Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-29 / 202. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér XXI. évf. 202. sz. 1970. aug. 29 ., szombat. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Az éjszaka császára 5m dzsentri fiú. A papa nem főispán, ő maga “ • iem huszártiszt, nem is a helyi bank tulajdono­sának a fia. Nem letűnt korok figurája. Állattenyésztő ag- ronómus az egyik közeli tsz-ben. Az apja? Az édes szülő egyszerű parasztember volt. Olyan aki hajdan a Tisza Szál­ló előtt levett süveggel ment el, amikor odabenn a megyei urak mulattak. Ha önérzetesebb, forradalmár természet volt, fennhagyta a süveget, de vacsorázni biztosan nem tért be. A fia viszont állandó vendég a város e reprezenta­tív éttermében. Itt meg is állhatnánk, a jubileumi esztendő hangulatához jói illő, szép és tanulságos cikket lehetne kere­kíteni ennyiből is. Címszavak lehetnének: „Miénk a hatalom”, „Tiborc ivadék a főurak egykori asztalánál”, stb. De ne álljunk meg ennyinél. Az állattenyésztő agronómus ugyanis nemcsak a Ti­szába jár. Megtalálható ő mindenütt az éjszakában, ahol mulatni, szórakozni lehet. Ismertető jele: csak amerikai cigarettát szív, francia konyakot iszik, és mindig osztályon felüli nők társaságában mulat záróráig, amikor bevágja magát a „rönó”-ba, hogy hazatérjen. (Tudni kell még róla: egy Skodát már összetört egy ilyen hajnalon. Sehogy sem akart a kanyar az ő kedvéért kiegyenesedni.) Egyedülálló eset? Korántsem. Nem kell különösebben elmerülni az éjszakában ahhoz, hogy hasonló figurákat találjunk. A minap arról vitatkoztunk, igaz-e, hogy a vidé­ken élő ifjú értelmiségiek, főként a konjunkturá­lis helyzetben sokat keresők, nem tudnak mit kezdeni magukkal. A vitát majdnem elvágta valaki egy példával: a megye egyik községében él egy fiatal orvos. Néhány évi praktizálás után felépített magának egy emeletes palotát, garázzsal. Még hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal? Mégsem maradt abba a vita. Mert az említett orvos any- nyira egyedi eset, annyira nem azokat példázza, akiket az iménti állattenyésztő agronómus, hogy nem is tanulság­ként újságcikkbe, hanem inkább valamilyen etikai bizott­sági jegyzőkönyvbe való az esete... Agronómusunk teljesen szabályosan keres sokat. Nem is ez, a témánk — hisz ez még csak kifogás tárgya sem lehet — hanem inkább az: mit kezd a sok pénzzel, mit kezd magával, fiatal életével. Amikor az egyetemre járt, biztosan olvasott néhány könyvet. Látott néhány filmet is, találkozhatott hazalátogató „idegenbe szakadt” honfitársak­kal. Mindebből kialakult benne egy kép, hogyan kell „igazán” élni. És most majmolja őket. Teheti, mert — ha nem is annyira kimagasló tudásával, mint inkább szerencséjével — sokat keres. O véletlenül oda szóródott, ahol a — vall­juk be — konjunktúrális lehetőségek bőven kamatoznak. Jól fizet a tsz-nek a búza, s a tsz a szakembereknek... Néha túl jól is. Mert ugyanannyit tanult — mondjuk — az a pedagógus is, aki ugyanott a gyermekeket tanítja, vagy éppen a mérnök, aki valamelyik ipari üzemünkben indul a pályán. Ez azonban csak mellékága a gondolatsor­nak, le is zárhatjuk azzal, hogy senki nem sajnálta a messze kiemelkedő jövedelmet a szövetkezeti mozgalom olyan pionírjaitól, akik életüket tették fel erre az ügyre, s szívüket, lelkűket adták, egészségüket, magánéletüket áldozták érte. Volt közöttük, s ma is akad, aki a havi hat­nyolcezer forint átlagot megkeresi. Sok ez? Ha azt nézzük, mit adtak érte, még kevés is. N em sajnálná senki a szóbanforgó aranyifjú jöve­delmét sem, ha tudna vele mit kezdeni. Noha, tudnivaló, hogy ő már a második nemzedék, aki nemhogy áldozott, hanem csak kapott. Kellemes, szinte luxus tanu­lási lehetőséget, azonnal állást, (hol van még ilyen a vilá­gon?) s nyomban magas fizetést. Csak azért, mert a szocia­lizmus építésének bokros teendői között még nem jutott idő átgondolni: ami járt az úttörőknek, az áldozatvállalók­nak, nem biztos, hogy jár a kitaposott ösvényen, ezer segítséggel, szinte kényeztető szeretettel útbaindítottaknak. De hangsúlyozom: mégsem sajnálná senki mindezt, ha böl­csen megalapozná vele az életét. Ha gondolna arra, hogy egykor — reméljük nem is olyan soká — helyre állnak a jövedelmi arányok és ő sem fog mindig az életben ilyen ki­magasló fizetést kapni. (Mondta már neki ezt valaki?) Ha csak az lenne a kár, amit az éjszaka császáraként így elherdál! Van ennek a dolognak ugyanis erkölcsi ol­dala is. Mit szól hozzá a már példaként említett pedagó­gus? Vagy a fiatal mérnök, aki a jól szervezett üzemben, stabil, s ezért a társadalmi munkamegosztásból fakadó, valóságos értékrendnek megfelelő bérezési körülmények között indul a pályán? Milyen életérzéssel viselik a pálya­kezdés gondjait, terheit, ha nekik arra kell gondolni, telik-e az albérletre, s ugyanakkor látják, hogy az ilyen arany- ifjak meg kartonszám veszik a Marlboró, vagy a Kent ci­garettát, s originál csomagolásban a Remy Martin konyakot? S zerencsére nem sokan vannak ilyenek. Mondhat­ná valaki, olyan kevesen, hogy a szót is kár vesztegetni rájuk. így is fel lehet fogni. De ha jól bele­gondolunk, érdemes egy kis időt, energiát erre a jelen­ségre szánni. Ott, ahol tapasztalható. Az idősebbek, a böl- csebbek atyai tanácsa nagyon hasznos lehet — még néhány jelképes, vagy igazi nyakleves is elképzelhető. Bizonyára jó útra téríthetők ezek az aranyifjak is, mert üdvös, ha a dzsentriket majmoló életmódjukkal nem izgatják, s hábo­rítják fel azokat, akiknek ez nem adatott meg — s nem is kívánják. A többséget, akik a boldogulás útját a tisztes munkával kívánják maguknak biztosítani. Losonczi—Nasszer találkozó Kairóban A hivatalos kairói látoga­táson tartózkodó Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Nasszer, az EAR elnöke csütörtökön este egyórás be­szélgetést folytatott Nasszer elnök Manchiet El Bakry-i rezidenciáján. Megbeszélésü­kön ott volt Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyet­tese és Randé Jenő nagykö­vet. A két államfő első talál­kozója baráti légkörben, me­leg szívélyes hangulatban zaj­lott le. A péntek reggeli kairói na­pilapok első oldalukon bő, fényképekkel ellátott jelenté­sekben számolnak be Loson­czi Pál és kísérete csütörtöki megérkezéséről, az Elnöki Ta­nács elnökének tiszteletére rendezett repülőtéri fogadta­tásról. Losonczi Pál és kísérete pénteken délelőtt a világhírű kairói múzeumban tett láto­gatást. Az Elnöki Tanács elnöke délután fogadta a kairói dip­lomáciai testület tagjait, es­te pedig résztvett azon a va­csorán, amelyet Nasszer el­nök adott tiszteletére az el­nöki rezidencián. A tervek szerint a látogatás folyamán Losonczi Pál kísé­retének több tagja szakmai megbeszélést tart az EAK il­letékes képviselőivel. Elbúcsúztak a finn vendégek Hétnapos Szolnok megyei látogatás után tegnap dél­előtt elutaztak a megyeszék­helyről finn testvérvárosunk, Riihimäki tanácsának küldöt­tei. A négytagú delegációt Csorna Kálmán, a szolnoki városi tanács vb elnöke és Kozák János vb elnökhelyet­tes búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. Megnyílt a mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár Pénteken reggel ünnepé­lyes külsőségek között meg­nyílt a 67. Országos Mező­gazdasági és Élelmezésipari Kiállítás és Vásár. A meg­nyitón megjelent Fock Jenő, a kormány elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, a kor­mány elnökhelyettesei és Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság, a kormány és az Elnöki Ta­nács több tagja, valamint a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet számos ve­zető képviselője. Ott volt a mezőgazdasági tudomány és a termelés sok kiváló dol­gozója. Részt vett a meg­nyitón a kiállításra hazánk­ba érkezett bolgár, csehszlo­vák, jugoszláv, kínai, koreai, lengyel, mongol, NDK-beli, román, szovjet és vietnami mezőgazdasági küldöttség. Ott volt a budapesti diplo­máciai testület több tagja. A kiállítás ünnepi díszbe öltözött főterén összegyűlt vendégek jelenlétében, a Himnusz elhangzása után 9 órakor dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondott megnyitó beszédet. A megnyitó beszéd el­hangzása után az ünnepség részvevői körsétára indultak; sorra látogatták a pavilono­kat, megnézték a vásár ki­állításainak gazdag, változa­tos anyagát. A vendégek elsőként a ki­állítás 1700 négyzetméter alapterületű főpavilonját ke­resték fel. Itt Szilágyi Sán­dor, a MÉM főosztályvezető­je fogadta a látogatókat, akik az érdekes megoldású ..filmfalon” vetített fény­képeken láthatták a ma­gyar élelmiszergazdaság negyed évszázados fejlődé­sének legfontosabb állo­másait. A vendégek ezután a „Mű­vészet a mezőgazdaságban” elnevezésű részleget tekin­tették meg, ahol a kiállítás alkalmából rendezett pályá­zatra beérkezett legsikere­sebb képzőművészeti alkotá­sok láthatók. A főpavilon után a szabad téren folytatódott a séta. A közelben lévő gépkiállítást Lengyel István, a MÉM fő­osztályvezető-helyettese is­mertette. A mezőgazdasági műszaki bemutató alapterü­lete megközelíti a 15 ezer négyzetmétert. A Vörös Csil­lag Traktorgyár vontatói és rakodógépei mellett a baráti Országok hazánkban is jól bevált típusait sorakoztat­ták fel. Jól észrevehető volt az a törekvés, hogy „a legkisebbtől a' legna­gyobbig” mindenféle gépet a közönség elé tárjanak. A szovjet mammut-traktor előtt Fock Jenő, a kormány elnöke megkérdezte; hogyan tudja a hazai mezőgazdaság ezt a típust használni? Dr. Dimény Imre elmondotta, hogy az 500-as típusból már harmincötöt használ a mező- gazdaság, jó eredménnyel. A kertészeti pavilon be­járatánál dr. Tompa Béla, a MÉM osztályvezetője üd­vözölte a vendégeket. El­mondotta, hogy a kertészeti bemutatók tájékoztatást ad­nak egybek között az új zöldség-, gyümölcs-, szőlő és dísznövény-fajtákról, de ez­zel korántsem merül ki a változatos anyag. A feldol­gozás lehetőségeit és a kész­termékeket szintén szemlél­tetik a pavilonban. Fock Je­nő megkérdezte: hogyan ve­szik ki részüket a tsz-ek a gyümölcstermesztésből, főképpen az almatermesztés­ből? Dr. Tompa Béla elmon­dotta, hogy a közös gazda­ságok ma már európai szín­vonalon termelnek, döntő többségben pirosalmát ad­nak jó minőségben. A kongresszusi zászlóért Már nem állnak a daruk — Túlteljesítik lakásépítési tervüket a Szolnok megyei ÁÉV dolgozói Állnak a daruk címmel, kissé vészharang-kongató hangnemben írt cikk jelent meg augusztus elején arról, hogy a Szolnok megyei Ál­lami Építőipari Vállalat munkagépei, darui állnak — anyaghiány miatt szinte se­hol sem halad a munka. Ma is tény, hogy az építőanya­gok hiánya nem kevés gon­dot. nehézséget okoz a vál­lalatnál, de ahhoz sem fér kétség, hogy eredménye­sen igyekeznek megküzdeni ebekkel. Három műszakban Az I. sz. főépítésvezetőség­nél például — mint Steiner Lajos főépítésvezető elmond­ta — mintegy 2 hónapig ..legelt”, azaz állt a daru a Vosztok úti D-épület mel­lett. mert nem volt építő- blokk. amely a lakóház épí­téséhez kellett. Két hete le­het, hogy újból érkeztek az elemek, s akkor három mű­szakos munkában láttak hoz­zá a blokk-panelszereléshez az ott dolgozók, akik augusz­tus 28-ra be is fejezték a ház „összeállítását”. Ez csak egy példa a sok közül arra, hogyan igyekez­nek az építőmunkások úrrá lenni a nehézségeken. S mi­vel ez a törekvésük biztos alapot nyújt a célok valóra váltásához, Steiner Lajos még a következőket is el­mondhatta: — Főépítésvezetőségünk idei terve 667 lakás átadá­sára kötelez minket Szolno­kon. de ezenfelül többlet­ként átadunk 42 KISZ-la- kást. valamint a Vosztok úti C-épület 44 lakását és meg­kíséreljük még további 24 lakás építésének befejezését december 31-ig. Ez összesen 110 terven felüli lakásáta­dást jelent, amiből az első 86-tal kapcsolatban föltétle­nül álljuk az Ígéretünket. Szakosított brigádok Az 1968-ban szc .ialista cí­met nyert * jéoítésvezetősé- gen — mint Steiner Lajos tá'ckoztatott — igen ered­ményesnek bizonyult mun­kaszervezéssel szakosított brigádokat hoztak létre. Eszerint az egyik kollektíva csak alapozást, a másik csak szerkezetépítést végez és így tovább. Nem túl szerencsés a szó. de hasonlóan szako­sították a művezetőket is: van szerkezetépítő és a befe­jezési munkáért vagy éppen a csúszózsaluzásért felelős művezető, aki más természe­tű munkákat nem irányít, a saját területén viszont jól érti a dolgát. Az egész vállalat ez évi terve 1011 lakás felépítését írja elő. Az árvízkárok hely­reállításában részt vállalva, további 104 lakást építenek fel Fehérgyarmaton, ami a „rendes” lakásátadási terv­nek több mint tíz százaléka. Jelenleg 230 dolgozójuk vesz részt e feladat teljesítésében, akiknek a munkáját eddig táborozó KISZ fiatalok se­gítették. szeptember elejé­től pedig száz építőipari technikumi diák segíti majd. A határidőknek megfelelően Schmidt Tibor, tervgazda­sági osztályvezető elmondta, hogy az egyéb — például ipari, közlekedési (MÁV-re- konstrukció) — létesítménye­ket is a vállalt határidőknek megfelelő, vagy ha lehet, annál nagyobb ütemben épí­tik a Vállalat dolgozói. El­készült például — mint is­meretes — Tiszafüreden az alumínlumárug"ár üzemcsar­noka és szociális, illetve iro­daépülete. ugyanígy Jász- boldogházán a Hűtőgépgyár radiátor üzeme. Jól halad Mezőtúron a Könnyűipari Alapanyagel- látó Vállalat raktárcsarno­kának és a Bőripari Ktsz üzemcsarnokának építése, Jászberényben befejezték a kétezer vagonos gabonasiló csúszózsalus betonozását: az ugyanilyen befogadóképes­ségű törökszentmiklósi táro­lót most alapozzák, s még ebben az évben tervezik itt is a csúszózsalus betonozás befejezését. Jelenleg összesen hetven munkahelyen dolgoznak a vállalat emberei, tehát még lehetne tovább folytatni a példák sorolását. A lényegük az, hogy — lehetőségeikhez mérten — az építőmunkások mindenütt igyekeznek több­leteredményeket elérni, s mint az elöljáróban említett Vosztok úti példa is tanú­sítja: erőfeszítéseik sohasem hiábavalóak. Nemes törekvósekkel Ezekre alarozva nevezett be munkahelyük a szocialis­ta munka vállalata címért folyó versenybe, amelyet idén a negyedszázados jubi­leum jegyében kezdtek el, s az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére folytatnak to­vább. Olyan reményekkel és törekvésekkel, hogy — mint elmondották — lehetőség szerint még a kongresszusi zászlót is kiérdemeljék. (m r —n)

Next

/
Thumbnails
Contents