Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-01 / 179. szám
1970. augusztus 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Útikalauz Szolnokról Jobban is sikerülhetett volna Orvos Mi iöriénik, ha nem repül a „repülővonai"? A Nógrád megyei Nyomda Vállalat készítette el a Szolnoki Ütikalauz-t. A kiadó kérdéses, mert a kötet első, belső címoldalán a szolnoki városi tanács vb művelődés- ügyi osztálya van feltüntetve, a könyv hátsó- belső borítóján pedig a Magyar Hirdető. A Szolnoki Útikalauz részletesen leírja a város történelmi múltját, jelenlegi életét, érzékelteti azt a fellendülést, amely a jövő útja. Bemutatja a város nagyüzemeit, kulturális intézményeit, műemékeit és egyéb nevezetességeit. Ismerteti a város közlekedési és — részben — kereskedelmi hálózatát. Néhány fontos útbaigazító sajnos kimaradt az útikalauzból, s helyenként az utas számára egész lényegtelen mondanivalók is nyilvánosságot kaptak. Nem hisszük, hogy vendégeinket különösebben érdekelnék például az ilyesmik: „a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat állományi létszáma 1960-ban háromszázhatvan fő volt,... 1969. év-, ben ötszázharmincra emelkedett.” Az üzletek nyitva- tartására azonban sehol sincs utalás. Jó tudni, hogy a szolnoki vasútállomáson átlagosan 5 percenként fut át egy vonat, de az fontosabb lenne/hogy hol javíttathatja meg az utas a gépkocsi iát, hol kap szervizt, benzint, stb? Az is benne van az útikalauzban, hogy 1968-ban 465 05g kilométert futottak mentőkocsijaink (minden elismerés a mentőké) — de az már hiányzik a fejezetből, hogy ünnepnapokon, vagy éjszaka hol talál az utas ügyeletes orvosi rendelőt, gyógyszertárat. Legalapvetőbb dolog, hogy minden útikalauz tartalmaz Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság körzetében az idei nagy árvíz idején megrongálódott gátszakaszok helyreállítására mintegy 50 millió forintot költenek az év végéig. Az újjáépítés tervei nagyrészt már elkészültek s ezek alapján helyenként már a munka előkészítését is megkezdték. A legfontosabb, a vízügyi szakemberek számára is sok tanulsággal szolgáló feladat —“a makói óriás buzgársor töltésszakaszának helyreállítása lesz. Itt a tervek szerint a 160 méter hosszúságban megrongált részt teljes egésematikus várostérképet. — Sajnos, a Szolnoki Útikalauzból ez hiányzik. Baj van a jelzők használatával is, miért tituláljuk „hatalmas épülettömbnek” a központi rendelőintézetet, a megyei T'BC-gondozót, , hisz az ott dolgozó egészségügyiek tudják legjobban, mennyire zsúfolt és kicsi, — két szerényke emelet az egész. Más, megszépítő tévedések is vannak az útikalauzban. Szerinte a Kertváros alatti Holt-Tisza partját nyári idényben ezrével keresik fel a fürdőzők és az evezős sportok kedvelői. Ez enyhén szólva is túlzás. Bár, így legyen, de .egyelőre ... Kínos helyzetbe kerülne, akinek vendége a Holt-Tisza partján akarna strandolni. Hol? Egyetlen nyilvános strand sincs a Holt-Tisza partján. (De rothad a levágatlan nád, iszaposodik a víz, ellepi a hínár. Mostohán bánunk ezzel a természeti kincsünkkel !) Külön tanulmányt érdemelne az útikalauz kivitelezése. Csapnivaló, szakértelem nélküli munka. Szegényes, egyhangú a betűkiállítása, a képszövegek lemaradtak, (vagy a' szerkesztő nem tartotta szükségesnek jelölni a képeket), ember legyen a talpán, aki kiokos- kodia, hogy melyik kép mit is ábrázol. A kötet végén van ugyan egy jegvzék a képekről, sorszámmal ellátva. de a képeknek nincs sorszámuk. Hiába a finom papír, az útikalauz hasznosságát az összecsapott munka csökkenti. Az útikalauz szerkesztő, lektor, műszaki szerkesztő és gondos nyomdai kivitelezés hiányában bizony nem öregbíti városunk hírnevét. Maid talán a következő kiadás. szében feltárják, hogy megállapítsák, mi okozta a példátlan méretű „buzgár-család” kialakulását, mivel a védvonalat meg kell bontani, ezért előzőleg Makó város biztonsága érdekében a főtöltéshez kapcsolódó ideiglenes kis körgátat emelnek. A Ferencszállás határában annak idején keletkezett töl- tésláb-roskadást a mentett oldali rézsű magasításával, feltöltésével hozzák rendbe. A körtvélyesi szakaszon talajcserét hajtanak végre, kaviccsal és zúzott kővel erősítik meg a megrongálódott gáOrszágszerfe megindultak az öntözőgépek Az idei szeszélyes időjárásra jellemző, hogy a mezőgazdasági öntözőtelepeknek eddig úgyszólván nem volt dolguk. A tél bőséges havazásokat hozott, a tavaszi olvadás mindenfelé — sok helyütt túlságosan is — feltöltötte a talajt és a nyári hetekben is rendszeresn kaptak ,esőt a földek. A hazai mezőgazdaságban eddig összesen több mint 700 000 holdat rendeztek be öntözésre, a terület legnagyobb részén azonban idén még nem kellett megindítani a gépeket. Amíg az elmúlt évben 650 000 hold kapott mesterséges csapadékot, idén, az öntözési szezon derekán még csak 100 000 holdnál tartanak. Ebből 40 000 hold a rizs, a többi általában zöldség, illetve rét és legelő. Július végefelé több helyütt főképpen az Alföldön közte megyénkben is, véget ért a hosszú szünet. A mező- gazdasági nagyüzemekből érkező jelentések szerint az elmúlt napokban újabb 21—30 ezer holdas területen indították meg az öntözőgépeket. Különösen bőséges mesterséges csapadékkal látják el a kertészeteket, ahol a kánikula hatására a növények túlságosan „elbágyadtak” nagy szükség van felfrissítésükre. Jó szolgálatot tesznek a kánikulai napokban a hordozható öntözőtelepek, amelyeknek kapacitását idén, 15—20 ezer holdas terület bekapcsolásával, jelentősen növelték. Az első ház, amelybe bevezetnek, még takarosnak mondható. A tiszta, függönynyel, képekkel díszített szoba nedves dohszagot lehel. A falak töve felázott. Pedig Pozák Jánosék háza parton van... — Mi nem számítunk bele a cseretelkesekbe, mert ide nem jön fel a víz. Pedig milyen nedvesek a falak! Tessék megnézni, tizenharmad magammal élek ezen az egy portán. Mi mikor mehetünk el innen? — Van állandó kereső a családban? — A férjem otthagyta a munkahetét, mert egyszer én mentem el a fizetéséért. Különben elissza. Pozákék hiába irigylik azokat, akiknek a házát elvitte a víz. Építési hitelt még háza alkalmi fuvarral Szolnokról. Csak hangya irka Mikor az iparengedélyért elmentem a főjegyzőhöz ezzel fogadott: — Minek ide több boltos? Különösen meg abba az üzletbe, ahol már három ember kikészült? Maga is elvérzik. De azért csak megkaptam az engedélyt. És nem lett igaza. A Hangya szövetkezet elnöke a pap volt. Az egyházi iskolában nem is írhattak másba a gyerekek, csak a Hangya irkába. Szegény emberek, szegény boltosa voltam. ősszel én kértem kölcsön pénzt árura a szomszédoktól, évközben ők vásároltak nálam hitelbe. — A felszabadulás után behívattak a főjegyzőhöz. Felszólítottak, hogy a lakosság érdekében dolgozzak tovább, A szovjet parancsnokságtól Július 8-i lapszámunkban A szerkesztőség postájából című rovatunkban a következő levelet közöltük: „A közeli napokban várom gyermekem születését. Érdeklődtem a védőnőtől, hogyan lehet mentőért telefonálni? Azt a választ adta, hogy amíg a posta nyitva van, onnan hívhatunk mentőt, éjjel viszont nagyon körülményes”. A levélből az is kiderült, hogy néhány héttel ezelőtt már szült egy kismama éjjel, de hozzátartozóját addig küldözgették egyik helyről a másikra, míg a mentő megérkezésére a kisbaba már megszületett minden orvosi segítség nélkül. Ugyanis orvos nincs jelenleg a faluban. A szolnoki postától szerzett információnk alapján *— közöltük a kőtelki kismamával, hogy a községben úgynevezett „repülővonal” van Kőtelek és Szolnok között. Vagyis a községi tanácstól, rendőrségtől és még néhány helyről, késő délután, éjszaka közvetlenül jelentkezik a szolnoki távbeszélő központ és kapcsolja a kért számot. Ismét egy levél Azt hittük, hogy Kőtelken ezzel minden elrendeződött. Tévedtünk. Újabb levél érkezett! íme: „A múltkoriban olvastam a lapjukból egy kőtelki kismama aggodalmáról. Most „az árvizesek” is csak akkor kaphatnak az OTP-től, ha dolgoznak. „El innen!" Már az egész telep körülöttem áll, s egyszerre kérdeznek, magyaráznak, hívnak: „Hozzám tessék jönni! Én még rosszabbul állok!” Végigjárok 15—20 házat. Nedves a föld, roskadt a gerenda mindenütt. „Ha eső van, kész árvíz” — mesélik. Befolyik az ajtón, a talajvíztől megroggyant ház kéményén. Decse Miklósné férje Kiskörén dolgozik. Gyermektartást is fizet. Így csak 1300— 1400 forintot hoz haza havonta a családnak. Tíz közös gyermekük van. A k.ét legkisebb, az ikrek állami gondozásban. beigazolódott. A múlt éjjel a helyi fogorvos feleségéhez kértek volna mentőt, összejárták a községet, eredménytelenül. Itthon szülte meg kislányát. '• Tisztelettel: özvegy Bartalos Józsefné.” Az izgalmakkal le i éjszaka A fogorvos felesége éjfél után lett rosszul. A férj átzörgetett a szomszédhoz: Erzsiké néni kérem maradjon a feleségem mellett, amíg én a mentőkért telefonálok.” — Amikor dr. Muhi Gyuláné látta, hogy az asszonyka nagyon rosszul van javasolta: inkább majd ő telefonál és a férj maradjon a felesége mellett. — Először a villanyszerelőékhez mentem — mondta, amikor beszélgettünk. — Az asszony ott is fenn volt, a beteg kisgyermeke mellett virrasztóit. Azonnal hívtuk Szolnokot, de hiába csöngettünk, a posta nem jelentkezett. Bejött oda a polgári védelem helyi ügyeletese is. — Amikor megtudta, miről van szó, ő is hívta a megye székhelyet, de eredménytelenül. Akkor ismét kerékpárra ültem és kikarikáztam az újtelepre, mert ott lakik a postamesternő. Útközben beszóltam Peszekinéhez, aki korábban szülésznő volt a községben, hogy siessen a fiatalHa kész lesz a kőház, hazahozom őket — fogadkozik Decséné. Az új ház nem minden A tanács a falu belterületén jelölte ki az új házhoz szükséges telkeket. Készen várja az építőket a terv is. Egy szoba-konyhás kőház felépítése 70—72 ezer forintba kerül. A cigánytelepiek szinte valamennyien szeretnének minél előbb, minél több segítséggel új házba költözni. Ezért irigylik azokat, akiknek öszr szedőit a házuk és így már az idén kőházakba költözhetnek. Egyébként a telep felszámolása 1966-ban kezdődött. Jövőre a járás több pénzt kap az „áttelepítéshez” a megyei tanácstól. (Tizenöt, húsz új házhoz adhatnak majd kölcsönt évenként a korábbi 3—4 házhoz elegendő hitel helyett. A járásban összesen 11 község van.) Tehát nemcsak az árvizeseket segíti az állam! A segítségnek azonban feltétele is van: dolgozni kell! — ob — Játék a tűzzel: százezer forintos kár Meggondolatlan játékba fogott pénteken délelőtt a Békés megyei Kaszaperen Elekes István 9 éves kisfiú: játék közben meggyújtotta a Lenin Tsz 1-es számú üzemében a szalmafedésű dohánypajtát. A lángokat a kivonuló tűzoltók csak megfeszített munkával tudták elfojtani, de a kár így is jelentős: mintegy százezer forintra tehető. tat. Ki mit keres, megtalálja Gyermekkori vágyaim közé tartozott egy Sarajevo bicska, sallangos nádnyeles ostor és egy zöld napszemüveg, — amelyet ott láttam a szomszédos szatócsüzlet üvegpultja alatt. Arasznyi medvecukorért, stolverkért nyitottunk be napról napra- a csilingelő ajtón, s a srácok maszatos kezenyomát sokáig őrizte az üveglap a kiszemelt kincs fölött. Napjainkban csillogó, villoEgy olcsóbb tehén a pulton pen megnyíló Corvin Áruházba jelentkezzek segédnek. Ott dőlt el a sorsom. Találkoztam egy újszászi emberrel, aki egy boltot ajánlott, amelybe azonban már hárman belebuktak. 1935-ben jöttem ide — negyediknek. Egy olcsóbb tehén ára 240 _pengő volt. Ennyivel kezdtem. Az első áruszállítmányt egy kocsiderékban hoztam Bár a cég tulajdonosa a háziasszony, a bolt valamennyi családtagnak munkát ad. A családfő, Szabó Béla régi kereskedő dinasztia sarja. Negyvennyolc évvel ezelőtt állt a pult mögé, a kunszentmártoni Barna István divatárudá.iában. Mindig önálló szerettem volna lenni, ehhez azonban pénz kellett. Kerékpárra ültem, hogy a Budapesten épgó üzletóriásokhoz, magát kellető sokféle ^ruhoz vagyunk szokva. A szatócsüzlet pedig helyet kap valahol az emlékezetünkben. — Éppen ezért érthető, hogy ritka örömöt éreztem, amikor a minap Új szászon megláttam Szabó Béláné vegyeskereskedésének kirakatát, ahol az üzletben türelmesen vár vevőre a táskarádió, és a meszelő. az élesztő mellett a szíriai nylon harisnya. kaptam egy papírt, azzal jár- tam-keltem áruért. — Az infláció idején egy kiló sóra a tanító egész havi fizetése nem volt elég. Fel is jelentett, hogy drágán adom az árut. Telefonon megkérdezték, hogy Szolnokon hogy megy a só? Kiderült, hogy olcsón adom. Ott háromszor annyi az ára. — Mikor a termelőszövtkeBölesőlől a sírig — A jó szatócs mindent tart, amire a bölcsőtől a sírig szükség lehet. Ha valaki olyat kér, ami nincs, már szaladunk is érte. Ebbe a füzetbe vezetem, ki mit keresett. Nylon szekrénycsík, laposlánc, gumiöv... Nem volt a faluban élesztő? A fiamat azonnal szalasztottam Szolnokra. Hozott. Az élelmiszer üzletbe csak hétfőn érkezik áru. — Hivatalosan 7-től 12-ig, és 2—6-ig kellene nyitvatar- tanom. Van amikor már reggel 4-kor kiszolgálunk, és be sem zárunk egész nap. Most azt tervezem, hogy vasárzetet szervezni kezdték, jöttek az emberek: Mit csináljunk Béla bácsi? Lépjenek be, mondtam. Én is megyek a földművesszövetkezetbe. — Az ötvenes évek elején befellegzett a maszek világnak, Akkor a földművesszövetkezetben, majd a tsz-ben dolgoztam, de 1957-ben a feleségem nevére újra kiváltottuk az ipart. nap is kinyitok. Italárut nem tartok, — pedig kínálja a FÜSZÉRT. P^í asszonyok kívánságára kivontam a forgalomból. — Sokan azt hiszik, hogy egy kereskedőnek még a bőre alatt is pénz van. Pedig nem keresünk többet. Havonta 2—3 ezer forintnál. Az áruba mintgy 20 ezer forintunk fekszik. Soha nem akartam meggazdagodni. csak tisztességesen megélni. Az áruházban zoknitartót keresnek. Nincs, hiszen ki hord ma már olvat? Valóban, kevesen viselik de a „kis Szabó” boltjában nz is van. Palágyi Béla — ti-soá Ötven milliós költséggel állítják helyre az Alsó-Tiszavidék gátjait Megkezdődtek az előmunkálatok Új házak — új élet? Hatvankilenc házat rongált meg Tiszaburán az idei belvíz. Legrosszabb helyzetben a „nagy tó” melletti laposon, a Bihari utca környékén élő cigányok vannak. A cigánytelepen negyven „ház” rongálódott meg, de a parton állók sem felelnek meg a legalapvetőbb szociális és egészségügyi követelményeknek. Aki hoppon maradt asszonyhoz, legalább ö le gyen mellette. A postames ternőt az ura motoron vitt be a postára, és végre ő tu dott kapcsolatot teremten Szolnokkal. Három óra fel járt, mire a mentők megér keztek. — És idejében? — Az asszonyka már szüli Még szerencse, hogy semm komplikáció nem jött közbe Peszekiné rendbetette mind kettőjüket, aztán a menti úgy vitte be a kismamái meg a babát a szolnoki inté zetbe. A kulcs a szomszédban Hogyan lehet innen Kőte lekről éjszaka Szolnokra tele fonálni? — kérdeztem Föl des Istvántól, a községi ta nács vb-elnökétől. — Az emberek általába-i tudják, hogy az egyik dolgo zónknál, Bozsónénál vai kulcs a tanács épületéhez. Ö szokták éjszaka felkelteni, t aztán kinyitja az épületet é be lehet jönni telefonálni. — Más megoldás nincs? — Hát van a rendörségné is telefon, közvetlen vonallá Szolnokra, de a rendőr elv társ is elmegy délután haza Van a tsz-ben is, a TIT ÁSZ nál is, szóval lehet tőlünl telefonálni. Csak tel kell kel teni az embereket. — Hallotta, hogy mi tör tént a fiatal fogorvosnéval' — Igen. De nálunk titkár fordul elő az ilyesmi. Sze rencsére az orvosunk háton hónap múlva leszerel a ka tonaságtól, akkor már Jcöny nyebb lesz a helyzetünk. Útban hazafelé Már elhagytuk a falut — amikor szembe jött . velünl a fehér Volkswagen. A szomszéd falu orvosa vállalkozott arra, hogy szívességből hazaszállítja a szolnoki szülészetről dr. Nagy Rezsőnét és í kis Krisztát. Az asszonyks egészséges, a baba is és i kismama már túljutott minden ijedtségen. De beszélgetésünk közben többször elhangzott ez a vélemény: „És mi történik, ha valami komplikáció jön közbe?” Nem tudjuk, hogy azon a? éjszakán, amikor dr. Nagvnf egy gyermeknek adott életet miért nem tudtak azonnal összeköttetést találni a szolnoki postával. Egvet azonban ki kell mondani, még akkor is, ha vannak, akik ezzel nem értenek egyet. Szükség van arra, hogy egy községben olyan helyen legyen elhelyezve a telefon. — amellyel azonnali összeköttetést lehet teremteni a megyeszékhellyel. — hogv ahhoz bárki, bármikor hozzájuthasson, ha arra szöksés van. Ne kelllen családokat éjszaka zavarni és ne kelljen házról házra járni, amis segítséget hívhatnak. Annál is inkább, mivel Szolnok megyében nem Kőtelek az egyetlen község, ahol délután 4-től másnao ree-eiig nincs postaszolgálat. Fz a probléma sürgős megoldásra vár V. V.