AKÖV, a szolnoki Háziipari Termelőszövetkezet lehetőségeihez mérten szintén résztvesz ebben az akcióban. A mezőgazdasági gépjavító vállalat gyermekenként ezer, a szandaszőllősi Vörösmező Tsz pedig 600 forinttal járul hozzá az óvodai költségekhez. E dicséretreméltó törekvések — amelyeket remélhetőleg mások is magukévá teszik — enyhíthetik az óvodai gondokat. A tanács végrehajtó bizottsága, a művelődésügyi osztály és az állandó bizottság szintén ezen fáradozik. Az óvodai felvételeknél például az idén először alkalmazzák azt a módszert, hogy azokat a bölcsődés gyermekeket, akik október 31-ig betöltik harmadik életévüket már szeptember 1-én felveszik az óvodába. Ez az intézkedés több mint kétszáz családot érint. Keresik annak lehetőségét is, hogy esetleg^ házvásárlással, átalakítással rövidebb idő alatt növelhessék az óvodai helyek számát. A tanácsi szervek erőfeszítése mellett is szükség van arra. hogy ne csak 45 üzem, vállalat, hanem valamennyi választ adjon: mit tehet, miként segíthet. N K.