Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus 20. István király, az ' államalapító István király szobra a budapesti Hősök terén Megjelent a Fáklya legújabb száma Milyen lesz a hírközlés utódaink korában? Annak a mindannyiunk számára közismert ténynek, hogy a magyar népnek nemcsak volt történelme, hanem történelme van, hogy a magyar nép nemcsak a nevét adta a történelemnek, hanem tetteivel, a történelmi fejlődés élvonalában ma is írja történelmét,,előzményei a honfoglalást közvetlenül követő, X. századi fejlődésünkben keresendők. Ez a fejlődés a honfoglaló magyarok nemzetségi, az ősközösségi társadalom legfejlettebb fokán levő társadalmának gazdasági és politikai válságában jelentkezett. Ez a válság a X. század vége felé az ország hatalmasait, legalábbis azokat, akik képesek voltak mindezt meglátni, válaszút elé állította. Vagy segítik a jelentkező újat mind a gazdaságban, mind a társadalomban, s akkor népünk továbbra is fennmarad, vagy görcsösen ragaszkodnak a régihez, s akkor népük örökre letűnik a történelem színpadáról. A magyar nép azonban rendelkezett két kiváló férfiúval, Géza nagyfejedelem és fia, István személyében, akik képesek voltak népüket a feudalizmus útjára rávezetni, mely korukban a haladás egyetlen lehetséges útját jelentette. Kettőjük közül a fiú, I. (szent) István király születésének ezredéves fordulóját üljük. Géza nagyfejedelem (+ 997) és az erdélyi Gyula leánya, Sarolt házasságából negyedik gyermekként született. István 996-ban, egy évvel Géza halála előtt me^hősült, feleségül vette Gizellát, II. Civakodó Henrik bajor herceg és Welf Gizella burgundi hercegnő leányát. Házasságukból öt gyermek született. Az idősebb három nevét nem ismerjük, fiatalon elhunytak, Negyedik ként született Imre, ki vadászaton vesztette életét 1030- ban. A legkisebb gyermeket Ottónak hívták, s szintén fiatalon elhalálozott. X. századi fejlődésünk X. századi fejlődünket alapvetően két fő problémakör határozta meg. Az egyik — a korábbi gazdasági rendszerünk okozta relatív túlnépesedés következményeit (gazdasági és társadalmi feszültség) a merseburgi és augsburgi vereségek után a kalandozó hadjáratok nem tudták levezetni, hiszen a kalandozások megszűntek. Míg korábban csak a kalandozások során rabolt rabszolgákat fogták be földművelésre, az új helyzetben a nemzetségek közszabadjai közül is egyre többen kényszerültek a földműveléssel járó életforma váltásra. Ilymódon a X. század végére a korabeli magyar gazdaság szerkezetén belül a földművelés, ha túlsúlyra nem is jutott az állattartással szemben, mindenesetre elég jelentős helyet foglalt el ahhoz, hogy a feudális társadalmi rendszer gazdasági alapja — a föld- magántulajdon monopóliuma ráépülhessen. X. századi fejlődésünk ugyancsak magában hordozta a kialakuló osztálytársadalom és állam csíráit is. Engels írta A család, a magántulajdon és az állam eredete című munkájában: „A rablóhadjáratok megnövelik a, fő- és alvezérek hatalmát. Abból a szokásból, hogy utódjukat ugyanabból a családból választják az apa jog győzelme után először megtűrt, azután megkövetelt, végül bitorolt hivatalöröklés lesz. Ezzel lerakták az örökletes királyság és nemesség alapjait.” Ezen folyamat következtében választottak főfejedelmet az Árpádok családjából a honfoglalástól kezdődően. Ezen folyamat következtében alakult ki mind a főfejedelem (például Géza 972—997, István 997—1000). mind a nemzetségi arisztokrácia (Gyula, Koppány. Ajtony) körül a katonai kíséretek rendszere, az elnyomó apparátus első formája. A nemzetiségi arisztokrácia és kísérőik szembenálltak a szegényekké) és viszont, mert potenciálisan a későbbi uralkodó és elnyomott osztály tagjai jelentkeztek bennük. A feudális állam megszervezése Géza halála után a főfejedelemség a keresztény primo- geniturával (elsőszülött fiú öröklési joga) szemben, az ősi hagyományok értelmében (pogány szeniorátusi elképzelés) a levirre szállt volna. (Levirátus = sógorházasság. A levir a férj fitestvére vagy férfirokona. Egyes nomád népek így biztosították, hogy a családfő elhalálozása után vagyona továbbra is a nemzetség tulajdonában maradjon). A levir személyét meg is találjuk Koppányban, aki a krónika szerint vérfertőző nászra készült István király anyjával. A készülő házasság kétségkívül politikai jellegű lett volna, a pogányság egyeduralma visszaállításának lehetősége a Géza erőszakolta primogenitúra és a kereszténység ellen. I. István ellenlépései közismertek. Egyféleképpen sújtotta lázongó apai és anyai rokonságát. Előbb Koppányi, majd Gyulát, végül Aj tony t győzte le. Kop- pányt felnégyelték, Gyula élete végéig fogságban volt. Az államot I. István vezérletével létrehozni történelmileg haladó lépés volt. A pogány magyar, jelesen osztálynélküli, nemzetségi társadalom túlélte önmagát, s az osztálytársadalom kialakulása a fejlődésnek azon a szakaszán szükségszerű volt. Az állam megszervezését, a lázadók, Koppány, Ajtony és Gyula leverésével látjuk befejezettnek, szemben a polgári történetírás hagyományozta 1001-es esztendővel és a II. Szilveszter pápától nyert koronával való királlyá koronázás tényével. Az bizonyos, hogy a királlyá koronázás tényét sok mindenre felhasználták. Egyesek megpróbálták bebizonyítani vele a római katolikus egyház Magyarországra való kiterjesztésének fontosságát — ugyanis innen a korona. Mások a „szent korona tant” felhasználva a polgári nemzet és az uralkodó összetartozását is I. István hagyatékának vélték. Míg ismét mások a koronázást szentistváni birodalomnak értelmezve soviniszta célok létjogosultságát látták bizonyítottnak. Nyilvánvaló, hogy a koronázásnak megvolt a maga külpolitikai jelentősége. A megkoronázott magyar király nagyobb súllyal léphetett fel, mint a nemzetségi társadalmat képviselő fejedelem. De az állam megszervezése nem a koronázással zárult, s nem annak függvénye, hanem belső társadalmi okok következménye volt. Az István által létrehozott állam gazdasági alapja a feudális földtulajdon volt, annak ellenére, hogy István idejében még nem jutott túlsúlyra az ország területén. A létrejött feudális állam a megyerendszerre épült fel. A vármegye ebben az időben katonai, jogi és gazdasági egység is volt. A korábbi vitát, hogy germán (frank) avagy szláv alapokon épült-e fel az István-kori vármegye, a legújabb kutatások egyértelműen eldöntötték. Bizonyították a kérdésfeltevés ilyetén módjának helytelen voltát, s feltárták a feudális megyerendszer kialakulásának valószínű folyamatát. Az István-kori vármegye a nemzetségi szállásterületekből alakult ki, nagyjából megtartva annak határait. A megye központjában királyi vár állott, részben a megye központjaként. részben a megye területén levő királyi birtokok gazdasági centrumaként. A megyét s egyben a várat az ispán igazgatta. A megye területe három részre oszlott, egyharmada megmaradt a nemzetség tulajdonában, másik harmada a király birtoka volt, s a harmadik harmada a várnép ellátására szolgált. Szolnok megyét is I. István hozta létre Szolnok megye területe eredetileg Bihartól a mai Szolnokig a Tisza mindkét partján terjedt, de a történelem folyamán sokat változott. A megye lakosainak fő feladata a sószállítás biztosítása volt, mely akkor az erdélyi sóbányákból szekereken történt. Szolnok megye neve a Révai, valamint az Üj Magyar Lexikon magyarázatával ellentétben nem a szláv sóvágóból (szol-nik) ered, hanem I. István által kinevezett első ispánja Zounock — többféle írásmódját is ismerjük, de az „L” betű mindegyikből hiányzik — nevét viseli magán. Szolnok megye nevének származása nem egyedülálló István korában. Hasonlóképpen kapta nevét az egykori Csa- nád megye is. Szolnok földvárát a Tisza és a Zagyva összefolyásának szögében építették fel, István-kori eredetét bizonyítandó, területéről a király ezüst dénárja került elő. A magyar állam első törvényeit a királyi szenátus hozta, amely még nem volt kialakult testület, hanem jobbára a királyhoz közelálló főurakból állott. A törvények a legszigorúbban a verekedést büntették. Aki kardot rántott, akárki lett volt is az, az általa kirántott kard által veszejtették el. Hasonló büntetés érte az ispánt is, ha e törvény után más házára tört, s ha valaki szembeszállt vele, és a támadót agyonverte, nem érte büntetés. Akit haragból vagy gőgből szándékosan életétől megfosztottak, azért a gyilkos vérdíjat kellett fizessen, melyet a király, a rokonok és a bírák között osztottak szét. Az esküszegőnek kezét vágták le, hacsak meg nem váltotta. Az uralkodóosztály későbbi kasztszerű elkülönülése jelentkezett azokban a törvényekben, melyek a rabszolgákkal és a szolgákkal való viszonyt szabályozták. István egyéb törvényei a korábbi pogány jogszokásokat törölték el — például tiltották a nőrablást és a levirátust (az özvegyet senki sem kényszeríthette újabb házasságra), valamint a pogány hitvilág papjai, a sámánok és jósok működése ellen foganatosítottak intézkedéseket. Az új magyar állam harca az idegen hódítók ellen Az István létrehozta új magyar államot a német— római birodalom részéről kezdettől fogva veszély fenyegette. Az első szervezett hadjáratra 1030-ban került sor. A hadsereget, mely Sopron felől tört be az országba, maga a császár, II. Konrád vezette. A magyar sereg visz- szavonult. Visszavonulásakor maga előtt elpusztított minden falut és élelmet. A támadók így nehéz körülmények között eljutottak ugyan a Rábáig, de közben a magyar csapatok a betolakodók háta mögött elfoglalták Bécset, s így a hódítók kelepcébe kerültek. Az István által kiépített hadsereg, melyben célszerűen keveredett a régi nomád és a feudális haditechnika, elég erős volt ahhoz, hogy ne kerülhessen sor egy második augsburgi csatára. Minden ember egyforma I. István korának kiemelkedő egyénisége volt. Mindezt a kortárs történetírók is elismerték. Kiemelték azt a ritka képességét, hogy munkatársakul a legkiválóbb embereket tudta kiválasztani. Hangsúlyozták béke- szeret.etét, valamint azt, hogy páratlan nagylelkűsége' mindig kellő eréllyel párosult. De a király fiához intézett intelmében magáról is vallott, amikor a következőket írta: „Ne feledd el, hogy minden ember egyforma..., Ha jó akarattal lész és nem bántasz senkit: király leszesz és szeretni fognak, de ha szenvedélyes, gőgös, rosszakaratú, türelmetlen vagy, nagyjaidnak nyakára ülész, a nemzet ereje romlása lészen királyságodnak, és országod idegennek jut majd birtokába.” I. István, Magyarország első királya, a magyar feudális állam létrehozója, 1038. augusztus 15-én hunyt el. — Székesfehérvárott volt temetése, ahol koporsója ma is látható. Ez alkalomból tömérdek ember sereglett ott össze, sátraikkal ellepvén a térségeket, mint ahogy akkor írták. A temetésre összegyűltek megérezték, hogy nagy embert temetnek. Olyan embert, aki a maga korában a haladás útját járta, a forradalom útját járta, hiszen uralkodása idején Magyar- országon társadalmi — gazdasági forradalom zajlott. Elsősorban ezért, valamint a magyar haza mindenkori áldozatkész védelméért kell őt magunkénak vallanunk és ezt kell életútjából örök tanulságként megőriznünk. Selmeczi László Murad Kaplanov profesz- szor szerint a harmadik évezred elejét az úgynevezett „imanens”, vagyis az olyan hírközlő eszközök fogják jellemezni, amelyek ugyanúgy hozzátartoznak majd az életünkhöz, mint manapság az óra vagy a szemüveg. A jelenlegi globális hírközlést felváltja az egyetemes hírközlés. Az egyetemes hírközlésre való áttérés bizonyára rövidebb idő alatt bekövetkezik, mint amennyi idő alatt a napórát felváltotta a karóra. Az egyetemes hírközlésre való áttéréshez mindenekelőtt szuperminiatür adó-vevő készülékeket kell konstruálni a hang és a kép továbbítására, s kisméretű áramforrásokra, valamint olyan közvetítő rendszerre és optimális energiaátalakítókra lesz szükség, amelyek közvetlenül hatnak az emberi érzékszervekre. Széleskörűen elterjednek majd a diktafon és az írógép funkcióit egyesítő készülékek. A vevőkészülékek táplálására az emberi test melegét fogják felhasználni. Az egyetemes hírközlő rendszer szociológiai következményei nagyon lényegesek lesznek. Erősen megváltozik majd a városok, a kulturális és oktatási intézmények képe, valamint a szállítások struktúrája. A szakmai és üzleti utazások szükségessége csökken, minden kérdést még igen nagy távolságból is pillanatok alatt el lehet dönteni. Az egyetemes hírközlésnek azonban minden előnye mellett árnyoldala is lesz: információi undort kelt az emberben. A „beteg” számára az információ területén jóval nehezebb feladat lesz „kímélő étrendet” előírni, mint a táplálkozásban. Ezt a cikket a Fáklya c. lap augusztus 30-án megjelenő, 16. számából vettük át. Ebben a számban további érdekes anyagokat talál az olvasó a Mai kérdések, mai vélemények című rovatban. Beszámol a lap az új szovjet iskolareformról, a világhírű bürakani csillagvizsgálóról, egy új színes szovjet kalandos filmről. távolkeletre vezetnek. A kínaiak rizspapírra írott üdvözlő lapjaikat már a X. században képecskékkel illusztrálták, ezek azonban egyedi alkotások voltak. Nem egyedi, de kis példányszámban készült képeslapoknak kell felfognunk a Franciaországban, a XVII. században meghonosodott rézmetszetű üdvözlő és köszöntőlapqkat is, amelyeket sokszor neves művészek készítettek. A képeslevelezőlap története Napjainkban a postai forgalom tekintélyes részét a képeslevelezőlapok teszik ki. Hazánkban évente körülbelül hetven millió képeslap fogy el, s ebből arra is következtethetünk, hogy a nagyobb országokban milyen óriási lehet a fogyasztás. Ha a képeslevelezőlap múltját kutatjuk, az első nyomok itt is, akárcsak a könyvnyomtatás, vagy a szok- szorosító grafika esetében a Ősök az angol karácsonyi lapok A mai értelemben vett, tömegméretben előállított képeslevelezőlapok ősei az angol karácsonyi lapok, a „Christmas Card”-ok, amelyeknek divatja a múlt században terjedt el. A „Christmas Card” Angliában és Amerikában szinte nemzeti intézmény. A képeslevelezőlap egyéb formáinak (városkép, képző- művészeti reprodukciók, arcképek stb.) felvirágzása Euró- paszerte az 1870-es évek körüli időre tehető. A porosz— francia háború idején Leon Besnardeaux francia könyvAz abszurd ötletek A képeslapok révén figyelemmel kísérhetjük egy-egy város fejlődését éppúgy, mint egy-egy ország politikai, művészeti ís ízlésfejlődésének alakulását. A korai, csipkés szegélyű postai lapok után megjelentek a humoros témájúak, sokszor ablakos, hajto- gatós megoldásban. Néha egészen abszurd levelezőlapötletek is születtek. Egy kövér anyóst ábrázoló képeslevelezőlapon az anyós ülő alkalmatosságát kis párna helyettesítette, amelyet a címzett aztán tűpárnának használhatott. A legnagyobb hazai gyűjtemény Hazánkban a gyűjtés a századfordulón kezdődött; a gyűjtőknek „Magyar Képes Levelező-lap” címmel külön folyóiratuk is volt. A legnagyobb hazai gyűjtemény megalapítása dr. Petrikovics László szerencsi orvos nevéhez fűződik, aki ötvenéves gyűjtőmunkával mintegy 400 000 lapot szerzett. Kollekciója gazdag ritkaságokban (selyemre. rénszarvasbőrre, falemezre stb. nyomott lapok). A kiváló műgyűjtő anyagát Szerencs városának ajándékozta, amely az értékes gyűiterrrinvt a sz°r°nrs> Rákóczi-házban helyezte el. A képeslevelezőlap-gyűjtők kereskedő a városa körül táborozó nagyszámú katonaságot nem tudta levélborítékokkal ellátni, és ezért folyóiratokból kivágott képeket kezdett árusítani, melyeknek hátára írni lehetett; ezekhez nem kellett boríték. Az 1869. október 1-én az osztrák és a magyar posta által először kibocsátott postai levelezőlapot csakhamar követte a képeslevelezőlap is: Hinrich Stephan porosz postatisztviselő ötlete alapján August Schwartz oldenburgi könyvkereskedő hozta forgalomba őket először. A képeslevelezőlapok művelődéstörténeti jelentőségét korán felismerték a múzeumok, a könyvtárak. A leggazdagabb gyűjtemény a brook- lini: két és fél millió lapot számlál. Gazdag a British Múzeum és a Victoria and Albert Múzeum kollekciója is. A külföldi magángyűjtemények közül dr. Arzberg bécsi jogászé a leggazdagabb: hatszázezer darabot számlál. Ezt N. Sz. Tagrin leningrádi tanár félmilliós, védett gyűjteménye követi. A világon igen sokszázezer darab alatti gyűjteményt tartanak számon. száma évről évre növekszik. A hazai gyűjtőkért elsősorban a dorogi „Ki Mit Gyűjt Klub” és a Fővárosi Művelődési Ház hobby-szakköre fogja össze. Újabban múzeumaink érdeklődése is megélénkült; erre mutat, hogy a debreceni Déri Múzeum nemrég megvásárolta Velényi Lászlóné pécsi gyűjtő 10 000 darabos anyagát. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata az utóbbi években többször rendezett képeslevelezőlap-kiállítást és művészlevelezőlapok kiadásával is sokat tesz a gyűjtők kielégítése és a művészetek népszerűsítése érdekében. Galambos Ferenc
