Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

1970. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem szeretek sorbaállni Eladják a megyei baromfikeltető állomást Hat tsz közős vállalkozása A termelőszövetkezetek kezdeményezésére tárgyalá­sok kezdődtek a Szolnok megyei Baromfikeltető Válla­lat üzemeinek átadásáról. A keltető jelenleg a megyei ta­nács vállalataként működik, s minden évben jelentős nye­reséget fizetett be a költség- vetésbe. Tehát gazdaságosan működött. A hosszantartó tárgyalá­sok eredményeként megálla­podás született, hogy hat tsz — szajoli Vörös Csepel, új- szászi Szabadság, törökszent­miklósi Aranykalász és Al­kotmány, kenderesi Vörös Csepel, mezőtúri Magyar— Mongol Barátság Tsz — kö­zös vállalkozást alapít a kel­tető üzemeltetésére. Nem zár­ták ki más gazdaságok jelent­kezését sem. Az elképzelések szerint olyan árpolitikát alakítanak ki, hogy a tenyésztojást ter­melők, a keltető és áruba­romfit előállítók is megtalál­ják számításaikat. 1 Az átvétel eredményeként | a tenyésztojás-termelést is I jövedelmezőbbé lehet tenni. 'I ■ ' A közös vállalkozás részt­vevői kötelezettséget vállal­tak, hogy ellátják naposba­romfival Szolnok megye ter­melőszövetkezeteit, egyéni és háztáji gazdaságait. Abban is megegyeztek, hogy a képző­dött nyereségnek legalább 50 százalékát a baromfitenyész­tés fejlesztésére fordítják. A vállalat szolnoki, jász­apáti és mezőtúri állomásai — csibeegységben számol­va — évi 20 millió tojás kel­tetésére képesek. A munka azonban az igények szerint szezonjellegű. Az idén 10,5 millió, jövőre 10,7 millió na­posbaromfit keltetnek. Hamp­shire és G—65-ös fajtájú csi­béket, továbbá pulykát, ka­csát, libát és gyöngyöst. ■ A vállalat állóeszközeinek értéke 15 millió forint, a for­góeszközöké pedig 2,5 millió forint. A közös vállalkozás tagszövetkezetei természete­sen ezt kifizetik. Átveszik a vállalat teljes személyi állományát. Köte­lezettséget vállalnak a jö­vő évi szerződések teljesí­téséért is. A közös vállalkozás létre­jöttével megvalósul a verti­kális baromfitartás. Az ér­dekazonosság lehetővé teszi a baromfitartás fejlesztését A megegyezés, a közös vál­lalkozás létrejött A vállalat átadásáról véglegesen a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága dönt. Az átadáshoz szükséges a MÉM és a PM jóváhagyása is. A megyei tanács vb me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályán megtudtuk, hogy a baromfitenyésztés, tartás fejlesztése érdekében koor­dinációs bizottságot hoztak létre. Tagja a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a két tsz területi szövetség és a BOV illetékes szakembere. Tagja lesz a kö­zös vállalkozás is. •I — m. 1. — — viszont a friss, hófehér kényé- rét nagyon szeretem. Éppen ezért, sokat bosszankodom. Mert vagy sorba állok a sütőipari vál­lalat üzlete élőt, vagy ritkán eszem friss, illatos hófehér cipót. Nincs időm a sorakozásra, vá­rakozásra. örülök, ha munka után befutok az élelmiszerboltba, s egy füst alatt kenyértől húsig, tésztáig mindent megveszek egy helyen. Csakhogy az élelmiszer­boltban nagyon sokszor szikkadt, másnaposnak tűnő a kenyér. A sütőipari vanaiat szakeraoerei meg is magyarázták nekem, miért van így. Egyszerűen nem tudnak annyi kenyeret frissen sütni, amennyi a városnak, s a környező Községeknek kell. Ezért előre sütik a kenyeret. Kü­lönösen hét végén, amikor hár- romszáz mázsát vásárolnak Szol­nokon. Élelmiszerbolt 37, sütőipari ke­nyérbolt 5 van Szolnokon. Hat­van-nyolcvan mázsa friss ke­nyér ott készül a sütőipar bolt­jainak szomszeasagaoan, a regi kis magánpékségekben. Nem szál­lítják, nem törik, nyomják, hely­ben, rögtön eladják. Ezért ácso- rog sor — időnként hosszú és bosszús — a sütőipari elárusító- helyek előtt. A városi tanács legutóbbi ülé­sen egy tanácstag keraest tett lei. Mi az oka annak, nogy a uodo istvan utca es a jozset Attila út sarkánál levő kenyér­boltból zsákokban, nagy kosa­rakban hordják a kenyeret? Hogy egy sorbanálló elvisz sok kilót? A kérdésre felelni egyszerű. Mert megbízásból, szívességből visznek a ráérő háziasszonyok, nyugdíjasok, vakációzó diákok a szomszédoknak is. Azt is hallot­tam, hogy gyakran autó érkezik, s tíz kenyeret is elvisz egy- egy munkahelyre. — A dolgozók­nak. Nincs ebben semmi különös. Sokan szeretik a friss, szép ke­nyeret nálunk. Hanem, hanem. Az mégis fur­csa, hogy a sütőipari vállalat ki­zárólag csak saját üzleteiben áru­sítja ezeket. Az élelmiszer kiske­reskedelmi vállalat boltjaiban hiába keressük, keresem. v auaiati eraek, eisoDbseg, előny? Így is lehetne nevezni. Mégis, én inkább vállalati önzés­nek, s egyúttal a dolgozó szol­nokiak kárára, bosszságára tör­ténő furcsa előnynek nevezném. Már, ha kérdeznének... Akkor több politikusasszony lesz..« JBeszélgetés Krasznai Károlyné országgyűlési képviselővel Az a típus, akinek min­denről véleménye van. Ha akarna sem tudna közömbös maradni a termelő kollektí­va, vagy akár az egyik „kö­szönő” ismerős gondja-baja iránt sem. Ezek az emberi tulajdonságok emelték a bi­zalom posztjára Krasznai Károlynét. Azóta három év telt el. Néprzerű választási körzetében. Ezt onnan is tu­dom. hogy nemegyszer mart­fűi lakásán, a késő esti órák­ban is keresik hivatalos ügyekben. Arr kor a jó ta­nácsot — vagy ha szükséges — közbenjárást megköszö­nik, ennyi a válasza: „Ez csak természetes”. Valóban természetes? Természetes lehet-e az, hogy valaki több órás. fárasztó értekezlet, fo­gadóóra után még bemegy az üzembe dolgozni, pedig nem lenne kötelessége. — A munkahelyén meg- értőek n vezetők? Nemokoz- e konfliktusokat, hogy a tü- zöde főmestere sokat távol van? — Nehéz a birkózás az idővel. Embere válogatja, megérti-e. Persze, összetű­zésre ez nem ad okot. In­kább az nyugtalanít, hogy nem tudok mindennek ele­get tenni. Állandóan napra­kész információkkal kell ren­delkeznem ahhoz, hogy ér­demben vehessek részt pél­dául a tanácsüléseken. — Tehát a konfliktus „be­lül” van. Az egyéniségében... — Az álmatlanságomban. Minden reggel négykor fel­ébredek, s átgondolom: ..ho­vá Is kell ma mennem? Mit kell elintéznem? Jaj, el ne maradjon valami, ami fon­tos!", — Biztos nem marad el. Ez csak afféle foglalkozási idegesség. — De, bizony elmarad. Néha elkeserít, hogy a gye­rekeim úgy nőnek fel, szin­te észre sem veszem. Ilyen­kor azt hiszem, hogy elhide- gültek tőlem. Hisz alig lát­nak. Ha este megjövök, ők már többnyire alszanak. Sze­rencsére — nem dicsekvés­ként mondom — jó gyere­keim vannak. A fiam 16 éves, a lányom 12. Nincs velük egyelőre semmilyen kamasz-gond. Könyvmolyok. Az olvasási szenvedélyük nagy öröm számomra, mivel ez pótol valamit abból az érzelmi nevelésből, amit egy családban csak az édesanya adhat. — Általánosságban foly­tatva: az a véleménye, hogy a nő elsődleges hivatása az anyaszerep? — Természetesen, őszin­tén megmondom, nem tudom elmarasztalni azt az asz­szonyt, aki idegenkedik a közéleti tevékenységtől. Ugyanis amilyen boldog ér­zés másokon — mondjuk egy községen — segíteni, olyan szomorú, hogy itthon lassan idegen leszek. S ezért az egy hiányérzetért még az a tengernyi élmény sem pótol, amelyben nekem, egy­szerű munkásnőnek részem lehetett. — Ismét a nők helyzeté­ről. Mi a véleménye, mi áll az „igazi” egyenjogúság út­jában? — Az egyenjogúság nem valami különleges dolog. Jogot jelent, — egyenlő jo­gokat a férfiakkal. Azt, hogy nem vagyunk kiszolgáltatott­jai az „eltartónknak”. Ám nem egyenjogúság, ha a nő nemét meg akarja tagadni. Más kérdés, hogy gazdasá­gunk jelenlegi fejlettségi fokán inkább csak a ma­gamfajta, életerős nágyma- mával együttélő asszonyok tudnak élni is azzal a jog­gal, hogy a munkából és a közéletből férfiasán vegyék ki részüket. — Tehát a nagymama, aki otthon mindent megcsinál, a megértő férj és a jó gyere­kek, — egyszóval a harmo­nikus családi élet — enged­te meg, hogy eljusson a par­lamentig? — Igen. Meggyőződésem, hogy ha sok férfi érti meg a nők közéleti r>álvára való rát“rmí'+t,!=e,5t és tímo^atia is őket. több tv>1?t»Vpr?«7- szonv les? nálunk. M°rt lát­ja, azt már a legtöhb férfi elismeri, hoe^ iól dolgozni nénzt keresni ml is tudunk. — ob — Gyám Tiszafürednek 1 Még július végén történt, hogy az Alumíniumgyár bu­dapesti titkárságára beko­pogtatott egy tiszafüredi em­ber. Illően bocsánatot kért a zavarásért, de fontos dol­got jött megkérdezni. Meg­vegye-e a villamosbérletet augusztusra, befizessen-e ebédre — vacsorára az üze­mi konyhán, vagy ne? A kérdés több mint két­száz, két éve a fővárosban tanuló, dolgozó füredi kér­dése volt. 1968-ban, amikor Nánási László országgyűlési képviselő az örvényi határ­ban földbe vágta' a kapát, a fürediek vállalták, hogy tanulnak az új gyárért. Mert Tiszafürednek eddig nem volt gyára. Ezért is olyan emlékezetes az első kapavágás és ezért is olyan nagybecsű az új gyár. A nagyközségi tanács vb el­nökének, stílusos alumínium­kapája van, benne az év­szám, 1968. Akkor kezdte el a gyárat építeni a Szolnok megyei építőipari vállalat. — Búzatábla közepén, pi­pacs tarkállott ott, — így emlékszik vissza a (tanács vb-elnöke. De leginkább arra a több mint kétszáz füredire büszke, akik áldoztak, tet­tek valamit azért, hogy gyá­ruk legyen. Negyvenen a héten haza­jöttek. Köztük megérkezett Gacsal Dezsőné csiszoló és Szendrei Zoltánná meós is. Mindketten két évet húztak le a fővárosban. Megértet­ték, hogy meg keli tanulni az alumíniumgyártás, a futó­szalag titkait, s arra gon­doltak, majd ha felépül itt­hon a gyár, nagyon jó lesz nekik. — Mária, Júlia, Gizella. — Szendrei Zoltánná három kislányt hagyott itthon a nagymamára. A három gyer­mek most hat-hét-nyolc éves. Nagyon várták már azt a napot, amikor nemcsak hét végén jön látogatóba apjuk, anyjuk, hanem velük is marad. Szendreiék ugya­nis mind a ketten az új gyárba szegődtek. A férj la­katos szakmunkásvizsgát tett Pesten, az asszony pedig meós tanfolyamot végzett. Most azt mondja: még az esküvője napján sem volt ilyen boldog, mint akkor, amikor megtudta, hazajöhet, termelni kezd az alugyár Tiszafüreden. Gacsal Dezsőné egyedül neveli két fiát. Ö bizony bezárta két évre az otthona ajtaját, s elvitte a gyereke­ket a nagymamához. Sok baj volt, a kétfelé élés sok gondot jelentett, de most már nem baj. Most már megérte. Kr Az új gyár friss falai kö­rül a helybeli termelőszövet­kezet asszonyai serény ke­zekkel virágot ültetnek. — Nagy eső volt az éjjel, kicsit kimosta az utakat, pedig erre a napra nagyon szépnek kell lennie az első füredi gyárnak. Szép is az. Hatal­mas csarnokában már áll­nak a gépek, termelésre ké­szek. Vadonatúj étkezdéjé­ben terített az asztal, s az emeleten szemet gyönyör­ködtető a tágas öltöző, für­dő. Minden van, ami egy új gyárban kell, ami szükséges. Nem terveztek nagy ün­nepséget, nem zárják be a gyárkaput senki érdeklődő előtt, örvényből ide kariká- zott néhány idős paraszt- ember, parasztasszony is. A faluból is kijöttek néhányan. A nagymamák. Akik két Á magyar erdészeti ku­tatók érdekes módszerrel egyre nagyobb területeken hasznosítják azt az értékes termőtalaj-réteget, amely tulajdonképpen nincs is, — azaz van, de a homokréteg­től eltakarva. A Duna—Tisza közé nagyon sok ilyen gyen­ge mezőgazdasági terület van. Legtöbbje alig adja meg a haldankénti három mázsás rozs termést. Nem is érdemes rajta gabonával vesződni. Ezeknek a homok­talajoknak a jellegzetes sa­játossága, hogy alattuk 1— 1,5 méter mélységben, a haj­dani rétek és sások nö­vényzetének hatására, hu­évig vigyáztak a házra, ne­velték a gyerekeket. Most megnézik, milyen is az a gyáravatás. A virágos utakon embe­rek sorakoznak. Kis emel­vényen néhány közvetlen szót, üdvözlést mond a ko­hó- és gépipari miniszter megbízottja. Aztán a hatal­mas szárnyasajtót kinyitják, s a vendégek végigjárják a csarnokot. — Csuda egy dolog éz — mondja egy idős parasztem­ber. Ott bemegy az alumí- niumlgmez, a sor végén meg kijön az ételhordó. De mi­lyen formás! ☆ Tiszafüred nagyközség első gyárát, az Alumíniumgyár legfiatalabb üzemét augusz­tus 18-án avatták fel. A gyáravatpra eljött mindenki, akinek fontos a megye ipar- fejlesztése. Ott Volt Csáki István az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a me­gyei bizottság első titkára, Fodor Mihály, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, a megye párt-, tanácsi vezetői. Az építők határidő előtt adták át az új gyárat. Ezért köszöntötték őket a fürediek is, s a minisztérium kép­viselője. — sj — muszos szintek alakultak ki. A két-háromszáz éve meg­indult homok azonban a szó szoros értelmében betemet­te az értékes talajt és így a gabonafélék gyökereikkel már nem tudnak hozzáfér­kőzni és csak a felszíni ho­mokból „próbálják meg” fel­venni a tápanyagutánpótlást — nagyon kevés sikerrel. Az erdészeti kutatók nyár­fával értékesítik ezeket a talajokat. Elképzelésük az, hogy a nyárfa gyökérzete lényegesen könnyebben hoz­zájut a tápanyagban gazdag, és ráadásul jó vízháztartású rétegekhez. Kitűnő termőföld — a homok alatt Nagyobb megbecsülést I a továbbtanuló felnőtteknek Hazánkban 1,8 millió mun­kaképes korosztályhoz tartozó nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, nem rendelkezik az iskolában megszerezhető általános alap- műveltséggel. Sokan közülük fiatalok, akik már az általá­nos iskolában kezdték meg tanulmányaikat, de nem fe­jezték be azt. Egy országos statisztikai kimutatás szerint évről évre csökken a továbbtanuló fel­nőttek száma az általános is­kolákban. (Kivétel Szolnok, és erre büszkék lehetünk.) Évente tíz—tizenötezer fiatal marad ki az általános isko­lából, nem végzi el azt. E fiatalok tekintélyes hányada munkás szülők gyermeke. A műszaki és technikai is­meretek csak szilárd és jól megalapozott általános mű­veltségre épülhetnek. A szak­mai műveltség többet jelent a szakképzettségnél, mert magában foglalja a készsége­ket. a szakmai gyakorlatot, melyek szükségesek ahhoz, hogy valaki a saját szakmá­ján belül felismerje a hala­dás irányát és ha kell újíta­ni is tudjon. A répcelaki szénsavgyárban történt balesetet követő tár­gyaláson derült ki, hogy a munkások nem rendelkeztek a robbanás előtt még a mi­nimális kémiai és fizikai is­meretekkel sem, a gépek ke­zelésére nem voltak kellően kiképezve. Márpedig tudjuk, hogy a képzett és megfelelő műveltségű szakmunkás a termelésben jobban helytáll, többet és jobb minőségű ter­méket állít elő. Dolgozóink nagy erőfeszí­téseket tesznek, amikor a na- , pi fárasztó fizikai munka után vállalják a továbbtanu- i lást. Ezeket az erőfeszítéseket j hatékonyabban kellene segí­teni. Nagyobb erkölcsi és anyagi elismerés egy-egy üzemben jobban vonzaná a felnőtteket az iskolába. A ta­nulás feltételein is sokat kell javítanunk. Az üzemekben működő szakszervezeti szer­vekre vár az a feladat, hogy tudatosítsák a tanulás szük­ségességét és biztosítsák an­nak zavartalanságát. Hiszen az egyén és a népgazdaság is gazdagodik a tanulással. Nemes Győző Albotmánynapi gyűlések Tegnapi lapszámunkban té­ves információ alapján kö­zöltük az augusztus 20-i kis­újszállási nagygyűlés kezdési időpontát. Az ünnepség dél­előtt 10 órakor kezdődik, elő­adója: dr. Orbán László, az MSZMP KB tagja, a műve­lődésügyi miniszter első he­lyettese. Gyűlések lesznek megyénk csaknem minden nagyobb helységében. így Tiszafüreden 20-án délelőtt 9.30-kor Vass Lajos, az MHSZ Szolnok me­gyei titkára tart ünnepi be­szédet. Jászalsószentgyör- gyön 20-án délelőtt 10 óra­kor Árvái István, az SZMT vezető titkára. Tiszaszőllősön 20-án délelőtt 9 30-kor Náná­si László a SZÖVOSZ fel­ügyelőbizottság elnöke, or­szággyűlési képviselő lesz a szónok.

Next

/
Thumbnails
Contents