Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

fejlődött kielégítően. Az aránytalanságok és a hiá­nyosságok felszámolása a népgazdaság további gyors és hatékony fejlődésének fon­tos feltétele és tartaléka. 21. A harmadik ötéves terv időszakában elért eredmények, a szocialista termelési viszonyok megszi­lárdulása, gazdasági fej­lettségünk szintje, a reform révén korszerűsített terv­gazdálkodási rendszerünk kedvező feltételeket biztosí­tanak a további előrehala­dáshoz, a kiegyensúlyozot­tabb gazdasági növekedés­hez. A Központi Bizottság megtárgyalta és jóváhagyta a negyedik ötéves terv alap­vető célkitűzéseit. Helyesli, hogy az illetékes állami szervek a negyedik ötéves tervet véglegesítve még ez év őszén terjesszék az or­szággyűlés elé és iktassák törvénybe. Szükségesnek tartja, hogy az új ötéves terv megalapozottabban számol­jon a társadalom és a gaz­daság fejlődését lényegesen előmozdító tényezőkkel, a tudományos-technikai fej­lődés követelményeivel és feltételeivel. Az életszínvo­nal-politika gazdasági meg­alapozása érdekében gyor­suljon meg a tudományos­technikai fejlődés lehetősé­geinek kihasználása. A gazdaságpolitika főbb irány­vonala a társadalmi terme­lés hatékonyságának az ed­diginél gyorsabb ütemű fej­lesztése legyen. Ez a szo­cializmus továbbfejlődésé­nek útja, és egyben azt a célt is szolgálja, hogy Ma­gyarország az iparilag köze­pesen fejlett országok sorá­ból minél előbb az iparilag fejlett országok közé emel­kedjék. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy 1971— 1975 között 30—32 százalék­kal emelkedjék a nemzeti jövedelem. A nemzeti jöve­delemből a fogyasztás rész­aránya 75—77 százalék, a fel­halmozásé pedig 23—25 szá­zalék legyen és törekedni kell a tervezett arányok sta­bilitására. Az ipari termelés 32—34 százalékos növekedé­sének 75—80 százalékát a munka termelékenységének javulásával kell elérni; a mezőgazdaság termelése — a foglalkoztatottak számának további csökkentése mellett — az előző öt év átlagához képest 15—16 százalékkal növekedjék. A termelékenység és a termelés hatékonyságának jelentős javítása, gazdasági versenyképességünk növelé­se szükségessé teszi a mű­szaki haladás meggyorsítá­sát, a termelési szerkezet korszerűsítését, a dolgozók szakmai képzettségének, a vezetés színvonalának eme­lését. Mindezek érdekében: növelni kell a nemzeti jö­vedelemből tudományos ku­tatásra fordított erőforráso­kat, a szellemi kapacitást a távlati fejlesztési céljaink­nak megfelelő kutatásokra kell koncentrálni, meg kell gyorsítani a hazai és a nem­zetközi kutatások eredmé­nyeinek gyakorlati alkalma­zását. További fejlődésünk nél­külözhetetlen feltétele a kor­szerű szervezési és Vezetési módszerek hasznosítása, a kooperáció és a specializáció szélesítése, a termelési fo­lyamat egészére kiható mo­dern technika bevezetése. Az erőket mindenekelőtt a népgazdaság energiaszer­kezetének korszerűsítésére, az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére, a kémia szé­les körű felhasználására, a közúti járművek és szállító- eszközök gyártására, a mo­dern építési módok és épü­letszerkezetek elterjesztésére, a ruházati ipar rekonstruk­ciójára, az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére, s az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalma­zására kell összpontosítani. 22. A Magyar Népköztár­saság gazdasági fejlődésé­nek fontos eleme a nemzet­közi munkamegosztásban való intenzív részvétel, a külkereskedelmi tevékenység fejlesztése. A KGST-országokkál, el­sősorban a Szovjetunióval, az áruforgalom gyors üte­mű növelése mellett töre­kedni kell a gazdasági együttműködés további le­hetőségeinek feltárására és szélesebb kölni fejlesztésére. A következő időszakban a KGST-országok köeös és nemzeti érdekeit, a gazdasá­gi együttműködés elmélyíté­sét legjobban a szocialista gazdasági integráció fokoza­tos kibontakozása szolgálja'. A KGST keretében tevéke­nyen közre kívánunk mű­ködni az együttműködés új, hatékonyabb formáinak ki­dolgozásában és alkalmazá­sában. 23. A negyedik ötéves terv feladatai szükségessé teszik a gazdaságirányítás módsze­reinek további tökéletesíté­sét. A reform alapelvett Kö­vetkezetesebben alkalmazva, fokozni kell a népgazdaság közép- és, hosszútávú terve­zésének szerepét, tudomá­nyos megalapozottságát. Gazdasági szabályozó eszkö­zökkel és más intézkedések­kel is biztosítani kell a nép­gazdaság tervszerű fejlődé­sét. Javítani kell a vállalati tervezést, bontakozzék ki jobban az állami és a szö­vetkezeti vállalatok önálló­sága, erősödjenek egymás közötti gazdasági kapcsola­taik. Ezt a vállalati saját erőforrások ésszerű bővíté­sével is elő kell segíteni. Következetesen érvényesíte­4 ni keli a minisztériumok fe­lelősségét, a gazdasági te­vékenységet irányító és koordináló szerepét. A közgazdasági szabályo­zásban szükséges módosítá­sok arra irányuljanak, hogy a fejlődés alapvető kérdé­seiben határozottan érvé­nyesüljenek a központi dön­tések. A gazdálkodó egysé­gek kezdeményező készsé­gűjükéi és lehetőségeik jobb kihasználásával eredménye­sebben járuljanak hozzá a népgazdasági célok elérésé­hez. A vállalatok jövedelme és a dolgozók keresete a ha­tékonyság javulásával össz­hangban emelkedjék. Az egyéni, valamint a vállalati a szövetkezeti csoportérde­kek az össztársadalmi ér­dekkel összhangban érvé­nyesüljenek. Harcolni kell az ellen, hogy helyenként csak sza­vakban fogadják el a párt gazdaságpolitikai irányvona­lát, ugyanakkor nem kor­szerűsítik a termelést, ala­csony színvonalon szervezik a munkát és feladataikat nem jobb munkával, hanem az államra hárítva, a társa­dalom rovására próbálják 25. Az általános haladással erősödtek hazánkban a köz- gondolkodás szocialista ele­mei, emelkedett a társada­lom tagjainak általános és szakmai műveltsége, tovább terjedt a marxista—leninista világnézet. A párt kulturális politiká­jának helyességét a legutób­bi négy esztendő gyakorlata is igazolta. A kulturális élet fejlődését mind a közokta­tásban és a közművelődés­ben, mind a tudományos és művészeti alkotómunkában alapvetően a szocialista tö­rekvések erősödése jellemzi. A Központi Bizottság a világszerte kibontakozó tu­dományos-technikai forrada­lom várható lehetőségeivel és hatásával számolva ki­dolgozta a párt tudomány- politikai irányelveit. Az elmúlt négy évben a korábbinál érezhetőbb és eredményesebb volt az al­kotó értelmiség részvétele mai prolémáink megoldásá­ban, a további feladatok meghatározásában. 26. A szocialista társada­lom politikai egységének erősödése és aktivitásának fokozódása a párt által ve­zetett harcban ment végbe. A párt bátorította az alkotó vitákat, a széles körű véle­ménycserét. Ez segítette a fejlődés új kérdéseinek marxista megoldását, és ked­vezően befolyásolta a szo­cialista közgondolkodás ter­jedését. Ideológiai életünk­ben erősödött a marxizmus— leninizmus hegemóniája. megoldani. Meg kell akadá­lyozni, hogy társadalmunk­nak akár a csoportok, akár egyének jogtalan haszonél­vezői legyenek. 24. Gazdasági építőmun­kánkban az egyre növekvő feladatok a vezetőktől is nagyobb teljesítményeket kívánnak, nagyobb követel­ményeket támasztanak ve­lük szemben. A gazdasági vezetők politikai felelősség­gel dolgozó szakértők le­gyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját. Ve­zetési módszerüket emeljék magasabb színvonalra, él­jenek bátrabban megnöve­kedett hatáskörükkel, tart­sanak lépést a fejlődéssel. Tanuljanak meg távlatokban gondolkodni, rendelkezzenek kellő nemzetközi tájékozott­sággal, képezzék magukat. A szocialista gazdaság ve­zetőinek kötelességük, hogy felelős posztjukon mindent megtegyenek a párt gazda­ságpolitikájának megvalósí­tásáért, tárják fel és hasz­nálják ki az összes erőforrá­sokat a társadalom egé­szének, a vállalat dolgozói­nak javára. A kommunista eszmék térhódítása mellett azonban a társadalom átmeneti jelle­ge és a kapitalista környe­zet miatt még jelen vannak, hatnak és részben újrater­melődnek reakciós, naciona­lista, idealista nézetek, a kis­polgári gondolkodásmód jel­legzetes megnyilvánulásai is, amelyek hátráltatják a tár­sadalom fejlődését és esz­mei-politikai egységének erősödését. Állandóan számolni kell az imperializmus ideológiai fellazító tevékenységével is, amelynek fő törekvése, hogy kételyt hintsen, közvéle­ményünket szembe fordítsa a szocializmus, a kommuniz­mus eszméjével; társadalmi rendünk, a szocialista or­szágok ellen hangulatot kelt­sen. A párt az imperialisták mesterkedéseinek, igazi cél­jainak leleplezésével, esz­méink hirdetésével aktívan harcol a fellazító tevékeny­ség ellen. 27. Az élet különböző te­rületein elért fejlődés lehe­tővé teszi, hogy tovább fej­lesszük és gyarapítsuk az ideológiai életben elért ered­ményeket s a felszabadulás óta végbemenő kulturális forradalom vívmányait. Az ideológia és a kultúra frontján a fő feladat az erők jobb összefogásával az esz­mei harc fokozása, a mar­xista-leninista ideológia he­gemon helyzetének erősítése, a szocialista kultúra fejlesz­tése. E téren elsősorban ide­V. Társadalmunk ideológiai, kulturális állapota olőglal eszközökkel, érvekkel, fiz új kérdések marxista megoldásával, a meggyőzés módszerével, a szocialista eszmék erkölcs hatékony ter­jesztésével harcolunk. A szocializmus teljes fel­építésének egyik fő feltétele a magas eszmei és erkölcsi színvonalú szocialista köz- gondolkodás, a szocialista embertípus kialakítása. Az önző kispolgári életszemlé­lettel, magatartással szem­ben erősítenünk kell azt a meggyőződést, hogy az egyén csak a társadalommal együtt boldogulhat. A szocializmus öntudatos hívei nemcsak munkájukat végzik becsüle­tesen, hanem részt kérnek a közügyek intézéséből és vál­lalják a közös felelősséget. Az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülé­sét, a szocialista módon vég­zett munka, a szocializmus ügye iránt elkötelezett ma­gatartás tekintélyét. A mun­kásosztály, a dolgozó nép érdekeit képviselő, az önfel- áldozóan dolgozó, felelőssé­get és áldozatot vállaló ál­lampolgárok az élet egyet­len területén se szorulhas­sanak háttrébe azok mögött, akik csak haszonélvezői a szocialista társadalomnak. Erősíteni kell azt a közszel­lemet, amelyben a társada­lom pozitív erői, a szocializ­mus hívei a hangadók, s amely nem tűri el a társa­dalomellenes magatartást, cinizmust, a fegyelmezetlen­séget, a harácsolást, a kö­zösség megkárosítását. Tár­sadalmi rendünk vívmányai­nak, építőmunkánk eredmé­nyeinek valósághű propagan­dájával erősítenünk keli a jogos nemzeti, hazafias ér­zést, s ezzel együtt az inter­nacionalista nevelést 28. Az ideológiai feladatok megoldásában a párt foko­zottan számít a marxista— leninista társadalomtudomá­nyok eredményeire, művelői­nek közreműködésére. A párt támogatja a társadalmi valóságnak és a fejlődés tör­vényeinek minél szélesebb feltárására irányuló kutatá­sokat, mert ezek megisme­rése a párt és a munkásosz­tály érdeke. A marxizmus—leninizmus elméletét nem tekintjük be­fejezett, lezárt rendszernek. A pártnak egyaránt köteles­sége a marxizmus—leniniz­mus alapelveinek védelme és forradalmi elméletünk ál­landó fejlesztése. Kommu­nista ideológiánkat, világ­nézetünket a reakciós bur- zsoá nézetekkel s azok ma­radványaival vívott harc­ban hirdetjük, képviseljük. Nem engedjük kérdésessé tenni a marxizmus—leniniz­mus gyakorlatban kipróbált és bevált alapelveit, fő tör­vényszerűségeit, szemléletét és tudományos módszerét. Elutasítjuk a marxizmus— leninizmus pluralizálását, a marxizmuson belüli külön irányzatok szükségszerűségét hirdető nézeteket. Egyidejű­leg harcolunk a marxizmus —leninizmus elméletének dogmaként való kezelése és a revizionista torzítás min­den kísérlete ellen. 29. Közoktatási rendsze­rünk alapvetően betölti hi­vatását, fejlődött; pedagó­gusaink döntő többsége si­kerrel helytáll az oktatási és nevelési munkában, jelentős szerepe van abban, hogy ifjúságunk zöme becsülete­sen tanul és dolgozik. A tár­sadalom, valamint a tudo­mányok és a technika roha­mos fejlődése azonban meg­követeli oktatási, nevelési rendszerünk fejlesztését, kor­szerűsítését, magasabb szín­vonalra emelését, ez szocia­lista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Oktatási és nevelési rend­szerünk szolgálja hatéko­nyabban szocialista céljain­kat,^ társadalmi igényeinket. Alsó-, közép-, és felsőfokú tanintézményeink a társada­lom szükségleteivel össz­hangban képezzék és nevel­jék a fiatalokat. A következő években a közoktatás jelentős fejleszté­sére kell törekednünk. Az azonos típusú iskolák között fokozatosan szűnjenek meg a ma még jelentős színvo­nalbeli különbségek. A fő­iskolákon és az egyeteme­ken magasabbra kell emel­ni az oktató- és nevelőmun­ka színvonalát. Folytatni kell a szakképzés korszerű­sítését. A szilárd alapműveltség biztosítása mellett minden iskolatípusban törődjenek többet az egyéni képességek differenciált fejlesztésével, biztosítsák és bátorítsák a tehetségek szabad kibontako­zását. Az iskolák, a taninté­zetek fordítsanak nagyobb figyelmet a tanulóifjúság vi­lágnézeti, erkölcsi és honvé­delmi nevelésére. Különös gonddal kell fog­lalkozni a fizikai dolgozók gyermekeinek iskoláztatásá­val. A párt elvárja, hogy a munkások, a parasztok gyer­mekeit mindenki az ügy tár­sadalmi jelentőségéhez mél­tóan, a dolgozó osztályok iránti kötelességtudattal és tiszteletérzéssel támogassa a tanulásban. Ehhez biztosíta­ni kell a gazdasági, szociális és pedagógiai feltételeket. 30. A művészetek színvo­nalának emeléséhez nélkü­lözhetetlen tömegbázisuk to­vábbi erősödése, amihez a szocializmus a legjobb fel­tételeket biztosítja. Ez a mű­vészetektől azt igényli, hogy sajátos eszközökkel segít­sék megérteni és formálni gazdagabb, egyszersmind bo­nyolultabb világunkat. Éle­tünk összetettsége nem le­het indok sem a társadalmi kérdésektől való elfordulás­ra, sem azok elvont, általá­nosító vagy negativista áb­rázolására. Az ettől való fé­lelem sem adhat teret a se­matikus művészet és a dog­matikus művészetszemlélet feléledésének, sem pedig a hibákat, nehézségeket letaga­dó vagy megkerülő ábrá­zolásnak. Kulturális, szellemi éle­tünk gazdagodásával egyre növekszik a kulturális-művé­szeti fórumok, alkotóműhe­lyek jelentősége. Feladatu­kat önállósággal és nagy fe­lelősséggel kell végezniük. A párt formai, stiláris kérdé­sekbe szervezeti rendszabá­lyokkal nem avatkozik be, de a közízlés formálását fon­tos politikai és ideológiai feladatnak tekinti. Továbbra is a népünk és az emberiség alapvető kérdéseiben párto­san állást foglaló szocialista —realista közéleti érdekű, elkötelezett művészetet tá­mogatjuk. A marxista kriti­kának, a kulturális, művé­szeti fórumoknak az eddigi­nél határozottabban fel kell lépniük a különböző helyte­len nézetek ellen, s arra kell törekedniük, hogy azok meg­felelő elvi válaszban része­süljenek. 31. Társadalmi, ideológiai 32. A szocialista építőmun­ka, a gazdasági, kulturális fejlődés eredményeként to­vább javultak hazánkban a dolgozók életkörülményei. öt év alatt a munkások és alkalmazottak reáljövedelme átlagosan 30—32 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér mintegy 17 százalékkal emelkedett. Az iparban és az építőiparban általánossá vált a 44 órás munkahét; mint­egy 2 millió munkás és al­kalmazott dolgozik rövidí­tett munkaidőben. A IX. kongresszus határo­zatának megfelelően a pa­raszti jövedelmek az átla­gosnál gyorsabban növeked­tek, így a munkások és a termelőszövetkezeti parasz­tok személyes jövedelmének — az életszínvonal legfon­tosabb tényezőjének — szín­vonala országos átlagban kiegyenlítődött. Ezzel és a termelőszövetkezeti tagok szociális és kulturális ellátá­sának fejlesztésével nagyot léptünk előre a falu és a város közötti különbségek megszüntetésének útján. Jelentősen bővült a társa­dalmi juttatásokban részesü­lők köre és nagyobb lett a juttatások összege. Növeltük a nyugdijakat és a családi pótlékot. Bevezettük a gyer­mekgondozási segélyt, ame­lyet eddig 180 000-en vettek igénybe. A pénzbeli társa­dalmi juttatások egy lakosra jutó összege 42%-kal múltjh felül a négy évvel ezelőttit. 1966—1970 között 320 004 új lakás épült; több mint eddig bármelyik ötéves terv­5 életünk fontos kérdése a kultúra és a tömegek kap­csolatának további szélesí­tése, elmélyítése. Kulturális intézményrendszerünk szol­gálja jobban a tömegek szo­cialista fejlődését, amire a szabad idő növekedése, a tömegtájékoztatási eszközök széles körű elterjedése új és még korántsem eléggé kiak­názott lehetőségeket nyújt. A közművelődés fejlődése eredményei ellenére elma­rad a növekvő társadalmi követelményektől. A közmű­velődés fejlődése az egyéni­ség kibontakozásának, a szo­cialista demokrácia erősödé­sének, a termelési kultúra emelkedésének elenged kelet­ien eszköze. Mind állami, mind vállalati forrásokból többet kell biztosítani a fel­nőtt lakosság oktatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfe­lelő művelődési intézmé­nyekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igényei­nek kielégítésére. Az oktatási és művészeti, valamint a tudományos intézmények céltudatosabban szolgálják a felnőtt lakosság művelődé­sét, kulturálódását. ben. Kereken egymillió em­ber költözik új lakásba. Tömegesen elterjedtek olyan árucikkek, amelyek­hez azelőtt csak a magasabb jövedelműek jutottak hozzá. Ma minden második ház­tartásban van mosógép és televíziókészülék, majdnem minden harmadik családnak van villamos hűtőszekrénye és porszívó gépe. Tovább csökkentek az or­szág különböző területei kö­zött a gazdasági fejlettség­beli különbségek, kiegyenlí­tettebbé vált a lakosság szo­ciális ellátottsága. 33. Gazdasági építőmun­kánk, szocialista társadal­munk alapvető célja, hogy tovább szilárdítsa a létbiz­tonságot, kulturáltabbá te­gye a munkakörülményeket, valamint a gazdasági ered­ményekkel összhangban nö­vekvő anyagi jólétet bizto­sítson az ország népének, kedvező feltételeket teremt­sen a tanuláshoz, a pihenés­hez. A Központi Bizottság he­lyesli, hogy az életszínvQpal emelésében a reálbérek nö­velése kapjon meghatáro­zóbb szerepet, s a dolgozók jövedelmének növelése az eddiginél következetesebben kapcsolódjék a végzett mun­ka eredményéhez, a terme­lékenység és a hatékonyság növekedéséhez. A negyedik ötéves terv ezzel összhang­ban az egy főre jutó jövede­lem 25—27 százalékos, az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növeléséi irányozza elő. A munkások VI. Életszínvonal, szociálpolitika

Next

/
Thumbnails
Contents