Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-28 / 201. szám
1970. augusztus 28.SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 mi szomorúbb a halálnál?... k*Ax élet? m orvosokat! Mamar!.,, Megölték I Megholt l Mi történt? Nem U csalatkozik. Fél esztendő sem telik el és Zéta már Attila belső termeiben teljesít szolgálatot. Követek szavát tolmácsolja, alkalomadtán véleményt is mond. SST “ ““ Ki is röppen másnap, már kora hajnalon szeméből ar álom. Reményteljes izgalommal siet a palotához. Am alighogy odaér.,, Az ifjú elképed. Mi lelte Emőkét? Épp ezen az estén ilyen szomorú, amikor az egész város vigad? Attila lakodalmának estéjén? Hisz maga is majd kicsordul az örömtől. Igaz, külön oka is van tál szokás, hogy a nászünnepen a király felszabadítja kedves rabjait. Huszonötéves a Szabad Föld 1945. augusztus 29-én jelent meg a Szabad Föld első száma. A hetilap a maga 25 esztendejében jeles, nagy munkát végzett. Az új magyar állam abban az esztendőben — 1945-ben — 642 000 magyar parasztnak adott földet és 350 000 falusi, kisvárosi embernek házhelyet. Ezeréves történelmünkben elsőízben ment végbe olyan földindulás, amely elsöpörte a latifundiumokat, a nagybirtokot. A föld azoké lett, akik valóban megművelik. Eldőlt az ezeréves per. A földreform alapvető fordulata volt a magyar parasztság történetének. Ezt követnie kellett a „paraszti honfoglalás” megszilárdításának, a jövendő megvédelm'ezésének. A kommunista párt politikájának megfelelően a Szabad Föld elsősorban a legégetőbb feladatok megoldására mozgósította és szervezte a magyar falut. Arra vállalkozott, hogy az újgazdák nagy tömegeit megtanítja olvasni, a föld tulajdon lényegét újfajta módon értelmezni, a saját sorsát másképpen látni és a saját jövendőjét egybekapcsolni az egész dolgozó nemzet jövendőjével. Meg kellett értetni az újjászülető faluval, hogy a munkás-paraszt szövetség az új társadalmi rend létezésének politikai alapja. Meg kellett értetni minden újgazdával, hogy közösek az érdekei a munkásságéval. Meg kell semmisíteni a reakciót, meg kell állítani az inflációt, hozzá kell látni a produktív ipari és mezőgazdasági termeléshez, végre kell hajtani az újjáépítés kolosszálisán nagy feladatát. Tudatosítani kellett minden egyes falusi emberben, hogy e tettek sikeres befejezése nélkül a föld aligha maradhat az övé. A Szabad Föld, politizálni, erkölcsileg felemelkedni érdekeiért kiállni egyaránt tanította és tanítja a falut. Rávezette az új gazdát az eredményesebb gazdálkodás „titkaira”, megmagyarázta neki a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, buzdította a termelőszövetkezetek megalakítására, arra, hogy belássa: végső boldogulásának igazi talaja a szocializmus. És ezt teszi fáradhatatlanul, változatlan hévvel ma is. A Szabad Föld hadat üzent a falusi maradiság minden formájának. Szakcikkeiben, riportjaiban, interjúiban, vezércikkeiben, szépirodalmi közleményeiben hétről-hétre formálta a magyar falu új arcát. Nehéz volt a „talaj”, nem egykönnyen válik meg az ember régi szokásaitól. De a Szabad Föld sikerrel állt helyt. 25 évvel első példányának megjelenése után teljes joggal elmondhatja: része van azokban az eredményekben, amelyeket a magyar falu 1945 óta elért. A Szabad Föld-nek része van abban, hogy a magyar föld immár valóban — szabad... Közös ügyünkért folyó munkában szívből kívánunk további sikereket a Szabad Föld-nek! (K. S.) Újból a gátakon Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság körzetébe az idei nagy árvíz által megrongált töltésszakaszok teljes helyre- állítása előreláthatóan 83 millió forintba kerül. Az idén azonban csak mintegy 30 millió forint jut e térségben a gátak erősítésére. A munkálatok befejezése így 1971-re várható. Az újjáépítés tervei már elkészültek és egy-két helyen hozzáfogtak a helyreállításhoz is. Elsőnek Baks község közelében a dongéri főcsatorna torkolati szakaszánál 600— 800 méter hosszan kap most „leterhelő paplant” az árvíz időszakában felpúposodott egyik töltésszakasz. Ez a „paplan” azonban nem pehely, hanem 60—80 centi- méteres magasságban homokból, földből és más gáterősítő anyagból áll össze. Elkészítéséhez sok száz köbméternyi súlyos anyagot kell helyszínre szállítani és beépíteni. Hozzáfogtak már az árvízi jelentésekben gyakran emlegetett körtvélyesi gátszakasz helyreállításához is. Makó közelében a Maros gáton azon a helyen, ahol az árvízveszély időszakában pél- | dátlan méretű buzgársor tört fel, szintén megkezdődtek az előmunkálatok: a tervek alapján a munkák kitűzése. Itt előbb egy ideiglenes körgátat építenek, majd ennek védelmében teljesen szétbontják a régi töltést, amely mellett a buzgárok keletkeztek. Az egyik legérdekesebb Idei feladat közé tartozik az algyői olaj mező védelmét szolgáló töltéserősítés is. Ismerkedés Budapesttel, a Balatonnal, látogatás Kisújszálláson, körséta Szolnokon Finn vendégeink elmúlt három napi programja Testvérvárosunk, Riihimä- ki küldöttei az elmúlt napokban keveset pihenhettek. Kedden Budapesten jártak, felkeresték a főváros nevezetes helyeit, s ellátogattak a Parlamentbe is. Szerdán a Balatonhoz utaztak, s többek között megnézték a ba- latonszepezdi úttörőtábort is. Tegnap már ismét a megyében várta gazdag program vendégeinket. Reggel városnézésre indultak Szolnokon, többek között megnézték a Centrum Áruházat, egy bölcsődét, a Vörös Csillag úti áruházat. A küldöttség egyik tagja, Urho Koskinen pedig Kisújszállásra utazott, ahol megtekintette a téglagyárat. A vendégeket a szolnoki körsétán Kozák János, a városi tanács elnökhelyettese, Kisújszálláson pedig Kiss Sándor az ÉPSZER igazgatója kalauzolta. A finn vendégek megjelentek este hat órakor a szolnoki városi tanács KISZ klubjának megnyitóján is. Csorna Kálmán, a városi tanács vb elnöke az ifjúság nevében felkérte Rühimaki város polgármesterét, hogy avassa fel az új klubot, vágja el a nemzetiszín szalagot. Az ünnepélyes aktus után Csorna Kálmán ismertette a vendégekkel és a meghívottakkal az ifjúsági klub létrejöttének körülményeit, majd Márton Ernőné, az alapszervezet titkára átvette a díszes kulcsot. Finn vendégeink a Parlament előtt. Foto: Nagy Zsolt Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros Pál A mérleg két serpenyője Jegyzetek a törökszentmiklósi járás nyári népművelő programjáról Lapunk mindvégig figyelemmel kísérte a július 10- től augusztus 26-ig megrendezésre kerülő törökszentmiklósi járási művészeti hetek eseményeit. Érdeklődésünket felkeltette egyrészt az, hogy 1967 óta az idén negyedszer került sor ebben a járásban egységes elképzelésekre épített eseménysorozat szervezésére. (Éveken át a termelőszövetkezetek és az ipari vállalatok, üzemekben folyó közművelődés kérdései kerültek gyújtópontba a kulturális hetek időtartamára.) Az idén De- dig a művészeti ízlés fejlesztésének és a szomszéd népek művészete szélesebb körben való ismertetésének gyakorlati és szakmai kérdései. Szerény kezdeményezés volt továbbá az idei művészeti hetek megrendezése azért is, mert nem reprezentatív, — még a megye figyelmét kivívni sem vállalkozó — műsorprogramról volt szó, hanem annak kísérletéről, mit lehet nyáron falun kezdeményezni. Mit tehet a közművelődés július, augusztusban falun azért, hogy ne álljon az élet a köz- művelődés mezején? A tanulságok ilyen vonatkozásban érdekesek. Hiszen a számszerű adatok önmagukban ez esetben nem fejeznek ki semmit. (Tizenkét községben hatvan rendezvény, hét és félezer látogató.) A formák azonban és ezek látogatottságának aránya már igen. A Szigligeti Színház művészei kilenc előadást tartottak, kétezer néző előtt. Könnyű nyári szórakoztató műsor volt ez, de tanulsága annak, nyáron nemcsak a Balaton partján, hanem falun is van igény szórakoztató műsorok iránt. Hét előadáson ezerkétszáz néző előtt szerepeltek amatőr művészeti csoportok, közte a szolnoki Tisza Tánc- együttes, illetve a szolnoki központi művészeti együttes, a rühimaki táncosok Tisza- roffon és Tiszapüspökiben. A Szegedi Szabadtéri Játékokra a művészeti hetek idején tizenegy csoport látogatott el, így négyszázan tekintették meg Szegeden valamelyik műsprt. Az Állami Népi Együttes Jeles napok produkcióját pedig július 27-én Törökszentmik- lóson nyolcszázötven néző. Tizennyolc kamarakiállítás magyar, lengyel, bolgár képzőművészeti anyagból, (többek között Holló László Kossuth-díjas művész grafikái), három fotókiállítás, öt művészeti vetélkedő az ifjúsági klubokban és nyolc filmvetítés, ankéttal egybekötve — szerepelt műsoron. 0 A kezdeményezés, mint mondottuk, nem volt nagyigényű. Mégis néhány vonatkozásban feltétlenül nagyobb figyelmet és támogatást érdemelt volna. (Ezt szóvá is tette lapunk, közvetlenül a sorozat megnyitása után.) Ezenkívül a községekben ügyködő népművelők közül is igen sokan, — vagy mi több, túlnyomórészt — fiatalok. Tapasztalatuk, magabiztosságuk még nem lom- bosodik. Ez is kétségtelen. A rendező szervek most, a zárás után úgy látják, a megyei művelődési ház munkatársai, a Damjanich Múzeum művészettörténésze, a szolnoki Szigligeti Színház művészei, a Népművelési Intézet, nemkülönben a Lens vei és a Bolgár Kulturális Iroda segítettek abban, hogv alapjában véve a rendezvénvsorozat elérte relist, és a felmerülő nehézségek eev részét menetközben leküzdhessék. <2 A községek végül is nehézkes indulás után — Fegyvernek és Tiszaroff pí dáját kell megemlíteni, legtöbb és legnépesebb re dezvényekre itt került so Mindkét helyen tömegbázr tudott teremteni a termel' szövetkezeti tagság — fegyverneki Kossuth, Aranykalász, a tiszaroffi Arany kalász Tsz tagjai körében >-< egy-egy akció. De Bánhalmáról, az állami gazdaságból és Kétpórói a Szabadság Tsz-ből is sokan utaztak például Szegedre a „nagy népszínház” egy-egy előadására. öt községben lengyel népművészeti, három helyen fotókiállítást, öt hé- lyen pedig a rhodopei népi szőttesek kiállítását — vagy éppen néhány kiállított darabot — nyílt alkalom megtekinteni. 0 Néhány tanulság vagy tanács a jövőre vonatkozóan. A képzőművészeti és egyéb kiállítások anyaga — úgy tűnt — több alkalommal felettébb szerény volt. Kamarakiállításnak is alig nevezhető. egy-egy anyag összeállítására pedig nemegvszer az ötletszerűség volt jellemző. Kapcsolatot lehetett volna keresni Szolnok megye és a szolnoki művésztelep -- képzőművészeivel, ily mődoji művész-közönség találkozó megrendezésére kerülhetett volna sor. A Képcsarnok Vállalatot is meg lehetett volna keresni, hogy rendezzen vásárlással egybekötött képző- és iparművészeti vándorki állítást. A tanulságok sorából még egyet emeljünk ki! Nyári időszakban a látogatók száma viszonylag „tiszta képet” mutatott, nem került és nem kerülhetett sor iskolás fiatalok szervezett mozgósítására, így a mennyiségi ada- l"k áttanulmányozása ebből szempontból is tanulságos. Császtva! István ,
