Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-29 / 202. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér XXI. évf. 202. sz. 1970. aug. 29 ., szombat. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Az éjszaka császára 5m dzsentri fiú. A papa nem főispán, ő maga “ • iem huszártiszt, nem is a helyi bank tulajdonosának a fia. Nem letűnt korok figurája. Állattenyésztő ag- ronómus az egyik közeli tsz-ben. Az apja? Az édes szülő egyszerű parasztember volt. Olyan aki hajdan a Tisza Szálló előtt levett süveggel ment el, amikor odabenn a megyei urak mulattak. Ha önérzetesebb, forradalmár természet volt, fennhagyta a süveget, de vacsorázni biztosan nem tért be. A fia viszont állandó vendég a város e reprezentatív éttermében. Itt meg is állhatnánk, a jubileumi esztendő hangulatához jói illő, szép és tanulságos cikket lehetne kerekíteni ennyiből is. Címszavak lehetnének: „Miénk a hatalom”, „Tiborc ivadék a főurak egykori asztalánál”, stb. De ne álljunk meg ennyinél. Az állattenyésztő agronómus ugyanis nemcsak a Tiszába jár. Megtalálható ő mindenütt az éjszakában, ahol mulatni, szórakozni lehet. Ismertető jele: csak amerikai cigarettát szív, francia konyakot iszik, és mindig osztályon felüli nők társaságában mulat záróráig, amikor bevágja magát a „rönó”-ba, hogy hazatérjen. (Tudni kell még róla: egy Skodát már összetört egy ilyen hajnalon. Sehogy sem akart a kanyar az ő kedvéért kiegyenesedni.) Egyedülálló eset? Korántsem. Nem kell különösebben elmerülni az éjszakában ahhoz, hogy hasonló figurákat találjunk. A minap arról vitatkoztunk, igaz-e, hogy a vidéken élő ifjú értelmiségiek, főként a konjunkturális helyzetben sokat keresők, nem tudnak mit kezdeni magukkal. A vitát majdnem elvágta valaki egy példával: a megye egyik községében él egy fiatal orvos. Néhány évi praktizálás után felépített magának egy emeletes palotát, garázzsal. Még hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal? Mégsem maradt abba a vita. Mert az említett orvos any- nyira egyedi eset, annyira nem azokat példázza, akiket az iménti állattenyésztő agronómus, hogy nem is tanulságként újságcikkbe, hanem inkább valamilyen etikai bizottsági jegyzőkönyvbe való az esete... Agronómusunk teljesen szabályosan keres sokat. Nem is ez, a témánk — hisz ez még csak kifogás tárgya sem lehet — hanem inkább az: mit kezd a sok pénzzel, mit kezd magával, fiatal életével. Amikor az egyetemre járt, biztosan olvasott néhány könyvet. Látott néhány filmet is, találkozhatott hazalátogató „idegenbe szakadt” honfitársakkal. Mindebből kialakult benne egy kép, hogyan kell „igazán” élni. És most majmolja őket. Teheti, mert — ha nem is annyira kimagasló tudásával, mint inkább szerencséjével — sokat keres. O véletlenül oda szóródott, ahol a — valljuk be — konjunktúrális lehetőségek bőven kamatoznak. Jól fizet a tsz-nek a búza, s a tsz a szakembereknek... Néha túl jól is. Mert ugyanannyit tanult — mondjuk — az a pedagógus is, aki ugyanott a gyermekeket tanítja, vagy éppen a mérnök, aki valamelyik ipari üzemünkben indul a pályán. Ez azonban csak mellékága a gondolatsornak, le is zárhatjuk azzal, hogy senki nem sajnálta a messze kiemelkedő jövedelmet a szövetkezeti mozgalom olyan pionírjaitól, akik életüket tették fel erre az ügyre, s szívüket, lelkűket adták, egészségüket, magánéletüket áldozták érte. Volt közöttük, s ma is akad, aki a havi hatnyolcezer forint átlagot megkeresi. Sok ez? Ha azt nézzük, mit adtak érte, még kevés is. N em sajnálná senki a szóbanforgó aranyifjú jövedelmét sem, ha tudna vele mit kezdeni. Noha, tudnivaló, hogy ő már a második nemzedék, aki nemhogy áldozott, hanem csak kapott. Kellemes, szinte luxus tanulási lehetőséget, azonnal állást, (hol van még ilyen a világon?) s nyomban magas fizetést. Csak azért, mert a szocializmus építésének bokros teendői között még nem jutott idő átgondolni: ami járt az úttörőknek, az áldozatvállalóknak, nem biztos, hogy jár a kitaposott ösvényen, ezer segítséggel, szinte kényeztető szeretettel útbaindítottaknak. De hangsúlyozom: mégsem sajnálná senki mindezt, ha bölcsen megalapozná vele az életét. Ha gondolna arra, hogy egykor — reméljük nem is olyan soká — helyre állnak a jövedelmi arányok és ő sem fog mindig az életben ilyen kimagasló fizetést kapni. (Mondta már neki ezt valaki?) Ha csak az lenne a kár, amit az éjszaka császáraként így elherdál! Van ennek a dolognak ugyanis erkölcsi oldala is. Mit szól hozzá a már példaként említett pedagógus? Vagy a fiatal mérnök, aki a jól szervezett üzemben, stabil, s ezért a társadalmi munkamegosztásból fakadó, valóságos értékrendnek megfelelő bérezési körülmények között indul a pályán? Milyen életérzéssel viselik a pályakezdés gondjait, terheit, ha nekik arra kell gondolni, telik-e az albérletre, s ugyanakkor látják, hogy az ilyen arany- ifjak meg kartonszám veszik a Marlboró, vagy a Kent cigarettát, s originál csomagolásban a Remy Martin konyakot? S zerencsére nem sokan vannak ilyenek. Mondhatná valaki, olyan kevesen, hogy a szót is kár vesztegetni rájuk. így is fel lehet fogni. De ha jól belegondolunk, érdemes egy kis időt, energiát erre a jelenségre szánni. Ott, ahol tapasztalható. Az idősebbek, a böl- csebbek atyai tanácsa nagyon hasznos lehet — még néhány jelképes, vagy igazi nyakleves is elképzelhető. Bizonyára jó útra téríthetők ezek az aranyifjak is, mert üdvös, ha a dzsentriket majmoló életmódjukkal nem izgatják, s háborítják fel azokat, akiknek ez nem adatott meg — s nem is kívánják. A többséget, akik a boldogulás útját a tisztes munkával kívánják maguknak biztosítani. Losonczi—Nasszer találkozó Kairóban A hivatalos kairói látogatáson tartózkodó Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Nasszer, az EAR elnöke csütörtökön este egyórás beszélgetést folytatott Nasszer elnök Manchiet El Bakry-i rezidenciáján. Megbeszélésükön ott volt Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és Randé Jenő nagykövet. A két államfő első találkozója baráti légkörben, meleg szívélyes hangulatban zajlott le. A péntek reggeli kairói napilapok első oldalukon bő, fényképekkel ellátott jelentésekben számolnak be Losonczi Pál és kísérete csütörtöki megérkezéséről, az Elnöki Tanács elnökének tiszteletére rendezett repülőtéri fogadtatásról. Losonczi Pál és kísérete pénteken délelőtt a világhírű kairói múzeumban tett látogatást. Az Elnöki Tanács elnöke délután fogadta a kairói diplomáciai testület tagjait, este pedig résztvett azon a vacsorán, amelyet Nasszer elnök adott tiszteletére az elnöki rezidencián. A tervek szerint a látogatás folyamán Losonczi Pál kíséretének több tagja szakmai megbeszélést tart az EAK illetékes képviselőivel. Elbúcsúztak a finn vendégek Hétnapos Szolnok megyei látogatás után tegnap délelőtt elutaztak a megyeszékhelyről finn testvérvárosunk, Riihimäki tanácsának küldöttei. A négytagú delegációt Csorna Kálmán, a szolnoki városi tanács vb elnöke és Kozák János vb elnökhelyettes búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. Megnyílt a mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár Pénteken reggel ünnepélyes külsőségek között megnyílt a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmezésipari Kiállítás és Vásár. A megnyitón megjelent Fock Jenő, a kormány elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettesei és Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság, a kormány és az Elnöki Tanács több tagja, valamint a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet számos vezető képviselője. Ott volt a mezőgazdasági tudomány és a termelés sok kiváló dolgozója. Részt vett a megnyitón a kiállításra hazánkba érkezett bolgár, csehszlovák, jugoszláv, kínai, koreai, lengyel, mongol, NDK-beli, román, szovjet és vietnami mezőgazdasági küldöttség. Ott volt a budapesti diplomáciai testület több tagja. A kiállítás ünnepi díszbe öltözött főterén összegyűlt vendégek jelenlétében, a Himnusz elhangzása után 9 órakor dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondott megnyitó beszédet. A megnyitó beszéd elhangzása után az ünnepség részvevői körsétára indultak; sorra látogatták a pavilonokat, megnézték a vásár kiállításainak gazdag, változatos anyagát. A vendégek elsőként a kiállítás 1700 négyzetméter alapterületű főpavilonját keresték fel. Itt Szilágyi Sándor, a MÉM főosztályvezetője fogadta a látogatókat, akik az érdekes megoldású ..filmfalon” vetített fényképeken láthatták a magyar élelmiszergazdaság negyed évszázados fejlődésének legfontosabb állomásait. A vendégek ezután a „Művészet a mezőgazdaságban” elnevezésű részleget tekintették meg, ahol a kiállítás alkalmából rendezett pályázatra beérkezett legsikeresebb képzőművészeti alkotások láthatók. A főpavilon után a szabad téren folytatódott a séta. A közelben lévő gépkiállítást Lengyel István, a MÉM főosztályvezető-helyettese ismertette. A mezőgazdasági műszaki bemutató alapterülete megközelíti a 15 ezer négyzetmétert. A Vörös Csillag Traktorgyár vontatói és rakodógépei mellett a baráti Országok hazánkban is jól bevált típusait sorakoztatták fel. Jól észrevehető volt az a törekvés, hogy „a legkisebbtől a' legnagyobbig” mindenféle gépet a közönség elé tárjanak. A szovjet mammut-traktor előtt Fock Jenő, a kormány elnöke megkérdezte; hogyan tudja a hazai mezőgazdaság ezt a típust használni? Dr. Dimény Imre elmondotta, hogy az 500-as típusból már harmincötöt használ a mező- gazdaság, jó eredménnyel. A kertészeti pavilon bejáratánál dr. Tompa Béla, a MÉM osztályvezetője üdvözölte a vendégeket. Elmondotta, hogy a kertészeti bemutatók tájékoztatást adnak egybek között az új zöldség-, gyümölcs-, szőlő és dísznövény-fajtákról, de ezzel korántsem merül ki a változatos anyag. A feldolgozás lehetőségeit és a késztermékeket szintén szemléltetik a pavilonban. Fock Jenő megkérdezte: hogyan veszik ki részüket a tsz-ek a gyümölcstermesztésből, főképpen az almatermesztésből? Dr. Tompa Béla elmondotta, hogy a közös gazdaságok ma már európai színvonalon termelnek, döntő többségben pirosalmát adnak jó minőségben. A kongresszusi zászlóért Már nem állnak a daruk — Túlteljesítik lakásépítési tervüket a Szolnok megyei ÁÉV dolgozói Állnak a daruk címmel, kissé vészharang-kongató hangnemben írt cikk jelent meg augusztus elején arról, hogy a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat munkagépei, darui állnak — anyaghiány miatt szinte sehol sem halad a munka. Ma is tény, hogy az építőanyagok hiánya nem kevés gondot. nehézséget okoz a vállalatnál, de ahhoz sem fér kétség, hogy eredményesen igyekeznek megküzdeni ebekkel. Három műszakban Az I. sz. főépítésvezetőségnél például — mint Steiner Lajos főépítésvezető elmondta — mintegy 2 hónapig ..legelt”, azaz állt a daru a Vosztok úti D-épület mellett. mert nem volt építő- blokk. amely a lakóház építéséhez kellett. Két hete lehet, hogy újból érkeztek az elemek, s akkor három műszakos munkában láttak hozzá a blokk-panelszereléshez az ott dolgozók, akik augusztus 28-ra be is fejezték a ház „összeállítását”. Ez csak egy példa a sok közül arra, hogyan igyekeznek az építőmunkások úrrá lenni a nehézségeken. S mivel ez a törekvésük biztos alapot nyújt a célok valóra váltásához, Steiner Lajos még a következőket is elmondhatta: — Főépítésvezetőségünk idei terve 667 lakás átadására kötelez minket Szolnokon. de ezenfelül többletként átadunk 42 KISZ-la- kást. valamint a Vosztok úti C-épület 44 lakását és megkíséreljük még további 24 lakás építésének befejezését december 31-ig. Ez összesen 110 terven felüli lakásátadást jelent, amiből az első 86-tal kapcsolatban föltétlenül álljuk az Ígéretünket. Szakosított brigádok Az 1968-ban szc .ialista címet nyert * jéoítésvezetősé- gen — mint Steiner Lajos tá'ckoztatott — igen eredményesnek bizonyult munkaszervezéssel szakosított brigádokat hoztak létre. Eszerint az egyik kollektíva csak alapozást, a másik csak szerkezetépítést végez és így tovább. Nem túl szerencsés a szó. de hasonlóan szakosították a művezetőket is: van szerkezetépítő és a befejezési munkáért vagy éppen a csúszózsaluzásért felelős művezető, aki más természetű munkákat nem irányít, a saját területén viszont jól érti a dolgát. Az egész vállalat ez évi terve 1011 lakás felépítését írja elő. Az árvízkárok helyreállításában részt vállalva, további 104 lakást építenek fel Fehérgyarmaton, ami a „rendes” lakásátadási tervnek több mint tíz százaléka. Jelenleg 230 dolgozójuk vesz részt e feladat teljesítésében, akiknek a munkáját eddig táborozó KISZ fiatalok segítették. szeptember elejétől pedig száz építőipari technikumi diák segíti majd. A határidőknek megfelelően Schmidt Tibor, tervgazdasági osztályvezető elmondta, hogy az egyéb — például ipari, közlekedési (MÁV-re- konstrukció) — létesítményeket is a vállalt határidőknek megfelelő, vagy ha lehet, annál nagyobb ütemben építik a Vállalat dolgozói. Elkészült például — mint ismeretes — Tiszafüreden az alumínlumárug"ár üzemcsarnoka és szociális, illetve irodaépülete. ugyanígy Jász- boldogházán a Hűtőgépgyár radiátor üzeme. Jól halad Mezőtúron a Könnyűipari Alapanyagel- látó Vállalat raktárcsarnokának és a Bőripari Ktsz üzemcsarnokának építése, Jászberényben befejezték a kétezer vagonos gabonasiló csúszózsalus betonozását: az ugyanilyen befogadóképességű törökszentmiklósi tárolót most alapozzák, s még ebben az évben tervezik itt is a csúszózsalus betonozás befejezését. Jelenleg összesen hetven munkahelyen dolgoznak a vállalat emberei, tehát még lehetne tovább folytatni a példák sorolását. A lényegük az, hogy — lehetőségeikhez mérten — az építőmunkások mindenütt igyekeznek többleteredményeket elérni, s mint az elöljáróban említett Vosztok úti példa is tanúsítja: erőfeszítéseik sohasem hiábavalóak. Nemes törekvósekkel Ezekre alarozva nevezett be munkahelyük a szocialista munka vállalata címért folyó versenybe, amelyet idén a negyedszázados jubileum jegyében kezdtek el, s az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére folytatnak tovább. Olyan reményekkel és törekvésekkel, hogy — mint elmondották — lehetőség szerint még a kongresszusi zászlót is kiérdemeljék. (m r —n)
